Tudjátok, miután már tavaly is megírtam egy ilyen posztot, azt hinném, hogy már rutinos vagyok évösszefoglaló szempontjából, vagy legalább van valamennyi gyakorlatom, de akárhogy is töröm a fejem, nem igazán tudom, hogy hol is kezdjem, azt meg  méginkább nem, hogy hol is kéne folytatni. 

Az ilyen személyes posztoknál sajnos vagy nem sajnos az ember magánélete is belefolyik a dolgokba, de azt hiszem szerencsére most szinte csak pozitív újdonságokat tudok elárulni. c: Nos nézzük is! 

Nos srácok elérkeztünk az utolsó elő karácsonyos és blogos bejegyzéshez is, ez pedig nem más, mint a blog karácsony, amit Iluss szervezett nekünk, értelem szerűen bloggereknek. Engem Detti, a Testvérkódex egy írója ajándékozott meg, én pedig Zitának küldtem egy apró csomagot. Nos, szinte sorsszerű, hogy mindenből az utolsó a legszebb... de...de tényleg, ez a csomag az elejétől a végéig egyszerűen teli találat volt! Nagyon, nagyon tetszett, de akkor nézzük is, hogy miért is vagyok úgy oda érte. c: 

Hát hello ismét és újra itt a blogon. Ezúttal egy újabb csomag mutogatós bejegyzéssel érkeztem, hiszen ez évben először került megrendezésre a VKP karácsony, és a tapasztalataim alapján nem utoljára, legalábbis nagyon-nagyon remélem. c: Ez az ajándékozási program annyiban volt más a többitől, hogy nem tudtuk kitől fogjuk kapni a csomagot, azt pedig végképp nem, hogy mégis mi lesz benne. c: Nekem azt hiszem nagy szerencsém volt, hisz Adritól kaptam egy nagyon cuki csomagot, én pedig Johannának adtam. Remélem tetszett neki! c: 

Az egy hetes internetkimaradás kissé megtizedelte a posztokat, sőt... Szóval ezzel a gift swap bejegyzéssel is eredetileg még előző héten kellett volna találkoznotok, de hát csak most sikerült egyáltalán a gépről leszednem a képeket (igen, ez is neten keresztül megy)... Mindegy is, a lényeg, hogy íme itt van a csomagom bemutatója, amit Ágotától kaptam (kövezzetek meg, de sehogy se találom a blogját), én pedig Krisztának küldtem egy pár apróságot. c: Eredetileg videóban szerettem volna kinyitni, de egyszerűen képtelen voltam várni, és utólag azt hiszem jól is tettem, mert egyszerűen imádom az egész csomagot! ^-^ 

Bár ez a poszt eredetileg szombat környékén került volna ki, ide az oldalra, sajnos ezt a tervet a UPC meghasította, hiszen előző héten egyáltalán nem volt net. Viszont most végre visszajött, és bár én lebetegedtem... de éppen itt az ideje, hogy megismerkedjetek a My kawa design-nal, azaz egy újabb magyar alkotóval, akire érdemes odafigyelni.

Az interjú kifejezetten zökkenőmentesen zajlott, Fanni nagyon kedves és aranyos volt. Minden kérdésemre részletes és érdekes válaszokat adott, amiket ha lejjebb tekertek, ti is el tudtok olvasni! c: 

Tudom tudom, szinte már a múlt hónapban volt ez az egész, mégis nekem csak most sikerült eljutnom odáig, hogy megszerkesztgessem a képeket, így vállalhatóan fölkerülhessenek az oldalra. c: Őszintén rengeteg dolgom van, volt lesz, de próbálok minél több időt szakítani az oldalra, na meg a csatornára! Amint sikerül visszapofozni a gépet a régi felállásba, miszerint én mondom mi fog történni, ő pedig úgy és azt teszi, a csatorna is lassan újabb videókkal fog gazdagodni. c:
 Na de, inkább lássuk a joy napos szerzeményeimet, hisz úgyis mindenkit ez érdekel jobban! 

Még az év elején kezdtem bele ebbe a sorozatba, mely azokat a művészeket, alkotókat, webshopokat keresi fel és mutatja be, akik a magyar animés és úgymond "otaku" közösség számára (is) alkotnak. Nem titkoltan egyébként Dinától van az ötlet, bár ő a magyar tervezőket ismerteti meg olvasóival. c: 

Én is csak nemrég találtam rá Poliipra, de a munkái nagyon megtetszettek és egyből éreztem, hogy be kell mutatnom őt nektek. Így föl is kerestem, ő pedig hihetetlen sebességgel válaszolt is, így az interjú hihetetlenül könnyen elkészült és alig várom, hogy megoszthassam veletek a kérdéseimet és az ő válaszait. Azt hiszem az ilyen rövid beszélgetések egy kissé közelebb tudják hozni az alkotót a közönséghez, ez pedig rendkívül pozitív. 

Na, lássuk azt az interjút!~

Tudjátok szeretnék egyre több könyves poszttal jelentkezni. Nemrégiben észrevettem magamon, hogy könymolyságom erősen lelankadt, is az egy év alatt elfogyasztott könyveim száma egy gyenge tízet se közelít meg. Ez azért elég szomorú nem? Szóval egyre inkább próbálom magam visszarázni a folyamatos olvasásba, de nem olyan könnyű, mert egyszerűen, ami itthon van könyv nem érdekel, ami meg nincs meg azt meg logikusan nem tudom elolvasni. Persze ebből az lesz, hogy mégiscsak az otthoniak felé fogok fordulni, de addig is itt egy szépséges lista a vágyaimról, hisz olyan rég volt ilyesmi. c: 

Tudjátok, kissé elmaradtam ezzel az utolsó back to school bejegyzéssel, így már bele se merem tenni a címébe, de a lényeg, hogy végre itt vagyok vele és megírom. Az utóbbi időkben rengeteg változás történt az életemben, így nagyon elhanyagoltam a blogot, és ezt az is megmutatja, hogy képzeljétek, annyira megnőtt a hajam, hogy már össze tudom fogni egy copfba! Hihetetlen számomra, hisz két éve nem volt ilyen. c: 

Viszont inkább nézzük is a táskám. Tavaly óta nem lett lecserélve, még mindig a Dore-mimi-től szerzett szürke mintás "exo feeling"-es hátizsákkal járok, kelek és meg kell, hogy mondjam, egész jól teljesít, bár már megjelentek az apró hibák, hisz mégiscsak műbőr, így kopik, de eddig szerencsére nem feltűnően. Na és mi lapul meg benne?

Sajnos eljött az a pillanat, hogy a gépem megint összeszedett valamit, ami miatt elindíthatatlan pár program, mint mondjuk a photoshop, így nem tudom megszerkeszteni a képeket, ami lássuk be nem kellemes, hisz nem akarok ronda és nem 100%-os posztokat kiadni a kezeim közül. Ezen kívül viszont van egy jó hír is, mégpedig, hogy az ambivalentina egy magasabb szintre lépett, és most már elérhető ambivalentina.hu címen is! Hihetetlenül örülök ennek, bár még dolgozni kell kissé rajta, de lényeg a lényeg, a domain megvan! c:
Kérlek várjatok türelemmel!~ 

Tudjátok mostanában kifejezetten sokat garázdálkodok ebben a témában a pinteresten, szóval kivételesen nagyon örülök ennek a témának. Bár őszintén, leginkább a hálószobák és gardróbok terén vagyok igencsak álmodozó, de azt hiszem nem lesz nehéz egy-egy konyhát vagy fürdőszoba berendezést se bemutatni. 

Szóval ha egyszer véletlenül nyernék a lottón, vagy a jó tündér keresztanyám megdobna pár (sok) gyémánttal, valami ilyesmi házikóba költöznék, valami ilyesmi berendezéssel. Kezdődjék az álmodozás Nina módra és had vezesselek benneteket körbe szerény álomlakásomban! ^-^ 

Egy ideje kissé maximalista lettem, legalábbis tanulás terén egészen biztosan, így gondolom nem újdonság senkinek, ha azt mondom ezért nem volt nagyon poszt a blogon. Általában heti 2x kapcsolom be a gépet, és ilyen még sose volt, valami borzalmas ez az év eddig! Viszont. 

Most itt vagyok és írom ezt a posztot, aztán egy hét és őszi szünet.:) Bár még az se biztos, hogy akkor több időm lesz. Ilyen ez az október, tavaly is pont ekkor állt be egy egész nagy szünet. Szóval kérlek tartsatok ki mellettem, mert nemsokára újult erővel vágok bele a blogolásba, de most csak ilyen ötlettelen egyszerű kis posztokra futja. 

Tudjátok már régóta érik nálam ez a bejegyzés, hisz folyamatosan mondogatom magamnak, hogy olyan rég volt már a blogon ilyesfajta tartalom, na meg égek a vágytól, hogy megmutathassam nektek a mostani legnagyobb kedvenceimet. Ebből szeretnék egy sorozatot csinálni, bár tudjátok, hogy a kedvenc posztjaimból is elindítottam egy ilyen havit és milyen vége lett...:) Reméljük, hogy ez a cikksorozat nem jár így!

Mostanában elkezdtem a khiphop felé kacsintgatni, egészen fel is térképeztem már, de még mindig vannak ismeretlen előadók. Értelemszerűen róluk is lesz most szó, de egyszerűen szinte sehol nem hallottam még, hogy elkülönítenék ezt a kettőt, így úgy gondolom egyelőre belefér a kpop gyűjtőfogalmába a rap és hiphop is. Persze ez elég furán hangzik így és javítsatok ki, ha tévedek. c: 

Tudjátok egyre többször kerestek meg ilyen-olyan bloghoz kapcsolódó dolgokkal, hogy csináltam ezt, hogy csináltam azt, és épp ezért arra gondoltam, hogy elkezdek egy ilyen minisorozatot, vagyis hát inkább folytatok, amiben minden érdekesebb, bonyolultabbnak tűnő dolgot részletesen elmagyarázok. c: 

Remélem hasznotokra válik, lássuk is az elsőt, méghozzá az "olvass tovább" gombot. Biztos találkoztatok már vele, ha más nem itt az én blogomon. Ez az a kis link, aminek a megnyomása után el tudjuk olvasni a teljes bejegyzést.
Nem olyan nagy ördöngösék elkészíteni, mégis nekem is sokáig nem volt tiszta a dolog. Lássuk is! 

Srácok, mint ahogy észrevehettétek, amióta elkezdődött a suli, egyszerűen egyre inaktívabb a blog, egyre kevesebb a tartalom és így tovább. Sajnos, mint ahogy mindenki másnak, nekem is rengeteg dolgom van és valahogy mindig a blog kerül az utolsó helyre... Éljen a szociális élet! 

DE, most végre le tudtam ülni a gép elé, pötyögni nektek egy keveset. Furcsa tény, de szinte hetente egyszer jut időm arra, hogy bekapcsoljam a gépet és az a vasárnap délután, mint most is. Ez a téma viszont már nagyon régóta érlelődik bennem. Azt hiszem minden lány nagyon szeretne hosszú és egészséges hajat (KLISÉ), kivéve én meg még jó páran. Ettől függetlenül mostanság arra vetemedtem, hogy minél inkább gyorsabban meg szeretném növeszteni a hajamat, és ha már így teszek, akkor valamiféle egészséges formában. 

Szóval ebben a posztban a számomra bevált hajpraktikákról szeretnék nektek beszélni, kezdve a hajmosástól a következő hajmosásig. 

Bár hivatalosan ez nem ilyen egyszerű, mégis már nem tudnék több érdekességet és kihívottat találni, így ehhez a megoldáshoz folyamodok, és megírom a posztot, mintha csak egy könnyed kérdezz és én felelek dolog lenne. Szóval vágjunk is bele. c: 

A kérdések Reekatól, Chibitől és Katától származnak, eredetileg egy díj keretében kaptam őket. Ha nektek is lenne kérdésetek, akkor az oldalnak van egy ASK profilja, ott feltehetitek, illetve itt kommentben is. c: 

Örülsz a díjnak?:)

Persze. c: 

Naponta sajnos semennyit. Jelen pillanatban heti egyszer tudom bekapcsolni a gépem, mégpedig vasárnap. (Igen, ezt a posztot is vasárnap pötyögöm. c:) 

A blogolást úgy 13 éves korom körül kezdhettem. Már régóta benne voltam a netes világban, de fogalmam se volt, miről is vezethetnék oldalt, így végül a legkézenfekvőbbnek tűnt, hogy magamról írjak. 

Szombaton volt még szerencsém ellátogatni fővárosunk állat- és növénykertjébe, és mint jó blogger, gondoltam titeket is magammal viszlek, legalábbis így utólag, pár kép és rövid beszámolók segítségével.
Én tavaly nyáron voltam legutóbb, szóval viszonylag egész régen, így egész sok újdonságot láthattam, mint például a koalákat (akik valahol nagyon hátul egy fán aludtak, szóval nem volt valami óriási élmény, de hát végül is, ha megtehetném, én is valami ilyesmi életvitelt folytatnék, mondjuk nem egy fán.) 

Komolyan srácok, nyírjatok ki, de nekem csak most jött meg a kedvem a füzetpingáláshoz, épp ezért, csak most hozok back to school diy posztot. Tudom, tudom, mindenki a falat kaparja már ezektől a lehengerlően szép és gyors meg minden, csináld magad dolgoktól, meg az iskolától, de ha már egyszer megcsináltam és végigfotózgattam, azt hiszem megosztanám veletek. c:

Onigiris füzeteket a népnek! Őszintén ezt az ötletet még nemigazán láttam sehol. Bennem akkor fogalmazódott meg a dolog gondolata, amikor tumblr-ön megláttam háttérképként. Sok pici egyszerű onigiri. Milyen szép is lenne egy füzeten. Milyen üresek a füzeteim. Bumm.
Szóval lássuk is, miként készült.~

Tudjátok elsőre, amikor megláttam, hogy a gyűjtögetés, gyűjtemények lesz a következő VKP téma, erősen lelombozódtam. Szörnyen unalmasnak tűnt, aztán rájöttem, hogy mennyire is hülye vagyok, hisz pont, hogy már régóta tervezek írni erről, hisz mint ahogy tudjátok, enyhén függője vagyok a Hello Kittys dolgoknak. 

Szóval ezen a bejegyzésen keresztül szeretném bemutatni nektek a jelenlegi Hello Kitty gyűjteményemet, talán kissé részletesebben, illetve a gyűjtögetés szépségeit, na meg beteges mivoltát. Mert azért valljuk be, nem teljesen normális ez az egész. Lehet jönni azzal, hogy úristen mennyire beteg vagyok, köszönöm, valahol én is tudom, de hát ez van, ha kell, le tudok állni. c: 

Szóval a blog megint díjat kapott, bár ez így most igazán nem valami örömteli felvezetés, pedig annak indult. Szóval tényleg nagyon köszönöm deltának a díjat. Amúgy pont mostanság gondolkoztam rajta, hogy valahogy összegyűjteném nektek a kedvenc blogjaimat, de most úgyis lehetőségem nyílik rá, szóval emiatt is igazán kellemes meglepetés volt. c:

A feladatok a megszokottak, 11 dolog magamról, 11 kérdés megválaszolása, majd 11 kérdés megírása és 11 blogger megjelölése. Azt hiszem nem is kéne itt tovább húznom a szót, a végén nem lesz aki elolvassa a 11 érdekes tényt rólam. 

1. Imádom a Hello Kittys dolgokat. Meglepett bárkit is? Nem hinném. 

2. Kitaláltam, hogy idén elolvasok minimum 30 könyvet... nos, most járok a kilencediknél. 

3. Hihetetlenül műveletlen vagyok filmek, rendezők és színészek terén.

Ennek a posztnak az ötlete akkor ugrott be, amikor a csütörtöki felsőben éppen a péntekit készültem felpróbálni, majd megvenni. Igazából egy héten keresztül nem bírnám elviselni, hogy ugyanaz a póló&farmer szerelés legyen rajtam, de mégis ez a fajta párosítás olyan egyszerű, hogy bármikor könnyűszerrel bedobható, ha éppen az ember lánya olyan fáradt, hogy összekeveri a fogkrémet a kézkrémmel. Ilyenkor őszintén én általában nem merek sminkelni se, mert tudom, hogy úgyis elrontom, az amúgy most már tökéletesített sulis rutinomat. Egyébként lehet erről csinálok majd egy videót, vagy valami rövidebb bejegyzést, hisz olyan rég volt valami beauty dolog a blogon, nem?
Mindegy is, a lényeg, hogy lássuk az én 5 kedvenc pólómat, ami bármikor tökéletes választás, főleg, ha valamilyen rendszert is kialakítunk benne.

Azt hiszem Rami gift swap programjával, valamikor már biztosan összetalálkozhatott mindenki. Én eddig valahogy mindig sikeresen lekéstem, így a mostaninál, amint megláttam, hogy folyik a jelentkezés, lecsaptam a lehetőségre, és egyáltalán nem bántam meg! Úgy gondolom, iszonyatosan jó, hogy egy ilyet le lehet szervezni, így szinte teljesen ismeretlenben, és működik ez az adok-kapok rendszer. Én Nikinek küldtem egy kisebb ajándékot, engem pedig Juli ajándékozott meg személyesen.

Anno, amikor még készítettem egy kérdőívet a blogról, szinte toronymagasan az outfit és kávémelletti posztok voltak a kedvenceitek, független attól, hogy szinte ez fordult legkevésbé elő a blogon. (Ilyenkor mindig mosolyognom kell, hogy pedig én nagyjából ezzel a két témával indítottam útjára az .amibvalentinát.) 

Már régóta motoszkált a fejemben egy gondolat, hogy mégis miről kéne írnom, mi az, ami mostanság mindenhol szembejön, és igen, rám is hatással volt. Ez nem más, mint a címben is láthattátok, hogy a tumblr. Ez a közösségi oldal kissé felforgatta a fiatalok nagy részének életét, kinek most, kinek még régebben. Én az első blogomat ott, 2012-ben indítottam, a rengeteg kpop-os tartalom miatt, illetve, mint ahogy szinte mindenki, egy barátnőm, akinek már volt tumblrje, hatására. 

Azóta igen sok víz lefolyt a Dunán, és én egyre csak azt vettem észre, hogy ez az oldal divat lett, mindenki csatlakozik, megjelent a tumblr feeling és mindenki mindenhova kiposztolja a saját mikroblogjának URL címét.
Mint tudjátok, én kifejezetten nem szeretem az ilyen "tömeg" dolgokat, így eleinte szimpla felháborodásomat szerettem volna így virtuálisan papírra vetni, de aztán végiggondolva a dolgot, inkább arra jutottam, hogy először is körbekérdezek, ki hogy látja ezt. Így született az ötlet, hogy pár csoportban közzétegyek egy kérdőívet, ezúttal nem a blogomról, hanem a tumblr-ről. Őszintén lesokkolódva álltam az ezután történtek előtt. Nagyjából pár óra leforgása alatt 500-nál is több kitöltés, válasz érkezett, így azt hiszem egy egészen valós adatokkal dolgozhatok. 

Szóval most szeretném összefoglalni a magam véleményét, illetve a tieiteket is, hogy mégis miért jó ez a tumblr, mire jó és így tovább. Tartsatok velem~ 

Igazából ennél tágabb téma talán csak az élet lehetne, de ha úgy nézzük, egy bloggernek a blogolás maga az élete, vagy legalábbis egy igen jelentős és szerves része. Ezer és egyszer elmondtam már, hogy mennyire is szeretem csinálni, és mennyire szívesen tenném meg hivatásommá, de a miértjéről azt hiszem idáig különösebben szó sem esett. Blogolni jó. Pont. 

Mégis, most, hogy megkaptuk ezt VKP témának, azt hiszem eljött az ideje fejtegetni egy csöppet a dolgot. 

Én személy szerint úgy harmadikos koromban kezdtem bele a weblapokkal való ismerkedésbe, majd rengeteg más téma után, kb négy éve nyitottam meg az első blogomat a gportal-on. Ott egy kifejezetten jó (sims-es) társaság gyűlt össze, többek között így ismertem meg Nikkiit, de ez igen hamar széthullott. Ezután többnyire csak magamnak írogattam a virtuális felületen, szinte mindenről, de leginkább a saját nem túl érdekes életemről. 

Amióta viszont itt vagyok a bloggeren az ambivalentinával, megint úgy érzem, hogy tartozom valahová, van egy társaság körülöttem, aminek én is egy parányi, de része vagyok, és ez hihetetlenül jó érzés. 

Kiskorom óta szeretek meséket kitalálni, majd mikor megtanultam írni, ezek meg is lettek örökítve. Így következett be az a súlyos felismerés a szüleimnél, hogy könyvmoly a lányuk, de ami még rosszabb, önjelölt író. Persze ez, hogy kapcsolódik a blogoláshoz?
Ahogy én látom, olyan nem kezd bele ebbe a dologba, akinek ne lenne egy fikarcnyi szereleme se az írás művészete iránt. Folyamatos gondolkodás, ötletelés, pötyögés és információ közlés, kommunikáció az olvasókkal és más bloggerekkel, ezek mind olyan tevékenységek, amik mindennaposak a hozzám hasonlóan elvetemült blogtulajdonosoknak. 

Nos srácok az előző bejegyzés sikerén felbuzdulva, íme itt hozom a folytatást, az idei nyári szezonos animék első részes rövid véleményét. c: Igazából ezen kívül még egy ötös csomagot terveztem be, utána pedig szeretnék áttérni az őszi felhozatalra, mert hát láttátok már mik kapnak folytatást? K project, Noragami, Owari no Seraph és további számomra igen kedves darabok. c: Na de, kezdjük is a posztot, különben sose végzünk vele. c:

Hát srácok, komolyan el se hiszem, hogy ezt így ezzel a bloggal megéltük. A mai napon lett kereken 1 éves ez a csuda, én pedig nem is tudom így hirtelen mit mondhatnék. Nagyon köszönöm, hogy így egy éve követitek a folyamatos ökörségeimet, gondolataimat, képeimet és kommentekkel, feliratkozásokkal, na meg lájkokkal biztattok  a folytatásra! c:

Kéne ide valami hihetetlen nosztalgikus, "Amikor megnyitottam a blogot..." szöveg, de nagyon nem tudok mit mondani. Az első posztok, mint régebben mondtam, meg hát láthattátok is, outfit bejegyzések voltak csak, hisz eleinte csak ezzel az egy témával indult útjára az ambivalentina... Aztán történet valami, és a blogból valami mindenes óriásgödör lett, amibe igyekszem beleejteni az erre járókat és megfertőzni a lehető legtöbb animével, kpoppal, ebayjel, na meg a furcsa gondolataimmal.

Szóval most, hogy ünnep van meg ilyenek, illene valami különlegeset csinálni...csöndben persze megjegyzem, hogy tisztában vagyok vele, hogy ildomos lenne valami nyereményjátékot összeütni, de hiába gondolkozom, srácok, egyszerűen semmi igazán összefogó ajándék nem jut az eszembe, márpedig a blog szülinapján ez lenne a megfelelő. Tehát most ez elmarad, de lehet örömködni velem vagy nélkülem, hogy bizony egy teljes éve itt van az Ambivalentina! c:

Mint észrevehettétek, nem sokszor fordul elő haul poszt a blogon, ez mondjuk lehet azért is van így, mert nem sűrűn vásárolok, vagy csak egy-egy terméket, így mire összegyűlik egy houl posztra való, addigra eltelik minimum 3-4 hónap. Viszont így az iskola kezdete előtt azt hiszem mindenki elszalad még az utolsó nyári leárazott darabokért, vagy csak felkészül az őszre. Jut eszembe, erről tervezek egy külön bejegyzést, bár még nem gyűjtöttem össze és rendszereztem logikusan a gondolataimat ezzel kapcsolatban. 

Szóval lényeg a lényeg, pár napja beugrottam -hivatalosan egyetlen egy gatyáért- a H&M üzletébe és vásároltam ezt azt, ha már úgyis ott vagyok. 

Tudjátok már ezer és egy ilyen poszt található az internet végtelenjének bugyraiban, de azt hiszem én is megpróbálkoznék ehhez a tömeghez még egy keveset hozzáadni, mert hát miért is ne, talán segítségetekre lehet, bár szeretném itt és most leszögezni, hogy ezek csak az én elképzeléseim és meglátásaim amiket a lassan 8 honalapszerkesztős évemből szedtem össze. c:

Lassan már megszokottá válik, hogy nyaranta unokatestvéremmel végigszenvedjük a szezon animéinek első részeit. Így volt ez idén is, és most, hogy idén már blogom is van, gondoltam megosztom veletek a tapasztalataimat, úgyis szeretitek az ilyen anime ajánlókat én pedig nagyon szeretem őket megírni. c: Bár természetesen ezek elég felszínesek, hisz csak az első rész alapján mondok véleményt, hogy tovább nézném-e vagy sem.
Viszont, miután szezononként rengeteg animét dobnak a nézők elé, nekem meg már van egy visszafogottabb érdeklődési köröm, így pár darab biztosan ki fog maradni, mint a gyerekeknek szóló alkotások, vagy a sci-fi és a túlzott ecchi.
Akkor vágjunk is bele!

Srácok, hát újra itt, mégpedig egy iszonyatosan jóra sikeredett TeeTaku interjúval. Alig várom, hogy elolvassátok, de előtte még szeretnék pár felesleges szót ejteni, ha megengeditek...Szóval! Nem titkolt vágyam, hogy bemutassak nektek itthoni, megbízható és minőségi webshopokat, amelyek az igen kedvelt japán és koreai kultúrával foglalkoznak. Már volt hasonló interjú a blogon, akkor a Tamaishi Design mutatkozott be, hihetetlen jó egyedi pólókkal, és most ezt a vonalat folytatva, itt a TeeTaku, akiknél nemrég egy igen nagy verseny is volt, ahol a magyar rajzosok mérethették meg magukat és ennek a gyümölcse még pár napig látható és megrendelhető is, szóval nem árt sietni srácok. Na de, nem húzom tovább a szót, jöjjenek a kérdések és válaszok, avagy ismerjük meg a TeeTakut! 

Srácok, annyira készületem erre a VKP-ra, hogy elfelejtettem megírni. Sajnálom. Na de, miután láttam, hogy mostanság már majdnem bármikor föl lehet dobni a posztot (mert én úgy emlékeztem csak pontban 6 órakor), azt hiszem most akkor mégis megírom, ha már ennyit agyaltam rajta. Egyébként előző témánk is egy álom volt, álomesküvő néven, nem tudom mi jöhet még, de lassan azt hiszem álmokból kezdünk várat építeni (pacsi minden HP fannak) és sajnos, ez egy túl erőltetett vicc lett, szóval azt hiszem abba is kéne hagynom ezt a bevezetőszöveget és a lényegre kéne térnem. 

Kiskoromban mindig volt valami álomszakmám, elsőnek tanyán szerettem volna élni, mert kiskorában ugye mindenki szereti az állatokat, aztán jött a feltaláló, mint álommeló... Emlékszem volt is egy "feltaláló füzetem" amibe lehetetlen gépeket rajzoltam, de csak egy maradt meg különösen, a krumpli pucoló. Ez egy olyan szerkentyű volt, ami futószalagon vitte a krumplikat, majd egy rugó segítségével felrepültek a kellő helyen, ahol találkoztak pár pengével amik pont jól hámozták meg őket, majd visszaestek a futószalagra és haladtak tovább a tálba. Azt hiszem ebből igen jól látszik, hogy ritka lusta gyerek voltam, ha csinálni kellett valamit, viszont agyban mindig pörögtem és azt hiszem ez most is így van. 

Nos srácok ez is eljött. Megint jönnek majd sorra a Back To School posztok augusztusban, és itt most jogosan háborodhattok föl, hisz még július van... Viszont az ebay ugye egy hónap késéssel dolgozik, ezáltal ha valamit szeretnénk szeptemberben már használni, akkor azt érdemes már most megrendelni.
Szóval igen, ismét ebay-es poszt, mert hát őszintén imádom ezeket a bejegyzéseket összevarázsolni, és ahogy észrevettem, ti pedig kifejezetten szívesen olvassátok ezeket. Szóval nem is szeretném itt most túlságosan is húzni a szót, jöjjenek a filléres, vagy legalább olcsóbb iskolaszerek amiket érdemes az idei tanévre beszerezni.

Srácok őszintén nem tudom mi történhetett az elmúlt időszakban, de napról napra egyre többen vagytok itt és iratkoztok föl, vagy csak olvastok engem. El se tudom mondani mennyire jól esik ez nekem, szóval nagyon köszönöm! Egyébként megfigyeltétek már, hogy az olvasóimat mindig "srácoknak" hívom, miközben alig van itt elvétve egy-egy hímegyed? Furi, de azt hiszem ezen jó szokásom nem fog egyhamar megváltozni.
Ez a mai poszt különleges, hisz az első TAG posztom, amire Loretta hívott ki. (Maga a TAG pedgi Helenától származik.) Ezúton is nagyon köszönöm neki. ^-^ A kérdések, mint ahogy a címben is láthatjátok, alapvetően a nyárral kapcsolatosak, nos, meglátjuk mit fogok az egészből kihozni, akkor kezdjük is. (A kép egyébként saját. Most készült (általam) uncsimról Korcula-n. c:)

Talán már feltűnhetett nektek, hogy kicsit ritkábban vagyok, ritkábban vannak frissek, ugyanis eljöttünk nyaralni Horvátországba, egy félszigetre, Trstenik mellé. Most mondhatnám, hogy lelőttem a poént, de az a helyzet, hogy sehol se írnak nagyon arról, ugye magyar nyelven, hogy mi történt az elmúlt 1-2 napban itt. Szóval azt hiszem, most akkor én mesélek: 

Kedd hajnalban, még éjfél után kint ültem és olvastam, majd úgy egy óra tájékában sikerült lefeküdnöm. Ekkor még minden teljesen rendben volt, legalábbis úgy látszott. Hajnali négykor keltem föl legközelebb, vagyis nem, felébresztettek. Apu fölkapcsolta a lámpát és szokatlanul sürgető, komoly, de legfőképpen ideges hangon keltegetett minket. Igazából fogalmunk se volt miért kell ilyen hamar fölkelnünk, de ahogy követtük ki őt a házból igen hamar megvilágosodtunk. Hajnal négy volt, de az ég olyan vöröses-narancssárgás volt, mintha épp most nyugodna le... bár a meleg levegő és a tény, hogy hajnal van elég hamar világossá tette számunkra, hogy ez nem a nap. Tűz volt. 

Bár pont nemrég volt szó arról, mégis milyen applikációk boldogítják a telefonomon a mindennapjaimat, mégis most még egyszer kitérnék erre a témára, mégpedig egyetlen alkalmazásra, egy játékra, a Taichi Pandára. 

Ez egy egyelőre csak telefonon játszható akció RPG játék, ami kb fél óra játékidő után végérvényesen belopta magát a szívembe, így nyugodt szívvel ajánlom nektek is.
Elsőnek is négy "faj" vagy lehet inkább karakter közül választhatunk. Aki játszott már ilyen kaliberű játékkal, annak ismerős lehet a dolog, vannak közelharcos és távolharcos arcok, a szokásos harcos, aki egy karddal nyomul, itt is megjelenik, illetve van egy ninja, ami szintén igen tipikus, egy mágus, illetve maga a panda és most igen erősen belezavarodtam a dologba, mert lehet, hogy inkább öten vannak, mert van egy lövöldözős hapsi is, de róla semmi infóm nincs és semmilyen hivatalos lapon nem jelenik meg, mégis a játékban választható. 

Már alig vártam, hogy végre gép elé kerüljek és lepötyöghessem beszámoló soraimat a nyári Mondoconról, amin végre sikerült unokatesómmal részt vennünk, akivel közösen és egyszerre kerültünk be egy jó két éve az animék és a kpop csodás világába. eleinte úgy terveztem, hogy be fogok öltözni, de ahogy közeledett az esemény egyre inkább világossá vált előttem, hogy egy vasam sincs amit erre tudnék fordítani, na meg a melegre való tekintettel is... Viszont, ősszel mindenképp szeretném Riko-t a Kuroko no Basuke-ből megvalósítani, márt csak azért is, mert ha minden jól megy még paresz se kell hozzá, meg a kedvenc animém... igen, sajnos a K project, lecsúszott a második helyre. 

De a Con-ról! Szóval nem volt jegyünk, ezért kicsit izgultam, hogy mégis mekkora sort kell majd kiállnunk, de szerencsére hihetetlen hamar bekerültünk a Hungexpo-ba, bár ez köszönhető volt a már sorban álló barátoknak... Egyébként ilyenkor nagyon szeretem a kettes metrót, mert olyan jól néznek ki a cosplayes arcok az idős nénik és az egyszerű utazók között. Emlékszem az első conomon fogalmunk se volt, merre kéne menni a pillangó utca után... így megvártunk egy tuti cosplay-es arcot, jelen esetben egy rózsaszín habos babos lolita lányt és alig feltűnően követtük egészen a Hungexpoig.
Miután sikeresen bejutottunk, eszembe jutott, hogy jó lenne fotózni, de végül pár kép után erről nagyjából le is mondtam, mert akkora tömeg volt, különösen a vásár részlegén. 

Bár mostanában elég nagy volt a kihagyás, most ismét itt vagyok és koptatom a billentyűzetet. Nincs sok mentségem arra miért nem volt friss, de talán az egy elég elfogadható érv, hogy nem volt gépem. Mindegy is, a lényeg az, hogy jelenleg van, szóval kezdjünk is neki ennek a VKP posztnak, ami most kifejezetten tetszetős témát kapott, ugyanis a kedvenc alkalmazásaimról kellene most írnom. 

Azt hiszem a blogger körökben kevés az olyan delikvens aki nem fordítani elég nagy figyelmet a telefonjára. Egyrészt néha kénytelenek vagyunk vele fotózni a posztokhoz, meg hát mégis milyen az a blogger a mai világban, aki nem oszt meg percenként egy képet instán, vagy nem csiripel valamit twitteren. (Persze ez rám pont, hogy nagyon nem érvényes, de hát ez van.)  Szóval a szoc. médiás ikonok feltétlen helyet kapnak ugye rögtön az első oldalon.

Srácok, új fejléc van, bár azt hiszem láthattátok már, és én kifejezetten szeretem (jó sokat ügyeskedtem vele, pedig teljesen minimalista és egyszerű), remélem tetszik nektek is. c: A véleményetekre kifejezetten kíváncsi lennék, szóval nyugodt szívvel írjátok meg nekem kommentben vagy a chatben.

Magam is meglepődtem, amikor megláttam a bejegyzések között, hogy mennyire közkedvelt lett a könyvekről szóló posztom. Ma is egy hasonlót hoztam nektek, kicsit DIY, bár elég nagy vicc lenne konkrétan eme címke alá sorolni. Szóval egy jó ideje fel volt írva a nyári teendőim listájára, hogy rendbe kéne rakni a könyvespolcomat. Tegnap volt is egy szabad délutánom így neki is estem, de jócskán belenyúlt az estébe is.. tudjátok valahogy mindig azon kaptam magam, hogy valami régi nagy kedvencemet újraolvasom vagy csak belelapozok. Szóval komoly önkontrollra volt szükségem, de meglett és mostmár gyönyörű kis könyvespolccal rendelkezek.

Azt hiszem a könyves posztom sikerén felbuzdulva, megírok egy újabb ajánlót a nyárra, ezúttal az animékkel a főszerepben. Eddig egyetlen anime ismertető-ajánló került föl a blogra, ami igazából kifejezetten fura, mert szabadidőm nagy részét ez a tevékenység teszi ki, illetve az érdeklődési körömben is jelentős szerepe van (persze azt hiszem ez egymásból következik, meg már úgyis tudjátok, ha követtek egy ideje). Nade,  kezdjünk is neki, mit érdemes szerintem ezen a nyáron megnézni? 

No Game No Life ~ A sztori egy testvérpárról szól, akik igazából nem csinálnak mást, csak videojátékokkal játszanak úgy egész nap, így érthető, hogy ebben vérprofik és nem könnyű őket legyőzni. Valaki mégis megpróbálkozik ezzel, természetesen sikertelenül, mégis itt beindul a történet, hisz valami hókuszpókusz következtében egy más világban találják magukat, ahol mindent csak játékokkal lehet eldönteni. Természetesen ők nagyon jól szórakoznak ebben az új világban, mi pedig nagyon jól szórakozhatunk rajtuk, ebben az animében. Én nagyon tudom ajánlani, fiúknak és lányoknak is, hisz izgalmas és tényleg leköti az embert, ezenfelül pedig humoros és fordulatos, hisz ezek a játékok mind taktikát és logikát igényelnek, így sok olyan pillanat lesz nézés közben, hogy az ember nagyon izgul, aztán fogja a fejét, hogy ez a megoldás, hogy nem jutott eszébe. Általában hihetetlenül epik módon oldják meg a necces helyzeteket, talán ez a legvonzóbb pontja az animének. c:  Ráadásul a grafikára se lehet panasz, kifejezetten szép és különleges.
((Sajnos nem lesz folytatása, részletek itt))
Első rész magyar felirattal || AA ismertető

Lassan egy hete mondogatják a szüleim, hogy ideje lenni valami színt szereznem. Igazából sose érdekelt a napozás és a szép aranybarna bőrszín, ráadásul jelenleg tökéletes indokkal el is kerülöm ennek a lehetőségét a "Japánban a fehér bőr a divatos" mondatommal, ami után rendszerint elnevetem magam, csak hogy ne nézzenek halálosan hülyének. Mindegy is, lényeg a lényeg, ma nagy csoda folytán kezembe kaptam Murakami Haruki - A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei könyvét és egy pohár kávé társaságában kiültem az erkélyre, csak hogy örüljenek a népek.

Így jött az ötlet, hogy igazából én úgy terveztem nyáron visszatérek könyvmoly énemhez és behozom a rengeteg olvasmányokbeli lemaradásom és hogy erre rá is hangolódjak... itt ez a poszt, egy könyv ajánló, mely olyan darabokat taglal melyeket nagyjából bármely korombeli fiatal kikapcsolódás gyanánt magához kaphat egy rövid napozás erejéig. c: 

Szóval ez körülbelül annyit jelent, hogy nincsenek világmegváltó és túl mély gondolatok benne, mégis kellemes kikapcsolódást nyújthat, mert hát végül is ilyesmi ez az ifjúsági irodalom.

Elsőnek jöjjön a húzóerő, John Green, akitől mily meglepő a Csillagainkban a hiba-t olvastam elsőnek. Nem tetszett, mai napig fogalmam sincs, mi foghatta meg az embereket ebben a könyvben, hogy ennyire istenítették. Az író maga ezzel a könyvvel vált ugye ismerté, amit én nagyon sajnálok, hisz volt szerencsém olvasni tőle az Alaska nyomában-t, ami ezerszer jobb könyv egyszerűen, mint a fönt említett, így engedjétek meg, hogy ajánljam. A fülszöveg ITT OLVASHATÓ.
A személyes véleményem pedig itt: Ez a könyv kissé emlékeztetett a kezdeti felépítésében az Egy különc srác feljegyzéseire, meg talán icipicit a Zabhegyezőre is, de azt nem volt szerencsém végigolvasni. Az alapfelállás ugye a fura lány akibe mind tudjuk, hogy bele fog szeretni a nyomi srác, ez egy elég egyszerű egyenlet, így a könyvtől akkora gondolatokat ne várjon senki, viszont izgalmasan és élvezetesen lett megírva, így mindenképp ajánlani tudom ha valami könnyűre vágyik az ember. 

Amikor megláttam, hogy ez lesz a mostani témánk, egyszerűen nem tudtam hirtelen, hogy most sírjak vagy nevessek. Tudjátok, oviban is mindig én voltam a kislány, aki katonásat játszott vagy épp a fiúkkal focizott és azt hiszem 11-12 éves koromban tette föl nekem unokatestvérem a kérdést, hogy ugyan milyen banzájt akarok én csapni majd az esküvőmön. Nos, én ekkor jöttem rá arra, hogy ezen van aki egyáltalán gondolkodik. 

Akkor persze elmerengtem hirtelen, hogy ugyan már, van a bármi elképzelésem, de az a helyzet, hogy a mai napig nincs, sőt nem is izgat a téma. És itt muszáj megjegyeznem, hogy két VKP-ból is kimaradtam az elmúlt időszakban, ezért iszonyatosan vártam, hogy most végre hú de nagyon bepótlom... de hát ahogy láthatjátok nincs szerencsém. 

Alapvetően nem értem, miért kéne ezen filózni, miközben csak felesleges elvárásokat építünk föl magunkban, amik úgysem fognak teljesülni. Abban biztos vagyok, hogy attól még hogy a várban bazsarózsák között csináljuk a dolgokat vagy szimplán elszaladunk aláírni egy nyamvadt papírt, nem lesz boldogabb vagy szebb a dolog. Mármint az efféle külcsínek számomra nem sokat jelentenek, egyszerű pénzkidobás. Tehát, ha mindenképp mondanom kéne valamit, akkor valami nagyon visszafogott esküvő lenne az optimális szűk családi és baráti kör meg ilyenek, mert hát végül is nagy pillanat ez, de nem kell túldramatizálni.

Végezetül ez a kép tökéletesen ábrázolja a jelenlegi és a jövőbeli érzéseimet ezzel az egész banzájjal kapcsolatban, de most ugrott be, hogy viszont a lánykérés kizárólagosan egyféleképpen zajlhat, mégpedig pokémon labdával karöltve. Ehhez ragaszkodok, legalább addig, amíg ki nem növöm az animéket, de ez azt hiszem nem most fog megtörténni, sőt megkockáztatom, hogy meg se fog. 

Nos azt hiszem két hónap kihagyás után igazán visszahozhatnám eme posztsorozatot, melyben más blogok bejegyzéseit ajánlom az olvasóimnak. Bár a blogon nem voltam valami aktív az elmúlt időszakban (ezt a hónap alatt összegyűlt összesen 6 poszt is bizonyítja) viszont a többiek blogjait folyamatosan figyeltem, így össze is gyűlt pár igen érdekes és ajánlani való bejegyzés! Tehát kezdjünk is bele: 

Elsőnek is kezdjük a kedvencek legbiztosabb pontjával, Natival. Oké, tudom, hogy szinte mindig bekerül, de hát mit lehet tenni? Jól ír, érdekeseket és én meg szeretem olvasni. Szóval ezen nincs mit ragozni, itt a helye, mégpedig a legutóbbi bejegyzésével, amiben a "gap year"-ről ír, tehát a gimnázium utáni, de az egyetem előtti lehetséges időről. Én eddig csak egy brit vloggertől (Jacksgap) hallottam erről, de jó volt részletesebben olvasni a dologról, hisz itthon egyáltalán nem elterjedt a dolog, bár én minek is beszélek, hisz van még bő 4 évem... ha nem több... c: 

Most igyekeztem valamiféle rendszert fölállítani, hogy minél színesebb legyen az ajánló, ezért most következzen Gabi, aki szintén sokszor szerepel a kedvencek között. Ezúttal egy egyszerű, de nagyszerű diy-t mutatnék tőle. Igazából szerintem mindenki ismeri ezt a befőttes üveg mizériát, de ha valaki rendesen elkezdi csinálni, akkor nyár végére rengeteg boldog és vidám pillanatot szerezhet magának, amit szeptember közeledtével el is felejthetne, de így nem. ^^

Ha már élményeket gyűjtünk, akkor itt az ideje, hogy belekezdjünk. Itt jön a képbe a Pretty Pointless Posts által bemutatott játék, példának okáért, a Town of Salem. A legutóbbi játékbemutatójuk is megfogott, a Shelter 2, de ez a TOS most még inkább. Nem tudom emlékeztek e a táborokból ismert "elalszik a város", "gyilkosos" játékra. Na ez majdnem ugyanaz, csak online játékként. Egyébként egy hosszú szünet volt az oldalon, de a lányok most visszatértek és remélhetőleg várhatjuk az újabb játékajánlókat és egyebeket! c: 

Persze nem veszélytelen leülni egy rövid játékra, hisz ha velünk lakik egy nyávogó szőrgombóc, igen hamar lelkiismeret furdalást érezhetünk, hogy nem vele foglalkozunk. Persze más egyéb tény is föltűnhet egy macsek mellett, erről írt Panna egy nem régi igen mosolyogtató posztjában.  c: 

Sajnos a történetet nem tudom hova fokozni, meg mostmár igazán gázul is hangzana, szóval jöjjön a két utolsó bejegyzés, amit be szeretnék nektek mutatni. Először is, mint tudjátok a blog eleinte outfit posztokkal indult, így nem maradhat ki valami ilyesmi se, jelen esetben a My Sweetest Heaven részéről. Dina blogján folyamatosan friss outfiteket találhatunk, ami miatt én hihetetlenül becsülöm és elismerem, mert nekem hamar elfogyott az energiám, hogy összekaparjam magam és szépen kinézve pózolgassak a kamerának. Az egyik legutóbbi kaktuszos összeállítása különösen tetszett, szóval engedjétek, hogy megoszthassam veletek. ^^ 

Utoljára pedig jöjjön egy kis Dél-Korea, de sajnos nem valami Kpop, hanem egy teljesen más megközelítésből és azt hiszem már mindenki tudja miről is beszélek. Természetesen Vikiről és a blogjáról, az Oh My Brush-ról, ahol előszeretettel mutat be nekünk koreai kozmetikumokat. Sajnos nem tudtam különösen kedvenc posztot kiválasztani a az elmúlt egy hónap tárlatából, de mindenképp ajánlom, hogy nézzetek be, bár nem valami pénztárca kímélő cselekedet ez. Jelen pillanatban én erre a Lotionra éhezek, hisz rá kellett jönnöm, hogy szörnyűséges, hogy nem volt nekem ilyenem eddig. Szörnyű. c: 

Remélem tetszettek a bejegyzések, kommentben kíváncsi lennék, hogy nektek melyik poszt volt ebben a hónapban a legemlékezetesebb! ^^