Az első kötet olvasása után, nem volt kérdés számomra, hogy szeretném folytatni a képregényt, sőt, rettentően vártam, hogy megjelenjen magyarul is. Közbe végignéztem a sorozatot is, ami őszintén úgy gondolom, hogy a Netflix egyik legjobb gyártmánya az évben, persze jó alapanyagból könnyű jót alkotni. (Ugyanakkor a tapasztalatok alapján nagyon könnyű elrontani is, főleg az ilyen kényesebb témákat, ahol fiatalok között jelenítenek meg homoszexuális kapcsolatot. Sokszor nem a megfelelő hatást érik el, azaz a szociális érzékenyítést, hanem egyszerűen az átlagos néző számára túl sok lesz, hiteltelennek tűnik. Ezt hihetetlenül jól kikerülte a sorozat, élmény volt nézni, és én személy szerint úgy éreztem, hogy tökéletesen bemutatta, hogy a szerelem az bármilyen nemű és rasszú emberek között is ugyanolyan szép és természetes. Erre a következtetésre pedig nagy szükség van.) 

Fülszöveg:

Nick

Azért átjössz holnap?? 😀
Mert lenne egy ötletem
Mit szólnál egy igazi randihoz?

Lehet meglepetés??

Omg oké! Nagyon izgulok alkjdfldsg

Én és a könyv:

A sztori rögtön az előző rész végétől folytatódik, tehát az ominózus első csók után, de még ugyanazon az éjszakán. Az első rész során végigkísérhettük a két fiút, ahogy egymásra találtak, legalábbis barátilag, illetve, ahogy Charlie felismerte, hogy számára ez több barátságnál. A második rész pedig Nick érzelmi világára fekteti a hangsúlyt, hiszen a fiú számára erősen megkérdőjeleződik az önmagáról eddig felépített képe. Mindenképpen kategorizálni szeretné magát, hiszen ezt látuk mindenhol, nevet és címkét kell aggatni mindenre, hogy a világ érthető és rendezett legyen, legalábbis annak tűnjön a szemünkben. Ugyanakkor, ha az ember nem mozdul ki az ismert dobozból és nem hajlandó újabb és újabb szemüvegeket felpróbálni, akkor könynen előfordulhat, hogy nem találja meg a megfelelő címkét, a megfelelő felfogást, amivel kisimíthatja a lelképben keletkezett gyűrődést, és tovább haladhat teljes önképpel a világ felfedezésében. 

Mindezt pedig gyönyörűen és édesen megkomponálva. Nagyon szeretem Alice Oseman rajzstílusát és mesélési technikáját. Annyira kedvesen és ártatlanul tudja bemutatni az első nagy tiniszerelmet, hogy az egyszerűen elvarázsolja az olvasót, és röpíti egészen az utolsó oldalig, ahol a lélekmelengető és aranyos történet hirtelen megszakad, és az olvasó egyszer csak rájön, hogy megint beláthatatlan ideig várnia kell, hogy folytathassa Nick és Charlie történetét. 

Összességében csak ajánlani tudom ezt a képregényt azoknak, akik kedvelik a vörös pöttyös könyveket, a romantikus történeteket, és szívesen olvasnának valami nagyon szívmelengető és kedves limonádé sztorit így a nyári melegben. 

Mióta lement a turné a másik Downton Abbey szakácskönyvvel, tűkön ülve vártam, hogy végre ez a rövidebb kötet is sorra kerüljön, hiszen az előző könyvvel ellentétben itt a desszertekre helyezték a hangsúlyt, ami nekem egyértelműen a gyengém, nézzétek csak vissza az eddigi gasztroposztokat...Haha. 

Fülszöveg:

Külön fejezetet kaptak:

A sütemények, tészták és kekszek, köztük az olyan klasszikusok, mint a tejszínkrémes scone, a Chelsea-zsemle, vagy az olyan különlegességek, mint a málnás habcsók és az ekler fánk.

Torták, kosárkák és pástétomok: színpompás Battenberg-torták, citromos kosárkák, melengető, fűszeres sötét mézeskalács, ragacsos karamellfelfújt… ellenállhatatlan sütemények mindenféle ízlésvilág számára.

A teához kínált szendvicsek és sós falatok: mini sertéshúsos pite, cornwalli batyuk, gondosan formára vágott szendvicsek, amelyeket finom kencék egészítenek ki.

A gyümölcsdzsemek és egyéb finomságok: zamatos eper-rebarbara lekvár, ribizlizselé, citromkrém, amelyeket mind frissiben, odahaza készíthetünk el.

Én és a könyv:

Őszintén, már az előző kötet szépségétől is elolvadtam, de valahogy ez a mostani kompaktabb kisebb kötet jobban elvarázsolt. Mind kinézetre, mind tartalmilag. Számomra régiesen hat ez az arannyal díszített szövet kötés, így azt hiszem jól megragadta a hangulatot, és szinte el se hiszem, hogy egy könyv borítójával kezdem a bejegyzést, vagy egyáltalán egy mondatnál többet szólok róla. Nem szeretem a borítójuk alapján megítélni a könyveket, de itt egyszerűen nem tudok elmenni amellett, hogy mennyire csodás körítést kapott ez a rengeteg süti és keksz recept. 

A kötet elején egy történelmi és kultúrális eligazítással kezdünk, ahol a szerző elmeséli, hogyan is alakult ki a legendás és világ szinten ismert angol ötórai tea fogalma, illetve a teák terén is megismerkedünk a korban legfogyasztottabb darabokkal. A rövid bevezető után pedig nem is marad más hátra, mint a rengeteg édesebbnél édesebb recept leírása. 

A választást egyébként az is nehezítette, hogy ahogy a testvérkötetben is, itt sem volt minden egyes recept mellé fotó is rendezve, illetve ha volt is, többszőr voltak ezek a képek a sorozatból kiragadva úgy, hogy több ételt is megjelenítettek, így nem volt egyélrteműen észrevehető, a recept melyik süti elkészítését próbálja bemutatni. 

Az egyes receptek felépítése megint csak a másik Downton Abbey szakácskönyvre hasonlított. Itt is négy részből állt össze: egy rövid leírás a recept történelmi és kultúrális hátteréről, első lejegyzséről, majd az összetevők listája, az elkészítés menete és legvégü pedig egy rövid idézet a sorozatból, ami ehhez az ételhez köthető. Sok helyen pedig természetesen mindezt egy fotó és követte az elkészült desszertről. (Be kell valjam, hogy eddig nem tudtam, hogy rajongok a porcelán étkészletekért, de az itteni képek ráébresztettek, hogy minden vágyam két díszes csésze és egy tálaló.) 

Összességében nagyon boldoggá tesz, hogy ez az apró babakék kötet helyet kaphatott a polcomon, így is, hogy még nem láttam végig a sorozatot. A receptek így is bőven érdekesek tudnak lenni bárki számára, aki kicsit is vonzódik az angol teasütemények felé vagy csak egyszerűen a finom és különleges desszertekért. Mindenképpen megéri beszerezni, egy díszdarab a szakácskönyvek között. 

Nyereményjáték:

Visszatérünk Downton Abbeybe, és a hivatalos szakácskönyvük után rátérünk az ötórai teához kínált édes süteményekre és sós falatokra!

További állomások: