Ritkán döntök egy könyv elolvasása mellett a borító miatt. Mégis, ez az egyszerű, minimalista és letisztult darab meggyőzött, hogy bizony, jó lenne belenézni. Igazából egészen meglepődtem, mert az írónőről ezelőtt még nem hallottam, így a már a borítón is ott virító előző kötete semmit sem mondott nekem. 

Na jó, nyilván nem teljes igazság, ha azt mondom a borító alapján döntöttem, hisz a fülszöveg is erősen beleszólt az elhatározásba. Adott egy 17 éves félvér lány, aki nem ismeri az apját, ezáltal csak az egyébként fehér édesanyjával él, és mellette szocializálódik... Érdekesen hangzik, nem? 

Fülszöveg:

A nagysikerű Kedves Halottak! után a szerző új regényében két, párhuzamos szál bontakozik ki: az első a 90-es évek végén kezdődik, és a 17 éves Marilyn a főszereplője, a második napjainkban játszódik, és Marilyn lánya, Angie története.

A tizenhét éves, félvér Angie számára Marilyn a keményen dolgozó, gyerekét egyedül nevelő, őt nagyon szerető anya. De Marilyn is volt fiatal. Tizenhét évesen szeretett bele Angie apjába, az afro-amerikai Jamesbe. Ám Angie sosem találkozott az apjával – Marilyn azt mondta, meghalt, mielőtt ő megszületett volna.

Angie nem tud belenyugodni abba, hogy semmit sem tud az apjáról, ezért ex-barátjával, Sammel elindul Los Angelesbe Új-Mexikói otthonából, hogy kiderítse, mi történt vele.

Utazása során nemcsak a múltat sikerül földerítenie, de sok mindent megtud saját magáról is: arról, hogy hol a helye a világban, és ki is ő valójában.

Karakterek:

A könyvben először Angie szólal meg és őszintén, mivel a konkrét olvasás előtt nem futottam át a fülszöveget, így el is felejtettem, hogy színesbőrű és ez őszintén csak a könyv felénél esett le, hogy ja, Angie és az apja, James se pontosan úgy néz ki, ahogy azt eddig elképzeltem. Ez pedig egy elég fontos rész lett volna, hisz főleg a 90-es években játszódó részben, de igazából még a napjainkban futó szálon is sok nehézséget tud okozni az emberek megkülönböztetése.... Azt hiszem erről nem kell különösebben szót ejtenem, mind tudjuk miről is van szó. 

Éppen ezért eleinte nem is pontosan értettem, hogy miért olyan fontos, hogy megtalálja Angie az apukáját. Nyilván egy fájó pont az ember életében, ha nem ismeri az egyik szülőjét, mégis az énkeresésben én nem éreztem úgy, hogy ennek akkora szerepe lenne. Persze így, hogy a könyv felénél ráeszméltem, hogy bizony itt az a probléma, hogy Marilyn hiába szerető anya, nem tudja megadni a lányának azokat a kulturális gyökereket, és támogatást, amire Angienek félvérként szüksége lenne. 

Marilyn karakterét, Angievel ellentétben nagyon hamar megkedveltem, bár sokáig egyszerűen rossz érzés volt olvasni az ő részét. Nyomasztó és kellemetlen volt, amivel nyilván pont, hogy elérte az írónő a feltételezett célját, mégis, mint olvasó nagyon nem örültem neki. 

Ha igazán őszinte szeretnék lenni, el kell, hogy mondjam: Marilyn és James részei sokkal jobban lekötöttek. Valahogy sokkal izgalmasabb és érdekesebb volt a már ismert, enyhén sablonos romantikus vonalat figyelni, amibe belevegyült a remény, az ellentétek, na meg a titkos kapocs a két főszereplő között.
Angie és Sam szála eleinte elég kusza volt, majd pedig hamar kínos és furává is vált. Persze ez könnyen érthető, hisz senki se szeret a volt párjával "nyaralni" menni, márpedig Angieék bizony erre vetemedtek.
Sam egyébként aranyos srácnak tűnt, de különösebben nem éreztem kiforrott karakternek, mintha csak egy esetlen első szerelem lett volna, aminek meg is felelt, mégis az írónő többet akart kihozni belőle, ami nekem egyáltalán nem jött át, és nem is értettem mire fel. 

Sztori:

Mint a fülszövegből is kiderült, a történet két szálon fut, így egyszerre bontakozik ki előttünk Angie és az anyukája, Marilyn története. A kettő merőben más, bár vannak egyező jegyek, mint hogy mindkettőjük gyerekkorából kimarad az apaszerepet játszó egyén. 

A részek meglepően ritkán váltakoztak, mindig egy nagyobb történetdarabot kaptunk mind az anyukánál, mind a lányánál, ami kifejezetten szuper, nagyon rosszul bírom, amikor két oldalonként változik az elbeszélő, így viszont nagyjából mindig teljesen tiszta volt, hogy ki is beszél. 

Emellett pedig jól is működött ez a felépítés, leginkább a vége felé.

Mikor fény derült a titokra, egymás után következett Marilyn ott és akkori helyzetmegélése, majd Angie történetértelmezése a számunkra "jelenben". Nem mondom, számítani lehetett erre a végkifejletre, mégis könnyek szöktek a szemembe az utolsó oldalaknál. (Nagyon, nagyon ritkán sírok könyveken, sőt, nem is tudom mikor volt ilyen utoljára.)
A lezárás viszont furcsa volt, nem így képzeltem és nem is ezt vártam. (Bocsi Sam.) 

Összességében egy érdekes és érzelmes történetet kaptunk Avatól, ami bár nem volt számomra különösebben mélyenszántó, mégis jó élmény volt olvasni és a vége felé erősen meg is érintett. Ha úgy érzed, hogy most éppen egy ilyen történetre van szükséged, érdekel a rasszizmus témája, vagy éppen az énkeresés, de ha csak egy picit kikapcsolódnál, ez a könyv jó választás lesz. 

Kiadó: Ciceró, 2018

ISBN: 9789634320968

Eredeti cím: In Search of Us

Fordító: Till Katalin

Oldalszám: 360

Megrendelem!

Nyereményjáték:

Ava Dellaira különleges, keserédes és finom stílusát sokan megszerethették már előző, Kedves halottak című regénye által. Új könyvében, a Hazatérésben ismét egy nagyon érzékeny, megható és elgondolkodtató, váltott idősíkban játszódó történetet hoz el nekünk, melyben egy anya és lánya sorsát követhetjük végig. Vajon sikerül megküzdeni a múlt kísérteteivel és begyógyítani a régi sebeket a szeretet és megértés által? Ezekre a kérdésekre is választ kaptok, ha elkíséritek öt bloggerünket. Ha pedig velünk játszotok, most megnyerhetitek a Ciceró Könyvstúdió által felajánlott három példány egyikét!

A regényben központi szerepet játszik a fényképezés, Marilyn fiatal korában sokat álmodozik arról, hogy egyszer elismert fotós lesz. Az egyes állomásokon most híres, magyar származású fotóművészekről találtok egy rövid leírást, a ti feladatotok pedig, hogy a rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok az adott művész nevét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

További állomások: 

02. 22. - Könyv és más

02. 23. - Nem félünk a könyvektől

02. 24. - Ambivalentina

02. 25. - A Szofisztikált Macska

02. 26. - Könyvvilág

Elsőnek a könyvből készült film trailerért láttam és már akkor úgy éreztem, hogy ez valami olyan, amire kíváncsi vagyok. Ezután felfedeztem, hogy az Athenaeum kiadó gondozásában most fog megjelenni, ráadásul pont ők adták ki a Szólíts a nevedent is, ami hatalmas kedvencem volt tavaly, így alig vártam, hogy kézbe vehessem a kötetet és olvashassam. Különösen azért érdekelt a téma, mert egy nagyon érzékeny és érdekes helyzetet jár körül,  homoszexualitás és a keresztény vallás, illetve kivételes módon egy leszbikus lány történetünk főszereplője, ami igazán ritka, mert bár hiába jelenik meg egyre több LMBTQ+ témájú könyv, a legtöbb fiatal lányoknak szól, így teljesen más megközelítésből tálalják a témát, ráadásul természetesen helyes és cuki fiúkkal... Így alig vártam, hogy valami újat olvashassak.

Fülszöveg:

Amikor ​a tizenéves Cameron Post szülei autóbalesetben váratlanul meghalnak, a lány első, sokkoló reakciója a megkönnyebbülés. Az suhan át az agyán, hogy hála az égnek sosem fogják megtudni, mit tett pár órával korábban: a legjobb barátnőjével csókolózott a szénapadláson. 

Cam a szülei halálát követően a mélyen vallásos nagynénjéhez és jó szándékú, de reménytelenül régimódi nagyanyjához költözik. Tudja, hogy attól kezdve egészen más lesz az élete. A Montana állambeli Miles Cityben a túlélés két legfőbb alapszabálya: olvadj be, és hagyj békén másokat! Cam mindkettő tökéletes szakértője lesz – de az érzéseit és vágyait nem tudja magában elfojtani. 

Egy napon a kisvárosba költözik Coley Taylor, a gyönyörű és hibátlan cowgirl, aki az iskola legmenőbb srácának a barátnője. Coley és Cam között váratlan, intenzív barátság alakul ki, amely, úgy tűnik, akár több is lehet, mint barátság… 

De amikor ez már-már reális lehetőséggé válik, Cameront hideg zuhanyként éri a felismerés: csúnyán elárulták. Nagynénje drasztikus lépésre szánja el magát annak érdekében, hogy „helyrehozza” az unokahúgát – az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába küldi őt. 

A Cameron Post rossz nevelése egy felejthetetlen regény önmagunk felfedezéséről és arról, hogy találjuk meg a bátorságot ahhoz, hogy a saját szabályaink szerint éljük az életünket. 

A regényből Chloë Grace Moretz főszereplésével Sundance-nagydíjas film is készült.

Én és a könyv:

Az előzetesből kiindulva, meg voltam róla győződve, hogy a könyv nagyobb része a megkédőjelezhető intézményről fog szólni, azaz a homoszexuálisokat átnevelő iskoláról. Ezzel szemben a történet az alig 12 éves Cameron szemszögéből indul, és eljut egészen a 17-18 éves, már majdnem felnőtt leányzóig, így nagyjából a teljes kamasz korát végigkövethetjük a könyvben.

Őszinte leszek: Totálisan beszippantott. Annyira filmszerűen és hangulatosan voltak leírva az apróbb és jelentősebb életképek egészen kicsi korától kezdve, hogy alig bírtam elszakadni a történettől, egészen az átnevelő iskolába való kerüléséig.

Valamiért annál a résznél éreztem egyfajta törést, mintha hirtelen egy másik könyvet olvastam volna. Mintha Cameront hirtelen új személyiséggel ruházta volna fel az írónő...

Karakterek:

Alapvetően nem sok szereplővel operál az egész könyv, mégis, aki egyszer megfordul Cameron életében, az többnyire egy összetettebb karakter, sőt még a háttérsztoriját is megismerhetjük, ami például a kötet második felében kifejezetten érdekes volt. Több diák is részletesebben megjelenik az intézet falai között, ráadásul a legkülönbözőbb háttérsztorikkal és problémákkal.

Cameront nagyon gyorsan megszerettem. Könnyű volt számomra azonosulni vele, mert bár sok eltéréssel, de sok olyan kiskori élményéről mesélt, amik velem is megtörténtek. (Mint mondjuk a folyamatosan fiúkkal lógás és a random elhagyatott helyek felkeresése.) Ezek az apró élmények nem speciálisak. Azt hiszem, a legtöbbünkkel ugyanúgy megtörténtek, így egyrészről baromi nosztalgikus és jó hangulatú a könyv, a másik oldalról viszont végig ott van a feszültség, ami Cam egyre inkább kibontakozó mássága jelent.

Emellett pedig odáig voltam azért, ahogy az írónő árnyalta Cameron személyiségét és hozzácsapott egy enyhe kleptomániát. Jó volt látni, hogy a melegség kérdése nem csak egy jelző lett, ami meghatározta a főszereplőnk jellemét, hanem csak egy nagyobb puzzle a többi közül. (Bár tény, hogy ez inkább a meleg srác, mint legjobb barát klisénél szokott a legerősebben kijönni.)

Cameron nagynénje és egyben nevelője is számomra egy árnyaltabb személyiséget kapott, miközben ismerős is volt. Azt hiszem mindannyian ismerjük azt a nőt, akinek egyszerűen szüksége van valamilyen külső erő vezetésére. Könnyen befolyásolható, egyszerűbb, de alapvetően csak jót akarna. Más kérdés, hogy a jót akarásával csak mégjobban roncsolta Cameron lelkét.

Sztori:

Ugye a történet a 12 éve Cameronnal kezdődik, majd 17 éves kora környékén köszönünk el tőle. Ez az időszak elég szépen felölei az énkeresés időszakát, így igazából gondolhatnánk, hogy egy elég tipikus, amolyan Love, Simon féle történetet kapunk, de azzal, hogy ennyire a kezdetektől kezdve látjuk az apró jeleket és különböző emlékképekből áll össze a történet, így Cameront is egyre közelebb érezhetjük magunkhoz, ráadásul egy egészen új és érdekes élményt nyújt a könyv. Mert mint azt már mondtam, itt nem az erotikára helyezte az írónő a hangsúlyt, sokkal inkább a lelki kérdésekre koncentrált. (Amiért továbbra is odáig vagyok. )

Nekem iszonyatosan tetszettek a gyermeteg első képek, a kórházba való betörés, lógás a fiúkkal...Annyira hangulatfestő jelenetek voltak ezek, hogy legszívesebben ki is hagytam volna azt a részt, ami miatt egyébként megfogott a történet és az előzetes. Azaz Coley és Cameron összekavarodását, majd azt a zseniális intézményt...

Összességében azt tudom mondani, hogy ez számomra tipikusan az a fajta könyv volt, ami egyszerűen beszippant. Alig bírtam letenni, és ez egyszerűen szuper élmény volt. Nagyon tudom ajánlani mindenkinek, aki picit is nyitott a témára, mivel végre valahára tényleg egy olyan LMBTQ+ regényről beszélhetünk, ami az identitáskeresés folyamatát hivatott bemutatni, és nem kéjálmokat igyekszik kielégíteni. 

Kiadó: Athenaeum

Oldalszám: 440

Fordító: Todero Anna

ISBN: 9789632932132

Megrendelem!

Nyereményjáték:

Az Athenaeum Kiadó gondozásában idén februárban megjelenő Cameron Post rossz nevelésében egy igen erőteljes új LMBTQ-regényt üdvözölhetünk. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel és ismerjétek meg ti is Cam-et! Ha pedig mellette velünk játszotok, akkor a könyv egy példánya is a tiétek lehet!

Már hónapok óta figyeltem ezt a könyvet. Hihetetlen mekkora hype van körülötte, az egész sorozat és az írónő körül. Komolyan, egy idő után számoltam és naponta minimum egy követettem kitett egy fanartot instán Sarah J. Maas világából. 

Sajnos, csak a harmadik és egyben a sorozat utolsó turnéjához tudtam csatlakozni, de csakúgy, mint a Cifra palotás turném esetében is szeretnék az egész sorozatról így egyben ebben a posztban írni, szóval kezdjük is a legelején, aztán pedig nézzük meg, hogy sikerült a lezárás, avagy a Szárnyak és pusztulás udvara. (Igazán ígéretes cím, nemde?)

Fülszöveg: 

A festményem hazugság volt.

Még nem álltam készen.

Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát.

A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia.

A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja.

A lenyűgöző New York Times és USA Today bestseller sorozat vadonatúj kötete.

#1 helyezett a goodreads.com 2017-es szavazásán, Young Adult Fantasy kategóriában.

Én és a könyv:

Egyszerűen elkerülhetetlen ez a sorozat. Teljesen komolyan. Főleg az instagram könyves bugyraiban. Szóval muszáj volt elolvasnom, hisz nem szeretek lemaradni semmiről, főleg nem a jó dolgokról. Az ACOTAR pedig rendkívül jó dolognak ígérkezett. 

Mégis, az első részt, bár tény, hogy alig pár nap alatt ledaráltam - egész nyugis karácsonyom volt -,  de valahogy igazából nem különösebben tetszett. Nem fogott meg. Egy furcsa Szépség és a szörnyeteg feldolgozásként éltem meg, bár tény, hogy a vége egész izgalmas volt,  de különösebben nem mozgatott meg.

Mégis tovább olvastam.

Fogalmam sincs miért, de valahogy nem tudtam itt abbahagyni a sorozatot. Egyenesen vadásztam a második kötetre, hisz valószínűleg ti is tudjátok, ha már a sorozat harmadik részének értékelését olvassátok, hogy hihetetlen gyorsasággal elkapkodták a második részt és azóta is egész nehéz beszerezni. (Főleg karácsony környékén, amikor amúgy is ki vannak fosztva a boltok.) 

Rhysbe természetesen csakúgy, mint mindenki más, én is beleszerettem és végre megértettem, miért nem létezik szinte egyetlen Tamlin-es fanart. Komolyan, alig találtam párat, pedig ugye, mielőtt olvastam volna a sorozatot, lépten nyomon ACOTAR fanartokba futottam, szép szerelmespárokkal... Így mondjuk le is spoilereztem magamnak, hogy bizony Tamlin és Feyre szerelmi időszaka viszonylag rövidke lesz. 

A második rész végére már teljesen beépültem a fandomba. Komolyan, a mai napig a pinterest folyamatosan ACOTAR meme-eket, a youtube pedig vine-okat ajánl fel. (Amik egyébként zseniálisan viccesek, szóval csekkoljátok le mindenképp.) 

Most pedig eljött az idő, hogy beszéljünk a harmadik és egyben lezáró részről.

Karakterek:

Hogy igazán őszinte legyek, baromi sokáig képtelen voltam megérteni Feyre-t. Nagyon nem volt szimpatikus, ahogy a testvérei sem, így egészen a történet végig nem tudtam megkedvelni őket. De, ha már itt tartunk, akkor az apjuk sem volt semmi. 

Egyszerűen nem éreztem, hogy a nővérek bármiféle karakterfejlődésen mentek volna keresztül, pedig több, mint 800 oldaluk lett volna erre. Egyszerűen az örök megbántott és szenvedő karakterét öltötték magukra, egy kis gőggel keverve. 

Feyre-nél nagyon jó volt, legalábbis szerintem, hogy kevesebb művészi, amolyan festős megnyilvánulása volt. Eleinte, azaz az első kötetben még aranyos elfoglaltságnak tűnt, de valahogy folyamatosan ütközött (számomra) a személyiségének összes más pró darabkájával. Mint egy oda nem illő puzzle darab. 

Rhysand és csapata továbbra is a kedvencem. Nem véletlen, hogy Feyre is beleszeretett ebbe a kis családba. Mégis, volt itt pár olyan fordulat, amit igazán nem értettem, pontosan miért is kellett. Olyan, megalapozatlan volt, mintha az írónő a 400. oldal környékén (a sorozat záró kötetében) találta volna ki azt fordulatot, amire már számítottunk, amióta megismertük a kiscsapatot, legalábbis arra, hogy lesz egy fordulat. De magát a fordulatot mintha ott abban a pillanatban találta volna ki. 

Az ilyeneknél pedig pont azt szeretem igazán, amikor összeáll a kép és elfog az a tipikus "aha" érzés, hogy persze azért volt ez is meg az is a történetben elrejtve vagy megemlítve. Viszont itt ez nekem teljesen elmaradt és összességében az egész kötet karakterfelhozatalában úgy éreztem, mintha az írónő be akarná mutatni (egy hirtelen ötlettől vezérelve, persze), hogy ő mennyire támogatja az LMBTQ+ embereket. Ezzel nyilván nem azt akarom mondani, hogy zavarnának az ebbe a körbe tartozó karakterek. Szimplán olyan érzést keltettek ezek  jelenetek, mintha két perccel előtte megvádolták volna Sarah-t twitteren, hogy homofób, és erre reagálva gyorsan beleírta az új részbe, hogy egyébként X és Y is meleg volt....

Sztori:

Közeledik a háború, Feyre ismét a Tavasz udvarában találja magát és tudjuk, hogy ez az utolsó kötet. Legalábbis az ügyesebbek. Hozzám ez az információ csak kicsivel a kötet felének az elolvasása után jutott el, így igen meglepődtem, mert ott még nagyon távoli derengő eseménynek tűnt a háború, főleg, hogy még bőven a főurak találkozójának szervezésénél tartottak Feyre-ék. 

Ha már főurak: Bizony, végre bemutatkozott úgy igazán mind a hét főúr, bár ezzel őszintén voltak problémáim, mert képtelen voltam megjegyezni ki kicsoda és melyik udvar tartozik hozzá. Ez számomra a könyv végéig sötét folt maradt, de annyira nem is voltak hangsúlyos szereplők. 

Olvasás közben egyre inkább megfogalmazódott bennem egy kérdés. Hogy lehet, hogy minden ennyire hamar és gyors egymásutánjában történik? Folyamatosan arról volt szó, hogy a szereplők akár több száz évesek, mégis Feyre elbeszélése alig egy-két évet ölel föl, pedig előtte hallottunk ilyen-olyan csatákról amik évekig is eltartottak. Mégis, most ez a mindent eldöntő, hatalmas és tényleg monumentális csata egészen a könyv utolsó 100 oldaláig várat magára és szinte olyan érzésem volt, hogy a főurak megbeszélése hosszabb volt, mint maga a háború. 

Ha pedig már a főurak megbeszélése feljött: A másik kérdés, ami igazán megfogalmazódott bennem, hogy mégis miben annyival erősebb Rhys a többieknél, na meg hogy lehet, hogy elméletileg baromi idős, tapasztalt, vezetők úgy vitatkoznak egymással, mintha öt éves kisgyerekek lennének, vagy legalábbis tinik. 

Mindezektől függetlenül viszont egy nagyon is szerethető kötetet kaptunk. Aki végigkövette már az első két részt, annak bőven megéri lezárni Feyre történetét ezzel a szerény 800 oldalas befejezőkötettel. (Persze, mint tudjuk még nincs teljesen itt a vége, mert még jön, vagy már meg is jelent egy kiegészítő sztori.) 

Minden hibája ellenére, egyszerűen megszerettem a tündérek és emberek birodalmát, ezt az egész világot, amit az írónő teremtett, és a fandomért meg egyenesen odáig vagyok. Túl jó meme-ket készítenek. 

Összességében a sorozatot úgy érzem, hogy megéri elolvasni. Nem a legtökéletesebb befejezést kaptak, de a végén egészen izgalmas és meglepő fordulatok is bekövetkeztek, nem csak a csatában, hanem kedvenceink szerelmi életében is. ;)

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Megjelenés: 2019. január 10.

Eredeti megjelenés: 2017

Oldalszám: 800

Fordító: Hetesy Szilvia

ISBN: 9789634574378 

Megrendelem!

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk a Tüskék és rózsák udvara sorozat utolsó részét idén januárban. A befejező kötetben Feyre bosszújának és a küszöbön a háborúnak köszönhetően a tetőfokára hág a hangulat. Feyrenek, Rhysnek, és a többieknek mindent meg kell tenniük azért, hogy megnyerjék maguknak a többi udvar támogatását, miközben nem várt helyről bukkannak fel szövetségesek. A Szárnyak és pusztulás udvara méltó befejezése a sorozatnak, Sarah J. Maas ismét rengeteg izgalmas, fordulatos és lélegzetelállító pillanattal ajándékozta meg az olvasóit. Ha szeretnétek Ti is részese lenni az élménynek, akkor tartsatok a turné bloggereivel, és játsszatok a könyvért.

A befejező részben fontos szerepet kapnak a főurak, így a játékunk is hozzájuk fog kapcsolódni. Minden állomáson megtaláljátok az egyik főúr nevét, a feladatotok pedig az lesz, hogy kitaláljátok, melyik udvarhoz tartozik. A rafflecopter doboz soraiba tehát a hét udvar egyikét várjuk!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Thesan

További állomások: 

02.09. Könyvvilág

02.11. Deszy könyvajánlója

02.13. Kelly és Lupi olvas

02.15. Függővég (extra)

02.17. CBooks

02.19. Ambivalentina

02.21. Sorok Között

Az előző Szerelmes pillanatok posztomban talán már utaltam rá, hogy bizony, még nincs vége, jön egy apróbb kiegészítés az értékelés mellé, ami nem más, mint ez a bejegyzés, amelyben egészen röviden szeretném megosztani veletek a 10 kedvenc képsoromat Catanától. 

Azt hiszem, különösebb magyarázatot nem igényelnek a képek, bár nyilván a hozzám legközelebb álló témákból gyűjtöttem, így igen, a már említett magasságkülönbség egyértelműen győzött. c: Remélem tetszik a gyűjtés, illetve ne felejtsétek, hogy a poszt végén nyereményjáték vár titeket!

Nyereményjáték: 

Nemrég beszélgettem egy kedves barátommal, aki azt hiszem egész rendszeresen követi a blog életét, és ő említette meg, hogy túl jószívű vagyok a könyvek csillagozását/értékelését illetően, hisz 3 szivecske alá még sose értékeltem. Valamilyen szinten úgy érzem, hogy ez így a jó, hisz mégis csak inkább ajánlókkal foglalkozom, mintsem konkrét könyvkritikákkal, hisz az utóbbihoz vajmi keveset konyítok, mégis megragadt bennem a gondolat, így elhatároztam, hogy mutatok nektek öt darab olyan kötetet, amit én személy szerint egyetlen szivecskével/csillaggal jutalmaznék.

Alapos kétely
Ha van könnyen elrontható műfaj, akkor az erotikus, illetve az ifjúsági romantikus egyértelműen az élbojba tartozik. Sokan elvből megvetik, főleg az előbbit, mégis egyértelműen hatalmas kereset van rá és nem egy tényleg jó darab jelent már meg kishazánkban, vagy legalábbis került a bűnös élvezetek listájára. (Mint nálam az Off-campus vagy A Royal család sorozata.)
Mégis, a fönt megnevezett kötet a legkevésbé sem tartozik közéjük. A legprimitívebb, karakterekkel operál (pedig elméletileg az egyik magasan képzett ügyvéd) és egy olyan kapcsolatot mutat be, ami minden, csak nem szerelmi vagy, ami fontosabb, egészséges.
Az izgalmasnak szánt jelenetek egy idő után egymás után következnek miközben bármilyen lelki fejlődés nuku és így nem csak, hogy enyhén hányingerkeltő, de még unalmas is.
Pedig a molyon remek értékeléseket kapott....Vajon velem van a baj?

Egyértelműen sokkal többet ígér a fülszöveg, mint amennyit a történet elmesél és ténylegesen az olvasó elé tár. Emellett száraz, mint a kéthetes harci zsömle, így nem hogy beleélni nem tudja magát az ember, de még csak megérteni sem, amit át szeretne adni, azaz hogyan kerülnek a megtért európai nők az Iszlám Állam kezébe és egyáltalán miért térnek meg.
Az elbeszélés alapján az európai lányok a totális naiv ködben élnek és olyan könnyen teszik magukávé az Iszlám Állam eszméit, mint a helyi busz menetrendjét, márpedig azt a legtöbb fiatal igen hamar betéve tudja.
Hiányzott a részletesebb körbejárása a témának, a bővebb okfeltárás, az egyébként biztosdan izgalmas kísérlet elbeszélése mellett, aminél meg azon csodálkozom, hogy mehetett ez ennyire gördülékenyen.
Bár itt tény, hogy lassan 4 éve olvastam ezt a kötetet, így lehet ma már más lenne a véleményem, de nem fűlik a fogam hozzá, hogy megint kézbe vegyem. Számomra csak egy épp divatos hullámot meglovagoló üres történet lett.

Fallen - Kitaszítva
Ékes példája annak, milyen egy rosszul sikerült YA fantasy történet, ami ráadásul valamiért annyira bejön az embereknek, hogy még filmet és készítenek belőle. Az alapsztori még érdekesnek indul, de aztán jönnek a főhősnő szokásos és kibírhatatlan hisztijei, a megmagyarázhatatlan szerelem a suli legmenőbb és legtitokzatosabb srácába, miközben természetesen megjelenik egy másik fiúcska is, csak hogy teljesítsük a szerelmi háromszög listapontját.
Aztán a feje tetejére áll minden és nagyjából 6-7 tizenéves megküzd a kollégium mellett, nem másért, hanem az egész világért, mert jaj, ha a gonoszok győznek, itt akkor bizony világvége lesz.
Lezárásként pedig elreptett minket a történelem tanárunk valami távoli helyre....  Akönyvtárosnőről meg szinte kiderül, hogy az egyik főgonosz. Iskolába járni - ebből is látszik - nem biztonságos.
Ha ez nem lett volna elég, van ennek a sorozatnak egy második része is, amin szintén végigszenvedtem magam (mazochista vagyok, egyértelmű) és a lehető legtalálóbb magyar címet kapta meg: Kín. Kell itt még bármit is magyarázni?

Az itt felsorolt könyvek közül ő a második, amelyiket nem olvastam végig. Egyszerűen túlzottan felhúzott már az elején, így pedig a legegyszerűbb megoldást választva, inkább félre raktam (a lehető legmesszebbre).
A kötet főszereplője egy amerikai orvosnő, a maga legamerikaisabb klisés mivoltában. Egyszerűen idegesítően azt a vígjátékokból ismert szőke nő szerepét húzta megára, aki annyira urbanizált divatmaca, hogy a túrafelszerelésről még távolról sem hallott, meg amúgy is milyen elfajzott népek ezek a bennszülöttek... Pedig az alapsztori több, mint izgalmas: Egy ausztrál törzs vándorútjába nyerhetünk betekintést (én meg csak nyerhettem volna), melybe mindenféle misztikum és bölcs meglátás is belekeveredett. Izgin hangzik, de egyszerűen felhúzott az elbeszélő és nem tudtam tolerálni.


Zabhegyező
A mai napig nem olvastam végig, pedig tudom, hogy alapmű, és szinte minden harmadik magát értelmiséginek tartó ember top 3 kedvence között ott van. Mégis, csak úgy, mint a Vidd hírét az igazaknak esetében, a főszereplő és neki is leginkább a szóhasználata idegesített fel. Minden harmadik mondatát ugyanazzal a kiegészítéseel toldotta meg, ami olyan nemtörődöm és flegma érzetet keltett, na meg felpumpálta az agyvizemet, hogy egy idő után úgy éreztem, legszívesebben a földhöz vágnám a kötetet... (A könyvrongálást egyébként borzasztóan elítélem.)
Mindez több, mint 5 éve történt, azóta se próbáltam újra, de a listából talán ő az egyetlen, akit a későbbiekben tényleg végig szeretnék olvasni.

Persze, ez nem azt jelenti, hogy ezek feltétlenül mindenki számára borzalmas kötetek lennének. Egyszerűen csak nekem személy szerint nem jöttek be... Ez viszont nem zárja ki azt, hogy valakinek meg pont ezek a valaha olvasott legnagyobb kedvencei. Különbözőek vagyunk és ez így a jó.:)

Mindenesetre, nekem jól esett picit a rossz könyves élményeimről is mesélnem, habár nem ez volt az első ilyesmi posztom.
Nektek mely sorozatokkal/kötetekkel gyűlt meg a bajotok? Van író, akit esetleg nem tudtok megkedvelni? Titeket melyik könyvvel lehet kiüldözni a világból?

Régóta tervezek írni egy bejegyzést az instagram használatáról. No, nem azt akarom elmagyarázni, hogyan posztoljunk képeket és szerezzünk sok követőt. (Ennek a titkát én sem tudom.) Sokkal inkább arról szeretnék egyszer írni, hogy hogyan lehet ezt az appot úgy használni, hogy ne az irigység, szomorúság és beletörődés árasszon el minket a megnyitása után, meglátva, hogy másoknak milyen szép képei vannak a legutóbbi utazásukról, a macskájukról vagy éppen az extra egészséges ebédjükről, amit valami luxushotel éttermében fogyasztottak el.

Arról szeretnék írni, hogy hogyan lehet ezt a platformot jól használni, kiket érdemes követni, és ehhez a témához szervesen kötődik a mai könyvünk, a Szerelmes pillanatok, amiben egy instagrammos webcomics rajzoló leányzó munkáit gyűjtötték csokorba.

Mindegyik képregény (szinte) a párkapcsolatok különös, furcsa és édes sajátosságait mutatja be, amiről csak úgy írni igazán nehéz, sokkal inkább látni kell, de azért tegyünk egy próbát.

Fülszöveg:

Ami spontán, alkalmi firkálgatásnak indult, az igazi szenzációvá vált, amikor a barátja felrakta Catana Chetwynd rajzait az internetre. Most a Catana Comics képregényei olvasók millióit érintik meg édes humorukkal, amivel könnyű azonosulni. A Szerelmes pillanatok pontosan az, amire a címe utal: egy kapcsolat legjobb pillanatai.

Én és a könyv:

Hatalmas rajongója vagyok az ilyen "szerelmes pillanatokat" (haha) megörökítő rövid kis képregényeknek. Több alkotót is követek közülük instagrammon, de barátommal egyértelműen Catana képeit szoktuk a legtöbbszőr egymásnak átküldeni. 

Olyan jó, amikor egy-egy ilyen képes üzenet vár a párodtól, főleg, hogy ezek egyszerre aranyosak és viccesek. Nem az a csöpögős "rád gondolok életem szerelme" érzést kelti, sokkal inkább egy amolyan inside joke kettőnk között, amikor ráeszmélünk, hogy mi is ilyen furák vagyunk és erről senki se tud (többnyire), mégis van valahol egy másik pár, akik ezt megosztják és ők is ugyanilyenek.
(Az meg mindig jó érzés, amikor realizálod, hogy nem vagy egyedül.)

Catana könyvét egyébként már lassan egy éve megkaptam az eredeti angol verziójában. Persze ki mástól, mint a barátomtól? Ez egyszerűen egy ilyen könyv. Az ember nem magának veszi. Viszont, az egyik legtökéletesebb ajándék a párodnak (bármikor, nem csak így, Valentin nap alkalmával), már ha úgy érzed ti is hasonlítotok Catanára és Johnra.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha már olvastam angolul, miért éreztem szükségét, hogy a magyar kiadásról is írjak? Ez egészen egyszerű: borzasztóan örülök, hogy magyar nyelven is elérhetővé vált a könyv. Sokszor elfelejtjük mi, az internet világában felcseperedett igen kis százalék, hogy mennyien nem tudnak angolul, mennyi emberhez nem jutnak el ezek a gyöngyszemek, még akkor sem, ha beszélnek angolul, mindössze nem ilyen bennszülöttek, mint mi, bloggerek és blogolvasók.

Ráadásul nagyon kíváncsi voltam a magyar fordításra is, de erről majd később.

Karakerek:

Mint már említettem, baromi fontos, hogy tudj azonosulni ezzel a párossal, hisz csak így lesz tényleg hatalmas az élmény. Bár tény, hogy már barátom előtt is követtem Catanát, és baromi aranyosak tartottam már akkor is a képeiket, mégis az igazán nagy élmény ezekben a képsorokban az, amikor magatokra ismersz és ezt valakivel meg is tudod osztani.

Ilyen szempontból nekem az egyik kedvenc típusom, a feldolgozott témák közül (a párkapcsolaton belül) a magasságkülönbség. Csakúgy, mint John, az én párom is két méter körül van, ami az én kemény, alig 170 centimmel elég komoly szintkülönbség. Így az ilyen helyzetekből születő képsorok igazán szórakoztatnak, hisz totálisan átérzem általában.

Sztori:

Mint már fentebb említettem, csak apró pillanatok vannak megörökítve, véletlenszerű sorrendben, a kötetben, így nincs semmilyen "összefüggő" történet, de ez egyáltalán nem is hiányzik. 

Amire viszont leginkább kíváncsi voltam, és már említettem is, az a fordítás. 

Röviden, teljesen jó lett. Hosszabban pedig néhol túl angolos maradt, pl. a testi kontaktus helyett sokkal jobban hangzott volna a testi érintés, vagy már maga a cím, Little Moments of Love, sokkal jobban hangzott volna (szerintem!) A szerelem apró pillanatai-ként. (Illetve az is furi volt elsőre, amikor Catana elkér az egyik képen egy inget Johntól, majd a következőn egy pólóban álldogál, szóval a "shirt" alatt itt inkább egy felsőt érthetett...)

Persze ezek csak az én gondolataim. A magam B2-es angoltudásával továbbra sem gondolom, hogy akkora szakértője lennék a műfordításnak. Ráadásul ezek az apróságok igazán nem rontanak az élményen, amit a képsorok nyújtanak. 

Összességében egy tökéletes ajándékkönyv jelent meg a Könymolyképző Kiadó gondozásában, ami tényleg jól passzol szinte az összes párhoz. Ugyanakkor a romantikus lelkületűeknek is jó választás, hisz ki ne szeretne elmerengeni a szeretet apró megnyilvánulásain, amik nem csak a párunk felöl érkezhetnek felénk.

Catana rövid kis képregényei szinte vírusként terjednek a neten, nem véletlenül: aranyosak, szeretnivalóak és tutira mindenki tud velük azonosulni.

A Könyvmolyképző Kiadó most elhozza nekünk az ezekből a cukiságból összeállított gyűjtemény, a legjobb szerelmes pillanatokkal. Mi jobb is kellene Valentin-napra?

Úgyhogy most a Blogturné Klub is beleveti magát Catana és párja hétköznapi boldog pillanataiba, mint egy puha felhőbe. Tartsatok velünk Ti is!

Lassan én is a részese lehetek ennek a csodálatos eseménynek, ami lezárja gimnáziumi éveimet és úgymond, éretté nyilvánít, legalábbis remélhetőleg. Részben ennek is köszönhető, hogy a blog tavaly ősz óta kicsit üres, kevés az új bejegyzés, ráadásul, ha van, az is könyves és ráadásul blogturnés, mert ezekhez kötelező publikálási időpont is társul....

Lényeg a lényeg: Egyelőre úgy érzem, még nyeregben vagyok, sőt még tippekkel és tanácsokkal is tudok szolgálni, már így az esemény lezajlása előtt is.

Szóval drága sorstársaim, illetve mindenki, aki a matekérettségitől már előre retteg, ezek a sorok nektek íródnak. Remélem, legalább egy icipicit tudok segíteni!♥