Igazából ennél tágabb téma talán csak az élet lehetne, de ha úgy nézzük, egy bloggernek a blogolás maga az élete, vagy legalábbis egy igen jelentős és szerves része. Ezer és egyszer elmondtam már, hogy mennyire is szeretem csinálni, és mennyire szívesen tenném meg hivatásommá, de a miértjéről azt hiszem idáig különösebben szó sem esett. Blogolni jó. Pont. 

Mégis, most, hogy megkaptuk ezt VKP témának, azt hiszem eljött az ideje fejtegetni egy csöppet a dolgot. 

Én személy szerint úgy harmadikos koromban kezdtem bele a weblapokkal való ismerkedésbe, majd rengeteg más téma után, kb négy éve nyitottam meg az első blogomat a gportal-on. Ott egy kifejezetten jó (sims-es) társaság gyűlt össze, többek között így ismertem meg Nikkiit, de ez igen hamar széthullott. Ezután többnyire csak magamnak írogattam a virtuális felületen, szinte mindenről, de leginkább a saját nem túl érdekes életemről. 

Amióta viszont itt vagyok a bloggeren az ambivalentinával, megint úgy érzem, hogy tartozom valahová, van egy társaság körülöttem, aminek én is egy parányi, de része vagyok, és ez hihetetlenül jó érzés. 

Kiskorom óta szeretek meséket kitalálni, majd mikor megtanultam írni, ezek meg is lettek örökítve. Így következett be az a súlyos felismerés a szüleimnél, hogy könyvmoly a lányuk, de ami még rosszabb, önjelölt író. Persze ez, hogy kapcsolódik a blogoláshoz?
Ahogy én látom, olyan nem kezd bele ebbe a dologba, akinek ne lenne egy fikarcnyi szereleme se az írás művészete iránt. Folyamatos gondolkodás, ötletelés, pötyögés és információ közlés, kommunikáció az olvasókkal és más bloggerekkel, ezek mind olyan tevékenységek, amik mindennaposak a hozzám hasonlóan elvetemült blogtulajdonosoknak. 

Az embernek rá kell jönnie, hogy ha egy működőképes dolgot szeretne létrehozni, muszáj egyfajta rendszert felépítenie az életében, na meg elfogadni, hogy bár szívesen csinált, de kötelességei vannak, és ez szerintem iszonyatosan jó. Hisz ahhoz, hogy legyen időm posztot írni, valahogy össze kell raknom az életem, meg kell szerveznem a dolgokat, a lehető legjobban. Aztán fontos, hogy legyen miről írnom, így az agyam folyamatosan pörög és látva a többi blogger bejegyzéseit, ötleteit, engem is kreativitásra ösztönöz. Önbizalmat ad minden egyes pozitív komment, lájk és megtekintés, és nyitottá tesz, hisz bár virtuálisan is, de rengeteg idegen emberrel futsz össze, akár csak egy-egy hozzászólás megválászolásával, vagy egy másik blogra írt saját véleménynyilvánítással. Így pedig egy dolgot rengeteg másik oldalról is megszemlélhetsz, ami szintén igen hasznos és érdekes.

Összességében számomra rengeteg új és pozitív dolgot nyújtott és nyújt a mai napig a blogolás. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaha is véglegesen abbahagyom, mert már több éve a mindennapjaim szerves része. Ti hogy vagytok vele? c: