Ritkán írok megfontolás nélkül, hirtelen felindulásból. Ez most sincs másként, már lassan egy hete ülök és kotlok a dolgon, de arra jutottam, talán van értelme megírni, talán segít másoknak is. :) 

Szóval az előtörténet annyi, hogy ti is láthattátok, milyen rövid hajat viseltem egy időben, mennyi "fiús" ruhát hordok a mai napig és azért mégis, mennyire vagyok (a hello kitty szenvedélyemet eltekintve) lányos lány. 

Nemrég még rám is szóltak, hogy az elmúlt időben mennyit változtam, mennyivel kevesebbet sminkelek, meg öltözködöm. Hát igen, elkényelmesedtem, de nagyon.

Talán régebben nem is hatott volna ez igazán meg, hisz bizony, volt olyan korszak, amikor azt találtam szépnek magamon, mennyire fiúsan is tudok kinézni. Nem tudom, ki mennyire hallott már a tomboyokról....

Már régóta szerettem volna vendégírók cikkjeit megjelentetni a blogomon. Alapvetően egy nagyon jó dolognak találom, mert izgalmas más valakivel együtt dolgozni egy kicsit, illetve érdekes is, hogy egy témát valaki mennyirre máshogy lát vagy ismer, esetleg mennyivel nagyobb az ismerete. Ez történt most is, ebben a cikkben, amit Dotya írta, a Dotya's Drawings facebook oldal adminja, aki számomra egy igen érdekes és ismeretlen témáról számolt be, mégpedig, hogy igenis, voltak már PSY előtt is koreai zenészek, akik eredményeket értek el Amerikában....

Sokaknak ha Koreát és a zenéjét említjük, csak PSY ugrik be. Akkor is első sorban a Gangnam Style c. száma. De PSY koreai énekesünk előtt is voltak koreai csillagok az énekesi szakmában. Egészen visszamehetünk az 50-es évekig is.

A "Tudom mit fogsz venni következő MondoCon-on" sorozat folytatásaként elhoztam nektek egy Odango interjút, melyben Kei-t és Andit jobban megismerhetitek (és egy nagyon cuki conos lávsztorit is), betekintést nyerhettek egy kicsit a kulisszák mögé és megtudhatjátok, milyen témákban várhattok még újításokat, termékeket az oldalon. 

Nem utolsó sorban pedig, egy apró nyereményjátékkal is kedveskedtek, ami a facebookon lesz nemsokára közzétéve ;) 

Én hiszem, meg azt hiszem minden egyes tanár és szülő is, hogy a gyermekében ott lakozik a tanulni vágyása, csak valami gát, valami megfoghatatlan erő a markában tartja, így hiába az elhatározás, a késztetés, nem ér semmit, míg nem ez a gát át nem szakad, meg nem törik az uralma. Szóval a lustaságot hogyan is lehet legyőzni? Őszintén nem tudom pontosan, hisz rajtam is sokszor felülkerekedik, de mégis, van pár ötletem és tippem, amiket most szeretnék is megosztani veletek. c: 

Rengeteg poszt születik a témában, de azt hiszem elnagyzolt back to school lendületükben nem elég részletesek, vagy éppen lényegre törőek, na meg egy bizonyos sablonra épülnek. :) Bár én magam is olvastam már nem egy jót, valamikor régebben, így most nem tudom linkelni.