Ha ázsiai regényről van szó, egészen biztosak lehettek benne, hogy valahol az első sorban fogok megjelenni. Így történt ez most is, amikor megláttam, hogy a 21. század kiadó gondozásában egy új japán regény jelenik meg, ami kívülről és belülről is bevált recepttel dolgozik. Nem lehet elmenni a gyönyörű borító mellett, ami a cseresznyevirágzás lélegzetelállító mivoltát illusztrálja, na meg a kalikó cica mellett sem, hiszen ez is egy olyan pont, ami már előre megalapozza a történet hangulatát. Alig vártam, hogy belülről és jobban megismerjem ezt a történetet, szóval tartsatok velem és a többi bloggerrel ezen az igen korán jött tavaszi blogturnén!

Fülszöveg:

Ahogy lehull a végső szirom, az utolsó oldalra lapozol…

Üdvözlünk a Cseresznyevirág Könyvesboltban, a könyvrajongók menedékében, amely csak cseresznyevirágzáskor jelenik meg. Amikor kipattannak a finom szirmok, oltalomra találnak a búslakodók, a múlt miatt szenvedők. A boltban a titokzatos fiatal tulajdonos, Sakura, és bölcs kalikó macskája, Kobako várja azokat, akiknek törődésre van szükségük, akik gyógyulni szeretnének.

E könyv négy évszak történetét mondja el: mind a négy látogató egy-egy könyvet tart a kezében, amelyek hidat vernek múlt és jelen között, amelyek által el tudnak jutni a megértéshez, az elfogadáshoz. A könyvesbolt békebeli berendezését frissen főtt kávé illata lengi be. Sakura és Kobako a történetek erejével segít látogatóinak, hogy szembenézzenek a bánatukkal, és újult reményekkel léphessenek tovább.

Én és a könyv: 

Őszintén úgy érzem jobban bele kéne vetnem magam a japán kultúra és irodalom megismerésébe. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ez egy olyan könyv értékelésében miért vetődik fel, ami pont ezeket az ismereteket tudja bővíteni. Viszont úgy érzem, hogy olyan állandó elemekkel találkozom újból és újból, amikra szeretnék egy egyértelmű magyarázatot kapni. Ugyanakkor lehet, hogy nincs semmiféle kultúrális alapja ezeknek az ismétlődő mintáknak, szimplán egyfajta jelenleg aktuális trendről van szó. 

De hogy végre ki is fejtsem miről beszélek: Az elmúlt időszakban az általam olvasott japán regényekben több olyan központi elem is volt, ami ismétlődöt. Ilyen például egy vendéglátó egység fontossága és az epizodikusság. Avagy a kötet több kisebb történetre épül fel, amikben mind az a közös, hogy végső soron ugyanabban a vendéglőegységben játszódnak. Mindegyikben a központban a megbánt és el nem mondott szavak és nem jól lezárt kötelékek állnak, így a halál jelensége szinte folyamatosan jelen van valamilyen módon, na meg a szellemek is, de egyfajta kedves misztériumként, mintha "cozy fantasy" lenne. Ráadásul a mini történetekből rendre mindig négy darab van, amiből egy arról szól, hogy hogyan is alakult ki ez a vendéglátóegység. A macskák fontosságát pedig már nem is említem.

Viszont mindezek ellenére valahogy mégis mindegyik könyv más és más élményt tud nyújtani, és mást mond számomra el az életről, halálról, emberi kapcsolatokról. Ezt a mostani kötetet egy végtelenül intenzív karácsony előtti időszakban olvastam el, amikor úgy éreztem egy pillanatig se tudok lenyugodni és folyamatosan csak gyűlnek előttem a teendők. Viszont ez a könyv mindig segített lelassítani, megyugtatni és egy kicsit elmerengeni és belemerülni egy olyan idilli állapotba, ami egyértelműen feltöltött és segített folytatni az élet adta kihívásokat. Más hasonló könyvekkel ellentétben, ezt a könyvet nem tudtam igazán szomorúnak érezni. Nem volt megterhelő olvasni, még úgy sem, hogy a szereplők elveszítették szeretteiket. Úgy érzem nem tudom igazán jól szavakba önteni, milyen is a bája ennek a történetnek, hogy mennyire szerethető Szakura, a könyvesbolt eladója, na meg a kedves macskája.

Úgy érzem, hogy a jövőben ezt a könyvet újból elő kell vegyem. Lehetőleg egy tavaszi napsütéses napon, amikor virágzik a cseresznyefa. :) Összességében csak ajánlani tudom, kívül belül csodálatos kötet, amit jó érzés kézben tartani és jó érzés átélni. Macska és Japán rajongóknak pedig egészen kötelező!

Nyereményjáték:

A Cseresznyevirág Könyvesboltban Sakura, a tulajdonos és  Kobako, a bölcs kalikó macskája várják a betévedő könyvmolyokat! Ezúttal négy múlton merengőnek nyújtanak vigaszt a kezükbe kerülő könyvek.

Tartsatok bloggereinkkel ezen a különleges blogturnén, és ne felejtsetek el játszani se, mert a 21. Század Kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk meg is nyeri a könyvet!

További állomások:

[Blogturné Klub]

 Idén nem ez az első mesekönyvem, így talán nem annyira meglepő, hogy ilyet is láttok tőlem. Idén elhatároztam, hogy jobban elkezdek nyitni különféle műfajokra, és megpróbálok kicsit tudatosabban olvasni, hogy minél több számomra új dologba belekóstolni. Így történt az is, hogy a gyerekkönyvek felé fordultam, bár hozzá kell tennem, igen motiváló volt hallani más blogger társaimtól, hogy szoktak gyerek nélkül is, csak a maguk szórakoztatására mesekönyveket olvasni.

Így elöljáróban mindenképp hangsúlyoznám, hogy ez a poszt is olyan szempontok alapján íródik, hogy én, mint felnőtt ember milyennek találtam és mennyire élveztem ezt a kötetet a kezeim között forgatni. Mivel nincs a környezetemben kisgyermek, így olyan szempontból, hogy a tényleges célcsoportnak milyen lehet ez a történetgyűjtemény, aligha tudnék releváns gondolatokat megfogalmazni.

Fülszöveg:

Lépj be a balett varázslatos világába…

A balett négy klasszikus történetének időtlen és eredeti, táncoló hattyúkkal, fantasztikus tűzmadarakkal és cukortündérekkel teli, gazdag és inspiráló újragondolásában biztosan minden korosztály örömét leli!

A hattyúk tava

Csipkerózsika

A Tűzmadár

A diótörő

Fedezd fel a balett történetét, és élvezd a díjnyertes Caryl Hart sodró történeteit Briony May Smith pompás illusztrációival!

Én és a könyv:

Bár nem ez volt az első mesekönyvem idén, mégis ha a korosztály szerint nézzük, akkor azért a legutóbbiak kissé idősebb korosztálynak szóltak. Nem volt ennyi illusztráció, és egyértelműen magán a hosszú történeten volt a hangsúly bennük. Ezt csak azért hangsúlyozom, mivel számomra mondhatni első alkalom volt így eg ilyen mesét olvasni, ezt pedig úgy éreztem jobb itt előre tisztázni. 

Viszont annak ellenére, hogy merészen beválasztottam ezt a könyvet, egyáltalán nem bántam meg. A mesék nagyon aranyosak voltak és rendkívül kedves régi ismerősökként köszöntek vissza rám a lapok közül. Őszintén nem tudom mikor olvastam utoljára ezeket a meséket, vagy hogy egyáltalán valaha olvastam-e, hiszen meglehet, hogy csak hallgattam őket kisebbként. Viszont egyértelműen nagyon jó érzés volt újból felfedezni őket, ráadásul egy ilyen balett fókuszú köntösben. 

Nekem nagyon tetszett ez a keret, amit a balettes megközelítés hozott. Nem csak a mesékben jelentek meg ezek az elemek, hanem a könyv eleji bevezetésben, majd pedig a végén is, ahol egy ismertetőben röviden bemutatásra került mindegyik híres balett darab eredete, na meg magának a balettnak a története és történelme is. (Nem tudom, lehet megöregedtem, hogy ennyire tetszenek az ismeretterjesztő részek?) 

Mind a négy történethez nagyon bájos illusztrációk készültek, egészen pici apró képecskéktől kezdve az egészen nagy két oldalt is betakarókig. Be kell valljam, én az utóbbiakat preferáltam, azok voltak a számomra a legizgalmasabbak. Érdekes volt látni, hogy az elmúlt évek vagy éppen évtizedek változására hogyan alakultak át ezeknek a meséknek is az ábrázolása. Őszintén számomra ezek kissé kérdésesek, de lehet én vagyok túl maradi.

Összeségében egy végtelenül bájos és kedves mesekönyv ez, ami négy ikonikus történetet dolgoz fel úgy, hogy még felnőtt fejjel is elvarázsolt és beszippantott egy kis időre ebbe a csodavilágba, ahol bármi megtörténhet és a varázslat valódi. Ajánlom!

Nyereményjáték:

Ismerkedj meg a balett varázslatos világával, és fedezd fel a legszebb történeteit ebben a gazdagon illusztrált, gyönyörű kötetben, amelyet a Manó Könyvek hozott el nekünk magyar nyelven. Ha pedig játszol bloggereinkkel a turné során, akkor akár meg is nyerheted ennek a szemet gyönyörködtető könyvnek az egyik példányát.

Új játékunkban baletthez kapcsolódó kifejezéseket keresünk! Minden állomáson találsz egy meghatározást, a te feladatod pedig az, hogy kitaláld és beírd a megfelelő kifejezést a formunkba.

(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Virtuóz, gyors lépésekből, forgásokból, ugrásokból álló rész, amelyet vagy variációként, szólóban, vagy befejező részként együtt adnak elő a táncosok.

További állomások:

12.07. Utószó
12.09. Ambivalentina
12.11. Csak olvass!

 Igyekszem hűséges olvasó lenni, és ha egyszer egy író nevét megjegyeztem valamelyik kötete után, akkor egyrészt igyekszem felkutatni az eddig megjelent könyvei, másrészt pedig árgus szemekkel figyelem az új megjelenéseit. Elle Kennedy már igen régóta rajta van a megfigyeltjeim listáján. (Egyébként meglepő módon rövidke listáról beszélünk.) Így hát, már azóta vártam, hogy ez az újabb Briar naplók kötet megjelenjen, hogy befejeztem a sorozat első részét, a Graham-hatást, amiről egyébként itt írtam is, na meg igazából a nyári sajtóklubbot is kiemelhetném, ami egy végtelenül cuki limonádézós esemény volt, a Könyvmolyképző jóvoltából, ahol bizony megerőtitették azt az információt, hogy a második rész, amiről ez a bejegyzés is szól, még idén érkezik. Alig vártam, hogy olvashassam, majd mikor végre hozzám került a kötet, őszintén lementem hídba, hiszen ez talán az eddigi legvaskosabb regénye az írónőnek a maga 616 oldalával.

Fülszöveg:

A srác nőfaló, de igazából szerelemre vágyik… a lány viszont csak egy álkapcsolatot szeretne…

Diana Dixonnak sűrű nyara van. Próbál egy társastáncversenyre, két munkával zsonglőrködik, és ott van az expasija is, aki egyszerűen képtelen felfogni, hogy a kapcsolatuknak vége. Mindezek ellenére még bőven marad ideje és energiája elküldeni Shane Lindley-t a fenébe.

Shane most költözött be a szomszéd lakásba, és a jelek szerint az az életcélja, hogy lefeküdjön a szurkolócsapat minden női tagjával. Persze, magas és vonzó hokijátékos, de akkor is zűrt csinál Diana területén. Szóval elengedhetetlen néhány szabály lefektetése: nincs buli az épületben, semmi kavarás Diana csapattársaival, és a legfontosabb: igyekezzen elkerülni magát Dianát is.

Diana csak azt nem tudja, hogy Shane-nek már elege van a futó kalandokból és abból, hogy nem sikerül túltennie magát azon, hogy a barátnője szakított vele. Shane kapcsolatot akar, és amikor az exe visszatér a képbe, azt hazudja, barátnője van: csak hogy féltékennyé tegye. És ki tudná jobban eljátszani a barátnőt a nagyszájú új szomszédjánál?

Bár Diana nem szívesen szegi meg a saját szabályait, ez a kamukapcsolat tökéletes megoldás lehet az ő problémáira is az exével, és nemsokára már nem tudja letagadni, hogy valami nagyon is szikrázik közte és Shane között. Valami dögös és teljesen váratlan. És lehet, hogy kezd túlzottan valóságossá válni…

Én és a könyv:

Mint már fentebb is említettem, alig vártam, hogy újra visszatérhessek a Briar kampuszára. Úgy érzem, valahogy Kennedy hokis srácaira nem tudok ráunni, még úgy sem, hogy nem szigorúan nézve ez már a tizenegyedik része a sorozatának. Szigorúan nézve persze csak a második, hiszen a Briar naplók, azaz a "harmadik generáció" még csak egy kötetet számlált a Dixon-szabály megjelenése előtt. 

Őszintén, sok mindent elfelejtettem már az előző rész olvasásából, így eleinte egészen nehezen tudtam elhelyezni, hogy karakterügyileg hol is vagyunk, kinek a kijeiről szól ez a rész. Őszintén, valamiért én azt gondoltam, hogy csakúgy, mint a sorozat előző része is, ez is az első generáció valamelyik gyerekének a pártaláló története lesz, de ennél nem is tévedhettem volna nagyobbat, hiszen a két főszereplőnk szüleinek kilétét eddig homály fedte, és ők csak most mutatkoztak be a történet során, nem úgy, mint a már emlegetett főszereplő páros, akikről egész hamar kiderült számomra, hogy az előző turbékoló páros közeli barátai. (Ezt az előző részből tudtam volna, ha emlékeztem volna.)

Mostanában abszolút divatos az enemies to lovers trope, ezt meg is lovagolja ez a könyv, ráadásul az első generáció első részéből ismerős álbarát/álbarátnő elemet is felhasználja. Ami pedig az első generáció harmadik részének egyik fő mozgatórugóját illeti, itt is megtalálható. Francia szappanopera helyett itt egy "Too Hot To Handle"-höz hasonló reality show a rajongás tárgya, amire közösen iszogatva rákapnak a főszereplők, nem is kicsit. Nem lehet azt mondani, hogy Kennedy nem hasznosította újra kissé az eddig jól bevált elemeket, de őszintén, én nem éreztem úgy, hogy ez a történet kárára ment volna. Pont, hogy ellenkezőleg. Hiába láttuk már ezeket az elemeket és ezeket a fordulatokat, a történet maga mégis egyedi és új volt, így teljes mértékben élvezhető. Őszintén alig vártam a fejezetek közbe is, hogy leülhessek végre folytatni az olvasást, és haladjunk előre. Hiszen így, hogy már szinte a legelejétől álkapcsolatban voltak a főszereplők, így teljesen más lett az íve a történéseknek és a mérföldkövek is kicsit áthelyeződtek és eltolódtak.

Ennek megfelelően egyébként a pikáns jelenetek is egészen a történet végére tolódtak, viszont így kellően felcsigázták az olvasót a várakozással és az éppen-hogy-valami-történik pillanatokkal. Engem ez igazából inkább üdített, mint bosszantott, mivel mostanában egészen gyakran futottam bele olyan romantikus könyvekbe, amiknek nagyon hamar átalakul a tartalma folyamatos aktus leírásokra, és ennek nem sok értéke van szórakoztatás szempontjából. (Meg hát más szempontból sem.) 

Ami viszont elgondolkodtatott, hogy az évek előrehaladtával egyre kinkybb és szélsőségesebb szexuális aktusokat és témákat ír meg Kennedy, ami nem tudom a valós idő múlása miatt adódik-e, vagy mert ennyi ilyen könyv megírása után, már akar valami újat beletenni, de egyértelműen perverzebbeknek érződnek számomra ezek a srácok, mint az előző generációk.

Persze a régi karakterek is beköszöntek, így ez lett az a rész, ahol Garrett Graham (Papamaci) kisírta a szemeit a kislánya esküvőjén, és ahol szintén a fent említett hokicsillag és John Logan jelenléte elérte, hogy a mostani "harmadik generáció" tagjai a gatyájukba csináljanak a csodálattól.

Összességében én baromira élveztem ezt a részt is. Vicces volt, kedves és szerethető. Bevallom, kissé meg is könnyeztem a vége felé, bár azt is muszáj hozzátennem, hogy kicsit sok is lett a végére a drámából nekem. De Kennedyre egyszerűen már nem tudok haragudni, örök rajongójává váltam már évekkel ezelőtt, és ez a rajongás továbbra is töretlenül kitart. Alig várom a sorozat következő részét!

Nyereményjáték:

Már itt is van Elle Kennedy Briar-naplók sorozatának második része, ahol a kedvenc egyetemünk kedvenc sportolói vissza is térnek! Nem kevesebb, mint 616 oldalon keresztül szórakoztat minket a hokis románcok koronázatlan királynője, így ha kíváncsi vagy, mit tartogat számunkra a Dixon-szabály, akkor mindenképp tarts bloggereinkkel!

A mostani játékban kicsit teszteljük az Off-campus/Briar U/Briar naplók  ismereteiteket. Minden egyes állomáson egy idézetet találtok valamelyik eddig megjelent kötetből, a feladatotok pedig, hogy beírjátok a kötet címet, amelyből az idézet származik.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“A legjobb barátok együtt szenvednek, vagy sehogy.”

Továbi állomások:

- Blogturné Klub -

12.01 - Ambivalentina

12.03 - Kitablar

12.05 - Angelika blogja