Mint páran tudjátok, főleg, ha követtek instagrammon (@ambivalentina.books), nemrégiben nyelvvizsgáztam angolból, B2 szinten. Ez volt életemben az első, ami azért picit vicces, mert angolul még csak alig 3-4 éve tanulok, míg németül több, mint 8 éve és még mindig nincs semmilyen papírom róla, hogy beszélem ezt a nyelvet.

Persze a papír nem minden és erre én is rájöttem ez alatt a pár hónap alatt, amíg a nyelvvizsgára készültem. Viszont más érdekes, vagy legalábbis remélem, hogy számotokra hasznos gondolat is megfordult a fejemben ez idő tájt, bár a lényegi rész mégis csak az ominózus megmérettetés után jutott az eszembe. Szóval nézzük is, hogy én mikor, hol és miért vizsgáztam, na meg mik is azok a hihetetlen tippek és trükkök.

Az én sztorim:

Eleinte úgy vágtam neki az egésznek, hogy jövő ilyenkorra szeretnék megszerezni egy olyan C1 szintű oklevelet, amelyet a tengerentúlon is elfogadnak, ugyanis sajnos nagyon nem mindegy, hogy hol, melyik vizsgát teszed le. 

Ehhez még hozzájön, hogy mindegyik vizsga máshogy van felépítve, más a pontozási rendszere és lényegében mást kér és mér, mint a többi. Én, miután végül egyetlen vizsgára készültem, így egyetlen fajtát ismerek, de erről a későbbiekben még lesz szó.

Végül január környékén úgy döntöttem, hogy inkább még idén csinálok egy lehetőleg egyszerű B2-es vizsgát, amit elég volt számomra, ha itthon elismernek, máshol nem igazán szükséges. Így esett a választásom az Euroexam-ra. Viszonylag a könnyebb nyelvvizsgák közé tartozik, hisz nyelvtant nem kérdez, tényleg szigorúan csak a hétköznapi szókincset kérdezi, így a középiskolásoknak, fiataloknak pont megfelelő. 

Én külön angoltanárnál készültem föl a vizsgára, a euroexam által kiadott könyvekből, amikkel tényleg nagyon nagyon jól be lehetett gyakorolni a feladattípusokat, így élesben már nem sok meglepetés ért. Viszont fontos látni, hogy a nyelvtudást ténylegesen mérni, szinte lehetetlen. Éppen ezért ezek a vizsgák is nem a tényleges tudást mutatják, hisz ha az ember igazán begyakorolja ezeket a típusfeladatokat, akkor akár egy "igazából A2-es tudással" is meg tudja oldani a B2-es vizsgát. Illetve lehetnek olyan szerencsétlenebb esetek, amikor pont azt az apró témakört nem ismeri az ember lánya/fia, és ez olyankor rettentően kellemetlen. De éppen ennek az elkerülése végett írom ezt a posztot, szóval nézzük, hogy összességében milyen gondolatok fogalmazódtak meg a fejemben a vizsga után, amik remélhetőleg számotokra is hasznosak lesznek.

Tippek és hasznos infók:

- Minél többet kell olvasni. Mind angolul, mind magyarul, hogy az embernek a lehető legjobb szövegértési képességei legyenek. Enélkül nem a legkönnyebb kibogarászni a lényeget és könnyen bedőlhetünk a "gonoszabb" kérdéseknek.

- Az Euroexam jó választás, ha az a fontos, hogy legyen egy Magyarországon elfogadott nyelvvizsgánk, viszont fontos tudni, hogy pl. Amerikában ez "nem lesz érvényes".

- Hiába van bármilyen papírja az ember lányának, ha nem tud megszólalni az adott nyelven. Pl. egy állásinterjún nem azt fogják nézni, hogy hol vizsgáztál, hanem hirtelen át tudsz-e váltani az adott nyelvre zökkenőmentesen.

- 2020-tól elméletileg felvételi követelmény lesz egy B2-es nyelvvizsga az egyetemekre/főiskolákra való jelentkezéshez.

- Viszont jelenleg meg a legtöbb diplomához szükséges egy idegen nyelven B2-es szinten beszélni, szóval ez egyfajta "muszáj".

- Jelenleg 28 pluszpontot jelent ez a nyelvvizsga, míg a felsőfokú 40 pontot az egyetemekre való felvételiknél. Szóval jól jön, ha megcsinálja az ember még középsuli alatt.

- Nagyon-nagyon érdemes egy angoltanárhoz eljárni a vizsga előtt, minimum 4-5 órára, hogy felmérje a tudásod, tippeket és trükköket mondjon. Ebből kifolyólag csak olyan tanárhoz van értelme elmenni, aki már készített fel a te általad választott vizsgatípusra embereket. 

- A lehető legtöbbet gyakorold a típusfeladatokat. Pl. a levélírásnál rengeteg panelmondatot lehet megjegyezni, amik szinte bármilyen feladatban utána alkalmazhatóak, ezzel pedig elkerülhető a stressz miatti leblokkolás vagy tanácstalanság, ha egy nagyon lehetetlen feladatot kapnál. 

- Az olvasmányokban az angolok a lényeget a végére teszik, így ha kapsz egy kérdést, hogy mi volt a fő témája az olvasottaknak, akkor érdemes hátrébb keresni.

- A legtöbb helyen lehet használni szótárat, szóval semmiképp se hagyd otthon. Igen, az akadémiai magyar-angol és angol-magyar 10 kilós változatától le fog szakadni a vállad, de hidd el, hogy megéri. (Ugyanitt, ha német vizsgára készülsz: Hessky Regina tanulószótára a lehető legjobb választás.)

- Ha bármelyik szóban nem vagy biztos, nyugodtan keresd ki. Tényleg, a legtriviálisabbakat is. Stressz helyzetben teljesen normális, ha az ember elgondolkodik, hogy hány L-lel írjuk a really-t. A bicycle helyesírásáról nem is beszélve. (Valós eset. Négyen vizsgáltunk és egyikünk se tudta, annyira izgultunk.)

- Nem gáz az akcentus. Nekem is van, valószínűleg neked is van és a legtöbb magyar nyelvtanulónak is van. Ezt természetesen nem fogják pontozni és figyelembe se veszik, éppen ezért egyáltalán ne zavartasd magad vele...Mégis ha teheted, próbáld meg a brit hanghordozást használni, mert előfordulhat olyan vizsgáztató, aki berág egy rosszul kiejtett can't-tól. Ugyanitt jobb ha mellőzöd wanna/gonna szavakat, mert nem igazán egy nyelvvizsgára illőek. 

- Nyugodtan vigyél magaddal csokit, cukrot, gumicukrot, gyümölcslevet, vizet, bármit, amivel nem zajongsz és megnyugtat, úgy érzed szükséged lehet rá. 

- Ha van rá lehetőséged, egy barátoddal menj együtt, így pl. a szóbelire mehettek ketten, így a legizgulósabb részen lesz veled valaki, aki megnyugtat (és te is meg tudod nyugtatni őt), ráadásul előre tudtok gyakorolni és sokkal könnyebb idegen nyelven beszélni egy olyan emberrel, akit szeretsz, bízol benne és tudod, hogy milyen szinten van hozzád képest. (Illetve tudjátok előre megbeszélt jelekkel segíteni egymást, pl ha valamelyikőtök nem tudja, hogyan folytassa tovább.)

Végezetül pedig ne aggódj, sikerülni fog. Ha kellően odateszed magad, gyakorolsz és készülsz a vizsgára, biztos, hogy sikerülni fog, szóval egy nagy kalappal!♥
Tudom, ezek a tippek, trükkök és tapasztalatok nem túlságosan világmegváltóak, mégis én magamból kiindulva nagyon örültem volna, ha találok egy ilyen cikket még a vizsga előtt... Így remélem, hogy azért adott bármilyen új ismeretet számotokra.

Ha szívesen továbbolvasnál még nyelvtanulós témában, akkor mindenképp ajánlom a "Miért érdemes németül tanulni?" című cikkemet, vagy a "Hogyan olvass idegen nyelven?" témáról írt bejegyzésemet. 

Ti nyelvvizsgáztatok már? Szerintetek van lényegesebb különbség a különböző nyelvek nyelvvizsgái között? Ti mit tanácsolnátok, milyen szuper trükköt tudtok? 

Őszintén szólva az osztálytársaimon kívül nincs olyan ismerősöm, aki nem második nyelvként kezdett foglalkozni a némettel, így az átlagos esetben az ember fia vagy éppen lánya az angol nyelv elsajátítása után feledkezik bele a cikk témájaként megnevezett németbe. 

Éppen ezért elsőre sok meglepő, ismeretlen és idegesítő nyelvtani és egyéb dolog tűnhet fel, melyek rögtön el is ijesztik az embert, no de éppen ezért íródik ez a cikk, hogy megnézzük, mégis miért éri meg németül tanulni?

A legtöbb könyvmoly fejében megfordul a gondolat, hogy talán, de tényleg csak talán, meg kéne próbálkozni az idegen nyelven való olvasással. Aztán a legtöbben ezt a gondolatot gyorsan el is vetik, mert meg vannak róla győződve, hogy nem elég jó a tudásuk még hozzá, nem értenék az egészet, na meg ugyan, honnan tudnának ők idegennyelvű könyvhöz jutni, ami még érdekli is őket. 

Szándékosan nem konkrétan az angol könyvekről beszélek, hisz mint azt már sok régebbi olvasóm tudja, nekem a német az első idegen nyelvem, idén tanulom kilencedik éve, míg az angolt csak harmadik éve. Így már mindkét nyelven kipróbáltam, milyen is egy tényleges könyvet olvasni, nem lebutított és tanulós darabot, hanem egy teljesen természetes és azon a nyelven íródott darabot.

Az én gimi választós sztorim nem volt valami nagy kaland, sajnos vagy épp mégse, ugyanoda járok a mai napig, ahova általános iskolába is. Persze ez nem azt jelenti, hogy lassan negyedjére járom újra a nyolcadikot, hanem az iskolám általános és gimnázium is. Azt hiszem ilyennel azért már egész sokat találkozik az ember. Csak mint a "kéttannyelvű" kifejezéssel, ami annyit takar, hogy a tanítási nyelv, az órák két nyelven folynak, nade nem úgy, hogy német órán csak németül beszélünk, hanem majdnem minden egyes tantárgyunkat egy másik nyelven tanuljuk és a kötelezően magyar dolgokat (magyar nyelv és irodalom) tanuljuk szinte csak magyarul. Ezt a felállás persze iskolánként más, de általánosságban elmondható, hogy ezek a gimnáziumok öt évesek, azaz magukba foglalnak egy nyelvi előkészítő évet, nulladikot, ha úgy tetszik, amikor egy éven keresztül csak azt a bizonyos nyelvet tanulják a diákok. Na, de miért is jó ez?

Nyelveket beszélni és tanulni mindig jó, nem? A legtöbbeknek ezek a kedvenc órái, általában egész izgalmasak is tudnak lenni, na meg elvárás is az életben, hogy legalább egy idegen nyelvet elsajátítsunk. Éppen ezért tök jó gondolat lehet, hogy egy ilyen nulladik évben, egy ilyen kéttannyelvű gimiben biztosan belénk verik és a végén C1-es vizsgával az oldalunkon vághatunk bele a gimnázium utáni életbe.
Na, persze, hogy ez így nem igaz, sőt azt is el lehet mondani, hogy bár erős nehezítés, hogy minden óra egy idegen nyelven van szinte, de végig lehet csinálni úgy az öt évet, hogy az ember igazából nem tanulja meg a kiválasztott nyelvét. Szóval ehhez te is kellesz, nem fogja senki más helyetted megtanulni. 

Van olyan gimi is, ahol csak nulladik nyelvi év van, de utána magyarul tanítanak...minek nehezítsem az életemet a kéttannyelvű résszel? Ezt be kell ismerni, hogy tényleg, meg tudja nehezíteni az emberéletét, hogy folyamatosan egy másik nyelvet kell használni, nagyjából egész nap. Ez jobban fárasztja is az agyat, na meg nem kellemes, hogy nem tudsz természetesen reagálni (főleg az elején) és nem elég megértened a dolgokat, hozzá kell tanulnod a szavakat, hogy a tudásodat használni is tudd.
Ugyanakkor mégiscsak arról beszélünk, hogy egész nap ezt a nyelvet beszéled, folyamatosan hallgatod, kommunikálnod kell vele és így tovább, ami azt jelenti, hogy folyamatosan gyakorlod, fejleszted és így nem csak, hogy nem jössz ki a gyakorlatból és nem igazán felejtesz, de a szerves része lesz az életednek, így pedig nyilván egyszerűbb a későbbiekben egy anyanyelvűvel kommunikálni, nagyobb szókincsed lesz és egyszerűen egy mélyebb nyelvtudást tudsz elérni így. 

Persze továbbra is csak akkor, ha teszel érte. 

Fontos tudni, hogy a nulladik év pont azért van, hogy a nulláról kezdők is fel tudjanak zárkózni és ha engem kérdeztek, ez sokkal jobb, mint hogyha már valamennyi alaptudással ülsz be egy vegyes csoportba, ahol egy kicsit már mindenki tanult. Sokkal alaposabb tudásod lesz kezdősként. Ha meg az a kérdés merülne fel benned, hogy a haladósok mennyivel jobbak lesznek... Nos, így belegondolva, most már meg nem tudnám mondani, hogy ki volt haladós vagy kezdős, de szinte biztos vagyok benne, hogy a kezdősök jobbak. :) 

A legtöbb helyen a tanárok igazából magyarok, így ha nagyon elakad az osztály, akkor megszólalnak magyarul, elmagyarázzák, de mindig van egy-két anyanyelvű tanár is, akiktől el lehet lesni a helyes(ebb) kiejtést, szófordulatokat és így tovább, amik határozottan hasznosak, főleg, hogy az ember rá van kényszerítve a beszélésre és szeirntem mind jól tudjuk, hogy főleg itt Magyarországon, az iskolákban ez a része van a nyelvtanulásnak a legjobban elhanyagolva. Belénk verik a nyelvtant és az emberbe egyszerűen belenevelik, hogy ne merj megszólalni, mert annyira óriási probléma, ha rossz nyelvtant használsz, ha magyaros a kiejtésed. (Apró titok: az a lényeg, hogy megértesd magad, minden más alig számít.) 

Magyarországon egyre több ilyen gimnázium van, ahol van lehetőség ilyen osztályba járni és több nyelv közül is lehet választani. A legdivatosabb persze az angol, de én speciel németes vagyok, Sára, a Metaforaszennyezés bloggere franciás, de persze hallottam már spanyolos, olaszos vagy oroszos gimnáziumról is. :) Körül kell csak nézni. 

Viszont jelentkezés előtt gondoljátok végig, hogy mik a terveitek ezzel a nyelvvel, hiszen azzal, hogy öt évesbe kerültök, egy évvel tovább maradtok gimnazisták és a kétnyelvű "speciális" tanításotok miatt, nehéz iskolát váltani, vagyis minden esetre nehezebb és szinte minden évben van egy-két ember, aki úgy gondolja, hogy mégse ezt kellett volna választania. 

Én személy szerint nem bántam meg, hogy kéttannyelvűbe jöttem, azt hiszem egészen jól beszélek németül is, persze a nyelvvizsgára még rá kell gyúrnom. Egyébként ilyen típusú általános iskolák is léteznek, bár ezekkel sajnos nincs tapasztalatom. Ti jártatok már ilyenbe? Szeretnétek? 

Az előző hatékony tanulási módszerekről szóló posztom sikerén felbuzdulva, - egyébként pedig amúgy is terveztem - most szeretnék egy keveset a tanulás egy speciálisabb részéről írni, mégpedig arról az ominózus nyelvtanulásról. Röviden most is szeretném itt az elején ledarálni az én eddigi tapasztalataimat, vagyis, hogy milyen háttérrel beszélek a témáról, mert hát mégse mindegy, hogy felsőfokú nyelvvizsgám van, vagy tegnap kezdtem. c: 

Szóval és tavaly csináltam végig egy nulladik nyelvi osztályt, németet. Azóta pedig németül tanulom a tantárgyaimat, így igen szerves része az életemnek ez a nyelvtanulósdi. Őszintén más nyelvről annyira nem tudok nyilatkozni, az angolt idén kezdtem, de hát 8 éves korom óta az internet színes-blogos világában lógok, így legalább szavakból már egész sok minden rám ragadt. Na de, most, hogy ezeket tisztáztuk, jöjjenek a tippek és tanácsok!