Elsőnek még valamelyik pár évvel ez előtti Koreai Kulturális Fesztiválon kóstoltam ezt a csípős csodát, de azóta csak doramákban találkoztam vele. (Itt szeretném megjegyezni, hogy egyszerűen utálom, hogy ennyire jóízűen tudnak enni a színészek az összes létező sorozatban, mert mindig rémesen éhes leszek tőle, ráadásul lehetőleg azt enném, amit ők is, ami lássuk be, koreai kaják esetében erősen lehetetlen.)

Egyébként erről az egészről el is feledkeztem, de pár hete épp nagybevásárlást tartottunk az Ázsiacenterben, és szembe jött egy zacskó rice cake, azaz a dundi kis henger alakú tészta, amit pont a tteokbokkiba tesznek, ekkor pedig eszembe is jutott, hogy milyen piszkosul finom ez, szóval utána kerestem, hogyan is lehet otthon elkészíteni.

 Ekkor találtam rá Maangchi youtube csatornáján a saját tteokbokki változatára. Már régóta követem youtubeon, rettentően aranyos, szórakoztató és könnyen érthető a hölgyemény. Nekem nem erősségem az angol nyelv, tipikusan az az ember vagyok, akinek ez a második idegen nyelve (azaz valami mással ismerkedtem meg kiskoromban idegen nyelv címszó alatt, esetemben a némettel), így nyugodt szívvel tudom ajánlani Maangchit azoknak is, akiknek nehézségeik vannak az angol nyelvvel. (Ráadásul a videókon minden jól látszik, feliratozva is van és a blogján pedig leírva is megtaláljátok a recepteket.)

Leginkább az ő receptjét követtük, de azért mások leírásait és tippjeit is figyelembe vettük. A hozzávalók beszerzésénél például kicsit elakadtunk, így kénytelenek voltunk változtatni pár dolgon, pedig eleinte egész szépen gyűltek a furábbnál furább csomagok itthon.

Nekem a két kedvenc beszerzési helyem, az Ázsiacenter, ahol van egy nagyon jól felszerelt koreai üzlet, illetve a Jászai Mari térhez közel is található egy kis koreai bolt, a K-mart (Honvéd u. 38, 1055).

Mindkét helyen minden szükséges hozzávaló megtalálható, még az is, amit mi végül kihagytunk, de erről majd később.

Hozzávalók:

500 gramm rice cake (nekünk ez pont egy zacskó volt)

4 bögre víz

6 db szárított shiitake gomba

7 db nagy szárított szardella (mi kihagytuk)

1db15x20 cm nagyságú dashi lap

2 evőkanál kocshudzsang (vörös csilipaprika paszta)

1 evőkanál vörös csilipaprika pehely

1 evőkanál cukor (lehet több, ha nem akarod olyan csípősre)

3 db zöldhagyma (szép zöld résszel) - 7 centis darabokra felszeletelve

2 db főtt tojás (mi kihagytuk)

1 csomag udon tészta

1 evőkanál szójaszósz

Bár Maangchi meg van róla győződve, hogy csak szárított szardellával lehet elérni a tökéletes ízt, mi kénytelenek voltunk kihagyni, mert bár találtunk a K-marktban, csak olyan hatalmas kiszerelésben volt, ami egyrészt drága is volt nekünk, illetve egyszerűen nem tudtunk volna igazán mit kezdeni a maradékkal, így inkább kihagytuk, helyette viszont feldobtuk az egészet a legújabb kedvencünkkel, a shiitake gombával, illetve egy kis udon tésztával. A tojást kihagytuk, mivel továbbra is érzékeny vagyok rá, de nyugi, anélkül is rettentően finom!

Elkészítés:

0. Ha fagyasztott rice cake-et használunk, akkor érdemes langyos vízbe beáztatni, egyébként pedig mindenképp mossuk át őket használat előtt.

1.  A shiitake gombát és a dashit tegyük egy magasfalú serpenyőbe, vagy egy közepes méretű lábosba. Mi az utóbbit választottuk. Öntsük fel a vízzel és kezdjük el melegíteni. Forraljuk 15 percig, fedő nélkül. (Ha mégis van szárított szardellánk, akkor a dashi és a gomba mellé tegyük be azt is.)

2. Ha már látszik, hogy mindegyik hozzávaló átpuhult és lejárt az idő, vegyük ki a dashit (és ha használtunk szardellát, akkor azt is), a gomba maradhat. Mi adtuk még neki pár percet, de nem szabad túl sokat, különben a dashi miatt nyálkássá válhat az alaplé.

3. Keverjük össze egy kis tálkába a vörös csilipaprika pasztát, a csilipaprika pelyhet és a cukrot.

4. Ha már csak gomba van az alaplében, jöhetnek a rice cake-ek, a csilipaprikás mix, illetve az udon tészta is.

5. Végül adjuk hozzá a hagymát és a szójaszószt is. A hagyma zöld részéből hagyjunk egy keveset későbbre, szépen mutat majd rászórva a kész tteokbokkinkra.

6. Mikor minden egyben van, kavarjuk át egy fakanállal és főzzük még nagyjából 15 percig. A rice cakenek szép fényesnek és puhának kell lennie, illetve az alaplének be kell sűrűsödnie, akkor jó, ha már "felkúszik a fakanálon".

7. Ha kész, akkor még melegen tálalhatjuk is. A tetejére szórjuk rá a maradék hagymát, illetve egy másik receptnél láttam olyan ötletet is, hogy japán pácolt retket ettek a kész tteokbokki mellé. Ha ilyenünk épp nincs itthon, akkor egy kis reszelt sajt is szuperül illik a tetejére, rettentő guszta, ahogy ráolvad.

Sajnos a saját tteokbokkinkat nem tudtuk ilyen gusztán lefotózni, de ide alulra beszúrtam pár képet a mi végeredményünkről. Ezek eredetileg nem a blogra készültek, csak amolyan "nézd anyu, főztem és még finom is lett" képek, amikkel menőzhettem a messengeren és az instagram népének.

A második rész óta, be kell, hogy valljam, picit beleszerettem ebbe a sorozatba, így nem csoda, hogy alig vártam a harmadik és egyben utolsó kötet megjelenését. 

A távol-keleti témák igen nagy részt foglalnak el a szívemben, bár azt hiszem ez a legtöbb olvasómnak nem túl meglepő információ. A Kőgazdagok problémáiban pedig, bár a cím nem mutatja, egy szingapúri elitből kiemelt családdal, na meg a hozzájuk csapódó innen-onnan ismert és felkapaszkodott újgazdagokkal tehetünk meg egy újabb kalandos utazást, természetesen szinte az egész világ körül, hisz itt egy kis magángéppel repülgetéshez mindenkinek van kedve, no meg pénze.... Vagy mégse?

Elsőre furcsa lehet ez az egész. Mégis miért érdekes egy rakás felfuvalkodott és gazdag kínai családi drámáját olvasni? Nos, igaz, ami igaz: ez egyfajta bűnös élvezet, hisz nagyon könnyed és szórakoztató a kötet, mégis, aki egy picit is fogékony a távol-keleti témákra, az nagyon sok érdekes és apró tényt ismerhet meg Szingapúrról, a történelméről, nevezetességeiről és természetesen, ahogy azt az előző részekben is megszokhattuk, nincs hiány a különleges ételek és ruhaköltemények bemutatásából sem. 

Mégis, ez mind érdekes, a szerző megjegyzései baromi jól egészítik ki a történetet, főleg, hogy van egyfajta cinikus hangja, amit előszeretettel használ, nem csak a lábjegyzetekben, de sokszor a karakterei megnyilvánulásain keresztül is.