Ki tudja... Minden esetre rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem ennyi idő alatt, amit most mindenképp szeretnék veletek is megosztani.

1. A blogger nem csak ír

Az ember lánya nem csak koptatja a klaviatúrát és érdekes cikkeket alkot. Összerak egy teljes weboldalt jó esetben elejétől a végéig: képeket szerkeszt, kódol, beletanul picit a marketingbe és még sorolhatnám.

Ezekre mind szükség van és nem csak itt a laptop képernyője előtt tiniként, hanem a való életben is. Szerintem szuper dolog, hogy ezeket mind magamtól a magam szórakoztatása és fejlődése érdekében megtanultam, mert nemcsak magát a tanulást szerettem meg ezzel, hanem évről évre tapasztalom, hogy ezek az apró ismeretek mennyire jól jönnek egy-egy helyzetben.

2. A netes barátság létező és fontos dolog

De még mennyire! Az évek során rengeteg helyről, játékokból, fórumokról és blogokról ismertem meg embereket és boldogan mondhatom, hogy barátokra is szert tettem. Sokakkal már találkoztam is élőben, akár többször is és úgy érzem ugyanolyan fontos és értékes kapcsolatok ezek számomra, mint például az iskolatársaimmal kötöttek. Persze, rengeteg veszély is leselkedik az ilyen ismerkedéseknél az emberre, de erről egy másik posztban már írtam bővebben.

Ehhez kapcsolódva muszáj megemlítenem, a nemrég lezajlott Cosmopolitan Blogger Dayt, amiről itt a blogon nem különösebben tervezem firtatni a véleményemet, ugyanakkor pár csodás lánnyal (#Felegáns Erna, Laura, Evelin, Éda) töltöttem az egész napomat, akik közül is egy leányzót muszáj kiemelnem, aki nem más, mint Sára. Vele az évek során egész szoros barátságot kötöttünk és igyekszünk évente többször is összefutni. Azt hiszem nyugodt szívvel nevezhetem a legjobb netes barátnőmnek.

3. Mindenkinek van véleménye, mindig

És ez a vélemény sokszor negatív, ráadásul annyira alpárian és érthetetlenül van megfogalmazva, hogy az ember a belső gyomorgörcs és bizonytalanság édes egyvelege mellett azért csak-csak nevet kínjában.

Ebben a pontban szeretném megjegyezni azt is, hogy számomra kisebbként érdekes volt belenézi a felnőttek blogjaiba, ahol anyukák, egyetemisták írtak és kételyeiket osztották meg bizonyos dolgokról vagy éppen értelmetlen hülyeségekről papoltak. Ez sokat formált a világlátásomon, tekintve, hogy szép lassan lepergett előlem a mázas burok, hogy a felnőttek tudják mit csinálnak (nem, ők se tudják igazából) és sokkal okosabbak nálam (nem, rengetegen nem azok)... Persze ugyanakkor a tisztelet kijár nekik... hát ezt is át kellett gondolnom még párszor. (Főleg, hogy mostmár én is felnőttnek számítok..... ezt igazán szeretném még egy darabig elfelejteni...)

Ide tartoznak még a jól ismert trollok is, akik néha mi magunk vagyunk. Azt hiszem mindenki megtapasztalta már, milyen könnyű akár névtelenül vagy csak az árnyból beszélni, kioktatni másokat. Észre sem vesszük, mennyire megbánthatjuk a másik felet, persze van, akit ez nem is érdekel.

A mai napig nem tudom az ilyen eseteket kezelni, ugyanakkor azt hiszem nagyobb tapasztalatom lett benne, mint a legtöbb korombelinek. Mind a blog, mind a csatorna egy olyan nagy támadási felület és lehetőség, amin már én is többször elgondolkoztam, hogy vajon jó-e, hogy ilyen nyitottan vállalom a gondolataimat.

Ugyanakkor ezek a vélemények lehetnek hasznosak is. Elképzelni sem tudom, hogy úgy vegyek például kozmetikumot, hogy ne néztem volna utána, hogy a többi blogger mit mond róla, de ezt egyre erősebben érzem a könyvek esetében is. Mert hát a blogger nem csak blogot ír hanem olvas is. Tisztában kell lenni a konkurenciával, na meg az ember magából kiindulva is tudja, hogy mennyi érdekes és értékes információt rejthet egy-egy webmagazin. :)

4. Tudom milyen a siker íze

Bár ha úgy lenne, akkor is írnék, ha senki sem olvasná, mégis ez egy fontos dolog számomra, hogy a blog által és a belé fektetett kitartó munkával úgy érzem már most rengeteg mindent értem el. Új barátokat, új kapcsolatokat, új tapasztalatokat és rengeteg pozitív visszajelzést szereztem.

Olyan jó érzés, amikor egy kommentben azt olvasom, mind itt, mind a csatornán, hogy feldobtam egy nézőm/olvasóm napját, hogy az én ajánlóm miatt néz meg egy filmet vagy olvas el egy könyvet, esetleg megfogadta a tanulási tippjeimet és beváltak neki.

Az ember piszkosul imádja hasznosnak érezni magát, így az ilyen visszajelzésekkor rettentően feldobódom és nem utolsó sorban rengeteg magabiztosságot is ad nekem. Túlzás lenne azt állítani, hogy emiatt csinálom, hiszen a blogolás nálam eléggé öncélú... Valahol muszáj a rengeteg gondolatomat kiszabadítanom a fejemből.

Ahhoz viszont, hogy ilyen visszajelzéseket kapjak, egy eléggé hosszú út vezetett, aminek persze még messze nincs vége. De amit mindenképp megtanultam a blogolásról, hogy csak akkor megy, ha tényleg a saját témámban írok, a legőszintébben és rengeteg szeretettel, na meg mérhetetlen kitartással. Mert egy jó poszt nem perceken belül készül el, ahogy az olvasók is szépen lassan jönnek csak.

5. Őszintének és etikusnak lenni nehéz
Persze ez a való életben sincs másként, mégis itt a blogon rengetegszer jön elő ez a téma. Mostanában óriási örömömre egyre több cég talál rám és ír, hogy esetleg dolgozhatnánk-e együtt... Ugyanakkor ezek a lehetőségek sokszor sehogy sem passzinthatóak a blog témájába és felépítésébe.
Nem leszek álszent, bizony én is el tudok csábulni egy pár ingyen terméknek és valahol fáj, amikor végül nemet mondok, mert egyszerűen azon kívül, hogy én örülnék neki, a bloghoz nem nagyon tesz hozzá semmit sem.
Ha meg mégis elfogadnám és esetleg nem válik be, nem tetszik, akkor pedig jön a következő kínos döntéshelyzet, hogy most mi is legyen. Tartozom-e annyival a cégnek, hogy nem húzom le? Mert ha rossz kritikát írnék, akkor ők nem akarnának velem többet dolgozni, ha viszont az olvasóimnak hazudok, akkor pedig az egész posztnak semmi, de semmi értelme nem lenne.

Mostanában rengeteg könyvértékelős posztot is láthattatok a blogon, ezeknek a nagy része pedig támogatott volt, szóval nem titok, hogy ezeket a könyveket a kiadótól kaptam. Előfordult már, hogy nem igazán tetszett a kapott/választott kötet és ilyenkor a mai napig dilemmában vagyok, hogy hogyan is írjam meg. Általában a szívemre hallgatok és igyekszem nem lehúzni, de nem az egekig magasztalni a regényeket, hisz egyébként a negatív reklám is reklám....De azért erre az irányra nem igazán hajlok. Számomra az őszinteség és a diplomatikus megfogalmazás a nyerő.

6. A nyelvtan órák hasznosak 
Lássuk be, helyesírási hibáktól hemzsegő bejegyzést a nagyvilág elé tenni iszonyatosan ciki. Persze, egy pár elgépelés egy blogon belefér, de jobb ha nincs. (Igen, nálam mindig vannak elgépelések, amikre általában utólag hívja fel valamelyik kedves barátom a figyelmemet. Igyekszem javítani.)
Amióta blogolok, úgy tényleg a publikumnak, rengeteget fejlődött a szókincsem és a helyesírási készségem. A jövőben szeretnék a legtöbb tipikus hibáról egy rövid posztot írni, de addig is ajánlom az e-nyelv.hu-t, illetve mindenki örök barátját, a google-t.

Másrészt pedig a gimnáziumi tanagyagban benne van a hivatalos levélírás is, amit bár nem tökéletes formaisággal, de majdnem napi szinten használok a blog miatt, és úgy gondolom ez egy hatalmas plusz, hogy már most "gyakorlatot" szerezhettem ilyen témákban is. 

Szóval valahogy így állunk jelenleg. Persze, még rengeteg kisebb és nagyobb dolog áll előttem (és a blog előtt), így szinte biztos vagyok benne, hogy akár hónapok múlva már egészen más pontokat és tanulságokat sorolhatnék itt föl nektek, hisz nem is véletlenül vártam ennyi időt a publikálásig.
A blogolással az ember folyamatosan tanul, minden egyes cikk mögött több napos töprengés, és kutatómunka áll, ami rengeteg új információt és új ismeretet jelent. Szóval összességében, nem bántam meg, hogy lassan 8 éve ez a hobbi teszi ki a napjaim egy részét és el sem bírom képzelni, mikor is fogom én ezt abbahagyni. Annyira erősen része már az életemnek, hogy azt hiszem nem is lennék igazán egész már nélküle.


Remélem tetszett ez a bejegyzés és egy kicsit inspirálóan hatott, na meg talán találtatok olyan tippeket, amiket hasznosítani is tudtok a saját blogotokon. Ha bármilyen kérdésetek felmerült a cikk olvasása közben, azt mindenképp jelezzétek kommentben. ♥♥♥ Ti mit tanultatok a bloggerkedésetek során eddig? 

Valószínűleg minden régebbi olvasómnak feltűnt (akik meg újak itt, azoknak most mondom), hogy ez évben erősen elhanyagoltam a blogot, alig vannak posztok, bármilyen frissítés vagy éppen életjel és ez nem véletlen. Karácsony óta aktívan vezetem a blog youtube csatornáját, ami rengeteg elfoglaltságot jelent, munkát, ötletelést és időt, amit eddig jószerivel a blogba öltem bele. Szóval mostanában értem el arra a pontra, hogy jó lenne egy picit beszélni erről, megosztani a tapasztalataimat, életjelet adni és egyszerűen csak megvitatni a blog vs vlog témát, hiszen a legtöbb blogger életében felmerül ez a kérdés és nem véletlenül. 

Időről időre megragad valami világmegváltó ötlet a fejemben és a legjobb esetben, ilyenkor épp papírtömeg, vagy egy számítógép vesz körbe, így mindenképp le tudom jegyezni. Nos, ez most sincsen másképp, szóval jöjjön a mai agymosás; hogyan is írjunk jó cikket.

Valamilyen szinten ez egy egészen egyszerű dolog, hiszen csak az olvasónak kell úgy tálalnunk, hogy az élvezetes és érdekes legyen. Sima ügy... Vagy mégsem. 

Több tényezőn is tudva-tudatlanul végigvisszük egy-egy bejegyzésünket, miközben írunk. Igyekszünk a lehető legjobb megszólításokat megtalálni, a témát még izgalmasabbá tenni és valami igazán egyedi és titokban kattintás-vadász címet kitalálni. De hogyan is működik ez jól? Hogyan találjuk meg mindenből a legjobbat, miközben önmagunk maradunk? 

Tudjátok egyre többször kerestek meg ilyen-olyan bloghoz kapcsolódó dolgokkal, hogy csináltam ezt, hogy csináltam azt, és épp ezért arra gondoltam, hogy elkezdek egy ilyen minisorozatot, vagyis hát inkább folytatok, amiben minden érdekesebb, bonyolultabbnak tűnő dolgot részletesen elmagyarázok. c: 

Remélem hasznotokra válik, lássuk is az elsőt, méghozzá az "olvass tovább" gombot. Biztos találkoztatok már vele, ha más nem itt az én blogomon. Ez az a kis link, aminek a megnyomása után el tudjuk olvasni a teljes bejegyzést.
Nem olyan nagy ördöngösék elkészíteni, mégis nekem is sokáig nem volt tiszta a dolog. Lássuk is! 

Tudjátok már ezer és egy ilyen poszt található az internet végtelenjének bugyraiban, de azt hiszem én is megpróbálkoznék ehhez a tömeghez még egy keveset hozzáadni, mert hát miért is ne, talán segítségetekre lehet, bár szeretném itt és most leszögezni, hogy ezek csak az én elképzeléseim és meglátásaim amiket a lassan 8 honalapszerkesztős évemből szedtem össze. c:

Már el is érkeztünk a második részhez. Remélem lassan kitisztul mindenkinek minden, viszont ha mégsem, akkor nyugodtan írjatok, hogy mit és hol nem értetek! 

Mint mondtam az előző részben, még rengeteg dolog hátra van, de legelsőnek is a képek és linkek használata.

A két dolog kifejezetten hasonló, főleg hogy mindkettőhöz szükségünk van egy úgynevezett URL-kódra, elérési útvonalra. 

Kezdjük elsőnek is a linkeléssel. 

Igen egyszerű folyamat, kijelöljük a szöveget, ráklikkelünk a link ikonra, beírjuk az URL-t és készen is vagyunk. HTML nézetben a dolog egy kicsit más, de ugyanúgy elég egyszerű és kényelmes. A link kódja a <a href="URL kód">Linkelt szöveg</a>. Nem igazán lehet hova színesíteni, a href= hasonló jellemző, mint a style= volt és maga az <a></a> a divhez hasonlóan páros, szóval mindenképp 2-3x olvassátok át a linkeket, nehogy valami lemaradjon. Ezen kívül az URL címeket mindig pontosan másoljátok ki és ne hagyjátok el a http:// előtagot, e nélkül csak bizonyos esetekben hozza be a kívánt tartalmat a link. 

Most pedig a képekről. Igen egyszerű, egyetlen tagból álló címke, tehát minden egy <> csomagban helyezkedik el és ennek a végén zárjuk is le.
Erősen észrevehető, hogy a HTML nyelvezetét nem éppen a mongolok írták, ugyanis a legtöbb betű és kifejezés visszavezethető egy angol szóra. Ebből kifolyólag a kép címkéjét kiváltképp könnyű megtanulni: <img>, azaz:

Ez az a téma, amiről egyszerre van túl sok és túl kevés tutorial, magyarázat vagy éppen csak információ. Bár kellemesen el lehet blogolgatni ilyesfajta tudás nélkül is, mégis a szebb és letisztultabb weblap szépsége erősen elcsábítja az embereket ezekre a vizekre. Szóval ha drága barátom te is így jártál vagy éppen csak egyszerű idetévedt és érdeklődő vagy, kérlek olvasd tovább eme posztot. Igyekszek mindent a lehető legértelmesebben és egyszerűbben elmagyarázni. 

És most lehet föltenni a kérdést, hogy ugyan miért is foglalkozok ezzel az egésszel. A válasz igen egyszerű, régebben is ezt csináltam, html/css/photoshop tutorialokat írtam és videóztam, szóval lehet ez egyfajta nosztalgia, illetve rengeteg blogger blogján látom szabadkozásukat, hogy ők nem értenek ehhez az egészhez, szóval ezért néz ki ez és ez így meg ilyenek. 

Ettől függetlenül tudom, hogy rengeteg ilyen leírás található már a google találatlistáján és gondolhatjátok, hogy én se úgy születtem, hogy ezt az egészet tudtam, én is megtanultam valahonnan... DE.
De több helyről és hosszas idő alatt, mert egyszerűen sehol se láttam még tökéletesen egyértelműen és leegyszerűsítve a dolgokat, szóval szeretném én megpróbálni. Lássunk is neki. c:

Ez a poszt a blogger felületén dolgozó bloggereknek és bloggerináknak szól, elsőnek is a szövegszerkesztésről és a az alapvető kódértelmezésről.

Őszintén, ha átváltunk az "írás" nézetből "html"-re sokan sírva futnak ki a világból, mert ezek értelmetlen kódok és kacsacsőrök mindenhol.
Elsőnek is a legfontosabb megérteni, hogy hogyan is épül fel ez az egész. Számomra olyan mint egy doboz. Egy doboz amibe egyre kisebb dobozokat pakolunk. Van, hogy a dobozba tett doboz mellé és van, hogy a dobozba tett dobozba kerül még egy és így tovább.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy mindennek van egy eleje és egy lezáró kódja (többnyire) így tudja a számítógép ezeket az egységeket értelmezni.
A kezdő jel mindig egy egyszerű < valami > két egymás felé fordított kacsacsőrben van és az ezt lezáró is úgy szint, csak az első kacsacsőr után írunk egy per / jelet. Így: < / valami >

Már ezekben a sorokban is látszik, hogy bizony mindent el kell kezdeni és le is kell zárni, ahogy a kacsacsőrök is mutatják.
Ha megnézzük egy-egy bejegyzésünk html kódját, láthatjuk, hogy a <, vagyis kacsacsőr után többnyire egy div szócska található. E helyett használhatjuk még a P betűt is, de mégis mire?
Ez alapvetően a bekezdések jelzése, tehát a blogger minden egyes enter lenyomás után új bekezdést generál, egy új dobozt hoz létre a többi mellé (és nem bele!).
((Alapvetően a bekezdéseket <p> ez egy bekezdés </p> <p> ez meg egy másik </p> így szoktuk kifejezni, de a blogger ezen generátora a div tag-et használja. Erről majd később, de mindkettőt felismeri természetesen.))

Minden egyes bekezdés külön formázást kap tehát külön külön mindegyiknek meg van mondva, hogy merre igazítsa a tartalmazott szöveget, mekkora betűmérettel, milyen betűtípussal és így tovább. Ezek a formázások a <div> tag elejébe vannak beírva, egy "style" szócska után. Tehát a kód úgy néz ki, hogy <div style="mindenféle adatok"> itt a formázott bekezdés szövege </div>. A lezáró </div> mindig csak így egymagában áll, őt nem bővítjük, hisz logikus, hogy mielőtt elkezdenénk festeni, kinyomkodjuk a megfelelő színeket a palettára és rajzolunk a vázlatot, majd csak ezután jön a munka, ami ez esetben a szöveg. c: Remélem érthető.
Bár mondhatnám hogy ez az egész olyan, mint az esküvő előtti menyasszony, aki áradozik, hogy itt lila virágok lesznek, ott fog a zenekar játszani és így tovább.

Na de, mit is tudunk megmondani? A legalapvetőbb a szöveg igazítása, tehát a balra-jobbra-középre-sorkizárt négyes. Minden tulajdonságnak megvan a maga tulajdonsági neve és utána a meghatározott tulajdonsága. Tehát:

• text-align: szöveg igazítása, center (középre), left (balra), right (jobbra), justify (sorkizárt)
• font-color: szöveg színe, #színkód (6 karakteres kód, ITT lehet pl generálni)
• font-family: betűtípus, mint a Times New Roman, Comic Sans Ms stb..

Több is van, de a bloggerben nem sokra lehet őket használni, szóval szükségtelen lenne most leírni. De akkor most nézzük, hogyan is lehet őket használni.

Bár már régóta félbehagyva, sőt talán csak címként elmentve porosodik a blog piszkozatai közt egy ilyen poszt, mégis most újat kezdek, mert hát adjuk meg a módját a VKP-nak.

Ehy blogposzt születése nagyjából nálam mindig elég random. Akármennyire is szeretnék rendes rutint kialakítani, nem megy, így a rutinom maga a véletlenszerűség folyamata. Alapvetően ha csinálok valamit rögtön nálam van a kamera, vagy a telefonom, bár erre van inkább nagyobb valószínűség. Kissé mániákusan belém épült az "erről majd írok a blogon" kényszer, ami abból áll, hogy a főzőcskézés minden részletét megörökítem és filmnézés közben is azon gondolkozok, hogy ajánlanám e és miért. Persze a blogon eddig csak egyetlen egy filmajánló jelent meg és csak pár sütögetős poszt is, mégis bennem van már ez a folyamatos gondolat. 

Na de akkor egy konkrét poszt lépésről lépésre hogyan... 

A véletlenszerű gondolataimat mind feljegyzem a blog füzetébe, amit be is mutattam egy diy poszt keretében ITT. Itt legalább 20-30 megíratlan ötlet várakozik és csak nagy ritkán keresem őket elő, többnyire számomra friss témákról írok. 

Viszont ha mégis innen van akkor szépen kihúzom és kipipálom, majd beképelem a bloggerbe, ugyenis nem szoktam Word-ben se piszkozatot, se teljes posztot írni. Mindent a blogger-bejegyzés felületén pötyögök le, persze többszöri mentés és előnézet gombok használatával.