Tudjátok, hogy a távol-keleti dolgok a gyengéim, és mi lehetne az abszolút gyengepontom, ha nem a távol-keleti kaják? A Corvina Kiadó gondozásában egy végtelenül cuki szakácskönyv jelent meg, amely kifejezetten a nyugati kultúrában elterjedt, úgymond popkulturális gasztrojelenségekre fókuszál, ahogy azt már a címe is mutatja. Ezek azok az ételek és italok, amelyeket k-pop idolokon keresztül ismerhetünk meg, vagy animéken, esetleg koreai, kínai, japán vagy thai drámákban látunk.

Ezek egyre nagyobb teret nyernek itthon is, hiszen ma már szinte bárhol tudunk sushit, bubble teát vagy akár mochit is venni. Viszont ezeket otthon is elkészíthetjük magunknak, a könyvből pedig az is kiderül, hogy hogyan!

Fülszöveg:

Tanuld meg elkészíteni ezeket a 100%-ig kawaii recepteket! Ebből a gazdagon illusztrált kézikönyvből egy pillanat alatt, könnyedén megtanulhatunk makit, onigirit, mochit vagy éppen buborékteát készíteni. Az alapfogások elsajátítása után kedvünk szerint kísérletezhetünk az ízekkel.

Én és a könyv:

Hogy én mit nem adtam volna tizenévesként egy ilyen könyvért! Kezdő animésként és a keleti kultúra rajongójaként, aki alig beszélt a magyaron kívül bármilyen nyelvet, egyszerűen éheztem az ilyen tartalmakra. Abban az időben azonban még nem sok minden volt elérhető magyarul az interneten. Emlékszem, egyetlen ramenreceptet találtam a Nosaltyn, ami annyira volt autentikus, hogy három darab húsleveskockát használt az alaplé elkészítéséhez. Lássuk be, ez nem túl kawaii.

Ezzel szemben ez a könyv kívül-belül az. Már maga a borító, a kemény fedél és a lekerekített sarkok is egy minőségi, ugyanakkor aranyos és játékos hangulatot árasztanak, ami tökéletesen passzol a kawaii stílushoz, miközben megmarad benne annyi komolyság, hogy azért mégse nézzék az emberek gyerekszakácskönyvnek.

Belül pedig rendkívül igényes grafikai megoldások kaptak helyet, amelyek könnyen érthetővé és követhetővé teszik a recepteket. Minden elkészíthető ételhez és italhoz tartozik fotó, így nem árul zsákbamacskát, ráadásul a technikásabb részekhez illusztrációk és lépésről lépésre haladó útmutatók is készültek. Emiatt a kötet szerintem simán felveszi a versenyt a YouTube- vagy TikTok-videókkal is.

Ez egyébként nagy kedvencem a kiadónál: annyira igényes vizuális megjelenéssel adják ki a könyveiket, hogy már a legutóbbi illusztrált kötetüknél is csak lestem. Egyszerűen jó érzés végiglapozni a könyvet, és gyönyörködni az elrendezésekben, az illusztrációkban, az infografikákban, a fotókban, de még a tördelésben is. Grafikailag tényleg nagyon nívós az, amit kiadnak a kezükből.

A kötet négy nagy témát jár körbe, amelyek közül három kifejezetten japán eredetű ételcsoport, míg az egyetlen italos fejezet tajvani eredetű. (Ez nagyon fontos, mert vérre menő viták születnek a témában, hogy honnan is származik a bubble tea. Ha engem kérdeztek, én is Tajvanra szavazok. Ráadásul szerencsére a könyv is.) A négy nagy téma közül három már a címben is megjelenik, a negyediket pedig az előbb lelőttem.

Mindegyik fejezet ugyanazt a felépítést követi. Először bemutatja, hogy mi is az adott étel vagy ital, majd végigveszi a hozzávalókat és az alapelkészítés fortélyait. Ezután több különböző receptet is mutat, hiszen az ízesítési lehetőségek szinte végtelenek. A teljesség igénye nélkül válogat, de a legikonikusabb és legklasszikusabb változatok mind helyet kaptak benne.

Személy szerint gyakran készítek makit és onigirit. Bubble teával már egyszer-kétszer próbálkoztam házilag, de be kell vallanom, az évek során teljesen leszoktam róla. A mochit pedig sosem sikerült igazán megszeretnem.

Viszont sokáig dolgoztam egy bubble tea shopban, ahol nap mint nap több liter számra készítettem a gyöngyteákat. Ráadásul akkoriban még sushit is árult az üzlet, így a maki elkészítése sem volt teljesen új számomra. (Egyébként mochit is árultunk, de hiába próbálkoztam vele többször is, egyszerűen nem lett a kedvencem.)

Így a könyvben leginkább az onigirik érdekeltek, mert bár sushirizst már megtanultam készíteni, még mindig úgy érzem, hogy lenne mit csiszolnom rajta.

Főleg azért, mert Budapesten is egyre több olyan ázsiai kisbolt nyílik, ahol helyben elkészítheted az instant tésztádat, és készételeket – például onigirit – is lehet venni. Őszintén szólva ezért az ételért néha ölni tudnék, és komoly versenyfutás szokott lenni, hogy még ebédidő előtt leérjek a boltba, mielőtt elkapkodják az összeset. Nem egyszer találtam már teljesen kifosztva a hűtőt, úgyhogy igen nagy a motivációm, hogy elkezdjem itthon magamnak készíteni.

A kötetet tehát kissé régi motoros attitűddel, de kíváncsian lapoztam fel, és szerencsére elmondhatom, hogy így is értek meglepetések.

Az egyik, ami nagyon érdekes volt számomra – és ez talán már túl specifikus is –, hogy nekem még sosem jutott eszembe, és nem is láttam olyat, hogy kombut tegyenek a sushirizshez főzés közben. Ugyanakkor nagyon megtetszett az ötlet, ezért ki is próbáltam, és tényleg izgalmas ízvilágot kölcsönöz a friss rizsnek.

A másik, ami már sokkal általánosabb, egy olyan apróság, amely szerintem minden receptnél baromi fontos lenne, mégis gyakran hiányzik a végéről: hogy mennyi ideig áll el, és hogyan érdemes tárolni a kész ételt vagy italt. Ez az információ itt szerencsére minden receptnél szerepel, ami különösen hasznos, hiszen ezekhez az ételekhez sok speciális hozzávaló kell, amelyek első használatkor teljesen ismeretlenek lehetnek.

Amit én egy icipicit hiányoltam a kötetből – bár egy külföldi szerzős szakácskönyvnél ez teljesen érthető –, az a beszerzési tippek hiánya. A könyv végén ugyan található egy általános útmutató arról, hogy hol érdemes keresni ezeket az alapanyagokat, mégis mindig örülök, amikor egy magyar kiadás kicsit jobban igazodik a hazai lehetőségekhez. Például azt is leírja, hogy mivel lehet helyettesíteni egy-egy hozzávalót, ha az ember lánya nem szeretné felvásárolni az Ázsia Center teljes gasztrokínálatát.

Mindezek ellenére ez egy rendkívül igényes és korrekt recepteskönyv. A leírások világosak, a lépések könnyen követhetők, ráadásul tömörek is. Az illusztrációk szépek és étvágygerjesztők, a felépítés jól átgondolt, a tartalom pedig valóban releváns és trendi.

Úgy érzem, hogy tizenévesként ez lett volna a bibliám, így nagyon ajánlom minden ázsiai gasztronómia iránt érdeklődőnek, anime- és k-pop-rajongónak, kortól függetlenül. Mondhatni az egész MondoCon közösségnek.

Nyereményjáték:

Nagyon izgalmas turnéra invitálunk titeket! Merüljetek el bloggereinkkel a közismert és jól kinéző ázsiai finomságok elkészítésében. Ráadásul egy szerencsés olvasónk a turné végén a Corvina Kiadónak köszönhetően megnyeri a Maki, ​onigiri, mochi stb című receptkönyvet.

Játékunk nagyon egyszerű, minden állomáson ki kell találnotok a négy felsorolt hozzávaló közül azt, amelyik nem illik az adott ételhez. (Tekintve, hogy autentikusan készítjük el.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Melyik a kakukktojás, ha onigirit készítünk?

sushi rizs

majonéz

tápiókagyöngy

norilap

További állomások:

Blogturné Klub

08. 04. Ambivalentina

08. 11. Hagyjatok! Olvasok! 

 Az olvasás mellett az egyik kedvenc kikapcsolódásom a sütés, rögtön a kézműveskedés mellett. A kettőben az a nagyon szuper közös, hogy nem csak maga a folyamat ad valamit, hanem az előállított produktum is, így például egy szép horgolt felső, vagy éppen egy nagy tál finom és édes hókifli. Számomra a nagymamai ízek kissé kimaradtak, sokkal inkább a modern sütikkel ismerkedtem meg eddig, pedig itt-ott ettem már egy jó csörögefánkot vagy női szeszélyt. Így nagyon kíváncsi voltam erre a receptgyűjteményre, ami azt ígérte, hogy az ilyen tipikus régi magyar szokásos ízeket mind bemutatja, ráadásul egy megbízható és jó recepttel.

Fülszöveg:

Szívbéli ajándék ez a kötet szerzőknek, olvasóknak egyaránt.

Mautner Zsófi falusi örökségéhez ismét visszanyúlva, a legendás kunmadarasi családi vendéglő megálmodójával, Kálmán Évával karöltve eleveníti fel az otthon ízeit. Ebben a csoda szép fotókkal illusztrált, varázslatos hangulatú süteményeskönyvben 65 könnyen elkészíthető, hagyományos, ikonikus recept hívja életre a pici falu ékszerdobozának autentikus desszertjeit.

A címadó Ferdinánd különböző változataitól kezdve a házi pitéken át a vendégváró süteményekig minden felbukkan, mi szem-szájnak ingere, hogy visszarepítsen bennünket a nagymamai ház utánozhatatlan illatai közé.

Én és a könyv:

Maga a receptes kötet már kívülről iszonyatosan vonzó volt a számomra. Mostanság nagyon tetszik a piros és rózsaszín párosítása és mivelhogy a borító is ilyen színekben pompázik, már a polcon is megfogott, hát még amikor belelapoztam és felismertem a kedvenceimet és megannyi más olyan receptet, amire nagyon is kíváncsi voltam már, hogy hogyan kell elkészíteni. 

Sok esetben úgy érzem, hogy hiába található a neten megannyi recept és leírás, egszerűen nehéz egyet választani és kipróbálni, leginkább azért, mert nehéz bizalmat szavazni egynek, és kevés embernek van ideje hosszú ideig próbálkozni, és különböző módokat próbálgatni a siker érdekében. Éppen ezért is voltam kíváncsi az ebben a kötetben leírt receptekre, hiszen már a szerzői nevek is egyfajta validálást jeleztek számomra arra, hogy ezek igenis jó és használható receptek lesznek. 

Én hosszas vívódás után maradtam a számomra jól ismert és szeretett ízek mellett, így egy hókifli receptet próbáltam ki. Hiába, ez az egyik kedvencem, még sose készítettem el magamtól, és érdekes módon idén pont hiányzott az ünnepi asztalról is, így úgy láttam minden adott, hogy az első próbálkozásom Guba mama kiflije néven kerüljön a krónikákba, hiszen A Ferdinánd süteményeskönyvében is így található meg. Már előre tudtam, hogy nem egy bonyolult recept, illetve maga a leírás és a hozzávalók is egyszerűek és rövidek voltak. 

Maga a sütés könnyen és gyorsan zajlott, bár a 5 cm körüli ceruza vékony kis csíkok engem elősnek igencsak megijesztettek, mivel a képek alapján sokkal nagyobbaknak tűntek a kis kiflik, és úgy éreztem ez olyan vékonyka lesz, hogy a sütőben igen hamar meg fog pirkanni. Anyukámmal is vitatkoztunk egy sort róla, mivel az ő receptje alapján a kifli sokkal nagyobb kéne legyen, legalább négyszer akkora, mint ezek, így kicsit izgultam is, hogy mi lesz a vége ennek a próbálkozásnak.

Lehet nekem van túl műszaki fejem, de itt fogalmazódott meg bennem, hogy milyen jó lenne, ha egy 1:1-es ábrát is mellékelnének a receptek mellé, hogy tényleg biztosan eltaláljuk a méreteket, dehát azt hiszem különösen egy nagymama receptnél ez nem elvárható, és szinte már örülni kell, hogy a leírás nem használ olyan kifejezéseket, mint hog "érzésre", illetve "ha már jónak tűnik". Mert hát ha arra gondolunk, hogy ki vesz ma nagymama ízei szakácskönyvet, akkor valószínüleg olyan ember, aki nem érzésre süt-főz és ez a fajta családi tanítás kimaradt az életéből.

Ettől eltekintve viszont nagyon is jól sikerültek a kiflik. Gyorsan is megvoltam velük, és rengeteg lett, bőven száz darab fölött, így bőven volt mit vinnem a másnapi szilveszteri buliba, ahol rendkívül nagy sikere volt, nemcsak, hogy elfogyott, de a receptet is elkérték tőlem és nem egy dicséretet zsebeltem be. A vicces számomra az volt, hogy a vita alapja, azaz a kifli mérete végül a lehető legpozitívabban sült el, mivelhogy az emberek nagyon is örültek, hogy egyetlen harapás a süti, így kevésbé morzsál és a sok porcukor sem olvad meg az ember kezén. (Az már csak egy apró részlet, hogy én prajdi sót használtam, ami nagyszemű, így a só íze is kiérződött, amiről én azt hittem rossz, de mint kiderült az emberek élvezték, hogy mégsem olyan édes, így sokat lehet belőle enni.) 

Összességében így én abszolút bizalmat szavaztam ennek a gyűjteménynek és már be is jelölgettem, hogy melyik recepteket szerentém még kipróbálni. Most, hogy vége a karácsonyi szezonnak és jön a farsang, alig várom, hogy a különböző fánkreceptekkel kísérletezzek például. 

Nyereményjáték:

A kiskunmadarasi Ferdinánd vendéglő tulajdonosa, Kálmán Éva és a híres gasztroblogger, Mautner Zsófi közös szakácskönyve 65 könnyen elkészíthető, hagyományos receptet tartalmaz. Tartsatok bloggereinkkel ennek a gyönyörű fotókkal illusztrált könyvnek a blogturnéján, és játsszatok velünk, mert a 21. Század kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk megnyeri A Ferdinánd süteményeskönyvet!

Minden állomáson találtok egy betűhalmazt, amiből kijön az egyik könyvben szereplő (egy vagy két szavas) desszert neve! Találjátok ki, mi lehet az, és írjátok be a helyes válaszokat a Tallyba!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

01/08 - Ambivalentina

01/11 - Könyv és más

01/14 - Hagyjatok! Olvasok! 

01/18 - Olvasónapló

 Az elmúlt időszak igen szellősre sikeredett a blogon, ugyanakkor milyen kötet lenne a tökéletes visszatérő, avagy visszacsalogató darab számomra a blogolás világába, ha nem egy Harry Potter tematikájú? 

Én is abba a generációba tartozom bele, akiknek a Harry Potter még egy aktív élmény volt a gyerekkorában, hiszen egy-egy könyv vagy film megjelenésénél mindenhonnan is körülvett a varázsvilág, mindenki is elment megnézni és mivel én még ekkoriban kisiskolás voltam, nyílván a szülinapi bulik is ilyen dekorációkkal és programokkal tartódtak, hiszen mind égtünk a vágytól, hogy részei lehessünk a varázslók és boszorkányok mágikus iskolájának és világának.

Az évek során rengeteg rajongói relikviát halmoztam fel, melyek a mai napig kint díszelegnek a polcomon, köztük például egy saját varázspálca, egy roxforti felvételről szóló levél, vagy a személyes kedvencem, egy Draco Malfoy Funko-Pop figura. Ezek mellett természetesen én is elvégeztem a nagy Harry Potter házbeosztó tesztet, így a büszke hollóhátasként beszereztem többek között a háznak megfelelő színekben, zoknit, pólót, pizsamát és természetesen az ikonikus kék-ezüst sálat is, bár sajnos egy kicsit gagyibb kiadásban. 

Amióta pedig kijött a Hogwarts Legacy, teljes mértékben újból Harry Potter lázban égek, így pont a legjobbkor akadt a kezembe ez kötet, hiszen segítségével otthonra is varázsolhatok Harry Potter hangulatot, nem is akárhogyan.

Mióta lement a turné a másik Downton Abbey szakácskönyvvel, tűkön ülve vártam, hogy végre ez a rövidebb kötet is sorra kerüljön, hiszen az előző könyvvel ellentétben itt a desszertekre helyezték a hangsúlyt, ami nekem egyértelműen a gyengém, nézzétek csak vissza az eddigi gasztroposztokat...Haha. 

Fülszöveg:

Külön fejezetet kaptak:

A sütemények, tészták és kekszek, köztük az olyan klasszikusok, mint a tejszínkrémes scone, a Chelsea-zsemle, vagy az olyan különlegességek, mint a málnás habcsók és az ekler fánk.

Torták, kosárkák és pástétomok: színpompás Battenberg-torták, citromos kosárkák, melengető, fűszeres sötét mézeskalács, ragacsos karamellfelfújt… ellenállhatatlan sütemények mindenféle ízlésvilág számára.

A teához kínált szendvicsek és sós falatok: mini sertéshúsos pite, cornwalli batyuk, gondosan formára vágott szendvicsek, amelyeket finom kencék egészítenek ki.

A gyümölcsdzsemek és egyéb finomságok: zamatos eper-rebarbara lekvár, ribizlizselé, citromkrém, amelyeket mind frissiben, odahaza készíthetünk el.

Én és a könyv:

Őszintén, már az előző kötet szépségétől is elolvadtam, de valahogy ez a mostani kompaktabb kisebb kötet jobban elvarázsolt. Mind kinézetre, mind tartalmilag. Számomra régiesen hat ez az arannyal díszített szövet kötés, így azt hiszem jól megragadta a hangulatot, és szinte el se hiszem, hogy egy könyv borítójával kezdem a bejegyzést, vagy egyáltalán egy mondatnál többet szólok róla. Nem szeretem a borítójuk alapján megítélni a könyveket, de itt egyszerűen nem tudok elmenni amellett, hogy mennyire csodás körítést kapott ez a rengeteg süti és keksz recept. 

A kötet elején egy történelmi és kultúrális eligazítással kezdünk, ahol a szerző elmeséli, hogyan is alakult ki a legendás és világ szinten ismert angol ötórai tea fogalma, illetve a teák terén is megismerkedünk a korban legfogyasztottabb darabokkal. A rövid bevezető után pedig nem is marad más hátra, mint a rengeteg édesebbnél édesebb recept leírása. 

A választást egyébként az is nehezítette, hogy ahogy a testvérkötetben is, itt sem volt minden egyes recept mellé fotó is rendezve, illetve ha volt is, többszőr voltak ezek a képek a sorozatból kiragadva úgy, hogy több ételt is megjelenítettek, így nem volt egyélrteműen észrevehető, a recept melyik süti elkészítését próbálja bemutatni. 

Az egyes receptek felépítése megint csak a másik Downton Abbey szakácskönyvre hasonlított. Itt is négy részből állt össze: egy rövid leírás a recept történelmi és kultúrális hátteréről, első lejegyzséről, majd az összetevők listája, az elkészítés menete és legvégü pedig egy rövid idézet a sorozatból, ami ehhez az ételhez köthető. Sok helyen pedig természetesen mindezt egy fotó és követte az elkészült desszertről. (Be kell valjam, hogy eddig nem tudtam, hogy rajongok a porcelán étkészletekért, de az itteni képek ráébresztettek, hogy minden vágyam két díszes csésze és egy tálaló.) 

Összességében nagyon boldoggá tesz, hogy ez az apró babakék kötet helyet kaphatott a polcomon, így is, hogy még nem láttam végig a sorozatot. A receptek így is bőven érdekesek tudnak lenni bárki számára, aki kicsit is vonzódik az angol teasütemények felé vagy csak egyszerűen a finom és különleges desszertekért. Mindenképpen megéri beszerezni, egy díszdarab a szakácskönyvek között. 

Nyereményjáték:

Visszatérünk Downton Abbeybe, és a hivatalos szakácskönyvük után rátérünk az ötórai teához kínált édes süteményekre és sós falatokra!

További állomások: