Igazából ennél tágabb téma talán csak az élet lehetne, de ha úgy nézzük, egy bloggernek a blogolás maga az élete, vagy legalábbis egy igen jelentős és szerves része. Ezer és egyszer elmondtam már, hogy mennyire is szeretem csinálni, és mennyire szívesen tenném meg hivatásommá, de a miértjéről azt hiszem idáig különösebben szó sem esett. Blogolni jó. Pont. 

Mégis, most, hogy megkaptuk ezt VKP témának, azt hiszem eljött az ideje fejtegetni egy csöppet a dolgot. 

Én személy szerint úgy harmadikos koromban kezdtem bele a weblapokkal való ismerkedésbe, majd rengeteg más téma után, kb négy éve nyitottam meg az első blogomat a gportal-on. Ott egy kifejezetten jó (sims-es) társaság gyűlt össze, többek között így ismertem meg Nikkiit, de ez igen hamar széthullott. Ezután többnyire csak magamnak írogattam a virtuális felületen, szinte mindenről, de leginkább a saját nem túl érdekes életemről. 

Amióta viszont itt vagyok a bloggeren az ambivalentinával, megint úgy érzem, hogy tartozom valahová, van egy társaság körülöttem, aminek én is egy parányi, de része vagyok, és ez hihetetlenül jó érzés. 

Kiskorom óta szeretek meséket kitalálni, majd mikor megtanultam írni, ezek meg is lettek örökítve. Így következett be az a súlyos felismerés a szüleimnél, hogy könyvmoly a lányuk, de ami még rosszabb, önjelölt író. Persze ez, hogy kapcsolódik a blogoláshoz?
Ahogy én látom, olyan nem kezd bele ebbe a dologba, akinek ne lenne egy fikarcnyi szereleme se az írás művészete iránt. Folyamatos gondolkodás, ötletelés, pötyögés és információ közlés, kommunikáció az olvasókkal és más bloggerekkel, ezek mind olyan tevékenységek, amik mindennaposak a hozzám hasonlóan elvetemült blogtulajdonosoknak. 

Nos srácok az előző bejegyzés sikerén felbuzdulva, íme itt hozom a folytatást, az idei nyári szezonos animék első részes rövid véleményét. c: Igazából ezen kívül még egy ötös csomagot terveztem be, utána pedig szeretnék áttérni az őszi felhozatalra, mert hát láttátok már mik kapnak folytatást? K project, Noragami, Owari no Seraph és további számomra igen kedves darabok. c: Na de, kezdjük is a posztot, különben sose végzünk vele. c:

Hát srácok, komolyan el se hiszem, hogy ezt így ezzel a bloggal megéltük. A mai napon lett kereken 1 éves ez a csuda, én pedig nem is tudom így hirtelen mit mondhatnék. Nagyon köszönöm, hogy így egy éve követitek a folyamatos ökörségeimet, gondolataimat, képeimet és kommentekkel, feliratkozásokkal, na meg lájkokkal biztattok  a folytatásra! c:

Kéne ide valami hihetetlen nosztalgikus, "Amikor megnyitottam a blogot..." szöveg, de nagyon nem tudok mit mondani. Az első posztok, mint régebben mondtam, meg hát láthattátok is, outfit bejegyzések voltak csak, hisz eleinte csak ezzel az egy témával indult útjára az ambivalentina... Aztán történet valami, és a blogból valami mindenes óriásgödör lett, amibe igyekszem beleejteni az erre járókat és megfertőzni a lehető legtöbb animével, kpoppal, ebayjel, na meg a furcsa gondolataimmal.

Szóval most, hogy ünnep van meg ilyenek, illene valami különlegeset csinálni...csöndben persze megjegyzem, hogy tisztában vagyok vele, hogy ildomos lenne valami nyereményjátékot összeütni, de hiába gondolkozom, srácok, egyszerűen semmi igazán összefogó ajándék nem jut az eszembe, márpedig a blog szülinapján ez lenne a megfelelő. Tehát most ez elmarad, de lehet örömködni velem vagy nélkülem, hogy bizony egy teljes éve itt van az Ambivalentina! c:

Mint észrevehettétek, nem sokszor fordul elő haul poszt a blogon, ez mondjuk lehet azért is van így, mert nem sűrűn vásárolok, vagy csak egy-egy terméket, így mire összegyűlik egy houl posztra való, addigra eltelik minimum 3-4 hónap. Viszont így az iskola kezdete előtt azt hiszem mindenki elszalad még az utolsó nyári leárazott darabokért, vagy csak felkészül az őszre. Jut eszembe, erről tervezek egy külön bejegyzést, bár még nem gyűjtöttem össze és rendszereztem logikusan a gondolataimat ezzel kapcsolatban. 

Szóval lényeg a lényeg, pár napja beugrottam -hivatalosan egyetlen egy gatyáért- a H&M üzletébe és vásároltam ezt azt, ha már úgyis ott vagyok. 

Tudjátok már ezer és egy ilyen poszt található az internet végtelenjének bugyraiban, de azt hiszem én is megpróbálkoznék ehhez a tömeghez még egy keveset hozzáadni, mert hát miért is ne, talán segítségetekre lehet, bár szeretném itt és most leszögezni, hogy ezek csak az én elképzeléseim és meglátásaim amiket a lassan 8 honalapszerkesztős évemből szedtem össze. c:

Lassan már megszokottá válik, hogy nyaranta unokatestvéremmel végigszenvedjük a szezon animéinek első részeit. Így volt ez idén is, és most, hogy idén már blogom is van, gondoltam megosztom veletek a tapasztalataimat, úgyis szeretitek az ilyen anime ajánlókat én pedig nagyon szeretem őket megírni. c: Bár természetesen ezek elég felszínesek, hisz csak az első rész alapján mondok véleményt, hogy tovább nézném-e vagy sem.
Viszont, miután szezononként rengeteg animét dobnak a nézők elé, nekem meg már van egy visszafogottabb érdeklődési köröm, így pár darab biztosan ki fog maradni, mint a gyerekeknek szóló alkotások, vagy a sci-fi és a túlzott ecchi.
Akkor vágjunk is bele!

Srácok, hát újra itt, mégpedig egy iszonyatosan jóra sikeredett TeeTaku interjúval. Alig várom, hogy elolvassátok, de előtte még szeretnék pár felesleges szót ejteni, ha megengeditek...Szóval! Nem titkolt vágyam, hogy bemutassak nektek itthoni, megbízható és minőségi webshopokat, amelyek az igen kedvelt japán és koreai kultúrával foglalkoznak. Már volt hasonló interjú a blogon, akkor a Tamaishi Design mutatkozott be, hihetetlen jó egyedi pólókkal, és most ezt a vonalat folytatva, itt a TeeTaku, akiknél nemrég egy igen nagy verseny is volt, ahol a magyar rajzosok mérethették meg magukat és ennek a gyümölcse még pár napig látható és megrendelhető is, szóval nem árt sietni srácok. Na de, nem húzom tovább a szót, jöjjenek a kérdések és válaszok, avagy ismerjük meg a TeeTakut!