Tricia Levenseller könyvei több szempontból is kedvesek a szívemnek. Különösen a blogturné klub szempontjából nézve. Az ő könyve volt az első turnés könyvem anno, A kalózkirály lánya, amiről írtam is a blogon. (Ez mondjuk nem meglepő, tekintve, hogy turnés könyvről beszélünk.) Ez 2018-ban volt, és én akkor a szívembe is zártam az írónőt, és alig vártam, hogy olvashassak tőle még, lehetőleg kalózos témában. Ez meg is történt, hiszen a sorozat második része már régebben megjelent magyarul is, és nem nagy titok, hogy idén érkezik a harmadik rész is a Könyvmolyképző gondozásában. Ugyanakkor a mostani könyv nem a kalózos zsánert teszi előtérbe, ami miatt persze egy picit jogos elszomorodni, de egy lagalább ugyanakkora kedvencemmel hozakodik elő, ami a "bridgertonos" jellemzőre hallgat.

Fülszöveg:

„Soha nem találták meg a holttestét az első és egyetlen fiúnak, aki összetörte a szívemet.”
Alessandra belefáradt abba, hogy mindenki átnéz rajta. De van egy terve, amellyel hatalomra tör:

1. Elcsábítja az Árnykirályt.
2. Feleségül megy hozzá.
3. Megöli, és megszerzi magának a birodalmát.

Senki sem tudja, mire képes pontosan a frissen koronázott uralkodó. Egyesek szerint képes utasítani a körülötte kavargó árnyakat, mások úgy vélik, azok ellenségei titkos gondolatait suttogják neki. Bárhogy legyen is, Alessandra pontosan tudja, mit érdemel, és semmi sem állíthatja meg, hogy megszerezze.

Csakhogy nem ő az egyetlen, aki a király életére tör. Miközben egymást érik a merényletek, azon kapja magát, hogy meg akarja védeni a királyt – legalábbis addig, amíg el nem nyeri a koronát. De nem engedheti, hogy az érzelmei az útjába álljanak.

Hiszen ki lenne méltóbb az Árnykirály mellé, mint egy ravasz, ármánykodó királyné?
TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót
Engedd, hogy téged is magával ragadjon!

Én és a könyv:

Az írónő, mint már említettem, már rég azok közé lett sorolva nálam, akikre érdemes odafigyelni. Alig vártam, hogy olvashassam ezt a történetet is, ami egy lájtosabb romantasyt ígért, egy talpraesett és ravasz főszereplő hölgyeménnyel. Ráadásul az egész egy olyan cicomát és külcsínt kapott, amitől az embernek egyből a Bridgerton történetek jutottak eszébe: bálok, ármánykodás, ruhák és igencsak sajátos társasági szabályok és etikett. 

Természetesen főhősnőnk mindezt igyekszik felrúgni a maga módján. Egy igazi lázadó, aki a saját szabályai szerint él és mondhatni, felvilágosultabb a koránál. Őszintén eleinte nem is tudtam hova rakni a helyzetet, kétszer is le kellett csekkolnom, hogy ugye ez tényleg eg vörös pöttyös kötet, mivel bár nincsenek benne konkrét aktusok leírva, így a spice level egy erős nulla, de mégis sokszor említve van az ehhez való szabados hozzáállása a főszereplő hölgyünknek. (Ezzel persze semmi baj sincs, valahol egészen felszabadító élmény volt, hogy a cselekmény ezt egy mellékes dologként kezelte, és nem a szerelmi szál testi részén volt a hangsúly. Ez abszolút a kistini korom olvasmányaira emlékeztetett, ami nem is csoda, hiszen éltem-haltam a vörös pöttyösökért kisebb koromban.)

Ami viszont számomra nehezen értelmezhető volt, az a főhősnő motivációja. Egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy miért is akarja alpból eltenni a királyt láb alól, hiszen nem volt erre semmi motivációja, és a későbbiekbn is sok olyan döntés született a főhősnőnk által, ami egyszerűen nem volt logikus és észszerű. Ezzel szemben nem volt az az érzésem, hogy egy buta csitrit tett meg az írónő főhősnek, mégis nem tudtam együttérezni vele, és igazán szurkolni sem neki. 

Mégis közben rendkívül élveztem és belemerültem a királyi udvar forgatagába, a mellékszereplők szerethetőek voltak, tudtam nekik szurkolni és sok olyan mellékszál is megoldódott a főhősünk ármánykodása nyomán, ami miatt azért mégiscsak pozitívan tudott gondolni az ember lánya erre a szélsőséges nőszemélyre. Az a gondolat viszont egész végig kitartott bennem, hogy ez a történet valahol egy igazán feminista álomregény, hiszen a modern nő értékrendjével jelenik meg egy letünt és romanticizált korban. Ahol kiemelkedik ezzel a gondolkodással a többiek közül, mégis a számára fontos karakterek ezen nem ütköznek meg, sőt igazából ők is ilyen felvilágosultak, főleg a legfontosabb férfikarakterek. 

Számomra sajnos a férfi főszereplő igazán felejthető volt, nem tudtam semmilyen módon kötődni hozzá, és a történet bonyodalmát sem tudtam hova tenni, nekem nem tűnt igazán megalapozottnak. Összességében habár szórakoztatott és lekötött a történet, nem fogott meg igazán, és valahogy ez is az a kosztümös fantasy lett, ami sajnos nem nekem íródott. Ugyanakkor az is lehet, hogy szimplán kinőttem ezeket a történeteket, de igazán nem szeretnék így hozzáállni, hiszen több olyan élményem is volt ebben a zsánerben, ami arról győzött meg, hogy még mindig ugyanúg tudnak szórakoztatni ezek a fiatalabb korosztálynak íródott történetek is, mint régen.

Ez a történet most nem talált be nálam, de az írónőről nem mondok le, így szeretném továbbra is elolvasni a megjelenő és eddig megjelent köteteit. Sajnos egyről már le is csúsztam, hiszen már tavaly megjelent egy vikinges írása a Levensellernek, azt remélem idén bepótolhatom és az az élmény majd elfedi ezt a minimális csalódást, amit ez a kötet okozott. 

Összességében nem volt rossz és sokaktól hallottam, hogy nekik pont ez tetszett, ami ennyire mássá tette ezt a kötetet a zsánerében többihez képest. Nálam valahogy nem működött ez az "anti-hős" recept, de őszintén eddig sem rajongtam a meg nem értett gonoszokért, és nálam a logika valahogy mindig fontosabb, mint az érzelmek, dehát így vagyunk mi emberek. Mindenki más, és mindenkinek más fog tetszeni is.

Nyereményjáték:

Tricia Levenseller lehengerlő romantasy-története, Az árnyak köztünk a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg, és már most rengeteg olvasót rabul ejtett. A blogturné során közelebbről is megismerhetitek az írónő legújabb magyarul megjelent regényét, mely egyszerre csábítóan sötét és fordulatos. Légy részese te is! És ha helyesen válaszolsz a feladványokra, esélyed nyílik megnyerni egy példányt a kötetből!

A nyereményjáték során nincs más dolgotok, mint az anagrammákból összerakni Tricia Levenseller köteteiből ismert női szereplők keresztneveit. A helyes megfejtést írjátok a Tally megfelelő sorába!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

ADMNSY

További állomások:

Blogturné Klub

01.26. Kitablar

01.28. Dreamworld

01.30. Sorok között

02.02. Ambivalentina

 Újabban borzasztóan belejöttem a krimik olvasásába, így azt hiszem nem meglepő, hogy egy újabb izgalmas és véres nyomozást követtem végig, természetesen tisztes távolból, a könyv lapjain keresztül. Kissé esetlenül és bénán, nem vettem észre, hogy egyébként a választott olvasmányom egy sorozat része, de így sokadik részként kiragadva is teljes történetet alkotott, értelmezhető volt és nem akadtak vak foltok. Ugyanakkor így arra a kérdésre is kerestem a választ olvasás közben, hogy vajon kíváncsi vagyok-e a sorozat eddig megjelent részeire is. 

Fülszöveg:

Az igazi szörnyek sokkal közelebb vannak, mint gondolnánk.

Los Angeles hegyei között brutálisan elgázolnak egy férfit. Látszólag. Ugyanis egy holttest nem hazudik, és a boncasztalon az orvos szikéje alatt kiderül, hogy a balesetet valaki megrendezte, hogy elfedje a férfi halálának valódi okát: a rideg és kegyetlen kínzásokat. Amikor pedig gyanús körülmények között felbukkan egy újabb tetem, Robert Hunter nyomozó rádöbben, hogy egy vérszomjas és rendkívül számító sorozatgyilkossal állnak szemben. Valakivel, aki ki tudja, mióta űzi háborítatlanul a maga embertelen játékát, az indítékai pedig ismeretlenek.

De mégis hogyan lehet kivizsgálni olyan gyilkosságokat, amelyek áldozatai között első ránézésre semmilyen kapcsolat nincsen, és nem tudni, mivel érdemelték ki a könyörtelen kínzásokat? Miként lehet elkapni egy gyilkost, aki nem hagy maga után nyomokat? És hogyan lehet megállítani egy fantomot, akinek a létezését senki sem tudja bizonyítani?

Én és a könyv:

Talán ez volt az eddigi legtrancsirozósabb és durvább thrillerem. Igyekszem kutatni az emlékeimben, hogy olvastam-e már sorozatgyilkosos könyvet, de talán ez az első eset. Úgy érzem más élmény volt ezáltal maga a könyv is, hiszen az ilyen önbíráskodó, szisztematikus és megfontolt karakterek rendkívül érdekfeszítőek számomra. (Be kell valljam, még a Marvel univerzumban is meg tudtam érteni Thanost, és nagyon tetszett gondolatkísérletként az ő módszere.) Így itt is nagyon izgalmas volt, ahogy körvonalazódott a gyilkos motivációja és módszere, amik részben mind érthetőek és valid indokok voltak. Természetesen csak részben, hiszen mégse mondhatjuk, hogy egy sorozatgyilkos önkényes mészárlása bármikor is teljesen legitim lenne.

Maga a történet több nézőpontból lett felépítve, amik szerencsére csak fejezetenként cserélődnek, bár nincsen jelezve, pontosan kinél folytatjuk épp, de erre nem is volt szükség, az első pár mondatból hamar kiderül, hogy épp kivel tartunk a sztori során. Nagyon érdekes volt számomra az áldozatok nézőpontja, bár nem mondom, ott néhol kissé felfordult a gyomrom, ahogy a kínzós és brutálisabb részekhez értünk.

A könyvvel borzasztóan könnyen haladtam. Nagyon pörgős, olvasmányos és izgalmas volt, fejezetről fejezetre haladtunk előre, nem volt üres járat, és egészen váratlan pontokon jöttek be újabb szálak, amik szépen épültek bele a történet folyamába és vitték előre a cselekményt. Ez tipikusan az az olvasmány, amit az ember egy ültő helyében elolvas. 

Az, hogy ez a kötet egy sorozat 13. kötete, őszintén nem igazán tűnt fel. Minden tökéletesen értelmezhető volt így is, nem igazán éreztem visszautalásokat sem az előző részekre, mindössze az volt egyértelmű, hogy a nyomozócsapat már összeszokott, ismerik egymást és nem egy bűntényt oldottak már meg együtt. 

Így viszont kifejezetten kíváncsi lettem az előző részekre, szeretném az egész sorozatot elolvasni, na meg beszerezni, mert úgy érzem, ez a kötet meggyőzött, hogy Chris Carter krimijei a polcomra valók.

Összességében ajánlom azoknak, akik borzongásra vágynak, szeretik a pörgős krimiket, és szeretik a morális dilemmákat felvető helyzeteket, ahol a gonosz karaktere valahol érthető és szimpatizálni is tud vele valamilyen módon az olvasó.

Nyereményjáték:

Chris Carter rajongói végre új Robert Hunter-történetet olvashatnak, hiszen megjelent a sorozat tizenharmadik, Bosszú című kötete! Kedvenc nyomozóinknak ezúttal egy igazán rejtélyes halálesettel van dolga, ami első látásra nem is tűnik gyilkosságnak. Vajon ezúttal is sikerül a rejtély nyomába eredniük és elfogniuk egy veszélyes sorozatgyilkost? Derítsétek ki három bloggerünkkel, válaszoljatok a kérdésekre és nyerjétek meg a General Press Kiadó által felajánlott példányt!

Mostani nyereményjátékunkban a szerző további regényei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A tény, hogy valaki nem hazudik, még nem jelenti azt, hogy igazat mond.”

További állomások:

Blogturné Klub

01.30. Könyv és más

02.01. Ambivalentina

02.03. Hagyjatok! Olvasok!