Nemrégiben ellátogattam pár barátom kíséretében a Japanika étteremlánc egyelőre egyetlen budapesti éttermébe, ahol végre kipróbálhattam a más bloggerek által erősen pozitívan megítélt sushikat és egyéb japán ételeket. Ez volt az első alkalom, hogy ott jártam és egyelőre úgy érzem, hogy egy bizonyos ideig az utolsó is, de lássuk is a miérteket.

Bár a címben egy kérdés szerepel, számomra mégis csakis egy ponttal érhet véget. Számomra nem létezik tanulás motiváció, esetleg inspiráció nélkül. Képtelen vagyok nélküle koncentrálni, egyáltalán rávenni magam és nekiállni tanulni, akármiről is van szó. Azt hiszem fontos egy célt kitűznünk magunk elé, akár egy egészen aprócskát, csak hogy lássuk az indokot, az okot, a magyarázatot, hogy mégis miért is tesszük ezt az egészet. Mielőtt viszont még teljesen és totálisan Coelho-i magaslatokba emelkednék, kezdjünk bele a posztba, azaz hogyan és miként találhatjuk meg (újra) a motivációnkat a tanuláshoz. 

Nyilván akkor megy el itthon a net, amikor a nap végén végre eljutok arra a ponra, hogy leüljek nektek valami posztot lepötyögni, szóval most élek a lehetőséggel, hogy kipróbáljam az elméletileg profibb blogolás menetét, azaz egy word doksiban előre megfogalmazom bejegyzésem szövegét.

Mint láthatjátok új menü készült és így végre a menürendszert is átrendeztem, ezzel pedig kialakítottam egy teljesen új légkört a blog számára. Az egyik eddig nem látott poszt-sorozatomat pedig most szeretném útjára indítani, igaz, nem a leg témába illőbb két filmmel.

Vannak  azok a könyvek, amik  aranyosak, a végén az történik, amiért végig szurkoltál, olyan egyenesek, semmi nagy meglepetés, legalábbis olyan, amire nem számítottál és amikor a legvégén leteszed, azt mondod ez egy jó könyv volt, megsimogatta a lelkedet és biztosított róla, hogy minden a lehető legjobban van ezen a legcsodálatosabb világon, legalábbis a könyvekben. Éppen ezért picit álmodozol, odaképzeled magad, de végül is olyan semmilyen érzelmekkel elengeded a könyvet és nyúlsz a következőért. 

Na ma, nem ilyen könyvekről lesz szó. Ebben a posztban szeretném bemutatni nektek azt a pár könyvet, ami sokat jelent számomra, amik nélkül azt hiszem nem lennék az, aki. Viszont ami a leginkább közös bennük, hogy miután befejeztem őket, ugyanaz az üresség fogadott, benne megannyi kavargó gondolattal, kétellyel és elmélettel.