Ezen a nyáron igazán nem panaszkodhatok kevés szórakoztató romantikus olvasmányra. Itt az egész Off-Campus sorozat, hogy újraolvassam és értékeljem. Az első részeket még azelőtt olvastam, hogy elkezdtem volna rendszeresen beszámolni az olvasási élményeimről. Ha jól emlékszem, ezt a részt pedig elsőnek nem is itthon olvastam, hanem még kint Kanadában, ahol is gondoltam, hogy biztos hangulatos lesz valami hokisat olvasni. Nos ez igaznak is bizonyult anno, így nagyon kíváncsi voltam, milyen élmény lesz most itthon, a nyári melegben visszatérni a Briar jegére.

Fülszöveg:

A ​srác nem csak a pályán szeret játszani…

De ezúttal kemény ellenféllel találja szemben magát…

Az egyetemista John Logan bármelyik lányt megkaphatja. A hokicsapat sztárjaként az élete csupa buli és csajozás, ám lefegyverző mosolya és laza stílusa valójában csak álca, amivel a diploma után rá váró évek miatti keserűségét leplezi. Szexi kalandja az elsőéves Grace Iversszel egy időre feledteti vele a gondokat, de egy meggondolatlan lépés miatt elveszíti a lányt, és utána kemény erőfeszítéseket kell tennie, hogy bebizonyítsa, megérdemel egy második esélyt.

De ezúttal kemény ellenféllel találja szemben magát…

A rosszul sikerült első év után Grace immár idősebben és érettebben tér vissza a Briar Egyetemre. Úgy érzi, végre sikerült elfelejtenie a nagyképű hokist, akinek majdnem odaadta a szüzességét. Már nem az a szende, csendes kislány, akit Logan annak idején megismert. Ha a srác azt hiszi, hogy ő is engedelmesen hanyatt vágódik neki, mint a többi csaj, hát nagyon téved. Ha vissza akarja kapni, küzdjön meg érte! Ezúttal Grace veszi kezébe az irányítást… és nem lesz szívbajos.

Az egyik legnépszerűbb New Adult-sorozat újabb szenvedélytől izzó része. Vesd bele magad!

Én és a könyv:

Logan és Grace története emlékeimben egy stabil második részként lett elraktározva. Benne a második részekre jellemző hibákkal és értékekkel. Viszont ahogy most olvastam, egészen rácsodálkoztam, mert egyáltalán nem így emlékeztem a történetre vagy az olvasási élményre. 

A történet szinte ott veszi föl a fonalat, ahol az előző részben, a The Deal-ben abbamaradt. Hannah és Garret fürdőznek a boldogságukban, míg Logan egyre jobban belemerül a keserűségbe, hisz meg van róla győződve, hogy beleszeretett a legjobb barátjának a barátnőjébe. Innen indulunk és kerülünk bele szép lassan abba az alapszituációba is, amit a fülszöveg taglalt feljebb. 

Nem tudom hangsúlyozni, hogy mennyire a részletekben rejlik Elle Kennedy zsenialitása. Az írónő már az első részben annyira ügyesen hintett el történéseket és mutatott be karaktereket, amik és akik a későbbiekben fontossá válnak, hogy olvasóként csak így, a többedik olvasásra vált teljesen egyértelművé, milyen szépen megtervezett és felépített eseményláncolatok végkifejletét láthatjuk a következő részekben. 

Logan és Grace egymásratalálása merőben más dinamikát kapott, mint az előző rész szerelmeseié. Időben sokkal hosszabbra nyúlt a cselekmény, két egyetemi félévet is felölelt, ráadásul egy egész nagy szünettel, hiszen egy teljes nyár lezajlott a két "felvonás" között.
Így sokadik olvasásra is annyira élveztem a szép és lassú karakterfejlődést, amin mindkét főszereplőnk keresztül ment. Ez egészen természetes dolog az ember korai huszas éveiben, egy-egy egyetemi félév között hatalmasat képesek változni az emberek, és úgy érzem, ezt nagyon jól bemutatta ez a kötet is. Nagyon szerettem Grace visszatérését, ahogy lassan megtanult kiállni magáért és irányítani az életét. 

Őszintén el is felejtettem, hogy az alapszituációban mennyire rossz barátokkal vette körül magát. Az én fejemben úgy volt meg, mint a fülig szerelmes és kedves rádiós lány, aki Logan barátnője. Viszont eddig is el kellett jutnia, és ezt nagyon szépen mutatta be a könyv. Utólagosan rácsodálkozva, nagyon örültem, hogy csak úgy, mint az előző résznek is, volt komolyabb és okító része is, ami szerintem az ilyen fiataloknak szóló könyveknél tök fontos tud lenni, hiszen nagyon sokszor a látott és olvasott mintákat magunkra vesszük. Így nagyon tetszett, ahogy Kennedy a régi, de rossz baráti kapcsolatokat bemutatta, hogy Grace mert kiállni önmagáért és nemet mondani úgy is, hogy egy kisgyermekkori barátságról volt szó, illetve jószerivel az egyetlen barátjáról. 

Logan átalakulása és fejlődése is szép lassan az orrunk előtt ment végbe és nagyon szerettem azt az ominózus beszélgetést, ahol Hannah és Logan végül kibogarássza mik is Logan valós érzései és pontosan kitől mit szeretne és hogyan. Ez egy nagyon fontos felismerés és nem tudom elégszer elmondani, mennyire szeretem ezt a csapatot, hogy Hannah is pont egy olyan karakter, akiben abszolút benne van, hogy egy ilyen szituációban beleálljon és meg akarja beszélni a helyzetet és erősítse a srácok összetartozását. 

Amit még külön kiemelnék, az a szülők szerepe a könyvben. Bár egészen tipikus felállás az eddigiek alapján, hogy a lány karakter szülei kedvesek és szupportívak, míg a férfi főszerpelő szülei problémásak, ami itt sincs másképp, mégis olyan problémákat hoztak be a kötetbe, amik kellő érzékenységgel lettek kezelve, mégis mélységet adtak a karaktereknek és valós megoldandó problémákat. Azt hiszem ezt szeretem nagyon Elle Kennedyben, hogy nehéz és fontos témákat hoz be a történeteibe, mégse csinál belőle szappanoperát.

Összességében meglepett, mennyire szerettem újbólolvasva azt a könyvet, bár emlékeimben toronymagasan a harmadik könyv volt a kedvencem, most nagyon nagyon közel érzem magamhoz mind Garreth, mind Logan történetét is. Még mindig cska ajánlani tudom ezt a sorozatot, mert a rubin pöttyös könyvek között toronymagasan az egyik legjobb. 

Nyereményjáték:

Elle Kennedy ikonikus Off-Campus sorozata új, lélegzetelállítóan szép élfestett kiadásban tér vissza – és mi, bloggerek, ennek örömére újra végigjárjuk Garrett, Logan, Dean és Tucker útját, méghozzá egy 30 állomásos blogturné keretében!

Akár először találkozol a Briar egyetem hokicsapatának szívtipróival, akár már régi rajongó vagy, ez a turné neked szól! Minden állomáson más-más blogger mesél az egyes részekről, karakterekről, kedvenc jeleneteikről – nosztalgiázunk, újraértékelünk, és természetesen játszunk is!

További állomások:

06.16 - Zakkant olvas (The Deal)
06.18 - This is my (book) universe. (The Deal)
06.20 - Ambivalentina (The Deal)
06.22 - Hagyjatok! Olvasok! (The Deal)
06.24 - Kitablar (The Deal)
06.26 - Sorok között (The Deal)
06.28 - Ambivalentina (The Mistake)
06.30 - Zakkant olvas (The Mistake)
07.02 - Kitablar (The Mistake)
07.04 - Hagyjatok! Olvasok! (The Mistake)
07.06 - This is my (book) universe. (The Mistake)
07.08 - Sorok között (The Mistake)
07.10 - Ambivalentina (The Score)
07.12 - Kitablar (The Score)
07.14 - Sorok között (The Score)
07.16 - Hagyjatok! Olvasok! (The Score)
07.18 - Zakkant olvas (The Score)
07.20 - This is my (book) universe. (The Score)
07.22 - Zakkant olvas (The Goal)
07.24 - Ambivalentina (The Goal)
07.26 - Kitablar (The Goal)
07.28 - Hagyjatok! Olvasok! (The Goal)
07.30 - Sorok között (The Goal)
08.01 - This is my (book) universe. (The Goal)
08.03 - Ambivalentina (The Legacy)
08.05 - Kitablar (The Legacy)
08.07 - Zakkant olvas (The Legacy)
08.09 - Sorok között (The Legacy)
08.11 - This is my (book) universe. (The Legacy)
08.13 - Hagyjatok! Olvasok! (The Legacy)

 Alice Oseman neve már ismerősen csenghet. Ő írta és rajzolta a méltán híres Heartstopper képregényt, ami a Netflixen már két évadot is megélt sorozattá nőtte ki magát. Anno még a blogon is írtam ezekről a kötetekről, hiszen magyarul is megjelentek a Könyvmolyképző gondozásában, és nem titok, hogy abszolút betaláltak nálam, és nagyon közel állnak a szívemhez. Így viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy a fiatal írónő mi újjal tud előrukkolni még, ráadásul kizárólag írott formában, hiszen az Arra születtem egyáltalán nem képregény. 

Fülszöveg:

– Meg fogok halni. Tökre meg fogok halni!

– Ezt nem javasolnám – mondja Juliet, mintha kéthetes nyaraláson járt volna a Túlvilágon, és a TripAdvisoron ötből két pontot adott volna neki.

Angel számára az élet egyetlen dologról szól: a The Arkról, egy tinédzserfiúkból álló pop-rock trióról, akik rohamléptekkel hódítják meg a világot. Mindent, amit szeret, a The Ark-fandomnak köszönhet: a barátját, Julietet, az álmait, a helyét a világban.

Jimmy mindent a The Arknak köszönhet. Ő a frontemberük – és egy bandában játszani a haverjaival minden, amiről valaha álmodott.

De az álmok nem mindig úgy alakulnak, ahogyan azt gondoljuk, és amikor Jimmy és Angel váratlanul találkoznak, rájönnek, milyen furcsa és meglepő lehet szembenézni a valósággal.

Vicces és bölcs. Lenyűgözően mutatja meg, milyen ereje van annak, ha hiszünk valamiben – különösen önmagunkban.

Hagyd, hogy magával ragadjon!

Abszolút rajongó típus vagyok. A fiatalkoromat végikísérte, hogy valami iránt rajongjak, kezdve általánosan a rock zenével, majd pedig az egyértelműbb és tipikusabb lányos választásokkal, mint a One Direction, majd a kpop bandák végtelen sora. Jelenleg pedig a Forma 1 tölti be ezt a szerepet az életemben. Valahogy valami mindig van. 

A rajongásom szintje és módja persze változott az évek alatt. Viszont tiniként egy igen egyértelműen biztos pontot jelentett az életemben, amire mindig támaszkodhattam. Ezeket leírni valahol furcsa, mivel pontosan tudom, mennyire megbélyegzi magát ezzel az ember és mennyire béna rajongóként felcímkézni önmagamat. Nevetséges, hogy ez egy olyan dolog, amire támaszkodni tud az ember, mégis igaz és működik...

Abszolút meglepett ez a könyv, mivel még a fülszöveg ismeretében is mást vártam. Valami könnyed romantikus rajongós, kicsit fanfiction érzetű kedves történetet. Olyan Alice Oseman típusút, mint a Heartstopper, ahol fontos témákat is érintünk, de mégiscsak egy léleksimogató az egész. 

Nos, azt hiszem ilyen felvezetés után nem meglepő, ha azt mondom: egyáltalán nem ezt kaptam. A történetben igazából nincs románc, főleg nem a két főszereplő, Angel és Jimmy között nincs. Viszont cserébe van egy teljes lenyomata annak, ahogy az elmúlt 10 évben lányok (és fiúk) milliói nőttek fel rajongva egy-egy előadóért. 

Őszintén furcsa és izgalmas volt egy olyan történetet olvasni, amiben rendkívül gyakran magamra és a saját tinikoromra ismertem. 
Ott van az online barátkozás, a tumblr, a twitter folyamatos checkolása, a twitter trendek, a fanfictionök, a shippelések és az általános rajongói életmód, mert hát ez tényleg elég sokban befolyásolja az ember életét. 
Az egészben az egyik kedvenc hasonlóságom talán a londoni találkozás volt, mivel én is ott találkoztam először egy internetes barátnőmmel, ami gondolhatjátok mennyire ijesztő és bizarr volt anyukámnak. Bár az én esetemben ő is ott volt, és távolról követtek minket a barátnőm anyukájával. 

Összességében a történet maga számomra nem volt annyira izgalmas, viszont nagyon érdekes volt látni egy valós lenyomatát a tinikoromnak, a maga rendkívül specifikus sajátosságaival. 

Nyereményjáték:

Alice Oseman legújabb Young Adult regényében egy felkapott zenekar frontemberének és az adott zenekar rajongójának az életébe tekinthetünk be! Míg Angel minden gondolata a The Ark nevű együttes és az aktuális koncertjük körül forog, addig az énekest, Jimmy-t mind jobban agyonnyomja a hírnév súlya. 

Tartsatok bloggereinkkel, hogy megismerjétek a történetüket. És ne felejtsetek el játszani sem, mert a turné végén a Könyvmolyképző kiadónak hála egy szerencsés olvasónk meg is nyeri az I Was Born For This – Erre születtem című regényt!

 Alig vártam, hogy kezdetét vegye ez a turné. Végre, megjelentek új köntösben az Off-Campus részei, így már nyílvános helyeken is nyugodtan lehet olvasni a Briar egyetem hokisainak a történetét. Tinikorom egyik kedvenc olvasmánya volt, így nagyon kíváncsi voltam, hogy így, felnőtt fejjel újraolvasva milyen élmény lesz. Bár be kell valljam, annyira még mindig nem állok távol ettől a korosztálytól, hisz még mindig egyetemistaként tengetem a mindennapjaimat, de erről majd inkább egy másik bejegyzésben mesélek részletesen. 

Hannah és Garret története volt anno az, ami behúzott a Briar univerzumba, így alig vártam, hogy nosztalgiázhassak és újból átélhessem a történetüket. Hogy milyen volt újraolvasni a kötetet? Lejjebb bővebben is kifejtem.

Fülszöveg:

A lány egyezséget köt a fősuli rosszfiújával…

Hannah Wells végre talált valakit, aki megdobogtatja a szívét. Bár az élet más területein magabiztosan mozog, a szex és a csábítás nem éppen erős oldala. Ha fel akarja hívni magára a kiszemelt srác figyelmét, ki kell lépnie a komfortzónájából, és elérni, hogy észrevegyék …még ha ezért korrepetálnia kell is a hokicsapat idegesítő, gyerekes és beképzelt kapitányát egy álrandiért cserébe.

…ami jobban sül el, mint remélte.

Garrett Graham egyetlen álma, hogy a diploma után profi hokijátékos legyen, de a zuhanó tanulmányi eredménye miatt mindent elveszíthet, amiért eddig olyan keményen dolgozott. Ha a csapatban maradás ára, hogy segít egy cinikus csajnak féltékennyé tenni egy srácot, hát legyen. De amikor egy váratlan csók életük legvadabb szexébe torkollik, Garrett hirtelen ráébred, hogy a szerep, amit játszik, nem neki való. Most már csak Hannah-t kell meggyőznie arról, hogy a fiú, akire vágyik, nem más, mint ő maga.

Én és a könyv:

Annyira örültem, amikor kiderült, hogy újból kiadják, ráadásul ilyen cuki új borítóval az egész sorozatot. Be kell vallanom, hogy részben a borító miatt is, én eddig csak e-könyv változatban olvastam a részeket, mert nagyon zavarbaejtőnek éreztem volna ilyen borítós könyveket lapozgatni nyilvánosan a tömegközlekedésen vagy parkokban.

Ez az egyszerűsített vektoros borítótrend nekem nagyon szimpatikus alapból, ennek a sorozatnak az esetében pedig nagyon praktikus és imádnivaló is. Pont annyira körvonalazza a főszereplőket, hogy felismerhetőek legyenek, de mégse határozza meg túlságosan, hogyan képzeljük el őket magunknak. (Bár ennek lassan lőttek, most hogy már tudni lehet melyik színészek fogják játszani a főbb karaktereket a sorozatban. Mert igen, TV sorozat lesz a könyvsorozatból!)

Őszintén meglepődtem mennyire beszippantott a történet. Pedig már olvastam, tudtam milyen fordulatokra számíthatok és a vicceket is már rongyosra ismételgette a Tiktokom. Mégis, alig vártam minden nap, hogy végre legyen időm olvasni belőle picit és visszatérhessek a Briar kampuszára. 

Sokadjára is, de elvarázsolt Garret és Hannah barátsága, hiszen elsődlegesen ők barátok lettek, majd csak utána szerelmesek, aminek a mintáját személy szerint én nagyon szeretem. Olyan szépen lassan épül fel a kapcsolat kettejük között, hogy olvasóként el is tudom hinni, hogy ennyire egymásra találnak és elkezdenek ragaszkodni a másikhoz. 

Ami viszont meglepett, hogy az elején tényleg borzasztóan tahó megszólalásai voltak Garretnek, amire őszintén nem emlékeztem, mert a későbbi hokis olvasmányokban az írónő nagyon hamar bemutatta, hogy férfi főhősei mind félreértett cukorbogyók. Ezzel szemben itt még merőben más volt a felállás, és még olvasóként is idő kellett, hogy megkedveljem a Garret Graham karakterét. (Annak ellenére, hogy emlékeimben már aranyba foglaltam a nevét.) 

Hannah ezzel szemben az egyik legkedvelhetőbb off-campus lány, részben azért is, mert szépen ki lett dolgozva a karaktere, egyértelműek a motivációi és az érdeklődései és a karakterjegyei is. Nagyon szerettem az éles nyelvét és megszólalásait. Ha van valami, ami kiemeli az Elle Kennedy könyveket a többi hokis könyv közül, az egyértelműen az írónő humora, ami annyira felpezsdíti ezeket a történeteket, hogy eléri, hogy olvasóként ne csak annak szurkoljak, hogy a főszereplők egymásra találjanak, hanem arra is késztet, hogy megpróbáljak beiratkozni erre az egyetemre és összehaverkodni a szereplőkkel. 

Összességében a sokadik újraolvasásnál sem tudtam csalódni ebben a könyvben és nem tudom elégszer mondani, hogy az egyik legjobb választás, ha az ember egy kellemes egyetemi, sportrománcra vágyik. A hokis könyvek koronázatlan királya. 

Nyereményjáték:

Elle Kennedy ikonikus Off-Campus sorozata új, lélegzetelállítóan szép élfestett kiadásban tér vissza – és mi, bloggerek, ennek örömére újra végigjárjuk Garrett, Logan, Dean és Tucker útját, méghozzá egy 30 állomásos blogturné keretében!

Akár először találkozol a Briar egyetem hokicsapatának szívtipróival, akár már régi rajongó vagy, ez a turné neked szól! Minden állomáson más-más blogger mesél az egyes részekről, karakterekről, kedvenc jeleneteikről – nosztalgiázunk, újraértékelünk, és természetesen játszunk is!

További állomások:

Túlzás lenne azt állítani, hogy követem a booktokot. Túlzás lenne azt állítani, hogy hiszek is neki. Túlzás lenne azt állítani, hogy rajongom a romantasy történetekért. Mégis itt vagyunk, egy abszolút booktok szenzációt, egy romantasyt tervezek ajánlani nektek. Ajánlani. Attól még, hogy egy könyvről írok, nem jelenti rögtön, hogy az a poszt egy ajánló is egyben, de nem tudok mi t tenni, már itt az elején le kell lőnöm, hogy engem ez a hype abszolút megvett, lentebb pedig el is mesélem, hogy hogyan és miért.

Fülszöveg:

Ne ​nyúlj a kardhoz! Ne fordítsd el a kulcsot! Ne nyisd ki a kaput!

A kegyetlen sivatagban kevés olyan dolog van, amit egy lány ne tenne meg egy pohár vízért.

A huszonnégy éves Saeris Fane jól tud titkot tartani. Senki sem tud a különös képességéről, sem arról, hogy amióta az eszét tudja, rendszeresen megcsapolta a Halhatatlan Királynő víztározóit. De elkerülhetetlen, hogy Saeris titka előbb-utóbb napvilágra kerüljön.

Amikor Saeris szemtől szembe kerül magával a Halállal, véletlenül megnyitja a birodalmak közötti kaput, és ezzel a jég és hó földjére kerül. Mindig is azt hitte, hogy a tündékkel csak a mítoszokban, legendákban és a rémálmaiban találkozhat, de… kiderül, hogy nagyon is léteznek. A lány egy több száz éves konfliktus kellős közepén találja magát, ami akár a halálához is vezethet.

Saeris, aki több mint ezer év után elsőként érkezett Yvelia zord hegyvidékére, tévedésből Kingfisherhez, egy jóképű tünde harcoshoz köti magát, akinek számos titka és aljas terve van. Fel akarja használni a lány alkimistaképességeit, hogy megvédje a népét, bármi legyen is ennek az ára…

De az alkukkal óvatosnak kell lenni a tündék földjén. Mert az ördög a részletekben rejlik…

Én és a könyv:

Az utolsó romantasy hypevonat, amire felültem, az a méltán híres ACOTAR volt. Emlékszem, egy egész szilvesztert azzal töltöttem, hogy csak olvastam és olvastam, annyira beszippantott. Be kell vallanom, hogy már vágytam egy hasonló élményre, de hiába fogtam bele hasonló könyvekbe, egyáltalán nem ragadtak magukkal.

Tavaly télen volt egy KMK évzáró esemény, ahol beharangozták, hogy milyen új címek fognak megjelenni. Bevallom én ott találkoztam először a Quicksilver nevével, de egyből felkeltette az érdeklődésemet, és most, hogy kijött, egyből rá is raboltam. Hálistennek sikerült egy egy hetes betegség közepére időzíteni a dolgot, így bár a gyógyuláson volt a hangsúly, mégis belefért hajnalokbanyúlóan olvasni, és nem tudom elmondani, hogy mennyire jó érzés volt. Annyira magával ragadt a könyv, annyira addiktív módon vártam, hogy olvashassam és csak akkor tettem le, amikor már tényleg összefolytak előttem a betűk, hogy úgy éreztem, megint egy könyvmoly kis tini vagyok, mint anno x évvel ezelőtt. Ezért az érzésért mérhetetlenül hálás vagyok a könyvnek, ráadásul abszolút visszahozta a hitemet a romantasy könyvekbe, szóval most bőszen vadászom, hogy mi az, amit kihagytam az évek alatt és érdemes lenne pótolni, hiszen az elmúlt években már egészen sikerült meggyőznöm magamat, hogy már kinőttem a fantasy történetekből és már egyszerűen nem nekem valók. 

A történet maga nem zseniális, nem dobod el tőle az agyadat és nincs igazán olyan világelem, ami annyira új és extra lenne, mégis magávalragad. A felmerülő logikai kérdésekre szépen lassan ad választ az írónő, persze nem az összesre, de közbe nincsenek benne olyan logikai bukfencek, amik kizökkentenék az olvasót, vagy hiteltelenné tennék a sztorit. Ez nekem nagyon sokat számított. Illetve azért egy alapvetően kellemesen felépített világba csöppen bele az ember, amin hálisten egészen gyorsan ki lehet igazodni, nincs túl sok furcsa nyelv vagy elnevezés, ami miatt lapozgathatnám a könyvet napestig, hogy pontosan mit is jelentett és mire jó. 

A főszereplők nagyon jól működtek számomra. Néhol be kell vallanom, a főszereplő hölgyeményünk, Saeirs kicsit idegesített, de összességében nagyon vagánynak tartottam, a tolvajból lett kovács lányt és nagyon élveztem, amilyen csípős nyelve és tűzrőlpattant személyisége volt. 

A férfi főszereplőnk, Kingfisher, vagy röviden csak Fisher, abszolút book boyfriend material. Őszintén, nálam kenterbe verte Rhyst az ACOTAR sorozatból, és nagyon sokszor valahogy a Witcher-ből ismert Geraltra asszociáltam róla, de lehet csak a farkasos szimbólumok miatt. 

A kettőjük közötti kémia abszolút megvolt, és én nem tudtam elmondani, mennyire élveztem, a szépen lassan adagolt pikantériát és feszültséget, illetve az apró gesztusokat, amik megjelentek közben. Nagyon szép utat járt be a kapcsolatuk, és úgy hiszem ezzel nem árulok el nagy titkot, hogy mivel ez egy romantikus kötet, a két főszereplő között alakul valami. 

Ami nagy erőssége ennek a könyvnek, az a humora, amit leginkább a mellékszereplők adnak hozzá. Carrion Smithegymagában végeláthatatlan komikumforrást hozott magával, de Ren és a többiek rezzenései és mondatai és gyakran mosolyt csaltak az arcomra. 

Végezetül pedig meg kell említenem, hogy mennyire csodálatosan éreztem magam a könyv vége felé, amikor is nem lett kijelentve, hogy az egész világ elpusztul, ha mi most x-en nem védjük meg... az ilyen helyzetekben, főleg ha elkezdik borzasztóan hangsúlyozni, akkor teljesen rosszul tudok lenni. (Ezért vagyok morcos az ACOTAR harmadik részére.) A másik nehéz pont számomra az ilyen könyveknek a vége, hiszen ahogy az lenni szokott, Quicksilver csak az első része egy tervezett trilógiának. (Illetve az írónő tervez még két további mellékszereplő sztorit is kiadni.) Ebből pedig adódik, hogy a lehető legnagyobb függővéggel zárják az írók ilyenkor a köteteiket, hogy kellően fel legyünk spanolva a folytatás elolvasására. Na már most, ezt lehet jól és rosszul csinálni, és szerencsére itt teljesen nyugodtan tudtam túllapozni az utolsó oldalon. 

Aminek nagyon örülök, hogy a magyar kiadásba belekerült a kötet végére még egy plusz rész, ami eredeileg csak az írónő weboldalán volt fenn (aztán lehet az új kiadásban már benne van alapból) Kingfisher szemszögéből, ami jól esett a frissen megélt függővég után, akármennyire is nem volt annyira durva és meglepő. 

Összességében alig várom, hogy olvashassam a következő részt is, és nagyon remélem, hogy annak ellenére, hogy külföldön leszavazták a Kingfisheres borítót, így már a második részt csak feliratos borítóval tervezik megjelentetni, szóval ennek ellenére a Könyvmolyképző valami hasonló borítóval fog előrukkolni a következő részhez is, mert őszintén nekem baromira tetszik minden hibájával együtt. ( Igen rólad beszélek, nagyon furcsa alakú jobb kéz.) 

Azt meg úgy érzem már meg sem kell említenem, hogy a filmes jogait is már megvették a könyvnek/sorozatnak, így előre félek, hogy milyen adaptáció fog születni belőle. De hátha nem lesz borzasztó!

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából jelenik meg a nagysikerű Quicksilver, ami hatalmas sikernek örvend számos országban.
Gyertek és lépjetek be a tündérek veszedelmes világába, ahol minden csak látszat és az igazság lepel alatt lapul. Legyetek részese Saeris izgalmas utazásának, miközben megismerjük Kingfishert, akinek szíve jégből van, természete pedig nem épp a legmodorosabb, ám egy véletlen összeköti őket…
Kövessétek a blogturnét, sőt ha velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya!

További állomások:

 Ha jól számolom, idén ez volt az első régesnkorban játszódó romantikus kötetem, aminek éppen itt volt már az ideje, mert már kezdtek elvonási tüneteim lenni. Magam sem értem, hogyan tudtam ennyire beleszerelmesedni ebbe a zsánerbe, de ha egyszer egérfogóval akarnának elkapni, egyértelműen csak egy ilyen tipusú kötetet kéne a csali helyére rakni, meg mondjuk egy matcha lattét. ( Igen, engem is elért az őrület, bár hozzá kell tegyem, hogy nekem remek alternatíva, hiszen nem kávézhatok.)

Visszatérve a könyvre, amint megláttam, hogy a Menő Könyvek gondozásában meg fog jelenni, egyből tudtam, hogy nekem ezt olvasnom kell, illetve igyekeztem blogger társaimnak is jelezni, hogy ezt bizony nekik is kéne. Enyhén szólva be voltam sózva, amit külön tetézett, hogy a kötet egy iazán izgalmas módon jelent meg: félig élfestve. ( Erről rögtön a Harry Potter félig fej nélküli diskurzusa ugrott be, mert hát hogy is lehet egy könyv félig élfestve.) A kötet élén a körvonalak vannak berajzolva feketével, így amúgy már magában is nagyon mutatós, de az olvasónak lehetősége van szinezőként értelmezni és így a maga képére formálni. Szerintem rendkívül aranyos ötlet, bár én magam kicsit félek megvalósítani, még gyűjtöm a kurázsit, mert hát mégiscsak egy könyv.

Fülszöveg:

Miss Essie Cravent gyermekkorában eljegyzik egy fiúval, akivel csupán egyszer találkozott élete során, de akkor szörnyű benyomást tett rá. Időközben a gőgös, fekete hajú, kék szemű fiú vonzó fiatal férfivá cseperedik, és Denholm grófságának örököseként társaságszerte partiképes agglegénynek számít.

A két fiatal házasságkötésének napját már kitűzték, ám a temperamentumos Essie többről álmodik, mint hogy grófné legyen, és bármit képes elkövetni a vágyai beteljesítéséért. Egymás után szövi a terveket, ám a grófot keményebb fából faragták, mint először sejtette. És mialatt egyre csak telnek a hetek, maga is elbizonytalanodik: valójában miért is akarja elveszíteni a férfit?

Én és a könyv:

A betegségnek vannak jó pontjai is, vagy legalábbis most nagyon igyekszem úgy látni, mert kell, hogy legyen valami pozitív egy hét ágyban fekvésben. Az egyik, amit találtam, az az, hogy van időm bűntudat nélkül olvasni és őszintén, amióta kézhez kaptam a könyvet, alig vártam, hogy végre belemerüljek. 

Tipikusan az az olvasmány volt, amit együltödbe el tudsz olvasni, de közbe mégis úgy érzed, hogy óvatosan és lassan kell, mert így túl kevés ideig fog tartani. Hiába igyekeztem lassítani, így is másfél betegeskedős napba telt, míg végigpörgettem a könyvet.

Hiába a szokásos körítés és alapszitáció, nagyon kellemes és jó humorral fűszerezi az írónő (és a fordító is) ezt a történetet, ahol a dacos főszereplőnk nem szeretne grófné lenni. Az ilyen történetekben nálam sokszor ott borul kicsit az összkép, amikor túlságosan is feministává változtatják a női szereplőket és túl sok modern elemet emlenek bele, ami által átesik a tipikus netflixes csodák kategóriájába, ahelyett, hogy egy szórakoztató romanticizált régenskori történet lenne. Ez szerencsére ebben a kötetben nem volt így, pont annyi lázadás és felvilágosult eszme szorult bele, amennyi kell, így pont annyira volt korhű is, amennyire annak kell lennie. 

Ami számomra nagyon megfogó volt, az a humor. Több helyzetkomikumot és csipkelődő beszélgetést is átélhettem a fejezetek során, amik volt, hogy akár hangosan is megnevettettek, de mindenképp mosoylt csaltak az arcomra. Ezt azért én egészen ritka pillanatnak élem meg. 

Emellett pedig külön tetszett, hogy a történetben egy nagyon hangsúlyos mellékszál is szerepet kapott, így főhősnőnk unokatestvérének első bálszezonját is figyelemmel kisérhettük, ami szépen hatott ki a főszálunk történéseire. Így nem egy szokványos itt a gróf és itt a csitri, összemelegednek, bumm házasság sztorit kaptunk, hanem kissé árnyaltabbat. Emellett pedig az őket felvigyázó gardedám, a nagymama karaktere is bőven vitte a prímet. Rá kell ébredjek, hogy teljesen odáig vagyok a karakán, nyers és csípős nagymamakarakterektől, akik már fittyet hánynak arra, hogy mit hogyan illik, mégis mindenki számára egyélrteműen lejön, hogy baromi menők.

Összességében egy szuper olvasási élményt kaptam a Hogyan veszítsünk el egy grófot 10 hét alatttól, és még meg kell jegyeznem, hogy bár nem vágytam különösebben a pikáns jelenetekre, kíváncsi voltam, hogy így, hogy a Menő könyveknél jelenik meg, mennyire lesz gyermeteg és fiataloknak szóló, amolyan méhecskés és beporzós a történet. Azt kell, hogy mondjam, hogy tökéletes egyensúlyban volt. Konkrét aktusok nem kerültek leírásra, viszont a szereplők közti vonzalom és az első lépések, illetve kémia felhevülése teljese mértékben átadásra került, így egy nagyon izléses és izgalmas olvasmány kerekedett ki belőle. Nyugodtan olvashatja a fiatalabb krosztály is, viszont az idősebbek számára is izgalmas és érdekes tud marandi, engem abszolút megvett. A régenskori romantikusok rajongóinak pedig kötelező darab!

Nyereményjáték:

Mit tehet Miss Essie Cravent, akinek esze ágában sincs hozzámenni a férfihoz, akivel már gyerekkorukban eljegyezték? Természetesen mindent megtesz, hogy ne váljon belőle grófné! Bár azért be kell vallania magának, hogy Denholm grófság örököse elég vonzó férfivá érett…

Tartsatok bloggereinkkel a Hogyan ​veszítsünk el egy grófot tíz hét alatt című regény blogturnéján, és ne felejtsetek el játszani, ugyanis egy olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet a Menő Könyvek Kiadónak hála!

Játékunk ezúttal igazán meg fogja mozgatni azokat a bizonyos kis szürke agysejteket! Minden állomáson találtok egy összekevert betűkből álló szót, és ki kell találnotok, hogy vajon mi lehetett az eredeti. (Mindegyik szónak köze van a könyvhöz.)

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

 Ritkán ragadnak magukkal sorozatok, de ahogy azt láthatjátok, az Érzelmes klasszikusoknak abszolút sikerült, hisz ez már a negyedik olvasmányom az eddig megjelent "részeik" közül, és az ötödik is már az éjjeliszekrényemen csücsül. Ezúttal a legújabb megjelenésre esett a választásom, aminek csakúgy, mint elődeinek, gyönyörű borítója teljesen levett a lábamról. Ritkán beszélek ennyire szuperlatívuszokban, és elcsépeltnek is tartom, amikor valaki így tesz, de az eddigi tapasztalataim alapján mind külsőleg, mind belsőleg hihetetlen minőséget mutat ez a sorozat. A gyönyörű borítókkal pedig engem sikerült meggyőzni, hogy nyissak jobban a klasszikusok felé és olvassak több szépirodalmat. Nagyon remélem, hogy ez nem csak rám igaz, így ti is kíváncsiak vagytok, hogy a sorozat legújabb "része" mi újat mutat az Érzelmes klasszikusok rajongóinak.

Fülszöveg:

A kaméliás hölgy (La Dame aux Camélias) ifjabb Alexandre Dumas 1848-ban megjelent regénye, amely egy tragikus szerelmi történetet mesél el, hősei a 19. századi párizsi társasági élet szereplői.

A mű középpontjában Marguerite Gautier, a fiatal és gyönyörű kurtizán áll, aki beleszeret a tiszta lelkű Armand Duvalba. Bár Marguerite őszintén szereti Armand-t, a társadalmi elvárások végül elválasztják őket egymástól.A regény Dumas saját élményeiből merít, és valós személy, Marie Duplessis sorsa ihlette. Dumas művében élesen bírálja a korabeli erkölcsöket. A történet világhírűvé vált, amelyből Giuseppe Verdi Traviata című operája született.

Én és a könyv:

Azt hiszem a blog tartalmát átvizsgálva, nem meglepő, ha kijelentem, hogy kifejezetten kedvelem a romantikus történeteket. Nagyon szeretem a kedves és szórakoztató, esetenként megható sztorikat arról, hogyan találják meg az emberek azt a nagy szerelmet, egymást és hogyan válik ez teljes egésszé. Ugyanakkor a sokadik csöpögős nyálas cukimuki történet után megjelenik az emberben az igény, hogy valami valóságosabbról olvasson, és ilyenkor érzem úgy, hogy itt az idő valami komolyabb felé nyúlni. A akméliás hölgy története pont ilyen. Érzelmes, megható, de rendkívül életszerű és valóságos, amire nekem most hastározottan szükségem volt. 

Az ilyen komoly történeteknél általában ijesztő a kötet terjedelme, hiszen imádunk indokokat találni, hogy miért is nem fér bele valami agyrohasztó szórakozáson kívül mással is töltenünk az időnket. Viszont ez a történet csak úgy végigpörög az ember ujjai között és a maga 318 oldalával, illetve a könyv kicsiny alakjával számolva, könnyű belátni, hogy egy nagyon kis rövid olvasmányról van szó. 

Mégis, az az idő, amit a könyv olvasásával eltöltöttem, lassan telt. Nem azért, mert untatott volna, sokkal inkább azért, mert ahogy belemerültem az 1800-as évek Párizsi forgatagába, úgy éreztem kissé lelassult az idő körülöttem, ami hihetetlenül jól esett így a félév végi nagy hajrák után. 

Be kell vallanom, hogy mielőtt megjelent volna a sorozat részeként, nem hallottam A akméliás hölgyről, így nem is igen tudtam, hogy mire számítsak, mit rejt a csodás borító.
Maga a történet egy fiatal jóravaló fiú, és egy kurtizán szerelmét taglalja, kissé hasonló módon elbeszélve, mint a sorozat egy másik kötetében, a Kreuzer szonátában, ami őszintén jelenleg a kedvenc kötetem a sorozatból. Tehát a két főszereplőn kívül esik az elbeszélőnk, ami számomra így egy érdekes kontextusba helyezte az elbeszélést, kifejezetten tetszett. 

Ami érdekes volt, hogy nem tudtam igazán együttérezni a főszerplőkkel, maga a kapcsulatuk sem nőtt igazán a szívemhez, de valahogy úgy éreztem, ez nem is az a fajta történet, ahol görcsösen szurkolni kéne a szerelmükért és a beteljesülésükért. Sokkal inkább a kíváncsiság hajtott, és mire a történet végére értem, elégedetten tudtam letenni a kötetet, mivel hogy úgy éreztem, jó emberekről olvastam. Ráadásul igen, emberekről, akik megelevenedtek előttem és úgy követtek el hibákat, ahogy azt én is szoktam. Kicsit hiányzott már, hogy így érezzek.

Összességében egy nagyon szép történetet ismerhettem meg, amit mindenképpen tudok ajánlani, hiszen remek olvasási élmény volt és nem mellesleg megadta azt a kellemes érzést is, amit az ember azután érez, hogy valami olyat tett, ami után többnek érezheti magát. 

Nyereményjáték:

Az Athenaeum Kiadó újabb klasszikussal lepte meg olvasóit, s az Érzelmes klasszikusok sorozat Ifj. Alexandre Dumas regényével, A kaméliás hölggyel gazdagodott. Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével, s ismerkedjetek meg velünk egy félvilági nő történetével! A turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát.

További állomások: