Elsőnek még valamelyik pár évvel ez előtti Koreai Kulturális Fesztiválon kóstoltam ezt a csípős csodát, de azóta csak doramákban találkoztam vele. (Itt szeretném megjegyezni, hogy egyszerűen utálom, hogy ennyire jóízűen tudnak enni a színészek az összes létező sorozatban, mert mindig rémesen éhes leszek tőle, ráadásul lehetőleg azt enném, amit ők is, ami lássuk be, koreai kaják esetében erősen lehetetlen.)

Egyébként erről az egészről el is feledkeztem, de pár hete épp nagybevásárlást tartottunk az Ázsiacenterben, és szembe jött egy zacskó rice cake, azaz a dundi kis henger alakú tészta, amit pont a tteokbokkiba tesznek, ekkor pedig eszembe is jutott, hogy milyen piszkosul finom ez, szóval utána kerestem, hogyan is lehet otthon elkészíteni.

 Ekkor találtam rá Maangchi youtube csatornáján a saját tteokbokki változatára. Már régóta követem youtubeon, rettentően aranyos, szórakoztató és könnyen érthető a hölgyemény. Nekem nem erősségem az angol nyelv, tipikusan az az ember vagyok, akinek ez a második idegen nyelve (azaz valami mással ismerkedtem meg kiskoromban idegen nyelv címszó alatt, esetemben a némettel), így nyugodt szívvel tudom ajánlani Maangchit azoknak is, akiknek nehézségeik vannak az angol nyelvvel. (Ráadásul a videókon minden jól látszik, feliratozva is van és a blogján pedig leírva is megtaláljátok a recepteket.)

Leginkább az ő receptjét követtük, de azért mások leírásait és tippjeit is figyelembe vettük. A hozzávalók beszerzésénél például kicsit elakadtunk, így kénytelenek voltunk változtatni pár dolgon, pedig eleinte egész szépen gyűltek a furábbnál furább csomagok itthon.

Nekem a két kedvenc beszerzési helyem, az Ázsiacenter, ahol van egy nagyon jól felszerelt koreai üzlet, illetve a Jászai Mari térhez közel is található egy kis koreai bolt, a K-mart (Honvéd u. 38, 1055).

Mindkét helyen minden szükséges hozzávaló megtalálható, még az is, amit mi végül kihagytunk, de erről majd később.

Hozzávalók:

500 gramm rice cake (nekünk ez pont egy zacskó volt)

4 bögre víz

6 db szárított shiitake gomba

7 db nagy szárított szardella (mi kihagytuk)

1db15x20 cm nagyságú dashi lap

2 evőkanál kocshudzsang (vörös csilipaprika paszta)

1 evőkanál vörös csilipaprika pehely

1 evőkanál cukor (lehet több, ha nem akarod olyan csípősre)

3 db zöldhagyma (szép zöld résszel) - 7 centis darabokra felszeletelve

2 db főtt tojás (mi kihagytuk)

1 csomag udon tészta

1 evőkanál szójaszósz

Bár Maangchi meg van róla győződve, hogy csak szárított szardellával lehet elérni a tökéletes ízt, mi kénytelenek voltunk kihagyni, mert bár találtunk a K-marktban, csak olyan hatalmas kiszerelésben volt, ami egyrészt drága is volt nekünk, illetve egyszerűen nem tudtunk volna igazán mit kezdeni a maradékkal, így inkább kihagytuk, helyette viszont feldobtuk az egészet a legújabb kedvencünkkel, a shiitake gombával, illetve egy kis udon tésztával. A tojást kihagytuk, mivel továbbra is érzékeny vagyok rá, de nyugi, anélkül is rettentően finom!

Elkészítés:

0. Ha fagyasztott rice cake-et használunk, akkor érdemes langyos vízbe beáztatni, egyébként pedig mindenképp mossuk át őket használat előtt.

1.  A shiitake gombát és a dashit tegyük egy magasfalú serpenyőbe, vagy egy közepes méretű lábosba. Mi az utóbbit választottuk. Öntsük fel a vízzel és kezdjük el melegíteni. Forraljuk 15 percig, fedő nélkül. (Ha mégis van szárított szardellánk, akkor a dashi és a gomba mellé tegyük be azt is.)

2. Ha már látszik, hogy mindegyik hozzávaló átpuhult és lejárt az idő, vegyük ki a dashit (és ha használtunk szardellát, akkor azt is), a gomba maradhat. Mi adtuk még neki pár percet, de nem szabad túl sokat, különben a dashi miatt nyálkássá válhat az alaplé.

3. Keverjük össze egy kis tálkába a vörös csilipaprika pasztát, a csilipaprika pelyhet és a cukrot.

4. Ha már csak gomba van az alaplében, jöhetnek a rice cake-ek, a csilipaprikás mix, illetve az udon tészta is.

5. Végül adjuk hozzá a hagymát és a szójaszószt is. A hagyma zöld részéből hagyjunk egy keveset későbbre, szépen mutat majd rászórva a kész tteokbokkinkra.

6. Mikor minden egyben van, kavarjuk át egy fakanállal és főzzük még nagyjából 15 percig. A rice cakenek szép fényesnek és puhának kell lennie, illetve az alaplének be kell sűrűsödnie, akkor jó, ha már "felkúszik a fakanálon".

7. Ha kész, akkor még melegen tálalhatjuk is. A tetejére szórjuk rá a maradék hagymát, illetve egy másik receptnél láttam olyan ötletet is, hogy japán pácolt retket ettek a kész tteokbokki mellé. Ha ilyenünk épp nincs itthon, akkor egy kis reszelt sajt is szuperül illik a tetejére, rettentő guszta, ahogy ráolvad.

Sajnos a saját tteokbokkinkat nem tudtuk ilyen gusztán lefotózni, de ide alulra beszúrtam pár képet a mi végeredményünkről. Ezek eredetileg nem a blogra készültek, csak amolyan "nézd anyu, főztem és még finom is lett" képek, amikkel menőzhettem a messengeren és az instagram népének.

A második rész óta, be kell, hogy valljam, picit beleszerettem ebbe a sorozatba, így nem csoda, hogy alig vártam a harmadik és egyben utolsó kötet megjelenését. 

A távol-keleti témák igen nagy részt foglalnak el a szívemben, bár azt hiszem ez a legtöbb olvasómnak nem túl meglepő információ. A Kőgazdagok problémáiban pedig, bár a cím nem mutatja, egy szingapúri elitből kiemelt családdal, na meg a hozzájuk csapódó innen-onnan ismert és felkapaszkodott újgazdagokkal tehetünk meg egy újabb kalandos utazást, természetesen szinte az egész világ körül, hisz itt egy kis magángéppel repülgetéshez mindenkinek van kedve, no meg pénze.... Vagy mégse?

Elsőre furcsa lehet ez az egész. Mégis miért érdekes egy rakás felfuvalkodott és gazdag kínai családi drámáját olvasni? Nos, igaz, ami igaz: ez egyfajta bűnös élvezet, hisz nagyon könnyed és szórakoztató a kötet, mégis, aki egy picit is fogékony a távol-keleti témákra, az nagyon sok érdekes és apró tényt ismerhet meg Szingapúrról, a történelméről, nevezetességeiről és természetesen, ahogy azt az előző részekben is megszokhattuk, nincs hiány a különleges ételek és ruhaköltemények bemutatásából sem. 

Mégis, ez mind érdekes, a szerző megjegyzései baromi jól egészítik ki a történetet, főleg, hogy van egyfajta cinikus hangja, amit előszeretettel használ, nem csak a lábjegyzetekben, de sokszor a karakterei megnyilvánulásain keresztül is. 

Ritkán fordul elő velem, hogy egy filmet annyira várjak, hogy nem csak a megjelenésének a dátumát vésem a koponyámba, hanem a létező összes trailert és információmorzsát megpróbálom begyűjteni és lecsekkolni. Nos, a Pikachu, a detektív, ami az én fejemben folyamatosan csak "detektív Pikachu" címen fut, egyértelműen ilyen volt. Rettentően vártam, bár muszáj megjegyeznem, hogy a megjelenésének dátuma, azaz május 10.-e, közben egyet jelentett az érettségi írásbeli részének a végével, ami lássuk be, borzalmasan felemelő érzés. 

Pikachut mindenki ismeri, és gondolom, az érettségim időpontjából és távol-keletis rajongásomból könnyen kikövetkeztethető, hogy én is egy voltam azok közül a gyerekek közül, akik hajlandóak voltak reggelente korán kelni, csak hogy elcsíphessék az RTL klubbon az a rövid gyerekfilm blokkot, amikor a Pokémon, Kaleido Star és társaik mentek. (Egy idő után már furfangosabbak lettünk, na meg a technika is fejlődött, így rendre felvettük az összes részt... Így drága szüleim akár egésznapos Pokémon maratonokat is végigélvezhettek.) 

Ugyanakkor a zsebszörnyek felé táplált szerelmem ennyiben nem teljesedett ki. Még régebben meséltem valamelyik videómban, hogy sikerült szereznem egy Nintendo 2DS-t, így pedig végre autentikusabban élhettem át a Pokémon játékok adta élményt, hisz előtte két játékot is csak emulátoron tudtam végigjátszani. Így pedig kiteljesedett a rajongásom és nem mellesleg a háttértudásom is, amire nagyon reméltem, hogy szükség lesz a film nézése közben. 

Hisz játékból filmet készíteni nem egyszerű, bár az ember okkal gondolhatná, hogy mégis, a Pokémon picit más, hisz a legtöbben csak a sorozat alapján emlékszenek rá, az meg már majdnem film. (Csak mégse.) 

Az előzetes elképzeléseimet és elvárásaimat persze befolyásolta még a trailer is, amiben először sehova se tudtam tenni a Ryan Reynolds hangján megszólaló Pikachut. Erősen elütött a gyermeteg és cuki pika-pika-tól, amit kiskoromban megszokhattam, így ettől egy picit féltem, mert egyből a Ted című műremek jutott az eszembe, ami sajnos engem kiborít, és rosszul viseltem volna, ha Pikachu karakterét is valami ilyesmire alakítják át. (A szinkron egyébként meglepően jó volt, bár igaz, ami igaz, Nagy Ervint nagyon szeretem, így már miatta is szívesen néztem magyarul.. De azért alig várom, hogy angolul is megnézhessem, mert gyanús, hogy nem minden poén jött át.)

Közben viszont eléggé egyértelműnek tűnt, hogy nem csak az ősgyökeres pokefanoknak szól a sztori, hanem egy gyerekfilm is szeretne lenni, de számomra ez olyan szempontból elég könnyen elfogadható volt, hogy maguk a Pokemon-játékok is alapvetően már igen fiatal kortól játszhatóak, mégis izgalmasak, ráadásul a mai napig szívesen ülök le játszani (és ez még finom kifejezés).

Végül elérkezett a nagy pillanat: a moziteremben helyet foglaltunk és már indult is a vetítés. Az első pár percben bőven elvoltam a ténnyel, hogy mennyire jól sikerültek a pokémonok, illetve milyen jó, hogy nem csak az első generáció képviselteti magát, (és természetesen mennyire halál cukik).

A történetet már elég jól megismerhettók a trailerből, így ahogy haladtunk előre a történetben, eleinte minden magától értetődő volt, de a film felétől/háromnegyedétől már történtek meglepetések, persze a szemfüles néző ilyenkor a fejhez kaphatott, hogy bizony, ez már sejthető volt ebből és abból az utalásból. Ez a része szerintem nagyon jól működött, egyszerűen fel volt az egész építve, voltak előre utalások, amik alátámasztották a történés valószínűségét. (Ez a mondat borzalmasan hangzik, de még mindig ki vagyok akadva a Trónok harca utolsó évadában átélt random, miért ne, logikátlan jeleneteitől.) Szóval logikailag stabil és gördülékeny volt a történet, ráadásul nem lett túl húzva, és így azt a nagyjából másfél órát tényleg izgalmas volt végignézni, engem legalábbis teljesen lekötött.

Ami még nagyon tetszett: voltak utalások, amolyan apró inside joke-ok, amik nem csak abból álltak, amit mindenki tud, mint mondjuk, hogy Magikarp haszontalan. Ráadásul nem is voltak túlmagyarázva, vagy sokszor egyáltalán magyarázva, így a régi fanok is úgymond ki lettek elégítve. 

Illetve, ami megint csak az idősebb korosztálynak kedvezett: A gonosz szándékai és indoklása érthető volt, nekem picit hasonlított Thanosra, hisz valahol igaza van, nem lehet teljesen utálni, mégis idegenkedést vált ki a nézőből. 

Összességében számomra egy borzalmasan pozitív élmény volt. Nem zseniális alkotás, de mindenképpen szórakoztató és úgy érzem megérte emiatt beüli a moziba. Ráadsául a befejezés, bár nem nyitott, de minden adott lenne egy következő részhez... Szóval bízom benne, hogy a számok is azt fogják mutatni, hogy bizony, ebből szeretnénk még többet látni. Hisz ki ne szeretett volna valaha is együtt élni a zsebszörnyekkel? 

>>Ha nem láttad még a trailert, IDE KATTINTVA megtekintheted!<<

Ti láttátok már a filmet? Mit gondoltok róla? 

Meglepek még bárkit azzal a kijelentéssel, hogy imádom az ázsiai konyhát? Nos, szerintem se. Nem ez az első távol-keleti receptekkel foglalkozó kötet a blogon, mégis más, mint az eddigiek. Ez nem csak egy receptkönyv, sokkal inkább egy étterem könyvbe foglalása mellékelt receptekkel. Mindenképpen érdekes koncepció, így nézzük is meg, hogyan is működik a valóságban.

Fülszöveg:

Egy fiatal házaspár kalandja, akik sok év világjárás után hazatérnek Magyarországra, hogy vietnami éttermet nyissanak Budapest belvárosában. Némi nehézséget jelent, hogy étteremben addig csak vendégként jártak, hogy Magyarországon akkor még ismeretlenek a vietnami ételek, és hogy az üzletépítés kellős közepén babájuk születik Az sem könnyíti meg a dolgukat, hogy be kell bizonyítaniuk: magyarként is lehet autentikus ázsiai, vietnami konyhát vinni.

Az étterem nevét viselő Funky Pho-könyv azonban nemcsak a kalandos vállalkozásról szól, hanem egy gasztrostartup elkezdéséhez is praktikus tanácsokat ad, és persze tele van jónál jobb receptekkel méghozzá nemcsak Ázsiából, hanem a világ minden tájáról, ahol Éva és András megfordult.

Én és a könyv:

Mikor megláttam a listán, rögtön lecsaptam a könyvre, hisz elég volt csak a címet elolvasnom, tudtam, hogy ez bizony nagyon is nekem való darab lesz. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire, hisz csak mikor itthon kinyitottam és elkezdtem volna lapozgatni, vettem észre, hogy bizony mi, azaz én és a kötet, már találkoztunk.

Én balga, nem néztem tüzetesebben utána a dolognak, így fogalmam sem volt róla, hogy az Ázsiai ízek igazából a Funky Föő című receptkönyvet takarja, a szó legszorosabb értelmében, hisz csak egy új borítót kapott. (Meg azért egy új címet is.) 

Ennek ellenére rettentően örültem a turnénak, hisz még sose olvastam végig a kötetet, pedig mint már a bevezetőben is említettem ez nem egy egyszerű receptkönyv, sokkal inkább egy teljes étterem története, amibe persze szervesen beletartoznak a receptek, ételek is. 

Felépítés szempontjából nagyon tetszett, hogy minden egyes receptnek megvolt a maga kis története, amiből nem csak a származás és a basic tudnivalók derültek ki, hanem a szerző páros, Szabolcs András és Szabolcs-Gyuris Éva kapcsolata is az alább olvasható recepttel. 

A receptek különböző blokkokba voltak összerendezve, közöttük pedig különböző beszámolók, egyéb érdekességek kaptak helyet. Így például megismerhettük nem csak a szerzők életét, hogy hogyan is jutottak el egy étterem megnyitásának az ötletéig, hanem a körülöttük sürgölődő csapatot is, külön-külön bemutatva, képpel és érdekességekkel ellátva. 

Egyszerűen annyira barátságos és szuper csapatképet festettek magukról, hogy az embernek már csak miattuk is a könyv végére csak az az egy gondolat jár a fejében, hogy hol is van ez a Funky Pho, muszáj ellátogatnom. Na jó, talán a receptek és a képek is hozzátettek a dologhoz.

És ha már képek... Egyszerűen gyönyörűek, csak úgy, mint eddig bármelyik  általam olvasott Boook kiadós kötetben. Rettentő igényes a szerkesztés, élmény fellapozni a könyvet és csak gyönyörködni a fotókban vagy az egész kötet grafikai megoldásaiban. (Az utóbbi egyszerűen perverzióm, amióta photoshoppal is foglalkozom.) 

Amit viszont sajnálok, hogy bár a tápióka puding évek óta az étlapon van nálunk, de így külön a turné keretei között egyszerűen nem jutott időm egy receptet sem kipróbálni, pedig már előre bejelöltem azokat, amiket mostmár tényleg nagyon-nagyon el szeretnék készíteni itthon is, de sajnos pont a kisérettségik időszakára esett a turné, így elhalasztódott a konyhánk felrobbantása a részemről. 

Ennek ellenére igyekeztem áttanulmányozni a recepteket, és bár sok a nehezebben beszerezhető alapanyag, mégis a könyv hátuljában lévő segítség alapján ezek is könnyen beszerezhetőnek tűnnek. (Bár nem tudom minden egyes felsorolt üzlet/piac működik-e még, mert nekem gyanús, hogy egy-kettő már nem üzemel. )

Összességében egy gyönyörű és hasznos kötetet kaptunk, aminek a hatására mindenki beleszeret a Funky Pho hangulatába, illetve magyar konyhára és szájízre optimalizálva megtalálja a legnagyobb klasszikusok receptjeit, kezdve a pho levestől, egyészen a ramenig vagy onigiriig. 

Nyereményjáték:

Bloggereink kitalálták, hogy kipróbálják az ázsiai konyhát, és a méltán híres Funky Pho elnevezésű étterem tulajdonosai által kiadott Ázsiai ízek (korábbi nevén: Fánki Főö) című szakácskönyvvel vágtak bele a nagy kalandba. Tartsatok velük, hogy megtudjátok hogyan született meg a Fánki Főö étterem, és megismerjétek a legkedveltebb japán, kínai, illetve vietnámi fogásokat. A BOOOK kiadó jóvoltából a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a könyvet!

További állomások: 

03. 25. - Spirit Bliss Sárga könyves út

03. 27. - Hagyjatok! Olvasok!

03. 29. - Ambivalentina

Annyira hihetetlenül boldoggá tesz, hogy szép lassan eljutunk odáig, hogy teljesen megszokottá válik, ha valaki nem fogyaszt tejtermékeket, tojást, valamilyen diéta szerint él vagy esetleg vegán. Persze, szomorú, hogy egyre többen élünk ezzel a problémával együtt (gondolok itt a hozzám hasonlókra, nem a vegánokra, haha), mégis hatalmas a fejlődés ezen a téren kis hazánkban.

Ma már nem meglepő, ha valamilyen alternatív tejjel iszod a kávédat vagy éppen gluténmentes pizzát keresel a sarki pizzázóban. Ettől függetlenül, nehéz átállni és nehéz megalkotni azokat az egyébként borzasztóan finom dolgokat, amiket étrendváltásunk előtt fogyasztottunk. Persze, van megoldás: ezer és egy videó, blog és fórum foglalkozik különböző alternatív receptekkel, de azt hiszem belénk van nevelve, hogy mégis csak a nyomtatott anyagoknak, egy gasztró újságnak vagy receptkönyvnek sokkal szívesebben hiszünk.

Éppen ezért voltam kifejezetten kíváncsi Dr. Andrási Nóra: Mindenmentes kötetére.

Fülszöveg:

A ​Boook Kiadó eladási listákat vezető szakácskönyve, a Viszlát cukor és fehér liszt! és a Viszlát laktóz! után hamarosan megjelenik a kiadó egészségtudatos sorozatának harmadik tagja, a Mindenmentes, amelynek szerzője Dr. Andrási Nóra, eredetileg gyógyszerész, kutató, a Nóri mindenmentes konyhája blog írója.

Napjainkban egyre több információ áll rendelkezésünkre arról, hogy a mindennapi étkezésünk és életmódunk mekkora hatással van az egészségünkre, ráadásul egyre többeket érint a különböző alapanyagoktól, élelmiszer-összetevőktől mentes étrend. A teljes értékű táplálkozás érdekében azonban nem mindegy, hogy az ételek egyes összetevőit hogyan, mivel helyettesítjük.

Ez a különleges gyűjtemény 70 olyan receptet ismertet meg az Olvasóval, amely valamennyi étel esetében cukor-, glutén-, tejtermék, és tojásmentes, a 160 gramm szénhidrátos diétába illeszthető, és vegán is egyben. A Mindenmentes természetesen nem egyenlő az ízek, a zamatok, az egészséges összetevők hiányával. Ellenkezőleg, a sok „mentes” címke között az ételek tartalmasságán van a hangsúly, teljes értékű, tápláló alapanyagok ajánlásával.

Szerzője – a korábbi egészségtelen életmódot felszámolva – maga is végigment ezen az úton, és ma már egy sokkal teljesebb, minőségibb életet él. A személyes példán alapuló könyve mindazoknak szól, akik végre örömmel, kockázatok nélkül szeretnének alkotni a konyhában, és akik szeretnének egészségesen, táplálékérzékenység okozta problémák nélkül, aktív életet élni.

Én és a könyv:

Az egyik első dolog, ami feltűnt, hogy a könyv elején olyan "alap" recepteket találhatunk, amik a későbbiekben az összetettebb ételek elkészítésénél hozzávalókként szolgálhatnak. Ilyen például a házi rizstej vagy kesukrém receptje. (Az utóbbit választottam kipróbálásra is, bár nem egy nagy ördöngösség, de egy másik recept kapcsán pont szükségem volt rá, és ha így nézzük, már ezzel bizonyította a kötet a hasznosságát.)

Elsőre volt pár recept, ami kicsit bizarrul hangzott, mégis a legtöbbnél akaratlanul is elmosolyodtam, hogy ezt bizony nagyon ki kéne próbálni. (Csak lenne már végre rá időm!)
Ennek az elérésében egyébként rengeteget segítenek a képek. Gyönyörűek és borzasztó igényesek a fotók és illusztrációk az egész könyvben. Egyszerűen meghozza a főzéshez vagy éppen sütéshez a kedvet.

Ami az ilyen könyvek buktatója lehet, csak úgy, mint az egyéb speciális recepteket tartalmazó köteteteké, mint mondjuk az ázsiai ízekkel operáló daraboké, az a hozzávalók gyakorisága, beszerezhetősége.
Amennyire észrevettem, ez teljesen rendben van, bár ahol fontos szerepe lenne a lisztnek, ott általában sok különböző lisztalternatíva keverékére lenne szükség, amit mondjuk én személy szerint szívesen kihagynék, hisz szerencsére nem vagyok gluténos. Persze kérdés, hogy fehér liszttel is működne-e a recept.

Összességében egy tényleg igényes és hasznos receptkönyvet kaptunk Nórától. Úgy érzem, tényleg ott a helye a "mentesen étkezők" polcán, hisz a legalapabb receptektől kezdve, a legjobban hiányozni tudó darabokig, minden megtalálható benne. (Alig várom, hogy kipróbáljam a créme brulée receptjét!)

Nyereményjáték:

Manapság egyre többen kénytelenek áttérni különböző diétákra egészségügyi okokból, de sokan csak az egészséges életmódra hivatkozva vetik bele magukat a “mindenmentes” ételek kavalkádjába.

Ebben a folyamatban nagy segítségünkre lehet Dr. Andrási Nóra: Mindenmentes receptkönyve, melynek a címe már ismerős lehet, hisz Nóra blogja ugyanezen a néven fut, és aki kicsit is belekóstolt már a témába, biztos, hogy rátalált már egyszer-kétszer.

Most a Blogturné Klub tagjai is próbára teszik Nóra receptjeit. Ha te is érdeklődsz a vegán, mindenmentes és egyéb diétás receptek iránt, tarts velünk és játssz a nyereménykönyvért!

A fülszöveg elolvása előtt, már rávetettem magamat a könyvre. Bőven elég volt Tibi (Sorok között) hívószavait hallani, mint LMBT regény, transznemű főhős és én már ugrottam is. Úgy látszik idén tényleg beindul az LMBT irodalom itthon is, ráadásul megint csak azokat a sorokat tudom ismételni, mint a Cameron Post rossz nevelése értékelésemnél, hogy végre nem csak a könnyedebb témákba merülünk bele.

a Rafflecopter giveaway