Rendkívül régóta nem próbálkoztam "tiszta" fantasy olvasásával, zafír pöttyös, azaz NA fantasy könyvet pedig még sose tartottam a kezemben, így igazán kíváncsian vágtam bele az olvasásba. Igazából kíváncsi voltam, vajon tényleg "kinőttem-e" a fantáziavilágokat, vagy csak szintet kéne lépnem és így az NA kategóriában kutakodni. 

Az érzelmeim vegyesek, de már előre szeretném leszögezni, hogy nagyon várom a következő részt. 

Fülszöveg:

Mi ​történik, ha olyan titok kerül napvilágra, ami nemcsak felforgatja az egész eddigi életedet, hanem halálos veszélybe is sodor?

A huszonkét éves Jessa Lebron rendkívül éles érzékekkel megáldott farkasváltó, akinek figyelmét a levegő legapróbb rezdülése sem kerüli el. Mégis döbbenten értesül a hírről, hogy anyja, aki születése után nem sokkal elhagyta őt, visszatér a falkához, és olyan titkokat tár fel, melyek gyökeresen megváltoztatják a lánya életét.

Kiderül, hogy Jessa a sárkány jelét viseli, ezért halálos veszély fenyegeti. A billogos alakváltók ugyanis arra hivatottak, hogy feltámasszák az ősi, vérszomjas sárkánykirályt – ezért bármi áron, de el kell pusztítani őket.

Jessa szeretne többet tudni a jelről, és kíváncsisága végül Vanguardba, a hírhedt börtönbe juttatja, ahol paranormális bűnözőket tartanak fogva. Szerencsére nem kell egyedül szembenéznie a nehézségekkel, mivel legjobb barátja, a sárkányváltó Braxton Compass is vele tart. Tervet kovácsolnak, hogy magukat és a sárkány jelét viselő alakváltókat kiszabadíthassák.

De vajon képesek lesznek-e megakadályozni, hogy a sárkánykirály feltámadjon poraiból?

Karakterek:

Főszereplőnk, Jessa a farkasváltók falkavezérének lánya, egy apró, picit húsosabb, de kifejezetten csinos leányzó. Őszintén, nekem ez baromi szimpatikus volt, hisz jó érzés nem olyan karakterekről olvasni, akik túl tökéletesek ahhoz, hogy valaha is sikerüljön egy picit is azonosulnunk velük. Eleinte Jessa jó úton járt, hisz annak ellenére volt "a férfiak számára kívánatos", hogy nem a szőke, vékony és bögyös ideált testesítette meg. Ráadásul a legnagyobb szerelme az evés, ami azt hiszem egész sok lánynak ismerős és szimpatikus lehet. 

A könyv végig az ő szemszögéből olvasható, így ő mutatja be nekünk a Compass fivéreket is, akik gondoskodnak róla, hogy 1. legyen mindenki "book boyfriend" listáján egy új név 2. legyen kivel összehozni Jessat 3. legyen kikkel hülyeséget csinálnia Jessanak.

A Compass fivérek tökéletesek. Tényleg, a lehető legtöbb variációban testesítik meg a "jó pasi" fogalmát, így olyanok, mint egy Backstreet Boys vagy One Direction vagy éppen BTS fantasy csomagolópapírba burkolva. Mindenki megtalálja azt a srácot, amelyik a legjobban bejön, utána meg lehet nyáladzani rá, ami alapvetően egy tök jó marketingfogás és itt is jól működik. 

Persze elsőre kissé klisésen hatott, hogy természetesen ezek a tökéletes pasik, akikért az egész város odáig van, ráadásul négyes ikrek, ami baromi ritka és nem mellesleg a tanács jövőbeli tagjai... nos, ők a főhősünk legjobb barátai, miért is lenne másképp.

Mégis, nagyon szerethetőek és ahogy annak lennie is kell, végig ott vannak az apró szikrák Braxton, a legerősebb iker, és Jessa között. Nekem személy szerint nagyon tetszik a párosuk, és bár elég egyértelmű, ennek ellenére ők maguk nagyon nem akarják észrevenni egymást igen-igen sokáig. 

Itt pedig képbe is jön a természetfeletti lények hatalmas szexuális vágya, amiről folyamatosan  szó van a regény során, mégis az első rész baromi lightosra sikeredett... Na jó, a végén van egy elég beteg jelenet, ami miatt (is) nagyon örülök, hogy végül zafír pöttyös lett a sorozat, ráadásul az írónő azt ígérte, hogy a következő részekben már bőven több felnőtt jelenet lesz, szóval kíváncsi vagyok, mire is gondolt ez alatt.

Sztori:

Igazából meglepően sokáig nem is esett úgy igazán szó arról a bizonyos börtönről, és én ezt egyáltalán nem bántam. Annyira hangulatos volt a természetfelettiek városa, Jessa mindennapjai, a civakodások a Compass fivérek között és a lányt ért nem kis meglepetés, hogy egy ideig igazából reménykedtem is benne, hogy ez a börtönös dolog végül nem is lesz annyira meghatározó a sztoriban.

Persze, a legizgalmasabb része mégis ez volt az első résznek és végül nagyon is tetszett a Vanguard leírása és megélése Jessa szemszögéből. (Pont olvasás közben néztem a családdal - fél szemmel - a Deadpool 2-t, ahol szintén, amolyan természetfeletti börtönbe kerültek és igazából valami hasonlóképp képzeltem el én is a könyvben megírtat.)

A sárkány jele sokáig baromi zavaros volt, ráadásul annyira elvoltam megint csak az alap sztorival, hogy eleinte nehezen akartam elfogadni, hogy benne lesz a történetben. (Pedig hát ez a könyv címe, szóval enyhén elkerülhetetlen volt...) Persze, ahogy az lenni szokott, megint csak végül tetszett. Itt viszont szeretnék picit megállni és egy nagyobb SPOILER feliratot megelőlegezni.

Számomra zseniális ötlet volt, hogy ezek a bélyegek teljesen váratlanul jelennek meg az újszülötteken. Nem tehetnek róla, hogy viselik, mégis veszélyt jelentenek a többiekre. Szerintem zseniálisan jó kérdéseket vet fel ez a helyzet, főleg, hogy mi, olvasók egy jelet viselő szemszögéből ismerjük meg a történetet. Így pedig az óvintézkedéseket természetesen gonosz és gyalázatos megoldásoknak találjuk. 

Baromi kíváncsi vagyok, mit fog kihozni ebből az írónő, mert rengeteg potenciál van az összes megkezdett szálban, ráadásul angolul már 5 része van a sorozatnak, szóval remélhetőleg nem is kell sokat várnunk a következő részekre.

Összességében nekem nagyon bejött Jessa vagány és vad stílusa és alig várom, hogy olvashassam a következő részt. Bár féltem tőle, de egyáltalán nem bántam meg, hogy nyitottam a fantasyk felé, szóval remek választás újrakezdőknek, én azóta bőszen keresgélek a Kmk zafír pöttyösei között, és lassan kezdem a Tüskék és rózsák udvarát, mert egyszerűen mindenki ezt ajánlotta (még akkor is, ha nem is kérdeztem), szóval nagyon kíváncsi vagyok mi ez a hihetetlen hype a sorozat körül. 

Nyereményjáték:

Sárkányok, farkasok, vámpírok, tündék és megannyi mágikus lény keveredik a legújabb Zafír Pöttyösben, amit a Parázs társszerzője, Jaymin Eve jegyez.

A vicces és izgalmas kötetről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és ha velünk játszol, 1 példányt meg is nyerhetsz a kötetből.

A kötetben számos természetfeletti fajt megismerhetsz, így a játékunk során is erre koncentráltunk. A feladatod egyszerű: sorolj fel legalább 1 olyan könyvet, amiben találkoztál az adott állomáson lévő fajjal.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mely könyv(ek)ben találkoztál az én fajommal: Boszorkány

További állomások:

10.09. - Kelly & Lupi olvas

10.10. - Sorok Között extra állomás

10.11. - Deszy könyvajánlója

10.13. - Ambivalentina

10.14. - Sorok Között

10.15. - Könyv és más

Még a tavasszal fedeztem fel Elle Kennedy sorozatát, az Off-Campust. Őszintén szólva valami egyszerű, romantikus és szórakoztató olvasmányt kerestem és igazából többszörösen meg is kaptam, hisz a 4 részes sorozat összes részét sikerült még idén kivégeznem, bezárólag a most megjelent kötettel, de gyorsan nézzük is, így dióhéjban miről is szól a sorozat, hisz az előző három részről nem írtam külön.

A sorozat minden része a Briar egyetemen játszódik, mindig egy lány, illetve egy, az egyetem hokicsapatában játszó srác váltott szemszögéből figyelhetjük az eseményeket, lényegében kisebb nagyobb történések mellett hogyan talál egymásra a leendő párocska. Kicsit olyan volt számomra ez a fajta szerkezet, mint amit már a Tökéletes kémiában is láthattunk, és miután évek óta az egyik legnagyobb kedvencem a YA sorozatok között, így képzelhetitek, mennyire bevált ez a koncepció nálam itt is.
Mikor elolvastam az első részt, piszkosul zavart, hogy a második kötetben nem folytatódik a már megszeretett Hannah-Garrett párosom története, helyette kaptunk egy újat, akiket még jobban megszerettem, mint az előzőket, majd mikor már azt hittem ezt nem lehet fokozni, jött a harmadik rész és én minden eddiginél gyorsabban és megszállottabban olvastam Allie és Dean történetét.
Így azt hiszem érhető, hogy rendkívül kíváncsian vártam a következő és egyben befejező részt, nem is említve a hatalmas függő véget az őt megelőző kötetben, ami miatt még meglepően türelmetlen is voltam....
A léc igen magasra volt helyezve nálam, szóval lássuk is, hogy sikerült-e Tuckeréknek megugraniuk.

Fülszöveg:

A ​lány mindig eléri a célját…

A végzős Sabrina James már látja maga előtt az egész jövőjét: lediplomázik a Briaren, brillíroz a Harvard jogi karán, aztán szerez egy jól fizető állást valami menő cégnél. Szeretne kilépni nyomorúságos múltja árnyékából, ezért sem ideje, sem energiája nincs egy jóképű hokisra, aki hisz abban, hogy létezik szerelem első látásra. John Tuckerrel csupán egyetlen tüzes – ám meglepően gyengédre sikerült – éjszakát tervez, de néha egy éjszaka is elég, hogy az ember élete fenekestül felforduljon.

De a játék egyre bonyolódik.

Tucker hisz a csapatjátékban, meggyőződése, hogy az legalább olyan fontos, mint az egyéni teljesítmény. A jégen nem keresi a reflektorfényt, de amikor huszonkét évesen apa lesz, nem hajlandó a háttérben maradni. Már csak azért sem, mert a leendő anya gyönyörű, okos és hihetetlenül izgalmas. A gond csak az, hogy Sabrina James nem adja könnyen a szívét, és a lobbanékony, barna szépség túl makacs, hogy segítséget fogadjon el. Ha Tucker meg akarja szerezni álmai nőjét, meg kell győznie, hogy bizonyos célokat csak együtt érhetnek el.

Vágytál már a folytatásra?

Íme eljött. Élvezd ki minden pillanatát!

Karakterek:

Szóval kaptunk egy rendkívül törtető leányzót, Sabrinat, illetve az év papucsát, Tuckert. Ebből az egy sorból is leszűrhetitek, hogy sajnos nem nyertek meg tökéletesen a szereplők, bár tény, ami tény: karakteresek voltak, nem összekeverhetőek és nem igazán megszokottak.

Sabrina karakterét sokáig nehéz volt megértenem és megszeretnem. Az élete kiábrándító: perverz és gusztustalan pótapa, eltűnt anya és egy pletykaéhes, szintén perverz nagymama alakítja a családját, minden célja feljebb és feljebb jutni és igazából a meggazdagodáson és kitörésen kívül nem sok minden forog a szeme előtt. Sok döntését képtelen voltam megérteni, így szinte a könyv végéig nem tudtam megszeretni, mégis érdekelt a sztori és izgatottan olvastam végig, hogy mégis mi hogy fejeződik be... Sikerül-e Tuckernek.

Mert igen, Tucker, a szerelmes és odaadó, jólnevelt és rendes srác karakterét valahogy könnyebb volt megértenem, bár a hihetetlen szeretetét egy ennyire tüskés rózsa iránt, mint Sabrina, aligha. Ettől függetlenül végig szurkoltam nekik, de sokszor azon kaptam magam, hogy epekedve várom, hogy halljak valamit a többiekről, a régi párosokról... Mert valahogy az összes eddigi regényben fel-fel tűntek, de itt, Tuckerék történetében szinte semmi kapcsolata nem volt a párosnak a srác többi sráccal vagy azok párjaival. (Btw ez is Sabrinának volt köszönhető...)

Sajnos folyamatosan összehasonlítottam az előző résszel, ami számomra rendkívül vicces volt és volt benne egyfajta "tanulság is", azzal, hogy Dean el tudta engedni a számára kijelölt utat és a boldogságot választotta, viszont itt, Sabrina történetében pont az ellentettje következett be, amit én nem tudtam igazán elfogadni.... Persze sokaknak meg pont ez tetszhetett, hogy küzdött, kitartott és végül elérte a célját.
Mégis én nem bírtam elviselni azt a behódolást és megalázkodást, amit Tucker tanúsított. Lehet erre azt mondani, hogy feminista a mű és ez milyen szuper, a lány irányít. Mégis én valahogy nagyon nem tudtam ezt az egészet teljesen pozitívan megélni.

Összességében tehát a lécet nem tudta számomra megugrani, a The Score egyszerűen végtelenül magasra helyezte azt nálam, mégis örültem, hogy olvashattam, továbbra is nagyon szeretem a sorozatot és alig várom, hogy magyarul is megjelenjenek a spin-off kötetek, mert baromi ígéreteseknek tűnnek. Ha olvastad a sorozat előző köteteit, ne hagyd ki ezt se, bár azt hiszem ezt mondanom se kell, mert valamelyik rész már biztosan elvarázsolt, ha pedig még nem került a kezedbe egyetlen Off-campus rész se, de fiatal leányzó vagy, aki épp valami szórakoztató és romantikus kötetet keres, akkor ez a te sorozatod és igen, Tuckerék történetével teljes az egész csapat, őket sem szabad kihagyni. (Főleg, hogy egy elég jó elrettentő példa lehet arra, hogy miért is fontos a biztonságos szex... Bár ha jobban belegondolok, hogy a számomra unszimpatikus csaj egy könyves álompasit láncolt magához szerelemmel és egy gyerekkel is... Lehet mégse olyan elrettentő sokak számára.)

Alec Benjaminra nemrégiben találtam rá, nem túl meglepő módon youtube-on, valamelyik nagyobb csatornán, mint a Chillhop Music, Koala Kontrol vagy az Ines K. Ha véletlenül nem ismeritek ezeket, akkor mindenképp ajánlom. Szuper, általában alig ismert számokat lehet kifogni, ráadásul általában elég nyugisak, szóval tanuláshoz és ilyesmikhez tökéletesek.

Visszatérve Alechez. 24 éves amerikai dalszerző és énekes, igen hiányos wikipédia szócikkel, szóval még igazán karrierje elején áll, még lemeze sem jelent meg. Viszont van jó pár száma, ami szerencsére Spotify-on is elérhető. (Ez nálam sokszor probléma, mert valahogy mindig megtalálom azokat a dalokat és előadókat, akik nincsenek fent rajta, így pedig nem is nagyon tudom őket hallgatni.)

Állítólag 10 évesen vett egy Eminem CD-t és innen indult az az álma, hogy ő is zenéljen. 

Személy szerint hamar a szívemhez nőtt, pedig általában rosszul bírom az ilyen gyermek hangú srácokat, márpedig Alec hangja kifejezetten lágy, vékony és kedves. Igazából nem tudom hogyan lehet kedves hangon énekelni, neki mégis határozottan megy. 

Az első szám, amit hallottam tőle, és azóta is a kedvencem, az "If we have each other". A háttértörténete számomra kifejezetten érdekes volt, hisz bár sejthető a szövegből is, de twitteren osztotta meg ténylegesen, hogy a dal Alec családjáról szól.

“This song is really special to me because I wrote it about my family and my sister, and I’ve never written a song that honest before. I hope other people can connect to it in their own way.”

"Ez a dal igazán különleges a számomra, mert a családomról és a nővéremről írtam és még soha nem írtam ennyire őszinte dalt ez előtt. Azt remélem, hogy az emberek kötődni tudnak majd hozzá."

Mint azt láthatjátok, nálam határozottan sikerült, egyszerűen nagyon bejön ez a tényleges őszinteség, hogy a dal nem valami szokásos szerelmi dráma, hanem egy rövid történet a családjáról, ami egyáltalán nem szokatlan, mindenki családjában előfodulhat és sokszor elő is fordul.
Nekem talán a kedvenc soraim a nővérével való kapcsolatáról írtak, hisz nekem is van egy öcsém, így valahogy könnyen a magaménak tudom érezni. 

The world's not perfect, but it's not that bad

If we got each other, and that's all we have

I will be your brother, and I'll hold your hand

You should know I'll be there for you

"A világ nem tökéletes, de nem is olyan rossz
Ha itt vagyunk egymásnak és ez minden, amink van
A testvéred leszek és fogni fogom a kezed
Tudd, hogy itt leszek neked"

Persze a többi számát is kifejezetten ajánlom, főleg inkább lányoknak... Valahogy a fiúknak ez túl érzelmes a próbálkozásaim alapján, de minden esetre én ajánlom a srácot, remélem nektek is bejön. ♥

Mit ajánlok tőle?
(A címre kattintva meg tudjátok hallgatni őket youtube-on.)

Mikor nyolcadjára futottam bele különböző külföldi toplistákon a One Of Us Is Lying-ba, avagy magyarul a Lehull a lepel című könyvbe, már egészen elgondolkoztam rajta, hogy ezt el kéne olvasnom... És mennyire jól tettem!
Sajnos a magyar cím sokat veszít az eredeti ütősségéből, ami tükörfordításban valahogy úgy hangzana, hogy "Valaki közülünk hazudik", ami lássuk be, bár nevezhetjük klisésnek, mégis nagyon erős és az egész kötetre kihat... De erről majd később.

Nincs új a nap alatt, az alapfelállást már sokszor láthattuk, azaz a "szerezz 5 különböző tipikus klikkből egy-egy gimnazistát majd dobd őket össze egy közös elzárásra", bizony jól ismerjük (Nulladik óra és társai), mégis, a krimis főszállal vegyítve egy nagyon erős és izgalmas történetet kaptunk Karen M. McManus-tól. 

Azt hiszem felesleges kimondanom, hisz lesül a fenti soraimból, de csakúgy, mint Jennifer Niven könyveinél, most is úgy érzem, hogy a Maxim valami olyat hozott a hazai olvasóknak, amit olvasni kell. De lássuk, miért is?

Személy szerint lett kedvencem és van olyan szereplő, aki annyira nem nőtt a szívemhez főszereplőink közül, de szinte mind nagy karakterfejlődésen mentek keresztül. És itt muszáj megjegyeznem, hogy ezek a könyvek, ezek, amik mind kasztosítják az embereket, beszéljünk akár egy Beavatottról, vagy csak a Lehull a lepelről, pont ezért annyira jók, mert a végére úgymond tanulságnak mind azt szűrjük le, hogy az emberek nem fekete-fehérek. Hogy hiába él a fejünkben 8 különböző sztereotípia, ahogy magunkat se tudnánk igazán sehova sem besorolni, úgy nem tartozik szinte senki sem igazán egyhez. Mégis, akarva-akaratlanul csoportosítjuk az embereket a fejünkben. (Te is, én is, mindenki. Főleg a gimiben.)

Ez pedig szerintem egy rettentő pozitív üzenet, amit ráadásul négy (és igazából több) kamaszkori és általános problémával fűszerezett még a kedves írónő.
Mindegyik főszereplőnek van egy titka és emellé pedig természetesen társul egy probléma. Szó esik a túlzott megfelelési vágyról (Ismerjük? Naná.) a saját értékrend kialakításáról (Megint csak kamaszkorunk fontos része.), de az első nagy szerelem elengedéséről is, a depresszióról, ahogy az előbújásról, azaz a külföldi nevén jobban ismert coming utról is.

Ami viszont talán a legerősebb mozgatórugója volt mégis a kötetnek, az nem más, mint a pletyka, Simon Tumblr-blogja, ahol az egész gimnázium összes "szaftos sztoriját" nyilvánosságra hozta. Hallottunk már ilyenről, sőt mostanában egyre gyakrabban. Olvasás közben furcsa volt rájönni, hogy anno ötödikben mi magunk is készítettünk egy ilyen oldalt, bár eleinte az osztály weboldalának készült, mégis volt egy pletyka fül, ahova összesen egy "hír" került föl, de a megnevezettek benne rögtön könyörögni is kezdtek, hogy szedje le valaki.
Hihetetlen ereje van az ilyen posztoknak és ezt igazából nem vesszük észre, miközben ez csak egy kisarkított példa a mai szociális hálóra, ahol néha mi magunk hozzuk önmagunkat ilyen helyzetekbe, mint Simon a többieket a könyvben. 

Éppen ezért a sztori is igen biztos lábakon állt. Fordulatos volt, persze volt, amit ki lehetett találni, de az igazán lényeges dolgok igazán meglepőek voltak és ami az ilyen kötetekben a legfontosabb: Én egészen a végéig nem tudtam ki is a gyilkos. (Éppen ezért tartom zseniálisnak az angol címet.)
Bár, mint azt tudjátok, nem sok krimi van egyelőre a hátam mögött, így lehet, hogy egy gyakorlottabb olvasó hamarabb rájön, mintsem a könyv maga elárulja, mégis valahogy kétlem. Nagyon sokáig nem lehet benne igazán biztos az ember. 

Ahogy az szokott lenni, egy YA regényben elkerülhetetlen egy szerelmi szál is, egy olyan igazi, a könyvben kibontakozó darab, na meg lássuk be: 5 embert összezártak egy délutánra, ebből három fiú, kettő lány. Biztos, hogy ketten egymásba fognak szeretni.
Hogy őszinte legyek, nekem ennek a két bizonyos karakternek a szerelme valahogy emlékeztetett a Veled minden hely ragyogóból Violet és Finch kapcsolatára... De ezt valószínűleg csak én látom bele. Minden esetre mindkettőt nagyon szerettem és mindkettőnek nagyon szurkoltam, így nagyon örülök, hogy nem maradt ki a sztoriból. 

Összességében azt hiszem egy ritka jó krimit olvashattam, amit csak ajánlani tudok az összes létező magyar középiskolásnak, avagy tizenévesnek, bár inkább a 16-17 körüliek tudják igazán értékelni majd. Nagyon mai, nagyon aktuális és nagyon fontos problémákra próbál rámutatni és néhol megoldást is mutatni. Közben pedig természetesen izgalmas, szórakoztató és bár itt kimondva nem lett, de egyszerűen egy ideje ez a kedvenc mondatom: "Élő ember nem lehet szent."
Miértek és hogyanok a könyvben!
Mindenkinek ajánlom, még az napokkal olvasás után is sok mindenen gondolkozom a könyvvel kapcsolatban és igazából azt hiszem új kedvencet is avattam. c: Ez pedig egész ritka nálam!

a Rafflecopter giveaway

Azt hiszem nem vagyok túl egyedi, ha azt mondom kiskoromban éltem-haltam a kalózokért. Legalább 8 különböző kalózos könyvünk volt, farasangon másodikban kalóznak öltöztem és a playmobil, illetve makett kalózhajónkat meg se kell már említenem. Röviden én is mint minden gyerek, baromi izgalmasnak és érdekesnek találtam a kincskeresős kalandos tengeri életet. 

Ez a rajongásom pedig úgy néz ki egyáltalán nem múlt el. Igazából csak bele akartam olvasni egy este, még lefekvés előtt A kalózkirály lányába... Aztán arra eszméltem, hogy a köszönetnyilvánítás jön a következő oldalon, illetve hajnali kettő van. (Szóval maradt egészen kerek 4 órám arra, hogy kialudjam magam.)

Egyszerűen odáig vagyok a tökös, beszólogatós főhősnőkért, akik mellé, ha adunk egy természetesen helyes és visszaszólogatós srácot, aki ha lehet még ellenséges is (vagy legalábbis olyasminek kéne lennie). Tökéletes recept, legalábbis nálam határozottan bejön, amikor nem vágyom túl nagy fordulatokra vagy mély tartalomra, csak szimplán szórakozni szeretnék és kikapcsolni az agyamat.


Pont ebben nagyon jó volt a könyv. Alosa és Riden szópárbajai és civódása egymással elvitte a hátán szinte az egész könyvet, így fel se tűnt, hogy a 288 oldalból legalább a felében szinte semmi érdemleges nem történt. Ami persze elsőre rosszul hangzik, de igazából baromi szórakoztató volt, legalábbis számomra és egyértelműen ez a jobb megoldás, mintsem telerakni a sztorit random krakenek előbukkanásával és folyamatos hangulatfokozó izgalmakkal. (Amik miatt nevetségessé válna egy idő után az egész történet....De persze közben meg hiányzott, hogy valami igazi kalandba belefussanak, mint a Karib-tenger kalózaiban, na.)

Személy szerint különösen tetszett, hogy nem tudtam eldönteni, hogy ki a klasszikusan jó vagy rossz szereplő. Mindenkinek vannak hibái és senki sem teljesen fehér vagy fekete. Ugyanakkor persze a kalóz élet sem lett idealizálva, ami szintén jót tett a szereplők jellemének és önmaguk értékelésének.

Az alapötlet viszont jó, amolyan szokásos kalózos kincskeresős, bár nekem picit hiányzott a fantasy vonal, amit így is kapunk, de mégis egy picit több "kaland" jöhetne a következő részbe. (Gondolok itt a tenger fenevadjaival való harcra, meg úgy alapvetően a tengernyi (haha) legendára és mítoszra, amiket mind jól ismerünk vagy legalábbis hallottunk már róla.)

De igazából feleslegesen próbálom a hibákat keresni, mert maga az élmény megvolt, azóta egyértelműen kalózlázban égek és keresem a témába vágó könyveket és filmeket, amikből sajnos alig van. Komolyan hihetetlen hiány van a kalózos YA és NA polcain....(Igen, azt hiszem kénytelen leszek negyvenedjére is végig maratonozni a Karib-tenger kalózait. Jelentem a hétvégén meg is volt.)
Minden esetre alig várom a következő részt (mármint tényleg, ide vele!) és nagyon remélem, hogy minimum egy trilógiáról beszélünk, mert itt bőven van még minek történnie és nagyon-nagyon szeretném olvasni.

További állomások: 

09.21 - Deszy könyvajánlója

09.22 - Hagyjatok! Olvasok!

09.23 - Sorok között blog

09.24 - Kelly & Lupi olvas

09.25 - Könyvvilág

09.26 - Ambivalentina

09.27 - Deszy könyvajánlója

09.28 - CBooks

09.29 - Hagyjatok! Olvasok!

09.30 - Sorok között blog

10.01 - Dreamworld

10.02 - Kelly & Lupi olvas

10.03 - Nem félünk a könyvektől

10.04 - Interjú az írónővel - Deszy könyvajánlója

Hogy őszinte legyek, már alig vártam, hogy végre-végre elújságolhassam nektek is, hogy BTK tag, azaz Blogturné Klub tag lettem. Már pár napja, hete bent vagyok a csapatban, és ezt még mindig hihetetlen picit leírni, így a dolgok már kezdenek letisztulni, de őszintén szólva kicsit ijesztő, hogy rögtön az első turné, amiben részt veszek, egy szülinapi, azaz teljes mértékben rendhagyó darab.

Melyik volt az első könyv, amit elolvastál?

Az első BTK könyvem A kalózkirály lánya című kötet volt. Már alig várom, hogy közzétegyem itt a blogon a posztom róla, nameg, hogy megjelenjen (maga a kötet és méginkább, hogy a folytatás is). Igazából ehhez tartozik egy rövidke sztori is, miszerint én igazából csak bele akartam olvasni még este, lefekvés előtt... de annyira beszippantot, hogy hajnali kettőkor azt vettem észre, hogy a következő oldalon a köszönetnyilvánítás következik... meg amúgy is, hajnali kettő van. :)

Van olyan könyv, aminél epekedve várjátok a folytatást (de az csak nem akar eljönni)?

De még mennyire. Az egyik ilyen számomra, egyértelműen Kemese Fanni Pippa Kenn trilógiájának befejező kötete. Az első részt imádtam, a másodikat pedig tologatom, mert úgy szeretném továbbolvasni, hogy mindenképp megtudjam a trilógia végét, így pedig muszáj megvárnom az utolsó részt.
Ehhez hasonló a Tigris sorozat (A tigris átka, A tigris küldetése, A tigris utazása), aminek a negyedik része már jó régőta csak nem akar megjelenni magyarul, bár elméletileg mostanában jöttak olyasmi hírek, hogy már nem kell sokat várni rá. c: