Az előző Szerelmes pillanatok posztomban talán már utaltam rá, hogy bizony, még nincs vége, jön egy apróbb kiegészítés az értékelés mellé, ami nem más, mint ez a bejegyzés, amelyben egészen röviden szeretném megosztani veletek a 10 kedvenc képsoromat Catanától. 

Azt hiszem, különösebb magyarázatot nem igényelnek a képek, bár nyilván a hozzám legközelebb álló témákból gyűjtöttem, így igen, a már említett magasságkülönbség egyértelműen győzött. c: Remélem tetszik a gyűjtés, illetve ne felejtsétek, hogy a poszt végén nyereményjáték vár titeket!

Nemrég beszélgettem egy kedves barátommal, aki azt hiszem egész rendszeresen követi a blog életét, és ő említette meg, hogy túl jószívű vagyok a könyvek csillagozását/értékelését illetően, hisz 3 szivecske alá még sose értékeltem. Valamilyen szinten úgy érzem, hogy ez így a jó, hisz mégis csak inkább ajánlókkal foglalkozom, mintsem konkrét könyvkritikákkal, hisz az utóbbihoz vajmi keveset konyítok, mégis megragadt bennem a gondolat, így elhatároztam, hogy mutatok nektek öt darab olyan kötetet, amit én személy szerint egyetlen szivecskével/csillaggal jutalmaznék.

Alapos kétely
Ha van könnyen elrontható műfaj, akkor az erotikus, illetve az ifjúsági romantikus egyértelműen az élbojba tartozik. Sokan elvből megvetik, főleg az előbbit, mégis egyértelműen hatalmas kereset van rá és nem egy tényleg jó darab jelent már meg kishazánkban, vagy legalábbis került a bűnös élvezetek listájára. (Mint nálam az Off-campus vagy A Royal család sorozata.)
Mégis, a fönt megnevezett kötet a legkevésbé sem tartozik közéjük. A legprimitívebb, karakterekkel operál (pedig elméletileg az egyik magasan képzett ügyvéd) és egy olyan kapcsolatot mutat be, ami minden, csak nem szerelmi vagy, ami fontosabb, egészséges.
Az izgalmasnak szánt jelenetek egy idő után egymás után következnek miközben bármilyen lelki fejlődés nuku és így nem csak, hogy enyhén hányingerkeltő, de még unalmas is.
Pedig a molyon remek értékeléseket kapott....Vajon velem van a baj?

Egyértelműen sokkal többet ígér a fülszöveg, mint amennyit a történet elmesél és ténylegesen az olvasó elé tár. Emellett száraz, mint a kéthetes harci zsömle, így nem hogy beleélni nem tudja magát az ember, de még csak megérteni sem, amit át szeretne adni, azaz hogyan kerülnek a megtért európai nők az Iszlám Állam kezébe és egyáltalán miért térnek meg.
Az elbeszélés alapján az európai lányok a totális naiv ködben élnek és olyan könnyen teszik magukávé az Iszlám Állam eszméit, mint a helyi busz menetrendjét, márpedig azt a legtöbb fiatal igen hamar betéve tudja.
Hiányzott a részletesebb körbejárása a témának, a bővebb okfeltárás, az egyébként biztosdan izgalmas kísérlet elbeszélése mellett, aminél meg azon csodálkozom, hogy mehetett ez ennyire gördülékenyen.
Bár itt tény, hogy lassan 4 éve olvastam ezt a kötetet, így lehet ma már más lenne a véleményem, de nem fűlik a fogam hozzá, hogy megint kézbe vegyem. Számomra csak egy épp divatos hullámot meglovagoló üres történet lett.

Fallen - Kitaszítva
Ékes példája annak, milyen egy rosszul sikerült YA fantasy történet, ami ráadásul valamiért annyira bejön az embereknek, hogy még filmet és készítenek belőle. Az alapsztori még érdekesnek indul, de aztán jönnek a főhősnő szokásos és kibírhatatlan hisztijei, a megmagyarázhatatlan szerelem a suli legmenőbb és legtitokzatosabb srácába, miközben természetesen megjelenik egy másik fiúcska is, csak hogy teljesítsük a szerelmi háromszög listapontját.
Aztán a feje tetejére áll minden és nagyjából 6-7 tizenéves megküzd a kollégium mellett, nem másért, hanem az egész világért, mert jaj, ha a gonoszok győznek, itt akkor bizony világvége lesz.
Lezárásként pedig elreptett minket a történelem tanárunk valami távoli helyre....  Akönyvtárosnőről meg szinte kiderül, hogy az egyik főgonosz. Iskolába járni - ebből is látszik - nem biztonságos.
Ha ez nem lett volna elég, van ennek a sorozatnak egy második része is, amin szintén végigszenvedtem magam (mazochista vagyok, egyértelmű) és a lehető legtalálóbb magyar címet kapta meg: Kín. Kell itt még bármit is magyarázni?

Az itt felsorolt könyvek közül ő a második, amelyiket nem olvastam végig. Egyszerűen túlzottan felhúzott már az elején, így pedig a legegyszerűbb megoldást választva, inkább félre raktam (a lehető legmesszebbre).
A kötet főszereplője egy amerikai orvosnő, a maga legamerikaisabb klisés mivoltában. Egyszerűen idegesítően azt a vígjátékokból ismert szőke nő szerepét húzta megára, aki annyira urbanizált divatmaca, hogy a túrafelszerelésről még távolról sem hallott, meg amúgy is milyen elfajzott népek ezek a bennszülöttek... Pedig az alapsztori több, mint izgalmas: Egy ausztrál törzs vándorútjába nyerhetünk betekintést (én meg csak nyerhettem volna), melybe mindenféle misztikum és bölcs meglátás is belekeveredett. Izgin hangzik, de egyszerűen felhúzott az elbeszélő és nem tudtam tolerálni.


Zabhegyező
A mai napig nem olvastam végig, pedig tudom, hogy alapmű, és szinte minden harmadik magát értelmiséginek tartó ember top 3 kedvence között ott van. Mégis, csak úgy, mint a Vidd hírét az igazaknak esetében, a főszereplő és neki is leginkább a szóhasználata idegesített fel. Minden harmadik mondatát ugyanazzal a kiegészítéseel toldotta meg, ami olyan nemtörődöm és flegma érzetet keltett, na meg felpumpálta az agyvizemet, hogy egy idő után úgy éreztem, legszívesebben a földhöz vágnám a kötetet... (A könyvrongálást egyébként borzasztóan elítélem.)
Mindez több, mint 5 éve történt, azóta se próbáltam újra, de a listából talán ő az egyetlen, akit a későbbiekben tényleg végig szeretnék olvasni.

Persze, ez nem azt jelenti, hogy ezek feltétlenül mindenki számára borzalmas kötetek lennének. Egyszerűen csak nekem személy szerint nem jöttek be... Ez viszont nem zárja ki azt, hogy valakinek meg pont ezek a valaha olvasott legnagyobb kedvencei. Különbözőek vagyunk és ez így a jó.:)

Mindenesetre, nekem jól esett picit a rossz könyves élményeimről is mesélnem, habár nem ez volt az első ilyesmi posztom.
Nektek mely sorozatokkal/kötetekkel gyűlt meg a bajotok? Van író, akit esetleg nem tudtok megkedvelni? Titeket melyik könyvvel lehet kiüldözni a világból?

Régóta tervezek írni egy bejegyzést az instagram használatáról. No, nem azt akarom elmagyarázni, hogyan posztoljunk képeket és szerezzünk sok követőt. (Ennek a titkát én sem tudom.) Sokkal inkább arról szeretnék egyszer írni, hogy hogyan lehet ezt az appot úgy használni, hogy ne az irigység, szomorúság és beletörődés árasszon el minket a megnyitása után, meglátva, hogy másoknak milyen szép képei vannak a legutóbbi utazásukról, a macskájukról vagy éppen az extra egészséges ebédjükről, amit valami luxushotel éttermében fogyasztottak el.

Arról szeretnék írni, hogy hogyan lehet ezt a platformot jól használni, kiket érdemes követni, és ehhez a témához szervesen kötődik a mai könyvünk, a Szerelmes pillanatok, amiben egy instagrammos webcomics rajzoló leányzó munkáit gyűjtötték csokorba.

Mindegyik képregény (szinte) a párkapcsolatok különös, furcsa és édes sajátosságait mutatja be, amiről csak úgy írni igazán nehéz, sokkal inkább látni kell, de azért tegyünk egy próbát.

Fülszöveg:

Ami spontán, alkalmi firkálgatásnak indult, az igazi szenzációvá vált, amikor a barátja felrakta Catana Chetwynd rajzait az internetre. Most a Catana Comics képregényei olvasók millióit érintik meg édes humorukkal, amivel könnyű azonosulni. A Szerelmes pillanatok pontosan az, amire a címe utal: egy kapcsolat legjobb pillanatai.

Én és a könyv:

Hatalmas rajongója vagyok az ilyen "szerelmes pillanatokat" (haha) megörökítő rövid kis képregényeknek. Több alkotót is követek közülük instagrammon, de barátommal egyértelműen Catana képeit szoktuk a legtöbbszőr egymásnak átküldeni. 

Olyan jó, amikor egy-egy ilyen képes üzenet vár a párodtól, főleg, hogy ezek egyszerre aranyosak és viccesek. Nem az a csöpögős "rád gondolok életem szerelme" érzést kelti, sokkal inkább egy amolyan inside joke kettőnk között, amikor ráeszmélünk, hogy mi is ilyen furák vagyunk és erről senki se tud (többnyire), mégis van valahol egy másik pár, akik ezt megosztják és ők is ugyanilyenek.
(Az meg mindig jó érzés, amikor realizálod, hogy nem vagy egyedül.)

Catana könyvét egyébként már lassan egy éve megkaptam az eredeti angol verziójában. Persze ki mástól, mint a barátomtól? Ez egyszerűen egy ilyen könyv. Az ember nem magának veszi. Viszont, az egyik legtökéletesebb ajándék a párodnak (bármikor, nem csak így, Valentin nap alkalmával), már ha úgy érzed ti is hasonlítotok Catanára és Johnra.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha már olvastam angolul, miért éreztem szükségét, hogy a magyar kiadásról is írjak? Ez egészen egyszerű: borzasztóan örülök, hogy magyar nyelven is elérhetővé vált a könyv. Sokszor elfelejtjük mi, az internet világában felcseperedett igen kis százalék, hogy mennyien nem tudnak angolul, mennyi emberhez nem jutnak el ezek a gyöngyszemek, még akkor sem, ha beszélnek angolul, mindössze nem ilyen bennszülöttek, mint mi, bloggerek és blogolvasók.

Ráadásul nagyon kíváncsi voltam a magyar fordításra is, de erről majd később.

Karakerek:

Mint már említettem, baromi fontos, hogy tudj azonosulni ezzel a párossal, hisz csak így lesz tényleg hatalmas az élmény. Bár tény, hogy már barátom előtt is követtem Catanát, és baromi aranyosak tartottam már akkor is a képeiket, mégis az igazán nagy élmény ezekben a képsorokban az, amikor magatokra ismersz és ezt valakivel meg is tudod osztani.

Ilyen szempontból nekem az egyik kedvenc típusom, a feldolgozott témák közül (a párkapcsolaton belül) a magasságkülönbség. Csakúgy, mint John, az én párom is két méter körül van, ami az én kemény, alig 170 centimmel elég komoly szintkülönbség. Így az ilyen helyzetekből születő képsorok igazán szórakoztatnak, hisz totálisan átérzem általában.

Sztori:

Mint már fentebb említettem, csak apró pillanatok vannak megörökítve, véletlenszerű sorrendben, a kötetben, így nincs semmilyen "összefüggő" történet, de ez egyáltalán nem is hiányzik. 

Amire viszont leginkább kíváncsi voltam, és már említettem is, az a fordítás. 

Röviden, teljesen jó lett. Hosszabban pedig néhol túl angolos maradt, pl. a testi kontaktus helyett sokkal jobban hangzott volna a testi érintés, vagy már maga a cím, Little Moments of Love, sokkal jobban hangzott volna (szerintem!) A szerelem apró pillanatai-ként. (Illetve az is furi volt elsőre, amikor Catana elkér az egyik képen egy inget Johntól, majd a következőn egy pólóban álldogál, szóval a "shirt" alatt itt inkább egy felsőt érthetett...)

Persze ezek csak az én gondolataim. A magam B2-es angoltudásával továbbra sem gondolom, hogy akkora szakértője lennék a műfordításnak. Ráadásul ezek az apróságok igazán nem rontanak az élményen, amit a képsorok nyújtanak. 

Összességében egy tökéletes ajándékkönyv jelent meg a Könymolyképző Kiadó gondozásában, ami tényleg jól passzol szinte az összes párhoz. Ugyanakkor a romantikus lelkületűeknek is jó választás, hisz ki ne szeretne elmerengeni a szeretet apró megnyilvánulásain, amik nem csak a párunk felöl érkezhetnek felénk.

Catana rövid kis képregényei szinte vírusként terjednek a neten, nem véletlenül: aranyosak, szeretnivalóak és tutira mindenki tud velük azonosulni.

A Könyvmolyképző Kiadó most elhozza nekünk az ezekből a cukiságból összeállított gyűjtemény, a legjobb szerelmes pillanatokkal. Mi jobb is kellene Valentin-napra?

Úgyhogy most a Blogturné Klub is beleveti magát Catana és párja hétköznapi boldog pillanataiba, mint egy puha felhőbe. Tartsatok velünk Ti is!

Lassan én is a részese lehetek ennek a csodálatos eseménynek, ami lezárja gimnáziumi éveimet és úgymond, éretté nyilvánít, legalábbis remélhetőleg. Részben ennek is köszönhető, hogy a blog tavaly ősz óta kicsit üres, kevés az új bejegyzés, ráadásul, ha van, az is könyves és ráadásul blogturnés, mert ezekhez kötelező publikálási időpont is társul....

Lényeg a lényeg: Egyelőre úgy érzem, még nyeregben vagyok, sőt még tippekkel és tanácsokkal is tudok szolgálni, már így az esemény lezajlása előtt is.

Szóval drága sorstársaim, illetve mindenki, aki a matekérettségitől már előre retteg, ezek a sorok nektek íródnak. Remélem, legalább egy icipicit tudok segíteni!♥

Stahl Judit édességekkel teli könyvei voltak a kedvenceim gyerekkoromban. Remek időtöltés volt nézegetni, majd pedig rávenni anyát, hogy csinálja is meg valamelyiket, na meg lehetőleg vonjon be ebbe a procedúrába minket is. 

Úgy látszik, ezeknek a napközis foglalkozásoknak meg is lett a hatása, hisz most itt ülök és a második saját Stahl kötetemről pötyögöm a soraimat, a konyhában pedig csoki illat terjeng, hisz úgy az igazi egy receptkönyv értékelése, ha ki is próbáljuk. Egy igazi klasszikusra, az amerikai csokis sütire esett a választásom, de erről később, nézzük először magát a könyvet. 

Fülszöveg:

Szereted a gyors csokis-mogyorós kekszet? Akkor próbáld ki azt is, amikor egy-két plusz hozzávalóval sütés nélküli, villámtempós banánlepény lesz belőle! Megkóstolnád a fekete-erdei palacsintát? Akkor biztos érdekel, hogyan készül az alkotóelemeiből a fekete-erdei császármorzsa. Vagy kipróbálnád, miként változik át a kávés krémmel töltött marcipános fatörzs fenséges párizsi rakott piskótává? Itt az alkalom!

Stahl Judit új szakácskönyvsorozatának különlegessége, hogy alapul veszi a Stahl magazin legnépszerűbb receptjeit, és mindegyikhez kínál egy-egy vadonatúj, szellemes variációt. Nem más ez, mint ötletadó gasztronómiai barangolás, gondolatébresztő főzőiskola – telis tele sokszoros tesztelt, garantáltan működő receptekkel.

Az is szeretni fogja, aki már ismeri, és az is, aki most találkozik először Stahl Judit konyhájával.

A könyvről:

Mikor megérkezett a két kötet, a Csokis csábítások, illetve a már kivesézett Ázsiai kalandok, (részletes értékelés róla, itt!) volt bennem egy minimális félelem, hogy mennyire is lesznek ezek a kötetek mentes-barátok, azaz én, aki nem fogyaszthat tejtermékeket és tojást, mit is tud majd kezdeni a receptekkel, mennyire lesznek könnyen átalakíthatóak. 

Hisz szinte minden meg lehet oldani, csak az a kérdés, hogy hogyan és ez a metódus mennyire bonyolult vagy körülményes. Alapvetően így szoktam hozzáállni az étkezésemet illető problémákhoz, így hatalmas pozitív csalódás volt, amikor az Ázsiai kalandok köszöntőjében rögtön az első sorokban ott állt feketén-fehéren, hogy figyeltek a különböző diétákkal megáldott drága olvasókra. 

Ez után persze szomorúan konstatáltam, hogy a Csokis csábításokban ez nincs így, bár igaz, főleg az édességek terén egy sokkal speciálisabb hozzávalólistát szokott igényelni egy-egy finomság. Ugyanakkor az egyik legnehezebben helyettesíthető elem, a tojás, szinte mindegyik receptben benne volt, a 100-ból, ami egyértelműen nem túl jó arány, de nyilván nem az én "fajtám" itt a célközönség. 

Az átlagos és normál magyar háztartásokban, azt hiszem, szinte minden egyes felsorolt hozzávaló megtalálható, így tényleg jól használható, nem kell rákészülni különösebben, így a "gyorsan valami finomat" elv nagyon jól működik. (Haha.) 

Milyen lenne egy olyan világ, ha nem lennének felnőttek? Vagyis vannak, de sokkal inkább hasonlítanak oszló és bűzlő zombikra, bár nem azok, akiknek egyetlen gondolat jár a fejükben, vagy inkább egyetlen ösztön vezérli őket: enni, enni és enni. Lehetőleg húst, élőt, vagyis a gyerekeket.