Az a gondolat, hogy egy kapcsolat nem csak két emberből állhat, igen szokatlan, legalábbis itt Európában nekem biztosan. Éppen ezért elsőre igazán óvatosan próbáltam körbejárni témát és magáról a könyvről is eleinte nem nagyon tudtam hogyan is vélekedjek....Aztán elkezdtem olvasni és sehogy sem tudtam letenni. Tényleg. Egyszerűen nem ment. A kezemben ragadt, órán meg az ölemben.

Miután legutóbb megismerkedtünk a Hygge-vel, ami a dánok életérzését volt hivatott átadni és megértetni olvasójával...Nos ez után, itt van nekünk rögtön ennek a finn változata. Itt pedig álljunk meg egy szóra. Igen, a borító hasonlít, az elképzelés hasonlít, az illusztráció hasonlít, de (és ez itt egy hatalmas DE) ez a könyv nem a boldogságról szól, nem apró boldogságpillanatokról, hanem a kitartásról, a fel nem adásról. Igazából az egész könyv egy akkora motivációbomba, mintha összeállítanál magadnak egy "Soha ne add fel!" lejátszási listát (rengeteg Eminemmel) és mikor a végére érsz, csak az jár a fejedben, hogy "Ide nekem az óceánt vagy csak a félig befagyott Balatont, mert én ezt most átúszom".

Szóval nézzük is a finnek Sisuját, meg ami mögötte van.

Ha egyetlen egy műfajt kéne megneveznem, amivel nem szívesen találkozom, az az extra nyálas romantikusokon kívül az életmódkönyvek. Egyszerűen nehezen hiszem el, hogy egy ilyen könyv írója mélyebb vizekre is evez és nem csak a "napicoelho.hu" instant  generált bölcsességeit vágja hozzám több, mint 100 oldalon keresztül.
Ugyanakkor, nem tagadom, én is sokszor érzem, hogy örülnék, ha valaki meg tudná mondani, hogy hogyan és miként lehetek boldog, mit kéne csinálnom, hogy meggazdagodjak és így tovább, talán éppen ezért engedtem a csábításnak, hogy én is megnézzem magamnak, mit is tud a Hygge.
De a könyv felénél rá kellett jönnöm, hogy ez a dán életérzés valami egészen más, mint amire én számítottam...

Mióta elindult az első magyar könyves meglepetés doboz, azaz a Book A Sloth Club, azóta kíváncsian figyeltem őket és vártam a megfelelő alkalmat, hogy én is lecsapjak egy dobozra.

Őszintén eleinte féltem rendelni, hisz erősen a YA vonalra építenek, amit én már annyira nem szívlelek és nem szívesen adok rá ki pénzt így, zsákbamacskaként. Viszont, miután előrukkoltak az ötlettel, hogy angol dobozokat is összeállítanak, úgy gondoltam eljött az én időm, hát még, amikor kiderült, hogy a márciusi téma nem más, mint az Alice in Wonderland, azaz az Aliz Csodaországban, amiről már itt a blogon is írtam és bár maga az eredeti történet nem a legnagyobb kedvencem, de maga Csodaország határozottan az, így egyértelmű volt, hogy ezt a dobozt meg kell rendelnem.

Mivel hogy Jennifer Niven első kötete után napokig nem bírtam magamhoz térni, egyértelmű volt számomra, hogy ez a nő tud valamit, vagyis szeretném, hogy tudjon valamit, éppen ezért le is vadásztam (amint csak lehetett) a következő regényét, ami nem más, mint a Holding up the universe, azaz a Veled teljes a világ. Én az eredeti angol változatot szereztem meg, (vágytam egy kis kihívásra, na) szóval igazán izgatottan kezdtem bele az olvasásba, és erre már csak hab volt a tortán, hogy az Egymás szemében könyvklub márciusi körében is Jennifer Nivent kaptam, mint választott kedvenc írót Masnitól.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én egyszerűen imádok sütni, főleg olyankor, amikor ezer más dolgom lenne, de legfőképp a tanulás. Ilyenkor valami szuper érzés, hogy picit ki tudom kapcsolni az agyamat és totálisan bele tudok feledkezni a sütögetésbe. 

Nemrégiben fedeztem fel a nosalty.hu oldalán ezt az amerikai csokis keksz receptet és hirtelen felindulásból el is készítettem, de mivel tényleg szuperül sikerült, pár napra rá, már megint megsütöttem és ismét nem csalódtam a receptben. Fantasztikus, na meg egyszerű.