Azt hiszem nem nagyon mondok újat a régebbi olvasóimnak, ha kijelentem, hogy odáig vagyok a távol-keleti kultúrákért és Japán egy különösen nagy és fontos részt foglal el a szívemben.

Szívesen olvasok a szigetország íróitól és az egyik legnagyobb kedvencem, a Battle Royale is egy japán író alkotása, ráadásul még Japánban is játszódik.

Így mikor megláttam, hogy egy mgayar író ebben a témában ír, ráadásul a kicunékról, egyértelmű volt számomra, hogy ezt olvasnom kell.

Nem szeretek ilyen erős és sajnos klisés szavakkal dobálózni, de őszintén kijelenthetem, hogy az év egyik legjobb magyar szerzős kötete volt ez nálam, illetve YA kategóriában is bőven a TOP 3-ba jutott. 

Ez az első, hogy jelentkeztem egy blogturnén belül extrázásra is, de egyszerűen úgy éreztem, hogy muszáj pár kérdést feltennem az írónőnek, aki a bénázásom ellenére, hipersebességgel és részletesen válaszolt is rájuk. Ezt itt is szeretném nagyon megköszönni! ♥

Bár az interjút én a könyv elolvasása után ajánlanám, igyekeztem úgy fogalmazni, illetve Rita is, hogy ne legyen spoileres sem a kérdés, sem a válasz, így nyugodtan olvashatják azok is, akik esetleg erre érzékenyek.
Természetesen a könyv értékelése sem marad el. Rögtön a következő állomáson, azaz holnap az is felkerül a blogra, és már alig várom, hogy megoszthassam veletek. 

Fülszöveg

Ha igazán szereted, elengeded?

Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.

Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.

Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától.

Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.

Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét?

Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban?

És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?

Az év legizgalmasabb, Japánban játszódó YA története.

Ez a könyv különleges csemege. Japán kulturális körkép egy olyan magyar írótól, aki maga is oda járt iskolába. Mellette viszont egy csodálatos, finoman megrajzolt, visszafogott szerelmi történet, ahol minden szónak súlya van.

Tarts Midorival egy olyan világba, ahol minden döntésnek ára van!

Interjú:

Ha az ember Japánról hall, rögtön eszébe jutnak a japán popkultúra, ezzel együtt a mangák és animék világa is. Esetleg van kedvenced valamelyik műfajból?

Hűha, lehet, hogy rögtön az első kérdésnél csalódást okozok, úgyhogy most kapaszkodjon meg mindenki, de valójában nem vagyok a mangák és animék megszállottja. Olvastam Doraemont és AstroBoyt még régen, nyelvgyakorlásként, és bírom a Bleach és Death Note sorozatokat, de amúgy csak nézek kukán, ha valaki anime szereplőkről beszél. 

J-pop énekesnőből viszont két kedvencem is van, Ayumi Hamasaki és Utada Hikaru, és amióta van Netflixem, sok japán filmet, sorozatot és még valóság show-t is nézek. Ugye, az utolsó mondattal javítottam valamit a helyzetemen?

Őszintén, nekem Nagyanyó és az erdő miatt, rengetegszer a Chihiro szellemországban című film jelenetei ugrottak be. Van valami kapcsolat közöttük, vagy ez csak az én véletlenszerű asszociációm?

Nahát, nem, erre nem is gondoltam, de most, hogy mondod, mostantól lehet, hogy majd hivatkozok rá! Igaz, hogy az önállóságról és a felnőtté válásról szól mindkét történet, és az is, hogy mindkét főszereplőnek egy számukra addig ismeretlen helyzetben kell helytállni. És még azt is ide sorolhatom, hogy a szereplők nem feketék-fehérek. De azt hiszem, ezek az állítások általában igazak a YA történetekre, sőt az egész életre is, nem? 

Itthon a legnagyobb Japánnal foglalkozó esemény a MondoCon. Esetleg szoktál kijárni, vagy most a Rókatündér megjelenése miatt van esély rá, hogy ott is összefuthatunk veled?

Csupa jó ötletet adsz! Ahogy mondtam, nem igazán vagyok benne a gamer és anime világban, viszont a Cosplay jelmezeket nagyon szeretem, bármeddig elnézegetem a beöltözött embereket. Úgyhogy miért is ne? Eddig nem jártam ki, de elképzelhető, hogy a következőt megnézem! Természetesen róka jelmezben.

Imádtam, hogy egy magyar író Japánról írt, ráadásul nem is látatlanban, hisz ha jól tudom egy évet kint is töltöttél. Esetleg tervezel még más Japánban játszódó történetet? Szeretnél még ebben a témában írni, vagy úgy érzed ennyit szerettél volna kiírni az ottani élményeidből?

Azt hiszem, az az év annyira meghatározó volt számomra, hogy bizonyára akaratlanul is beleszövöm az írásaimba, akkor is, ha épp nem Japánról írok. Egyszerűen, mert nagyban befolyásolja a világlátásomat, nem csak a japán felfogás, de az is, hogy milyen hatással van az emberre, ha teljesen kiszakad a megszokott környezetéből, kerüljön bármelyik pontjára a világnak. Mindenkinek van magáról egy elképzelése, de egész meglepő önismereti felfedezéseket tehetünk, ha eltűnnek a megszokott elvárások és helyette újak vesznek körül. Ha mások a szokások, mások a korlátok és bizonyos tekintetben sokkal nagyobb a szabadság és a felelősség is, mint addig. Sokat tudnék erről mesélni, de hogy konkrétan válaszoljak a kérdésre, szívesen írnék még japán történetet a jövőben is, ha a mostaninak jó fogadtatása lesz. A kiadóm főszerkesztője is bátorított ezzel kapcsolatban, úgyhogy a válasz egy egyre hangosabb és határozottabb igen.

A történet végé fele még történik egy igen sorsfordító esemény, ami Tristant és Reit érinti, és őszintén engem rendkívül megdöbbentett. Mit gondolsz, az olvasók egyet fognak érteni Rei döntésével? Nem féltél egy ilyen "érzékenyebb" témába belekapni?

Írás közben sosem félek. De mint a többi dolog, amiben a szereplőknek döntést kell hozniuk, ez is olyan: nem gondolom, hogy van egyetlen LEHETSÉGES válasz. Különböző utak vannak, mindegyik járhat lemondásokkal és nehézségekkel, de boldog pillanatokkal és megnyugvással is. Még Midori és Rei sem értenek egyet a kérdésben, és szerintem az ilyen sorsfordító pillanatok általában olyanok az ember életében, amit a pálya széléről nézve nagyon nehéz és talán nem is szabad megítélni. Rei személyisége a könyvben szereplő választ diktálta, ugyanakkor Midori talán máshogy döntött volna. Vagy Chanel. És én egyiküket sem ítélném el. Ahogy egyszer olvastam, az ember mindig csupán egyetlen döntésnyi távolságra van egy teljesen másféle élettől. És ez igaz.

A legtöbben itthon a Liza, a rókatündér című film miatt hallottak elsőnek a rókatündérekről. Számodra jelentett ez a mű inspirációt, vagy már ezelőtt, vagy ettől függetlenül is tudtad, hogy pont a kicunékról szeretnél írni? Mi fogott meg bennük?

A Liza, a rókatündér az után került a mozikba évekkel ezelőtt, hogy a könyv ötlete megfogalmazódott bennem. Teljesen kétségbe estem, hogy az én egyedi ötletem nem is olyan egyedi és valaki beelőzött! De én akkor még a Kicune címben gondolkodtam, és mivel a két történet között nincs párhuzam, azt gondoltam, nem zavarjuk egymás köreit. Aztán újra elkezdtem aggodalmaskodni, amikor megtörtént a címváltozás a regényemnél, hogy most majd mindenki azt gondolja, hogy ez a Liza utánérzése. De az eddigi visszajelzések azt mutatják, hogy szerencsére nem mosták össze a kettőt. Most már az emberek többsége tisztában van vele, hogy a rókatündér egy mitológiai lény, sokan és sokfélék léteznek. Engem a kettősségük érintett meg elsősorban. Ez a kettősség nekem benne van a japán társadalom egészében és jellemző volt az én életemre is, amikor külföldiként éltem ott.  És azt hiszem, általában jellemző az emberekre és az elmondott történetekre is. Mert tényleg minden éremnek két oldala van.

Végezetül, mint tapasztalt aranymosás versenyző, mit tanácsolnál az éppen pályázni készülőknek?

Először is, hogy ne féljenek beletenni a szívüket a történeteikbe. Az olvasók érezni és értékelni fogják ezt, a személyesebb hangvételű írások mindig sokkal jobban megérintik a közönséget, mint az, amit ésszel terveztek az éppen aktuális divathullámnak megfelelően. És ha így tettek, akkor viszont lépjenek hátra kettőt. Mert nem tetszhet minden mindenkinek és biztosan érkezik majd negatív kritika is. És írásban sokszor nehezebb megtalálni a közös hangot, ami az egyiknek vicces, az a másiknak gúnyos, amit valaki építő jellegűnek szán, az a másiknak rosszindulatúnak hathat, különösen egy ilyen felfokozott helyzetben. Az Aranymosás egy valóban egyedülálló pályázat és a legjobb esély, hogy valakiből író legyen. Mégis, bár ez eleinte nagyon nehéz lehet, meg kell tanulni a történetet külön kezelni magunktól. És akkor, ha ezt megtettük, megláthatjuk a gyengeségeit, javíthatjuk a hibáit és tökéletesíthetjük az erősségeit. Végül is az a cél, hogy a pillanatnyi képességeinkhez mérten a lehető legjobbat és legtöbbet adjuk magunkból.

Nyereményjáték:

Hamarosan megjelenik a Rókatündér, az év legizgalmasabb, legtündéribb Japánban játszódó YA története.

A különleges könyvről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és extrákkal is találkozhatsz az állomásokon. Tarts velünk!

A könyv hősnője, Midori egy kicune, azaz rókává tud változni. Így a mostani játék is a rókákról szól. 

Minden állomáson találtok egy róka képet és leírást, a ti dolgotok, hogy kitaláljátok, melyik róka fajról van szó.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A rókák és egyben a kutyafélék családjának legkisebb termetű faja. Észak-Afrika, a Sínai-félsziget és az Arab-félsziget sivatagaiban él.

a Rafflecopter giveaway

További állomások: 

11.08. - Sorok Között

11.10. - Deszy Könyvajánlója

11.12. - Kelly olvas

11.13. - Sorok Között

11.14. - Hagyjatok! Olvasok!

11.16. - Ambivalentina

11.18. - Ambivalentina

11.20. - Sorok Között

Mint tudjátok, nem csak a koreai kultúra, de a japán is igen közel áll a szívemhez, a thai, kínai és vietnamiról nem is beszélve... Így még szép, hogy lecsaptam a lehetőségre, hogy a japánok boldogságkereséséről olvashassak, miután a dánokat és finneket már kiveséztem. (Itt és itt.) 

Őszintén, én ezekben a kötetekben sokkal inkább magát a nemzet bemutatását élvezem, mintsem a tippeket és praktikákat, amiket a különböző írók felmutatnak, a boldogság, a siker eléréséhez. Érdekes látni, hogy melyik kultúra honnan közelíti meg ezt az egyszerű fogalmat, mit gondolnak mögé, és hogy gondolják, mivel érhetik el.
Szóval nézzük is, mi is az az ikigai és hogyan tehetjük a magunkévá?
Mindannyian keressük a boldogság és az elégedettség titkát. Japánban ehhez a titokhoz az ikigai jelenti a kulcsot. Az ikigai az a szenvedéllyel végzett elfoglaltság, amely értelmet ad a mindennapjainknak és az életünknek.
Az ikigai a boldogság záloga.
Nem könnyű azonban megtalálni azt a tevékenységet, amelyet örömmel végzünk. Az IKIGAI – A HOSSZÚ ÉLET JAPÁN TITKA című kötettel világhírűvé vált és a japán kultúrát jól ismerő szerzőpáros új könyvében azonban részletesen elmagyarázza, mit kell tennünk.
Miközben elvégezzük a szerzők által adott gyakorlati feladatokat, megismerjük vágyainkat és azt, hogy miként használhatjuk ki legjobban saját képességeinket. Alaposabb önismerettel és az útmutatásokat követve könnyebben ismerjük fel életcélunkat és valósítjuk meg álmainkat, ezáltal mi magunk is boldogabbak lehetünk, ráadásként pedig a világot is boldogabbá tehetjük.

Általában a könyvértékeléseimet három részre bontom. Fülszöveg, karakterek és sztori. Viszont, mivel most nem egy megszokott kötetről beszélünk, így kénytelen vagyok felrúgni ezt a sémát és csak úgy, mint a régebbi posztjaimban ömlesztve elétek tárni a gondolataimat. (Egyébként vicces, mert rendkívül élvezem, amikor így írhatok... )

Szóval az első, ami rögtön pár oldal után szemet szúrt, hogy egyrészt az írópáros egyáltalán nem rendelkezik japán gyökerekkel, másrészt pedig maga a könyv is igen könnyen elszakad ettől az egyébként rendkívül érdekes kultúrától.
Az alapkoncepció, a sinkanszen bemutatása és ezzel keret adása a kötetnek egy remek ötlet volt. Valami ilyesmit vártam a könyvtől úgy igazán. Gondolatokat a japán mentalitásról, egy keveset a japán történelemből és valami tanulságos és megszívlelendő gondolatot útravalóul. Ez eleinte flottul ment is. Néha betekintést nyerhettünk magába a két író utazásába a szigetországban, közben pedig különböző feladatokat és gyakorlatokat mutattak be, amik az ikigai-unk elérésében segíthetnek.
Mert az ikigai az a boldogság, vagyis a tökéletes szenvedély megtalálása és annak gyakorlása.

Őszintén szólva, számomra kimaradt ebből a kötetből a boldogság. Sokkal inkább a siker japán titka lehetne a kötet címe, mert szinte végig céljaink eléréséhez kapunk jó tanácsokat, viszont a legtöbbszőr nem is japán íróktól, hírességektől vagy nevesebb személyektől.
Ugyanakkor ezek ellenére egy rendkívül hasznos olvasmánynak tartom, főleg így, érettségi előtt. Rengeteg hasznos tipp sorakozik fel a kötet nagyjából 250 oldalán, amiket alig várok, hogy kipróbálhassak, jó párra pedig én magam csodálkoztam rá, hogy tudat alatt én is így csinálom vagy pont ez a praktikám nekem is és erről akár már a blogon is írtam nektek.

Éppen ezért, számomra valahogy nem a boldogságról szólt az egész, hasnem a tanulásról, a haladásról, motivációról és sikerről. Lehet, hogy valaki számára ezek a dolgok jelentik a tartós boldogságot, mégis én úgy érzem, hogy ezek múlékony dolgok, mégis tény, hogy fontosak és ez a könyv egy remek gyűjtemény.
Számomra az egyik leghasznosabbnak a tapasztalati piramis, illetve a pomodoro technika bizonyult. (Bár lehet, ezt amúgy mindenki ismeri rajtam kívül, de az az "állomás" különösen tetszett.)

Illetve kivételesen egy idézet is megragadott, pedig mint tudjátok, különösen nem vagyok kibékülve a három soros és hét szavas életbölcsességekkel, ami akarva-akaratlanul szembe jönnek minden áldott nap. Szóval ez az egy, amit kiemelnék, Arisztotelésztől származik. "Azok vagyunk, amit rendszeresen teszünk."
Ebből a megvilágításból nézve a kötet, egyfajta önmegismertető segédkönyv, bár, hogy őszinte legyek, nem tudom ki az, aki ki merné tölteni az üresen hagyott részeket, én legalábbis képtelen vagyok "bántalmazni" egy könyvet, főleg, ha ennyire gyönyörű a borítója.
Nem szeretem a külsőségeket megemlíteni, hisz azt mindenki egyértelműen látja, na meg mindenkinek más a szép, mégis, mind anyagában, mind design-ban igényes és szép darab, öröm volt a kezembe venni.

Összességében tehát a japántól nem idegenkedő, de kíváncsi és az önfejlesztő/önmegismerő témákat kedvelő olvasóknak ajánlanám ezt a kis kötetet. Bár kifejezetten rövid, nem szabad vele túl gyorsan haladni, hagyni kell, hogy picit leülepedjenek a dolgok, különben felesleges az egész olvasás.






A Bookline Könyvek Kiadó jóvoltából már magyarul is olvashatjuk a Héctor García és Francesc Miralles szerzőpáros útmutatóját a boldogságunk felfedezéséhez. A könyvben szereplő gyakorlatokat követve, az általuk adott feladatokat elvégezve felfedezhetjük a saját ikigaiunkat! Tartsatok bloggereinkkel, mert nem csak a könyvvel ismerkedhettek meg, hanem a turné végén lehetőségetek lesz megnyerni a Bookline Könyvek Kiadó által felajánlott könyvet is!

a Rafflecopter giveaway

Igen... Engem is elkapott ez a szappanopera szerű könyvsorozat, csak úgy, mint a könyves facebook csoportok nagy százalékát. Mikor megjelent az első rész, egyszerűen mindenhol a Papírhercegnő borítója jött velem szembe... na meg azok a bironyos Royal fiúk. 

Mivel az első két részről nem írtam véleményt, úgy gondoltam, hogy a mostani bejegyzést megtoldom már az elején egy-egy gyors véleménymorzsával, dehát elég egyértelműek lehetnek a gondolataim, ha csak azt nézzük, hogy a kezembe vettem a harmadik részt is, ráadásul ezt a bejegyzést írom és bajlódok a két elmaradt kötet bemutatásával.

Röviden: Tökéletes szórakozás a már annyira nem is fiatal fiataloknak. Hányatott sorsú főhősnőnkről kiderül, hogy apja, akit sose ismert, meghalt és legjobb barátja akarja magához venni, így a lerobbant sztriptízbárból hirtelen az amerikai álomba kerül és ott próbál továbbra is túlélni. 

Nos ha van alapsztori, ami elriaszt, akkor valszeg ez az. Egy felkapaszkodottnak tűnő főhősnő, öt tajparaszt izomagy és mérhetetlen luxus.

Mégis, a sztori működik, annyira, hogy mikor megjelent az első két rész, mindenhol és mindenki erről beszélt és nem csak itthon. 

Mint ahogy az már sejthető volt, engem is megfogott. Ella szerethető, mármint tényleg, én rendkívül megkedveltem, a Royal fiúk úgyszintén (szerethetőek és igen, ők is megkedvelték Ellát), a történet pedig az összes szappanoperás drámázás és kliséhullámok alatt is élvezhető, de még mennyire. Szóval, ha az ember félre tudja tenni a magasröptű gondolatokkal dúsított szépirodalom iránti sznob vágyát, akkor van itt egy sorozat, amit igazából nem kéne kihagyni.

Na de meg is érkezett a harmadik rész is, ami Ella és Reed (a második legidősebb Royal fiú) történetét hivatott lezárni illetve folytatni azt az istenverte fügővéggel "lezárt" második részt. Éppen ezért, ha még nem olvastad az előző két kötetet, kérlek itt zárd be ezt a posztot, és inkább rohanj megvenni az első és második részt itt és itt.

A kisemmizett angyal a harmadik könyv, amit az írónőtől olvastam és ismét meggyőzött, hogy bizony érdemes követni a munkásságát. A téma, amit bevállalt, merész, felkavaró és nehéz: A gyermek prostitúcióról hitelesen írni, ráadásul az egészet belevinni a Budapesti mindennapokba és a magyar valóságba nagyon nem könnyű, és bár megvannak a maga hibái a kötetnek, mégis: Alig bírtam letenni és Panna és Mia mellett a harmadik lelki ikernek éreztem magam. 

Fülszöveg:

A tizenhat éves Mia, a Nyírségből származó szegény lány prostitúcióra kényszerül. Panka, a jómódú budai vállalkozók hasonló korú lánya emberkereskedők karmai közé kerül. A két lány közös kálváriája egy nyolcadik kerületi garzonban kezdődik. A rabságban mély barátság szövődik közöttük, Mia el is határozza, hogy megszökteti Pankát, még mielőtt elvinnék őt külföldre. Az események azonban nem várt fordulatot vesznek, így Mia hamarosan az üldözöttek listájára kerül. 

Szurovecz Kitti izgalmas, megdöbbentő története bár fikció, megtörtént eseményeken alapul. Vajon milyen a hazai emberkereskedelem és a szervezett prostitúció? Honnan szerzik be a lányokat? Milyen esélye van egy nagyon szegény és egy tehetős fiatalkorúnak ugyanolyan körülmények között? Mi történik, ha megromlik az egészségük, vagy felmerül egy váratlan probléma? Van bármiféle kiút? Ki lehet szállni? Ki segíthet?

Karakterek:

Ha valami piszkosul erősre sikeredett, akkor az a két főszereplő, Mia és Panna karaktere.

Egyikük, Mia, Nyíregyháza mellől egy kis faluból került Pestre és tisztában volt azzal, ami rá vár: eladja a testét. Cserébe pénzhez tud jutni, így nem kell éheznie és gondoskodni tud családjáról: beteg anyjáról és kistestvéreiről. 

Elsőre furcsa volt a tájszólása, pedig a családim szabolcsi, így viszonylag sokat hallom... De egészen gyorsan megszoktam és őszintén, meg is szerettem Mia karakterét. Fájdalmas volt realizálni, mennyire nincs kiábrándultság vagy reményvesztettség a hangjában: igazából nem is volt benne remény sose és nem is volt miből kiábrándulnia.

Panna a másik véglet: nagyvárosi lány, értelmiségi szülők gyereke, akik épp válnak, így tipikus kamaszként haragszik az egész világra, de leginkább az anyjára, így a frissen megismert és ultra menő pasijához menekül... Aztán persze kezdődnek a bonyodalmak. 

Eleinte Panna idegesített, a későbbiekben pedig a kezdeti butusságához képest, számomra túl hirtelen lett okos. 

A belső monológjaiban is volt egy olyan furcsa érzésem, hogy "ebben a helyzetben senki nem gondol ilyeneket", de persze honnan tudnám, szerencsére még nem voltam emberrablók áldozata (és nagyon remélem, hogy nem is leszek).

Viszont nagyon tetszett egy pillanata: Amikor realizálta, hogy senki nem fogja meghallani őt, mert ha hallják is a segítség kiáltásait, senki nem fog jönni. Az emberek önkéntlenül is elkerülik az ilyen szituációkat. Ha elesik egy homeless az utcán, senki se segíti föl, de sokszor ha csak egy nem megfelelő higiéniával és öltözékkel rendelkező emberrel esik meg ugyanez, akkor sem kap segítséget. 

Szándékosan vakok vagyunk az ilyen esetekben, ami persze kívülről nézve szomorú, de őszintén: Te se mész oda felsegíteni és igazából én sem.

Sztori:

Szóval határozottan egy teli találat, ahogy a felépítése is a történetnek, hisz sokkal több, mint egy emberrablás, majd pedig az ominózus szökés.

Itt persze muszáj megállnom. SPOILER!

Számomra egyszerűen hihetetlen volt, hogy ennyire könnyen megoldották, főleg miután kiderült, hogy a benzinkútnál lebuktak és menekülniük kellett. Ezután vége a fejezetnek és a következőben pedig már Pannáéknál vagyunk. Nekem nagyon hiányzott ez a rész, hogy hogyan jutottak haza, hogy hogy nem találtak rá Oszkárék (az emberrablók). SPOILER VÉGE!

Egyébként érdekes volt, a könyv közepe fele volt egy olyan érzésem, hogy itt akár vége is lehetne, szóval én simán tagoltam volna első és második részre a történetet, mert valahogy két nagy egység volt az egészben, illetve a vége...
Nos az epilógus volt az a rész, ami bár kicsit direkt és hihetetlen volt, mégis annyira nagyon kellett oda, legalábbis a megtört szívű olvasóknak mindenképp.
Mivel maga a történet pont azt mutatja be, hogy milyen könnyű egyetlen rossz döntéssel belekerülni ebbe az óriási és valós gödörbe, főleg a fiatal lányoknak, így néha kissé úgy éreztem, hogy épp egy személyre szabott horrort olvasok, de e mellett ott voltak azok a könyörtelen és durva részek, ahol egyszerűen nem bírtam tovább olvasni, le kellett tennem a könyvet és sétálnom egy picit, mert az egészet egyben egyszerűen lehetetlen felfogni és befogadni. Túl sok és embertelen, miközben akár igaz is lehet. (Gondolok itt például az intézetben rendezett "foglalkozásra".)

Összességében csak ajánlani tudom a könyvet. Minden korosztálynak érdekes és izgalmas lehet, de leginkább elgondolkodtató. Olyan témát és olyan helyzeteket vet fel, amik sokunk számára ismerősek lehetnek, mint a szándékos vakság, amit már említettem, vagy az előítéletek, sztereotípiák, életutak és sorsok.... Örülök, hogy olvashattam csak ajánlani tudom: Mindenki számára megér egy próbát.

Nyereményjáték:

Az Athenaeum Kiadó jóvoltából újabb Szurovecz Kitti könyvet tarthatunk a kezünkben, amely komoly témát boncolgat: a hazai prostitúció alvilágába kalauzol két fiatal lány, Panna és Mia történetén keresztül. Tartsatok velünk a turné öt állomásán, és ismerjétek meg Szurovecz Kitti felkavaró, mégis lenyűgöző regényét – s játsszatok velünk, hogy megnyerhessétek a könyv, a kiadó által felajánlott egy példányát!

„Mi van, ha a világ olyan kirakójáték, amibe nem illünk? Ha csak úgy maradhatunk fent, ha megcsonkítjuk magunkat, lenyirbáljuk az éleket, addig csiszolgatjuk magunkat, amíg nem találunk egy helyet?”

További állomások:

10. 15. Never Let Me Go

10. 17. Szofisztikált Macska

10. 19. Könyv és más

10. 21. Szembetűnő

10. 23. Ambivalentina

Rendkívül régóta nem próbálkoztam "tiszta" fantasy olvasásával, zafír pöttyös, azaz NA fantasy könyvet pedig még sose tartottam a kezemben, így igazán kíváncsian vágtam bele az olvasásba. Igazából kíváncsi voltam, vajon tényleg "kinőttem-e" a fantáziavilágokat, vagy csak szintet kéne lépnem és így az NA kategóriában kutakodni. 

Az érzelmeim vegyesek, de már előre szeretném leszögezni, hogy nagyon várom a következő részt. 

Fülszöveg:

Mi ​történik, ha olyan titok kerül napvilágra, ami nemcsak felforgatja az egész eddigi életedet, hanem halálos veszélybe is sodor?

A huszonkét éves Jessa Lebron rendkívül éles érzékekkel megáldott farkasváltó, akinek figyelmét a levegő legapróbb rezdülése sem kerüli el. Mégis döbbenten értesül a hírről, hogy anyja, aki születése után nem sokkal elhagyta őt, visszatér a falkához, és olyan titkokat tár fel, melyek gyökeresen megváltoztatják a lánya életét.

Kiderül, hogy Jessa a sárkány jelét viseli, ezért halálos veszély fenyegeti. A billogos alakváltók ugyanis arra hivatottak, hogy feltámasszák az ősi, vérszomjas sárkánykirályt – ezért bármi áron, de el kell pusztítani őket.

Jessa szeretne többet tudni a jelről, és kíváncsisága végül Vanguardba, a hírhedt börtönbe juttatja, ahol paranormális bűnözőket tartanak fogva. Szerencsére nem kell egyedül szembenéznie a nehézségekkel, mivel legjobb barátja, a sárkányváltó Braxton Compass is vele tart. Tervet kovácsolnak, hogy magukat és a sárkány jelét viselő alakváltókat kiszabadíthassák.

De vajon képesek lesznek-e megakadályozni, hogy a sárkánykirály feltámadjon poraiból?

Karakterek:

Főszereplőnk, Jessa a farkasváltók falkavezérének lánya, egy apró, picit húsosabb, de kifejezetten csinos leányzó. Őszintén, nekem ez baromi szimpatikus volt, hisz jó érzés nem olyan karakterekről olvasni, akik túl tökéletesek ahhoz, hogy valaha is sikerüljön egy picit is azonosulnunk velük. Eleinte Jessa jó úton járt, hisz annak ellenére volt "a férfiak számára kívánatos", hogy nem a szőke, vékony és bögyös ideált testesítette meg. Ráadásul a legnagyobb szerelme az evés, ami azt hiszem egész sok lánynak ismerős és szimpatikus lehet. 

A könyv végig az ő szemszögéből olvasható, így ő mutatja be nekünk a Compass fivéreket is, akik gondoskodnak róla, hogy 1. legyen mindenki "book boyfriend" listáján egy új név 2. legyen kivel összehozni Jessat 3. legyen kikkel hülyeséget csinálnia Jessanak.

A Compass fivérek tökéletesek. Tényleg, a lehető legtöbb variációban testesítik meg a "jó pasi" fogalmát, így olyanok, mint egy Backstreet Boys vagy One Direction vagy éppen BTS fantasy csomagolópapírba burkolva. Mindenki megtalálja azt a srácot, amelyik a legjobban bejön, utána meg lehet nyáladzani rá, ami alapvetően egy tök jó marketingfogás és itt is jól működik. 

Persze elsőre kissé klisésen hatott, hogy természetesen ezek a tökéletes pasik, akikért az egész város odáig van, ráadásul négyes ikrek, ami baromi ritka és nem mellesleg a tanács jövőbeli tagjai... nos, ők a főhősünk legjobb barátai, miért is lenne másképp.

Mégis, nagyon szerethetőek és ahogy annak lennie is kell, végig ott vannak az apró szikrák Braxton, a legerősebb iker, és Jessa között. Nekem személy szerint nagyon tetszik a párosuk, és bár elég egyértelmű, ennek ellenére ők maguk nagyon nem akarják észrevenni egymást igen-igen sokáig. 

Itt pedig képbe is jön a természetfeletti lények hatalmas szexuális vágya, amiről folyamatosan  szó van a regény során, mégis az első rész baromi lightosra sikeredett... Na jó, a végén van egy elég beteg jelenet, ami miatt (is) nagyon örülök, hogy végül zafír pöttyös lett a sorozat, ráadásul az írónő azt ígérte, hogy a következő részekben már bőven több felnőtt jelenet lesz, szóval kíváncsi vagyok, mire is gondolt ez alatt.

Sztori:

Igazából meglepően sokáig nem is esett úgy igazán szó arról a bizonyos börtönről, és én ezt egyáltalán nem bántam. Annyira hangulatos volt a természetfelettiek városa, Jessa mindennapjai, a civakodások a Compass fivérek között és a lányt ért nem kis meglepetés, hogy egy ideig igazából reménykedtem is benne, hogy ez a börtönös dolog végül nem is lesz annyira meghatározó a sztoriban.

Persze, a legizgalmasabb része mégis ez volt az első résznek és végül nagyon is tetszett a Vanguard leírása és megélése Jessa szemszögéből. (Pont olvasás közben néztem a családdal - fél szemmel - a Deadpool 2-t, ahol szintén, amolyan természetfeletti börtönbe kerültek és igazából valami hasonlóképp képzeltem el én is a könyvben megírtat.)

A sárkány jele sokáig baromi zavaros volt, ráadásul annyira elvoltam megint csak az alap sztorival, hogy eleinte nehezen akartam elfogadni, hogy benne lesz a történetben. (Pedig hát ez a könyv címe, szóval enyhén elkerülhetetlen volt...) Persze, ahogy az lenni szokott, megint csak végül tetszett. Itt viszont szeretnék picit megállni és egy nagyobb SPOILER feliratot megelőlegezni.

Számomra zseniális ötlet volt, hogy ezek a bélyegek teljesen váratlanul jelennek meg az újszülötteken. Nem tehetnek róla, hogy viselik, mégis veszélyt jelentenek a többiekre. Szerintem zseniálisan jó kérdéseket vet fel ez a helyzet, főleg, hogy mi, olvasók egy jelet viselő szemszögéből ismerjük meg a történetet. Így pedig az óvintézkedéseket természetesen gonosz és gyalázatos megoldásoknak találjuk. 

Baromi kíváncsi vagyok, mit fog kihozni ebből az írónő, mert rengeteg potenciál van az összes megkezdett szálban, ráadásul angolul már 5 része van a sorozatnak, szóval remélhetőleg nem is kell sokat várnunk a következő részekre.

Összességében nekem nagyon bejött Jessa vagány és vad stílusa és alig várom, hogy olvashassam a következő részt. Bár féltem tőle, de egyáltalán nem bántam meg, hogy nyitottam a fantasyk felé, szóval remek választás újrakezdőknek, én azóta bőszen keresgélek a Kmk zafír pöttyösei között, és lassan kezdem a Tüskék és rózsák udvarát, mert egyszerűen mindenki ezt ajánlotta (még akkor is, ha nem is kérdeztem), szóval nagyon kíváncsi vagyok mi ez a hihetetlen hype a sorozat körül. 

Nyereményjáték:

Sárkányok, farkasok, vámpírok, tündék és megannyi mágikus lény keveredik a legújabb Zafír Pöttyösben, amit a Parázs társszerzője, Jaymin Eve jegyez.

A vicces és izgalmas kötetről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és ha velünk játszol, 1 példányt meg is nyerhetsz a kötetből.

A kötetben számos természetfeletti fajt megismerhetsz, így a játékunk során is erre koncentráltunk. A feladatod egyszerű: sorolj fel legalább 1 olyan könyvet, amiben találkoztál az adott állomáson lévő fajjal.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mely könyv(ek)ben találkoztál az én fajommal: Boszorkány

További állomások:

10.09. - Kelly & Lupi olvas

10.10. - Sorok Között extra állomás

10.11. - Deszy könyvajánlója

10.13. - Ambivalentina

10.14. - Sorok Között

10.15. - Könyv és más