Ez volt az első, hogy sikerült részt vennem ezen az eseményen, noha már az előző években is hallottam róla vagy épp terveztem is meglátogatni. A lényeg, hogy most sikerült és nagyon jó élményekkel gazdagodtam, amiket most szeretnék veletek is megosztani. Ahogy ígértem, a megnézett filmekről is írok pár sort, sajnos tényleg nem sokat, hiszen össz-vissz kettőre sikerült eljutnom. (Utólag rettentően sajnálom, de egy káosz volt az a hét.)

Itt az ideje elkezdeni gondolkozni a karácsonyi ajándékokon, így hát úgy döntöttem megosztom veletek a saját gyűjtésemet, amikből majd a barátaimnak és a családomnak tervezek választani egy-egy apróságot. Már tavaly is ezzel a módszerrel éltem és el sem tudom mondani, mennyire megkönnyítette számomra ezt az időszakot. Először is rettentően nagy a választék, ki se kell mozdulni értük, másodszor szinte minden sokszorosan olcsóbb, mintha itthon valamilyen üzletben próbálnánk megvenni. Az egyetlen probléma, hogy időben kell gondolni rá és a lehető legmegbízhatóbb eladót kell hozzá megtalálni. 

Talán sose volt olyan nehéz elkezdeni egy cikket, mint most. Kényes téma, nehéz rendesen definiálni, jellemezni és körbejárni, én mégis megpróbálom, pont azért, mert még sehol sem sikerült tökéletesen, főleg nem magyar nyelven. Szóval ebben az írásomban szeretném bemutatni a tomboyokat, azokat a lányokat, akik fiúsan, fiúnak néznek ki, de...De? Miért? Hogyan? 

Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, önmagamban, másoktól, tomboyoktól, hozzátartozóktól. Nem titok, hogy ezen apró csoportot én is erősítettem egy ideig, így részben saját tapasztalatokból is írok, de mégis mindenkinek annyira mást jelent, hogy egyszerre kell általánosítanom és részletekben beszélnem. Ennek a posztnak a megírásában több volt és jelenleg is tomboy leányzó segített, szóval szeretném nekik itt az elején megköszönni a válaszokat!

Az elmúlt egy hónapban erősen megcsappantak a bejegyzések számai és én magam is néha egyszerűen elfelejtettem, hogy van egy blogom is, annyi feladatom volt. Persze, mindenki tisztában van vele, hogy iskolaidőszakban semmi se könnyű és majdnem mindenki megbirkózik vele, szóval most nem nyavalyogni jöttem...

A megvan mindenkinek a maga problémája, de most az egyszer valahogy szeretném egy picit lelkizősre fogni ezt a bejegyzést, pedig ti is tudjátok, hogy egy két lépéssel mindig próbálok távol maradni a személyes életemtől itt a blogon. 

Az egyik kedvencem, amikor outfit posztot hozhatok nektek, viszont rettentően sok vele a munka, ezért elég ritka esemény az ilyen. Éppen ezért gondoltam arra, Dáviddal karöltve, hogy egy videóba összeszedek 3-4 outfitet és egy bizonyos téma szerint mutatom be nektek itt a blogon, meg a csatornán is. 

Rég vártam egy eseményt ennyire. Előre megterveztem, mikor, mit fogok megnézni, bár a teljesen tökéletes terv nem jött össze, mert a társaságom még úgy-ahogy véletlenszerűen fog aznap kialakulni. De igazán ettől se félek, mert tudom pár ismerősről, hogy biztosan jön, tőlem függetlenül is... De mi is ez? Hol és mikor? De legfőképpen: miért tervezz és gyere el? 

Hihetetlen, de ezt a bejegyzést, még anno a nyáron fotóztuk, amikor az egyik legjobb barátom átjött, hogy csináljunk valamit. Szóval így jutottunk el eddig a receptig, amit meg kell, hogy mondjam, rettentően szórakoztató volt elkészíteni.:) Szerintem az egyik legjobb elfoglaltság a közös sütés-főzés, szóval ezt az egyszerű receptet is ajánlom mindenkinek, aki erre vetemedne szabadidejében vagy csak nem idegenkedik a távol-keleti ízektől.