Azt hiszem nem vagyok túl egyedi, ha azt mondom kiskoromban éltem-haltam a kalózokért. Legalább 8 különböző kalózos könyvünk volt, farasangon másodikban kalóznak öltöztem és a playmobil, illetve makett kalózhajónkat meg se kell már említenem. Röviden én is mint minden gyerek, baromi izgalmasnak és érdekesnek találtam a kincskeresős kalandos tengeri életet. 

Ez a rajongásom pedig úgy néz ki egyáltalán nem múlt el. Igazából csak bele akartam olvasni egy este, még lefekvés előtt A kalózkirály lányába... Aztán arra eszméltem, hogy a köszönetnyilvánítás jön a következő oldalon, illetve hajnali kettő van. (Szóval maradt egészen kerek 4 órám arra, hogy kialudjam magam.)

Egyszerűen odáig vagyok a tökös, beszólogatós főhősnőkért, akik mellé, ha adunk egy természetesen helyes és visszaszólogatós srácot, aki ha lehet még ellenséges is (vagy legalábbis olyasminek kéne lennie). Tökéletes recept, legalábbis nálam határozottan bejön, amikor nem vágyom túl nagy fordulatokra vagy mély tartalomra, csak szimplán szórakozni szeretnék és kikapcsolni az agyamat.


Pont ebben nagyon jó volt a könyv. Alosa és Riden szópárbajai és civódása egymással elvitte a hátán szinte az egész könyvet, így fel se tűnt, hogy a 288 oldalból legalább a felében szinte semmi érdemleges nem történt. Ami persze elsőre rosszul hangzik, de igazából baromi szórakoztató volt, legalábbis számomra és egyértelműen ez a jobb megoldás, mintsem telerakni a sztorit random krakenek előbukkanásával és folyamatos hangulatfokozó izgalmakkal. (Amik miatt nevetségessé válna egy idő után az egész történet....De persze közben meg hiányzott, hogy valami igazi kalandba belefussanak, mint a Karib-tenger kalózaiban, na.)

Személy szerint különösen tetszett, hogy nem tudtam eldönteni, hogy ki a klasszikusan jó vagy rossz szereplő. Mindenkinek vannak hibái és senki sem teljesen fehér vagy fekete. Ugyanakkor persze a kalóz élet sem lett idealizálva, ami szintén jót tett a szereplők jellemének és önmaguk értékelésének.

Az alapötlet viszont jó, amolyan szokásos kalózos kincskeresős, bár nekem picit hiányzott a fantasy vonal, amit így is kapunk, de mégis egy picit több "kaland" jöhetne a következő részbe. (Gondolok itt a tenger fenevadjaival való harcra, meg úgy alapvetően a tengernyi (haha) legendára és mítoszra, amiket mind jól ismerünk vagy legalábbis hallottunk már róla.)

De igazából feleslegesen próbálom a hibákat keresni, mert maga az élmény megvolt, azóta egyértelműen kalózlázban égek és keresem a témába vágó könyveket és filmeket, amikből sajnos alig van. Komolyan hihetetlen hiány van a kalózos YA és NA polcain....(Igen, azt hiszem kénytelen leszek negyvenedjére is végig maratonozni a Karib-tenger kalózait. Jelentem a hétvégén meg is volt.)
Minden esetre alig várom a következő részt (mármint tényleg, ide vele!) és nagyon remélem, hogy minimum egy trilógiáról beszélünk, mert itt bőven van még minek történnie és nagyon-nagyon szeretném olvasni.

További állomások: 

09.21 - Deszy könyvajánlója

09.22 - Hagyjatok! Olvasok!

09.23 - Sorok között blog

09.24 - Kelly & Lupi olvas

09.25 - Könyvvilág

09.26 - Ambivalentina

09.27 - Deszy könyvajánlója

09.28 - CBooks

09.29 - Hagyjatok! Olvasok!

09.30 - Sorok között blog

10.01 - Dreamworld

10.02 - Kelly & Lupi olvas

10.03 - Nem félünk a könyvektől

10.04 - Interjú az írónővel - Deszy könyvajánlója

Hogy őszinte legyek, már alig vártam, hogy végre-végre elújságolhassam nektek is, hogy BTK tag, azaz Blogturné Klub tag lettem. Már pár napja, hete bent vagyok a csapatban, és ezt még mindig hihetetlen picit leírni, így a dolgok már kezdenek letisztulni, de őszintén szólva kicsit ijesztő, hogy rögtön az első turné, amiben részt veszek, egy szülinapi, azaz teljes mértékben rendhagyó darab.

Melyik volt az első könyv, amit elolvastál?

Az első BTK könyvem A kalózkirály lánya című kötet volt. Már alig várom, hogy közzétegyem itt a blogon a posztom róla, nameg, hogy megjelenjen (maga a kötet és méginkább, hogy a folytatás is). Igazából ehhez tartozik egy rövidke sztori is, miszerint én igazából csak bele akartam olvasni még este, lefekvés előtt... de annyira beszippantot, hogy hajnali kettőkor azt vettem észre, hogy a következő oldalon a köszönetnyilvánítás következik... meg amúgy is, hajnali kettő van. :)

Van olyan könyv, aminél epekedve várjátok a folytatást (de az csak nem akar eljönni)?

De még mennyire. Az egyik ilyen számomra, egyértelműen Kemese Fanni Pippa Kenn trilógiájának befejező kötete. Az első részt imádtam, a másodikat pedig tologatom, mert úgy szeretném továbbolvasni, hogy mindenképp megtudjam a trilógia végét, így pedig muszáj megvárnom az utolsó részt.
Ehhez hasonló a Tigris sorozat (A tigris átka, A tigris küldetése, A tigris utazása), aminek a negyedik része már jó régőta csak nem akar megjelenni magyarul, bár elméletileg mostanában jöttak olyasmi hírek, hogy már nem kell sokat várni rá. c:  

Ez a megkezdett bejegyzés lassan két éve várakozik, hogy végre elétek, olvasók elé kerüljön. Mint azt páran tudjátok, nagyon-nagyon szeretek játszani, bár nem mondanám magamat igazán gamernek, viszont így is a steam és origin profilom igazán bővelkedik játékokban és belepirulnék, ha meg kéne mondanom, hogy hány órám van különböző kedvenceimben, mint mondjuk a Sims 2/3-ban. (Hát lányból vagyok, na.)

Egyébként a blogolást magát is egy játék, azaz a fönt megnevezett Sims szövődményének vehetjük, hisz emiatt a játék miatt kerültem elsőnek bele az online barátságok és blogos közösségek világába. Az egyik első portálom is erről a játékról szólt, igen, az a klasszikus simses weblap volt, már ha ez bárkinek bármit is mond. 

Ettől függetlenül rengeteg más játékot is sikerült az idő során a szívembe zárnom, ráadásul nem is csak PC-n, hanem PlayStation 2-n (tudom, már nem túl menő, de én imádtam), Wiin, vagy éppen 2DS-en (régebben meg Gameboyon vagy éppen PSP-n). Ilyenkor egészen rájövök, hogy megöregedtem, vagy legalábbis mennyit fejlődött kiskorom óta a technika (és ez mennyire zseniális dolog). 

Viszont a mai posztban csak a PC-n játszott kedvenceimről szeretnék picit mesélni, ezzel is egyfajta ajánlót firkantani minden egyes darabról, hisz szívügyem, hogy minél többen megismerjék ezeket az apró időrabló csodákat.
Ha valamelyik esetleg megtetszene, akkor a nevére kattintva el is juthattok a Steam oldalára, ahol meg is tudjátok venni, vagy csak kívánságlistára tenni.


Én egyszerűen imádom. Egy nehéz nap után leülni és nyuszikra meg fácánokra vadászni, valami rettentően kikapcsoló és szórakoztató, bár elhiszem, ha egyáltalán nem hangzik annak.
Steamen el is érhető, bár érdemes megvárni a nagyobb leárazásokat, olyankor 3-4 euróért hozzá lehet jutni.


A lényege, hogy az általad választott ország/vezető birodalmát fejlesztd, terjeszkedj, harcolj, kereskedj és nyerd meg a játékot. A játékmenet körökre van osztva, így picit olyan, mint egy társasjáték (pl. Catan), csak animálva. Amíg a te köröd van, addig a többiek nem mozognak, amíg pedig vársz a te körödre, addig te ülsz nyugiban.
Szerintem barátokkal igazán megéri kipróbálni, igazán jó szórakozás így együtt. Steamen őt is megtaláljátok és itt is érdemes figyelni a leárazásokat, mert sajnos nagyon drága.


Az alapjáték szerintem kifejezetten nehéz, ugyanakkor pár beállítással meg már rettentően könnyűvé lehet tenni, szóval igazán személyre szabható.
Amit mindenképp szeretnék kiemelni, az a zene és grafika, ami nagyon passzol és tényleg valami eszméletlenül borzongató és Tim Burton stílusához hasonló.
Mindenképp érdemes kipróbálni, én több hónapig csak ezzel voltam képes játszani (illetve gameplayeket és tippeket néztem youtubeon), szóval vigyázat, erős függést okozhat.
Van hozzá multiplayer változat is, viszont amennyire tudom, azt külön meg kell venni, illetve két kiegészítő is érkezett már hozzá.