Ha ázsiai regényről van szó, egészen biztosak lehettek benne, hogy valahol az első sorban fogok megjelenni. Így történt ez most is, amikor megláttam, hogy a 21. század kiadó gondozásában egy új japán regény jelenik meg, ami kívülről és belülről is bevált recepttel dolgozik. Nem lehet elmenni a gyönyörű borító mellett, ami a cseresznyevirágzás lélegzetelállító mivoltát illusztrálja, na meg a kalikó cica mellett sem, hiszen ez is egy olyan pont, ami már előre megalapozza a történet hangulatát. Alig vártam, hogy belülről és jobban megismerjem ezt a történetet, szóval tartsatok velem és a többi bloggerrel ezen az igen korán jött tavaszi blogturnén!

Fülszöveg:

Ahogy lehull a végső szirom, az utolsó oldalra lapozol…

Üdvözlünk a Cseresznyevirág Könyvesboltban, a könyvrajongók menedékében, amely csak cseresznyevirágzáskor jelenik meg. Amikor kipattannak a finom szirmok, oltalomra találnak a búslakodók, a múlt miatt szenvedők. A boltban a titokzatos fiatal tulajdonos, Sakura, és bölcs kalikó macskája, Kobako várja azokat, akiknek törődésre van szükségük, akik gyógyulni szeretnének.

E könyv négy évszak történetét mondja el: mind a négy látogató egy-egy könyvet tart a kezében, amelyek hidat vernek múlt és jelen között, amelyek által el tudnak jutni a megértéshez, az elfogadáshoz. A könyvesbolt békebeli berendezését frissen főtt kávé illata lengi be. Sakura és Kobako a történetek erejével segít látogatóinak, hogy szembenézzenek a bánatukkal, és újult reményekkel léphessenek tovább.

Én és a könyv: 

Őszintén úgy érzem jobban bele kéne vetnem magam a japán kultúra és irodalom megismerésébe. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ez egy olyan könyv értékelésében miért vetődik fel, ami pont ezeket az ismereteket tudja bővíteni. Viszont úgy érzem, hogy olyan állandó elemekkel találkozom újból és újból, amikra szeretnék egy egyértelmű magyarázatot kapni. Ugyanakkor lehet, hogy nincs semmiféle kultúrális alapja ezeknek az ismétlődő mintáknak, szimplán egyfajta jelenleg aktuális trendről van szó. 

De hogy végre ki is fejtsem miről beszélek: Az elmúlt időszakban az általam olvasott japán regényekben több olyan központi elem is volt, ami ismétlődöt. Ilyen például egy vendéglátó egység fontossága és az epizodikusság. Avagy a kötet több kisebb történetre épül fel, amikben mind az a közös, hogy végső soron ugyanabban a vendéglőegységben játszódnak. Mindegyikben a központban a megbánt és el nem mondott szavak és nem jól lezárt kötelékek állnak, így a halál jelensége szinte folyamatosan jelen van valamilyen módon, na meg a szellemek is, de egyfajta kedves misztériumként, mintha "cozy fantasy" lenne. Ráadásul a mini történetekből rendre mindig négy darab van, amiből egy arról szól, hogy hogyan is alakult ki ez a vendéglátóegység. A macskák fontosságát pedig már nem is említem.

Viszont mindezek ellenére valahogy mégis mindegyik könyv más és más élményt tud nyújtani, és mást mond számomra el az életről, halálról, emberi kapcsolatokról. Ezt a mostani kötetet egy végtelenül intenzív karácsony előtti időszakban olvastam el, amikor úgy éreztem egy pillanatig se tudok lenyugodni és folyamatosan csak gyűlnek előttem a teendők. Viszont ez a könyv mindig segített lelassítani, megyugtatni és egy kicsit elmerengeni és belemerülni egy olyan idilli állapotba, ami egyértelműen feltöltött és segített folytatni az élet adta kihívásokat. Más hasonló könyvekkel ellentétben, ezt a könyvet nem tudtam igazán szomorúnak érezni. Nem volt megterhelő olvasni, még úgy sem, hogy a szereplők elveszítették szeretteiket. Úgy érzem nem tudom igazán jól szavakba önteni, milyen is a bája ennek a történetnek, hogy mennyire szerethető Szakura, a könyvesbolt eladója, na meg a kedves macskája.

Úgy érzem, hogy a jövőben ezt a könyvet újból elő kell vegyem. Lehetőleg egy tavaszi napsütéses napon, amikor virágzik a cseresznyefa. :) Összességében csak ajánlani tudom, kívül belül csodálatos kötet, amit jó érzés kézben tartani és jó érzés átélni. Macska és Japán rajongóknak pedig egészen kötelező!

Nyereményjáték:

A Cseresznyevirág Könyvesboltban Sakura, a tulajdonos és  Kobako, a bölcs kalikó macskája várják a betévedő könyvmolyokat! Ezúttal négy múlton merengőnek nyújtanak vigaszt a kezükbe kerülő könyvek.

Tartsatok bloggereinkkel ezen a különleges blogturnén, és ne felejtsetek el játszani se, mert a 21. Század Kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk meg is nyeri a könyvet!

További állomások:

[Blogturné Klub]

 Idén nem ez az első mesekönyvem, így talán nem annyira meglepő, hogy ilyet is láttok tőlem. Idén elhatároztam, hogy jobban elkezdek nyitni különféle műfajokra, és megpróbálok kicsit tudatosabban olvasni, hogy minél több számomra új dologba belekóstolni. Így történt az is, hogy a gyerekkönyvek felé fordultam, bár hozzá kell tennem, igen motiváló volt hallani más blogger társaimtól, hogy szoktak gyerek nélkül is, csak a maguk szórakoztatására mesekönyveket olvasni.

Így elöljáróban mindenképp hangsúlyoznám, hogy ez a poszt is olyan szempontok alapján íródik, hogy én, mint felnőtt ember milyennek találtam és mennyire élveztem ezt a kötetet a kezeim között forgatni. Mivel nincs a környezetemben kisgyermek, így olyan szempontból, hogy a tényleges célcsoportnak milyen lehet ez a történetgyűjtemény, aligha tudnék releváns gondolatokat megfogalmazni.

Fülszöveg:

Lépj be a balett varázslatos világába…

A balett négy klasszikus történetének időtlen és eredeti, táncoló hattyúkkal, fantasztikus tűzmadarakkal és cukortündérekkel teli, gazdag és inspiráló újragondolásában biztosan minden korosztály örömét leli!

A hattyúk tava

Csipkerózsika

A Tűzmadár

A diótörő

Fedezd fel a balett történetét, és élvezd a díjnyertes Caryl Hart sodró történeteit Briony May Smith pompás illusztrációival!

Én és a könyv:

Bár nem ez volt az első mesekönyvem idén, mégis ha a korosztály szerint nézzük, akkor azért a legutóbbiak kissé idősebb korosztálynak szóltak. Nem volt ennyi illusztráció, és egyértelműen magán a hosszú történeten volt a hangsúly bennük. Ezt csak azért hangsúlyozom, mivel számomra mondhatni első alkalom volt így eg ilyen mesét olvasni, ezt pedig úgy éreztem jobb itt előre tisztázni. 

Viszont annak ellenére, hogy merészen beválasztottam ezt a könyvet, egyáltalán nem bántam meg. A mesék nagyon aranyosak voltak és rendkívül kedves régi ismerősökként köszöntek vissza rám a lapok közül. Őszintén nem tudom mikor olvastam utoljára ezeket a meséket, vagy hogy egyáltalán valaha olvastam-e, hiszen meglehet, hogy csak hallgattam őket kisebbként. Viszont egyértelműen nagyon jó érzés volt újból felfedezni őket, ráadásul egy ilyen balett fókuszú köntösben. 

Nekem nagyon tetszett ez a keret, amit a balettes megközelítés hozott. Nem csak a mesékben jelentek meg ezek az elemek, hanem a könyv eleji bevezetésben, majd pedig a végén is, ahol egy ismertetőben röviden bemutatásra került mindegyik híres balett darab eredete, na meg magának a balettnak a története és történelme is. (Nem tudom, lehet megöregedtem, hogy ennyire tetszenek az ismeretterjesztő részek?) 

Mind a négy történethez nagyon bájos illusztrációk készültek, egészen pici apró képecskéktől kezdve az egészen nagy két oldalt is betakarókig. Be kell valljam, én az utóbbiakat preferáltam, azok voltak a számomra a legizgalmasabbak. Érdekes volt látni, hogy az elmúlt évek vagy éppen évtizedek változására hogyan alakultak át ezeknek a meséknek is az ábrázolása. Őszintén számomra ezek kissé kérdésesek, de lehet én vagyok túl maradi.

Összeségében egy végtelenül bájos és kedves mesekönyv ez, ami négy ikonikus történetet dolgoz fel úgy, hogy még felnőtt fejjel is elvarázsolt és beszippantott egy kis időre ebbe a csodavilágba, ahol bármi megtörténhet és a varázslat valódi. Ajánlom!

Nyereményjáték:

Ismerkedj meg a balett varázslatos világával, és fedezd fel a legszebb történeteit ebben a gazdagon illusztrált, gyönyörű kötetben, amelyet a Manó Könyvek hozott el nekünk magyar nyelven. Ha pedig játszol bloggereinkkel a turné során, akkor akár meg is nyerheted ennek a szemet gyönyörködtető könyvnek az egyik példányát.

Új játékunkban baletthez kapcsolódó kifejezéseket keresünk! Minden állomáson találsz egy meghatározást, a te feladatod pedig az, hogy kitaláld és beírd a megfelelő kifejezést a formunkba.

(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Virtuóz, gyors lépésekből, forgásokból, ugrásokból álló rész, amelyet vagy variációként, szólóban, vagy befejező részként együtt adnak elő a táncosok.

További állomások:

12.07. Utószó
12.09. Ambivalentina
12.11. Csak olvass!

 Igyekszem hűséges olvasó lenni, és ha egyszer egy író nevét megjegyeztem valamelyik kötete után, akkor egyrészt igyekszem felkutatni az eddig megjelent könyvei, másrészt pedig árgus szemekkel figyelem az új megjelenéseit. Elle Kennedy már igen régóta rajta van a megfigyeltjeim listáján. (Egyébként meglepő módon rövidke listáról beszélünk.) Így hát, már azóta vártam, hogy ez az újabb Briar naplók kötet megjelenjen, hogy befejeztem a sorozat első részét, a Graham-hatást, amiről egyébként itt írtam is, na meg igazából a nyári sajtóklubbot is kiemelhetném, ami egy végtelenül cuki limonádézós esemény volt, a Könyvmolyképző jóvoltából, ahol bizony megerőtitették azt az információt, hogy a második rész, amiről ez a bejegyzés is szól, még idén érkezik. Alig vártam, hogy olvashassam, majd mikor végre hozzám került a kötet, őszintén lementem hídba, hiszen ez talán az eddigi legvaskosabb regénye az írónőnek a maga 616 oldalával.

Fülszöveg:

A srác nőfaló, de igazából szerelemre vágyik… a lány viszont csak egy álkapcsolatot szeretne…

Diana Dixonnak sűrű nyara van. Próbál egy társastáncversenyre, két munkával zsonglőrködik, és ott van az expasija is, aki egyszerűen képtelen felfogni, hogy a kapcsolatuknak vége. Mindezek ellenére még bőven marad ideje és energiája elküldeni Shane Lindley-t a fenébe.

Shane most költözött be a szomszéd lakásba, és a jelek szerint az az életcélja, hogy lefeküdjön a szurkolócsapat minden női tagjával. Persze, magas és vonzó hokijátékos, de akkor is zűrt csinál Diana területén. Szóval elengedhetetlen néhány szabály lefektetése: nincs buli az épületben, semmi kavarás Diana csapattársaival, és a legfontosabb: igyekezzen elkerülni magát Dianát is.

Diana csak azt nem tudja, hogy Shane-nek már elege van a futó kalandokból és abból, hogy nem sikerül túltennie magát azon, hogy a barátnője szakított vele. Shane kapcsolatot akar, és amikor az exe visszatér a képbe, azt hazudja, barátnője van: csak hogy féltékennyé tegye. És ki tudná jobban eljátszani a barátnőt a nagyszájú új szomszédjánál?

Bár Diana nem szívesen szegi meg a saját szabályait, ez a kamukapcsolat tökéletes megoldás lehet az ő problémáira is az exével, és nemsokára már nem tudja letagadni, hogy valami nagyon is szikrázik közte és Shane között. Valami dögös és teljesen váratlan. És lehet, hogy kezd túlzottan valóságossá válni…

Én és a könyv:

Mint már fentebb is említettem, alig vártam, hogy újra visszatérhessek a Briar kampuszára. Úgy érzem, valahogy Kennedy hokis srácaira nem tudok ráunni, még úgy sem, hogy nem szigorúan nézve ez már a tizenegyedik része a sorozatának. Szigorúan nézve persze csak a második, hiszen a Briar naplók, azaz a "harmadik generáció" még csak egy kötetet számlált a Dixon-szabály megjelenése előtt. 

Őszintén, sok mindent elfelejtettem már az előző rész olvasásából, így eleinte egészen nehezen tudtam elhelyezni, hogy karakterügyileg hol is vagyunk, kinek a kijeiről szól ez a rész. Őszintén, valamiért én azt gondoltam, hogy csakúgy, mint a sorozat előző része is, ez is az első generáció valamelyik gyerekének a pártaláló története lesz, de ennél nem is tévedhettem volna nagyobbat, hiszen a két főszereplőnk szüleinek kilétét eddig homály fedte, és ők csak most mutatkoztak be a történet során, nem úgy, mint a már emlegetett főszereplő páros, akikről egész hamar kiderült számomra, hogy az előző turbékoló páros közeli barátai. (Ezt az előző részből tudtam volna, ha emlékeztem volna.)

Mostanában abszolút divatos az enemies to lovers trope, ezt meg is lovagolja ez a könyv, ráadásul az első generáció első részéből ismerős álbarát/álbarátnő elemet is felhasználja. Ami pedig az első generáció harmadik részének egyik fő mozgatórugóját illeti, itt is megtalálható. Francia szappanopera helyett itt egy "Too Hot To Handle"-höz hasonló reality show a rajongás tárgya, amire közösen iszogatva rákapnak a főszereplők, nem is kicsit. Nem lehet azt mondani, hogy Kennedy nem hasznosította újra kissé az eddig jól bevált elemeket, de őszintén, én nem éreztem úgy, hogy ez a történet kárára ment volna. Pont, hogy ellenkezőleg. Hiába láttuk már ezeket az elemeket és ezeket a fordulatokat, a történet maga mégis egyedi és új volt, így teljes mértékben élvezhető. Őszintén alig vártam a fejezetek közbe is, hogy leülhessek végre folytatni az olvasást, és haladjunk előre. Hiszen így, hogy már szinte a legelejétől álkapcsolatban voltak a főszereplők, így teljesen más lett az íve a történéseknek és a mérföldkövek is kicsit áthelyeződtek és eltolódtak.

Ennek megfelelően egyébként a pikáns jelenetek is egészen a történet végére tolódtak, viszont így kellően felcsigázták az olvasót a várakozással és az éppen-hogy-valami-történik pillanatokkal. Engem ez igazából inkább üdített, mint bosszantott, mivel mostanában egészen gyakran futottam bele olyan romantikus könyvekbe, amiknek nagyon hamar átalakul a tartalma folyamatos aktus leírásokra, és ennek nem sok értéke van szórakoztatás szempontjából. (Meg hát más szempontból sem.) 

Ami viszont elgondolkodtatott, hogy az évek előrehaladtával egyre kinkybb és szélsőségesebb szexuális aktusokat és témákat ír meg Kennedy, ami nem tudom a valós idő múlása miatt adódik-e, vagy mert ennyi ilyen könyv megírása után, már akar valami újat beletenni, de egyértelműen perverzebbeknek érződnek számomra ezek a srácok, mint az előző generációk.

Persze a régi karakterek is beköszöntek, így ez lett az a rész, ahol Garrett Graham (Papamaci) kisírta a szemeit a kislánya esküvőjén, és ahol szintén a fent említett hokicsillag és John Logan jelenléte elérte, hogy a mostani "harmadik generáció" tagjai a gatyájukba csináljanak a csodálattól.

Összességében én baromira élveztem ezt a részt is. Vicces volt, kedves és szerethető. Bevallom, kissé meg is könnyeztem a vége felé, bár azt is muszáj hozzátennem, hogy kicsit sok is lett a végére a drámából nekem. De Kennedyre egyszerűen már nem tudok haragudni, örök rajongójává váltam már évekkel ezelőtt, és ez a rajongás továbbra is töretlenül kitart. Alig várom a sorozat következő részét!

Nyereményjáték:

Már itt is van Elle Kennedy Briar-naplók sorozatának második része, ahol a kedvenc egyetemünk kedvenc sportolói vissza is térnek! Nem kevesebb, mint 616 oldalon keresztül szórakoztat minket a hokis románcok koronázatlan királynője, így ha kíváncsi vagy, mit tartogat számunkra a Dixon-szabály, akkor mindenképp tarts bloggereinkkel!

A mostani játékban kicsit teszteljük az Off-campus/Briar U/Briar naplók  ismereteiteket. Minden egyes állomáson egy idézetet találtok valamelyik eddig megjelent kötetből, a feladatotok pedig, hogy beírjátok a kötet címet, amelyből az idézet származik.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“A legjobb barátok együtt szenvednek, vagy sehogy.”

Továbi állomások:

- Blogturné Klub -

12.01 - Ambivalentina

12.03 - Kitablar

12.05 - Angelika blogja

 Talán nem mondok újat azzal, hogy ha a Blogturnénál japános könyvről szerveződik turné, akkor abban bizony én is benne leszek. Akik régebb óta követnek, már tudhatják, hogy abszolút a gyengepontom bármilyen távol-keleti kultúrával foglalkozó könyv, hát még a macskás könyvek, így a Csibineko Vendéglő a Kíváncsi Macskához teljes mértékben telibe találta az ízlésemet. Amikor elolvastam a fülszöveget, ami pedig a regényben megejelő étterem és főzés fontosságát hangsúlyozta, akkor lettem teljesen biztos, hogy ez valami olyasmi, ami nekem tényleg egyszerűen muszáj lesz elolvasni.

Fülszöveg:

„Kövesd a Koito folyót, amíg el nem éred a partot. Onnan fehér tengerikagylók ösvénye vezet majd el a Csibineko Vendéglőhöz. Lépj be – már számítanak rád. És macskák is lesznek."

Kotoko a testvérét gyászolja – bátyja felfelé ívelő színészi karrierje ugyanis derékba tört, amikor Kotoko életét mentve, tragikus balesetben életét vesztette. A lány végső elkeseredésében Csibába indul: hallott ugyanis egy vendéglőről, ahol az emberek még egyszer utoljára találkozhatnak elhunyt szeretteikkel, és csupán annyit kell tenniük, hogy megkóstolják a kifőzde ételeit.

Kotoko hiszi is, meg nem is a szóbeszédet. Ám amikor megérkezik, Kai, a vendéglő fiatal szakácsa, anélkül teszi le elé a menüt, hogy Kotoko egy szót szólt volna. A tányérokon sorakozó ételeket régen mindig a bátyja készítette el neki – és ez csupán az első lépés a furcsa események hosszú sorában…

A Csibineko Vendéglő a Kíváncsi Macskához olyan, mint egy meleg ölelés, vagy a nagymama forró főztje: egyenesen a lélekhez szól. És közben, ahogy azt a japán irodalomtól megszokhattuk, emlékeztet minket arra, hogy melyek az igazán fontos dolgok ebben a rohanó világban.

A világhírű Mielőtt a kávé kihűl-sorozat rajongóinak ajánljuk.

Én és a könyv:

Bár egészen rossz hangulatban kezdtem neki a könyvnek, ahogy haladtam a történetben előre, egyre inkább megnyugtatott, ahogy egyre jobban belemerültem abba a varázslatos atmoszférába, amit Takahasi Juta teremtett. A könyv alapvetően kerek egész, egy történet, de minden egyes fejezet külön novellaként értelmezhető, újabb és újabb karaktereket bevonva. 

Minden fejezet egy hozzávalóval kezdődik. Mindegyikben közös, hogy valamilyen módon erősen kötődik a Csiba régióhoz, ahhoz a part menti nyugodt vidékies részhez Tokió mellett, ahol maga a címben is szereplő Csibineko Vendéglő megtalálható. Ezek a hozzávalók aztán fontos szerephez jutnak a későbbiekben, hiszen mindig fő elemei a fejezethez tartozó szereplő életének, és a receptnek, ami a fejezet végén megtalálható. 

Ami számomra nagyon érdekes élmény volt, hogy annyira nagy érzelmi töltettel és részletes leírással kerültek az ételek leírásra, hogy azt vettem észre magamon egy-egy fejezet végére érve, hogy végtelenül megkívántam az addig részletezett és taglalt ételt. Szerintem szinte még soha nem kezdtem el ilyen típusú könyvből főzni, de most muszáj volt kipróbálnom egy-egy receptet, annyira íncsiklandóan szólt a leírásuk. (Erről az esetről egyébként Instagrammon is posztoltam, lessétek meg!)

Maguk a történetek mind a gyászt, az elmúlást igyekeznek feldolgozni. A Csibineko vendéglő is arra ad lehetőséget, hogy a gyászoló félnek lehetősége legyen még egyszer utoljára beszélni az elhunyt szerettével és így elmondhassa mindazt, ami benne ragadt, amit megbánt, hogy eddig nem mondott ki. Mint az lenni szokott az ilyen japán történetekben, amennyire kellemes és nyugodt az atmoszféra, annyira meglepő és más a történetvezetés és a végkifejlet. Én személy szerint ezért teljesen oda vagyok, mert valahogy jó érzés, hogy nem az ismert toposzokkal találkozom és még a legegyszerűbb történet is valahogy mást tanít és mást mond, mint az, ami a számomra ismert kultúrkörben íródott. 

Összességében nagyon élveztem olvasni a Csibineko Vendéglőt, nagyon kellemes és szép élményt nyújtott. Amellett pedig egyszerűen nem lehet elmenni szó nélkül, hogy mennyire aranyos a kötet borítója, engem teljesen megvett, ráadásul nagyon szépen illusztrálja magát a történet helyszínét és hangulatát is. Nagyon ajánlom!

Nyereményjáték:

Megjelent A Csibineko Vendéglő a Kíváncsi Macskához az Kossuth Kiadó gondozásában! Ez a meghitt, japán hangulatú történet a gyász, az emlékezés és az újrakezdés lírai elegye – egy vendéglőben, ahol az ízek hidat képeznek élők és holtak között. Tartsatok bloggereinkkel, és merüljetek el ebben a szívmelengető, mégis misztikus utazásban, ahol a macskák, a gőzölgő levesek és az emberi kapcsolatok finom szálai mutatják meg, mi az, ami igazán fontos az életben.

A könyv Japánon belül Csiba régiójában játszódik, így a kérdések, amikre a válaszokat várjuk, mind ehhez a régióhoz köthetőek. Minden egyes turné állomáson így egy kérdéssel fogtok találkozni, amire a választ a blog nevével jelzett rublikába várjuk. Jó játékot!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Melyik mezőgazdasági termékéről híres Csiba prefektúra?

További állomások:

- Blogturné klub -

11.27 - Ambivalentina

11.29 - Hagyjatok! Olvasok!

12.01 - Pandalány olvas

12.03 - Csak olvass!

Több mindent is vártam ezzel a könyvvel kapcsolatban. Elsődlegesen azt, hogy megjelenjen, hiszen nem csak, hogy nagyon jól hangzott goodreads értékelések alapján, de személyes ajánlásokat is kaptam. Ezen felül pedig a könyv megjelenése és olvasása azt is jelentette számomra, hogy befejeztem a szakdolgozatom igen keserves megírását, ami immáron meg is történt, és el se tudom mondani, mennyire megkönnyebbültem miatta. Végezetül pedig ezer éve nem olvastam indiánokról. Anno az egyik kedvenc témám volt kislányként, nem is említve a tényt, hogy Kanada külön szeglettel büszkélkedhet a szívemben, és bár Új-Skóciában nem voltam, azért más indián rezervátumokba eljutottam, így alig vártam, hogy ez a kötet visszarepítsen az ottani fenyvesek és vízpartok varázsához.

Fülszöveg:

Az egyik család legnagyobb vesztesége.

Egy másik legsötétebb titka.

Mi lesz, ha kiderül az igazság?

1952 júliusában egy indián család érkezik Kanadából a Maine állambeli áfonyaföldekre idénymunkára. Pár héttel később a négyéves Ruthie-nak nyoma vész. Utoljára a hatéves bátyja, Joe látta, amint a mező szélén üldögél a kedvenc kövén. A fiút évekig marcangolja a bűntudat, amiért nem figyelt eléggé a húgára.

Maine-ben egy Norma nevű kislány egy tehetős család egyetlen gyermekeként nő fel. Az apja távolságtartó, az anyja pedig idegesítően túlfélti. Norma furcsákat álmodik, bár valójában inkább mintha emlékeket látna. Ahogy felnő, ráébred, hogy a szülei valamit eltitkoltak előle. Valamit, ami az egész életét, a családját és az identitását is megkérdőjelezi.

Amikor Norma évtizedekkel később elkezdi felkutatni a múltját és az emlékeit, az útja érzelmekkel és fájdalommal teli, ám lélegzetelállító bizonyítéka a szeretet megtartó erejének.

Én és a könyv:

Hiába készítettem fel magamat lelkiekben, hogy ez bizony egy szomorkodós, érzelmes és néhol sírós történet lesz, így is váratlanul ért, amikor elsőnek megkönnyeztem egy jelenetet. Alapvetően nem gyakran történik ez meg velem, így szkeptikusan álltam itt is a dologhoz, de a könyv olvasása közben rá kellett jöjjek, hogy nem is csak a néhai könnyek képében hat rám a kötet. Olyan hihetetlenül nyomódott rá a hangulatomra az olvasottak által belém bújó érzelmek, hogy magam sem értettem, hogy mégis mi bajom lett az olvasás alatti napokban. Ezer éve nem tapasztaltam már ilyet, hihetetlen módon rezonált velem ez a történet, amit őszintén, már most itt a bejegyzés elején nyugodt szívvel mondok az évem egyik legjobb regényének.

Szinte hihetetlen a számomra, hogy egy első könyves szerző alkotta meg ezt a csodát. (Bár ahogy lecsekkoltam, hálistennek nem állt meg Amanda Peters egyetlen könyvnél, és azóta már a második regénye is megjelent, reméljük magyar nyelven is minél hamarabb olvashatjuk.) Olyan szépen bánt a történetvezetéssel, a karakterekkel és az időben ugrálással. Megannyiszor váltogatta egyetlen fejezeten belül, hogy az elbeszélő éppen egy emlékről mesél, a jelenről mesél vagy külső megfigyelőként narrál és utal ki a jövőre, és minden egyes alkalommal működött, és minden egyes alkalommal pontosan tudtam, hogy mi történik. Ez számomra hihetetlen volt, hiszen megannyi történetet szabdal szét az ilyen történetvezetés és tesz élvezhetetlenné, de itt valahogy működött. 

A történet két elbeszélő váltott szemszögeiből tevődik össze. Ruthie, azaz Norma és a legkisebbik bátyja, Joe meséli el a történetüket egy-egy fejezetben, ahol viszont, mint ahogy fentebb is említettem szabadon ugrálnak a múltban, távoli múltban, jelenben és még a jövőben is (igaz, az utóbbiban csak nagyon ritkán). Én egy picivel Norma fejezeteit jobban élveztem, talán azért is, mert annyira hatásosan lett ábrázolva Joe önpusztítása és féktelen belső haragja és önmarcangolása, hogy rossz volt és nehéz az ő életútját olvasni, hiszen ő maga volt önmaga legnagyobb ellensége. 

Ezzel szemben Norma fejezeteiben a gonosz karaktere megtestesült az édesanyjában. De közbe a legnagyobb szeretet és jóság karaktere is az édesanyja karakterében nyilvánult meg, és ezt az ambivalens érzést annyira jól ábrázolta az írónő, hogy egy percig sem tudtam igazán szeretni vagy igazán utálni a karakterét. Nagyon szép volt, ahogy ez a konfliktus a fiatal évektől kezdve egészen a halálon túlig végigívelt, hiszen a kettősség és a szeretetet kiegészítő keserű és kellemetlen érzés folyamatosan ott volt, csak mindig az aktuális helyzetnek megfelelően változott. Eleinte a túlféltés, a gyermek szinte teljesen eltitkolása és szabályozása váltott ki belőlem ellenérzetet, végül pedig az önzőség a teljes és totális egocentrikusság, amit közbe mégis végig átitatott a szeretet.

Nagyon izgalmas és megrendítő volt a két család történetét párhuzamosan olvasni, teljesen belemerültem és magával ragadott a történet. Számomra egy nagyon jelentőségteljes olvasási élmény volt ez a kötet és szívből ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi, hogy nyitott a szíve most egy ilyen érzelmes és érzékeny könyvre.

Nyereményjáték:

Amanda Peters első magyarul megjelent regénye a ‘60-as években, Amerikában játszódik, ahol Maine államba érkezik egy indián család idénymunkára áfonyát szedni. Egy nap a legkisebb gyermek eltűnik. A tragédia napról napra emészti fel a családot, mégis sok év múltán is él bennük a remény, hogy a szeretett Ruthie egyszer hazatér. A könyv egy érzelmekkel teli utazás, melyben egyetlen rossz döntés hatással van két család életére is. Tartsatok bloggereinkkel és a General Press Kiadó jóvoltából esélyetek nyílik nyerni egy példányt a könyvből!

Játékunk során az Áfonyaszedők történetéhez hasonlóan családregények címeit kell kitalálnotok minden állomásunkon. A helyes válaszokat az űrlap megfelelő sorába tudjátok beírni. Sok sikert mindenkinek

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

H_ _o _t     r_ma_ _ i _ a

További állomások:

11.10. Pandalány olvas

11.12. Kelly és Lupi olvas

11.15. Olvasónapló

11.17. Ambivalentina

11.19. Könyv és más

11.21. Kitablar

11.23. Csak olvass!

11.25. KönyvParfé

 Mg sose olvastam Ali Hazelwoodtól ezelőtt. Persze a neve rengetegszer szembe jött, ma már szinte megkerülhetetlen ha az ember lánya a new adult romantikus könyvek között keresgél. Valamiért viszont eddig nem adódott úgy, hogy bármilyen könyve is a kezem ügyébe került volna. Ez most megváltozott és mennyire jól is tette. A kötet elején maga az írónő állítja, hogy ez lett a kedvenc könyve önmagától és már most azt hiszem meg tudom erősíteni, hogy nem ismerve a többi kötetét is ebben valószínüleg igaza van, mert ez tényleg jól sikerült.

Fülszöveg:

Egy műugró és egy sztárúszó tiltott vizekbe merül – és titkokkal fűszerezett szenvedélyes románcba kezdenek.

Scarlett Vandermeer árral szemben úszik. Harmadéves a Stanfordon, és a fő versenyszáma a toronyugrás. Arra koncentrál, hogy kerülje a bajt, bejusson az orvosi egyetemre és felépüljön abból a sérülésből, ami majdnem véget vetett a karrierjének. Nincs ideje kapcsolatokra, legalábbis ezt mondogatja magának.

Lukas Blomqvist az úszócsapat kapitánya, olimpiai bajnok, a vízi sportok aranyifja, aki remekül viseli, ha a középpontban van. Aranyérmeket nyer, és rekordokat dönt: minden tempóra maximálisan koncentrál. Első látásra Lukasban és Scarlettben nincs semmi közös. Aztán kiderül egy jól őrzött titok, és minden megváltozik.

Így hát egyezséget kötnek. Titkos, de annál szenvedélyesebb viszonyba kezdenek, amit csak átmeneti, kölcsönösen kielégítő kalandnak szánnak. De ahogy egyre fokozódik a nyomás az olimpiára való készülődés közben, a kapcsolatuk új szintre lép a hálószobán kívül is. Ám amikor Scarlett rájön, már lehetetlennek érzi, hogy távol maradjon Lukastól, szembe kell néznie a felismeréssel, hogy a szíve veszélyes vizekre tévedt…

Én és a könyv:

Őszintén nem is igazán tudtam mibe fogok keveredni, hiszen jó szokásomhoz híven, nem olvastam el a fülszöveget és egyből fejest ugrottam azzal a mottóval, hogy én akkor most megismerem Ali Hazelwood munkásságát. Aztán eljutottam az első oldal környékén a figyelmeztetésig, hogy ez bizony nem egy egyszerű cukimuki romantikus könyv, nem bizony. Ez a kötet egy olyan kapcsolatra alapul, ami kinky, avagy nem megszokott szexuális fétiseken alapul. Röviden és tömören BDSM. Ahogy ezt elolvastam kicsit le is szédültem a kanapéról, mert úgy éreztem, hogy abszolút nem állok készen egy szürke 50 tipusú olvasmányra, de meg kell nyugtassak mindenkit, aki hasonlóan érez: nem hasonlít a kettő.

Bár nem vagyok szakértője a BDSM irodalomnak korántsem, viszont őszintén én nem is tudom, hog tényleg igazán abba a kategóriába sorolnám-e ezt a könyvet. Én őszintén úgy éreztem, hogy egyáltalán nem durva és egészen minimális az a szint, ahol egyáltalán megrökönyödök, de talán ezek a könyvek már túlságosan is kimerítették az ilyen impulzusokra való érzékenységemet. Szóval röviden, nem hinném, hogy extrább jelenetek vannak benne, mint egy szokványos felnőtt romantikus kötetben. Ami viszont számomra kiemelkedő volt, az ennek az aránya.

Nagyon tetszett, ahogy az írónő felépítette a történetet. Elsőre meg is lepődtem, hogy ugyan mit lehet húzni egy ilyen romantikus esetében majdnem 500 oldalig, de határozottan nem volt túltolva, sőt. Mindkét főszereplő élsportoló, illetve az orvosira készül, így abszolút szerves része lett a történetnek a sport, illetve a tudományos világ is. Itt kifejezetten csodálkoztam, amikor kiderült számomra, hogy Hazelwoodtól nem is áll távol az utóbbi téma, és bár nem igazán értek a biológiához vagy kémiához, azért a STEM témaköre nagyjából megvan. Amire ki szeretnék lukadni az az, hogy nem igazán találtam orbitális hibákat és egészen meg tudtam venni, hogy a főszerplőink értik is azt, amiről beszélnek. Ez pedig számomra nagyon sokat jelent, hisz ha régebb óta követtek, tudjátok mennyire ki tud akasztani, amikor úgy érzem, hogy igazából beöltözős pornó, amit a kezembe adtak, nem pedig egy valós sztori két egymásra találó *helyettesítsd be az éppen aktuális szakmát* ember között. 

Ami még nekem egészen a gyengém, köszönhetően például Elle Kennedy munkásságának, azok a sportrománcok, vagy legalábbis azok a sztorik, ahol a sport szerves részt játszik. Én magam is rendszeresen sportolok, így különösen a szívemhez nőtt a téma (bár az isi gaz, hogy a saját sportágaimról még sose olvastam szinte) és nagyon jól esett a fagyos hokipályákat most a klóros úszómedencékre cserélni. Eddig nem volt behatóbb ismeretem a műugrás világába, de a regény abszolút meghozta a kedvemet, hogy kissé beleássam magam a sportba, mert nagyon különlegesnek éreztem olvasás közben, hiszen a főszereplő hölgyeményünknek ez a választott sportja, míg a férfi főszerplőnk a z úszók kapitánya.

A könyvben igen fontos helyet kapnak még a mellékszerplők is, illetve kifejezetten egy hölgyemény, aki bár a történet elején még a férfi főszerplőnk párja, szépen lassan a női főszerplőnk legjobb barátnőjévé válik... Igen, miközben a főszerplőink szépen lassan megtalálják egymás felé az utat. Azt hiszem nem kell magyarázni, hogy hova is vezet ez az út, viszont nekem nagyon tetszett, hogy a konfliktushelyzeteket nem drámával és ármánykodással valósította meg az írónő, hanem sokkal inkább emberi belső vívódások és gondolatok, na meg megannyi érzelem megmutatáával.

Őszintén, én meg lettem győzve, hogy érdemes Ali Hazelwood nevét megjegyezni és mostmár kíváncsian fordulok az eddig megjelent köttei felé is, mert úgy érzem, hogy igazán tudja, hogy mit is csinál és azt pedig baromi jól. Ajánlom!

Nyeremnyjáték:

A Maxim Kiadó a Könyvfesztiválra elhozta Ali Hazelwood friss megjelenését, ami egy igazán különleges történet Scarlettről és Lukasról és az egyetemi uszodák világából. Tartsatok velünk a Blogturnén, ahol ti is megnyerhetitek Ali Hazelwood legszenvedélyesebb és legmélyebb történetét! 

Ha már úszás és műugrás, akkor most kiderül, hogy mennyire ismered az olimpiák világát. Minden blogon találsz egy képet egy sportolóról, a te feladatod pedig az lesz, hogy felismerd, hogy ki szerepel a képen. A turné végén a Maxim Kiadó által felajánlott Deep End című könyvet nyerheti a szerencsés! Hajrá! 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

Olasz úszó, a 100 méteres mellúszás uralkodó olimpiai bajnoka, aranyérmet szerzett a 2024-es nyári olimpián.

További állomások:

Findusznak háromszor is van szülinapja egy évben, többek között emiatt is nagyon tudtam irigyelni kicsiként. Varázslatos volt kicsiként a számomra, és igazából a mai napig az, hogy milyen részletességgel és szellemességgel jelennek meg apróságok minden egyes oldalon a vidéki élet szépségéről. Városi gyerekként ez számomra egy teljesen más világ volt, főleg a sok szerszámmal és barkácsolással, ami a Pettson és findusz könyvekben megjelenik. A konyhában viszont kicsit jobban otthon érzem magam, így alig vártam, hogy belefeledkezhessek egy tortasütős mesébe az öreggel és a kedvenc macskájával.

Fülszöveg:

Mindaz, amiért az emberek annyit beszéltek az öreg Pettsonról, Findusz születésnapján történt. Findusznak, a kandúrnak egy évben háromszor volt születésnapja, csak mert úgy érdekesebb; és valahányszor beköszöntött a nagy esemény, Pettson palacsintatortát sütött neki.

Mint mindig, az öreg aznap reggel is kint járt a tyúkólban, és egy egész kosárra való tojást gyűjtött össze. Amikor azonban nem talált lisztet az éléskamrában, és be akart menni a faluba vásárolni, hirtelen minden a feje tetejére állt...

Én és a könyv:

Igen könnyű félreérteni a helyzetet külső szemlékőként, ha nem avatnak be minket igazán a részletekbe. Nos, így esett, hogy az öreg Pettsont is kikiáltották a környék bolondjának, pedig szegény ember csak palacsintatortát próbált sütni a kedvenc kandúrjának születésnapja alkalmából. (Amiből mellesleg három is van egy évben.) 

Nagyon szeretem a kettejük kapcsolatában, hogy ugyanazokat a dalógusokat képesek lefolytatni egymás után többszőr, amikor is Pettson megkérdezi a macskát, hogy ugyan miért tett valamit valahova, vagy miért tett valamivel valamit, mire a kandúr közli, hogy ő bizony soha nem tett ilyet. Végül pedig Pettson belátja, hogy akkor biztos ő volt. Ez lehet valami egészen egyszerű és még mondhatni értelmes dolog is, hogy egy kulcs miért nincs a helyén, vagy miért voltak a padon a tojások, de egészen abszurdak is, minthogy ki ette meg a lisztet.

Ezek a kedves és kellemes beszélgetések nagyon jó humorforrások a történetben. Én több helyen is felkuncogtam, ahogy lapozgattam a könyvet, annyira jó volt a dinamika a kedvenc főszereplőink között. Bár lehet, ehhez már illene hozzászoknom, így hogy csak ezen a turnén belül már a harmadik Pettson és Findusz könyvvel találkozom.

Ami külön tetszett még a történetben, az a következményekből következő kötvetkezmények láncolata, amit az öreg felvázolt a macskája számára. Hiszen csak ahhoz, hogy a palacsintatorta elkezdhessen készülni, négy különböző "kihívást" is teljesíteniük kellet, melyek mind egymásra épültek. Nagyon tetszett ez a mese is, nem is említve a történetet illusztráló képeket. Sven Nordqvist nem tud rosszat alkotni, kezdem egészen így érezni.

Összességében megint csak egy csodás gyermekkönyvvel volt dolgom. Olyan kötet ez, amit egyszerre élmény kicsiként és nagyobbként is, nem is említve, hogy egyedül csak saját szórakozásra felnőttként is hihetetlen jó kikapcsolódás. Be kell valljam, hogy egy vasárnapi nagy ebéd után akadt a kezembe, és bár már adva volt, egy jó szundikálás, a könyv olvasása után már kérdés sem volt, hogy itt olyan szieszta lesz, amit a szomszéd bikája is megirigyelni a létrán. Csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Nyereményjáték:

Újabb szórakoztató nyitogathatós Pettson és Findusz történet jelent meg a General Press kiadó gondozásában, így bloggereink jó szokásukhoz híven górcső alá vesz minden apró megbújt muklát és felfedezi hogyan épít autót a kedvenc zsémbes öregemberünk és macskája. A mostani turnéban egy-egy állomáson régebbi kötetek is felbukkannak, így egy igazán izgalmas és intenzív állomáslista vár rátok. Tartsatok velünk és nyerjetek meg egy példányt az új kötetből!

A mostani játék során próbára tesszük a tudásotokat a Pettson és Findusz könyvekkel kapcsolatban. Minden állomáson egy kérdés és három válaszlehetőség vár rátok, melyek közül a helyes válasz betűjelét várjuk megoldásként beírva a Rafflecopter megfelelő mezőjébe. Sok sikert!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Melyik évtizedben jelent meg az első Pettson és Findusz könyv (eredeti nyelven)?

A) 1970-es évek

B) 1980-as évek

C) 1990-es évek

További állomások:

10.01 - Ambivalentina (Pettson és Findusz autót épít)
10.04 - Veronika's Reader Feeder
10.05 - Ambivalentina (Tűzijáték ​a rókának)
10.07 - Könyv és más
10.09 - Ambivalentina (A ​kandúr szülinapi tortája)

Azt hiszem már senki sem lepődik meg, hogyha egy újabb ázsaiai témájú kötettel érkezem a blog felületére. Ma sincs ez másképp, hiszen elindul a Szohó mester utolsó teája című könyv turnéja, amire még jó, hogy jelenkeztem és alig vártam, hogy olvashassam a Trend kiadó újdonságát. Nagyon kíváncsi voltam mit tud adni ez a rövidke regény, mert hogy alig 150 oldalon bontakozik ki a cselekmény és habár témájában ázsiai, az írója egy francia úriember.

Fülszöveg:

Cyril Gely kisregénye költőien szép utazás a 19. századi, Meidzsi-kori Japánba, ahol minden átalakulóban van, csak a fecskék suhannak megszokott röptükkel, a fák borulnak virágba minden tavasszal, és a teaszedőnők éneke csendül fel újra meg újra.

Én és a könyv:

Annak ellenére, hogy a kötetet egy francia író írta, hihetetlenül japán hangulatot áraszt. Sőt, meg se tudnám mondani, hogy nem egy eredetileg japánul írt kötetet tartok a kezemben. Van az a tipikusan japán írásmód, vagyis sokkal inkább fogalmazásmód, ami magából a nyelvből is adódik. Ha olvastatok már japán verseket vagy novellákat, esetleg konkrét regényt, de nem kifejezetten a modern időkből, akkor talán értitek is mire gondolok. Ha más nem, akkor a haiku műfaja lebegjen a szemeitek előtt. 

  A gyermekkorom olyan meghatározó része volt a Pettson és Findusz könyvek nézegetése, hiszen olvasni még nem tudtam, hogy a mai napig ha este kakaót iszok, késztetést érzek, hogy belelapozzak valamelyik meséjükbe. 

Amikor megtudtam, hogy már animációs mese is készült belőle, már tinidzserként is visszaültem a gyerekcsatorna elé, annyira jól esett újból találkozni a kedvenceimmel. Ez pedig a mai napig igaz és így maradt, erre pedig a legjobb példa ez a turné, ahol kicsit úgy érzem a "Findusz zöldborsó mennyországba" kerültem, hiszen alig pár naponta hozhatok nektek újabb és újabb cikkeket az öregről és a kismacskájáról. 

Fülszöveg:

Pettson és a kandúrja, Findusz békésen éldegélnek vidéki házukban.

Ám egy nap híre megy, hogy róka ólálkodik a tyúkólak körül.

Az öreg és a macska mindent latba vetnek, hogy feltartóztassák a betolakodót: áltyúkot készítenek, tűzijátékot rendeznek, szellemesdit játszanak...

De vajon mit szól ehhez a ravaszdi?

Én és a könyv:

Anno azt hiszem ez volt az első Pettson és Findusz könyv, amivel találkoztam. Rögtön megfogtak a részletes gyönyörű rajzok, amiknek minden centiméterén történik valami, így amíg anyukám olvasta a történetet, addig mi az öcsémmel örömmel fedeztük fel a nagy színes képeken megbúvó muklákat, tyúkokat és egyéb meglepő találmányokat, amiket az öreg Pettson eszkábált.

Hihetetlenül nosztalgikus érzés volt újból a kezemben fogni ezt a kötetet, ráadásul talán elsőnek magamtól, önállóan elolvasni. Ez így leírva egészen viccesen hangzik, de úgy hiszem, hogy mégiscsak ez volt az első alkalom a számomra, és eddig csak mások által felolvasva ismertem a történetét annak, hogy az öreg és a kandúrja hogyan védték meg a tyúkokat a veszélyt jelentő rókától.

A történet még aranyosabb, mint ahogy az emlékeimben élt. Pettson és Findusz párbeszédei végtelenül idilliek és kedvesek. Ahogy az öreg folyton zsörtölődik, hogy megint nem talál valamit, amit ő nagyon is tudatosan elrakott, mire Findusz finoman jelzi, hogy egyáltalán nem oda lett eltélve a keresett dolog, hanem valami teljesen abszurd helyre. Az ilyen pillanatok rendkívül jó atmoszférát teremtenek a történetnek. Nem is említve a tyúkokat, akik nekem kicsi koromban is külön kedvenceim voltak.

Ez az egyszerű és kedves humor, mint hogy a tyúkok udvarában egy kis kávézó asztalka van megannyi kis teáscsészével, vagy hogy a kölcsönkért tollakat majd azért mégiscsak visszakérnék a baromfik, mind annyira sokat dob a történeten. Ezek azok azok az apróságok, amik különlegessé és ennyire szerthetővé teszik az író meséit. 

Összességében ez még mindig az az időtálló és csodálatos gyermekkönyv, amit felnőve sem felejt el az ember. Az a fajta mese, amit együtt tud élvezni több korosztály és generáció egyszerre, ami nagyon különleges és ritka élmény. Csak ajánlani tudom, kisgyerekeseknek, nagygyerekeseknek, gyerekteleneknek, fiúknak, lányoknak, másoknak egyaránt.

Nyereményjáték:

Újabb szórakoztató nyitogathatós Pettson és Findusz történet jelent meg a General Press kiadó gondozásában, így bloggereink jó szokásukhoz híven górcső alá vesz minden apró megbújt muklát és felfedezi hogyan épít autót a kedvenc zsémbes öregemberünk és macskája. A mostani turnéban egy-egy állomáson régebbi kötetek is felbukkannak, így egy igazán izgalmas és intenzív állomáslista vár rátok. Tartsatok velünk és nyerjetek meg egy példányt az új kötetből!

A mostani játék során próbára tesszük a tudásotokat a Pettson és Findusz könyvekkel kapcsolatban. Minden állomáson egy kérdés és három válaszlehetőség vár rátok, melyek közül a helyes válasz betűjelét várjuk megoldásként beírva a Rafflecopter megfelelő mezőjébe. Sok sikert!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Miért váltak különlegessé a Pettson és Findusz könyvek illusztrációi?

A) Mert színesek, részletgazdagok és tele vannak apró vicces figurákkal.

B) Mert fekete-fehérek, egyszerű rajzok.

C) Mert a gyerekek maguk színezik ki őket.

További állomások:

10.01 - Ambivalentina (Pettson és Findusz autót épít)
10.04 - Veronika's Reader Feeder
10.05 - Ambivalentina (Tűzijáték ​a rókának)
10.07 - Könyv és más
10.09 - Ambivalentina (A ​kandúr szülinapi tortája)

 Amint megtudtam, hogy újabb nyitogatható, interaktív Pettson és Findusz kötet fog megjelenni a General Press gondozásában, fel is véstem a naptáramba a megjelenési dátumot. Az már csak hab volt a tortán, hogy a mostani kalandjuk autóépítésben teljesedett ki, ami kis F1 rajongó szívemet nem kicsit dobbantotta meg. Két dolog, amit ennyire szeretek, ráadásul egybegyúrva? Ide vele! 

Fülszöveg:

Pettson és Findusz ma autót épít. De a kandúrnak előbb fel kell ébresztenie az öreget. Szeretnél neki segíteni? A népszerű mese új, kukucskálós változata, amelyben ablakokat nyitogathatunk, és füleket húzhatunk ki.

Én és a könyv:

Még mindig teljesen odáig vagyok ezektől a könyvektől. Hihetetlen, hogy mennyi pluszt ad a tény, hogy a képek különböző részeit csak kis ablakok kinyitásával vagy csúszkák elhúzásával látja meg az ember. Ami külön nagyon tetszett nekem, hogy ezek az apróságok, amikhez az olvasó leleményessége kellett, a történetben szerves részt képeztek. Nem csak még egy cuki mukla bújt meg az ablakok mögött, hanem sok esetben bevonta az olvasót a történet folyásába, hogy ő maga is segítsen Pettsonnak és Findusznak megtalálni a keresett elemeket a pedálos autóhoz, amit az öreg megígért a kandúrnak.

A történet maga igen egyszerű és rövidke, de egy ilyen könyv esetében ez szinte várható és rendben is van, hiszen nem ezen van a hangsúly, hanem a sok apró mozgatható elemen. Amiknek a kivitelezése viszont hihetetlenül szép és részletes. Öröm volt végiglapozgatni és felfedezni mi mozgatható, mi kinyitható és mi mögött mi bújik meg.

Nagyon érdekes érzés, hogy felnőtt emberként is mennyire könnyen behúz és magával ragad még mindig ez a kedves svéd vidéki világ. Ezt a többi könyvben is éreztem már, viszont ezekben az interaktív kötetekben tetőzik ez igazán, mert kihozza azt a gyermeki vágyat, hogy mennyire jó érzés fizikálisan érezni és része lenni a történetnek. Fogdosni és mozgatni dolgokat. 

Nagyon remélem, hogy a jövőben több ilyen típusú Pettson és Findusz kötet is meg fog jelenni. Nekem abszolút kedvenceim és csak ajánlani tudom kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Nyereményjáték:

Újabb szórakoztató nyitogathatós Pettson és Findusz történet jelent meg a General Press kiadó gondozásában, így bloggereink jó szokásukhoz híven górcső alá vesz minden apró megbújt muklát és felfedezi hogyan épít autót a kedvenc zsémbes öregemberünk és macskája. A mostani turnéban egy-egy állomáson régebbi kötetek is felbukkannak, így egy igazán izgalmas és intenzív állomáslista vár rátok. Tartsatok velünk és nyerjetek meg egy példányt az új kötetből!

A mostani játék során próbára tesszük a tudásotokat a Pettson és Findusz könyvekkel kapcsolatban. Minden állomáson egy kérdés és három válaszlehetőség vár rátok, melyek közül a helyes válasz betűjelét várjuk megoldásként beírva a Rafflecopter megfelelő mezőjébe. Sok sikert!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Melyik országban született Sven Nordqvist?

A) Svédország

B) Norvégia

C) Finnország

További állomások:

10.01 - Ambivalentina (Pettson és Findusz autót épít)
10.04 - Veronika’s Reader Feeder
10.05 - Ambivalentina (Tűzijáték ​a rókának)
10.07 - Könyv és más
10.09 - Ambivalentina (A ​kandúr szülinapi tortája)

 Habár nagyon szeretem a romantikus történeteket, általában egy korosztállyal feljebb szoktam olvasni, ha csak nem a régens korszakban játszódik a történet. Igazából én magam sem tudom miért alakult így, talán régebben a YA könyvek, amik szembe jöttek velem inkább romantikus fantasyk voltak, nem pedig csak sima egyszerű romantikus regények, ahol két fiatal gimnazista összejön. Valahogy mindig bele kellett rakni még a teljes világ megmentését a gonosztól meg még pár hatalmas eltitkolt szárnyat, karmot, metszőfogat és varázsport.

Viszont, ez a borító annyira aranyosnak tűnt, hogy elolvasva a fülszöveget arra jutottam, hogy éppen itt az ideje, hogy esélyt kapjon egy ilyen történet is az idei olvasmányaim között...és mennyire nagyon jól tettem, hogy így döntöttem!

Fülszöveg:

Lehet, hogy az igaz szerelem még a bosszúnál is jobb?

Finley szeme előtt egyetlen cél lebeg: híres podcast-műsorvezetővé válni.
Az első lépés? Bejutni az iskola podcastcsapatába – hiszen valahol el kell kezdeni. Csakhogy a focimániás barátja, Jensen is jelentkezik ugyanarra a posztra… méghozzá az ő ötletével… és ezzel teljesen összezavarja és mélyen megbántja Finley-t.
Barátai segítségével bosszút forral, ám Jensent nem könnyű legyőzni. De nem is lehetetlen!
A sors különös fordulataként Finley rájön, hogy egészen tehetségesen rúg – így elhatározza, hogy megszerzi Jensen helyét az amerikaifoci-csapatban.
És ki mással edzhetne, mint Theóval, Jensen helyes, de öntelt ősellenségével?
Finley biztos benne, hogy Theo izmos karja, hullámos, sötét haja vagy önelégült mosolya nem terelheti el a figyelmét. Hiszen egy ilyen srácba sosem tudna beleszeretni. Ugye?

A szerelem játék – csak az nyerhet benne, aki pályára lép.

Én és a könyv:

Bár a borítón egyértelműen egy fiú és egy lány látható, eleinte igencsak megkavart engem a névválasztás, na meg a sportágak megnevezése. Nem volt teljesen tiszta számomra, hogy végzős gimnáziumi csapatban, hogy lehet, hogy lányok is fiúk is bekerülhetnek, főleg amerikai foci esetében, ami egy abszolút kontaktsport. (Bár be kell vallanom, hogy a szóhasználat alapján ez is egész későn esett le, hogy a foci itt ay amerikai focit jelenti többnyire. Azért csak többnyire, mert Finley és a legjobb barátnője is focisták egéybként, csak a foci európai értelmében, ami megintcsak egészen meglepő volt számomra, hiszen itthon azért még mindig viszonylag ritka, hogy nők focizzanak. (Ezt kicsiként nagyon szomorúan vettem tudomásul, mivel iszonyatosan szerettem volna én is focizni.) 

A szereplők egyébként nagyon szórakoztatóak voltak. Nagyon tetszett, hogy Finley alapból egy nagyon belevaló és vagány lány volt, csupa remek baráttal, így nem éreztem úgy, hogy megtestesítené a sztori azt a klisét, hogy a béna lány összejön a menő fiúval. Sokkal inkább azon volt a hangsúly, hogy a főszereplő megtalálja a saját értékét, ami egy nagyon szép tanító jelleget adott a kötetnek, ami szerintem az ilyen fiatalabb generációnak szóló kötetekben egy baromi jó pont tud lenni, ha nem eröltetett és nincs direktben kimondva. Itt szerencsére nem volt, szóval működött. Köszi, Kasie West!

A kedvenc szálam, egyértelműen az Alzheimeres nagymamás podcast volt. Annyira jó ötlet már alapból, hogy akaratlanul is eszembe jutott, hogy milyen kár, hogy én nem csináltam ilyet és nem próbáltam az idős rokonokat meginterjúvolni és megörökíteni a történeteiket. A nagymama karaktere maga végtelenül szerethető és szórakoztató volt, kifejezetten a kedvenc részeim voltak a vele készült podcast alatti párbeszédek. Az írónőnek csodás a humora, és szerencsére ez a magyar fordításban is abszolút átjött. 

A nagymamának hála egy egész mellékszál kerekedett az ő régi emlékeiből és egy egész rövid detektíves nyomozós történet bontakozott ki a fejezetek előrehaladásával. Ebben talán  a legjobban az tetszett, hogy ez hogyan hatott ki a könyv jelenére, és mennyi aranyos gesztus és párbeszéd volt ennek köszönhető, ami csak úgy melengette a szívemet.

Ami számomra egy picikét furcsa volt, hogy annyira nem értettem meg, hogy a gonosz ex mégis miért volt ennyire gonosz, mi volt a motivációja. Bár összességében kicsit gyermekien talán az a magyarázat, és ez volt a könyvben is, hogy egyszerűemn eredendően rossz és nem tud róla, nem ismeri ezt fel. Nekem ez egy icipici hiányérzetet keltett, hogy ez nem lett igazán tisztázva. Viszont, ahogy Finley végül a bosszúhadjáratát véghezvitte, úgy éreztem mégiscsak kibújt a szög a zsákból és elégedetten vettem tudomásul, hogy megkapta méltó büntetését, a lehető legelegánsabb módon.

Az egyész kötet egy végtelenül kedves, aranyos és szórakoztató történetet rejt, ami nem csak a fiataloknak, de az idősebb korosztálynak is kedvez, mert egyszerűen jó belemerülni Finley bosszújának megvalósulásába. Tökéletes kikapcsolódás a nyári melegben napozáshoz és strandoláshoz. Ha engem kérdeztek, akkor korai Disney channel zenéket vagy One Direction dalokat ajánlanék hallgatásra olvasás közben, nekem tökéletes hangulatot teremtettek. 

Nyereményjáték:

Kasie West egy újabb igazán cuki romantikussal örvendezteti meg az olvasókat a Menő könyvek kiadó jóvoltából. Te mit tennél, ha a pasid elvenné előled azt a pozíciót, amiért évek óta dolgozol? Összeállnál az ellenségével, hogy bosszút állj, nem? Tarts a Blogturné klub bloggereivel és ismerd meg Finley és Theo történetét. 

Kasie Westnek már jó pár könyve megjelent magyarul, most ezeknek a címeit kell összeraknotok a kiemelt betűkből az egyes állomásokon és írjátok be a választ a Rafflecopter megfelelő dobozába. 

(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Nem kellett túl sokat várni, hogy újabb Forma 1-es kötet kerüljön a kezembe és ezáltal a blogra is bejegyzés formájában. Megjelent a Menő Könyvek gondozásában a Fast & reckless - Padlógázzal a szívembe, ami ismét egy sorozathoz tartozik, viszont ez most az első kötet, az előző bejegyzéstől eltérően. 

Habár első nekifutásra nem a legjobban sült el a találkozásom az F1-es könyvekkel, nagyon vártam, hogy újabb esélyt adjak a dolognak, hiszen ez most egy teljesen másik író, másik kiadó és másik sorozat. A borítóval már megvettek egy csöppet, hiszen egy nagyon elegáns és egyszerűen vagány fekete-arany külsőt kapott ez a regény, ami már sokat segített a hangulat megalapozásán. (Amíg nem az Alpine-ról szól egy könyv, addig nem igazán szeretnék rózsaszínt látni rajta.) Így hát ismét felbátorodva és lelkesen vetettem bele magam egy újabb romantikus sportos regénybe.

Fülszöveg:

Száguldj hőseinkkel ebben a romantikus, a Forma-1 kíméletlen tempót diktáló világában játszódó regényben! Két barát padlógázzal halad egy olyan irányba, ami mindkettőjük számára végzetes lehet.

Mira Wentworth pontosan tudja, hogy Will Hawley bajt jelent. Az apja csapatának új, elképesztően jóképű pilótája hiába túráztatja magát, a lány elszántan ellenáll a csábításnak. Már akkor eldöntötte, hogy a pályán nem keres szerelmet, amikor kamasz korában elkövetett hibája miatt mindent elveszített. Most végre esélyt kapott, hogy az apja csapatának asszisztenseként visszakerüljön a Forma-1-be, és nem fogja hagyni, hogy egy szemtelen jóképű rosszfiú az útjába álljon.

Will viszont kizárólag egyetlen nőt akar megszerezni…

Miután partiarcként majdnem hagyta elfüstölni Forma-1-es karrierjét, Will Hawley végre ismét versenyezhet, és elszánta magát, hogy a dobogóra is felkerül. Szeret úgy gondolni magára, hogy rosszfiús énje már a múlté, de elég egyetlen pillantás a főnök lányára, és kész kockára tenni mindent.

Ahogy sisteregni kezd a levegő Mira és Will között, már nem tudják kapcsolatukat a barátság keretei között tartani. A múlt is felüti ocsmány fejét, így a sok szempontból törékeny szerelemre új megpróbáltatások várnak. Vajon sikerül együtt áthaladniuk a célvonalon?

Én és a könyv:

Már rögtön a könyv legelején egyértelművé vált a számomra, hogy ez tényleg egy F1-es regény. A versenyzés, a pálya, az autók, az előzések olyan részletesen és érzékletesen lettek papírra vetve, hogy úgy éreztem örömömben legszívesebben megcsókolnám az írónőt. Erre vártam, hogy egy ilyen könyvet foghassak végre a kezeim között, ahol nem csak ráhúzzák a főszereplő srácra a pilótáknak járó overallt, hanem tényleg, bele is illik és el is tudom hinni. (Továbbra is a kedvenc hasonlatom erre a pornós vízszerelő. Mennyire szuper érzés, amikor úgy érzem, hogy a könyvben nem csak beöltöztették a főszereplőt ennek a karakternek, hanem érzékeltesen el van magyarázva, hogy ő bizony az (azaz pilóta) és ez jelentőséggel bír a történetben.) 

Őszintén levett a lábamról a tény, hogy az írónő értette ezt a sportágat és olyan részleteket helyezett el benne, amik az F1 szerelmeseinek olyan jelentőségteljes morzsák voltak, hogy végre úgy érezhettem, ezt a tündérmesét tényleg nekem írták. Mint egy tökéletesen megrendelésre készült ábrándkép. 

Mivel hogy maga a történet tényleg ennyi. Miért is lenne más. Amit ígér, azt pedig tökéletesen hozza. Egy kellemes limonádé nehézségű, szórakoztató és néhol csöpögősen romantikus regény, amit öröm olvasni. Kedves, kellemes, és nagyon jó kikapcsolódás. 

Nagyon tetszett, hogy nem csak annak tudtam szurkolni, hogy ez a két jómadár, Mira és Will egymásra találjon, hanem kellően nagy részt kapott maga a szezon, a futamok és a versenyzés, így Willnek, mint pilótának is abszolút lehetőségem volt szorítani. Bár bevallom, összességében örültem volna, ha ebből a részből kicsit többet kapunk mi, olvasók. Annyira izgalmasan és érdekesen voltak megírva azok a részek, ahol Will pilótaként vezetett a pályán, hogy nagyon szívesen olvastam volna tovább és részletesebben. 

Ez valószínüleg csak az én hülyeségem, de nekem kissé hiányzott, hogy a többi versenyzőről nem tudtunk meg igazán többet, nem volt egyértelmű az sem, hogy pontosan mikor hol áll Will a tabellán, illetve melyik futamot nyerte meg végül és hány ponttal. Szerintem egy nagyon jó plusz lett volna a történethez, de ezt lehet csak az agyam statisztikákért rajongó része próbálja elhitetni velem, na meg veletek is.

Az egyetlen apróság, ami szemetszúrt a számomra, az a főgonoszunk felépítése és megjelenítése. Számomra kissé hihetetlen volt egy ponton, hogy tényleg eddig nem tűnt föl senkinek, illetve főleg Mirának nem, hogy ott van, főleg, hogy az ő beosztásából adódóan egészen hamar tudni lehet, már szezon előtt, hogy bizony, számolnia kell vele és hogy rendszeresen találkozni fognak. 

Minden esetre nagyon örülök, hogy a kiadó Hot selection sorozata ezzel a regénnyel bővült és alig várom, hogy a következő részt is olvashassam, hiszen egy a regényben szervesen jelenlévő szereplő kap saját sztorit, és azt hiszem nem lesz nagy meglepetés, ha elárulom, hogy én határozottan nagyon megkedveltem. Remélem minél hamarabb érkezik (mondhatni padlógázzal, haha) az a kötet is a magyar olvasók kezébe. 

Nyereményjáték:

It’s lights out and away we go! A hétvégén visszatér a Forma 1 a nyári szünet után, ennek örömére mi is egy Forma 1 témájú könyvvel hangolódunk a zandvoorti versenyre.Száguldj hőseinkkel ebben a romantikus, a Forma-1 kíméletlen tempót diktáló világában játszódó regényben! Két barát padlógázzal halad egy olyan irányba, ami mindkettőjük számára végzetes lehet.

Tarts a bloggereinkkel és egy szerencsés megnyerhet egy kiadó által felajánlott példányt a könyvből! 

További állomások:

 Elle Kennedyt az elmúlt hónapokban az egekbe dícsértem. A nyári gigantikus Off-campus sorozatos turnénk után egy újabb tőle származó könyv jelent meg a Könyvmolyképző kiadó gondozásában, ami egy újabb sorozatának az első része. Ugyankkor, ez az első olyan sorozata, ami egy hajszálnyit sem kötődik a hokihoz. Sőt, igazából még sport sincsen benne. Sőt, szinte még az egyetem sem jelenik meg, de ez az állítás már tényleg éppen hogy csak igaz. Azért szerencsére nem fordított hátatt mindennek, amit tőle ismerünk és megszoktunk. Mégis, így egy ennyire új köntösben, nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyire tud működni a Kennedy hatás. 

Fülszöveg:

Mackenzie ​„Mac” Cabot igyekszik mindig mindenkinek megfelelni.

Az elvárásokat támasztó szüleinek. A középiskolai osztálytársainak. A barátjának, akivel már hosszú ideje együtt van…

Kimerítő feladat a folytonos szabálykövetés. Főleg úgy, hogy a legtöbb húszévessel ellentétben Mac legszívesebben az internetes vállalkozásának a fejlesztésére koncentrálna. Csakhogy a szülei szerint mindennél fontosabb, hogy egyetemi diplomát szerezzen. Ehhez Avalon Baybe kell költöznie, a tengerparti kisvárosba, aminek a közösségét a helyi lakosok és a Garnet College gazdag diákjai teszik ki.

Mac már ügyesen megtanulta, hogyan nyomja el magában a vadabb impulzusait. De megismerkedik a helyi rosszfiúval, Cooper Hartley-val, és a találkozásuk próbára teszi ezt a képességét. A szókimondó, nyers, őszinte srác hatására veszélybe kerül

 Mac előre megtervezett sorsa, mert kettejük barátságából hamarosan olyan igazi érzés bontakozik ki, amit Mac még sosem élt át.

Cooper mélyen megveti a városába érkező gazdag fiatalokat, de rá kell jönnie, hogy Mac nem olyan, mint a többi pénzes klón. Őrülten beleszeret. Cooper és a barátai befogadják Macet, aki úgy érzi, közöttük végre otthonra lelt. Csakhogy a boldogsága felett mindvégig ott lebeg a titok, amit elhallgattak előtte. Mi baj lehet? Hiszen mindent jól csinált…

TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót

Feledkezz bele az Off-Campus írójának legújabb bestsellerébe!

Én és a könyv:

Kíváncsian vágtam bele ebbe a kötetbe, sőt sorozatba, hiszen már most megjelent angolul az első három rész. Nem tudom, hogy így teljes egész-e a sorozat, van-e tervben újabb kötet, de ez úgyis még a jövő zenéje és bár utánakerestem, nem találtam erről egyértelmű információt. Egyelőre viszont koncentráljunk a már magyarul is megjelent első részre, a Jókislány-komplexus-ra. 

A sztori alapvetően nem túlságosan összetett. Adott egy helyi "rosszfiú", aki kétkezi munkából él és rettentően megveti a burzsuj egyetemistákat. A másik oldalt pedig nem meglepő módon adott, egy igencsak tehetős egyetemista lány. A srác egy fogadás (avagy bosszú) miatt próbálja elcsábítani a lányt, ami nem nagy spoiler, hogy össze is jön, majd pedig túl kell jutniuk azon, hogy egy egyre nagyobb hazugságban tengetik mindennapjaikat, illetve a környezetük elfogadja, hogy két ellentétes világból érkező ember egymásba szeretett. Olvastunk már ilyet, nem is egyszer. 

Őszintén én emiatt kicsit haragudtam is Kennedyre, mert persze, így is összehozott egy gördülékeny és szórakoztató kis limonádé olvasmányt, amit lényegében egy nap alatt végig is pörgettem. Tehát azzal semmi gond nem volt, hogy ne kötött volna le vagy ne szórakoztatótt volna. Viszont a tény, hogy borzalmasan kiszámítható volt, az nagyon gyötört. Annyira "feel good" mese lett belőle, hogy az írónő el is felejtette, hogy ha egy picit jobban odateszi magát, akkor tudna ebből egy sokkal eredetibb sztorit is kihozni... Főleg, hogy a jókislány igazából csak egy könnyű szerrel a kalitkájából kilépő lány, aki szimplán jólnevelt, a rosszfiú pedig igazából csak egy kedves, de tetovált asztalos/kőműves. 

Kicsit olyan érzésem volt, hogy lehet ebből már kinőttem. Aranyos volt a történet, a baráti társaság, mint mindig, most is abszolút működött, szórakoztató volt, jó sztorik és szivatások röpködtek mindenfelé, de közben mégis maga a fősztori olyan nehezen hihető volt a számomra. Olyan túl szélsőségesen és butusan volt ábrázolva a számomra, hogy a nagyon gazdag nagyon befolyásos nagyon rideg családi háttérrel rendelkező lány ezzel a nagyon rosszfiúval jön össze. A kétezres évek elején ezer meg egy ilyen filmet és könyvet dobtak piacra és úgy érzem, hogy ma már ennél nagyobb mélységekbe is le tudunk ereszkedni, illetve Kennedy is le szokott ereszkedni egy-egy könyvében.

Most nagyon úgy érződhet, hogy leszólom ezt a könyvet, de közben muszáj hangsúlyoznom, hogy élvezettel olvastam. Várom a következő részeket és továbbra is tervben van, hogy folytassam a sorozatot. Remélem, hogy a következő sztori ennél egy kicsit árnyaltabb lesz, de ahogy az lenni szokott, a Kennedy univerzum már sejteti, hogy kik lesznek a következő történet főszereplői, ha pedig még nyomatékosabb utalásokra van szüksége az embernek, akkor az első rész végén egy rövid részlet meg is bújik a következő részből, ezzel is megerősítve, hogy ki lesz a két főszereplőnk.

Egy szó, mint száz: cuki nyári kikapcsolódásnak, strandkönyvnek és romantikus álmodozásnak tökéletes ez a könyv, és ha a helyén kezeli az olvasó, akkor pontosan ezeket a kívánságokat meg is kapja a sztoritól. Én már várom, hogy a többi rész is megérkezzen magyarul!

Nyereményjáték:

A nyereményjáték során Elle Kennedy főhősei kapják a főszerepet: nektek az a feladatotok, hogy kitaláljátok az anagrammákat - és a szereplő nevét írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AAADDDEEEHIILNNRRTSUYW

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Hogy teljesen őszinte legyek, a borító alapján nem olvastam volna el ezt a könyvet. Valahogy számomra nem állt össze, teljesen más hangulatot sugárzott, mint amit végül a tartalmában megismertem. Első ránézésre úgy ítéltem meg, hogy ez valami futurisztikus YA könyv lehet valamennyi romantikával... Ez viszont egy hatalmas tévedés volt a részemről. Mégis, mennyire jó, hogy ennek ellenére is nyitott voltam erre a történetre, mert meg kell mondanom, úgy érzem, hogy az augusztusom legjobb olvasmánya volt. Így alig vártam már, hogy nektek is mesélhessek róla.

Fülszöveg:

Winnifred „Win” McNulty mindig is kitartott a függetlensége mellett. Veleszületett végtagkülönbsége miatt az élete nagy részét azzal töltötte, hogy bebizonyítsa: mindent meg tud csinálni egyedül is. És ez többnyire sikerült is neki. Egészen addig, amíg egy halloweeni buliban futó kalandba nem bonyolódott a hihetetlenül megnyerő, ám vadidegen Bóval. Ez az egy éjszaka pedig mindent megváltoztatott.

Miközben Bo meglepő módon hatalmas lelkesedéssel venné ki a részét a feladatból, Win elbizonytalanodik, vajon egyedül is meg tud-e birkózni az új kihívással, vagy ezúttal mégiscsak segítségre lesz szüksége. Win és Bo úgy döntenek, hogy először kizárólag barátokként ismerik meg egymást. De, mint arra már az eddigi tapasztalataik alapján is rájöhettek volna, az élet nem mindig alakul úgy, ahogy előre eltervezik…

Én és a könyv:

Az egész könyv számomra kicsit arra nosztalgikus kellemes hangulatra épült, ami bennem maradt az évek során a Csillagainkban a hiba vagy az Egy nap talán olvasása után. Itt is olyan emberek kerülnek a főszerepbe, akik eltérnek az átlagtól, vagy születésük óta, mint Win, akinek veleszületett végtagkülönbsége van (az egyik keze nem fejlődött ki teljesen) vagy pedig újonnan, mint Bó, akinek nemrégiben amputálták a lábát. Ennyi természetesen nem lenne elég ahhoz, hogy adott legyen a két szereplő között a perzselő és mindent elsöprő szerelem, de nagyon szép és érdekes párhuzamot von aközött, hogy mennyit jelent, hogy valaki tudja mit veszített el vagy sem, hiszen mindig is enélkül élt. 

Az egész könyvben az egyik legérdekesebb a számomra az író előszava volt, ahol leírta, hogy ő maga is veleszületett végtagkülönbséggel ír, pont úgy, ahogy a főszereplője is. Így sokkal hitelesebbnek éreztem minden egyes apró részletet, amit megjelenített az írónő ezzel kapcsolatban a történetben. Ráadásul érződött, hogy "nem felejtette el" írás közben, hogy ezzel a karakterisztikával áldotta meg a főszereplőt, így folyamatosan következetesen fel-feljöttek az ehhez kapcsolódó nehézségek és nagyon szépen lettek az olvasó felé tolmácsolva.

Win egy végtelenül szerethető karakter volt. Egy olyan női főszereplő, akinek volt mélysége, voltak érthető traumái, és mindezek ellenére a maga módján próbált fejlődni és kilábalni ezekből a dolgokból. Bó pedig a másik oldalon a book boyfriend lista legelejére ugrott nálam, és nem a hihetetlen kinézete miatt, bár leírás alapján nem volt utolsó. Annyira szép, intelligens és kedves volt ez az egész történet, hogy öröm volt olvasni és teljes mértékben átmelengette a szívemet. Nem volt giccsparádé, nem volt túlírva sem, mégis pont jól volt csöpögős és abszolút elhitette velem, hogy ez bizony az a nagy szerelem, amit mindenki szeretne megtalálni.

Ami külön tetszett, hogy mindezek ellenére, nem csak klasszikus romantika jutott a könyvbe, hanem rengeteg humoros részlet is, na meg pikantéria. Számomra a karakterek nagyon emberivé váltak a lapokon, sokszor ténylegesen hangosan megnevettettek az olvasott sorok és kifejezetten odáig voltam a két főszereplő párbeszédeitől. Emellett pedig a mellékszereplőkből sem volt hiány, külön és egyedi személyiséggel rendelkeztek, főleg Win legjobb barátnője és férje, így nagyon megörültem, mikor megtudtam, hogy igazából ez a könyv egy sorozat első része, és a második rész már a fentebb is említett, most csak mellékszereplőként megismert párosról fog szólni. Nagyon remélem, hogy a kiadó minél hamarabb elhozza nekünk, magyar olvasóknak, az t a kötetet is!

Ami még számomra nagyon kedves részlet volt, az a főszereplő, Bó kockasága. Az írónő nem volt rest és részletesen utánajárt a témáknak, amiket e kapcsán említett és teljesen megvehető volt, hogy Bó tényleg ezekért a dolgokért van oda. A könyvben megjelent például a DnD, azaz a Dungeons and Dragons nevezetű szerepjáték is, amit én is rendszeresen szoktam játszani a barátaimmal, illetve Bó kihangsúlyozta azt is, hogy a Gyűrűk urát szigorúan rendezői változatban fogják megnézni Winnel. (Ahogy azt kell.) Emellett pedig nagyon tetszettek az igazán apró könyves utalások is, mint például Win barátnőjén egy olyan pulcsi volt az egyik jelenetben, amin a Velaris felirat volt olvasható, amit minden jóravaló könyvmoly mostmár jól ismer a Tüskék és rózsák udvara sorozatból. 

Végül pedig nem szabad elmennem amellett a tény mellett, hogy ez abszolút nem egy YA romantikus könyv, hiszen pikáns jelenetek is megjelentek benne, és annyira jól és érzékletesen lettek megírva, hogy öröm volt olvasni. Nagyon tetszett, hogy bár a karakterek közti beszéd átment "dirty talkba" néhol, a leírások pont annyira voltak részletesek, amennyire kellett és nem lett túltolva és nem vált a könyv órmótlan pornóvá, és lényeges részét képezték a történetnek. 

Összességében egy gyönyörű és kellemes romantikus történetet kaptam a Veled teljes a világ képében és alig várom, hogy olvashassam a következő részt. A hónapom abszolút kedvenc olvasmánya, de azt is megkockáztatnám, hogy a kiadótól eddig olvasott köteteim közül is a kedvencem lett. Olvassátok, szeressétek!

Nyereményjáték:

A General Press Kiadó gondozásában érkezik a tavalyi év egyik legromantikusabb regényének fordítása, a Veled teljes a világ. Egy gyönyörű, szívhez szóló történet, amely meglepő módon egy egyéjszakás kalanddal kezdődik.

Mostani blogturnénk minden állomásán egy-egy, a General Press romantikus regény kínálatában szereplő regény címét találjátok, a feladat a könyv szerzőjének nevét beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába.

(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Féktelen szerelem

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

08.17. – Angelika blogja
08.19. – Pandalány olvas
08.21. – Kitablar
08.23. – Ambivalentina
08.25. – This is my (book) universe
08.27. – Könyv és más