Ezen a nyáron igazán nem panaszkodhatok kevés szórakoztató romantikus olvasmányra. Itt az egész Off-Campus sorozat, hogy újraolvassam és értékeljem. Az első részeket még azelőtt olvastam, hogy elkezdtem volna rendszeresen beszámolni az olvasási élményeimről. Ha jól emlékszem, ezt a részt pedig elsőnek nem is itthon olvastam, hanem még kint Kanadában, ahol is gondoltam, hogy biztos hangulatos lesz valami hokisat olvasni. Nos ez igaznak is bizonyult anno, így nagyon kíváncsi voltam, milyen élmény lesz most itthon, a nyári melegben visszatérni a Briar jegére.

Fülszöveg:

A ​srác nem csak a pályán szeret játszani…

De ezúttal kemény ellenféllel találja szemben magát…

Az egyetemista John Logan bármelyik lányt megkaphatja. A hokicsapat sztárjaként az élete csupa buli és csajozás, ám lefegyverző mosolya és laza stílusa valójában csak álca, amivel a diploma után rá váró évek miatti keserűségét leplezi. Szexi kalandja az elsőéves Grace Iversszel egy időre feledteti vele a gondokat, de egy meggondolatlan lépés miatt elveszíti a lányt, és utána kemény erőfeszítéseket kell tennie, hogy bebizonyítsa, megérdemel egy második esélyt.

De ezúttal kemény ellenféllel találja szemben magát…

A rosszul sikerült első év után Grace immár idősebben és érettebben tér vissza a Briar Egyetemre. Úgy érzi, végre sikerült elfelejtenie a nagyképű hokist, akinek majdnem odaadta a szüzességét. Már nem az a szende, csendes kislány, akit Logan annak idején megismert. Ha a srác azt hiszi, hogy ő is engedelmesen hanyatt vágódik neki, mint a többi csaj, hát nagyon téved. Ha vissza akarja kapni, küzdjön meg érte! Ezúttal Grace veszi kezébe az irányítást… és nem lesz szívbajos.

Az egyik legnépszerűbb New Adult-sorozat újabb szenvedélytől izzó része. Vesd bele magad!

Én és a könyv:

Logan és Grace története emlékeimben egy stabil második részként lett elraktározva. Benne a második részekre jellemző hibákkal és értékekkel. Viszont ahogy most olvastam, egészen rácsodálkoztam, mert egyáltalán nem így emlékeztem a történetre vagy az olvasási élményre. 

A történet szinte ott veszi föl a fonalat, ahol az előző részben, a The Deal-ben abbamaradt. Hannah és Garret fürdőznek a boldogságukban, míg Logan egyre jobban belemerül a keserűségbe, hisz meg van róla győződve, hogy beleszeretett a legjobb barátjának a barátnőjébe. Innen indulunk és kerülünk bele szép lassan abba az alapszituációba is, amit a fülszöveg taglalt feljebb. 

Nem tudom hangsúlyozni, hogy mennyire a részletekben rejlik Elle Kennedy zsenialitása. Az írónő már az első részben annyira ügyesen hintett el történéseket és mutatott be karaktereket, amik és akik a későbbiekben fontossá válnak, hogy olvasóként csak így, a többedik olvasásra vált teljesen egyértelművé, milyen szépen megtervezett és felépített eseményláncolatok végkifejletét láthatjuk a következő részekben. 

Logan és Grace egymásratalálása merőben más dinamikát kapott, mint az előző rész szerelmeseié. Időben sokkal hosszabbra nyúlt a cselekmény, két egyetemi félévet is felölelt, ráadásul egy egész nagy szünettel, hiszen egy teljes nyár lezajlott a két "felvonás" között.
Így sokadik olvasásra is annyira élveztem a szép és lassú karakterfejlődést, amin mindkét főszereplőnk keresztül ment. Ez egészen természetes dolog az ember korai huszas éveiben, egy-egy egyetemi félév között hatalmasat képesek változni az emberek, és úgy érzem, ezt nagyon jól bemutatta ez a kötet is. Nagyon szerettem Grace visszatérését, ahogy lassan megtanult kiállni magáért és irányítani az életét. 

Őszintén el is felejtettem, hogy az alapszituációban mennyire rossz barátokkal vette körül magát. Az én fejemben úgy volt meg, mint a fülig szerelmes és kedves rádiós lány, aki Logan barátnője. Viszont eddig is el kellett jutnia, és ezt nagyon szépen mutatta be a könyv. Utólagosan rácsodálkozva, nagyon örültem, hogy csak úgy, mint az előző résznek is, volt komolyabb és okító része is, ami szerintem az ilyen fiataloknak szóló könyveknél tök fontos tud lenni, hiszen nagyon sokszor a látott és olvasott mintákat magunkra vesszük. Így nagyon tetszett, ahogy Kennedy a régi, de rossz baráti kapcsolatokat bemutatta, hogy Grace mert kiállni önmagáért és nemet mondani úgy is, hogy egy kisgyermekkori barátságról volt szó, illetve jószerivel az egyetlen barátjáról. 

Logan átalakulása és fejlődése is szép lassan az orrunk előtt ment végbe és nagyon szerettem azt az ominózus beszélgetést, ahol Hannah és Logan végül kibogarássza mik is Logan valós érzései és pontosan kitől mit szeretne és hogyan. Ez egy nagyon fontos felismerés és nem tudom elégszer elmondani, mennyire szeretem ezt a csapatot, hogy Hannah is pont egy olyan karakter, akiben abszolút benne van, hogy egy ilyen szituációban beleálljon és meg akarja beszélni a helyzetet és erősítse a srácok összetartozását. 

Amit még külön kiemelnék, az a szülők szerepe a könyvben. Bár egészen tipikus felállás az eddigiek alapján, hogy a lány karakter szülei kedvesek és szupportívak, míg a férfi főszerpelő szülei problémásak, ami itt sincs másképp, mégis olyan problémákat hoztak be a kötetbe, amik kellő érzékenységgel lettek kezelve, mégis mélységet adtak a karaktereknek és valós megoldandó problémákat. Azt hiszem ezt szeretem nagyon Elle Kennedyben, hogy nehéz és fontos témákat hoz be a történeteibe, mégse csinál belőle szappanoperát.

Összességében meglepett, mennyire szerettem újbólolvasva azt a könyvet, bár emlékeimben toronymagasan a harmadik könyv volt a kedvencem, most nagyon nagyon közel érzem magamhoz mind Garreth, mind Logan történetét is. Még mindig cska ajánlani tudom ezt a sorozatot, mert a rubin pöttyös könyvek között toronymagasan az egyik legjobb. 

Nyereményjáték:

Elle Kennedy ikonikus Off-Campus sorozata új, lélegzetelállítóan szép élfestett kiadásban tér vissza – és mi, bloggerek, ennek örömére újra végigjárjuk Garrett, Logan, Dean és Tucker útját, méghozzá egy 30 állomásos blogturné keretében!

Akár először találkozol a Briar egyetem hokicsapatának szívtipróival, akár már régi rajongó vagy, ez a turné neked szól! Minden állomáson más-más blogger mesél az egyes részekről, karakterekről, kedvenc jeleneteikről – nosztalgiázunk, újraértékelünk, és természetesen játszunk is!

További állomások:

06.16 - Zakkant olvas (The Deal)
06.18 - This is my (book) universe. (The Deal)
06.20 - Ambivalentina (The Deal)
06.22 - Hagyjatok! Olvasok! (The Deal)
06.24 - Kitablar (The Deal)
06.26 - Sorok között (The Deal)
06.28 - Ambivalentina (The Mistake)
06.30 - Zakkant olvas (The Mistake)
07.02 - Kitablar (The Mistake)
07.04 - Hagyjatok! Olvasok! (The Mistake)
07.06 - This is my (book) universe. (The Mistake)
07.08 - Sorok között (The Mistake)
07.10 - Ambivalentina (The Score)
07.12 - Kitablar (The Score)
07.14 - Sorok között (The Score)
07.16 - Hagyjatok! Olvasok! (The Score)
07.18 - Zakkant olvas (The Score)
07.20 - This is my (book) universe. (The Score)
07.22 - Zakkant olvas (The Goal)
07.24 - Ambivalentina (The Goal)
07.26 - Kitablar (The Goal)
07.28 - Hagyjatok! Olvasok! (The Goal)
07.30 - Sorok között (The Goal)
08.01 - This is my (book) universe. (The Goal)
08.03 - Ambivalentina (The Legacy)
08.05 - Kitablar (The Legacy)
08.07 - Zakkant olvas (The Legacy)
08.09 - Sorok között (The Legacy)
08.11 - This is my (book) universe. (The Legacy)
08.13 - Hagyjatok! Olvasok! (The Legacy)

 Alice Oseman neve már ismerősen csenghet. Ő írta és rajzolta a méltán híres Heartstopper képregényt, ami a Netflixen már két évadot is megélt sorozattá nőtte ki magát. Anno még a blogon is írtam ezekről a kötetekről, hiszen magyarul is megjelentek a Könyvmolyképző gondozásában, és nem titok, hogy abszolút betaláltak nálam, és nagyon közel állnak a szívemhez. Így viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy a fiatal írónő mi újjal tud előrukkolni még, ráadásul kizárólag írott formában, hiszen az Arra születtem egyáltalán nem képregény. 

Fülszöveg:

– Meg fogok halni. Tökre meg fogok halni!

– Ezt nem javasolnám – mondja Juliet, mintha kéthetes nyaraláson járt volna a Túlvilágon, és a TripAdvisoron ötből két pontot adott volna neki.

Angel számára az élet egyetlen dologról szól: a The Arkról, egy tinédzserfiúkból álló pop-rock trióról, akik rohamléptekkel hódítják meg a világot. Mindent, amit szeret, a The Ark-fandomnak köszönhet: a barátját, Julietet, az álmait, a helyét a világban.

Jimmy mindent a The Arknak köszönhet. Ő a frontemberük – és egy bandában játszani a haverjaival minden, amiről valaha álmodott.

De az álmok nem mindig úgy alakulnak, ahogyan azt gondoljuk, és amikor Jimmy és Angel váratlanul találkoznak, rájönnek, milyen furcsa és meglepő lehet szembenézni a valósággal.

Vicces és bölcs. Lenyűgözően mutatja meg, milyen ereje van annak, ha hiszünk valamiben – különösen önmagunkban.

Hagyd, hogy magával ragadjon!

Abszolút rajongó típus vagyok. A fiatalkoromat végikísérte, hogy valami iránt rajongjak, kezdve általánosan a rock zenével, majd pedig az egyértelműbb és tipikusabb lányos választásokkal, mint a One Direction, majd a kpop bandák végtelen sora. Jelenleg pedig a Forma 1 tölti be ezt a szerepet az életemben. Valahogy valami mindig van. 

A rajongásom szintje és módja persze változott az évek alatt. Viszont tiniként egy igen egyértelműen biztos pontot jelentett az életemben, amire mindig támaszkodhattam. Ezeket leírni valahol furcsa, mivel pontosan tudom, mennyire megbélyegzi magát ezzel az ember és mennyire béna rajongóként felcímkézni önmagamat. Nevetséges, hogy ez egy olyan dolog, amire támaszkodni tud az ember, mégis igaz és működik...

Abszolút meglepett ez a könyv, mivel még a fülszöveg ismeretében is mást vártam. Valami könnyed romantikus rajongós, kicsit fanfiction érzetű kedves történetet. Olyan Alice Oseman típusút, mint a Heartstopper, ahol fontos témákat is érintünk, de mégiscsak egy léleksimogató az egész. 

Nos, azt hiszem ilyen felvezetés után nem meglepő, ha azt mondom: egyáltalán nem ezt kaptam. A történetben igazából nincs románc, főleg nem a két főszereplő, Angel és Jimmy között nincs. Viszont cserébe van egy teljes lenyomata annak, ahogy az elmúlt 10 évben lányok (és fiúk) milliói nőttek fel rajongva egy-egy előadóért. 

Őszintén furcsa és izgalmas volt egy olyan történetet olvasni, amiben rendkívül gyakran magamra és a saját tinikoromra ismertem. 
Ott van az online barátkozás, a tumblr, a twitter folyamatos checkolása, a twitter trendek, a fanfictionök, a shippelések és az általános rajongói életmód, mert hát ez tényleg elég sokban befolyásolja az ember életét. 
Az egészben az egyik kedvenc hasonlóságom talán a londoni találkozás volt, mivel én is ott találkoztam először egy internetes barátnőmmel, ami gondolhatjátok mennyire ijesztő és bizarr volt anyukámnak. Bár az én esetemben ő is ott volt, és távolról követtek minket a barátnőm anyukájával. 

Összességében a történet maga számomra nem volt annyira izgalmas, viszont nagyon érdekes volt látni egy valós lenyomatát a tinikoromnak, a maga rendkívül specifikus sajátosságaival. 

Nyereményjáték:

Alice Oseman legújabb Young Adult regényében egy felkapott zenekar frontemberének és az adott zenekar rajongójának az életébe tekinthetünk be! Míg Angel minden gondolata a The Ark nevű együttes és az aktuális koncertjük körül forog, addig az énekest, Jimmy-t mind jobban agyonnyomja a hírnév súlya. 

Tartsatok bloggereinkkel, hogy megismerjétek a történetüket. És ne felejtsetek el játszani sem, mert a turné végén a Könyvmolyképző kiadónak hála egy szerencsés olvasónk meg is nyeri az I Was Born For This – Erre születtem című regényt!

 Alig vártam, hogy kezdetét vegye ez a turné. Végre, megjelentek új köntösben az Off-Campus részei, így már nyílvános helyeken is nyugodtan lehet olvasni a Briar egyetem hokisainak a történetét. Tinikorom egyik kedvenc olvasmánya volt, így nagyon kíváncsi voltam, hogy így, felnőtt fejjel újraolvasva milyen élmény lesz. Bár be kell valljam, annyira még mindig nem állok távol ettől a korosztálytól, hisz még mindig egyetemistaként tengetem a mindennapjaimat, de erről majd inkább egy másik bejegyzésben mesélek részletesen. 

Hannah és Garret története volt anno az, ami behúzott a Briar univerzumba, így alig vártam, hogy nosztalgiázhassak és újból átélhessem a történetüket. Hogy milyen volt újraolvasni a kötetet? Lejjebb bővebben is kifejtem.

Fülszöveg:

A lány egyezséget köt a fősuli rosszfiújával…

Hannah Wells végre talált valakit, aki megdobogtatja a szívét. Bár az élet más területein magabiztosan mozog, a szex és a csábítás nem éppen erős oldala. Ha fel akarja hívni magára a kiszemelt srác figyelmét, ki kell lépnie a komfortzónájából, és elérni, hogy észrevegyék …még ha ezért korrepetálnia kell is a hokicsapat idegesítő, gyerekes és beképzelt kapitányát egy álrandiért cserébe.

…ami jobban sül el, mint remélte.

Garrett Graham egyetlen álma, hogy a diploma után profi hokijátékos legyen, de a zuhanó tanulmányi eredménye miatt mindent elveszíthet, amiért eddig olyan keményen dolgozott. Ha a csapatban maradás ára, hogy segít egy cinikus csajnak féltékennyé tenni egy srácot, hát legyen. De amikor egy váratlan csók életük legvadabb szexébe torkollik, Garrett hirtelen ráébred, hogy a szerep, amit játszik, nem neki való. Most már csak Hannah-t kell meggyőznie arról, hogy a fiú, akire vágyik, nem más, mint ő maga.

Én és a könyv:

Annyira örültem, amikor kiderült, hogy újból kiadják, ráadásul ilyen cuki új borítóval az egész sorozatot. Be kell vallanom, hogy részben a borító miatt is, én eddig csak e-könyv változatban olvastam a részeket, mert nagyon zavarbaejtőnek éreztem volna ilyen borítós könyveket lapozgatni nyilvánosan a tömegközlekedésen vagy parkokban.

Ez az egyszerűsített vektoros borítótrend nekem nagyon szimpatikus alapból, ennek a sorozatnak az esetében pedig nagyon praktikus és imádnivaló is. Pont annyira körvonalazza a főszereplőket, hogy felismerhetőek legyenek, de mégse határozza meg túlságosan, hogyan képzeljük el őket magunknak. (Bár ennek lassan lőttek, most hogy már tudni lehet melyik színészek fogják játszani a főbb karaktereket a sorozatban. Mert igen, TV sorozat lesz a könyvsorozatból!)

Őszintén meglepődtem mennyire beszippantott a történet. Pedig már olvastam, tudtam milyen fordulatokra számíthatok és a vicceket is már rongyosra ismételgette a Tiktokom. Mégis, alig vártam minden nap, hogy végre legyen időm olvasni belőle picit és visszatérhessek a Briar kampuszára. 

Sokadjára is, de elvarázsolt Garret és Hannah barátsága, hiszen elsődlegesen ők barátok lettek, majd csak utána szerelmesek, aminek a mintáját személy szerint én nagyon szeretem. Olyan szépen lassan épül fel a kapcsolat kettejük között, hogy olvasóként el is tudom hinni, hogy ennyire egymásra találnak és elkezdenek ragaszkodni a másikhoz. 

Ami viszont meglepett, hogy az elején tényleg borzasztóan tahó megszólalásai voltak Garretnek, amire őszintén nem emlékeztem, mert a későbbi hokis olvasmányokban az írónő nagyon hamar bemutatta, hogy férfi főhősei mind félreértett cukorbogyók. Ezzel szemben itt még merőben más volt a felállás, és még olvasóként is idő kellett, hogy megkedveljem a Garret Graham karakterét. (Annak ellenére, hogy emlékeimben már aranyba foglaltam a nevét.) 

Hannah ezzel szemben az egyik legkedvelhetőbb off-campus lány, részben azért is, mert szépen ki lett dolgozva a karaktere, egyértelműek a motivációi és az érdeklődései és a karakterjegyei is. Nagyon szerettem az éles nyelvét és megszólalásait. Ha van valami, ami kiemeli az Elle Kennedy könyveket a többi hokis könyv közül, az egyértelműen az írónő humora, ami annyira felpezsdíti ezeket a történeteket, hogy eléri, hogy olvasóként ne csak annak szurkoljak, hogy a főszereplők egymásra találjanak, hanem arra is késztet, hogy megpróbáljak beiratkozni erre az egyetemre és összehaverkodni a szereplőkkel. 

Összességében a sokadik újraolvasásnál sem tudtam csalódni ebben a könyvben és nem tudom elégszer mondani, hogy az egyik legjobb választás, ha az ember egy kellemes egyetemi, sportrománcra vágyik. A hokis könyvek koronázatlan királya. 

Nyereményjáték:

Elle Kennedy ikonikus Off-Campus sorozata új, lélegzetelállítóan szép élfestett kiadásban tér vissza – és mi, bloggerek, ennek örömére újra végigjárjuk Garrett, Logan, Dean és Tucker útját, méghozzá egy 30 állomásos blogturné keretében!

Akár először találkozol a Briar egyetem hokicsapatának szívtipróival, akár már régi rajongó vagy, ez a turné neked szól! Minden állomáson más-más blogger mesél az egyes részekről, karakterekről, kedvenc jeleneteikről – nosztalgiázunk, újraértékelünk, és természetesen játszunk is!

További állomások:

Túlzás lenne azt állítani, hogy követem a booktokot. Túlzás lenne azt állítani, hogy hiszek is neki. Túlzás lenne azt állítani, hogy rajongom a romantasy történetekért. Mégis itt vagyunk, egy abszolút booktok szenzációt, egy romantasyt tervezek ajánlani nektek. Ajánlani. Attól még, hogy egy könyvről írok, nem jelenti rögtön, hogy az a poszt egy ajánló is egyben, de nem tudok mi t tenni, már itt az elején le kell lőnöm, hogy engem ez a hype abszolút megvett, lentebb pedig el is mesélem, hogy hogyan és miért.

Fülszöveg:

Ne ​nyúlj a kardhoz! Ne fordítsd el a kulcsot! Ne nyisd ki a kaput!

A kegyetlen sivatagban kevés olyan dolog van, amit egy lány ne tenne meg egy pohár vízért.

A huszonnégy éves Saeris Fane jól tud titkot tartani. Senki sem tud a különös képességéről, sem arról, hogy amióta az eszét tudja, rendszeresen megcsapolta a Halhatatlan Királynő víztározóit. De elkerülhetetlen, hogy Saeris titka előbb-utóbb napvilágra kerüljön.

Amikor Saeris szemtől szembe kerül magával a Halállal, véletlenül megnyitja a birodalmak közötti kaput, és ezzel a jég és hó földjére kerül. Mindig is azt hitte, hogy a tündékkel csak a mítoszokban, legendákban és a rémálmaiban találkozhat, de… kiderül, hogy nagyon is léteznek. A lány egy több száz éves konfliktus kellős közepén találja magát, ami akár a halálához is vezethet.

Saeris, aki több mint ezer év után elsőként érkezett Yvelia zord hegyvidékére, tévedésből Kingfisherhez, egy jóképű tünde harcoshoz köti magát, akinek számos titka és aljas terve van. Fel akarja használni a lány alkimistaképességeit, hogy megvédje a népét, bármi legyen is ennek az ára…

De az alkukkal óvatosnak kell lenni a tündék földjén. Mert az ördög a részletekben rejlik…

Én és a könyv:

Az utolsó romantasy hypevonat, amire felültem, az a méltán híres ACOTAR volt. Emlékszem, egy egész szilvesztert azzal töltöttem, hogy csak olvastam és olvastam, annyira beszippantott. Be kell vallanom, hogy már vágytam egy hasonló élményre, de hiába fogtam bele hasonló könyvekbe, egyáltalán nem ragadtak magukkal.

Tavaly télen volt egy KMK évzáró esemény, ahol beharangozták, hogy milyen új címek fognak megjelenni. Bevallom én ott találkoztam először a Quicksilver nevével, de egyből felkeltette az érdeklődésemet, és most, hogy kijött, egyből rá is raboltam. Hálistennek sikerült egy egy hetes betegség közepére időzíteni a dolgot, így bár a gyógyuláson volt a hangsúly, mégis belefért hajnalokbanyúlóan olvasni, és nem tudom elmondani, hogy mennyire jó érzés volt. Annyira magával ragadt a könyv, annyira addiktív módon vártam, hogy olvashassam és csak akkor tettem le, amikor már tényleg összefolytak előttem a betűk, hogy úgy éreztem, megint egy könyvmoly kis tini vagyok, mint anno x évvel ezelőtt. Ezért az érzésért mérhetetlenül hálás vagyok a könyvnek, ráadásul abszolút visszahozta a hitemet a romantasy könyvekbe, szóval most bőszen vadászom, hogy mi az, amit kihagytam az évek alatt és érdemes lenne pótolni, hiszen az elmúlt években már egészen sikerült meggyőznöm magamat, hogy már kinőttem a fantasy történetekből és már egyszerűen nem nekem valók. 

A történet maga nem zseniális, nem dobod el tőle az agyadat és nincs igazán olyan világelem, ami annyira új és extra lenne, mégis magávalragad. A felmerülő logikai kérdésekre szépen lassan ad választ az írónő, persze nem az összesre, de közbe nincsenek benne olyan logikai bukfencek, amik kizökkentenék az olvasót, vagy hiteltelenné tennék a sztorit. Ez nekem nagyon sokat számított. Illetve azért egy alapvetően kellemesen felépített világba csöppen bele az ember, amin hálisten egészen gyorsan ki lehet igazodni, nincs túl sok furcsa nyelv vagy elnevezés, ami miatt lapozgathatnám a könyvet napestig, hogy pontosan mit is jelentett és mire jó. 

A főszereplők nagyon jól működtek számomra. Néhol be kell vallanom, a főszereplő hölgyeményünk, Saeirs kicsit idegesített, de összességében nagyon vagánynak tartottam, a tolvajból lett kovács lányt és nagyon élveztem, amilyen csípős nyelve és tűzrőlpattant személyisége volt. 

A férfi főszereplőnk, Kingfisher, vagy röviden csak Fisher, abszolút book boyfriend material. Őszintén, nálam kenterbe verte Rhyst az ACOTAR sorozatból, és nagyon sokszor valahogy a Witcher-ből ismert Geraltra asszociáltam róla, de lehet csak a farkasos szimbólumok miatt. 

A kettőjük közötti kémia abszolút megvolt, és én nem tudtam elmondani, mennyire élveztem, a szépen lassan adagolt pikantériát és feszültséget, illetve az apró gesztusokat, amik megjelentek közben. Nagyon szép utat járt be a kapcsolatuk, és úgy hiszem ezzel nem árulok el nagy titkot, hogy mivel ez egy romantikus kötet, a két főszereplő között alakul valami. 

Ami nagy erőssége ennek a könyvnek, az a humora, amit leginkább a mellékszereplők adnak hozzá. Carrion Smithegymagában végeláthatatlan komikumforrást hozott magával, de Ren és a többiek rezzenései és mondatai és gyakran mosolyt csaltak az arcomra. 

Végezetül pedig meg kell említenem, hogy mennyire csodálatosan éreztem magam a könyv vége felé, amikor is nem lett kijelentve, hogy az egész világ elpusztul, ha mi most x-en nem védjük meg... az ilyen helyzetekben, főleg ha elkezdik borzasztóan hangsúlyozni, akkor teljesen rosszul tudok lenni. (Ezért vagyok morcos az ACOTAR harmadik részére.) A másik nehéz pont számomra az ilyen könyveknek a vége, hiszen ahogy az lenni szokott, Quicksilver csak az első része egy tervezett trilógiának. (Illetve az írónő tervez még két további mellékszereplő sztorit is kiadni.) Ebből pedig adódik, hogy a lehető legnagyobb függővéggel zárják az írók ilyenkor a köteteiket, hogy kellően fel legyünk spanolva a folytatás elolvasására. Na már most, ezt lehet jól és rosszul csinálni, és szerencsére itt teljesen nyugodtan tudtam túllapozni az utolsó oldalon. 

Aminek nagyon örülök, hogy a magyar kiadásba belekerült a kötet végére még egy plusz rész, ami eredeileg csak az írónő weboldalán volt fenn (aztán lehet az új kiadásban már benne van alapból) Kingfisher szemszögéből, ami jól esett a frissen megélt függővég után, akármennyire is nem volt annyira durva és meglepő. 

Összességében alig várom, hogy olvashassam a következő részt is, és nagyon remélem, hogy annak ellenére, hogy külföldön leszavazták a Kingfisheres borítót, így már a második részt csak feliratos borítóval tervezik megjelentetni, szóval ennek ellenére a Könyvmolyképző valami hasonló borítóval fog előrukkolni a következő részhez is, mert őszintén nekem baromira tetszik minden hibájával együtt. ( Igen rólad beszélek, nagyon furcsa alakú jobb kéz.) 

Azt meg úgy érzem már meg sem kell említenem, hogy a filmes jogait is már megvették a könyvnek/sorozatnak, így előre félek, hogy milyen adaptáció fog születni belőle. De hátha nem lesz borzasztó!

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából jelenik meg a nagysikerű Quicksilver, ami hatalmas sikernek örvend számos országban.
Gyertek és lépjetek be a tündérek veszedelmes világába, ahol minden csak látszat és az igazság lepel alatt lapul. Legyetek részese Saeris izgalmas utazásának, miközben megismerjük Kingfishert, akinek szíve jégből van, természete pedig nem épp a legmodorosabb, ám egy véletlen összeköti őket…
Kövessétek a blogturnét, sőt ha velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya!

További állomások:

 Ha jól számolom, idén ez volt az első régesnkorban játszódó romantikus kötetem, aminek éppen itt volt már az ideje, mert már kezdtek elvonási tüneteim lenni. Magam sem értem, hogyan tudtam ennyire beleszerelmesedni ebbe a zsánerbe, de ha egyszer egérfogóval akarnának elkapni, egyértelműen csak egy ilyen tipusú kötetet kéne a csali helyére rakni, meg mondjuk egy matcha lattét. ( Igen, engem is elért az őrület, bár hozzá kell tegyem, hogy nekem remek alternatíva, hiszen nem kávézhatok.)

Visszatérve a könyvre, amint megláttam, hogy a Menő Könyvek gondozásában meg fog jelenni, egyből tudtam, hogy nekem ezt olvasnom kell, illetve igyekeztem blogger társaimnak is jelezni, hogy ezt bizony nekik is kéne. Enyhén szólva be voltam sózva, amit külön tetézett, hogy a kötet egy iazán izgalmas módon jelent meg: félig élfestve. ( Erről rögtön a Harry Potter félig fej nélküli diskurzusa ugrott be, mert hát hogy is lehet egy könyv félig élfestve.) A kötet élén a körvonalak vannak berajzolva feketével, így amúgy már magában is nagyon mutatós, de az olvasónak lehetősége van szinezőként értelmezni és így a maga képére formálni. Szerintem rendkívül aranyos ötlet, bár én magam kicsit félek megvalósítani, még gyűjtöm a kurázsit, mert hát mégiscsak egy könyv.

Fülszöveg:

Miss Essie Cravent gyermekkorában eljegyzik egy fiúval, akivel csupán egyszer találkozott élete során, de akkor szörnyű benyomást tett rá. Időközben a gőgös, fekete hajú, kék szemű fiú vonzó fiatal férfivá cseperedik, és Denholm grófságának örököseként társaságszerte partiképes agglegénynek számít.

A két fiatal házasságkötésének napját már kitűzték, ám a temperamentumos Essie többről álmodik, mint hogy grófné legyen, és bármit képes elkövetni a vágyai beteljesítéséért. Egymás után szövi a terveket, ám a grófot keményebb fából faragták, mint először sejtette. És mialatt egyre csak telnek a hetek, maga is elbizonytalanodik: valójában miért is akarja elveszíteni a férfit?

Én és a könyv:

A betegségnek vannak jó pontjai is, vagy legalábbis most nagyon igyekszem úgy látni, mert kell, hogy legyen valami pozitív egy hét ágyban fekvésben. Az egyik, amit találtam, az az, hogy van időm bűntudat nélkül olvasni és őszintén, amióta kézhez kaptam a könyvet, alig vártam, hogy végre belemerüljek. 

Tipikusan az az olvasmány volt, amit együltödbe el tudsz olvasni, de közbe mégis úgy érzed, hogy óvatosan és lassan kell, mert így túl kevés ideig fog tartani. Hiába igyekeztem lassítani, így is másfél betegeskedős napba telt, míg végigpörgettem a könyvet.

Hiába a szokásos körítés és alapszitáció, nagyon kellemes és jó humorral fűszerezi az írónő (és a fordító is) ezt a történetet, ahol a dacos főszereplőnk nem szeretne grófné lenni. Az ilyen történetekben nálam sokszor ott borul kicsit az összkép, amikor túlságosan is feministává változtatják a női szereplőket és túl sok modern elemet emlenek bele, ami által átesik a tipikus netflixes csodák kategóriájába, ahelyett, hogy egy szórakoztató romanticizált régenskori történet lenne. Ez szerencsére ebben a kötetben nem volt így, pont annyi lázadás és felvilágosult eszme szorult bele, amennyi kell, így pont annyira volt korhű is, amennyire annak kell lennie. 

Ami számomra nagyon megfogó volt, az a humor. Több helyzetkomikumot és csipkelődő beszélgetést is átélhettem a fejezetek során, amik volt, hogy akár hangosan is megnevettettek, de mindenképp mosoylt csaltak az arcomra. Ezt azért én egészen ritka pillanatnak élem meg. 

Emellett pedig külön tetszett, hogy a történetben egy nagyon hangsúlyos mellékszál is szerepet kapott, így főhősnőnk unokatestvérének első bálszezonját is figyelemmel kisérhettük, ami szépen hatott ki a főszálunk történéseire. Így nem egy szokványos itt a gróf és itt a csitri, összemelegednek, bumm házasság sztorit kaptunk, hanem kissé árnyaltabbat. Emellett pedig az őket felvigyázó gardedám, a nagymama karaktere is bőven vitte a prímet. Rá kell ébredjek, hogy teljesen odáig vagyok a karakán, nyers és csípős nagymamakarakterektől, akik már fittyet hánynak arra, hogy mit hogyan illik, mégis mindenki számára egyélrteműen lejön, hogy baromi menők.

Összességében egy szuper olvasási élményt kaptam a Hogyan veszítsünk el egy grófot 10 hét alatttól, és még meg kell jegyeznem, hogy bár nem vágytam különösebben a pikáns jelenetekre, kíváncsi voltam, hogy így, hogy a Menő könyveknél jelenik meg, mennyire lesz gyermeteg és fiataloknak szóló, amolyan méhecskés és beporzós a történet. Azt kell, hogy mondjam, hogy tökéletes egyensúlyban volt. Konkrét aktusok nem kerültek leírásra, viszont a szereplők közti vonzalom és az első lépések, illetve kémia felhevülése teljese mértékben átadásra került, így egy nagyon izléses és izgalmas olvasmány kerekedett ki belőle. Nyugodtan olvashatja a fiatalabb krosztály is, viszont az idősebbek számára is izgalmas és érdekes tud marandi, engem abszolút megvett. A régenskori romantikusok rajongóinak pedig kötelező darab!

Nyereményjáték:

Mit tehet Miss Essie Cravent, akinek esze ágában sincs hozzámenni a férfihoz, akivel már gyerekkorukban eljegyezték? Természetesen mindent megtesz, hogy ne váljon belőle grófné! Bár azért be kell vallania magának, hogy Denholm grófság örököse elég vonzó férfivá érett…

Tartsatok bloggereinkkel a Hogyan ​veszítsünk el egy grófot tíz hét alatt című regény blogturnéján, és ne felejtsetek el játszani, ugyanis egy olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet a Menő Könyvek Kiadónak hála!

Játékunk ezúttal igazán meg fogja mozgatni azokat a bizonyos kis szürke agysejteket! Minden állomáson találtok egy összekevert betűkből álló szót, és ki kell találnotok, hogy vajon mi lehetett az eredeti. (Mindegyik szónak köze van a könyvhöz.)

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

 Ritkán ragadnak magukkal sorozatok, de ahogy azt láthatjátok, az Érzelmes klasszikusoknak abszolút sikerült, hisz ez már a negyedik olvasmányom az eddig megjelent "részeik" közül, és az ötödik is már az éjjeliszekrényemen csücsül. Ezúttal a legújabb megjelenésre esett a választásom, aminek csakúgy, mint elődeinek, gyönyörű borítója teljesen levett a lábamról. Ritkán beszélek ennyire szuperlatívuszokban, és elcsépeltnek is tartom, amikor valaki így tesz, de az eddigi tapasztalataim alapján mind külsőleg, mind belsőleg hihetetlen minőséget mutat ez a sorozat. A gyönyörű borítókkal pedig engem sikerült meggyőzni, hogy nyissak jobban a klasszikusok felé és olvassak több szépirodalmat. Nagyon remélem, hogy ez nem csak rám igaz, így ti is kíváncsiak vagytok, hogy a sorozat legújabb "része" mi újat mutat az Érzelmes klasszikusok rajongóinak.

Fülszöveg:

A kaméliás hölgy (La Dame aux Camélias) ifjabb Alexandre Dumas 1848-ban megjelent regénye, amely egy tragikus szerelmi történetet mesél el, hősei a 19. századi párizsi társasági élet szereplői.

A mű középpontjában Marguerite Gautier, a fiatal és gyönyörű kurtizán áll, aki beleszeret a tiszta lelkű Armand Duvalba. Bár Marguerite őszintén szereti Armand-t, a társadalmi elvárások végül elválasztják őket egymástól.A regény Dumas saját élményeiből merít, és valós személy, Marie Duplessis sorsa ihlette. Dumas művében élesen bírálja a korabeli erkölcsöket. A történet világhírűvé vált, amelyből Giuseppe Verdi Traviata című operája született.

Én és a könyv:

Azt hiszem a blog tartalmát átvizsgálva, nem meglepő, ha kijelentem, hogy kifejezetten kedvelem a romantikus történeteket. Nagyon szeretem a kedves és szórakoztató, esetenként megható sztorikat arról, hogyan találják meg az emberek azt a nagy szerelmet, egymást és hogyan válik ez teljes egésszé. Ugyanakkor a sokadik csöpögős nyálas cukimuki történet után megjelenik az emberben az igény, hogy valami valóságosabbról olvasson, és ilyenkor érzem úgy, hogy itt az idő valami komolyabb felé nyúlni. A akméliás hölgy története pont ilyen. Érzelmes, megható, de rendkívül életszerű és valóságos, amire nekem most hastározottan szükségem volt. 

Az ilyen komoly történeteknél általában ijesztő a kötet terjedelme, hiszen imádunk indokokat találni, hogy miért is nem fér bele valami agyrohasztó szórakozáson kívül mással is töltenünk az időnket. Viszont ez a történet csak úgy végigpörög az ember ujjai között és a maga 318 oldalával, illetve a könyv kicsiny alakjával számolva, könnyű belátni, hogy egy nagyon kis rövid olvasmányról van szó. 

Mégis, az az idő, amit a könyv olvasásával eltöltöttem, lassan telt. Nem azért, mert untatott volna, sokkal inkább azért, mert ahogy belemerültem az 1800-as évek Párizsi forgatagába, úgy éreztem kissé lelassult az idő körülöttem, ami hihetetlenül jól esett így a félév végi nagy hajrák után. 

Be kell vallanom, hogy mielőtt megjelent volna a sorozat részeként, nem hallottam A akméliás hölgyről, így nem is igen tudtam, hogy mire számítsak, mit rejt a csodás borító.
Maga a történet egy fiatal jóravaló fiú, és egy kurtizán szerelmét taglalja, kissé hasonló módon elbeszélve, mint a sorozat egy másik kötetében, a Kreuzer szonátában, ami őszintén jelenleg a kedvenc kötetem a sorozatból. Tehát a két főszereplőn kívül esik az elbeszélőnk, ami számomra így egy érdekes kontextusba helyezte az elbeszélést, kifejezetten tetszett. 

Ami érdekes volt, hogy nem tudtam igazán együttérezni a főszerplőkkel, maga a kapcsulatuk sem nőtt igazán a szívemhez, de valahogy úgy éreztem, ez nem is az a fajta történet, ahol görcsösen szurkolni kéne a szerelmükért és a beteljesülésükért. Sokkal inkább a kíváncsiság hajtott, és mire a történet végére értem, elégedetten tudtam letenni a kötetet, mivel hogy úgy éreztem, jó emberekről olvastam. Ráadásul igen, emberekről, akik megelevenedtek előttem és úgy követtek el hibákat, ahogy azt én is szoktam. Kicsit hiányzott már, hogy így érezzek.

Összességében egy nagyon szép történetet ismerhettem meg, amit mindenképpen tudok ajánlani, hiszen remek olvasási élmény volt és nem mellesleg megadta azt a kellemes érzést is, amit az ember azután érez, hogy valami olyat tett, ami után többnek érezheti magát. 

Nyereményjáték:

Az Athenaeum Kiadó újabb klasszikussal lepte meg olvasóit, s az Érzelmes klasszikusok sorozat Ifj. Alexandre Dumas regényével, A kaméliás hölggyel gazdagodott. Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével, s ismerkedjetek meg velünk egy félvilági nő történetével! A turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát.

További állomások:

 Szerettem volna azzal a felütéssel kezdeni ezt a bejegyzést, hogy ugyan mégis kit lep meg, hogy egy újabb hokis románcról írok. Ugyanakkor rá kellett ébrdenem, hogy az ilyan olvasmányaim több, mint 90%-ról soha nem írtam a blogon. Őszintén nem is tudom, hogy miért, egyszerűen így jött ki a lépés. Viszont, ez egyértelműen változni fog a jövőben, így ti is megtapasztalhatjátok, amit már pár blogger társammal nagyon jól tudunk, hogy a legjobb és legszórakoztatóbb limonádék a hokis könyvek. (Nem kevés ilyen tartalom van tervben, dehát mindenről majd a maga idejében.)

Így hát be kell vallanom, hogy a könyv olvasását megelőzte mérhetetlen mennyiségű Elle Kennedy kötet, ami kellő alapot adott, hogy értsem a hokis részét - ez egy jó vicc, mert még mindig nem értem teljesen - illetve kellő elfogultságot, hogy már az elejétől úgy legyek vele, hogy "mennyire jó, hogy ez a könyv megjelent", hiszen hokis románc. 

Fülszöveg:

Rhys ​Koteskiy visszatért – legalábbis elméletben.

Az előző évi Fagyos Négyes alatt, a Waterfell Egyetem NHL-várományos hokikapitánya brutális sérülést szenvedett a jégen, aminek nemcsak agyrázkódás lett a következménye, hanem és egy új, kellemetlen érzés is, ami kísérti, ha a jégre lép. Rémálmok és pánikrohamok gyötrik, és Rhys azon gondolkozik, vajon fog-e még játszani az életben, sőt, egyáltalán akar-e.

Sadie Brown ebben a félévben összeszedi magát – bármi áron.

Jelenleg betemetik a tennivalók az adósságok, az öccsei felügyeleti pere és a korcsolyaedzések körül, és csak próbál talpon maradni. Tüzes műkorcsolyázó, aki a rossz magatartásáról és a gyakori eltűnéseiről ismert. Már hírnevet szerzett a kampuszon, és nem jót.

Véletlenül tanúja lesz a szépreményű hokikapitány egyik pánikrohamának, és megpróbál segíteni neki, ami után furcsa megállapodást kötnek.

Nincsenek kérdések. Csak kellemes dolgok.

De Rhys rájön, hogy vonzódik Sadie-hez.

Míg a fiú üresnek érzi magát, és csak az árnyéka annak az embernek és játékosnak, aki korábban volt, Sadie-nek látszólag minden érzelme a maximumon ég.

Egymásra van szükségük a gyógyuláshoz, de a gyógyulásba nem férnek bele a titkok. Ráadásul mindketten vékony jégen korcsolyáznak, leheletnyire attól, hogy kibillenjenek.

Én és a könyv:

Őszintén be kell, hogy valljam, nagyon félek a TikTok-szenzáció feliratú könyvektől. Ami igazából hülyeség, hiszen elméletben ez azt kéne fémjelezze, hogy nagyon sok embernek tetszett, viszont bennem valamiért kialakult az a gondolat, hogy a TikTok felhasználói köre, akik felkapják ezeket a köynveket, lényegében még nem olvastak előtte mást, így minden hirtelen nagyon szupernek tűnik. 

Ennek ellenére erre a könyvre azt hiszem jogosan pingálhatják rá. A maga műfajában kifejezetten jó könyv, élvezetes volt olvasni és olyan új felállást mutatott, amit még egy hasonló könyvben sem láttam. Mondhatni nagyon Z generációs, vagy legalábbis 21. századi, hiszen a nemek közötti sztereotipikus szerepek egészen felcserélődnek itt, de a lehető legjobb értelemben. Nem arról van szó, hogy a női főhősünk kezd hipermaszkulin jegyeket felvenni, hanem egyszerűen a keződő kapcsolatuk dinamikájában nem a szokványos hokirománcokra jellemző jegyek jelennek meg. 

Nagyon izgalmas és felemelő volt számomra egy ilyen könyvet olvasni, abszolút új volt a lelkemnek, ráadásul úgy érzem, hogy abszolút jó gondolat ezeket a mintákat erősebben bemutatni, hiszen ahogy az én és az előttem lévő generációk is részben ezekből a történetekből szocializálódtak, úgy a jövő generációi számára is, az ilyen tartalmakon keresztül tudunk bizonyos mintákat normalizálni. Ilyen például a mentális problémák megjelenése és kezelése is, vagy a fentebb is említett férfi-női szerepek és karakterjegyeknek az alakítása. Hiszen az a férfi is férfi, aki nem ősemberként veri a mellkasát, hanem csendesen figyel, alkalmazkodik és érzékenyen viszonyul a környezetéhez. Ez pedig egy olyan erősítendő minta, amibe nem tudom ki és hogyan tudna belekötni, mégsem "normális" a mindennapokban.

Ami még külön izgalmas volt a számomra, az a mérhetetlen mennyiségű zene, ami az egész történetet végigkísérte. Szerencsére a lelkes olvasók már készítettek egy teljes playlistet a könyvben megjelenő dalokból. (Bár konkértan a könyv legelején listázva vannak ezek cím és előadó szerint.) Így nagyon élveztem úgy olvasni a könyvet, hogy az éppen aktuálisan említett zenét is hozzávettem háttérzajnak. Meg kell hogy mondjam, nagyon jó válogatást rakott össze az írónő, így már ezért abszolút megérte a könyv. 

Összességében egy nagyon kedves és aranyos hokirománcot olvashattam, ami abszolút kikapcsolt és kellemesen kapcsolt ki a félév végi nagy hajrá alatt. Abszolút ajánlom, hokirománcok rajongóinak főleg, hiszen a műfaján belül egy kifejezetten jó alkotás, ami nem Elle Kennedy, viszont az egyszerű egyetemi románcok kedvelőinek is jó választás. 

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadó legújabb hokirománca Peyton Corinne tollából! Rhys egy jégen történt baleset következményeként PTSD-vel küzd, és a legváratlanabb pillanatokban tör rá egy roham. Sadie az elérhetetlen műkorcsolyázó, akinek minden idejét lekötik a családi gondok, szinte egyedül és segítség nélkül neveli a két öccsét, miközben a sportágában a legjobb szeretne lenni. Két megtört lélek szenvedélyes története. Tarts velünk te is a blogturnén, és ha helyesen válaszolsz az állomás feladványaira, esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

Utazzunk együtt a jégkorong világába! A nyereményjáték során minden állomáson találtok egy fülszövegrészletet, nektek pedig az a feladatotok, hogy a könyv szerzőjét és címét beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Ryder 195 centi magas, kigyúrt, előítéletes, goromba… és állati dögös. De akkor is ő az ellenség.”

További állomások:

 Nem szoktam thrillereket olvasni. Talán ez és a krimi vagy horror műfaja áll tőlem a legtávolabb, bár érdekes módon, ha jól emlékszem, az első két könyves értékelésem a blogon (még a Blogturné klub előtt) pont ezekben a témákban íródott. Viszont, ahogy még az év eleji bejegyzéseimben is említettem, idén elhatároztam, hogy egy picit jobban odafigyelek arra, hogy miylen könyveket olvasok. Tavaly az volt a cél, hogy szépen lassan visszarázódjak az olvasáshoz, mint aktív hobbihoz, viszont most, hogy ez határozottan megvan, itt az ideje kicsit oda is figyelni arra, hogy változatosan olvassak és kipróbáljak új irányokat. 

Így került hozzám Az erdő istene is, aminek az előzetes viszhangja és értékelései annyira pozitívak voltak, hogy úgy éreztem mindenképpen jó választás lesz, igezán nem említve a kötet külső csomagolását... Egyszerűen gyönyörű és bár elsőre is nagyon tetszett a lecsöppenő rózsaszín festéknyom a borítón, most a könyv olvasása után egyszerűen odáig vagyok milyen szinten találó és lényeges apróság.

Fülszöveg:

1975. augusztus: egyik hajnalban a táborfelügyelő látja, hogy egy fekhely üres. Eltűnt Barbara Van Laar, az egyik táborlakó. Barbara egy átlagos tizenhárom éves: a nyári tábor a családja tulajdonában van, és ez a család a környék legnagyobb munkaadója. Nem először fordul elő, hogy valamelyik gyerek eltűnik a családból. Barbara bátyjának hasonló körülmények között veszett nyoma tizennégy évvel korábban, és azóta se került elő. A tábor személyzete pánikban keresi a lányt, és közben a Van Laar család titkainak újabb és újabb rétegei tárulnak fel, amelyekben a család alkalmazottai is érintettek.

Liz Moore Massachusetts államban nőtt fel, és a manhattani Barnard College-ra, majd a Hunter College-ra járt. 2015-ben Rome Irodalmi Díjat kapott. Jelenleg Philadelphiában, a Temple Universityn tanít kreatív írást. Előző regényét, a Hosszú, fényes folyót beválogatták a Good Morning, America könyvklubba, illetve megjelenésének évében Barack Obama kedvenc könyveinek listáján is szerepelt.

Én és a könyv:

Kiskoromban rengeteg időt töltöttünk az erdőben, sokat jártunk túrázni is, de többnyire csak játszottunk kettesben az öcsémmel vagy a többi gyerekkel, hiszen ott volt az utca végén és úgy ismertük azt a részt, mint a tenyerünket. Abszolút ennek az időszaknak az emlékeit hozta elő bennem ez a könyv eleinte, vagy talán pontosabb azt mondani, hogy néhol, hiszen a történet egyszerre fut a múltban és a jelenben legalább hat különböző karakter nézőpontjából. 

Ez persze elsőre kissé ijesztően hangzik, hiszen ebbe csak igazán könnyű belebukni íróként, ráadásul olvasóként is jól meg tud kavarni, hogy ki kicsoda és éppen hol vagyunk térben is időben. Érdekes módon, ezzel nem volt problémám egyáltalán. Egyik oldalról nagyon kellemesen el lehetett különíteni a karaktereket egymástól, hiszen merőben más életet éltek és szerencsére hasonló nevek sem fordultak elő, illetve nem voltak fejezetek, hanem mindig éppen az aktuális szemszög nevével kezdődött új rész, illetve egy apró felirattal, ahol jelölve volt, hogy a lehetséges idősíkok közül éppen melyikben járunk. Ez rendkívül sokat segített. 

Maga a történet egyszerre öleli fel a két testvér eltűnését, de ennél sokkal több szálat tartogat. A 60-70-es évek Amerikájában annyira sok érzékeny és jelentős téma tud feljönni egy ilyen kötet kapcsán, hogy nem győztem kapkodni a fejem, ahogy mindegyikbe kissé bele is kóstoltatott minket olvasókat az írónő. 

Először is adott egy nyomozó, aki igyekszik felgöngyölíteni az ügyet. Ebben eddig semmi izgalmas nincs, de legyen ez a nyomozó nő és történetesen az első női nyomozó egész New York államban. Rögtön izgalmasabb a helyzet. Persze, itt el lehet kezdeni pampogni, hogy ma már nem lehet semmit eladni kisebbségek megjelenítése nélkül, viszont itt én úgy éreztem egy nagyon fontos aspektusát mutatta be az írónő a helyzetnek, ami gyakran háttérbe kerül. Az egy dolog, hogy nyilván megjegyzéseket kap a munkatársaktól a nyomozónő, illetve jobban kell bizonyítania, viszont ami igazán érdekes, és ritkásan van tárgyalva, hogy erre hogyan reagál a családja. Mennyore hatalmas változás az, hogy ma már élhet egy nő egyedül, férj nélkül és dolgozhat és ez mennyire furcsa és groteszk elképzelés tudott lenni akkoriban. 

Ehhez kapcsolódik a válások témája is, amit szintén érint a kötet, hiszen bár már van lehetőség válni, mégis, megbélyegzik az elvált nőt, még akkor is, ha igazából a férj volt a hűtlen. 
Számos ilyen és ehhez hasonló társadalmi problémát jelenít meg az írónő a történet során, amik úgy érzem, hogy így, hogy kellően távolinak tűnik a könyv lapjain mind időben és térben, sokkal könnyebben feldolgozhatóbbá és ezáltal elgondolkodtatóbbá teszik ezeket a rendkívül fontos kérdéseket. 

Rég olvastam ennyire elragadó, lebilincselő és olvasmányos kötetet. Az egész stílusa, felépítése és végkimenetele olyan volt, ami úgy érzem még sokáig a gondolataimban velem lesz és még magamban is gondolkodnom kell, nem csak a felhozott témákon, de magán a történeten és a különböző szálak lezárásain is. 

Mindenképpen nagyon ajánlom, kifejezetten az olyanok számára, akik szkeptikusak a thriller műfajával, mivel engem egyértelműen berántott és alig várom, hogy az írónő másik könyvét is olvashassam.

Nyereményjáték:

Liz Moore második könyve magyarul is megjelent!
Az erdő istene olyan rangos elismeréseket nyert el, mint a New York Times – Az év thrillere és a New York Times – Az év krimije, így joggal várhatjuk, hogy egy igazán izgalmas és borzongató történet rejlik a 21. Század Kiadó által megjelentetett, lenyűgöző borító mögött.
Tarts bloggereinkkel ezen a hosszú és fordulatokban gazdag blogturnén, és vegyél részt a játékban, hogy megnyerhesd a kötet egy példányát!

A könyv fontos helyszíne az Emerson tábor, ahol a gyerekek minden évben részt vesznek egy túlélőtúrán. Sajnos nem tudtunk egy egész túrát szervezni nektek, viszont egy rövid teszttel készültünk. Minden állomáson találtok egy kérdést néhány lehetséges válasszal, az erdőben való túlélési praktikákkal kapcsolatban. A helyes válasz betűjelét írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mi a legjobb módja annak, hogy ivóvizet szerezzünk az erdőben?

A) Esővíz gyűjtése

B) Folyóvíz közvetlen fogyasztása

C) Bogyós gyümölcsök fogyasztása

D) Fa kérgének rágása

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Az elmúlt időszakban eléggé zajlott az élet, ráadásul mind a munka, mind a suli elég nagy nyomást helyezett rám, így borzasztóan jól esett valami könnyedet és szórakoztatót olvasni. Csak rá kell nézni a borítóra, és egyből látszik, hogy ebben a könyvben nem lesznek kellemetlen és fojtogató érzelmek, sem világmegváltó filozofálások. Szimplán szórakozást ígér és ezt be is tartja, ráadásul a nerdy szívemnek végtelenül találóan. Ha valaki szerette az Agymenőket, ez a könyv mindenképp rajta kell legyen a kívánságlistáján.

Fülszöveg:

Az űrmérnökként dolgozó Esther Abbott nem hisz a szerelemben: neki elég, hogy tökéletesen boldog életet él, miközben szívből gyűlöli a hipsztersapkás forgatókönyvíró szomszédját, Jonathant. A nyugodt mindennapoknak azonban vége szakad, amikor kénytelen lesz ördögi alkut kötni a sráccal: ha Jonathan eltereli a legjobb barátnője figyelmét egy kínos exről, Esther lesz a tudományos tanácsadója az éppen készülő sci-fi forgatókönyvéhez.

A lány türelmét erősen próbára teszi, amikor teljesítenie kell az alku rá eső részét. Ám minél több időt tölt Jonathannel, ráébred, hogy a fiú nem is annyira vészes, és a gyűlölet egyre inkább vonzalommá alakul át. Már csak az a kérdés, Esther képes lesz-e túllépni önmaga árnyékán, vagy az élete egyenesen a katasztrófa felé száguld…

Én és a könyv:

Bár első ránézésre azt gondolná az ember, hogy semmi közöm az űrmérnökséghez – és őszintén szólva, a könyv fülszövege alapján nem is sejtettem, hogy ennyire személyesen fog megérinteni –, olvasás közben egyre inkább úgy éreztem, mintha Esthert kifejezetten nekem írták volna. Nem a szó szoros értelmében azonosulok vele, hiszen én sem tartom magam igazi mérnöknek, még ha papíron bizonyos szintig annak is számítanék. Mégis, az a gyakorlatias, határozott, karakán attitűd, amit Esther képvisel, nagyon ismerős és otthonos volt számomra. Talán nem is a szakma a lényeg, hanem az a női tapasztalat, amit „mérnökként nőnek lenni” jelent: egyszerre próbálni helytállni egy hagyományosan férfias világban, miközben közben nőként is érvényesülni, önazonosnak maradni.

Nagyon izgalmas volt ezt a világot belülről, egy intelligens, ambiciózus és mégis esendő nő szemszögéből megélni. A történet dinamikáját pedig számomra különösen izgalmassá tette Jonathan karaktere, aki Esterh határozottságának tökéletes ellentéte: egy művészlélek, álmodozó, simulékony, néha már-már komikus módon szerencsétlen – de mindeközben borzasztó szerethető. Ő az a típus, aki nem tolakodik, nem ural, hanem szeretne kapcsolódni, csak nem mindig találja meg az utat hozzá. Be kell vallanom, nekem néha túl sok volt a tesze-toszasága, és emiatt nehezen tudtam igazán megszeretni, de az Estherral való párbeszédeik még így is működtek. Olyan fura kis kémia volt köztük, ami nem harsány, nem szenvedélyes, hanem finoman, lassan építkező – de pont ettől lett hiteles és igazán megnyerő. Egy olyan kapcsolat, amiért tényleg szurkolni kellett, mert nem adta könnyen magát, és ez különösen jól esett egy olyan műfajban, ahol sokszor minden túl gyorsan, túl simán történik.

Ami viszont számomra igazán különlegessé tette a könyvet, az a női barátság ábrázolása. Ritkán találkozni olyan történettel, ahol a nő és nő közötti kapcsolódás nemcsak jelen van, de központi szerepet is kap. Itt viszont a barátság nem egy mellékszál volt, hanem szinte a történet gerince. Nem csupán kiegészítette a romantikus szálat, hanem időnként át is vette a fókuszt – és ez valami elképesztően frissítő és őszinte élményt adott. A női barátság minden rétege – a támogatás, az irigység, a bűntudat, az újraközeledés, a feltétel nélküli szeretet – hihetetlen érzékenységgel volt kibontva, és engem személy szerint sokkal jobban megérintett, mint a romantikus szál.

Különösen elgondolkodtatott, hogy milyen hatással lenne a női kapcsolatok alakulására a való életben, ha több ilyen motívum jelenne meg a nőknek szánt szórakoztató irodalomban. Ha nem csak arról olvasnánk, hogyan találja meg egy nő a „nagy Ő”-t, hanem arról is, hogyan marad meg a legjobb barátnője mellett, hogyan dolgozza fel a sebeket és hogyan építi újra a bizalmat. Talán több könyvben lenne helye annak, amit egyre többen próbálunk megélni a valóságban is: az őszinte, mély, és egymást felemelő női barátságnak.

Nagyon ajánlom ezt a kötetet azoknak, akik egy kis kikapcsolódást keresnek és egy egyszerűen szerethető történetet. Különösképp pedig ajánlanám azoknak, akik maguk is kicsit nerdyk és jól esne nekik kissé "reprezentálva" lenni egy romantikus kötet lapjain.

Nyereményjáték:

Most kiderül, mennyire figyeltetek a kémiaórákon! A turné állomásain összegképleteket találhattok, Nektek pedig az a feladatotok, hogy az elem nevét beírjátok a Rafflecopter dobozba!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Lassan tavaszba fordul az idő és még ennél is lassabban az időjárás is felmelegszik, bár úgy érzem ezt szinte május végéig várhatom. Ennek ellenére, már el lehet kapni egy-egy naposabb és meleg napot, amikor az ember lánya nyugodtan tud kimerészkedni a teraszra/erkélyre/kertbe (kinek mi jutott) és magába tud szívni egy kis D vitamint, meg mondjuk a kezébe tud venni pár nyugis percre egy jó nyári könyvet. A mai kötetünk, az Ez a nyár más lesz, már címében is arról árulkodik, hogy tökéletes nyári strandolós olvasmánynak, és akkor a borítót még nem is említettem, ami méginkább megerősít ebben az érzésben. 

Most olvastam először az írónőtől, de Carley Fortune biztosított róla, hogy a későbbiekben is érdemes lesz odafigyelnem a nevére, vagy éppen illene feltérképeznem az eddig megjelent köteteit. Persze ennél hosszabban is szeretnék értekezni az olvasásélményemről alább.

Fülszöveg:

Ezen ​a nyáron végre betartják, amit ígértek egymásnak.
Ezen a nyáron nem engednek a kísértésnek.
Ez a nyár más lesz.

Lucy minden évben elutazik Prince Edward-szigetére a legjobb barátnőjével, Bridgettel, hogy mélyet szippantson a friss tengerparti levegőből, annyi osztrigát egyen, amennyit csak bír, és újra belekóstolhasson kedvenc borába. Itt találkozik egy vonzó helybélivel, Felixszel, akivel a tengerparton, a magasló vörös sziklák és aranyló napsugarak alatt teljesen egymásba habarodnak. Kettejük között csak úgy izzik a levegő, ám amint Lucy megtudja, hogy a srác nem más, mint Bridget öccse, megfogadják, hogy sosem ismétlik meg azt a fülledt éjszakát.

Persze könnyű ezt mondani, és ahogy minden évben eljön a nyaralás ideje a szigeten, rendre Felix ágyában kötnek ki. Lucy még soha nem érezte ilyen jól magát senkivel, de megfogadja, hogy a szíve nem lehet Felixé. A távolság mellett fontosabb okokból kifolyólag sem.

Amikor azonban Bridget egy héttel az esküvője előtt hirtelen elmenekül Torontóból, Lucy otthagy csapot-papot, hogy kövesse barátnőjét menedékére, a szigetre. Két dologra kell figyelnie: először is át kell segítenie Bridgetet a válságán, másrészt pedig ezúttal tényleg ellen kell állnia az egyetlen pasinak, akinek sohasem tudott. Valami viszont megváltozott: Felix szikrázó tekintetét és kacér poénjait valami teljesen új váltja fel, és Lucy eltűnődik, vajon a szíve készen áll-e arra, ami már egy ideje megállíthatatlanul közeleg felé.

Én és a könyv:

A kelleténél talán kicsit jobban is szeretem a cuki, szórakoztató romantikus történeteket. Főleg mozivásznon vagy valamilyen vizuális formátumban, de lássuk be: könyvek terén sem vetem meg őket. Erről pedig, ha végiglapozgatod a blogot, elég gyorsan meggyőződhetsz.

Néha egyszerűen csak jó érzés, ha nem kell nagy komplikációkon agyalni, és el lehet engedni a saját életünk ügyes-bajos dolgait. Ilyenkor nincs is jobb, mint belemerülni egy olyan történetbe, ahol garantált a kellemes hangulat és a pozitív végkifejlet.

Amikor a kezembe vettem az Ez a nyár más lesz című kötetet, biztos voltam benne, hogy pontosan ezt kapom: egy kikapcsolódást nyújtó, könnyed, szórakoztató és romantikus regényt. Csak reméltem, hogy sikerül majd egy egészséges egyensúlyt fenntartania – felnőtteknek szól ugyan, de mégse a pikáns jelenetek domináljanak. Most valahogy tényleg nem erre vágytam, hanem egy kedves, szívmelengető sztorira.

És szerencsére nem is lőttem mellé.

A történet középpontjában egy rögtönzött hosszú hétvége áll, amit főhőseink a Prince Edward-szigeteken töltenek, egy teljesen SOS helyzetben. Bridget, a főszereplőnő legjobb barátnője – aki történetesen a férfi főszereplő testvére is – az esküvője előtt összehívja őket a szigeten. És itt muszáj megállnom egy pillanatra, hogy méltassam a helyszínválasztást.

Bár magán a szigeten még nem jártam, a környékén már igen – és egyszerűen csodálatos vidék. (Egyébként az egész ország lenyűgöz. Kanadáról anno még a COVID előtt írtam is ide a blogra.) A könyv hangulata fantasztikusan visszaadta ezt a tájat – és emiatt is nagy élmény volt olvasni. Mintha újra ott lehettem volna.

A tengerparti hangulat, a világítótornyok, a tengeri herkentyűk és a homokos partok egyszerűen elvarázsoltak. Az ember legszívesebben letenné a könyvet, és azonnal utánanézne, hogyan tudna a lehető leghamarabb – és legolcsóbban – eljutni a tengerpartra.

A történet dinamikája is érdekes: bár legtöbbször a jelenben járunk, fokozatosan visszatekintünk az elmúlt öt év eseményeire, ahol a két főszereplő kapcsolata kialakult. Már az első találkozásukkor fellángol köztük valami – anélkül, hogy tudnák, épp a legtiltottabb gyümölcsbe harapnak bele.

Őszintén szólva, néha egy kicsit kuszának éreztem az időbeli ugrálást. Főleg, mert sok jelenet visszatérő elemeket ismételt: újra és újra azt láttuk, mennyire odavannak egymásért – titokban. De ez engem különösebben nem zavart, inkább csak észrevétel.

A katarzis viszont kissé hirtelen jött – szinte a semmiből –, de pont emiatt volt nagyon emberi. Mert valljuk be: az életben sem mindig kell nagy esemény ahhoz, hogy egy régóta elnyomott érzés egyszer csak robbanjon.

A karakterek egytől egyig szerethetőek, főleg a Clark család, akiket teljesen életre keltett a szerző. A könyv végén kicsit fájt is búcsút venni tőlük.

Az Ez a nyár más lesz egy igazi nyári olvasmány – könnyed, romantikus és kellemes. Tökéletes választás strandkönyvnek, vagy ha csak egy kis kikapcsolódásra vágysz egy meleg nyári estén.

Nyereményjáték:

Carley Fortune legújabb regénye, az Ez a nyár más lesz egy szenvedélyes, romantikus történet, ami a tiltott szerelem köré épül. Lucynak három szabálya volt, amikor először a Prince Edward-szigetre érkezett: és köztük volt, hogy nem szerethet bele a legjobb barátnője öccsébe. De a szív parancsait nem lehet elhallgattatni - egy hétvége, mely felidézi a múltat, egy esküvő, mely mindent megváltoztat. Tarts velünk, és a turné végén esélyed nyílik megnyerni egy példányt Neked is a regényből!

A nyereményjátékunk középpontjában olyan regények állnak, amelyekben fontos szerepet játszik a nyár. Nektek az idézetekből kell kitalálni, melyik az a kötet, és a szerző nevét és a könyv címét írjátok a Rafflecopter dobozba!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

 Ritkán látok ennyire lélegzetelállítóan szép borítót, mint amit az Our Infinite Fates magyar kiadása kapott. Amellett, hogy maga a grafikai munka gyönyörű, olyan nyomdai megvalósítások tetőzik tovább az egész megjelenését, mint a csillogó arany elemek vagy éppen az élfestés, ami abszolút találóan és egyértelműen utal magára a történetre. (Őszintén én nem vagyok hatalmas rajongója az élfestésnek, de ennél a könyvnél abszolút működik, leginkább azért, mert úgy érzem plusz értéket ad a borítónak, és nem csak valami random minta lett odanyomva, csak hogy felüljön az élfestés hype-vonatjára.) 

A kiadó jóvoltából  könyvvel együtt egy egész kis meglepetés csomag érkezett, ami amellett, hogy egy nagyon kedves gesztus, és melengette a szívemet, nagyon találó is volt. A könyv mellé érkezett egy olyan piros szalag is, amelyre a könyv egyik legfontosabb idézetét nyomtatták, és maga a szalag is többszőr megjelent a történetben, így szinte merch-nek mondható. Emellett pedig egy nagyon cuki matrica, egy írói levél fordítás és egy kis notesz is volt a csomagban. Az utóbbira pedig szintén egy szép idézet került a kötetből, ami kifejezetten tetszik, illetve mindig hiányában vagyok ezeknek az apró noteszeknek. (Valószínű, hogy a méretük miatt is, hiszen baromi gyorsan betelnek...dehát annyira praktikusak... megintcsak valószínűleg a méretükből is kifolyólag.) 

A könyv alapkoncepciójának megismerése után alig vártam, hogy fejestugorhassak ebbe a fantasztikus romantikus kötetbe, az érdeklődésemet pedig csak tetézte, hogy egy ennyire friss megjelenésről van szó, hiszen még csak március van és a könyv 2025-ben, azaz idén jelent meg eredeti nyelven is.

Fülszöveg:

A csuklójukat összekötő vörös szalag élő sebként fénylett.

Evelyn számtalan életet élt már. Mindegyikben megölték a tizennyolcadik születésnapja előtt.
De a mostani életében a kishúgának szüksége van rá az életben maradáshoz.
Ahhoz, hogy a húgát megmenthesse, és túlélje a születésnapját, Evelynnek a következőket kell tennie:
1. Meg kell találnia ősellenségét, aki minden életében vadászik rá.
2. Meg kell tudnia, miért vadásznak rá, hogy egyszer és mindenkorra megtörje az átkot.
És ami a legfontosabb: meg kell próbálnia nem beleszeretni az ellenségbe… megint.

Én és a könyv:

Rögtön az első fejezetben belecsaptunk a dolog sűrűjébe és csak próbáltam lépést tartani a történésekkel és karakterekkel, ami bevallom eleinte nem volt könnyű. Részben azért sem, mert egyből ezer évvel ezelőttről kezdtünk, másrészt pedig mert a karakterek nevei minden reinkarnációban változtak, nem beszélve a nemeikről, így újból és újbol kicsit ki kellett szakadnom abból a flowból, ami egyébként annyira könnyen és lágyan szippantott be, csak hogy újból kitaláljam és aktívan elképzeljem a főhőseinket. 

Alapvetően nem akartam volna egy ilyen kevésbé pozitív felütéssel kezdeni a gondolataimat a kötetről, viszont úgy érzem szerves részét képezte az olvasási élményemnek. Emellett viszont maga a tény, hogy fejezetenként új évbe (akár évszázadba) és helyszínre kerültünk, egy nagyon izgalmas dinamikát adott a történetnek, nem beszélve a rengeteg kultúra és időszak sajátosságának a beemeléséről, amik mind szinesítették a történetet. (Külön örültem az Osztrák-Magyar Monarchia fejezetnek, ahol az egyik főszereplőnk ráadásul magyarnak született, magyar névvel. Ez abszolút közelebb hozta hozzám a történetet, pedig igazán csak egy apróság.) 

Emiatt a csavar miatt lényegében legalább hét különböző történet bontakozott ki előttem, és persze ért véget ugyanazzal a végkifejlettel. Őszintén baromi kíváncsi voltam, hogy mi lesz a megoldás, mi lesz az magyarázat, ami segít megérteni, hogy miért és hogyan ragadtak benne ebben a spirálban, hogy újból és újból le kell számolniuk egymással. Észre sem vettem, mennyire gyorsan pörögnek az oldalak, a fejezetek és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már csak alig nyolcvan oldal van hátra, és még mindig nem tudom, mi történik úgy igazán. 

Érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen ambivalensen tudtam érezni a két főszereplővel kapcsolatban. Hiszen a könyv jószerivel beszippantott és alig három nap leforgása alatt az elejétől a végéig végigrohantam a könyvön, mégis nem éreztem, hogy úgy igazán hozzámnőttek volna a karakterek, miközben egyértelműen szurkoltam nekik. Valahol talán pont ez volt a varázsa a dolognak, hogy a szerelem egy olyan megközelítését alkalmazta az írónő, ami nagyon ritka az ilyen ifjúsági kötetekben, hiszen nem volt szenvedélyes és lángoló, mégse lehetett slow-burn-nek sem nevezni... mégis ott volt (bár tudom, ezt sokan megkérdőjelezik), én határozottan úgy éreztem, hogy ott volt, viszont ezer év alatt átformálódott és egy groteszk szintre ért, hiszen egyszerre érlelődött és komolyodott, miközben mégis örök tinédzserek nevelgették. Mégis úgy érzem, egy picivel több kellett volna, csak egy picivel több szenvedély, hiszen olyan erősen volt erre a mindentelsöprő érzésre kihegyezve az egész történet, hogy a jelenben játszódó részek, ami a könyv nagyrészét kitették, valahogy nem adták át azt a történetet, ami állítólag minden életükben megtörtént, hogy akarva akaratlanul, de a sors egymás mellé helyezte őket és egymásba szerettek. Ehelyett egy igazán furcsa megoldást választott az írnő, aminek azért meg kell jegyeznem, hogy megvolt a maga bája, hiszen az abszurditása az így kialakított helyzeteknek azért mosolyt csalt az arcomra, de csak egy icipicivel több szenvedély és kevesebb részlet az oszmán birodalom sajátosságairól abszolút jót tett volna a történetnek.

Ugyanakkor ez csak egy ifjúsági könyv, ami a célnek abszolút megfelel: lebilincsel és szórakoztat, ráadásul kifejezetten jól. Így nagyon ajánlom mindenkinek, aki nyitott egy izgalmas koncepcióra, egy kissé groteszk szerelmes macska-egér játékra és nem egy klasszikus romantikus ifjúsági kötetet keres. 

Nyereményjáték:

A Menő Könyveknek köszönhetően hazánkban is megjelent Laura Steven regénye, melynek címe Our ​Infinite Fates – Végtelen sorsunk. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Evelyn és Arden történetét, kövessük együtt sorsuk alakulását. Hagyjátok, hogy a történet elcsavarja a szíveteket és, ha nektek kedvez a szerencse, tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint megkeresni a két főszereplő csuklóját összekötő vörös szalagot és a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik szó alatt rejtettük el. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

 Amióta megjelent az első kötetete az érzelmes klasszikusok sorozatnak - Egy tiszta nő címmel, amiről itt írtam is - abszolút beleszerelmesedtem a témába, na meg a gyönyörű borítókba is, ami egységessé teszi a sorozatban megjelent kötetek kinézetét. Bevallom, ritkán olvasok kifejezetten klasszikus, régebbi műveket, és bennem is megvan az a kialakult hiedelem, hogy ezek nehezen értelmezhetőek, nehezen fogyaszthatóak, így a mai turné főszereplőjéhez is kissé félve közeledtem. Ugyanakkor megfogadtam, hogy elkezdek odafigyelni arra, hogy mit olvasok, és igyekszem minél szélesebb spektrumot lefedni ebben az évben. És mennyire jó, hogy így döntöttem! Őszintén alig vártam, hogy erről a könyvről mesélhessek nektek, mert úgy érzem abszolút nem kapja meg azt a figyelmet jelenleg, amit jogosan megérdemelne.

Fülszöveg:

A „Színház” című regény díszlete a színház, főszereplője egy korosodó, ámde nagyszerű színésznő, aki soha nem volt képes különbséget tenni a valódi és a játszott világ között. Élete úgy telt, mintha az egész egy nagy és hosszan tartó színjáték lenne.

Amikor aztán beleszeret egy, a fiával csaknem egykorú fiatalemberbe, majd viszonyt is kezd vele, rádöbben, milyen fájdalmasak tudnak lenni az igazi érzelmek: a szenvedély, a szenvedés, a féltékenység, a düh, a megalázottság, a bosszúvágy. 

Én és a könyv:

Nem tudom mikor olvastam utoljára, ennyire jól megírt könyvet. Hogy ez magának az írónak, William Somerset Maughamnak köszönhető, vagy a fordítónak, aki nem mellesleg Szerb Antal volt, azt nem tudom, de olyan kellemesen és gördülékenyen haladtam lapról lapra, hogy magam is meglepődtem, amikor a végére értem. Egyszerűen teljesen magával ragadott a történet és a főhősnő, ami olyan szempontból abszolút meglepő, hogy nem gondoltam volna, hogy bármilyen szempontból is tudok kötődni egy korosodó színésznőhöz. Nem beszélve arról, hogy mennyire mesterkélten és megjátszva éli a saját életét. Mégis, abszolút megtaláltam azokat a gondolatokat és mozzanatokat a főhősnőnk, Julia cselekedetei és mondatai között, amikhez abszolút rokonszenvesen vagy magamra ismerve tudtam viszonzulni, ez pedig azt hiszem abszolút annak köszönhető, hogy egy modern nőt ábrázolt az író, aki férfi létére igen jól ábrázolta a női lelket és egy olyan karaktert alkotott, aki bár dörzsölt volt, mégis két lábbal állt a földön. 

Az én felfogásomban, ez a könyv, egy abszolút feminista regény, ahol az egész életútját végigkövethetjük egy olyan nőnek, aki szépen lassan megtanul lavírozni a férfiak vezette világ sűrűjében, miközben természetesen hibákat is vét, és abszolút nem tökéletes. De talán pont ettől eléggé emberi ahhoz, hogy az olvasó kapcsolódni tudjon hozzá, miközben olyan szélsőségesen sarkítja ki a szinta robotias érzelmi világát, ami teljesen tudatosan csak a színészetre fókuszál, hogy mégis olvasmányossá és élvezhetővé teszi. A túl emberi és valós történeteket lássuk be, igen nehéz befogadni és élvezettel fogyasztani sokszor. 

Ami számomra végtelenül szórakoztató volt, a főhős, Julia magában tett megjegyzései. Ezeket néhol ki-kimondogatta, de csak magának az orra alatt, de legtöbbszőr csak magában nyugtázta. Megvolt az a gúnyos felhang ezekben szinte mindig, ami egyrészt karaktert is formált, másrészt pedig olvasóként hihetetlen mód szórakoztatott. Olyan volt, mint a stand-up comedysek szarkasztikus megjegyzései, ezt pedig azt hiszem nem kell magyaráznom, mennyire is tartjuk általánosan komikusnak. 

Ehhez a gondolathoz pedig mindenképp ide kell biggyesztenem a könyv utolsó jelenetéről, vagyis mondatáról való megjegyzésemet: lehetetlen módon imádtam. Hangosan felnevettem, ami nem is tudom, hogy mikor történt meg velem utoljára, ha egyáltalán valaha megtörtént már. 

Tehát a történet tagadhatatlanul humoros, gördülékeny és élvezetes, miközben igazából igazi parázsló tetőpont nincs benne, egyszerűen csak élvezetes olvasni. Ez pedig egy kalsszikus kötet esetében azt hiszem egészen meglepő, így ha valakinek szüksége van egy olyan kötetre, ami abszolút lerombolja az előítéleteit a régebbi világirodalmi alkotásokkal szemben, ez a kötet a létező legjobb megoldás rá. 

Nyereményjáték:

Az Athenaeum néhány évvel ezelőtt indította útjára az Érzelmes klasszikusok nevű kiadói sorozatát, melyben csodaszép, új borítókkal jelennek meg a népszerű, vagy épp már-már elfeledett, de ma is aktuális klasszikusok. Bloggereink ezt a sorozatot vették górcső alá, és mindannyian ki is választottunk egy érzelmes klasszikust, amelyet bemutatunk nektek a turnénk során. Tartsatok velünk a turnénk során, és ha velünk játszatok, nyerhettek egy szabadon választott kötetet is a sorozatból!

További állomások:

03. 25. Utószó – Észak és Dél
03. 27. Kitablar – Kreutzer-szonáta
03. 29. Szembetűnő – Az ártatlanság kora
03. 31. Kitablar – A skarlát betű
04. 02. Ambivalentina – Színház
04. 04. Csak olvass! – Dorian Gray arcképe
04. 06. Könyv és más – A skarlát betű

 Be kell valljam, ez egy olyan könyv, amit nagyjából 80%-ban azért választottam az olvasmányaim közé, mert egyszerűen annyira megtetszett a borítója. A maradék 20% pedig az a gyermeki rajongás volt, amit kicsi koromtól kezdve a fáraók és piramisok után éreztem. A korombeliek biztosan emlékeznek azokra az egyiptomi témás könyvekre, ami annyira hihetetlenül színesen és szagosan mutatta be az ókori fáraók világát, hogy nem lehetett egyszerűen nem beleszerelmesedni, nem is említve a rengeteg múzeumi kiállítást és a popkultúrában is gyakorta megjelenő elemeket. A kétezres évek elején gyerekként azt hiszem lehetetlen volt kikerülni ezt a témát, és mire az iskolában már tanultunk volna róla, már rég kívülről fújtuk az egyiptomi istenek neveit. Hasonló volt a helyzet a görög istenekkel is, hála a Percy Jackson könyveknek. Viszont érdekes módon, nem tudnám megmondani, hogy melyik volt az a mese vagy könyv (a kifejezetten ismeretterjesztőkön kívül), ami miatt ilyen szinten rajtunk ragadt ez a fajta rajongás a téma iránt. 

Ami viszont biztos, hogy a mai napig hihetetlenül izgalmas az ókori egyiptomról olvasni és hallani, így nagyon reméltem, hogy amilyen csodás külsőt kapott ez a kötet, olyan csodás lesz a belseje is, azaz a történet.

Fülszöveg:

A bolíviai–argentin Inez Olivera a tizenkilencedik századi Buenos Aires csillogó felső tízezréhez tartozik. Ahogy a világ többi részén, a városban is a régi világ mágiája uralkodik, amely nagyrészt már feledésbe merült. Ineznek mindene megvan, amit egy lány kívánhat, kivéve szíve leghőbb vágyát, a világjáró szüleit, akik gyakran magára hagyják őt.

Amikor tragikus halálhírük érkezik, Inez megörökli hatalmas vagyonukat és egy titokzatos gyámot, egy régészt, aki egyiptomi sógorával dolgozik. Inez válaszok után kutatva Kairóba hajózik, magával viszi a vázlatfüzetét és egy ősi aranygyűrűt, amelyet apja a halála előtt küldött neki. Ám megérkezésekor a gyűrűhöz kötődő ősi mágia olyan ösvényre sodorja, ahol hamarosan rájön: a szülei eltűnése többről szól, mint amit a gyámja elhitet vele.

Mivel gyámjának dühítően jóképű asszisztense úton-útfélen keresztbe tesz neki, Ineznek az ősi mágiára kell hagyatkoznia, hogy kiderítse az igazságot a szülei eltűnésével kapcsolatban – vagy kockáztatnia kell, hogy a játszma részévé válik, amely az életét is követelheti…

Isabel Ibañez BookTok-kedvenc kötete A múmia és a Halál a Níluson szerelemgyereke. Egy magával ragadó, buja történelmi romantasy, tele kalanddal, veszéllyel és szenvedéllyel. Lélegzetelállító ellenségekből szerelmesek románc.

TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót

Éld át a legérzelmesebb, varázslatos egyiptomi kalandokat!

Én és a könyv:

Bár lassan indult a történet, de egy ponton túl egyszerűen letehetetlenné vált a számomra. Magam is meglepődtem, milyen gyorsan pörögtek az ujjaim alatt a lapok, és egyetlen egy hosszú éjszakázás, meg egy rövid reggeli szessön elég volt ahhoz, hogy a végére is érjek, majd pedig elkeseredve realizáljam, hogy nem egy egykötetes történetről van szó, hanem egy duológiáról, és bizony a második részre még várnom kell, hogy megjelenjen.

Azt hiszem nem meglepő, mennyire meg lehetett engem venni az egyiptomi körítéssel, nem mellesleg pedig a ténnyel, ami mindaddig teljesen elkerülte a fdigyelmemet, hogy ez egy történelmi fantasy regény, így a szereplőink ráadásul a szívemnek olyan kedves 19. században kalandoztak, ami a Bridgerton sorozat óta teljes mértékben rajongásom tárgyává vált. 

A fantasy vonal számomra érdekes volt, ugyanakkor a könyv nagy részében nagyjából el is felejtettem, hogy része a történetnek, olyan szinten nem volt lényeges úgy nagy általánosságban. Talán nem is ez a legjobb megfogalmazás rá, hanem hogy ez nem is volt igazán igazi fantasy. A történet maga nagyon közel állt számomra az Indiana Jones filmekhez, amikben szintén benne van az a misztikum és varázslat, mégse sorolnánk a fantasy filmek közé őket. Így érzek a A folyó tudása kapcsán is, hiszen az egyiptomi sírok feltárása és kalandozások alapból magukkal hozzák a régi elfeledett kor misztikumát és varázslatát, ami így egy YA történetben nagyjából el is várt, hogy legyen izgalom, legyen valami világon túli, mágikus dolog is. 

Viszont, tekintve, hogy mostanság már nem vagyok a fantasy műfaj legnagyobb rajongója, nekem kifejezetten jól esett, hogy csak ilyen szinten és módon jelent meg a mágikus világ a történetben, így számomra abszolút fogyasztható volt, ráadásul a koncepciót, amin keresztül be lett vezetve a világba, leginkább mágikus tárgyakon keresztül, kifejezetten érdekesnek és izgalmasnak találtam, szóval alig várom, hogy a következő részben újra találkozzak velük és mégtöbb kreatív megoldást mutasson be az írónő.

Ami viszont egyértelműen meghozta a kedvemet a következő és egyben lezáró rész elolvasásához, az nem más, mint a már fülszövegben is emlegetett segéd férfiú, Withford Hayes, akibe úgy hiszem lehetetlen nem belehabarodni a történet olvasása közben. (Hát még ha az ember meglátja a róla rajzolt képet, ami hivatalos illusztráció a könyvben.) A közte és főhősnőnk között elhangzó párbeszédek rendkívül kellemesek (és szellemesek, haha) és nagyon nagyon jót tesz nekik a tény, hogy mindez egy olyan időben és társadalomban történik, ahol nagyon komoly etikai szabályok vonatkoztak mind a nőkre, mind a férfiakra, de legfőgkébb az előbbi csoportra. (Az pedig, hogy főhősnőnket ez egy fikarcnyit sem érdekli sokszor, elmondhatatlanul szerethetőbbé és szimpatikusabbá tette a számomra.)

A sok jó ellenére ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy ez egy YA történet, a maga minden bájával és bajával is. Sem a történet, sem a karakterek nem tökéletesek, és az írónő sokszor használja ugyanazt a fordulatot, amitől kissé ármánykodó szappanoperává tud változni a történet, illetve néhol a horror és akciófilmek legbutább jeleneteit is előveszi. (Igen, arról beszélek, amikor valami gyanus és fura történik a sötét szobában, és a főhősünk mégis egyedül bemegy oda...) 

Ugyanakkor ezt a történetet így is lehet szeretni, és abszolút ellensúlyozza a kalandos és szórakoztató utazása a főhősnőnknek. Illetve valószínüleg valamennyire már én vagyok túlkoros az ilyen YA kötetek olvasásához, így jobban előjönnek bennem az ilyen problémák, ugyanakkor én magam is teljesen elvesztem a történetben olvasás közben, és alig várom, hogy a következő részt is a kezeimbe vehessem.

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően már hazánkban is olvasható Isabel Ibañez nagysikerű, duológiájának első része, A folyó tudása. Ez a lenyűgöző egyiptomi kaland bloggereinket is elvarázsolta és már most tűkön ülve várjuk a folytatást. Tartsatok velünk, derítsük ki együtt, hogy milyen titkokat rejt Egyiptom és ha nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint figyelmesen elolvasni a kiadó által feltöltött beleolvasó fájlt és válaszolni a feltett kérdésekre, a megoldást pedig beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)