AZ ÁLLATKERT LEGYNAGYOBB STÍLUSAI || BESZÁMOLÓ

Szombaton volt még szerencsém ellátogatni fővárosunk állat- és növénykertjébe, és mint jó blogger, gondoltam titeket is magammal viszlek, l...

Szombaton volt még szerencsém ellátogatni fővárosunk állat- és növénykertjébe, és mint jó blogger, gondoltam titeket is magammal viszlek, legalábbis így utólag, pár kép és rövid beszámolók segítségével.
Én tavaly nyáron voltam legutóbb, szóval viszonylag egész régen, így egész sok újdonságot láthattam, mint például a koalákat (akik valahol nagyon hátul egy fán aludtak, szóval nem volt valami óriási élmény, de hát végül is, ha megtehetném, én is valami ilyesmi életvitelt folytatnék, mondjuk nem egy fán.) 


Persze én is oda tudok lenni a cuki pici szőrmókokért, illetve az általános állatkerti kedvencekért, mégis engem azt hiszem az fog meg a legjobban, ha egyszerűen "pofátlanul jó arc" egy-egy rács mögött tartott számunkra csodabogár.
Így az összesített kedvenceimnek mindenképpen a szurikátákat mondanám, hisz szerintem zseniális kis teremtmények. Nem tudom ki ismerte/ismeri még a "Szurikáták udvarháza" című műsort, ami régebben futott talán az RTL-en. Nos, ott kezdődött a szerelem.
Szóval egyértelmű cél volt, hogy megtaláljuk őket, mégis talán az utolsóként teljesült a dolog, mert mindaddig sikerült elkerülnünk a kifutójukat.


Bár sajnos kint, csak ezt az egy krapeket találtuk, akinek semmi kedve nem volt felém fordulni, hiába álltam készenléteben a géppel. Végül persze, mint ahogy láthatjátok is, elkészült a mesteri kép, és hát mondjátok, hogy nem halál laza. c: 


A második nagy kedvenc ez a jót érző baziliszkusz volt, akit elsőre sikerült bazilikusznak keresztelnem, de azt hiszem jobb, ha nem megyünk bele a biológiai ismereteimbe, már csak a ráják lelepényezése miatt is. Egyébként állatokat fotózni egyáltalán nem könnyű, ezért ez a kis zöld szépség pluszpontot is kap, hisz olyan szinten megmerevedve állt, hogy összvissz, csak a szeme becsukásával trollkodott bele a képembe, nem úgy, mint a többiek, akik inkább ignorálták a tényt, hogy én fotózni szeretnék, és tovább sétáltak fel és le. 


Harmadiknak itt a hangyász, aki bár tagadja, de hihetetlen nagy díva. Most komolyan, csak nézzetek rá. Az idei téli/őszi szezonban nagy divat a szőrmekabát, és én tudom, hogy a divattervezők egyértelműen a hangyász szépséges bundájából merítettek. Ez totálisan egyértelmű.
Illetve dívaságát még az is alátámasztja, hogy háromszor ment el pontosan ugyanazon az útvonalon, miközben édesen riszálta a hátsóját. Persze van még mit gyakorolni, hisz a pózolás és megállás még nem igazán akart összejönni, így a kép se a legjobb, de majd dolgozni fogunk az ügyön.


Ha már a pózerekedésnél tartunk, muszáj megmutatnom ezt a hibátlan testtartást, amivel ez a kenguru úr fogadott. Rendkívüli kisugárzása hihetetlen magabiztosságról árulkodik, én pedig lassan Nagy Lajossá avanzsálok, szóval itt az ideje, valami zseniális képtelen természetrajzi idézetet ideilleszteni. 
"A szerény körülmények közt szerény életet élő kengurunak csupán vágyai vannak a nagyobb stílű életre; egyszer egy kenguru például, mivel neki teli erszénye volt, magát gazdag embernek képzelte, s odament egy másik kenguruhoz, és így szólt hozzá, erszényéből egyik kölykét előhúzva:
- Kérem, váltsa föl ezt a fiúkengurut két leánykengurura."


És itt látható a tökéletes ellenpéldája a cuki kis szőrgombócnak, hisz ő láthatóan mogorva és morcos.  Vele is eltöltöttem egy kis időt, míg sikerült egy éles és értékelhető képet készítenem, amibe még  úgy nagyjából bele is néz. Valószínűnek tartom, hogy azért kerülte a kamera lencséjét, mert úgy érezte elárulná magát és az érzéseit, ahogy ezt a mogorva emberek is szokták tenni. 


Szintén nagy arcok még a makik, akikből kifejezetten keveset találtunk, hisz például a katták teljes mértékben eltűntek.
Ezek a kis sárga halálfejes majmocskák már csak a nevük miatt is belopták magukat a szívembe. Olyan ambivalens, nem?
Persze az érzés természetesen nem volt kölcsönös, hisz a 18 képből ez az egy lett éles és valahogy kinéző, bár lehet, csak nekem kéne végre megtanulnom használni ezt a kamerának nevezett minigépet. 


Ő pedig már csak baköszön, pont úgy, ahogy én most el. Szép volt ez az állatkert, jó is volt, de azt hiszem lassan kezdek végképp kinőni belőle. A gyerekek folyamatos visítása erősen rontja az összképet, na meg valahol igen furcsa ketrecbe zárt állatokban gyönyörködni, szóval azt hiszem egy darabig maradok a youtube-os cuki videóknál. c: 
Ti mikor voltatok utoljára állatkertben? Mi tetszett a legjobban?~ 

You Might Also Like

2 komment

.partnerek és barátok