Őszintén szólva az osztálytársaimon kívül nincs olyan ismerősöm, aki nem második nyelvként kezdett foglalkozni a némettel, így az átlagos esetben az ember fia vagy éppen lánya az angol nyelv elsajátítása után feledkezik bele a cikk témájaként megnevezett németbe. 

Éppen ezért elsőre sok meglepő, ismeretlen és idegesítő nyelvtani és egyéb dolog tűnhet fel, melyek rögtön el is ijesztik az embert, no de éppen ezért íródik ez a cikk, hogy megnézzük, mégis miért éri meg németül tanulni?

Néha felröppennek a blogger-körökben különböző projektek, összefogások, amik sajnos általában nem élnek igazán sokáig és valahogy nem is érik el a kívánt célt, az olvasók megmozgatását és a közös szórakozást. Most viszont azt hiszem ezt nagyon is meg fogjuk cáfolni az Egymás szemében csapatával (facebookon itt találtok minket), hisz már ez az első hónap is szuperül pörgött és olyan élményben volt részem, amit egyrészt mindenképp meg akarok osztani veletek, másrészt pedig ennek a programnak köszönhetem... no de mi is ez? 

Őszintén új nekem ez a se veled, se nélküled kapcsolat. Nem is hittem, hogy megtapasztalom, de ez a könyv valahogy mégis erre a sorsra jutott, vagyis jutottunk így ketten. Egymással. Mikor olvastam, megmondom őszintén nem kötött le, mégis mikor nem került a kezeim közé, észrevétlenül is beférkőzte magát a fejembe és sehogy sem bírtam kiverni belőle azokat a kavargó gondolatokat, amik mind-mind ehhez az egy kötethez kötődtek. 

De nézzük is, miért és mitől lett ilyen a kapcsolatunk, avagy miért beszélek egy könyvről úgy, mintha érző személy lenne és miért örülök neki, hogy a Tébolyda a mi korunkban már nem üzemel. (Ez utóbbi egyébként könnyű: már tuti bezártak volna engem is.)