Azt hiszem általános tény, hogy szeretjük a hangulatos kávézókat. Megvan a maguk misztikuma és őszintén, én mindig is vágytam egy bizonyos törzshelyre, bár sajnos még mindig nem találtam rá. Mégis, biztos vagyok benne, hogy a könyv helyszíneként szolgáló Funiculi funicula kávézó lenne az abszolút tökéletes választás, már, ha lenne olyan szerencsénk, hogy létezne.

Hisz ki ne szeretne egy olyan kávézóban üldögélni, ahol kávézással időutazni lehet?

Fülszöveg:

Különös városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.

1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban. 

2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg. 

3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket. 

4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket. 

5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.

Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is betérnél? Sokan megtették, közülük most négy ismeretlen szívmelengető történetét ismerheted meg. 

Karakterek:

Bár a történet négy nagyobb egységre van felosztva, amik önmagukban is megállnak egy-egy teljes egészként, mégis a szereplők változatlanok. 

Természetesen megismerkedünk a kávézót működtető házaspárral, egy közeli bárt vezető hölggyel, egy ápolónővel és férjével, illetve további szereplők is megjelennek, de egyszerűen lehetetlen erről úgy beszélni, hogy az ember nem spoilerezze el az egész történetet.

Mert őszintén, ezt a kötetet úgy kell olvasni, hogy csak és tényleg csak a fülszöveget olvastuk. (Itt muszáj megjegyeznem, hogy kivételesen egy remek fülszövegről van szó. Sejtelmes, de nem hatásvadász és tényleg a lényegre mutat rá, miközben nem lövi le az egész történetet. 

A nevek, japán mivoltuk miatt sokaknak eleinte zavarosak lehetnek, de igazából olyan kevés szereplővel dolgozik a teljes történet, hogy hamar belejön az emberfia (vagy éppen lánya), ki kicsoda és kinek a kicsodája. 

Sztori:

Négy különböző történet, négy különböző indok az időutazásra, mely során a jelen és a jövő nem változik. Mégis miért éri ez meg bárkinek is?
Elsőnek is, nagyon érdekes volt az időutazási szabályok által behatárolt lehetőség, illetve az a gondolat, hogy mikor éri meg ez így mégis az embereknek. Milyen helyzetekben, milyen érzelmek miatt, milyen okokból és milyen célokból. 

Ilyen lehet egy egyszerű szakítás, haláleset, betegség vagy bármelyik nehezebb időszak, mégse egyértelmű, miért is érné meg az időutazás, ha semmit, de semmit nem változtat meg az égvilágon.
Egyszerűen úgy érzem, ennek a könyvnek az esetében nem tudok száraz módon szereplőleírásokat készíteni és történetet kielemezni. Igen, voltak részek, amikre számítani lehetett, igen, volt, ahol picit untam magam, de mégis ez egy olyan kötet, amit az embereknek el kéne olvasnia, mert mondanivalója van, az életről szól és egy olyan szögből mutatja be az időutazást, aminek köze sincs a különböző sci-fi és fantasy művekhez, sokkal inkább az emberi lélektant veszi elő és egyfajta útmutatást is próbál nyújtani. Így pedig, nem szabad siettetni az olvasást. 

Ez pedig, mint tudjuk a blogturnés könyveknél igen nehéz.... Mégis, mint ajánló, az egyik legjobb választásnak nevezném ezt a rövidke kötetet, amit az ünnepek alatt az ember olvashat. 

Amitől eleinte féltem, az az idő kezelése, hisz igen komoly logikai bukfenceket lehet vetni ezen elem behozásával a történetbe...Viszont azt hiszem, remekül meg lett oldva és annyira nem ezen van a hangsúly, hogy ha van is benne pár furcsább és nem teljesen logikus vagy éppenséggel ellentétes állítás, ez egyáltalán nem zavaró és fel sem tűnik. 

Összességében csak ajánlani tudom. Mindenkinek. Rég olvastam ilyen könyvet, amit ennyire szívesen kölcsönadnék szinte bárkinek. Bár tény, kell egy bizonyos érettség a történet értékeléséhez. Azt hiszem 4-5 éve még bőven nem értettem volna úgy az egészet, ahogy most.... Bár ez egy egészen más és érdekes téma, hogy az idő múlásával mit tud mondani nekünk ugyanaz a mű.
Lényeg, a lényeg: Olvassátok és szeressétek, mert ez a könyv igazán, de igazán megérdemli.

Kiadó: Kossuth Kiadó

Oldalszám: 256

Fordító: Béresi Csilla

ISBN: 9789630993791

Megrendelem!

Nyereményjáték:

A Kossuth Kiadó jóvoltából a Blogturné Klub hat bloggere kávézik együtt a japán Kavagucsi Tosikadzu könyvének szereplőivel, akiknek egy apró, de annál különlegesebb kávézó körül forog az életük. Nem akármilyen kávét szolgálnak ám itt fel! Ha betartod és elfogadod a szabályokat, akkor visszatérhetsz a múlt egy vágyott pontjára, pont úgy, ahogy a történetben többen is megteszik. Ha szeretnétek ti is a részesei lenni ennek a furcsa időutazásnak, akkor tartsatok velünk és játsszatok a könyvért! 

idő-eltolódási rendellenesség, szerelmi történet, biztos állás, meztelenül

További állomások: 

12. 10. - A Szofisztikált Macska

12. 12. - Deszy könyvajánlója

12. 14. - Hagyjatok! Olvasok!

12. 16. - Nem félünk a könyvektől

12. 18. - Könyv és más

12. 20. - Ambivalentina

Rettentően vártam ezt a könyvet. Egyszerűen minden egyes apró információ róla arról győzködött, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Mangás-animés stílus, magyar kortárs szerző, szuper illusztrációk, és említettem már a távol-keleti vonatkozást?

Úgy látszik idén igazán futnak az ilyen történetek, dehát ennek én személy szerint csak örülni tudok. Szóval nézzük is, milyen volt az Eastern, Martin Kay első kötete.

Fülszöveg:

A Titánokkal vívott háborúban porrá lett földön Yuko hírhedt törvényen kívüli. Az elárvult lányt már csak szíve haragja élteti. Konok kitartással űzi Corbent, a gyűlölt zsoldosvezért, hogy elégtételt vegyen élete megnyomorítóján. Útja során nem várt társaságba botlik nővére egykori kedvese személyében. Vajk, az életunt kalandor egyetlen célja, hogy felderítse szerelme halálának körülményeit. Az elkövető nyomai a rettegett zsoldossereghez vezetnek.

Yuko és Vajk kényszerű szövetséget kötnek, hogy kézre kerítsék Corbent, a rájuk leselkedő veszélyek mellett azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. Hiába a kettejük között kibontakozó érzelmi kötelék, ha a zsoldosvezéren való elégtételt más módon képzelik el. Vajon sikerül felülkerekedniük önös érdekeiken egymás javára?

Martin Kay mesterien kombinálja a YA klasszikus elemeit a manga akciódús cselekményvezetésével egy fantasztikusan felépített posztapokaliptikus westernvilágban.Könnyed és humoros, letehetetlen olvasmány.

A könyv és én:

Őszintén szólva egyetlen dolgot nem szeretek a recenziós/blogturné klubbos kötetekben. Időre kell olvasni, fixen és ha éppen nem jössz ki jól a választott olvasmányoddal, akkor is minél gyorsabban végig kell pörgetned, mert jönnek a határidők. Persze ezen kívül egy remek dolog és nem is szeretnék álszentkedni, imádom, hogy benne lehetek egy ilyen csapatban és ezzel tölthetem az időmet. Kívánhat magának ennél jobb helyzetet egy könyvmoly?

Ugye, hogy nem.

Azt hiszem könnyen kikövetkeztethető ebből az indításból, hogy sajnos nehezen jöttünk ki a könyvvel. Valahogy a jelenlegi hangulatomban nagyon nehezen fogott meg és egy kis időre félre is tettem, pedig ilyet nagyon ritkán szoktam, nem tudok párhuzamosan több könyvet olvasni, most mégis ez történt és meg is lett az eredménye: Mikor ismét visszatértem az Eastern világába egyszerűen fogalmam sem volt, hogy Vajkon és Yukon kívül ki a többi szereplő.

Karakterek:

Mikor molyon beleolvastam pár véleménybe, megnyugtatott a tény, hogy nem csak számomra volt rettentően kiugró és furcsa névválasztás a Vajk. Nagyon nehezen szoktam meg, valahogy nem illett az általam felépített fantáziavilág képébe.

Mégis, magát a karaktert kifejezetten megkedveltem, nagyon szórakoztatóak voltak a Yukoval történő szópárbajaik, és tipikusan az a menő karakter volt, akiről tudod, hogy meg fogja oldani a dolgokat még a legnagyobb szarságok (bocsánat a szóért) közepette is.

Mégis, aki a leginkább belopta magát a szívembe, az Yuko a maga tsundere karakterével. Nála éreztem tényleg úgy, mintha kilépne épp egy animéből és valahogy ez rettentően tetszett. Egyszerre volt vagány, lány létére rettentően badass, és egy cuki robbanékony hisztigép. Persze ezt remekül kiegészítette Vajk (jaj, ez a név...) rém nyugodt természete és megfontoltsága (már, amikor hagyta neki a rém impulzív Yuko).

Együttesen egy élvezetes csapatot alkottak és érdekes módon az én rém romantikus lelkem nem hiányolta a szerelmi szálat, bár belegondolva a folytatásban nem lenne feltétlenül ellenemre, ha valami történne közöttük. Mert hát bizony, a történet még nem ért véget, ez a kötet még csak a bevezető egy sorozatba, ami egyelőre fogalmam sincs hány részes lesz. 

Sztori:

Itt mindig történik valami. Komolyan, néha már legszívesebben könyörögtem volna pár nyugodt percért és mélázásért, mert, ha éppen nem Yukoék csöppentek bele valamilyen vad lövöldözésbe, akkor valamilyen flashback formájában kaptunk különböző izgalmakat. 

Őszintén szólva, számomra egy kissé elvette a feszültség élét a folyamatos élet-halál harc. Hiába tűnt elsőre rettentően vészesnek a főhőseink helyzete, ott volt még 100 vagy több oldal, ahol ugyanúgy róluk volt szó és egy idő után az ember egyszerűen tudta, hogy úgyse lesz semmi bajuk, főleg, hogy a kaotikus állapotok között néha már követni se tudtam mi történik és kivel. 

Mégis ennek ellenére megszerettem Yukoékat és amikor épp egymáson civódtak, azt egyszerűen imádtam. Jó volt egy ilyen bajtársi kapcsolatról olvasni, ahol egészen más érzelmek kaptak figyelmet, mint a mostanában általam dögivel fogyasztott romantikus művekben.
Azt hiszem egész jól megismerhettük a két főszereplőt, egészen érthetőek a motivációik, de a történet előrehaladtával mindig kaptunk még egy-két meglepetés információt, amik kicsit átalakították a történet addigi megítélését.
Nem is említve a különböző random visszaemlékezéseket, amik viszont egy picit mégjobban összekavarták a szálakat, legalábbis nálam mindenképp.
Így viszont mégjobban várom a folytatást, hisz az első kötet olyan függővéggel zárult, ami engem mindenképpen meglepett és alig várom, hogy a történet egésze kibontakozzon és szépen minden egyes puzzle darab a helyére kerüljön.
Bár van egy olyan érzésem, hogy a következő kötetben eleinte csak mégjobban össze fogok kavarodni.

Külön szeretném még kiemelni a címválasztást, ami baromira tetszik, bár bevallom utána kellett néznem. Eastern, azaz a western keleti formája. Baromi jó ötletnek találom és annyira boldoggá tesz, hogy kezdünk elrugaszkodni a "csak a nyugat" és "csak az amcsi" gondolatától.

Összességében bár voltak kisebb hibák, mégis tetszett a könyv és várom a folytatást. Kissé nosztalgikus volt, ahogy különböző, általam régebben nézett animék apró elemeit felismertem a történetben, de azt hiszem nincsenek igazi easter eggek elrejtve, szóval na is keressétek. (Ha valaki mégis talált volna, akkor sikítson és kommenteljen!)
Mégis az érzést és a hangulatot remekül átvette ez a történet, szóval mindenképp ajánlanám a manga és anime rajongóknak, illetve azoknak is, akik csak egyszerűen egy kalandos és izgalmas regényt keresnek kikapcsolódás gyanánt.  

A Twister Media kiadónál jelent meg Martin Kay Eastern című regénye. Yuko és Vajk különleges világban játszódó történetét egy hat állomásos, interjúval bővített blogturné keretében ismerhetitek meg. Kövessétek a játékunkat is, mert egy helyes megfejtő megnyerheti a Twister Media által felajánlott nyereménykönyvet!
a Rafflecopter giveaway

Még a nyáron olvastam a sorozat első részét, a Kőgazadag ázsiaiakat és szerencsére nem is kellett sokat várnom, hogy kezembe vegyem a folytatást, a téli megjelenések között már ott is volt a második kötet, a Kőgazdag barátnő, az első rész babarózsaszín borítójához illő babakék csomagolásban.

Vietnámi erős, aromás elsősorban marhahúsleves, amelyben rengeteg a rizstészta és a különböző erőteljes fűszer, ami az ízét adja: csillagánizs, bazsalikom, koriander és lime.

További állomások:

Azt hiszem nem nagyon mondok újat a régebbi olvasóimnak, ha kijelentem, hogy odáig vagyok a távol-keleti kultúrákért és Japán egy különösen nagy és fontos részt foglal el a szívemben.

Szívesen olvasok a szigetország íróitól és az egyik legnagyobb kedvencem, a Battle Royale is egy japán író alkotása, ráadásul még Japánban is játszódik.

Így mikor megláttam, hogy egy mgayar író ebben a témában ír, ráadásul a kicunékról, egyértelmű volt számomra, hogy ezt olvasnom kell.

Nem szeretek ilyen erős és sajnos klisés szavakkal dobálózni, de őszintén kijelenthetem, hogy az év egyik legjobb magyar szerzős kötete volt ez nálam, illetve YA kategóriában is bőven a TOP 3-ba jutott. 

Ez az első, hogy jelentkeztem egy blogturnén belül extrázásra is, de egyszerűen úgy éreztem, hogy muszáj pár kérdést feltennem az írónőnek, aki a bénázásom ellenére, hipersebességgel és részletesen válaszolt is rájuk. Ezt itt is szeretném nagyon megköszönni! ♥

Bár az interjút én a könyv elolvasása után ajánlanám, igyekeztem úgy fogalmazni, illetve Rita is, hogy ne legyen spoileres sem a kérdés, sem a válasz, így nyugodtan olvashatják azok is, akik esetleg erre érzékenyek.
Természetesen a könyv értékelése sem marad el. Rögtön a következő állomáson, azaz holnap az is felkerül a blogra, és már alig várom, hogy megoszthassam veletek. 

Fülszöveg

Ha igazán szereted, elengeded?

Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.

Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.

Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától.

Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.

Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét?

Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban?

És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?

Az év legizgalmasabb, Japánban játszódó YA története.

Ez a könyv különleges csemege. Japán kulturális körkép egy olyan magyar írótól, aki maga is oda járt iskolába. Mellette viszont egy csodálatos, finoman megrajzolt, visszafogott szerelmi történet, ahol minden szónak súlya van.

Tarts Midorival egy olyan világba, ahol minden döntésnek ára van!

Interjú:

Ha az ember Japánról hall, rögtön eszébe jutnak a japán popkultúra, ezzel együtt a mangák és animék világa is. Esetleg van kedvenced valamelyik műfajból?

Hűha, lehet, hogy rögtön az első kérdésnél csalódást okozok, úgyhogy most kapaszkodjon meg mindenki, de valójában nem vagyok a mangák és animék megszállottja. Olvastam Doraemont és AstroBoyt még régen, nyelvgyakorlásként, és bírom a Bleach és Death Note sorozatokat, de amúgy csak nézek kukán, ha valaki anime szereplőkről beszél. 

J-pop énekesnőből viszont két kedvencem is van, Ayumi Hamasaki és Utada Hikaru, és amióta van Netflixem, sok japán filmet, sorozatot és még valóság show-t is nézek. Ugye, az utolsó mondattal javítottam valamit a helyzetemen?

Őszintén, nekem Nagyanyó és az erdő miatt, rengetegszer a Chihiro szellemországban című film jelenetei ugrottak be. Van valami kapcsolat közöttük, vagy ez csak az én véletlenszerű asszociációm?

Nahát, nem, erre nem is gondoltam, de most, hogy mondod, mostantól lehet, hogy majd hivatkozok rá! Igaz, hogy az önállóságról és a felnőtté válásról szól mindkét történet, és az is, hogy mindkét főszereplőnek egy számukra addig ismeretlen helyzetben kell helytállni. És még azt is ide sorolhatom, hogy a szereplők nem feketék-fehérek. De azt hiszem, ezek az állítások általában igazak a YA történetekre, sőt az egész életre is, nem? 

Itthon a legnagyobb Japánnal foglalkozó esemény a MondoCon. Esetleg szoktál kijárni, vagy most a Rókatündér megjelenése miatt van esély rá, hogy ott is összefuthatunk veled?

Csupa jó ötletet adsz! Ahogy mondtam, nem igazán vagyok benne a gamer és anime világban, viszont a Cosplay jelmezeket nagyon szeretem, bármeddig elnézegetem a beöltözött embereket. Úgyhogy miért is ne? Eddig nem jártam ki, de elképzelhető, hogy a következőt megnézem! Természetesen róka jelmezben.

Imádtam, hogy egy magyar író Japánról írt, ráadásul nem is látatlanban, hisz ha jól tudom egy évet kint is töltöttél. Esetleg tervezel még más Japánban játszódó történetet? Szeretnél még ebben a témában írni, vagy úgy érzed ennyit szerettél volna kiírni az ottani élményeidből?

Azt hiszem, az az év annyira meghatározó volt számomra, hogy bizonyára akaratlanul is beleszövöm az írásaimba, akkor is, ha épp nem Japánról írok. Egyszerűen, mert nagyban befolyásolja a világlátásomat, nem csak a japán felfogás, de az is, hogy milyen hatással van az emberre, ha teljesen kiszakad a megszokott környezetéből, kerüljön bármelyik pontjára a világnak. Mindenkinek van magáról egy elképzelése, de egész meglepő önismereti felfedezéseket tehetünk, ha eltűnnek a megszokott elvárások és helyette újak vesznek körül. Ha mások a szokások, mások a korlátok és bizonyos tekintetben sokkal nagyobb a szabadság és a felelősség is, mint addig. Sokat tudnék erről mesélni, de hogy konkrétan válaszoljak a kérdésre, szívesen írnék még japán történetet a jövőben is, ha a mostaninak jó fogadtatása lesz. A kiadóm főszerkesztője is bátorított ezzel kapcsolatban, úgyhogy a válasz egy egyre hangosabb és határozottabb igen.

A történet végé fele még történik egy igen sorsfordító esemény, ami Tristant és Reit érinti, és őszintén engem rendkívül megdöbbentett. Mit gondolsz, az olvasók egyet fognak érteni Rei döntésével? Nem féltél egy ilyen "érzékenyebb" témába belekapni?

Írás közben sosem félek. De mint a többi dolog, amiben a szereplőknek döntést kell hozniuk, ez is olyan: nem gondolom, hogy van egyetlen LEHETSÉGES válasz. Különböző utak vannak, mindegyik járhat lemondásokkal és nehézségekkel, de boldog pillanatokkal és megnyugvással is. Még Midori és Rei sem értenek egyet a kérdésben, és szerintem az ilyen sorsfordító pillanatok általában olyanok az ember életében, amit a pálya széléről nézve nagyon nehéz és talán nem is szabad megítélni. Rei személyisége a könyvben szereplő választ diktálta, ugyanakkor Midori talán máshogy döntött volna. Vagy Chanel. És én egyiküket sem ítélném el. Ahogy egyszer olvastam, az ember mindig csupán egyetlen döntésnyi távolságra van egy teljesen másféle élettől. És ez igaz.

A legtöbben itthon a Liza, a rókatündér című film miatt hallottak elsőnek a rókatündérekről. Számodra jelentett ez a mű inspirációt, vagy már ezelőtt, vagy ettől függetlenül is tudtad, hogy pont a kicunékról szeretnél írni? Mi fogott meg bennük?

A Liza, a rókatündér az után került a mozikba évekkel ezelőtt, hogy a könyv ötlete megfogalmazódott bennem. Teljesen kétségbe estem, hogy az én egyedi ötletem nem is olyan egyedi és valaki beelőzött! De én akkor még a Kicune címben gondolkodtam, és mivel a két történet között nincs párhuzam, azt gondoltam, nem zavarjuk egymás köreit. Aztán újra elkezdtem aggodalmaskodni, amikor megtörtént a címváltozás a regényemnél, hogy most majd mindenki azt gondolja, hogy ez a Liza utánérzése. De az eddigi visszajelzések azt mutatják, hogy szerencsére nem mosták össze a kettőt. Most már az emberek többsége tisztában van vele, hogy a rókatündér egy mitológiai lény, sokan és sokfélék léteznek. Engem a kettősségük érintett meg elsősorban. Ez a kettősség nekem benne van a japán társadalom egészében és jellemző volt az én életemre is, amikor külföldiként éltem ott.  És azt hiszem, általában jellemző az emberekre és az elmondott történetekre is. Mert tényleg minden éremnek két oldala van.

Végezetül, mint tapasztalt aranymosás versenyző, mit tanácsolnál az éppen pályázni készülőknek?

Először is, hogy ne féljenek beletenni a szívüket a történeteikbe. Az olvasók érezni és értékelni fogják ezt, a személyesebb hangvételű írások mindig sokkal jobban megérintik a közönséget, mint az, amit ésszel terveztek az éppen aktuális divathullámnak megfelelően. És ha így tettek, akkor viszont lépjenek hátra kettőt. Mert nem tetszhet minden mindenkinek és biztosan érkezik majd negatív kritika is. És írásban sokszor nehezebb megtalálni a közös hangot, ami az egyiknek vicces, az a másiknak gúnyos, amit valaki építő jellegűnek szán, az a másiknak rosszindulatúnak hathat, különösen egy ilyen felfokozott helyzetben. Az Aranymosás egy valóban egyedülálló pályázat és a legjobb esély, hogy valakiből író legyen. Mégis, bár ez eleinte nagyon nehéz lehet, meg kell tanulni a történetet külön kezelni magunktól. És akkor, ha ezt megtettük, megláthatjuk a gyengeségeit, javíthatjuk a hibáit és tökéletesíthetjük az erősségeit. Végül is az a cél, hogy a pillanatnyi képességeinkhez mérten a lehető legjobbat és legtöbbet adjuk magunkból.

Nyereményjáték:

Hamarosan megjelenik a Rókatündér, az év legizgalmasabb, legtündéribb Japánban játszódó YA története.

A különleges könyvről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és extrákkal is találkozhatsz az állomásokon. Tarts velünk!

A könyv hősnője, Midori egy kicune, azaz rókává tud változni. Így a mostani játék is a rókákról szól. 

Minden állomáson találtok egy róka képet és leírást, a ti dolgotok, hogy kitaláljátok, melyik róka fajról van szó.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A rókák és egyben a kutyafélék családjának legkisebb termetű faja. Észak-Afrika, a Sínai-félsziget és az Arab-félsziget sivatagaiban él.

a Rafflecopter giveaway

További állomások: 

11.08. - Sorok Között

11.10. - Deszy Könyvajánlója

11.12. - Kelly olvas

11.13. - Sorok Között

11.14. - Hagyjatok! Olvasok!

11.16. - Ambivalentina

11.18. - Ambivalentina

11.20. - Sorok Között

Mint tudjátok, nem csak a koreai kultúra, de a japán is igen közel áll a szívemhez, a thai, kínai és vietnamiról nem is beszélve... Így még szép, hogy lecsaptam a lehetőségre, hogy a japánok boldogságkereséséről olvashassak, miután a dánokat és finneket már kiveséztem. (Itt és itt.) 

Őszintén, én ezekben a kötetekben sokkal inkább magát a nemzet bemutatását élvezem, mintsem a tippeket és praktikákat, amiket a különböző írók felmutatnak, a boldogság, a siker eléréséhez. Érdekes látni, hogy melyik kultúra honnan közelíti meg ezt az egyszerű fogalmat, mit gondolnak mögé, és hogy gondolják, mivel érhetik el.
Szóval nézzük is, mi is az az ikigai és hogyan tehetjük a magunkévá?
Mindannyian keressük a boldogság és az elégedettség titkát. Japánban ehhez a titokhoz az ikigai jelenti a kulcsot. Az ikigai az a szenvedéllyel végzett elfoglaltság, amely értelmet ad a mindennapjainknak és az életünknek.
Az ikigai a boldogság záloga.
Nem könnyű azonban megtalálni azt a tevékenységet, amelyet örömmel végzünk. Az IKIGAI – A HOSSZÚ ÉLET JAPÁN TITKA című kötettel világhírűvé vált és a japán kultúrát jól ismerő szerzőpáros új könyvében azonban részletesen elmagyarázza, mit kell tennünk.
Miközben elvégezzük a szerzők által adott gyakorlati feladatokat, megismerjük vágyainkat és azt, hogy miként használhatjuk ki legjobban saját képességeinket. Alaposabb önismerettel és az útmutatásokat követve könnyebben ismerjük fel életcélunkat és valósítjuk meg álmainkat, ezáltal mi magunk is boldogabbak lehetünk, ráadásként pedig a világot is boldogabbá tehetjük.

Általában a könyvértékeléseimet három részre bontom. Fülszöveg, karakterek és sztori. Viszont, mivel most nem egy megszokott kötetről beszélünk, így kénytelen vagyok felrúgni ezt a sémát és csak úgy, mint a régebbi posztjaimban ömlesztve elétek tárni a gondolataimat. (Egyébként vicces, mert rendkívül élvezem, amikor így írhatok... )

Szóval az első, ami rögtön pár oldal után szemet szúrt, hogy egyrészt az írópáros egyáltalán nem rendelkezik japán gyökerekkel, másrészt pedig maga a könyv is igen könnyen elszakad ettől az egyébként rendkívül érdekes kultúrától.
Az alapkoncepció, a sinkanszen bemutatása és ezzel keret adása a kötetnek egy remek ötlet volt. Valami ilyesmit vártam a könyvtől úgy igazán. Gondolatokat a japán mentalitásról, egy keveset a japán történelemből és valami tanulságos és megszívlelendő gondolatot útravalóul. Ez eleinte flottul ment is. Néha betekintést nyerhettünk magába a két író utazásába a szigetországban, közben pedig különböző feladatokat és gyakorlatokat mutattak be, amik az ikigai-unk elérésében segíthetnek.
Mert az ikigai az a boldogság, vagyis a tökéletes szenvedély megtalálása és annak gyakorlása.

Őszintén szólva, számomra kimaradt ebből a kötetből a boldogság. Sokkal inkább a siker japán titka lehetne a kötet címe, mert szinte végig céljaink eléréséhez kapunk jó tanácsokat, viszont a legtöbbszőr nem is japán íróktól, hírességektől vagy nevesebb személyektől.
Ugyanakkor ezek ellenére egy rendkívül hasznos olvasmánynak tartom, főleg így, érettségi előtt. Rengeteg hasznos tipp sorakozik fel a kötet nagyjából 250 oldalán, amiket alig várok, hogy kipróbálhassak, jó párra pedig én magam csodálkoztam rá, hogy tudat alatt én is így csinálom vagy pont ez a praktikám nekem is és erről akár már a blogon is írtam nektek.

Éppen ezért, számomra valahogy nem a boldogságról szólt az egész, hasnem a tanulásról, a haladásról, motivációról és sikerről. Lehet, hogy valaki számára ezek a dolgok jelentik a tartós boldogságot, mégis én úgy érzem, hogy ezek múlékony dolgok, mégis tény, hogy fontosak és ez a könyv egy remek gyűjtemény.
Számomra az egyik leghasznosabbnak a tapasztalati piramis, illetve a pomodoro technika bizonyult. (Bár lehet, ezt amúgy mindenki ismeri rajtam kívül, de az az "állomás" különösen tetszett.)

Illetve kivételesen egy idézet is megragadott, pedig mint tudjátok, különösen nem vagyok kibékülve a három soros és hét szavas életbölcsességekkel, ami akarva-akaratlanul szembe jönnek minden áldott nap. Szóval ez az egy, amit kiemelnék, Arisztotelésztől származik. "Azok vagyunk, amit rendszeresen teszünk."
Ebből a megvilágításból nézve a kötet, egyfajta önmegismertető segédkönyv, bár, hogy őszinte legyek, nem tudom ki az, aki ki merné tölteni az üresen hagyott részeket, én legalábbis képtelen vagyok "bántalmazni" egy könyvet, főleg, ha ennyire gyönyörű a borítója.
Nem szeretem a külsőségeket megemlíteni, hisz azt mindenki egyértelműen látja, na meg mindenkinek más a szép, mégis, mind anyagában, mind design-ban igényes és szép darab, öröm volt a kezembe venni.

Összességében tehát a japántól nem idegenkedő, de kíváncsi és az önfejlesztő/önmegismerő témákat kedvelő olvasóknak ajánlanám ezt a kis kötetet. Bár kifejezetten rövid, nem szabad vele túl gyorsan haladni, hagyni kell, hogy picit leülepedjenek a dolgok, különben felesleges az egész olvasás.






A Bookline Könyvek Kiadó jóvoltából már magyarul is olvashatjuk a Héctor García és Francesc Miralles szerzőpáros útmutatóját a boldogságunk felfedezéséhez. A könyvben szereplő gyakorlatokat követve, az általuk adott feladatokat elvégezve felfedezhetjük a saját ikigaiunkat! Tartsatok bloggereinkkel, mert nem csak a könyvvel ismerkedhettek meg, hanem a turné végén lehetőségetek lesz megnyerni a Bookline Könyvek Kiadó által felajánlott könyvet is!

a Rafflecopter giveaway

Igen... Engem is elkapott ez a szappanopera szerű könyvsorozat, csak úgy, mint a könyves facebook csoportok nagy százalékát. Mikor megjelent az első rész, egyszerűen mindenhol a Papírhercegnő borítója jött velem szembe... na meg azok a bironyos Royal fiúk. 

Mivel az első két részről nem írtam véleményt, úgy gondoltam, hogy a mostani bejegyzést megtoldom már az elején egy-egy gyors véleménymorzsával, dehát elég egyértelműek lehetnek a gondolataim, ha csak azt nézzük, hogy a kezembe vettem a harmadik részt is, ráadásul ezt a bejegyzést írom és bajlódok a két elmaradt kötet bemutatásával.

Röviden: Tökéletes szórakozás a már annyira nem is fiatal fiataloknak. Hányatott sorsú főhősnőnkről kiderül, hogy apja, akit sose ismert, meghalt és legjobb barátja akarja magához venni, így a lerobbant sztriptízbárból hirtelen az amerikai álomba kerül és ott próbál továbbra is túlélni. 

Nos ha van alapsztori, ami elriaszt, akkor valszeg ez az. Egy felkapaszkodottnak tűnő főhősnő, öt tajparaszt izomagy és mérhetetlen luxus.

Mégis, a sztori működik, annyira, hogy mikor megjelent az első két rész, mindenhol és mindenki erről beszélt és nem csak itthon. 

Mint ahogy az már sejthető volt, engem is megfogott. Ella szerethető, mármint tényleg, én rendkívül megkedveltem, a Royal fiúk úgyszintén (szerethetőek és igen, ők is megkedvelték Ellát), a történet pedig az összes szappanoperás drámázás és kliséhullámok alatt is élvezhető, de még mennyire. Szóval, ha az ember félre tudja tenni a magasröptű gondolatokkal dúsított szépirodalom iránti sznob vágyát, akkor van itt egy sorozat, amit igazából nem kéne kihagyni.

Na de meg is érkezett a harmadik rész is, ami Ella és Reed (a második legidősebb Royal fiú) történetét hivatott lezárni illetve folytatni azt az istenverte fügővéggel "lezárt" második részt. Éppen ezért, ha még nem olvastad az előző két kötetet, kérlek itt zárd be ezt a posztot, és inkább rohanj megvenni az első és második részt itt és itt.