Srácok, annyira készületem erre a VKP-ra, hogy elfelejtettem megírni. Sajnálom. Na de, miután láttam, hogy mostanság már majdnem bármikor föl lehet dobni a posztot (mert én úgy emlékeztem csak pontban 6 órakor), azt hiszem most akkor mégis megírom, ha már ennyit agyaltam rajta. Egyébként előző témánk is egy álom volt, álomesküvő néven, nem tudom mi jöhet még, de lassan azt hiszem álmokból kezdünk várat építeni (pacsi minden HP fannak) és sajnos, ez egy túl erőltetett vicc lett, szóval azt hiszem abba is kéne hagynom ezt a bevezetőszöveget és a lényegre kéne térnem. 

Kiskoromban mindig volt valami álomszakmám, elsőnek tanyán szerettem volna élni, mert kiskorában ugye mindenki szereti az állatokat, aztán jött a feltaláló, mint álommeló... Emlékszem volt is egy "feltaláló füzetem" amibe lehetetlen gépeket rajzoltam, de csak egy maradt meg különösen, a krumpli pucoló. Ez egy olyan szerkentyű volt, ami futószalagon vitte a krumplikat, majd egy rugó segítségével felrepültek a kellő helyen, ahol találkoztak pár pengével amik pont jól hámozták meg őket, majd visszaestek a futószalagra és haladtak tovább a tálba. Azt hiszem ebből igen jól látszik, hogy ritka lusta gyerek voltam, ha csinálni kellett valamit, viszont agyban mindig pörögtem és azt hiszem ez most is így van. 

Nos srácok ez is eljött. Megint jönnek majd sorra a Back To School posztok augusztusban, és itt most jogosan háborodhattok föl, hisz még július van... Viszont az ebay ugye egy hónap késéssel dolgozik, ezáltal ha valamit szeretnénk szeptemberben már használni, akkor azt érdemes már most megrendelni.
Szóval igen, ismét ebay-es poszt, mert hát őszintén imádom ezeket a bejegyzéseket összevarázsolni, és ahogy észrevettem, ti pedig kifejezetten szívesen olvassátok ezeket. Szóval nem is szeretném itt most túlságosan is húzni a szót, jöjjenek a filléres, vagy legalább olcsóbb iskolaszerek amiket érdemes az idei tanévre beszerezni.

Srácok őszintén nem tudom mi történhetett az elmúlt időszakban, de napról napra egyre többen vagytok itt és iratkoztok föl, vagy csak olvastok engem. El se tudom mondani mennyire jól esik ez nekem, szóval nagyon köszönöm! Egyébként megfigyeltétek már, hogy az olvasóimat mindig "srácoknak" hívom, miközben alig van itt elvétve egy-egy hímegyed? Furi, de azt hiszem ezen jó szokásom nem fog egyhamar megváltozni.
Ez a mai poszt különleges, hisz az első TAG posztom, amire Loretta hívott ki. (Maga a TAG pedgi Helenától származik.) Ezúton is nagyon köszönöm neki. ^-^ A kérdések, mint ahogy a címben is láthatjátok, alapvetően a nyárral kapcsolatosak, nos, meglátjuk mit fogok az egészből kihozni, akkor kezdjük is. (A kép egyébként saját. Most készült (általam) uncsimról Korcula-n. c:)

Talán már feltűnhetett nektek, hogy kicsit ritkábban vagyok, ritkábban vannak frissek, ugyanis eljöttünk nyaralni Horvátországba, egy félszigetre, Trstenik mellé. Most mondhatnám, hogy lelőttem a poént, de az a helyzet, hogy sehol se írnak nagyon arról, ugye magyar nyelven, hogy mi történt az elmúlt 1-2 napban itt. Szóval azt hiszem, most akkor én mesélek: 

Kedd hajnalban, még éjfél után kint ültem és olvastam, majd úgy egy óra tájékában sikerült lefeküdnöm. Ekkor még minden teljesen rendben volt, legalábbis úgy látszott. Hajnali négykor keltem föl legközelebb, vagyis nem, felébresztettek. Apu fölkapcsolta a lámpát és szokatlanul sürgető, komoly, de legfőképpen ideges hangon keltegetett minket. Igazából fogalmunk se volt miért kell ilyen hamar fölkelnünk, de ahogy követtük ki őt a házból igen hamar megvilágosodtunk. Hajnal négy volt, de az ég olyan vöröses-narancssárgás volt, mintha épp most nyugodna le... bár a meleg levegő és a tény, hogy hajnal van elég hamar világossá tette számunkra, hogy ez nem a nap. Tűz volt. 

Bár pont nemrég volt szó arról, mégis milyen applikációk boldogítják a telefonomon a mindennapjaimat, mégis most még egyszer kitérnék erre a témára, mégpedig egyetlen alkalmazásra, egy játékra, a Taichi Pandára. 

Ez egy egyelőre csak telefonon játszható akció RPG játék, ami kb fél óra játékidő után végérvényesen belopta magát a szívembe, így nyugodt szívvel ajánlom nektek is.
Elsőnek is négy "faj" vagy lehet inkább karakter közül választhatunk. Aki játszott már ilyen kaliberű játékkal, annak ismerős lehet a dolog, vannak közelharcos és távolharcos arcok, a szokásos harcos, aki egy karddal nyomul, itt is megjelenik, illetve van egy ninja, ami szintén igen tipikus, egy mágus, illetve maga a panda és most igen erősen belezavarodtam a dologba, mert lehet, hogy inkább öten vannak, mert van egy lövöldözős hapsi is, de róla semmi infóm nincs és semmilyen hivatalos lapon nem jelenik meg, mégis a játékban választható. 

Már alig vártam, hogy végre gép elé kerüljek és lepötyöghessem beszámoló soraimat a nyári Mondoconról, amin végre sikerült unokatesómmal részt vennünk, akivel közösen és egyszerre kerültünk be egy jó két éve az animék és a kpop csodás világába. eleinte úgy terveztem, hogy be fogok öltözni, de ahogy közeledett az esemény egyre inkább világossá vált előttem, hogy egy vasam sincs amit erre tudnék fordítani, na meg a melegre való tekintettel is... Viszont, ősszel mindenképp szeretném Riko-t a Kuroko no Basuke-ből megvalósítani, márt csak azért is, mert ha minden jól megy még paresz se kell hozzá, meg a kedvenc animém... igen, sajnos a K project, lecsúszott a második helyre. 

De a Con-ról! Szóval nem volt jegyünk, ezért kicsit izgultam, hogy mégis mekkora sort kell majd kiállnunk, de szerencsére hihetetlen hamar bekerültünk a Hungexpo-ba, bár ez köszönhető volt a már sorban álló barátoknak... Egyébként ilyenkor nagyon szeretem a kettes metrót, mert olyan jól néznek ki a cosplayes arcok az idős nénik és az egyszerű utazók között. Emlékszem az első conomon fogalmunk se volt, merre kéne menni a pillangó utca után... így megvártunk egy tuti cosplay-es arcot, jelen esetben egy rózsaszín habos babos lolita lányt és alig feltűnően követtük egészen a Hungexpoig.
Miután sikeresen bejutottunk, eszembe jutott, hogy jó lenne fotózni, de végül pár kép után erről nagyjából le is mondtam, mert akkora tömeg volt, különösen a vásár részlegén. 

Bár mostanában elég nagy volt a kihagyás, most ismét itt vagyok és koptatom a billentyűzetet. Nincs sok mentségem arra miért nem volt friss, de talán az egy elég elfogadható érv, hogy nem volt gépem. Mindegy is, a lényeg az, hogy jelenleg van, szóval kezdjünk is neki ennek a VKP posztnak, ami most kifejezetten tetszetős témát kapott, ugyanis a kedvenc alkalmazásaimról kellene most írnom. 

Azt hiszem a blogger körökben kevés az olyan delikvens aki nem fordítani elég nagy figyelmet a telefonjára. Egyrészt néha kénytelenek vagyunk vele fotózni a posztokhoz, meg hát mégis milyen az a blogger a mai világban, aki nem oszt meg percenként egy képet instán, vagy nem csiripel valamit twitteren. (Persze ez rám pont, hogy nagyon nem érvényes, de hát ez van.)  Szóval a szoc. médiás ikonok feltétlen helyet kapnak ugye rögtön az első oldalon.

Srácok, új fejléc van, bár azt hiszem láthattátok már, és én kifejezetten szeretem (jó sokat ügyeskedtem vele, pedig teljesen minimalista és egyszerű), remélem tetszik nektek is. c: A véleményetekre kifejezetten kíváncsi lennék, szóval nyugodt szívvel írjátok meg nekem kommentben vagy a chatben.

Magam is meglepődtem, amikor megláttam a bejegyzések között, hogy mennyire közkedvelt lett a könyvekről szóló posztom. Ma is egy hasonlót hoztam nektek, kicsit DIY, bár elég nagy vicc lenne konkrétan eme címke alá sorolni. Szóval egy jó ideje fel volt írva a nyári teendőim listájára, hogy rendbe kéne rakni a könyvespolcomat. Tegnap volt is egy szabad délutánom így neki is estem, de jócskán belenyúlt az estébe is.. tudjátok valahogy mindig azon kaptam magam, hogy valami régi nagy kedvencemet újraolvasom vagy csak belelapozok. Szóval komoly önkontrollra volt szükségem, de meglett és mostmár gyönyörű kis könyvespolccal rendelkezek.

Azt hiszem a könyves posztom sikerén felbuzdulva, megírok egy újabb ajánlót a nyárra, ezúttal az animékkel a főszerepben. Eddig egyetlen anime ismertető-ajánló került föl a blogra, ami igazából kifejezetten fura, mert szabadidőm nagy részét ez a tevékenység teszi ki, illetve az érdeklődési körömben is jelentős szerepe van (persze azt hiszem ez egymásból következik, meg már úgyis tudjátok, ha követtek egy ideje). Nade,  kezdjünk is neki, mit érdemes szerintem ezen a nyáron megnézni? 

No Game No Life ~ A sztori egy testvérpárról szól, akik igazából nem csinálnak mást, csak videojátékokkal játszanak úgy egész nap, így érthető, hogy ebben vérprofik és nem könnyű őket legyőzni. Valaki mégis megpróbálkozik ezzel, természetesen sikertelenül, mégis itt beindul a történet, hisz valami hókuszpókusz következtében egy más világban találják magukat, ahol mindent csak játékokkal lehet eldönteni. Természetesen ők nagyon jól szórakoznak ebben az új világban, mi pedig nagyon jól szórakozhatunk rajtuk, ebben az animében. Én nagyon tudom ajánlani, fiúknak és lányoknak is, hisz izgalmas és tényleg leköti az embert, ezenfelül pedig humoros és fordulatos, hisz ezek a játékok mind taktikát és logikát igényelnek, így sok olyan pillanat lesz nézés közben, hogy az ember nagyon izgul, aztán fogja a fejét, hogy ez a megoldás, hogy nem jutott eszébe. Általában hihetetlenül epik módon oldják meg a necces helyzeteket, talán ez a legvonzóbb pontja az animének. c:  Ráadásul a grafikára se lehet panasz, kifejezetten szép és különleges.
((Sajnos nem lesz folytatása, részletek itt))
Első rész magyar felirattal || AA ismertető

Lassan egy hete mondogatják a szüleim, hogy ideje lenni valami színt szereznem. Igazából sose érdekelt a napozás és a szép aranybarna bőrszín, ráadásul jelenleg tökéletes indokkal el is kerülöm ennek a lehetőségét a "Japánban a fehér bőr a divatos" mondatommal, ami után rendszerint elnevetem magam, csak hogy ne nézzenek halálosan hülyének. Mindegy is, lényeg a lényeg, ma nagy csoda folytán kezembe kaptam Murakami Haruki - A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei könyvét és egy pohár kávé társaságában kiültem az erkélyre, csak hogy örüljenek a népek.

Így jött az ötlet, hogy igazából én úgy terveztem nyáron visszatérek könyvmoly énemhez és behozom a rengeteg olvasmányokbeli lemaradásom és hogy erre rá is hangolódjak... itt ez a poszt, egy könyv ajánló, mely olyan darabokat taglal melyeket nagyjából bármely korombeli fiatal kikapcsolódás gyanánt magához kaphat egy rövid napozás erejéig. c: 

Szóval ez körülbelül annyit jelent, hogy nincsenek világmegváltó és túl mély gondolatok benne, mégis kellemes kikapcsolódást nyújthat, mert hát végül is ilyesmi ez az ifjúsági irodalom.

Elsőnek jöjjön a húzóerő, John Green, akitől mily meglepő a Csillagainkban a hiba-t olvastam elsőnek. Nem tetszett, mai napig fogalmam sincs, mi foghatta meg az embereket ebben a könyvben, hogy ennyire istenítették. Az író maga ezzel a könyvvel vált ugye ismerté, amit én nagyon sajnálok, hisz volt szerencsém olvasni tőle az Alaska nyomában-t, ami ezerszer jobb könyv egyszerűen, mint a fönt említett, így engedjétek meg, hogy ajánljam. A fülszöveg ITT OLVASHATÓ.
A személyes véleményem pedig itt: Ez a könyv kissé emlékeztetett a kezdeti felépítésében az Egy különc srác feljegyzéseire, meg talán icipicit a Zabhegyezőre is, de azt nem volt szerencsém végigolvasni. Az alapfelállás ugye a fura lány akibe mind tudjuk, hogy bele fog szeretni a nyomi srác, ez egy elég egyszerű egyenlet, így a könyvtől akkora gondolatokat ne várjon senki, viszont izgalmasan és élvezetesen lett megírva, így mindenképp ajánlani tudom ha valami könnyűre vágyik az ember. 

Amikor megláttam, hogy ez lesz a mostani témánk, egyszerűen nem tudtam hirtelen, hogy most sírjak vagy nevessek. Tudjátok, oviban is mindig én voltam a kislány, aki katonásat játszott vagy épp a fiúkkal focizott és azt hiszem 11-12 éves koromban tette föl nekem unokatestvérem a kérdést, hogy ugyan milyen banzájt akarok én csapni majd az esküvőmön. Nos, én ekkor jöttem rá arra, hogy ezen van aki egyáltalán gondolkodik. 

Akkor persze elmerengtem hirtelen, hogy ugyan már, van a bármi elképzelésem, de az a helyzet, hogy a mai napig nincs, sőt nem is izgat a téma. És itt muszáj megjegyeznem, hogy két VKP-ból is kimaradtam az elmúlt időszakban, ezért iszonyatosan vártam, hogy most végre hú de nagyon bepótlom... de hát ahogy láthatjátok nincs szerencsém. 

Alapvetően nem értem, miért kéne ezen filózni, miközben csak felesleges elvárásokat építünk föl magunkban, amik úgysem fognak teljesülni. Abban biztos vagyok, hogy attól még hogy a várban bazsarózsák között csináljuk a dolgokat vagy szimplán elszaladunk aláírni egy nyamvadt papírt, nem lesz boldogabb vagy szebb a dolog. Mármint az efféle külcsínek számomra nem sokat jelentenek, egyszerű pénzkidobás. Tehát, ha mindenképp mondanom kéne valamit, akkor valami nagyon visszafogott esküvő lenne az optimális szűk családi és baráti kör meg ilyenek, mert hát végül is nagy pillanat ez, de nem kell túldramatizálni.

Végezetül ez a kép tökéletesen ábrázolja a jelenlegi és a jövőbeli érzéseimet ezzel az egész banzájjal kapcsolatban, de most ugrott be, hogy viszont a lánykérés kizárólagosan egyféleképpen zajlhat, mégpedig pokémon labdával karöltve. Ehhez ragaszkodok, legalább addig, amíg ki nem növöm az animéket, de ez azt hiszem nem most fog megtörténni, sőt megkockáztatom, hogy meg se fog.