Végtelenül vártam ezt a könyvet, hogy megérkezzen hozzám. Nem is maga a cím, vagy a szerző volt az, ami miatt ennyire izgatott lettem, hanem az, hogy valamiért úgy éreztem, erre most tényleg szükségem van. Valahogy mindig jókor talál rám egy-egy ilyen útmutató, és Shunmyo Masuno zen-mester könyve pont egy olyan időszakban érkezett, amikor úgy éreztem, ideje elengedni néhány dolgot – vagy talán mindent, ami nem visz előre.

Fülszöveg:

A ​Nyugalom és a Zen – Az egyszerű élet művészete című bestsellerek szerzője

Az elengedést úgy képzeld el, hogy szabadon ereszted a dolgokat.

A hírek, a közösségi média, az e-mailek és sms-ek szüntelen körforgásából nehéz kikapcsolódni. Ennek a könyvnek az a radikális üzenete: néha legjobb, ha nem teszünk semmit.

Shunmyo Masuno zen buddhista szerzetes könyve 99 tanácsot, apró igazságot gyűjt egybe: hogyan mondjunk nemet, hogyan fogadjuk el, hogy valamit nem vagyunk képesek megtenni. Hogy a közösségi média mindössze egy eszköz, nem több annál. Hogy a döntéseket tanácsos napvilágnál meghozni, nem érdemes siettetni. Hogy minél elfoglaltabbak vagyunk, javasolt annál gyakrabban törekedni a kikapcsolódásra.

2. számú tanítás: Hagyd meg a többi ember személyes terét – a törődés és a kotnyelesség nem ugyanaz.

15. számú tanítás: Ne felejtsd el, hogy a közösségi média csak egy eszköz. Nem több annál.

19. számú tanítás: Inkább hagyd, hogy egy kapcsolat magától érjen véget, semmint hogy erőltesd a lezárást.

40. számú tanítás: A dolgok elengedését ne úgy képzeld, hogy kihajítod azokat, hanem hogy szabadon engeded.

75. számú tanítás: Nappali fénynél hozd meg a döntéseket. Ne kapkodj.

90. számú tanítás: Lassíts le, többször tarts szünetet.

Ezek a tanácsok oldják a feszültséget, módot adnak arra, hogy az ember visszaszerezze az irányítást az élete fölött, és nyugodtabb, kielégítőbb kedélyállapotba kerüljön.

Túl sok minden nehezedik rád? Lépj egyet hátra, ne szolgáltasd ki magad az élet követelőző momentumainak. Szabadítsd fel a kapacitásaidat olyasmik számára, amik tényleg fontosak neked.

Mindig rendelkezésedre áll az a választás, hogy nem avatkozol be. Egyszerűen hagyod a dolgokat, hadd történjenek meg.

Ezeknek a praktikus tanácsoknak a birtokában az ember képessé válik arra, hogy felhagyjon a hiábavaló erőfeszítésekkel. Ezáltal kielégítőbbé válik az élete, higgadtabbá a szelleme, és könnyebben tud összpontosítani.

Én és a könyv:

A könyv alapja a zen filozófia, és Masuno mester 99 rövid fejezeten keresztül ad kézzelfogható tippeket arra, hogyan tehetjük egyszerűbbé az életünket. De ne gondolj bonyolult meditációs gyakorlatokra vagy elérhetetlen ideálokra! Az itt megosztott tanácsok olyan hétköznapi apróságokról szólnak, mint például a rendrakás fontossága, a reggeli rutin átalakítása, vagy hogy miként találjunk örömet egy csésze tea felett.

Ez a kötet pont jókor talált rám. Mostanában rengeteget foglalkoztam azzal, hogyan egyszerűsítsem le a napjaimat, és hogyan teremtsek több teret azoknak a dolgoknak, amik valóban számítanak. És bár a könyv tartalma nem feltétlenül hozott világmegváltó újdonságokat, valahogy mégis olyan volt, mintha minden egyes fejezet egy apró lámpás lenne, ami a helyes irányba vezet.

Az egyik kedvenc tanácsom például az volt, hogy a reggelek rendrakással kezdődjenek. Ez az egyszerű gyakorlat nemcsak fizikai, hanem mentális rendet is teremt. És ez olyan dolog, amit azóta is igyekszem beépíteni a mindennapjaimba.

A könyv minden egyes gondolatával arra ösztönöz, hogy állj meg egy pillanatra, és gondold végig: Ez most tényleg fontos? Nem túlzás azt mondani, hogy minden egyes fejezet egy kis mindfulness-gyakorlat. Olvasás közben folyamatosan azon kaptam magam, hogy belső párbeszédet folytatok: Mit engedhetnék még el? Mi az, amit feleslegesen cipelek magammal? És az a csodálatos ebben a könyvben, hogy nincs benne semmi ítélkezés, csak finom útmutatás.

Ha te is úgy érzed, hogy a napjaid túlzsúfoltak, vagy egyszerűen csak keresel valamit, ami segít egy kis nyugalmat találni, akkor ez a könyv neked szól. Nem kell nagy átalakításokban gondolkodnod, Masuno mester lépésről lépésre vezet egy könnyebben élhető, harmonikusabb élet felé.

A Hogyan engedd el, ami nem fontos? nemcsak egy könyv, hanem egy utazás önmagadhoz. Egy szelíd emlékeztető arra, hogy a boldogságot nem a tárgyakban vagy a teljesítményben találjuk meg, hanem abban, hogy képesek vagyunk elengedni mindazt, ami nem számít. És ez az a gondolat, amit biztosan magammal viszek a jövőbe is.

Nyereményjáték:

Nagyon könnyedén tanácsoljuk egymásnak, hogy szimplán “engedjük el” a felmerülő problémát, de arra már nemigen van válaszunk, ezt mégis hogyan kell csinálni. Shunmyo Masuno, a japán zen buddhista szerzetes legújabb könyvében ezt a kérdéskört járja körül. A Hogyan engedd el, ami nem fontos gyönyörű kiadványa a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg 2024 karácsonya előtt. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a kötetről!

Játékunkban a feladatotok, hogy megkeressétek az éppen elrepülő darut – illetve a képét. Az adott állomás bejegyzésének szövegében egy szó alá linkeltük a daru képét. A feladatotok, hogy írjátok meg a Rafflecopter megfelelő sorában, melyik szó alatt találtátok meg.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Le sem tudom tagadni,hogy ez az évem a régenskori romantikus könyvek körül forgott. Bár magukról a Brigerton könyvekről nem írtam a blogon, de egymás után faltam őket és egyértelműen nekik (is) köszönhetem, hogy visszataláltam az olvasáshoz hosszú évek kihagyása után. Így az év végére még szerencsére belefért egy igazán izgalmas darab, nem meglepő módon régens kori romantikus, ugyanakkor egy picit szokatlanabb formában, hiszen a Törékeny varázs nem történelmi fikció, hanem egy abszolút romantasy varázslással és egy teljesen új világgal. Kíváncsian vágtam bele ebbe a történetbe, hiszen ilyen megoldással eddig nem találkoztam.

Fülszöveg:

CSUPA ​SZÍVDOBBANÁS! EGY INTRIKÁKKAL ÉS BOTRÁNYOKKAL ÁTSZŐTT, FELEJTHETETLEN SZERELMI TÖRTÉNET!

Míg a csillogó Újvilágban a nemesség gyertyafényes bálokon mulat, a munkásosztály körében felüti fejét az elégedetlenség. Niamh-et, a híres ruhakészítőt bízzák meg, hogy alkossa meg a herceg ruhatárát a királyi menyegzőre. Ám a vérében csörgedező mágia, amely érzelmekkel és emlékekkel képes átszőni az általa hímzett kelmét, ugyanaz a varázserő, mely végül a szívét is követeli. Az átok sújtotta, magányos Niamh egyszer csak azon kapja magát, hogy vonzalmat érez a bosszantóan ellenséges, rideg herceg iránt, és egy valószínűtlen, a barátságnál többet ígérő kapcsolat kezd szárba szökkenni köztük. Mígnem egy álnéven megjelenő pletykarovat felfedi az egymás iránti érzelmeiket, és a botrány kitöréssel fenyeget. Ahogy a feszültség egyre nő a királyi udvarban, úgy terjed az elégedetlenség a falakon kívül, így Niamh-nek döntenie kell: mekkora árat hajlandó fizetni egy lehetetlennek tűnő jövőért és a szerelemért?

ADD ÁT MAGAD A SODRÁSÁNAK!

Én és a könyv:

Tegnap fejeztem be a könyvet, és ma már többszőr azon kaptam magamat, hogy szeretném tovább olvasni és visszatérni a világába. Ez azt hiszem szépen mutatja, hogy mennyire élveztem és mennyire volt összességében jó élmény maga a történet.

Ezzel szemben sajnos, rengeteg kritikát tudok megfogalmazni a szereplőkkel, történetvezetéssel és a világalkotással szemben. Ezt nem tudom spoiler mentesen megtenni, így aki szeretné megvéeni magát ettől, az ugorjon az utolsó bekezdéshez. Kezdjük a szereplőkkel:
Niamh karaktere abszurd módon ellentétes, amilyen precízen és ügyesen tud varrónőként dolgozni, annyira kétbalkezesnek mutatja be az író közbe, ami számomra egyszerűen hiteltelen, de lehet én vagyok korlátozott ezekben a gondolatokban. A többiek nagyjából rendben vannak, kivéve a meleg szál, amibe tudom, hogy nem feltétlenül szerencsés belekötni, de én mégis így teszek. Nem tartom reprezentatívnak azt, amikor indokolatlanul egy fél mondat erejéig benyögik a karakterek, hogy ők egyébként biszexek. Ennek így nincs értelme. Én értem a szándékot, de akkor kezdjünk is valamit az információval, legyen lényeges valamilyen módon a történet során... Ráadásul, ha le van írva, hogy mennyire ritka és mennyire elfogadhatatlan helyzet ez ebben a világban, és mindezek mellett nincs kezdve semmi ezzel a szállal, akkor kicsit abszurd, ahogy szinte minden főbb karakter egy ponton megemlíti, hogy "ja amúgy én is", majd továbbra is nem kezdünk semmit ezzel az egésszel. 

Az ilyen fantasy könyvek nagy problémája tud lenni a világalkotás, hiszen nincs elég idő egy ténylegesen működő világot felépíteni, és mivel nem is ezen van a hangsúly, így abszolút megvan rá az esély, hogy harminc oldalon belül az író ellentmond önmagának. Ez itt is megtörténik, de mivel alapvetően a romantikus szálra fókuszál az olvasó is, így nem zavaró.

Ami viszont furcsa, és én továbbra is nehezen tudtam hova tenni, az a főszereplő megválasztása, pontosabban annak is a foglalkozásának a megválasztása. Miközben égyertelműsítve van, hogy a pornép díszes példánya, egy kitaszított fajé, akinek a fajtársait nyomorúságos helyzetben tartják, őt valamiért mégis nem csak, hogy emberszámba veszik, de rögtön úgy kezelik, mint egy előkelő hölgyeményt, aki lényegében szabadon jár kel, játszik és bálozik nem csak, hogy a nemességgel, de egészen pontsan a királyi családdal, úgy hogy minderre a király személyesen kéri fel, anélkül, hogy ebben a királynak bármiféle érdeke lenne. Tehát nem taktikai lépés, egyszerűen nincs is indoka rá, miért jó ez így neki.

Összességében viszont mégis egy végtelenül kedves, aranyos és cuki történet a Törékeny varázs, ami azért megdobogtatja az ember szívét, és ízléses romantikus jelenetekkel rendelkezik, szóval aki nem tündérpornót keres, hanem egy tényleg egyszerűen megfogalmazhattalanul kedves és egyszerűen cukorborsó történetet, annak egyértelműen jó választás ez a kötet. A fantasy oldalról pedig vannak benne nagyon jó ötletek, mint például a z érzelmek belevarrása egy-egy ruhába, vagy a tövises növényeket növesztő érzelmi kitörések, ezek mind szerintem nagyon szép megoldások, amik jól illenek ehhez a romantasy kötethez, és egyszerűen csak el kell nézni neki, hogy nem tökéletes. Kíváncsi lennék az írónő más köteteire is. 

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Allison Saft: A Fragile Enchantment - Törékeny varázs című regénye. Az Újvilágba érkező Naihm különleges tehetség birtokában van: bele tudja szőni az érzelmeket az általa készített ruhákba. Nagy lehetőség számára, hogy egy királyi esküvőn ő készítheti el a menyasszony és a vőlegény öltözékét, de arra nem számított, hogy az életét megbolygatja az oltárhoz készülő herceg. A kötelességek idején van lehetőség a szerelemnek virágot hajtania? Tarts te is a bloggereinkkel, és ha helyesen válaszolsz az állomásokon található feladványokra, esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

A nyereményjátékunk a történelmi fantasy zsánerbe kalauzol el titeket. Az állomásokon idézeteket találtok ide tartozó könyvek fülszövegéből, a ti feladatotok, hogy a Rafflecopter dobozba írjátok a megfejtés szerzőjét és címét!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 Bár alapvetően rendkívül hálás vagyok a Blogturné Klubnak, az ilyen esetekbenérzem igazán azt, hogy mennyire jó dolog is ez a csapat és rendszer, amibe évekkel ezelőtt belekrültem. Ugyanis magamtól szinte biztos vagyok benne, hogy nem olvastam volna el a Bajos nőszemély című kötetet, leginkább azért, mert nem jött volna szembe, illetve a fülszövege sem fogott volna meg annyira... Mekkora hiba lett volna a részemről, mivel hogy már most be kell valljam, hogy az évem egyik abszolút kedvenc olvasmányává nőtte ki magát. 

Fülszöveg:

Jennát váratlanul éri a férje bejelentése, hogy négyévnyi házasság után válni akar. Hirtelen rengeteg szabadideje lesz, és nem tudja, mit kezdjen az életével, ezért beleegyezik, hogy különc nagymamájával, Evelynnel tartson a massachusettsi tengerparti városba, ahonnan a családjuk származik.

Az utazás során Evelyn elmeséli ifjúkori románcának történetét, és hogy annak idején Tony hogyan ejtette rabul a szívét, ám a világért sem vallaná be, hogy e felejthetetlen és tiltott első szerelem miatt tér vissza a szülővárosába.

A városba érkezve Jenna találkozik Tony figyelmes dédunokaöccsével, Joe-val. Az új barátság és a friss tengeri levegő hatására kezd megfeledkezni a fájdalomról, amit tönkrement házassága miatt érez.

Ahogy fény derül Evelyn múltjának titkaira, Jenna felfedezi nagymamája és saját maga új oldalát, amelyről eddig nem is tudta, hogy létezik, miközben azt is megtanulja, hogy egy nő életében a gyógyulás a legváratlanabb pillanatokban következhet be.

Én és a könyv:

A könyvnek úgy ültem neki, hogy az év végére milyen jól fog esni valami könnyed romantikus könyv. Ezzel nem is tévedtem nagyot, hiszen valóban igen komoly szerepet kap a szerelem és románc gondolata, mégis egy olyan egyveleg maga a történet, ami ötvözi a családregény, a könnyed romantikus, de még talán a fejlődésregény vagy roadtrip besorolások jegyeit is. 

Két idősíkon folyik a cselekmény, az egyik a mi, olvasók, jelene is, ahol Jenna próbál kikecmeregni a vállás utáni letőrt időszakából, míg a másik szálon az ötvenes évek Amerikájába kalauzol minket Evelyn, Jenna nagymamája, hogy megismerjük az ő történetét és szerelmi bonyodalmát. Ha ez a két szál nem lenne elég, akkor pedig egészen szép keretes szerkezetben még megismerhetjük Evelyn édesanyjának párkapcsolati történetét is, aki ugye Jenna dédmamája, így három generáció sorsát követhetjük, kihagyva egy közteset, hiszen Jenna anyukája csak igazán apró mellékszereplőként jelenik meg a történetben. 

Számomra teljesen az ötvenes években játszódó szál vitte a hátán a történetet, de azt se tudnám mondani, hogy a jelenben játszódó fejezeteket untam volna vagy átlapoztam. Egyszerűen ott működött igazán jól a sztori, ahol Evelyn (a nagymama) megjelent. Annyira jól megírt karakter, aki minden lében kanál, talpraesett és igazi bajkeverő, olyan felvágott nyelvvel, amit öröm olvasni. Többszőr hangosan felnevettem a sorait olvasva, illetve amilyen szituációkba tudott keveredni, vagy kevert másokat. Külön élveztem, hogy bár az elején sablonos nagymama szerepben tündökölt, de ahogy haladt előre a történet, úgy kerekedett ki a régi fiatal Evelyn és a mostani öreg egy és ugyanazon személynek, akiben a parázs ugyanúgy égett majdnem 90 évesen is. Rendkívül jók voltak a beszólásai, és Tonyval tényleg hihetetlen párost alkottak. 

Nagyon érdekes volt olvasni egy hagyománykövető zsidó családról, főleg ilyen körítésben, ahol a szabályoknak nem azért volt súlyuk, mert hogy szigorú ortodox zsidók lettek volna, hanem mert az ötvenes években még egy "másik korban" éltek, ráadásul már akkor a szülők "idejét múlt" szokásokat tartottak. Be kell valljam, nem vagyok igazán otthon ebben a témában, de nagyon szerettem, ahogy ezt szereves elemként beemelte az író a történetbe, több ünnepet vagy tradíciót is megemlítve végig a különböző fejezetekben, illetve a karakterek, főleg a dédszülők, többszőr is megszólaltak héberül, ami szinén autentikusabbá tette ezt a részét a család hátteréből. (Szerencsére mindig le voltak fordítva ezek e megszólalások lábjegyzetben, vagy az író rögtön magyarázta a szövegkörnyezetben, hogy mit is jelentettek az elhangzottak.)

Jenna számomra kissé nehezebbne csúszott, úgy éreztem kicsit el lett túlozva nála ez a "mostani fiatalok már csak a kirakatban élnek" szituáció, hiszen kellemetlenül sokszor jött szóba az Instagram, illetve az oda való fotózás és pózolás. Őszintén én szegény lányt nem tudtam igazán megszeretni, és azt sem teljesen értettem, hogy más hogy lát benne ennyire sok potenciált, de közbe egyáltalán nem volt vészes. 

Amit viszont rettentően élveztem, hogy pont annyi klisés fordulat volt a könyvben, mint amennyi elviselhető, és nagy és kellemetlen katarzist nem is próbált felépíteni a könyv a jelenben, hiszen a múltban történtek pont elég komolyságot és bonyodalmat hoztak a történetbe. Ilyen szempontból nagyon jó volt a jelenben futó szál,  mivel szépen ellensúlyozta és hozta a chick-lit elemeket, míg a múltban játszódó események hatására be kell valljam, elő kellett kapjak pár zsebkendőt, mert idejét se tudom mikor volt utoljára ilyen, de ez a történet sikeresen megríkatott.

Szóval egy szó, mint száz: rendkívül ajánlom ezt a kötetet nyári strandkönyvnek az igazi választás, de nekem őszintén most karácsony előtt is végtelenül jól esett, így mondhatni bármikor olvasható. Garantáltan jó szórakozás, kellő komolysággal és egy nagyon szép történetettel, ami a végére olyan kerek egésszé válik, amitől boldogan és elégedetten tud elköszönni az olvasó. 

Nyereményjáték:

Sara Goodman Confino Bajos nőszemély című regénye egy különleges utazás története térben és időben, amely most végre magyar nyelven is felkerülhetett a polcokra a Kossuth Kiadónak köszönhetően. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt a könyvből!

Sara Goodman Confino regénye párhuzamosan mutatja be több generáció, egy fiatal nő és nagymamájának történetét. Mostani játékunk során az egyes állomásokon egy-egy generációkon átívelő regény betűit rejtettük el, a feladat pedig az, hogy kitaláljátok, hogy melyik könyv címét rejtik a betűk, a helyes megoldást pedig beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő helyére. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 Mindig tervezem, hogy elkezdek tényleg nagyobb számban magyar íróktól olvasni, de valahogy a rengeteg friss megjelenés között mégis elvesznek a magyar nevek. Őszintén erre a kötetre is inkább a borító hívta fel a figyelmemet, azt hittem először, hogy a kiadó Érzelmes klasszikusok című sorozatának új tagja jelent meg, de amikor közelebről is megvizsgáltam a dolgot, akkor vettem észre, hogy ez nem éppen így van. Bár a magyar történelmi fikciós regényekkel sokszor meggyűlt már a bajom, úgy éreztem itt az ideje egy újabb próbálkozásnak, mivel a fülszöveg alapján izgalmas történetnek ígérkezett, ráadásul a főszereplő olyan csibész hírében állt, ami megmozgatta már előre a fantáziámat, így reménykedve vetettem bele magam az olvasásba. 

Fülszöveg:

"Ki vagy te valójában, Késmárki Bertalan?"

Erre a kérdésre talán még maga az érintett sem tud válaszolni.

Lelencbe adott csibész, akit zseniális elméje nem mindig a legtörvényesebb megoldások felé terel? Páratlan szorgalmú könyvesbolti inas, aki pillanatok alatt ráérez a kereskedő lét ízére? Pest irigyelt suhanca, aki bejáratos a város kétes hírű fényírdájába, ahol nem csak az úri közönség fényképeszkedik? Esetleg szeretetéhes ifjú, aki az ujja köré csavar egy ártatlan kisasszonyt is? Egy biztos, ahol ő felbukkan, ott felbolydul a város.

Iglódi Csaba kiváló alapanyagból gyúrja meg hősét - fiatal kora ellenére traumákban bővelkedő gyerekkorral, pengeéles ésszel és kellő mennyiségű zsiványsággal -, majd visszanyúl a kalandregény műfajához, és a közepébe állítja őt. Csepegtet bele az 1860-as évek izgalmas érdekességeiből jócskán, csavar a kalandokon párat, és... ígérjük, hogy Késmárki Bertalan kalandjainak első része után a következőért nyúl az olvasó. Mert az ígéret szép szó…

Én és a könyv:

Bár zötykölődve indult be a történet, az első negyedén túljutva már teljesen magával ragadott Késmárki Bertalan élete. Egyszerűen lehetetlen volt nem megkedvelni ezt az éleseszű, szórakoztató és végtelenül pimasz fiút. Az a fajta főhős, akit egyszerre szeretsz, de mégis picit utálod, de közbe mégis megérted a tettei mögött meghúzódó motivációkat és életfelfogást. Ezt abszolút értékeltem, hogy Iglódi Csaba nem próbált egy szerencsétlen koldusból makulátlan királyfit varázsolni a kötet szerény, alig 300 oldalán. 

Mivelhogy pedig a kötet maga is igen nyurga, így a kellő felvezetés után egyből hamar szövődtek is a szálak, történések sokasága zúdúlt az olvasóra, azaz rám, néhol kicsit kapkodtam is fejem, ahogy a különböző helyszínek és szereplők között ugráltunk, hogy pontosan ki miért is fontos és lényeges, és kicsit sajnálom is, hogy ez még nem derült igazán ki számomra a sorozat első részének végére érve. Mert ugye ez egy sorozat első kötete, ami Késmárki Bertalan kalandjait hivatott elmesélni, arról meg már jobb ha nem is teszek említést, hogy milyen elvarratlan szálakkal lett vége az első ívnek, miközben a leglényegesebbként bemutatott mondhatni teljesen egyértelmű kifejlettel bír. 

Mégis, a hibáival együtt, alig várom, hogy olvashassam a következő kötetet, mert egyértelműen meggyőzött az író, hogy ez az a fajta magyar fikciós történelmi sorozat, ami az én lelkemnek kell. Nagyon könnyen el tudtam veszni a lapok között, bele tudtam merülni a történetbe, ami szerintem nagy részben az író stílusának köszönhető. Hallottam, hogy másoknak ez pont, hogy problémás volt, hiszen nem volt korhű és nagyon mostani, gördülékeny és fiatalos kifejezésekkel élt, mégis számomra ez végtelenül elősegítette az olvasást, és nem láttam problémaként, hiszen minden egyébbel megteremtette azt az atmoszférát, amivel el tudtam helyezni a történetet térben és időben. 

Külön szeretném kiemelni, hogy mennyire jó volt több erős és talpraesett női karakterrel is találkozni a történet során, akik mind másképp mutatták be ezen tulajdonságaikat, tehát nem egy kaptafára íródtak, ami hihetetlen felüdülés volt a számomra. 

Összességében nagyon ajánlom a sorozatot, leginkább olyanoknak, akik még nem tapasztalt olvasók ebben a témakörben, hiszen ez egy biztos kezdés ahhoz, hogy megszeresse és tovább olvasson az ember fia/lánya. Nem mellesleg pedig olyan borítóval rendelkezik, ami gyönyörű ajándékkönyvé teszi, vagy éppen a könyvespolc egyik ékévé.

Nagyon örülök, hogy ovlashattam, és alig várom, hogy újabb kalandba kezdhessek Késmárkival.

Nyereményjáték:

Kicsoda Késmárki Bertalan? A Blogturné Klub négy bloggere ered Iglódi Csaba 19. századi suhancának nyomába, egészen Pest utcáiig, hogy kiderüljön: gazfickó vagy igazi hős a zseniális elmével, ám a törvényes kereteket gyakran áthágó fiatalember. Tartsatok velünk, s a turné végén akár a tiétek is lehet az Athenaeum gondozásában megjelent, páratlan külsejű kötet!

Késmárki Bertalannal lehetőségünk van bejárni az 1860-as évek eleji Pest utcáit. Játékunkban pedig 19. században élt magyar személyek, vagy a század folyamán emelt építmények felderítésére invitálunk titeket, melyek valamilyen formában megjelennek a történetben. A rövid információkból kell rájönnötök a helyes megfejtésre, s beírni azt a Rafflecopter megfelelő sorába!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

További állomások:

 Újabban hihetetlen rajongással hódolok a régenskori történeteknek. Persze, ebben nagy szerepet játszott a Bridgerton sorozat, majd pedig az az alapjául szolgáló könyvek. (Azt hiszem nem meglepő, hogy a könyveket ezerszer jobbnak találom a sorozatnál, ez egy alapvetés az adaptációknál.) Viszont, a Bridgertonban komoly szerepet kap a testi vágy és erotika, ami egyrészt a fiatalabb közönség számára nem biztos, hogy szerencsés, illetve nem mindig érzi az ember szükségét. Éppen ezért nagyon örültem, amikor rátaláltam az Egyetlen szál holdfény kötetére, ami vörös pöttyös besorolást kapott, nem pedig rubin pöttyöset, ezzel is mutatva, hogy nem erotikus regény, nem ezen lesz a hangsúly. Úgy érzem ez fontos, mivel ilyenkor sokkal nagyobb szerepet kap más szál a történetben, például egy jó nyomozás vagy a mellékszereplők jobban előtérbe kerülnek.

Fülszöveg:

Iris Grey idilli otthona hét évvel ezelőtt mostohája kezére került, és a lány a szolgasortól menekülve megszökött. Most az ország leggazdagabb hölgyeinek varr ruhákat, ahelyett, hogy egy lenne közülük. Egy nap a rideg, káprázatosan jóképű Nicholas Wynter bukkan fel Iris ajtajában, hogy tálcán kínálja a bosszút. Vajon a lány képes kilépni az árnyékból, és újra elfoglalni az őt megillető helyet a társadalomban? A viktoriánus korban játszódó pompás Hamupipőke-regény, mely egy merőben új és imádni való formában meséli újra a történetet. Ez a Hamupipőke nemcsak szép, de okos, elbűvölő, és küzd az álmaiért. De ha nem vigyáz, a szerelem könnyen az útjába állhat…

Én és a könyv:

A történet egy klasszikus hamupipőke újraírás, ami így az események folyását és a végkifejletet erősen meghatározza, ugyanakkor pont ez adja az izgalmát, hiszen ilyenkor az számít igazán, hogy milyen köntösbe bújtatja, hogyan tálalja másképp és új módon ezt a lényegében lerágott csontot. 

A történet központjában a bosszú állt, hiszen mind Nicholas, mind Iris a főszereplőnk, legfőbb motivációja, hogy elégtételt vegyen ellenségein, akik a múltban ártottak nekik és szeretteiknek. Ez persze, mint minden tündérmesében, itt is beteljesedik, a jó győzedelmeskedik, a kérdés az, hogy hogyan. 

Én rendkívül élveztem a kalandozást Irisszel, végtelenül szerethető és vagány főszereplő hölgy volt, akinek tudott az olvasó szurkolni és remélni, hogy egy jobb sors vár rá. Nyilván, ez egy ifjúsági kötet, így nem egy bonyolult olvasmány, a történetben sincsenek hatalmas csavarok, és a karakterek is igen kiszámíthatóak, sablonosak, mégis kellemesen idézik azt a varázst és atmoszférát, ami miatt annyira bele vagyunk szerelmesedve, én és több ezer másik ember, a régenskor romanticizált világába. Imádok időről-időre visszatérni ebbe a korba, ebben a körítésben, mer tegyszerűen jó az ember lelkének hercegekről, bálokról és szép ruhákról, na meg pletykákról olvasnia. 

Külön ki szeretném viszont emelni az egyik mellékszereplőnket, Cassiet, a gonosz mostohánk kisebbik lányát, aki a maga korabeli feminizmusával végtelenül a szívemhez nőtt és rendkívül élveztem azokat az apró részleteket, amiket így kaptunk, például a biciklioktatásról, vagy éppen arról, hogy bár kitanulta a jogászat tudományát, nem praktizálhat, hiszen nő. Nem is említve azt a megbotránkoztató tényt, hogy gyakran nadrágot hord, hiszen sokkal könnyebb és kénylemesebb benne mozogni.

Ezek olyna történelmi apróságok, amik úgy gondolom jól használják ki, hogy a könyv elsősorban fiataloknak szól, akik ezzel is tanulhatnak, illetve elkezdhet mozgatni bennük olyan érzéseket és gondolatokat, amikre még egy hercegekről, bálokról és szép ruhákról olvasó lánynak is érdemes tudnia: hogy az, hogy most egyetemre járhatunk, tanulhatunk és bármilyen abszurd is ma már ezt leírni, de nadrágot hordhatunk nőként, az mind ilyen embereknek, ilyen korabeli furcsa felfogású nőknek köszönhető, és amennyire most alapvetésnek vesszük ezeket és kellemetlenül nézünk, a mostsangág történő változásokra, hosszú távon pont ezek vihetnek minket előre.

Összességében rendkívül élveztem a kötetet, mindenképp tudom ajánlani az idősebb korosztálynak is, hiszen nagyon szórakoztató, és kellemesen visszarepít a régenskor világába. Most, hogy befejeztem kicsit szomorú is vagyok és már vadászom a következő ebben a korban játszódó történetre, mert a sok komolyabb olvasmány között ezek hihetetlenül feltöltik az ember lelkét. 

Nem kell sokat várni tőle, viszont egy pár órás szórakoztatásra több, mint tökéletes, és biztosan tudom állítani, hogy nem csalódhat benne az ember.

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Laura Wood: A Single Thread of Moonlight - Egyetlen szál holdfény regényét, mely egy történelmi romantikus köntösbe bújtatott, a késő viktoriánus időkbe repítő Hamupipőke retelling. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe meg is nyerheted Iris és Nicholas történetét a kiadó felajánlásában. 

A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

"Milyen művészetre tanította Irist az édesanyja?"

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Végtelenül vártam ezt a könyvet. Ez így persze nem teljesen pontos, hiszen igazából azt vártam, hogy Sally Rooney mikor ír valami újat, mikor jelenik meg megint valami tőle, mikor térhetek vissza a borús írországi karakterei közé. Szerencsére csak pár évet kellett várni, és pont úgy, ahogy a legutóbbi könyvét is, a Hová lettél szép világ-ot, ezt is sikerült egy nagy változás közepette a kezembe vennem. Legutóbb pont egy szakítás folyamatán segített át a könyv, míg ez a mostani egy kevésbé drámai, de számomra jelentős dolgon, az új egyetem kezdésén. Erről majd a későbbiekben szeretnék többet írni, hiszen eddig is sokszor beszámoltam az egyetemi tapasztalataimról, és talán érdekes lehet, hogy kerültem a műszaki pályáról a művészetire. Viszont erről később, most vessük bele magunkat Dublin borús utcáinak történéseibe az Intermezzon keresztül.

Fülszöveg:

Az Intermezzo középpontjában egy testvérpár áll, Peter és Ivan Koubek, akik nem is lehetnének egymástól elütőbb egyéniségek.

Peter túl van a harmincon, sikeres dublini ügyvéd. Magabiztos, kompetens, lehengerlő. De apjuk halála után csak gyógyszerrel tud aludni, és nem boldogul a párkapcsolati bonyodalommal, amibe belenavigálta magát. Napjai két nagyon eltérő nő vonzásában telnek: Sylvia Peter régi első szerelme, akivel máig meghitt a kapcsolatuk, Naomi pedig egyetemista, aki egyelőre mindent brahira vesz.

Peter öccse, Ivan huszonkét éves, és versenyszerűen sakkozik. Visszahúzódó, feszengő típus, nagyszájú bátyjának tökéletes ellenpárja. A gyász első heteiben ismerkedik meg Margarettel, egy idősebb nővel, aki problémákkal küszködik. Ivan és Margaret viszonya gyorsan komolyra fordul.

A két testvér élete – és szeretteiké is – új szakaszba ér: vágyak, kétségek és lehetőségek őrlik fel őket. Rá kell jönniük, mennyit bír el az élet, mennyit bírnak el ők maguk.

Én és a könyv:

Sally Rooneynak van egy bevált receptje, és bár nagyon kedveltem a eddigi történeteit, de mindben volt olyan hasonlóság, olyan karakterjegy, ami ismétlődött és egyfajta csalásnak érződött a számomra. Kíváncsi voltam és nagyon reménykedtem, hogy itt nem így lesz. Az egyik ilyen, ami szerintem nagyon jó példa is, hogy eddig minden kötetében volt egy író főszereplő, ami lássuk be olyan szempontból komoly könnyítés, hogy nem kell utánanézni, hogyan is működik, és akarva-akaratlanul is azonosítja az ember magával a könyv szerzőjével, így olyan, mintha önmagát írta volna bele a történeteibe. Őszintén engem többszőr elgondolkodtatott, hogy vajon mennyiben kitaláltka ezek a történetek, és mennyiben a saját élettapasztalatait adagolja szépen lassan kötetről kötetre nekünk. 

Akárhogy is teszi, az nem vitás, hogy amit ír, az végtelenül fogyasztható, és nem a szöveg könnyedsége vagy történet bugyutrasága miatt. Pont ellenkezőleg. A szöveg értelmezése kifejezetten problémás tud lenni, hiszen nem tesz különbséget a dialógusok, leírások és cselekmények leírása között, egyetlen folyószövegben váltakozik a három, így néha nehéz is követni, hogy éppen a karakter csak gondolja, hogy ezt kimondja, vagy valóban el is hangoznak a szavai. Ugyanígy a karakter csak gondolja, hogy ezt tenné és azt tenné, de valójában nem tesz semmit... vagy mégis? 

Ezzel viszont olyan szinten ültet fel a szereplők gondolat-hullámvasútjára, hogy az ember el se várja, hogy a szereplők teljes kerek gondolatokat tárjanak elénk. Olyan emberi és olyan érzékletes a szereplők lelkivilága, olyan szépen ad rá betekintést, hogy olvasóként úgy érzed, a karakterek tudják, hogy te majd érteni fogod őket, nem is kell befejezni a gondolatot, te már érted mit akar ezzel mondnai, meg nem is számít, hiszen a dolgok történnek és ilyen az élet. Na és ez az az érzés, amit én egyszerűen imádok az írónő köynveiben. Annyira életszerűek, annyira realisztikusak, hogy msot eszembe is jutott az a mondat, amit anno a Szent Johanna Gimi könyvsorozat első kötetére véstek fel: "Srácok, akik olyanok, mint te és mégis mások. A történet rólad is szól!" Bár ez az előbb említett könyvre abszolút nem igaz, az Intermezzora nagyon is. A történések, érzések mind hétköznapiak, lehet már te is éreztél így, én is egészen biztosan, és ez adja az t a varázst, ami végtelenül jól van tálalva, mert nem túl sok, nem túl sötét, mégis valós képet formál valós problémákkal. 

A mostani kötetben tehát egyik újítás, hogy nincs író főszereplőnk, a másik pedig, hogy nincs igazán női főszereplőnk, ilyen pedig eddig egyáltalán nem volt, hiszen eddig vagy két barátnő vagy egy fiú-lány páros életét követhettük egy darabon az eddig megjelent köteteiben. Most viszont egy férfi testvérpár rögös útját örökítette meg a gyászfolyamat egészen kezdetétől, abszolút nem a végéig, de mégis egy katarzisponton túli ideális állapotig. 

Mert hát most az egyszer ezen is változtatott az írónő, és nem hiszem, hogy nagy spoiler lenne, ha megosztom, hogy számomra annyira felüdülés volt egy olyan véget kapni, ahol nem minden tökéletes, nem boldogan éltek stb, viszont mégis nyugodt szívvel teheti le a könyvet az olvasó és úgy érezheti, hogy azért mégsincs minden veszve a mai világban. 

Be kell valljam, a két történetszál közül, nekem a fiatalabbik fiú, Ivan története érdekesebbnek bizonyult, vagy legalábbis önkétlenül is az ő fejezeteit vártam jobban. Nagyon érdekes volt látni a karakterfejlődését és valamilyen szinten "férfivá válását", miközben a testvére, Peter fejezeteiben meg jobban élveztem a filozófiai merengéseket, amiből most is volt bőven, mint ahogy az egy Rooney könyvben lenni szokott. 

Összességében nehéz a történetről anélkül beszélni, hogy az ember komoly spoilereket írna le, így nem is tenném, a fülszövegben minden benne van, amennyit az embernek tudnia kell. Én mindenképpen nagyon ajánlom, ugyanakkor nem mondanám, hogy ez legyen az első könyv, amit elolvas az ember Sally Rooney tollából. Határozottan vontatottabb, nehezebben csúszik, mint a többi, mégis egy remek mű és nagyon boldog vagyok, hogy eolvashattam. Talán első könyvnek még mindig a Hová lettél szép világot mondanám, hisz nekem is az volt az első és utána olvastam csak a további két könyvét, a Normális embereket és a Baráti beszélgetéseket. Így belegondolva, nem is tudom, hogyan tudnám rangsorolni a könyveit, az Intermezzoban úgy érzem van egyfajta nagyobb komolyság, kicsit felnőttebb, érződik hogy eltelt pár év az eddigi könyveihez képest. 

Viszont száz szónak is egy a vége: újabb remek történet az írónő tollából és mindenképpen csak ajánlani tudom. Továbbra is a kortárs irodalmunk egyik kiemelkedő alkotója és alig várom, hogy újbol olvashassak valamit tőle.

Nyereményjáték:

A Normális emberek és a Baráti beszélgetések szerzőjének új könyve, az Intermezzo végre magyarul is megjelent! Tarts bloggereinkkel a sakktáblák, a gyász és a testvéri kapcsolatok kacifántos útján, hogy újból átéld a Sally Rooney által elénktárt ír világ sajátos báját, no meg megtudd, hogy mit gondolnak a kötetről a Blogturné Klub tagjai.

Ez a kötet az írónő negyedik megjelent könyve, így a nyereményjáték során az eddig háromból szemezgettünk idézeteket.  A feladatotok, hogy felismerjétek őket és megírjátok nekünk, melyik kötetből való az állomáson található idézet. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

További állomások:

 Szinte már a napját se tudom, mikor írtam utoljára a blogra, hát még, hogy mikor írtam nem blogturnés bejegyzést. Bevallom, hiányzott már, hogy itt pötyögjek, és annyi élmény és gondolat cikázik az elmémben, hogy alig várom, hogy megoszthassam veletek, hiszen az élet nem állt meg, amíg inaktívkodtam, így sok mindenről mesélek majd a közeljövőben, például az erasmusos élményeimről. Viszont most először egy szokásos könyvajánlóval szeretnék visszatérni a blogos közegbe. Ez a könyv már viszonylag hosszabb ideje, több mint egy éve csücsült a polcomon, és várta, hogy végre sorrakerüljön.

Nem tudom, hogy pont jókor olvastam-e, vagy  csak kellően megértem rá, esetleg már egy évvel ezelőtt is ennyire nyomot hagyott volna bennem, ha tudtam volna időt keríteni rá. De azt hiszem ennyiből már rá is jöhettetek, hogy ez egyértelműen egy ajánló bejegyzés lesz, hiszen határozottan tetszett a könyv.

Fülszöveg:

„Nem ​kérdezősködsz, nem küzdesz, nem ellenkezel.” 1948-ban ezzel az intelemmel hagyta az anyja a nyolcéves Norikót a nagyhatalmú Kamiza család birtokának a kapujában. És Nori szót fogad. Nem kérdezi, miért hagyta el az anyja, sem azt, miért zárják egy padlásszobába, és zokszó nélkül tűri a mindennapos vegyszeres fürdőket, amivel ki akarják fehéríteni a bőrét.

Nori szerelemgyerek, egy japán nemesúr ágyasának és egy afroamerikai katonának a lánya. Rideg nagyanyja gyűlöli, mert a létezése foltot ejtett a család becsületén, és csak azért fogadja be, hogy elrejtse a világ elől. Az intelligens kislány pontosan érzi, hogy a mássága az oka az elutasításnak, és mindenben engedelmeskedik.

Amikor három év múlva váratlanul megjelenik a birtokon a néhány évvel idősebb féltestvére, Akira, a két gyerek között erős kötelék szövődik. A tehetséges hegedűművész fiú tanítgatja a húgát, és a zenén keresztül új világ tárul Nori elé, ami végérvényesen megváltoztatja mindkettőjük életét. Nori ráébred, hogy igenis van helye a világban, és bármily nagy árat fizet is érte, érdemes harcolnia a szabadságáért.

„Szívszorító történet szerelemről és veszteségről, előítéletekről és fájdalomról, a kötelékekről, amelyek összetartanak egy családot.” Kristin Hannah

Asha Lemmie a Boston College-ban diplomázott: irodalmat és kreatív írást tanult, majd New Yorkba költözött, és a könyvkiadásban helyezkedett el. Egyedi nézőpontból elmesélt történelmi regényeket ír, és az idejét New York, London és Kiotó között osztja meg.

Én és a könyv:

Ez a történet nem egy virágos kert, nem egy laza kis szerelmes történet és néha még én is meglepődtem, mennyire felkavar lelkileg egy egy jelenet. Ennek ellenére, bár első kötetes íróról van szó, úgy tudta formálni a történetet, úgy tudta megírni ezt a könyvet, hogy szabályosan behúzott a világába, és nem eresztett egészen a sztori legvégéig. Nem tudom mikor olvastam ilyen rendszerességgel utoljára, de egy tökéletes visszazökkentő olvasmány volt ez, mert úgy éreztem magam ismét, mint tini koromban, amikor még egy fejezetet és még egyet el kell olvasnom, mert itt még nem hagyhatom abba, miközbe tudom jól, hogy már hajnali kettő van és bőven aludnom kéne. 

A történet főszereplője, Nori, egy hányatott sorsú lány, akiről nehéz nem spoileresen beszékni, így már most szeretném leszögezni, hogy aki nyitott egy kicsit is erre a történetre és nem szeretne spoilereket látni, akkor ez itt az a pont, ahol elmondom, hogy én mindenképpen ajánlom a könyvet és úgy a legjobb élmény, ha az ember nem tud semmi nagyobb részletet, amit itt a későbbiekben megosztok.

Most, hogy ezen túl vagyunk, szeretném megemlíteni, hogy mennyire különleges és érdekes ötlet, a főszereplőnk választása, illetve a térben és időben való elhelyezése. Nori fattyúként születik, egy kifejezetten nemesi japán családba, a világháború után, amikor is az amerikaiak egyértelműen ellenséget jelentettek a felkelő nap országában élők számára. Nori félig amerikai, ami nem lenne annyira szembetűnő, ha édesapja fehér bőrű lenne, viszont a kislányt szerencsétlenségére sötét bőrrel és göndör hajzuhataggal áldotta meg a sors, így letagadhatatlan, hogy nem "tökéletesen japán".

Ez pedig egyértelmű szégyenfolt a nagyméltóságú család számára, főleg, hogy Norit nagymamája neveli fel, hiszen anyukája már fiatal korában lelép mellőle. A kislány gyermekkora egyáltalán nem idilli. Lényegében a padláson elzárva nevelkedik, távol mindentől és mindenkitől így az egyetlen igazság, amit ismer, az a nagymamája igazsága, aki minden létező módszerrel bántja a kislányt és próbálja kifehéríteni a bőrét. Ezeket a kislány pedig készségesen tűri, hiszen honnan is tudná, hogy lehet dacolni és fel lehet lázadni ezen gondolatok ellen. 

A történet ott fordul nagyot, amikor is beköltözik a házba Noriko féltestéve is, egy fiú, akivalahogy mégis megtalálják a közös hangot, és lassan kialakul közöttük egy testvéri kapocs. Innentől kezdve pedig elindul kettejük kalandos élete. 

Gyönyörű történet, tele érdekes és kidolgozott karakterekkel. Megrendítő és nehéz olvasmány, nem egy romantikus darab, de abszolút szívhez szóló, így én csak ajánlani tudom. A történetről tudjátok, hogy nem szeretek sokat mesélni, akit az érdekel, olvassa el a fülszöveget, abból el tudja dönteni, hogy érdekes-e számára.

 Mikor leültem, hogy megírjam a könyvértékelésemet, őfelsége, avagy nekem csak "szaros", úgy döntött, hogy most jött el az idő, hogy felugorjon mellém és a szuszt is kigyömöszöljem belőle. Ezek igen értékes pillanatok, mivel az időpontot és időtartamot mindig ő határozza meg, így én csak annyit tehetek, hogy alkalmazkodom a döntéseihez, ha ki szeretném élvezni a macskatartás boldog pillanatait. 

Most viszont, hogy eleget tettem a dögönyözés kívánalmainak, rá is térhetek a mai könyvünkre, ami nem áll messze a fent leírt soraimtól sem, hiszen egy "tipikus japán macskás könyv" van terítéken. Alapvetően macskarajongóként, na meg a Távol-Kelet csodálójaként azt hiszem adott, hogy érdekelt a könyv, de ezt még az is tetézte, hogy a borítón egy olyan név is megjelent, ami igen közel áll a szívemhez, a Your Name című zseniális anime rendezőjé, Makoto Shinkai.

Fülszöveg:

Tokió ​egyik külkerületében, amelyet helyiérdekű vasútvonal szel át, macskák és gazdáik élik az életüket, próbálnak úrrá lenni a felmerülő nehézségeken.

Egy Chobi nevű macska néma bátorítást sugároz egy fiatal nőnek, igyekszik rábírni, hogy lépjen ki működésképtelen párkapcsolatából.

Egy tehetséges festő teljesen félreérti, hogy a főnöke miért érdeklődik a képei iránt. Egy mangarajongó a barátja halála után bezárkózik. A macskája, Cookie tervet sző, hogyan csalogassa ki a lakásból.Egy nő, aki távol levő férjének szenteli az életét, a macskájától kap leckét, hogyan függetlenedjen.

Az Ő és a macskája a mindennapok szelíd varázsát kelti életre. A háttérben a vasút zaja, emberi sorsok, köznapi gondok. Ezt az éleslátó, meghitt hangulatú könyvet olvasva ráébredünk, hogy a legkilátástalanabb helyzetekbe is derűt visz, ha megoszthatjuk valakivel, ha kapcsolódunk valakihez – legyen az egy barát, vagy a háziállatunk.

Makoto Shinkai világhírű anime készítő. Legismertebb alkotásai: Your Name, Weathering with You.

Naruki Nagakawa játékok és anime filmek forgatókönyvírója, regényíró.

Az Ő és a macskája (She and Her Cat) Makoto Shinkai azonos című, díjnyertes animéje alapján készült. Írója Nagakawa. Ez a könyv világ számtalan országában megjelent és zajos sikert aratott.

Én és a könyv:

Bevallom, eleinte féltem, hiszen a japán irodalom nem szokott mindig gond nélkül csúszni nálam, és így történt, hogy habár több "slice of life" macskás regény is megjelent már magyar nyelven japán íróktól, habár belekezdtem többe is, de egyetlen egyet sem sikerült még befejeznem. Szerencsére ezzel a kötettel nem így lett és magam is meglepődtem, hogy milyen játszi könnyedtséggel pörgettem végig a lapokat. A történet beszippantott, pedig nem is egyetlen szálon fut és nem is lehet igazán történetnek nevezni. Több gazdát és macskát ismerünk meg, akiknek az élete néhol keresztezi egymást az élet váratlan és mégis tipikus mozgatórugója által. Számomra az első történet volt talán az egyik legközelebbi élmény, egy fiatal felnőtt lány helykeresése a világban, na meg a bonyolult kapcsolatok megértésének nehézsége. Borzasztóan jól esett olvasni, és szívmelengető volt a macskák gondolatait is látni, habár a tudományos énem kötve hiszi, hogy ilyen szépen és odaadón próbálnak párbeszédre kelni velünk, emberekkel. Mégis a lelkemnek jól esett úgy érzeni, hogy ez a szürke szőrcsomó is itt mellettem azon van, hogy boldoggá tegyen, és ez az érzés kölcsönös. 

A könyvben négy macska gazdi egymásratalálást élhet át az olvasó. A cicák életében ezek általában egy névadással és otthonratalálással járnak, ugyanakkor az emberek számára nem csak egy újabb családtag érkezését jelenti egy-egy szőrmók felbukkanása. Mindannyian egy nagyobb fordulat előtt állnak az életben, amit a macska érkezése csak beindít, hogy végül együtt vészeljék át és lépjenek egy új fejezetbe. Nekem nagyon tetszett, hogy ezek az életesemények mind végtelenül realisztikusak voltak, az ember tudott velük azonosulni, mégis néhol olyan szélsőségesek, hogy a helyzet mélysége mindenképp eltalált az olvasó szívéig. 

A helyzet komikuma, hogy a könyv címe "Ő és a macskája", mégis számomra a legkedvesebb karakter Jon volt, aki valahol mindegyik történetet összekötötte és történetesen se nem ember, se nem macska. Jon, a kutya egy kedvesen oktondi bölcs, akinek a gondolatait végtelenül élveztem, ahogy azt is, ahogyan nagypapásan felügyelte a rendet a környéken. Kicsit úgy érzem valahol ő adott igazán lelket ennek az egész kötetnek.

Nyereményjáték:

A 21. Század Kiadó újabb különleges történetet hozott el a japán regények szerelmeseinek. Makoto Shinkai és Naruki Nagakawa Ő ​és a macskája című kötetében hétköznapi emberek és macskáik sorsát követhetjük nyomon, miközben az elmesélt történetek folyamatosan tanítanak minket szeretetről, felelősségről, elfogadásról, barátságról és bátorságról. Tartsatok velünk a blogturné három állomásán keresztül, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!

További állomások:

 Még gimnazista koromban ragadt be nálam az Off-Campus sorozat, de valahogy cikkek róla, és az univerzumában játszódó regényekről csak elvétve vannak a blogon. Ez igazából nem is lényeges, hiszen még ha kevésszer írok is a Briar hokis csodáiról, egyértelmű, mennyire szeretem őket. Ez a többszörös könyvsorozat abszolút a szívemhez nőtt, és most folytatódik a következő generációval. Jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon mit tud újat mutatni Elle Kennedy ebben a hokis románcban, így azt hiszem mindenképp megéri beszélnünk a Graham-hatásról, hiszen ez egy újabb négyes sorozat indító kötete, melyben Garreth Graham lánya talál párra.

Fülszöveg:

Gigi ​Grahamnek pontosan három célja van: bekerülni a női hokiválogatottba, aranyat szerezni az olimpián, és kilépni híres apja árnyékából. Eddig minden rendben is lenne, ha nem lenne két apró probléma… Na jó, egy apró és egy nagy, mogorva probléma. Giginek javítania kell a játékát a kapu mögött, és ehhez Luke Ryder segítségére van szüksége.

Ryder 195 centi magas, kigyúrt, előítéletes, goromba… és állati dögös. De akkor is ő az ellenség.

Persze a Briar új hoki társcsapatkapitányának is megvannak a maga céljai. A férficsapatot összevonták egy rivális hokiprogrammal, így Rydernek egy olyan kerettel kell dolgoznia, amiben mindenki utál mindenkit. És ha ez nem lenne elég, a nyári edzői lehetőség, amit meg akar szerezni a legendás Garrett Graham mellett, elérhetetlennek tűnik, miután sikerült a lehető legrosszabb első benyomást tennie példaképére. Szóval a Gigivel kötött kis alkuval mindketten csak nyernek. Ryder segít a lánynak bekerülni a válogatottba, cserébe ő dicséri egy kicsit az apjának.

Az egyetlen bökkenő? Az a csontig hatoló, érzékeket zsongító, szédületes vonzalom, amit próbálnak figyelmen kívül hagyni. Veszélyes játékot játszanak, de a végén talán mégis megéri a kockázat.

Én és a könyv:

Elle Kennedy hokis könyvei jelentik a legnagyobb bűnös élvezetet a számomra évek óta. Egyszerűen kellemes, vidám és szórakoztató történetek, ahol a jó győz, a vége mindig happy end és természetesen mindenki végtelenül menő valamilyen módon. Ez egyébként nem receptje egy jól működő romantikus sorozatnak, mégis valahogy működik, több mint minimum kilenc köteten át jelenleg. 

A Graham-hatás szép újításokat hozott, például most először kaptunk hokis lányt főszereplőnek, ami azért merőben megváltoztatta a szokásos dinamikát, hiszen az edzőközpont így kiváltképp kiemelkedő helyszín lett. Emellett pár első generációs szereplő is vissza-vissza köszönt a lapokról, ami egy olyan  plusz nosztalgiát adott a könyvnek, ami megbocsátatta velem az apróbb logikai bakikat a történetben, mert bizony volt benne pár. (Mindenkivel előfrdul, hogy miután kijött az ajtón még egyszer kijön rajta, ugye?) 

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadó újra Elle Kennedy hokibirodalmába kalauzol el bennünket. A Graham-hatás Garrett Graham lányának, Giginek a története, aki apja árnyékából szeretne kitörni. De sosem gondolta volna, hogy ehhez az egykori rivális iskola játékosával kell alkut kötnie. Tarts te is velünk a turné során, és ha megfejted az állomások feladványait, esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

A mostani nyereményjáték Elle Kennedy könyveinek szereplőire fókuszál. Minden állomáson találtok egy-egy nevet, amelyből kihagytunk pár betűt. A Ti dolgotok megfejteni, melyik karaktert rejti a feladvány. A megoldást írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

10.06. Kitablar
10.09. Ambivalentina
10.12. Kelly és Lupi olvas
10.15. Angelika blogja

 Az elmúlt időszakban azért olvastam, mert jól esett. Jól esett, hogy szabadon kiválaszthatok egy könyvet, belemékyedhetek és nem kell róla beszámolnom. Majd megint eljött az a pillanat, hogy egyszerűen ott ültem a befejezett könyv fölött és annyira szerettem volna beszélni róla, annyira éreztem, hogy nekem erről be kéne számolnom, hogy végre valahára éreztem, hogy van bennem annyi mondanivaló, ami miatt megéri megnyitni egy bejegyzés piszkozatát és nekiállni gépelni. 

Be kell vallanom, hogy ezt a folyamatot nem a fent megnevezett kötet indította el, hanem a sokak által, sőt szinte biztosan mindenki által ismert - hiszen a Netflix korszakban nehéz elmenni az ilyenek mellett - a Bridgerton sorozat. Annak is a könyvsorozata, melyet egyszer már elkezdtem, de szegény Colin történeténél leragadtam anno, most pedig újult erővel belevetve magamat egészen a végéig kitartott a lelkesedésem, és végérvényesen beleszerettem a régenskor történeteibe. Így amikor megláttam, hogy a Lampion könyvek egy ebben a korszakban játstzódó könyvet fog megjeleníteni, ráadásul csodás borítóval (ez az első éldekorált könyvem, és kezdem érteni mi ez a hype körülötte), tudtam, hogy na erre a könyvre mindenképp jelentkeznem kell, olvasnom kell, mert ezekből az ármánykodós, bálozós drámákból sosem elég a kis szívemnek. 

Én és a könyv:

A mellékszereplőkre mindenképp megéri kitértni, mert szerintem nagyszerűen életre keltek, nem voltak feleslegesek életszerűen keresztezték a főhősnőnk útját úgy, hogy a barátságot mint megbecsülendő értéket mutatták be az olvasónak. Nem mellesleg pedig kellemes humorforrása is voltak a történetnek, én rendkívül élveztem, amikor megjelentek a herceg barátai, de a lányneveldés jelenetekben is bőven akadtak kedves pillanatok. 

Azt hiszem ez tetszett az egészben úgy igazán, hogy nyilván egy nagyon kellemes és könnyed történet, mondhatni tündérmese, ahol úgyis győz a jó és a gonosz elnyeri méltó büntetését, de ezt mesei vonalat olyan üditően és szórakoztatóan sikerült papírra vinnie az írónak, hogy alig két nap kellett ahhoz, hogy elégedetten tegyem le a kötetet egy nagyon jó olvasási élménnyel gazdagodva. 

Viszont pont ezt is nevezhetjük a kötet hibájának, hogy a gonosz azért gonosz, mert....csak. Mert kell egy gonosz karakter. Persze, az irigység, mint indíték nyomós indok tud lenni, de közben mégsem bélyegzi meg így az embert. Ilyen szempontból sajnos a főgonoszunk személyisége abszolút laposra és egysíkúra sikerült, de egy ilyen szórakoztató bosszúhadjáratban ezt egyáltalán nem lehet zavaró tényezőnek mondani, hiszen az olvasási élménybe egyáltalán nem rondít bele, csak ha elemezni szeretnénk a történetet, akkor válik jelentősebb problémává. Ugyanakkor egyértelmű, hogy ez csak egy kedves történet, egy könnyű limonádé, ami egy nyari napozáshoz, strandoláshoz, vagy éppen vonatozáshoz több, mint tökéletes. A szórakozás és a pozitív olvasási élmény garantált, és azt az erősségét a kötetnek mindenképp ki kell emeljem, ahogy már egyszer megtettem, hogy zseniálisan működőképes felnőttként is, míg nagyjából 12 éves kortól gyerekeknek is egy jó választás lehet. Ez pedig mindenképp dicséretes.

Szóval, ha egy pikantériáktól mentes, de kellemes romantikus történetre vágysz és nem mellesleg szereted a Bridgerton történeteket, akkor ez a könyv mindenképpen egyértelműen neked lett kitalálva. Én nem igazán szoktam pontozni a könyveket, de ezt most a mindenkori max pontra sorolnám mert kategóriájában egyélrtelműen kiemelkedő. 

Nyereményjáték:

A régenskorszak szerelmeseinek újabb kalandot tartogat Amalie Howard első magyarul megjelent kötete a Lampion könyvek gondozásában. Gyere és tarts bloggereinkkel Ela fondorlatos sakkjátszámájában, melynek a végén a kiadó jóvoltából nyereménykönyvvel is gazdagodhatsz! 

                       

Állomások:

08/07 - Kitablar

08/09 - Kelly és Lupi olvas

08/11 - Ambivalentina

08/13 - Dreamworld

08/15 - Zakkant olvas