Tudjátok, hogy a távol-keleti dolgok a gyengéim, és mi lehetne az abszolút gyengepontom, ha nem a távol-keleti kaják? A Corvina Kiadó gondozásában egy végtelenül cuki szakácskönyv jelent meg, amely kifejezetten a nyugati kultúrában elterjedt, úgymond popkulturális gasztrojelenségekre fókuszál, ahogy azt már a címe is mutatja. Ezek azok az ételek és italok, amelyeket k-pop idolokon keresztül ismerhetünk meg, vagy animéken, esetleg koreai, kínai, japán vagy thai drámákban látunk.

Ezek egyre nagyobb teret nyernek itthon is, hiszen ma már szinte bárhol tudunk sushit, bubble teát vagy akár mochit is venni. Viszont ezeket otthon is elkészíthetjük magunknak, a könyvből pedig az is kiderül, hogy hogyan!

Fülszöveg:

Tanuld meg elkészíteni ezeket a 100%-ig kawaii recepteket! Ebből a gazdagon illusztrált kézikönyvből egy pillanat alatt, könnyedén megtanulhatunk makit, onigirit, mochit vagy éppen buborékteát készíteni. Az alapfogások elsajátítása után kedvünk szerint kísérletezhetünk az ízekkel.

Én és a könyv:

Hogy én mit nem adtam volna tizenévesként egy ilyen könyvért! Kezdő animésként és a keleti kultúra rajongójaként, aki alig beszélt a magyaron kívül bármilyen nyelvet, egyszerűen éheztem az ilyen tartalmakra. Abban az időben azonban még nem sok minden volt elérhető magyarul az interneten. Emlékszem, egyetlen ramenreceptet találtam a Nosaltyn, ami annyira volt autentikus, hogy három darab húsleveskockát használt az alaplé elkészítéséhez. Lássuk be, ez nem túl kawaii.

Ezzel szemben ez a könyv kívül-belül az. Már maga a borító, a kemény fedél és a lekerekített sarkok is egy minőségi, ugyanakkor aranyos és játékos hangulatot árasztanak, ami tökéletesen passzol a kawaii stílushoz, miközben megmarad benne annyi komolyság, hogy azért mégse nézzék az emberek gyerekszakácskönyvnek.

Belül pedig rendkívül igényes grafikai megoldások kaptak helyet, amelyek könnyen érthetővé és követhetővé teszik a recepteket. Minden elkészíthető ételhez és italhoz tartozik fotó, így nem árul zsákbamacskát, ráadásul a technikásabb részekhez illusztrációk és lépésről lépésre haladó útmutatók is készültek. Emiatt a kötet szerintem simán felveszi a versenyt a YouTube- vagy TikTok-videókkal is.

Ez egyébként nagy kedvencem a kiadónál: annyira igényes vizuális megjelenéssel adják ki a könyveiket, hogy már a legutóbbi illusztrált kötetüknél is csak lestem. Egyszerűen jó érzés végiglapozni a könyvet, és gyönyörködni az elrendezésekben, az illusztrációkban, az infografikákban, a fotókban, de még a tördelésben is. Grafikailag tényleg nagyon nívós az, amit kiadnak a kezükből.

A kötet négy nagy témát jár körbe, amelyek közül három kifejezetten japán eredetű ételcsoport, míg az egyetlen italos fejezet tajvani eredetű. (Ez nagyon fontos, mert vérre menő viták születnek a témában, hogy honnan is származik a bubble tea. Ha engem kérdeztek, én is Tajvanra szavazok. Ráadásul szerencsére a könyv is.) A négy nagy téma közül három már a címben is megjelenik, a negyediket pedig az előbb lelőttem.

Mindegyik fejezet ugyanazt a felépítést követi. Először bemutatja, hogy mi is az adott étel vagy ital, majd végigveszi a hozzávalókat és az alapelkészítés fortélyait. Ezután több különböző receptet is mutat, hiszen az ízesítési lehetőségek szinte végtelenek. A teljesség igénye nélkül válogat, de a legikonikusabb és legklasszikusabb változatok mind helyet kaptak benne.

Személy szerint gyakran készítek makit és onigirit. Bubble teával már egyszer-kétszer próbálkoztam házilag, de be kell vallanom, az évek során teljesen leszoktam róla. A mochit pedig sosem sikerült igazán megszeretnem.

Viszont sokáig dolgoztam egy bubble tea shopban, ahol nap mint nap több liter számra készítettem a gyöngyteákat. Ráadásul akkoriban még sushit is árult az üzlet, így a maki elkészítése sem volt teljesen új számomra. (Egyébként mochit is árultunk, de hiába próbálkoztam vele többször is, egyszerűen nem lett a kedvencem.)

Így a könyvben leginkább az onigirik érdekeltek, mert bár sushirizst már megtanultam készíteni, még mindig úgy érzem, hogy lenne mit csiszolnom rajta.

Főleg azért, mert Budapesten is egyre több olyan ázsiai kisbolt nyílik, ahol helyben elkészítheted az instant tésztádat, és készételeket – például onigirit – is lehet venni. Őszintén szólva ezért az ételért néha ölni tudnék, és komoly versenyfutás szokott lenni, hogy még ebédidő előtt leérjek a boltba, mielőtt elkapkodják az összeset. Nem egyszer találtam már teljesen kifosztva a hűtőt, úgyhogy igen nagy a motivációm, hogy elkezdjem itthon magamnak készíteni.

A kötetet tehát kissé régi motoros attitűddel, de kíváncsian lapoztam fel, és szerencsére elmondhatom, hogy így is értek meglepetések.

Az egyik, ami nagyon érdekes volt számomra – és ez talán már túl specifikus is –, hogy nekem még sosem jutott eszembe, és nem is láttam olyat, hogy kombut tegyenek a sushirizshez főzés közben. Ugyanakkor nagyon megtetszett az ötlet, ezért ki is próbáltam, és tényleg izgalmas ízvilágot kölcsönöz a friss rizsnek.

A másik, ami már sokkal általánosabb, egy olyan apróság, amely szerintem minden receptnél baromi fontos lenne, mégis gyakran hiányzik a végéről: hogy mennyi ideig áll el, és hogyan érdemes tárolni a kész ételt vagy italt. Ez az információ itt szerencsére minden receptnél szerepel, ami különösen hasznos, hiszen ezekhez az ételekhez sok speciális hozzávaló kell, amelyek első használatkor teljesen ismeretlenek lehetnek.

Amit én egy icipicit hiányoltam a kötetből – bár egy külföldi szerzős szakácskönyvnél ez teljesen érthető –, az a beszerzési tippek hiánya. A könyv végén ugyan található egy általános útmutató arról, hogy hol érdemes keresni ezeket az alapanyagokat, mégis mindig örülök, amikor egy magyar kiadás kicsit jobban igazodik a hazai lehetőségekhez. Például azt is leírja, hogy mivel lehet helyettesíteni egy-egy hozzávalót, ha az ember lánya nem szeretné felvásárolni az Ázsia Center teljes gasztrokínálatát.

Mindezek ellenére ez egy rendkívül igényes és korrekt recepteskönyv. A leírások világosak, a lépések könnyen követhetők, ráadásul tömörek is. Az illusztrációk szépek és étvágygerjesztők, a felépítés jól átgondolt, a tartalom pedig valóban releváns és trendi.

Úgy érzem, hogy tizenévesként ez lett volna a bibliám, így nagyon ajánlom minden ázsiai gasztronómia iránt érdeklődőnek, anime- és k-pop-rajongónak, kortól függetlenül. Mondhatni az egész MondoCon közösségnek.

Nyereményjáték:

Nagyon izgalmas turnéra invitálunk titeket! Merüljetek el bloggereinkkel a közismert és jól kinéző ázsiai finomságok elkészítésében. Ráadásul egy szerencsés olvasónk a turné végén a Corvina Kiadónak köszönhetően megnyeri a Maki, ​onigiri, mochi stb című receptkönyvet.

Játékunk nagyon egyszerű, minden állomáson ki kell találnotok a négy felsorolt hozzávaló közül azt, amelyik nem illik az adott ételhez. (Tekintve, hogy autentikusan készítjük el.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Melyik a kakukktojás, ha onigirit készítünk?

sushi rizs

majonéz

tápiókagyöngy

norilap

További állomások:

Blogturné Klub

08. 04. Ambivalentina

08. 11. Hagyjatok! Olvasok!