A Sötét Velence sorozat első része Mélyvíz címmel jelent meg a General Press kiadó gondozásában, és ahogy már a cím, illetve a borító is sugallja, bajlós árnyak vetülnek a különleges olasz városra. Olaszország egészen érdekes módon vált számomra különlegessé: soha nem értettem, hogy miért vannak annyira odáig tőle az emberek, én nem különösebben rajongtam a gasztronómiájukért sem, sem a ráérős életvitelükért. Viszont, egyre olyan emberekkel hozott össze a sors, akik teljes mértékben odáig voltak ettől a kultúrától, így egyre inkább felmerült bennem a kérdés, hogy oké, de mit esznek annyira rajta? Így, gondoltam nagyot és merészet és Erasmusra első helyen jelöltem meg egy olasz intézményt. Így végül fél évet éltem kint, ami azóta is egy nagyon meghatározó élményem, és abszolút nyitottá tett az olyan irodalmi alkotások iránt, amik a cserediákság, a külföldön töltött félév és az utazás, migráció, és költözés témáit járják körül. Ilyen alkotás a Mélyvíz is, ráadásul Velencében játszódik, ahova én is ellátogattam egy csodajó német barátnőmmel az Erasmusfélévem során, szóval nagyon kíváncsi voltam, mennyire lesz nosztalgikus a hangulat, milyen érzés lesz ez a történet.

Fülszöveg:

Amikor a német diáklány, Merle egy szemeszterre a festői Velencébe érkezik, egyetlen dolog jár a fejében: hogy kiderítsen egy nagy családi titkot. A lagúnák városában találkozik egy fiatal olasz lánnyal, aki habozás nélkül felajánl neki egy ágyat a Casa Nera szállodában. Míg azonban Giulia tárt karokkal fogadja a patinás épületben, a négy fiú lakótársa hűvösen és távolságtartóan viselkedik Merlével szemben. Leginkább az arrogáns, ám rendkívül vonzó Matteo nehezményezi a lány érkezését.

Merle képtelen szabadulni a megérzésétől, miszerint a fiú valamit rejteget előle. Egy darabig ő is titokban tartja az utazása valódi okát, ám hamarosan segítséget kell kérnie Matteótól a nyomozáshoz. Amikor az egyetemen pletykákat hall a klikkről, nem csak a fiú pillantásai miatt remeg meg a térde. Hiszen ebben a félévben több forog kockán, mint a szíve: az igazság.

Én és a könyv:

Nem voltak igazánnagy elvárásaim, de mindenképpen egy nem szokványos aspektusból közelítettem meg a könyvet, a fent leírt okok miatt is. Mivel sok némettel találkoztam már, ráadásul különösen az olasz félévem során, így volt egy elképzelésem, a tapasztalataim alapján, hogy milyen hely is egy német számára Olaszország. Ez pedig kellett is, mert számomra érezhető volt, hogy német író, elsődlegesen német közönségnek írta ezt a könyvet, ami leginkább a humorfaktorában jött ki. (Amikor az anyuka karakter bedobta, hogy úgy kéne lázadnia a lányának, hogy elmegy egy hétre Mallorcára, az nálam mindent vitt, mert egyszerűen annyira igaz és tipikus volt.) 

Nem akarok kötözködni, de számomra ez is egy érdekes dolog volt, hogy annyira zseniálisan jól beszélt olaszul a főhősnő, hogy soha egyszer az életben nem volt problémája a nyelvvel és mindig tökéletesen és szofisztikáltan tudta kifejezni magát vele. Ez egy szerintem teljesen kihagyot ziccer volt, mert a külföldi féléveknek ez az egyik legszebb pontja, amikor már kézzel lábbal magyaráztok és a legnyakatekertebb mondatokat rakjátok össze a legkevésbé odaillő szavakkal, mert másképp nem megy, főleg nem két európai nyelv esetében, mint itt a német és olasz.

Ettől eltekintve egyébként a velencei hangulatot hozta a könyv, tényleg érezhető volt, hogy behatóan ismeri az írónő a szigeteket, a különböző részeket és mindennapi élet ritmusát a híres vizivárosban. Ennek nagyon örültem, hogy nem aprózta el, tényleg tudatosan odafigyelt a hangulatfestésre, és nem a klasszikus és elcsépelt általános olasz toposzokkal jött, hanem kifejezetten helyspecifikusak voltak, megemlítve fontos tradícionális elemeket is.

Ami számomra furcsán jött le, hogy egyszerre volt kedvesen ifjúsági ez a könyv és fiatal felnőtt is. Perzse, ez a korosztály miatt érthető, hiszen egyetemistákról van szó, de valahogy az eleje számomra olyan meglepő volt az a szexista trágárság, ami a férfi szereplők oldaláról jött, hogy nem igazán tudtam hova tenni. Emellett pedig folyamatosan mindenki titkokról beszélt, de semmilyen apró félinfo vagy sejtés nem alakult ki bennem, hogy pontosan mi is lehet a háttérben, így én egész végig azon imádkoztam, hogy csak ne legyen valami gagyi olasz maffiás sztori ebből, és ennyit azt hiszem elárulhatok már most is, hogy nem kell ettől félni, nem lett. 

Viszont így a könyv első nagyjából 150-200 oldala nehezen csúszott a számomra. Nem igazán tudtam hova tenni, pedig Merle, a főhősnő karaktere kifejezetten tetsett és Matteo is szépen lassan vonzóvá vált számomra, szóval működött az ellenségekből szerelmesek trope, de valahogy mégis úgy éreztem, hogy kicsit túl sok irányba próbál markolni ez a sztori, és nem tudom mire kéne igazán koncentrálni. 

Ezzel szemben a könyv legvégén olyan titkok derülnek ki, amik teljesen új színben tüntetik fel az eddig történteket, és ezáltal abszolút meghozta a kedvemet, hogy folytassam a sorozatot, mert ezeknek az információknak a tudatában, már teljesen másképp értelemzhetőek a különböző szereplők. Én őszintén úgy érzem, hogy nem ez volt a jó megoldás, hogy végig a tudatlanság ködében tartja az olvasót és érdektelenül nyomasztja az elejétől az írónő, hanem , hogy mondjuk szépen lassan adagolta volna, vagy néhol visszaemlékezett volna. De legalább több utalást tett volna az elejétől kezdve, ezzel is építkezve a könyv igazi konfliktusa felé. 

Összességében tehát kíváncsi vagyok a következő részre, ami ha jól tudom, már a lezáró kötet is, hiszen ez egy duológia jelen pillanatban. Bár a széles szereplőgárda miatt van benne potenciál, hogy mások történetét és felépítse és elmesélje az írónő, ami jó lenne, hiszen több probléma is felmerül, amit más karakterek szemén keresztül jobb lenne boncolgatni. Kíváncsi vagyok mit hoz a folytatás.

Nyereményjáték:

A General Press Kiadó gondozásában megjelent Antonia Wesseling Mélyvíz című regénye Velence varázslatos világába repít minket, ahol a romantika, a vágyak és a múlt titkai könnyen összekeveredhetnek. Merle egy családi titok nyomában érkezik a lagúnák városába, ám arra nem számít, hogy Velence nemcsak válaszokat, hanem különleges találkozásokat és talán szerelmet is tartogat a számára.

Tartsatok velünk a Blogturné Klub állomásain, merüljetek el Velence romantikus hangulatában, ismerjétek meg Merle történetét, és fedezzétek fel velünk, milyen titkok rejtőznek a felszín alatt! A turné végén pedig ne felejtsetek el részt venni a nyereményjátékban, ahol a General Press felajánlásának köszönhetően egy példányt is nyerhettek Antonia Wesseling Mélyvíz című regényéből.

Fejtsétek meg a következő anagrammákat, és írjátok bele a helyes megfejtést a Tally megfelelő rubrikájába.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

További állomások:

Blogturné Klub

Augusztus 10 - Kelly & Lupi olvas

Augusztus 12 - Könyv és más

Augusztus 14 - Ambivalentina