BACK TO SCHOOL DÉL-KOREÁBAN || KPOP VENDÉGPOSZT

Üdv mindenki!
Jia Wood vagyok, és a vendégíró-kpop-project egy jelentkezőjeként hoztam egy ,,Back to school másképp'' cikket, méghozzá egy nagyon érdekes, és sokrétű témáról. Bár a project leginkább kpop, vagyis  koreai pop központú, az én bejegyzésem sokkal inkább maga az ország egy hatalmas hibáját taglalná politika nélkül, persze.
A minap bukkantam rá egy listára ,,Dél-Korea legnagyobb problémái, avagy az ország gyenge pontjai'' címen, és őszintén meglepődtem, amikor az oktatási rendszert helyezték az első helyre. Tudtam, hogy van néhány gond az iskola, és a diákok körül, de elképzelni se tudtam, hogy ilyen súlyos a helyzet. 


Nos, hogy a cikk további részeit megértse mindenki, néhány dolgot el kell mondanom ezzel kapcsolatban. Dél-Koreában az oktatás létfontosságú szerepet tölt be az emberek életében. Ez alapján választanak párt (tehát, egy gazdag lány nem járhat szegény fiúval, vagy fordítva; persze ott is nagyban folyik a lázadás), és szintén ez alapján döntik el, hogy ki milyen ember. Nagyon fontos a felnőttek számára, hogy gyerekük sikeres legyen, és jól kereső állásra tegyenek szert a jövőben; sőt úgy gondolják, hogy ha nem vagy elég képzett, képtelen vagy érvényesülni az életben. Pontosan ezért a diákok majdnem 100%-a jelentkezik valamilyen egyetemre a középiskola után. Itt lép képbe a magas számú öngyilkosság, de erről később...
Bár a dél-koreai diákok gyakran a legmagasabb értékelést érik el a nemzetközi összevetések során, legtöbben a nyugati oktatási rendszer mintáját követve szerzik tudásukat, hiszen a dél-koreai rendszert nagy mértékben érte kritika, mivel olyan hibákat tartalmaz, mint a magolás. 

Az iskolarendszer felépítése:

Óvoda : 3-6 év 
Általános iskola : 1-6. osztályig: 6-12 
Középiskola : 1-3. osztály : 12-15 
Felső középiskola: 1-3. osztály : 15-18

Érdekességként:  Ennek egyszerű a magyarázata - az életút már a fogantatással megkezdődik, így amikor egy újszülött meglátja a napvilágot, akkor már kapásból egy évesnek számít. Ezután pedig a soron következő holdújévkor (holdtöltéktől függően valamikor január-februárban) lép a következő életévébe. Így lehet az, hogy például egy december végén született csecsemő márciusra, azaz három hónapos korára nagy hirtelen 2 évesre cseperedik. Tehát ha a tanuló március elseje előtt született, akkor egy évvel idősebbnek számít, mint a felsoroltak. Mindegyik ,,év" nyugati számolás alapján íródott, koreai rendszer szerint hozzá kell toldani még plusz egyet.



Óvoda
Egyáltalán nem kötelező Koreában a gyerekeknek óvodába járni, ennek ellenére rengeteg anyuka már 3 évesen beíratja csemetéjét, így hamarabb vissza tud állni a munkába.
Az óvodákban a gyerekek megtanulnak írni, olvasni és számolni, sőt némely magánóvodák már külön angolórákat is kínálnak, hogy a gyerekeknek könnyebb legyen megtanulni angolul. Emellett megtanítják nekik az emberi test anatómiáját és a táplálkozást játékos formában. Vidám dalocskákat és memoritereket is tanulnak.

Általános iskola (chodeung-hakgyo =초등학교)
Az általános iskola hat osztályos. Itt a diákok megtanulják a koreai írást, olvasást, algebrát, geometriát, társadalomismeretet, tudományokat, koreai történelmet, képzőművészetet, angolt, testnevelést, etikát és zenét. Általában ezeket egyetlen egy tanár tanítja nekik, aki rendszerint az osztályfőnökük. Ám vannak olyan tantárgyak, melyeket speciális előadók oktatnak. Itt a gyerekek nem hordanak egyenruhát. Azoknak, akik általános iskolai tanárok szeretnének lenni, nagyon jónak kell lenniük az alapvető tárgyakban. A legtöbb ilyen tanár állami iskolában helyezkedik el. Mivel a testi fenyítés 2011 óta tilos, sok tanár és szülő panaszkodik arról, hogy a fegyelmezési problémák és a tekintély eltűnése igenis egyre nagyobb gondot okoz. Azonban még rengeteg tanár sérti ezt a törvényt s alkalmaz testi fenyítést a diákjain.

Alsó középiskola
A közép iskolák három évfolyamot foglalnak magukba. A legtöbb diák 12-13 évesen kerül be s 15-16 évesen hagyja el. Ez a rendszer nagyjából megfelel az Észak-Amerikában, Angliában és Walesben alkalmazottnak.
A középiskola már nagyban eltér az általános iskoláktól. A diákok jóval több és széleskörűbb tudásra tesznek szert. Az egyenruha viselése és a hajviselet megszabása igen szigorúnak tekinthető, s ebből a szempontból a diákok élete nagyon durván ellenőrzött. persze ezt sem kell halálosan komolyan venni, főleg a mai időkben. 
A legtöbb középiskolás diáknak hét órája van egy nap, s ezen túlmenően kora reggel is vannak óráik, melyek megelőzik a normális órarendjüket. Valamint gyakran nyolcadik órájuk is akad, mely valami olyasmi ami igazán érdekli a diákot, amivel esetleg foglalkozni szeretne.
Az alsó középiskola tanulóinak több mint 95 százaléka vesz részt iskola utáni tanítson, magántanárokkal. A fő témák elsősorban a koreai nyelv, az angol és matematika, de sokan speciálisabb tárgyakat is tanítanak. Sok szülő nagyobb hangsúlyt fektet az iskola utáni taníttatásnak, s erre sokat is költenek, hisz ha belegondolunk itt ők is belefolyhatnak a tanulásba. Emellett rengetegen tanulnak harcművészeteket vagy zenét. Ennek következményeképp a gyerekek nagy része napnyugta után tér csak haza. És ezek után természetesen még fel kell készülnie a következő tanítási napra.

Felső középiskola
Itt is három évet töltenek a diákok, 15 éves kortól 19 éves korig. Itt egyre többet és többet kell tanulniuk, hiszen a nyakukon az érettségi, s meg kell tanulniuk hogyan is válhatnak versenyképessé, s hogyan legyenek vonzóak az egyetemek s főiskolák számára. Sok középiskolás tanuló hajnali ötkor indul el otthonról s csak tanulás után tér haza. Léteznek olyan iskolák melyen hajnali kettőig nyitva vannak, hogy ott tanulhassanak a diákok, gyakran még hétvégéken is. 
Ismert mondás:  ,,Ha naponta csak három órát alszol, akkor bekerülsz az SKY(Söul Nemzeti, Korea, Yonsei egyetemek nevének összevonása) egyetemre, ha négy órát alszol egy nap akkor egy másikra, ha pedig öt vagy annál több órát, akkor feledd el, hogy bármelyik egyetemre is felvételt nyersz." Emiatt a legtöbb diáknak nincs ideje arra, hogy kimozduljon, se nyaralásra, se születésnapokra, mielőtt felvételiztek volna. Vannak olyan cégek, kik ezek után pihentető utazást kínálnak a diákoknak, de nagy részük ezt elutasítja s továbbra is tanul az egyetemre. (De természetesen a lázadás itt is felüti a fejét, és vannak diákok, akik okostelefonokkal a kezükben flangálnak, és tanórákon is interneteznek.)
A felső középiskola nem kötelező, de a diákok 97%-a felvételizik egy ilyen intézménybe, és sikeresen el is végzi azt.



No, de hogy a lényegre térjek : ,,Ez egy osztályteremnek nevezett ring, \Egy stádium játékvezető nélkül, \csak közönség van''. 
Gyakran előfordul, hogy barát barát ellen fordul a jegyek, és a harc miatt. Ez természetesen egy olyan helyzet, ami jobbik esetben hozható elő, ugyanis a túlhajszolt tanulás az esetek többségében öngyilkossághoz vagy önpusztításhoz vezet.
Érdekességként: ,,2011-ben az egyik elitegyetemen négy hónap alatt négy diák és egy professzor lett öngyilkos - ez ráirányította a figyelmet arra, mennyire túlterheltek és feszültek a dél-koreai hallgatók és diákok, az egyetemi helyekért ugyanis komoly harc folyik. Az oktatási minisztérium adatai szerint 2010-ben három általános iskolás és 143 középiskolás vetett véget az életének.''
 Az alvászavar vagy épp az alvás hiánya kergeti őrületbe a diákokat, emellett a depresszió is rengetegszer fellép. De hogy miért küszködnek ennyi problémával, nem csupán a szülők hatásának tudható...
 Míg itt, alig 6-8 órát ülünk iskolában egy nap, náluk 16 órás egy normális tanítási nap az iskolában (7:50-kor kezdődik és 16:00-kor fejeződik be). Ahogy fentebb említettem, legfőbb céljuk bejutni a legjobb egyetemekre, és így a későbbiekben szert tenni a legjobban kereső állásokra, éppen ezért nagyon sok diák választ iskola utáni tanítást is. 
Mire a diákok hazaérhetek, hajnali 12-1 óra van, és akkor még fel kell készüljenek a holnapi napra. Tehát, míg végül lefeküdhetnek aludni, hajnali 3 óra körül van.
Már nem egészen emlékszem hol olvastam, de egy megdöbbentő eset történt Mokpo-ban, ahol egy 16 éves lány az utcán gyújtotta fel magát benzin segítségével. A búcsúüzenetéből kiderült, hogy azért csinálta, mert úgy érezte nem felelt meg a szülei elvárásainak. 


Így a bejegyzés végére: 

Indult egy mozgalom, ahol a diákok a fentihez hasonló üzeneteket adhattak át a tanáraiknak, és az oktatási intézményeknek. Íme néhány közülük... 

,,I think….Korean education is something wrong.  Many Korean students try suicide and suffer from study.  Korean students study 16 hours every day.  I can’t understand this education.  We need something to change.'' - Úgy gondolom a koreai oktatás néha rossz. A koreai diákokban az öngyilkosság is megfordul, és szenvednek a tanulástól. Minden nap 16 órát kell tanulnunk. Nem tudom megérteni ezt az oktatást. Valamin változtatnunk kell.

,,What we learned: Give up your dreams and you’ll achieve your goals. '' - Amit megtanultunk: Add fel az álmaid, és máris eléred a célod.

,,We want to study for our own dream.  Not for jobs. '' - Az álmainkért akarunk tanulni. Nem egy állásért.

,,Teacher can make me smart.  However, teacher can’t make me happy.'' - A tanárok okosakká tehetnek. Akárhogy is, a tanárok nem tudnak boldoggá tenni.  

,,Studying is not everything!  BUT studying is everything in KOREA.'' - A tanulás nem minden! DE a tanulás minden KOREÁBAN. 

Köszönöm, hogy végighallgattatok!^^ 
Ezer ölelés, Jia.  
Ar-themes Logo

Ar-themes

Phasellus facilisis convallis metus, ut imperdiet augue auctor nec. Duis at velit id augue lobortis porta. Sed varius, enim accumsan aliquam tincidunt, tortor urna vulputate quam, eget finibus urna est in augue.

10 megjegyzés:

  1. Ez nagyon szomorú. Mármint, az, hogy valakire azt rákénszerítsék, hogy alvás, szórakozás és pihenés helyett tanuljon... (nekem ha este 10-kor lenne időm csak megírnom a házimat anyukám mondja, hogy inkább aludjak)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól teszi anyukád~ :)
      Igen, én el se bírom képzelni, milyen lehet így élni...

      Törlés
  2. már a 6. ilyen cikket olvasom de még ez is tudott újat mutatni nagyon hiszek bennük hogy megoldják az iskola problémát

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  5. Ez borzasztó! A fejlődésben lévő fiataloknak, nem csak enni kell, hanem pihenni is. Az agy sem fogékony a fáradtságtól,teljesen irreális ez az egész, én nem csodálom, hogy lázadoznak, sőt azon sem hogy depresszió és öngyilkosság is néha a végeredmény. Sajnos Koreában a gazdasági felépítés miatt azt gondolják a szülők, hogy ha végigmagol egy gyerek 16-18 évet, majd boldog élete lesz, sokat fog keresni. De sajnos tudniuk kellene hogy ez nem így működik, s van hogy külföldön végzett egyetem után is 2 évig munkanélküli egy fiatal Koreában.Az emberi értékekre kellene oda figyelni és a rendes kétkezi munkát is rendesen megfizetni, mert mi lesz ha mindenki külföldi diplomás lesz és nem lesznek akik elvigyék a szemetet, közterületet takarítsanak, stb. Nem lehet mindenkiből csebol! Sajnos túl gyorsan jött a gazdasági fellendülés, rekord idő alatt, ami jó is meg nem is, nincs meg a kellő fejlődési folyamat, mondjuk hiányzik a "felvilágosodás"-nak nevezett korszak, amelyen az átlag európai országok keresztül mentek.

    VálaszTörlés
  6. Az szomorú az ,hogy az egyetem után is nap min.12 órákat dolgoznak és hasonlóan túlterheltek :( Nem csoda ,hogy náluk fogy a legtöbb alkohol a világon :S

    VálaszTörlés
  7. Ez borzalmas, de ők végül is ebbe nőnek bele. Hiába tudják a szülők, hogy rossz, ha a gyerek csak napi 2-3 órát alszik, hajszolják őket. Mert őket is így nevelték a szüleik. Vagy mert jobb életet akarnak a gyereküknek. Valahol meg lehet érteni, hogy a jobb állás, jobb fizetés reményében sokat tanulnak, de így marha hamar ki lehet égni. Másrészt meg sok koreai családban az anya még mindig nem dolgozik, ha férjhez ment, vagy ha gyereket szült. Hanem otthon marad. A diploma igazából a nők esetében sokszor csak arra kell, hogy megfelelő férjet fogjanak ki maguknak. Ez ugyanúgy van, mint Japánban.
    Egyébként fura, hogy mi rinyálunk, hogy a magyar diákok túlterheltek, akik csak reggel 8:00-tól fél háromig ülnek a padban. Aztán húzhatnak haza (vagy maximum korrepetálásra, és edzésre járnak hetente 2-3 alkalommal). Míg Dél-Koreában a diákok napi 16 órát tanulnak! Persze, mivel nem élünk ott, így igazából nem látunk bele a dolgokba.

    Amúgy ezen azért mosolyogtam, hogy "gazdag lány nem járhat szegény fiúval". Mivel a doramák pont itt buknak be, bár ott a gazdag srác szokott belezúgni a szegény lányba.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen! Egyet értek, valószínűleg a mozgató rugó egy jobb élet reménye, de ahhoz nagyon kevés egy diploma. Ha ilyen rossz a helyzet a nők miért nem dolgoznak? Magyarországon nem csak az anyagi helyzet miatt kétkeresős a családmodell, bár lehet, hogy a választ a történelmi múltunkban kell keresni. A Dél-Koreai Munkaügyi Minisztérium vizsgálódik a túlórák kapcsán, ugyanis kimutatták, hogy feleslegesen vannak benn 12-14 órákat a teljesítmény nem arányos a benn töltött idővel. Ezért megtiltják majd a sok túlóráztatást. Problémák vannak a gazdaságban is, úgy tűnik a "Csebol rendszer" kihozta magából a legtöbbet napjainkra és megállt a fejlődésben. Valószínűleg drasztikus váltásra, a dolgok átértékelésére lesz szükségük, ha továbbra is a felszínen akarnak maradni. Persze könnyű úgy gazdaságot futtatni, hogy nincs szociális háló, nincs államilag garantált nyugdíj, nem tudom gyermektámogatás van-e? De szerintem nincs. Azért ezek nem kis tételek egy ország gazdasági életében. Na ezt is abba kellene hagyniuk, ezt a kasztrendszert, mert nem vezet sehova. Napjainkban készült filmben (Doctors) azt mondja az egyik meglehetősen tehetségtelen orvos a kezdőnek, "hogy mersz te nyilatkozni a beteg állapotáról, én már sokkal régebb óta itt vagyok, idősebb vagyok nálad én mondom meg mi legyen". Hát tudjátok ez nem éppen haladó nézet, és a rátermettség, tudás, nem kortól függ, és nem attól milyen régóta van valaki egy helyen. Persze számít a rutin stb. de ez is komoly probléma. Ázsiában a nők helyzete nem irigylésre méltó - tisztelet a kivételnek - én nem szeretnék egyik helyen sem helybeliként élni.

      Törlés