A 9. KOREAI FILMFESZTIVÁLRÓL || BESZÁMOLÓ

Ez volt az első, hogy sikerült részt vennem ezen az eseményen, noha már az előző években is hallottam róla vagy épp terveztem is meglátogat...

Ez volt az első, hogy sikerült részt vennem ezen az eseményen, noha már az előző években is hallottam róla vagy épp terveztem is meglátogatni. A lényeg, hogy most sikerült és nagyon jó élményekkel gazdagodtam, amiket most szeretnék veletek is megosztani. Ahogy ígértem, a megnézett filmekről is írok pár sort, sajnos tényleg nem sokat, hiszen össz-vissz kettőre sikerült eljutnom. (Utólag rettentően sajnálom, de egy káosz volt az a hét.)



Szóval magáról a szervezésről, helyről és az emberekről. Őszintén rettentően kíváncsi voltam, hogy mégis milyen embereket fogok látni itt. Mindenfelé hemzsegni fognak a fanatikus kpopperek vagy az idősebb doramás közönség fog inkább dominálni, esetleg olyan arcok is megjelennek, akikről ilyen általánosítások mellett sose gondolnám, hogy egy koreai filmre fognak beülni.
Természetesen nagyon meglepődtem, mert iszonyatosan vegyes volt a közönség, így a harmadik opció nyert. Néhol azért kitűnt egy-egy BTS pulcsi vagy maszk, de teljesen átlagos felnőttek, idősebbek és fiatalok alkották leginkább a tömeget, ami bőven volt. Sajnos egy filmről le is maradtunk, mivel pont előttünk happolták el az utolsó jegyeket, de ahogy elnéztem, szinte az összes vetítés közel telt házas volt. 

Elsőre furcsa volt felfogni, hogy igazából egy különös érzés fogott el, amikor beültünk a filmre. Hallani lehetett pár mondatfoszlányt, amiből egyszerűen úgy éreztem, hogy ezekkel az emberekkel egy picit ugyanolyanok vagyunk. Egy icipici egység, akiket összeköt Dél-Korea. Ettől kirázott a hideg, de valahogy nagyon jó érzés is volt egyben.  Tudom, ez most eléggé túl lett misztifikálva, de nekem mégis ezek voltak a benyomásaim. :)
Szóval röviden és tömören, az emberekkel és a magatartásukkal semmi gond nem volt, a mozis személyzet is nagyon rendes volt, még próbáltak azzal is segíteni, hátha valahogy mégiscsak beférünk a filmre, szóval tényleg nagyon aranyosak voltak és a hely (Sugár mozi) is pont jó volt erre a célra. Most voltam ott először, hiszen majd egy órára lakom tőle, így a hazajutások is elég kellemesek voltak , de úgy érzem megérte. Hiszen a filmek nagyon tetszettek.



A két mű, amit végül sikerült megnézni, az Újra és újra, szenvedéllyel! és A Szobalány voltak. Két rettentően eltérő műfaj és történet, viszont mint az már mondtam, a maga környezetében nagyon jók voltak. Bár azt hiszem nem meglepő, ha azt mondom, hogy A Szobalány vitt számomra mindent és alig várom, hogy kijöjjön a mozikba, mert egyrészt el akarom rá vinni pár barátomat, másrészt meg nagyon kíváncsi vagyok rá másodjára is.
A szobalány az 1930­as évek Koreájában játszódik, a japán megszállás éveiben. Egy pénzéhes szélhámos felbérel egy ifjú zsebtolvajnőt, hogy egy japán úrnő szobalányaként férkőzzön annak a bizalmába, így segítve, hogy a férfi megszerezze a nő pénzét. A különösen csavaros történetben a két gyönyörű nő erotikus fantáziái szépen lassan valóra válnak, és a szerelmi háromszög résztvevőinek választaniuk kell, ki mellé állnak az érdekektől hemzsegő harcban. 
Viszont az első film se volt rossz. Sőt, határozottan olyan vígjáték volt, amit jó volt végignézni, igényes volt és jók voltak a poénok is. Szórakoztatni akart koreai módra és bizony ez sikerült is neki, viszont ennél nem nagyon volt több, de nem is akart több lenni.
Újra és újra, szenvedéllyel! Hogy milyen egy álommunkahely? Kellemes környezet, segítőkész kollégák, stresszmentes munka és jó fej főnök. To Rahi, a Tongmjong napilaphoz kerül gyakornoknak. Már szinte az első pillanatban rájön, hogy az előbb említett alaptézisek az ő munkahelyére nem lesznek igazak, leszámítva talán a kollégákat.  A Ha Dzsegvan vezette szórakoztatóipari szekcióba kerül; ő a főnökök netovábbja. Tüzes temperamentuma, erős, szenvedélyes hozzáállása a dolgokhoz nem kevéssé nehezíti meg Rahi mindennapjait, na és persze a vonalas telefonok életét. Egy sem marad épen a főnöke kezei között. Mindennek tetejében megtapasztalja az újságírói szakma sötét, piszkos oldalát, amikor azt a feladatot kapja, hogy egy szexuális zaklatás gyanújába keveredett sztárról cikkezzen. A kutakodás során azonban rájön, hogy a bizonyítékok túlságosan mesterkéltek és fabrikáltak. Visszautasítja a cikk megírását. A főnöke megírja helyette, Rahi azonban ezt nem hagyja annyiban, és beleássa magát az ügybe szenvedéllyel, ahogy a profi, igazi újságírók teszik, hogy fény derüljön az igazságra.
Amióta pedig megnéztem ezt a két művet, a koreai sorozatok és filmek világa egyértelműen magába szippantott. Három nap alatt lemaratonoztam a W - two worlds című doramát és épp most tervezek nekiállni a White Christmasnek. Ha gondoljátok kommentben ajánlhatnátok a ti kedvenceiteket, csak írjátok oda, hogy ti miért szeretitek. c:
Már előre várom a következő koreai filmfesztivált, mert egy rettentően pozitív élmény volt számomra!



Szeretettel,
Nina

You Might Also Like

3 komment

  1. Szia! A filmek közül mindenképp nézd meg a Megtévesztés mestereit és a Twentyt ha ezek eddig kimaradtak. Én is a filmhéteb láttam őket és mindkettő szuper volt! Kdramaból pedig nincs olyan hogy elegendő :D

    VálaszTörlés
  2. Én is elakartam menni a fesztiválra, de pont egybe esett az iskolahéttel, így semmi esélyem nem volt rá :/ Bár én a belső szépséget akartam nagyon megnézni (nagyjából a kedvenc színészeimet sorolja fel a szereplő lista), de tuti lefogom szedni valahonnan. :D
    Amúgy, ha már azt kérted ajánljunk neked drámákat, én meg is tenném. Az egyik kedvencem a The Village: Achiara's Secret. Nem túl ismert sorozat, ráadásul a főszereplőről én csak rosszakat hallottam, de ez annyira elnyerte a tetszésemet, hogy wao.
    Nincs benne túl dramatizált szerelmi szál, valójában egy krimiről beszélünk. Érdekes benne, hogy több szálon fut a történet, amiket a főszereplő, mint egy összekötő ember össze tart, de mégis csak a vége felé kapcsolódnak majd csak egymáshoz. Meg van egy ilyen jó kis misztikus hangulata, ami miatt nekem nagyon tetszett.
    Szóval, ha esetleg egy kis nyomozgatásra vágynál, és ajánlom figyelmedbe :)

    VálaszTörlés
  3. Olyan szívesen elmentem volna én is! Kár, hogy nem volt rá időm, de A Szobalányt szeretném majd én is megnézni a moziban.
    Ajánlom a Kill Me Heal Me sorozatot, egyszerűen fantasztikusan élethűen alakítja Ji Sung mind a hét személyiséget. (Egy többszörös személyiségzavaros személyről szól a sorozat). Sok a vicces és a komoly jelenet is benne :)

    VálaszTörlés