Az elmúlt években igyekeztem minél jobban tágítani azon műfajok spektrumát, amik közül olvasok, így fedeztem fel magamnak a jó kis thrillereket, krimiket, a gyerekkönyveket és az ismeretterjesztőket. Viszont vannak olyan apróbb "alműfajok" is, amik egy már jól ismert zsánerhez tartoznak, mégis eddig nagyon kevésszer találkoztam velük, vagy éppen még soha. Úgy érzem ilyen volt számomra a cozy fantasy hívószó is. Direkt megnéztem molyon, hogy van-e egyáltalán olyan olvasmányom, ami ez alá a címke alá esett volna és én nem vettem észre, de összesen csak egy volt, az is koreai írótól, ami mind tudjuk, hogy egy kicsit más megközelítést jelent általában, mint a klasszikus nyugati (cozy) fantasy. Így hát nagy kíváncsisággal vágtam bele az Agave könyvek friss megjelenésébe, hogy vajon hogy fog nekem tetszeni ez az egész specifikus és jelenleg igencsak közkedvelt fantasy-típus. 

Fülszöveg:

Heather Fawcett új regénye gyógyító, szívmelengető történet varázsboltokkal, mentett macskákkal és egy második eséllyel – a szerelemben éppúgy, mint az életben.

Agnes Aubert világát a listák tartják egyben. Ezek segítették át férje halálán, és most, a macskamenhelye vezetőjeként is úgy érzi, aprólékos szervezettsége az egyetlen dolog, ami megóvhatja a rá bízott cicákat – köztük Őfelségét, Sikolyt és az édes, öreg Thoreau-t – a teljes káosztól.

Amikor azonban kénytelen átköltöztetni a menhelyét, Agnes hamar rájön, hogy az új üzlethelyiségben valami nagyon nincs rendben. Főbérlője ugyanis álcaként használja a jótékonysági szervezetet: a menhely alatt bújik meg egy hírhedt, nemzetközileg ismert varázsbolt, amelyet a szétszórt, és nem mellesleg önimádó, bosszantó és fájdalmasan jóképű Havelock Renard vezet. Havelock mágus, bukott Boszorkánykirály és a fél világ által suttogott legendák főszereplője, akinek tiltott mágikus portékái messzi földről csalogatják a kíváncsiakat.

Agnesnek esze ágában sincs belekeveredni a férfi zűrzavaros ügyeibe. Neki cicákat kell mentenie, nem pedig varázslókat féken tartania. De amikor feltűnik a színen egy ellenség Havelock múltjából, a bolt és – ami Agnes számára sokkal fontosabb – a menhely sorsa hirtelen veszélybe kerül.

Hogy megvédje a menhelyet, vajon Agnes képes lesz-e félretenni a kényelmes rendet, és beengedni egy kis káoszt az életébe? Netán megengedni magának, hogy újra szeressen? Hamarosan ugyanis kiderül, hogy nem csak a megmentett cicák kaphatnak második esélyt.

Én és a könyv:

Be kell vallanom már maga a cím is elvarázsolt, egyszerűen a gyengém a macskák. Amikor pedig megláttam a borítót, a szavam is elállt. Ez a szecessziós irány, ráadásul macskákkal, ráadásul nem csak véletlenszerűen, hanem ténylegesen a könyvben szereplőket ábrázolva, nálam mindent vitt. Így már többszörösen kíváncsian és lelkesedve vágtam bele Heather Fawcett kötetébe. Tőle az volt az első olvasmányom, így igazán nem tudtam mire számítsak. 

Eleinte abszolút meglepődtem a francia kifejezéseken és helyneveken, de ahogy kiderült számomra, hogy a szerző kanadai és nem máshova helyezte regénye színhelyét, mint Montrealba, teljesen a szívembe fogadtam. Egy nyarat töltöttem ott anno, erről pedig egyébként több ízben írtam a blogon is, így végtelenül kedves számomra a hely. Persze az általam ismert város merőben más, mint a könyv lapjain megjelenő, amit én valahogy az 1900-as évek elejére datáltam, de őszintén erről nem volt túl sok információ és a szecessziós borítóból indultam ki leginkább.

Na de hogy is tetszett az első cozy fantasym? Határozottan úgy érzem, hogy szívesen nyitok ebbe az irányba is, kedves és bájos történet volt, jó sok cicázással. Tetszett a benne kirajzolódó varázsvilág, hogy a főhős nem volt direktbe része ennek, csak úgymond passzív megfigyelője és elszenvedője, aki csak szeretné élni a maga nyugalmas életét egy olyan univerzumban, ahol a semmirekellő varázsló minduntalan valami problémát okoznak az átlagembereknek párbajozásaikkal és varázslataikkal.

Érdekes volt számomra ebből a nézőpontból olvasni egy ilyen világról, bár azért itt is egy ponton lényegében az egész világ megmentése volt a cél, dehát ez csak annyit jelent, hogy ez az alma sem esett túl messze a fájától, hiszen ez egy viszonylag átlagos fantasy elem.

A macskás könyvek mindig meggyőznek, hogy ezt el kéne olvasnom, és sokszor érzem úgy, hogy mégse azt adják amit vártam vagy szerettem volna tőlük. Egy ponton ennél a könyvnél is elgondolkodtam ezen és arra jutottam, hogy a nyugati írók egy nagy gödörbe esnek bele folyton, amikor cuki doromboló barátainkat ilyen szinten középpontba helyezik: a főszereplő mindig valahogy kattos macskás nő lesz, akit a külvilág nem ért meg. Ez pedig számomra eléggé klisés, ráadásul nagy macskakevdelőként nem is esik jól, elég csak a való életben találkozni ezzel a sztereotípiával, nem kell a képzelt világaimban is.

Ami viszont nagyon tetszett a főszereplő karakterében az a hihetetlen jóhiszeműsége és pozitivitása, ami nem naiv döntésekhez vezetett, hanem egyszerű és önfeláldozó, de nem drámai cselekedetekhez. Jó érzés volt egy olyan felnőtt nőről olvasni egy fantasy regényben, aki nem fejjel ment a falnak, gondolkodott és bár az érzései vezérelték, mégis egy nagyon szép lélekként bontakozott ki az olvasó előtt és nem pedig Durrbele Dóraként.

Ezen sokat árnyalt a szerelmi szál is, ami szerintem pontosan annyi volt, amennyinek lennie kell, ami egyenlő a nem sokkal. Ez nem egy elsődlegesen romanikus regény, így jobb is ha senki nem ilyen elvárással veszi a kezébe. Ugyanakkor a főhősnőnk életébe három férfialak is megjelenik, köztük az elhunyt férje, ami szerintem egy jól működő érettséget és mélységet adott a történetnek.

Ami viszont furcsa volt számomra, hogy meglepően nagyon nehezen haladtam a kötettel, valahogy kacifántosnak éreztem a bekezdéseket, mindannak ellenére is, hogy a varázsvilág és minden egyéb nagyon érthetően és ésszerűen volt leírva. Lehet szimplán csak nekem van most olyan időszakom, amikor nehezebben tudok kiszakadni a saját életemből, így nem tudom ez mennyire objektív megállapítás.

Összességében egy kedves és szórakoztató történet volt, igazán felemelő és szép jelenetekkel, és csípős párbeszédekkel a főhősök között, amit remekül lehetett élvezni, nem is említve a macskák jelenlétét, ami abszolút bearanyozta az élményt. 

Nyereményjáték:

Heather Fawcett új regénye gyógyító, szívmelengető történet varázsboltokkal, mentett macskákkal és egy második eséllyel – a szerelemben éppúgy, mint az életben. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Tally megfelelő sorába beírni a jó választ.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mi a neve annak a templomnak, ahol minden nap ételt osztanak?

További állomások:

Blogturné Klub

05.02.: Csak olvass!

05.05.: Milyen könyvet olvassak?

05.07.: Olvasónapló

05.09.: Ambivalentina

05.11.: Readinspo

05.13.: Hagyjatok! Olvasok!

05.15.: Könyv és más