Már hónapok óta figyeltem ezt a könyvet. Hihetetlen mekkora hype van körülötte, az egész sorozat és az írónő körül. Komolyan, egy idő után számoltam és naponta minimum egy követettem kitett egy fanartot instán Sarah J. Maas világából. 

Sajnos, csak a harmadik és egyben a sorozat utolsó turnéjához tudtam csatlakozni, de csakúgy, mint a Cifra palotás turném esetében is szeretnék az egész sorozatról így egyben ebben a posztban írni, szóval kezdjük is a legelején, aztán pedig nézzük meg, hogy sikerült a lezárás, avagy a Szárnyak és pusztulás udvara. (Igazán ígéretes cím, nemde?)

Fülszöveg: 

A festményem hazugság volt.

Még nem álltam készen.

Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát.

A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia.

A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja.

A lenyűgöző New York Times és USA Today bestseller sorozat vadonatúj kötete.

#1 helyezett a goodreads.com 2017-es szavazásán, Young Adult Fantasy kategóriában.

Én és a könyv:

Egyszerűen elkerülhetetlen ez a sorozat. Teljesen komolyan. Főleg az instagram könyves bugyraiban. Szóval muszáj volt elolvasnom, hisz nem szeretek lemaradni semmiről, főleg nem a jó dolgokról. Az ACOTAR pedig rendkívül jó dolognak ígérkezett. 

Mégis, az első részt, bár tény, hogy alig pár nap alatt ledaráltam - egész nyugis karácsonyom volt -,  de valahogy igazából nem különösebben tetszett. Nem fogott meg. Egy furcsa Szépség és a szörnyeteg feldolgozásként éltem meg, bár tény, hogy a vége egész izgalmas volt,  de különösebben nem mozgatott meg.

Mégis tovább olvastam.

Fogalmam sincs miért, de valahogy nem tudtam itt abbahagyni a sorozatot. Egyenesen vadásztam a második kötetre, hisz valószínűleg ti is tudjátok, ha már a sorozat harmadik részének értékelését olvassátok, hogy hihetetlen gyorsasággal elkapkodták a második részt és azóta is egész nehéz beszerezni. (Főleg karácsony környékén, amikor amúgy is ki vannak fosztva a boltok.) 

Rhysbe természetesen csakúgy, mint mindenki más, én is beleszerettem és végre megértettem, miért nem létezik szinte egyetlen Tamlin-es fanart. Komolyan, alig találtam párat, pedig ugye, mielőtt olvastam volna a sorozatot, lépten nyomon ACOTAR fanartokba futottam, szép szerelmespárokkal... Így mondjuk le is spoilereztem magamnak, hogy bizony Tamlin és Feyre szerelmi időszaka viszonylag rövidke lesz. 

A második rész végére már teljesen beépültem a fandomba. Komolyan, a mai napig a pinterest folyamatosan ACOTAR meme-eket, a youtube pedig vine-okat ajánl fel. (Amik egyébként zseniálisan viccesek, szóval csekkoljátok le mindenképp.) 

Most pedig eljött az idő, hogy beszéljünk a harmadik és egyben lezáró részről.

Karakterek:

Hogy igazán őszinte legyek, baromi sokáig képtelen voltam megérteni Feyre-t. Nagyon nem volt szimpatikus, ahogy a testvérei sem, így egészen a történet végig nem tudtam megkedvelni őket. De, ha már itt tartunk, akkor az apjuk sem volt semmi. 

Egyszerűen nem éreztem, hogy a nővérek bármiféle karakterfejlődésen mentek volna keresztül, pedig több, mint 800 oldaluk lett volna erre. Egyszerűen az örök megbántott és szenvedő karakterét öltötték magukra, egy kis gőggel keverve. 

Feyre-nél nagyon jó volt, legalábbis szerintem, hogy kevesebb művészi, amolyan festős megnyilvánulása volt. Eleinte, azaz az első kötetben még aranyos elfoglaltságnak tűnt, de valahogy folyamatosan ütközött (számomra) a személyiségének összes más pró darabkájával. Mint egy oda nem illő puzzle darab. 

Rhysand és csapata továbbra is a kedvencem. Nem véletlen, hogy Feyre is beleszeretett ebbe a kis családba. Mégis, volt itt pár olyan fordulat, amit igazán nem értettem, pontosan miért is kellett. Olyan, megalapozatlan volt, mintha az írónő a 400. oldal környékén (a sorozat záró kötetében) találta volna ki azt fordulatot, amire már számítottunk, amióta megismertük a kiscsapatot, legalábbis arra, hogy lesz egy fordulat. De magát a fordulatot mintha ott abban a pillanatban találta volna ki. 

Az ilyeneknél pedig pont azt szeretem igazán, amikor összeáll a kép és elfog az a tipikus "aha" érzés, hogy persze azért volt ez is meg az is a történetben elrejtve vagy megemlítve. Viszont itt ez nekem teljesen elmaradt és összességében az egész kötet karakterfelhozatalában úgy éreztem, mintha az írónő be akarná mutatni (egy hirtelen ötlettől vezérelve, persze), hogy ő mennyire támogatja az LMBTQ+ embereket. Ezzel nyilván nem azt akarom mondani, hogy zavarnának az ebbe a körbe tartozó karakterek. Szimplán olyan érzést keltettek ezek  jelenetek, mintha két perccel előtte megvádolták volna Sarah-t twitteren, hogy homofób, és erre reagálva gyorsan beleírta az új részbe, hogy egyébként X és Y is meleg volt....

Sztori:

Közeledik a háború, Feyre ismét a Tavasz udvarában találja magát és tudjuk, hogy ez az utolsó kötet. Legalábbis az ügyesebbek. Hozzám ez az információ csak kicsivel a kötet felének az elolvasása után jutott el, így igen meglepődtem, mert ott még nagyon távoli derengő eseménynek tűnt a háború, főleg, hogy még bőven a főurak találkozójának szervezésénél tartottak Feyre-ék. 

Ha már főurak: Bizony, végre bemutatkozott úgy igazán mind a hét főúr, bár ezzel őszintén voltak problémáim, mert képtelen voltam megjegyezni ki kicsoda és melyik udvar tartozik hozzá. Ez számomra a könyv végéig sötét folt maradt, de annyira nem is voltak hangsúlyos szereplők. 

Olvasás közben egyre inkább megfogalmazódott bennem egy kérdés. Hogy lehet, hogy minden ennyire hamar és gyors egymásutánjában történik? Folyamatosan arról volt szó, hogy a szereplők akár több száz évesek, mégis Feyre elbeszélése alig egy-két évet ölel föl, pedig előtte hallottunk ilyen-olyan csatákról amik évekig is eltartottak. Mégis, most ez a mindent eldöntő, hatalmas és tényleg monumentális csata egészen a könyv utolsó 100 oldaláig várat magára és szinte olyan érzésem volt, hogy a főurak megbeszélése hosszabb volt, mint maga a háború. 

Ha pedig már a főurak megbeszélése feljött: A másik kérdés, ami igazán megfogalmazódott bennem, hogy mégis miben annyival erősebb Rhys a többieknél, na meg hogy lehet, hogy elméletileg baromi idős, tapasztalt, vezetők úgy vitatkoznak egymással, mintha öt éves kisgyerekek lennének, vagy legalábbis tinik. 

Mindezektől függetlenül viszont egy nagyon is szerethető kötetet kaptunk. Aki végigkövette már az első két részt, annak bőven megéri lezárni Feyre történetét ezzel a szerény 800 oldalas befejezőkötettel. (Persze, mint tudjuk még nincs teljesen itt a vége, mert még jön, vagy már meg is jelent egy kiegészítő sztori.) 

Minden hibája ellenére, egyszerűen megszerettem a tündérek és emberek birodalmát, ezt az egész világot, amit az írónő teremtett, és a fandomért meg egyenesen odáig vagyok. Túl jó meme-ket készítenek. 

Összességében a sorozatot úgy érzem, hogy megéri elolvasni. Nem a legtökéletesebb befejezést kaptak, de a végén egészen izgalmas és meglepő fordulatok is bekövetkeztek, nem csak a csatában, hanem kedvenceink szerelmi életében is. ;)

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Megjelenés: 2019. január 10.

Eredeti megjelenés: 2017

Oldalszám: 800

Fordító: Hetesy Szilvia

ISBN: 9789634574378 

Megrendelem!

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk a Tüskék és rózsák udvara sorozat utolsó részét idén januárban. A befejező kötetben Feyre bosszújának és a küszöbön a háborúnak köszönhetően a tetőfokára hág a hangulat. Feyrenek, Rhysnek, és a többieknek mindent meg kell tenniük azért, hogy megnyerjék maguknak a többi udvar támogatását, miközben nem várt helyről bukkannak fel szövetségesek. A Szárnyak és pusztulás udvara méltó befejezése a sorozatnak, Sarah J. Maas ismét rengeteg izgalmas, fordulatos és lélegzetelállító pillanattal ajándékozta meg az olvasóit. Ha szeretnétek Ti is részese lenni az élménynek, akkor tartsatok a turné bloggereivel, és játsszatok a könyvért.

A befejező részben fontos szerepet kapnak a főurak, így a játékunk is hozzájuk fog kapcsolódni. Minden állomáson megtaláljátok az egyik főúr nevét, a feladatotok pedig az lesz, hogy kitaláljátok, melyik udvarhoz tartozik. A rafflecopter doboz soraiba tehát a hét udvar egyikét várjuk!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Thesan

További állomások: 

02.09. Könyvvilág

02.11. Deszy könyvajánlója

02.13. Kelly és Lupi olvas

02.15. Függővég (extra)

02.17. CBooks

02.19. Ambivalentina

02.21. Sorok Között