Már megjelenés előtt felírtam magamnak ezt a könyvet, mert nagyon tetszett az abszurditása az alap koncepciónak: egy romantikus sztori, ami egy temetés és a gyász köré épül, mégis romcom módon. Aztán valahogy a könyv meg is jelent, én meg sikeresen el is felejtettem, hogy olvasni szerettem volna. Ritkán írunk a Blogturné Klub keretein belül olyan könyvről, ami már jó ideje kint van a piacon, de nagyon örülök, hogy végül sikerült egy turnét összehoznunk ezzel a történettel és alig várom, hogy részletesebben is mesélhessek nektek róla.

Fülszöveg:

A ​balszerencse az, amikor a lehető legrosszabbkor találkozol a tökéletes férfival…

Amikor a harmincéves, teljes melleltávolításon átesett Alison megérkezik az exbarátja, Sam temetésére, és rájön, hogy senki nem tud a szakításukról, beleegyezik, hogy a család kedvéért egy darabig még eljátssza a gyászoló barátnő szerepét.

Elvállalja azt is, hogy Sam tüskés természetű legjobb barátjával, Adam Berggel karöltve összepakolják Sam holmiját, és előkészítik a lakását eladásra. Végül is csak négy hétvégéről van szó…

Adam azonban a háta közepére sem kívánja Alisont. A lány kénytelen hosszú órákat tölteni összezárva a mogorva, egyszavas mondatokban beszélő férfival, és úgy dönt, muszáj bevetnie emberbarát képességeit. Eléri, hogy Adam megkedvelje.

A kínos családi ügyek és pakolási dilemmák után kettejük között törékeny barátság alakul ki… már ha a „barátság” azt jelenti, hogy hihetetlen közöttük a kémia. Vajon Alison tisztázhatja magát, és végre megkaphatja az életet és a szerelmet, amire mindig is vágyott? Vagy a kis füllentése az új, váratlan románc útjába áll?

Engedd, hogy téged is megbabonázzon!

Én és a könyv:

Azt hiszem igazából jól is történt, hogy most került hozzám ez a könyv. Az alapkoncepció bár érdekesnek tűnt, de nem igazán volt vele kapcsolatom. Egészen eddig. Mivel fiatal vagyok még, így rengeteg "első alkalom" áll még előttem, melyek közül vannak igazán boldog és izgalmas pillanatok, de legalább ugyanennyi szomorú és nehéz történés is akad. Elsőnek megtapasztalni a  halált, a gyászt és valaki közelinek az elvesztését egyértelműen az utóbbi csoportba tartozik. Ahogy a könyv főszereplőjének is, nem az aktív jelenének egy karakterét kellett elbúcsúztatnia, hanem a múltjának egy fontos személyét, úgy velem is ez a felállás történt meg az elmúlt hónapban. 

Szerencsére már a feldolgozás egy előrehaladottabb pontján került a kezembe Alison és Adam sztorija, így nem lett szorosan összekötve a két dolog a fejemben, de mégis úgy éreztem, ez most valahogy jókor jó helyen kapott el. Emellett pedig rengeteg más komolyabb témát is boncolgat a történet, kezdve az örökletes genetikai betegségektől és hajlamoktól egészen a rákon keresztül az énkép és az önmagunk felé tett elvárásokig, hogy a társadalomban megfelelően beilleszkedő csillámporos puzzle darabok lehessünk. 

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire jókor talált meg engem ez a könyv. Nem történtek benne nagy dolgok, és a romantikus szál is lényegében mellékvágányon futott végig, a spicy jelenetek pedig lényegében meg sem jelentek. (Nem véletlenül arany pöttyös, nem pedig rubin pöttyös a könyv.) Viszont a főszereplő belső harca önmagával számomra nagyon fogyaszthatóan lett tálalva, amivel én is tudtam azonosulni. 

Nagyon tetszett, ahogy az író bemutatta azt a jelenséget, amit tinikorunkban ma már egyértelműen magunkra húzunk és fene tudja mikor vesszük le, ha egyáltalán valaha megszabadulunk tőle: a látszat keltést. Amikor úgy teszünk, mintha valaki más lennénk, egy jobb és menőbb és szeretetreméltóbb változata önmagunknak. Ehhez nekem nagyon tetszett a túrázás és az olvasás párhuzamát látni, hiszen nem kevés új önjelölt túrázó van az ismerősi körömben, akiken rendre meg tudok lepődni, hogy igazán nem gondoltam volna, hogy ő ilyen programokat élvez. Illetve magamról is tudom, hogy hányszor próbáltam olyat magamra erőltetni, ami egyáltalán nem vagyok. Néha a mai napig csinálom, és utna értetlenül meredek magamra, hogy ezt meg igazán miért kellett. 
Nekem nagyon tetszett ez a vonala könyvnek, főleg, hogy nem egy tündérmesés lineáris utat járt be ezzel a főszereplőnk, bár meg kell hagyni, hogy néhol igazán egy cukormázas romkom filmre hajazott jeleneteiben a sztori és volt, ahol nekem ez már nekem egészen kellemetlen volt, dehát ez inkább az én problémám úgy általánosan a romantikus filmek és könyvek és igazéból teljesne őszintén a romantika világával. (Valószínüleg senki sem erre gondolt, de a nagy és hatalmas (és nyilvános) romantikus gesztusokról beszélek. Nekem valahogy feláll a szőr a hátamon tőlük.) 

Annak ellenére, hogy a romantikus szál nem volt annyira erős, a férfi főhősünket abszolút a szívembe tudtam zárni. Adam karaktere, a morcos északi asztalos, nálam abszolút működött. Emellett pedig igazából Alison és Adam dinamikája is teljesen magától értetődő volt a számomra, számomra szépen összeillettek és nagyon élveztem a kedves introvertált, otthonülős párosukat. 

Ugyanakkor nem lehet elmenni amellett, hogy ez a kötet az írónő első megjelent regénye. Így azért vannak benne hibák, viszont egy kedves romantikus történetnél általában könnyebben legyintünk ezeken, ami így is van jól. Összességében nekem nagyon jó élmény volt egy olyan kedves és szórakoztató romantikus történetet olvasnom, ahol nem a spicy és forró jeleneteken volt a hangsúly, és olyan témákat vetett fel, amiken azóta is jószívvel tudok morfondírozni. Ajánlom mindenkinek, aki a fentiekre vevő!

Nyereményjáték:

Egy kellemes chick-lit kötetre mindig készen állunk! Viszont a kellemes és felszínes szálak mögött itt olyan komoly témák is meghúzódnak, mint a krónikus betegségek és a gyász folyamata, így nem véletlenül került az arany pöttyös könyvek közé a Könyvmolyképző kiadó sorozatai között. Tartsatok bloggereinkkel három állomáson keresztül (szerencsére nem négy hétvégén és egy temetésen keresztül) és ne felejtsetek el játszani, hogy esélyetek legyen megnyerni a nyeremény kötetet!

További állomások: