A boldogságnak nyolc karja van || Blogturné Klub
21:18Úgy érzem teljesen le vagyok maradva. Egyrészt a polipos dolgokról, hiszen még a Tanítóm, a polipot se láttam, illetve arról is lemaradtam ...
Úgy érzem teljesen le vagyok maradva. Egyrészt a polipos dolgokról, hiszen még a Tanítóm, a polipot se láttam, illetve arról is lemaradtam egészen eddig, hogy ez a könyv létezik, vagy éppen, hogy készült belőle film. Valószínüleg egy kő alatt élek, vagy inkább egy nagy rakat könyv alatt, de szerencsére néha kidugom a fejem onnan, és olyankor ilyen csodás történetekkel találkozom, mint A boldogságnak nyolc karja van.
Fülszöveg:
Elbűvölő, szellemes és letehetetlen történet barátságról, számvetésről és reményről, középpontjában egy özvegy és egy óriáspolip valószínűtlen kapcsolatával.
A hetvenéves Tova Sullivan mindig is azt vallotta, hogy az a legjobb terápia, ha az ember elfoglalja magát. Így hát amikor a férje meghal, ő takarítói állást vállal a Sowell Bay-i Akváriumban. Úgy érzi, az akvárium néma lakóinak a társaságában megnyugszik a lelke.
Az egyik esti műszak alkalmával Tova megmenti a tartályából rendszeresen kiszökő, mérhetetlenül kíváncsi csendes-óceáni óriáspolipot, Marcellust. A polip és az asszony barátságot köt, és Marcellus, aki a fogságban töltött évek során remek megfigyelőképességre tett szert, elhatározza, hogy fényt derít Tova múltjának legnagyobb rejtélyére: a fia eltűnésére. Vajon sikerül felszínre hoznia az igazságot, mielőtt túl késő lenne?
Én és a könyv:
Fel voltam készülve. Mindenkitől azt hallottam, hogy egy nagyon szép és sírós történet lesz ez, szóval bekészítettem a százas zsepit és várakoztam. Vártam, aztán szépen lassan éreztem is, hogy hát bizony ez szomorú, de előre le kell lőnöm: a sírás nem jött.
A történet több szemszögből játszódik, de nem kell itt váltott pov-os romantikusra gondolni, főleg, hogy az egyik szemszögünk nem másé, mint az óriáspolipé, aki raboskodva tölti a napjai a helyi akváriumban. A másik kettő, egy idős és mélyen traumatizált hölgyé, aki az akváriumnál takarít esténként, a harmadik pedig egy semmirekellő késő huszonévesé, aki nem találja a helyét a világban. Be kell vallanom, eleinte én se találta az ő helyét a könyvben, de amikor erről megosztottam a gondolataimat Sárával (Readinspo), akkor somolyogva bólogatott, hogy csak olvassam tovább, jó lesz nagyon is.
Mivel hogy, a kötet első fele számomra egészen nehezen csúszott, nehezen tudtam belemerülni a kisváros miliőjébe, bár ez lehet azon is múlt, hogy éppen kissé feje tetejére állt az életem, és nehezen tudtam kilépni a világomból és átlépni egy olyanba, ahol minden reggel megcsap az óceán illata, lassan köszönt be a nyár és kóbormacskák jelennek meg az ember tornácán. Arról nem is beszélve, hogy olyan értelmes és érzelmes polipokkal találkozhat az ember lánya, aki visszaadja a régelveszett kulcsokat, meg néha még annál is többet.
A történet második felét már együltömben olvastam végig, szóval úgy látszik Sárának igaza lett, csak ki kellett várni, hogy beinduljanak a történések. (Ez vicces módon egyetlen oldalra volt attól, ahol kissé frusztráltan rákérdeztem nála a könyvre.) Hajnalig olvastam és kissé meg is lepődtem, amikor egyszer csak vége lett, ami számomra egészen bizonyítja, hogy mennyire belemerültem és nem "performance reading" lett a dologból.
Így, elolvasva a könyvet, már teljesen máshogy állok hozzá. Egy különösen kedves történet ez, ami olyan kérdéseket tesz fel az emberben, amiken igencsak érdemes elgondolkodni. Az elejétől kezdve borús és szomorú, de ahogy az életben, itt is érdemes várni arra, hogy kisüssön a nap. A befejezése különösen aranyos volt a számomra, amit csak azért szeretnék külön kiemelni, hogy ne féljen senki azért nem a kezébe venni, mert nem akar valami drámai csalódással lezárni egy történetet. Na jó, be kell vallanom, a meghatódottságtól azért egy könnycseppet elmorzsoltam.
Most pedig alig várom, hogy megnézzem a filmet és összevessem a könyv élményével. Anyukám már ajánlotta is, még mielőtt tudta volna, hogy éppen a könyv változatát olvasom, így egész nagy reményeim vannak. Ami miatt viszont már most biztos vagyok benne, hogy jó döntés volt filmet készíteni belőle, hogy ez a filmes borítós utánnyomás szerintem gyönyörűre sikeredett, a papírválasztást is nagyon szeretem és a hangulatot is, amit áraszt. (Mostanság egyre több filmes borítóért vagyok egészen odáig, nem is tudom mi történik velem.)
Összességében a General Press ismét egy nagyon szép és érzelmes történetet hozott nekünk, amit érdemes olvasni és szeretni. Ajánlom!
Nyereményjáték:
Mi történik, ha egy magányos özvegy és egy rendkívül intelligens óriáspolip sorsa váratlanul összefonódik? Shelby Van Pelt szívmelengető regénye humorral, érzelemmel és egy csipetnyi rejtéllyel mesél a veszteségről, a barátságról és a második esélyekről. Vajon egy akvárium különös lakója képes lehet megfejteni egy évtizedek óta őrzött családi titkot? Tarts velünk, és ismerd meg ezt a különleges történetet, amely világszerte meghódította az olvasók szívét!
A regény egyik narrátora egy óriáspolip, ezért játékunk is rájuk fog fókuszálni. A feladatotok mindössze annyi, hogy találjátok meg a helyes választ az állomásokon feltett kérdésekre.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Hány szíve van az óriáspolipnak?
További állomások:
06.10. Readinspo
06.12. Zakkant olvas
06.14. Ambivalentina
06.16. Olvasónapló
06.18. Pandalány olvas
