Interjú Eszes Ritával, a Rókatündér írójával + Nyereményjáték || Blogturné Klub

Mikor megláttam a magyar várható megjelenések között a Kicune címet, ami útközben Rókatündér lett, egyből felcsillant a szemem. Ismertek, még mindig odáig vagyok a távol-keleti dolgokért, különösen, ha párosul valami számomra fontos dologgal, mint a magyar kortárs irodalom. Így Eszes Rita frissen megjelent történetére gyorsan rá is vetettem magam és alig pár nap alatt (sajnos) a végére is értem. Azt hiszem nem meglepő, ha azt mondom: imádtam. 
Nem szeretek ilyen erős és sajnos klisés szavakkal dobálózni, de őszintén kijelenthetem, hogy az év egyik legjobb magyar szerzős kötete volt ez nálam, illetve YA kategóriában is bőven a TOP 3-ba jutott. 
Ez az első, hogy jelentkeztem egy blogturnén belül extrázásra is, de egyszerűen úgy éreztem, hogy muszáj pár kérdést feltennem az írónőnek, aki a bénázásom ellenére, hipersebességgel és részletesen válaszolt is rájuk. Ezt itt is szeretném nagyon megköszönni! ♥
Bár az interjút én a könyv elolvasása után ajánlanám, igyekeztem úgy fogalmazni, illetve Rita is, hogy ne legyen spoileres sem a kérdés, sem a válasz, így nyugodtan olvashatják azok is, akik esetleg erre érzékenyek.
Természetesen a könyv értékelése sem marad el. Rögtön a következő állomáson, azaz holnap az is felkerül a blogra, és már alig várom, hogy megoszthassam veletek. 


Fülszöveg
Ha igazán szereted, elengeded?
Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.
Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.
Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától.
Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.
Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét?
Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban?
És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?
Az év legizgalmasabb, Japánban játszódó YA története.
Ez a könyv különleges csemege. Japán kulturális körkép egy olyan magyar írótól, aki maga is oda járt iskolába. Mellette viszont egy csodálatos, finoman megrajzolt, visszafogott szerelmi történet, ahol minden szónak súlya van.
Tarts Midorival egy olyan világba, ahol minden döntésnek ára van!

Interjú:
Ha az ember Japánról hall, rögtön eszébe jutnak a japán popkultúra, ezzel együtt a mangák és animék világa is. Esetleg van kedvenced valamelyik műfajból?
Hűha, lehet, hogy rögtön az első kérdésnél csalódást okozok, úgyhogy most kapaszkodjon meg mindenki, de valójában nem vagyok a mangák és animék megszállottja. Olvastam Doraemont és AstroBoyt még régen, nyelvgyakorlásként, és bírom a Bleach és Death Note sorozatokat, de amúgy csak nézek kukán, ha valaki anime szereplőkről beszél. 
J-pop énekesnőből viszont két kedvencem is van, Ayumi Hamasaki és Utada Hikaru, és amióta van Netflixem, sok japán filmet, sorozatot és még valóság show-t is nézek. Ugye, az utolsó mondattal javítottam valamit a helyzetemen?

Őszintén, nekem Nagyanyó és az erdő miatt, rengetegszer a Chihiro szellemországban című film jelenetei ugrottak be. Van valami kapcsolat közöttük, vagy ez csak az én véletlenszerű asszociációm?
Nahát, nem, erre nem is gondoltam, de most, hogy mondod, mostantól lehet, hogy majd hivatkozok rá! Igaz, hogy az önállóságról és a felnőtté válásról szól mindkét történet, és az is, hogy mindkét főszereplőnek egy számukra addig ismeretlen helyzetben kell helytállni. És még azt is ide sorolhatom, hogy a szereplők nem feketék-fehérek. De azt hiszem, ezek az állítások általában igazak a YA történetekre, sőt az egész életre is, nem? 

Itthon a legnagyobb Japánnal foglalkozó esemény a MondoCon. Esetleg szoktál kijárni, vagy most a Rókatündér megjelenése miatt van esély rá, hogy ott is összefuthatunk veled?
Csupa jó ötletet adsz! Ahogy mondtam, nem igazán vagyok benne a gamer és anime világban, viszont a Cosplay jelmezeket nagyon szeretem, bármeddig elnézegetem a beöltözött embereket. Úgyhogy miért is ne? Eddig nem jártam ki, de elképzelhető, hogy a következőt megnézem! Természetesen róka jelmezben.

Imádtam, hogy egy magyar író Japánról írt, ráadásul nem is látatlanban, hisz ha jól tudom egy évet kint is töltöttél. Esetleg tervezel még más Japánban játszódó történetet? Szeretnél még ebben a témában írni, vagy úgy érzed ennyit szerettél volna kiírni az ottani élményeidből?
Azt hiszem, az az év annyira meghatározó volt számomra, hogy bizonyára akaratlanul is beleszövöm az írásaimba, akkor is, ha épp nem Japánról írok. Egyszerűen, mert nagyban befolyásolja a világlátásomat, nem csak a japán felfogás, de az is, hogy milyen hatással van az emberre, ha teljesen kiszakad a megszokott környezetéből, kerüljön bármelyik pontjára a világnak. Mindenkinek van magáról egy elképzelése, de egész meglepő önismereti felfedezéseket tehetünk, ha eltűnnek a megszokott elvárások és helyette újak vesznek körül. Ha mások a szokások, mások a korlátok és bizonyos tekintetben sokkal nagyobb a szabadság és a felelősség is, mint addig. Sokat tudnék erről mesélni, de hogy konkrétan válaszoljak a kérdésre, szívesen írnék még japán történetet a jövőben is, ha a mostaninak jó fogadtatása lesz. A kiadóm főszerkesztője is bátorított ezzel kapcsolatban, úgyhogy a válasz egy egyre hangosabb és határozottabb igen.

A történet végé fele még történik egy igen sorsfordító esemény, ami Tristant és Reit érinti, és őszintén engem rendkívül megdöbbentett. Mit gondolsz, az olvasók egyet fognak érteni Rei döntésével? Nem féltél egy ilyen "érzékenyebb" témába belekapni?
Írás közben sosem félek. De mint a többi dolog, amiben a szereplőknek döntést kell hozniuk, ez is olyan: nem gondolom, hogy van egyetlen LEHETSÉGES válasz. Különböző utak vannak, mindegyik járhat lemondásokkal és nehézségekkel, de boldog pillanatokkal és megnyugvással is. Még Midori és Rei sem értenek egyet a kérdésben, és szerintem az ilyen sorsfordító pillanatok általában olyanok az ember életében, amit a pálya széléről nézve nagyon nehéz és talán nem is szabad megítélni. Rei személyisége a könyvben szereplő választ diktálta, ugyanakkor Midori talán máshogy döntött volna. Vagy Chanel. És én egyiküket sem ítélném el. Ahogy egyszer olvastam, az ember mindig csupán egyetlen döntésnyi távolságra van egy teljesen másféle élettől. És ez igaz.

A legtöbben itthon a Liza, a rókatündér című film miatt hallottak elsőnek a rókatündérekről. Számodra jelentett ez a mű inspirációt, vagy már ezelőtt, vagy ettől függetlenül is tudtad, hogy pont a kicunékról szeretnél írni? Mi fogott meg bennük?
A Liza, a rókatündér az után került a mozikba évekkel ezelőtt, hogy a könyv ötlete megfogalmazódott bennem. Teljesen kétségbe estem, hogy az én egyedi ötletem nem is olyan egyedi és valaki beelőzött! De én akkor még a Kicune címben gondolkodtam, és mivel a két történet között nincs párhuzam, azt gondoltam, nem zavarjuk egymás köreit. Aztán újra elkezdtem aggodalmaskodni, amikor megtörtént a címváltozás a regényemnél, hogy most majd mindenki azt gondolja, hogy ez a Liza utánérzése. De az eddigi visszajelzések azt mutatják, hogy szerencsére nem mosták össze a kettőt. Most már az emberek többsége tisztában van vele, hogy a rókatündér egy mitológiai lény, sokan és sokfélék léteznek. Engem a kettősségük érintett meg elsősorban. Ez a kettősség nekem benne van a japán társadalom egészében és jellemző volt az én életemre is, amikor külföldiként éltem ott.  És azt hiszem, általában jellemző az emberekre és az elmondott történetekre is. Mert tényleg minden éremnek két oldala van.

Végezetül, mint tapasztalt aranymosás versenyző, mit tanácsolnál az éppen pályázni készülőknek?
Először is, hogy ne féljenek beletenni a szívüket a történeteikbe. Az olvasók érezni és értékelni fogják ezt, a személyesebb hangvételű írások mindig sokkal jobban megérintik a közönséget, mint az, amit ésszel terveztek az éppen aktuális divathullámnak megfelelően. És ha így tettek, akkor viszont lépjenek hátra kettőt. Mert nem tetszhet minden mindenkinek és biztosan érkezik majd negatív kritika is. És írásban sokszor nehezebb megtalálni a közös hangot, ami az egyiknek vicces, az a másiknak gúnyos, amit valaki építő jellegűnek szán, az a másiknak rosszindulatúnak hathat, különösen egy ilyen felfokozott helyzetben. Az Aranymosás egy valóban egyedülálló pályázat és a legjobb esély, hogy valakiből író legyen. Mégis, bár ez eleinte nagyon nehéz lehet, meg kell tanulni a történetet külön kezelni magunktól. És akkor, ha ezt megtettük, megláthatjuk a gyengeségeit, javíthatjuk a hibáit és tökéletesíthetjük az erősségeit. Végül is az a cél, hogy a pillanatnyi képességeinkhez mérten a lehető legjobbat és legtöbbet adjuk magunkból.

Nyereményjáték:
Hamarosan megjelenik a Rókatündér, az év legizgalmasabb, legtündéribb Japánban játszódó YA története.
A különleges könyvről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és extrákkal is találkozhatsz az állomásokon. Tarts velünk!

A könyv hősnője, Midori egy kicune, azaz rókává tud változni. Így a mostani játék is a rókákról szól. 
Minden állomáson találtok egy róka képet és leírást, a ti dolgotok, hogy kitaláljátok, melyik róka fajról van szó.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A rókák és egyben a kutyafélék családjának legkisebb termetű faja. Észak-Afrika, a Sínai-félsziget és az Arab-félsziget sivatagaiban él.
                                     

További állomások: 
11.08. - Sorok Között
11.12. - Kelly olvas
11.13. - Sorok Között
11.16. - Ambivalentina
11.18. - Ambivalentina
11.20. - Sorok Között

Ar-themes Logo

Ar-themes

Phasellus facilisis convallis metus, ut imperdiet augue auctor nec. Duis at velit id augue lobortis porta. Sed varius, enim accumsan aliquam tincidunt, tortor urna vulputate quam, eget finibus urna est in augue.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon megfogott a fülszöveg, úgyhogy gondolkodom rajta megvegyem-e, viszont én nem bírom ha egy könyv tragikusan ér véget.. Úgyhogy légyszi megírnád hogy szomorú - e a vége vagy van e benne olyan rész ahol sírni lehet? 😅

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem nem nagy spoiler, ha elárulom, hogy egy vidám és szórakoztató történetről beszélünk. Persze van drámai rész benne, de egyáltalán nem sírós és hát a vége is megmosolyogtató. c:
      Szóval én csak ajánlani tudom! ;)

      Törlés