Mi van, ha szingli vagy (bár nem reménytelenül) és gyereket szeretnél vállalni? Egyrészt egy humoros és szórakoztató regény, másrészt viszont egy picit kételkedő Nina. Őszintén, bár a regény tetszett és szívesen olvastam, mégis úgy éreztem, ez nem nekem szól, engem ez nem köt le, de miért?

Éppen ezért találtam ki, hogy a kellemeset a hasznossal összekötve fekszem rá a magyar kortársakra és ebben egyértelműen rengeteget segít a Könyvmolyképző és az általuk kiírt évenkénti pályázat, az Aranymosás, bár ez a mű éppenséggel nem így került a nyomdába, na meg az én kezembe sem. 

Egyedül nem megy?

Mit teszel, ha egy nap szembesülsz a benned ketyegő biológiai vekker sürgetésével, ám reménytelenül szingli vagy?

Léna önálló fiatal nő, családi állapota: független, és ezt nem is hajlandó feladni.

Ám vágyik arra, hogy anya legyen.

Tervéhez a véletlen egy apát is a rendelkezésére bocsát – Iványi professzort, régi, rettegett egyetemi tanárát, aki feleségével gyermektelenül él. Megállapodásuk világos: semmi gyengéd érzelem, semmi személyes. Az érintkezés egyetlen célja a kívánt terhesség.

Vajon mihez kezdenek, ha meglepő, más állapotokban találják magukat?

Mennyit ér a becsület, az adott szó? Hol ér véget az értelem, és hol kezdődik az érzelem?

A történet hihetetlenül intenzív volt, az események úgy jöttek egymás után, mintha valami eszeveszett dominójátszmának lettem volna a szemtanúja. A főszereplő leányzót, akinek számomra sokáig zavaros volt, hogy mi is az igazi neve, E/3-ból, azaz egy külső mesélő által követhetjük végig, ami nekem eleinte borzasztóan furcsa volt és igazából a könyv egészen végéig sem jöttem rá, hogy ki is ez. Néha kiszólt a történetből, néha magáról beszélt és valószínűleg én voltam a figyelmetlen, de nem esett le egyáltalán, hogy ki is lehet a mesélő.

Ez picit összezavart. 

Ugyanakkor Léna karaktere rettentően szerethető volt számomra. Határozott, néha esetlen, mégis szórakoztató és egyáltalán nem tökéletes.
Mégis a karakterfejlődést, a kibontakozást egyáltalán nem nála éreztem, hanem a férfi főszereplőn, Iványi professzoron. Őszinte leszek, számomra iszonyatosan furcsa volt egy ennyire hozzám képes idős férfit szerelmi kapcsolatban elképzelni ennyire közelről és bensőségesen, mint ahogy az a könyvben is előfordult. Ugyanakkor magát a karaktert rendkívül megszerettem és egyszerűen szórakoztató volt a főszereplők párbeszédeit olvasni, már csak azért is, mert a könyvnek egész magas a humorfaktora. 

Ami külön tetszett még, az a magyarsága a könyvnek. Hogy olvasás közben előttem voltak a helyszínek, hogy éreztem benne pestet és nem próbált a könyv szinte semmiféle amerikai álomképpel etetni. Egyszerre volt regényesen izgalmas és kissé lehetetlen, na meg magyar és reális. 

Mindezen pozitívumok ellenére, nem tudom azt mondani, hogy megelégedve tettem le a könyvet. Tetszett a történet, hogy mindig van valami, hogy a karakterek rendkívül szerethetőek, hogy viccesek a párbeszédek, de a befejezés egyáltalán nem tetszett és nem azért, mert úgy éreztem, hogy ez nem az, amit én a végére képzeltem. Pont, hogy számomra túl sok volt. A regény utolsó oldalai, az utolsó apró sztori a rengeteg történés közül szerintem egyáltalán nem kellett volna oda. 

Minden esetre, ha egy kicsit komolyabb, de szórakoztató könyvre vágysz, csak ajánlani tudom! Itt be is szerezheted a könyvet! Vannak hibái, de összességében jó kikapcsolódás volt és egy érdekes felvetést boncolgatott, bár néha picit számomra túlságosan elrugaszkodott a valóságtól.♥  Ti olvastátok már?