Anno 2015 környékén találkoztam elsőnek a slam poetry műfajával. Szerelem volt első látásra, vagyis inkább hallásra, hisz itthon leginkább slam estek formájában terjed, na meg videókon. Lényeg a lényeg, hogy sokat hozzátesz maga a felolvasó. A megjelenése, a mimikája, a hanghordozása, azaz ahogy előadja a nagy művet. Éppen ezért lepődtem, meg, amikor szembe jött velem a Hosszú az út lefelé című kötet, melynek a műfaja nem más, mint slam poetry. (Az meg vajon hogy nézhet ki, gondoltam magamban, így neki is ültem ennek a rövidke kötetnek.)

Sztori:

Ha már furcsaságokról beszélünk, így a könyv kapcsán, nem szabad elfelejteni, hogy young adoult besorolású, mégis egy igen komoly aktuális témát boncolgat, ami túlmutat az átlag és sablonos tiniproblémákon, mégis, lépten-nyomon belefutunk.
Persze, főleg Magyarországon, azok, akik a kezükbe fogják venni ezt a kötetet, valószínüleg nem igen találkoznak úgymond "élesben" vagy a "valóságban" ezzel a témával, mégis, nem szabad ekfelejtenünk, hogy jelen van, szóval nem csak jó, ha tudunk róla, hanem tudnunk is kell róla.

Őszintén maga a könyv számomra nem volt akkora élmény. De ez nem a helyes megfogalmazás. A könyv olvasása maga nem volt akkora élmény, mert ebben a kötetben nem ez a lényeg. Nem olvasás közben fog letaglózni vagy éppen fejbe vágni, nem fogod a falat kaparva várni a végét, egyszerűen csak végigolvasod, majd leteszed és a gondolatok megjelennek a fejedben. El fogsz kezdeni kattogni, rá fogsz pörögni a témára, és ez ennek a könyvnek az erőssége. Furcsa, hiányosnak érzed, sokszor nem is igazán érted, de az érzelmek és a gondolatok átjönnek.

Lényegében az egész történet csak egy liftezés, amíg Will, a főszereplő lejut a földszintre. Mikor belépett a liftbe, még egyértelmű volt számára, mi fog történni az elkövetkező egy órában, mert nem is gondolt rá, hogy kiléphetne a mókuskerékből. Abból a mókuskerékből, amit már a fülszövegben is megismerhet az olvasó, azaz a szabályok mókuskerekéből. 

Aztán jönnek az emeletek, a többi liftben utazó és szép lassan megismerjük a múltat, a miérteket és végül megszólal az a pici hang is, hogy mi lenne, ha máshogy lenne, egyáltalán lehetne-e máshogy... Végül pedig Will kilép a liftből.
Az olvasó pedig ottmarad a gondolataival.

Amiben viszont biztos vagyok, hogy akármilyen jól is lett fordítva, mégis biztos, hogy angolul ezerszer ütősebb és megragadóbb ez a történet, dehát örüljünk, hogy egyáltalán lefordították, így pedig még több emberhez juthat el Will története.

Nyereményjáték:

Hamarosan érkezik magyarul Jason Reynolds díjnyertes könyve, a Hosszú az út lefelé, ami egy szívszorító történet, verses formában elmesélve. Az extra-hosszú turnén a Blogturné Klub bloggerei mesélnek a könyvről, egy szerencsés pedig három példányt nyerhet meg a kötetből.

További állomások: