Amióta megjelent a Könyvmolyképző gondozásában A kalózkirály lánya, menthetetlenül beleszerelmesedtem a kalózos fantasykba. Érdekes, mert már hosszú ideje úgy voltam, hogy nekem a fantasy vonal már nem tud újat nyújtani, sőt ki is nőttem belőle. Mégis, amióta ez a kötet a kezeimbe került, tűkön ülve várom a folytatást, na meg a hozzá hasonló történeteket. 

Idén ősszel pedig megint csak a Könyvmolyképző jóvoltából meg is érkezett egy hasonló történet hozzánk, ami nem más, mint az Egy birodalom végzete, ahol egy szirén leányzó és egy kalóznak szegődött herceg kalandjaiban merülhetünk el. (Haha.)

Az ilyen történetekkel az a nagy baj, hogy már az elején túl jól hangzanak. Nem titok, hogy egy újabb mesefeldolgozással állunk szemben. Most Ariel, a kis hableány egy sötétebb és idősebbeknek szóló változatát ismerhettük meg. (Tekintve, hogy ez a mesefeldolgozás mennyire működött számomra a Tüskék és rózsák udvarában, biztos voltam benne, hogy ez a könyv lesz a nyaram csúcspontja.)
Nos, ez nem egészen így történt, mégis, ha megjelenne egy második rész, biztosan rohannék érte a könyvesboltba. No de nézzük, miért is gondolom én így.

Annyi szívet gyűjtöttem be eddig, ahány éves vagyok.
Vagyis a hálószobámban összesen tizenhét rejtőzik valahol a homok alatt. Olykor-olykor leások, csak hogy lássam, mind megvannak-e még. Lenn a mélyben, vérben ázva. Megszámlálom őket, és megnyugszom, hogy nem lopták el egyiket sem éjszaka. Azon se lepődnék meg, ha így történne. A szíveknek hatalma van, a magamfajták pedig egy dologra vágynak még az óceánnál is jobban: hatalomra.
Lira hercegnő egy királyi családból származó szirén, azok közt is a legveszélyesebb. A víz alatti világban nagy tiszteletnek örvend. Már csak egy szív hiányzik a gyűjteményéből – ám azt elhibázza. Anyja, a Tenger Királynője büntetésből átváltoztatja, mégpedig egy olyan lénnyé, amitől a legjobb undorodik: emberré. Elveszi tőle a bűvös szirénének képességét is, és megparancsolja, hogy a téli napfordulóig vigye el neki Elian herceg szívét, különben ember marad örökre.
Hiába ő a leghatalmasabb emberi királyság trónörököse, Elian herceg csak az óceánon érzi magát igazán otthon. A szirénvadászat pedig a hivatása. Amikor kiment egy lányt az óceán habjaiból, hamar rájön, hogy ő bizony más, mint aminek először hitte. Az idegen megígéri neki, hogy a segítségére lesz, és együtt fogják megtalálni a módját, hogyan pusztítsák el a sziréneket. De vajon megbízhat a lányban? És vajon hány alkuba kell belemennie Elian hercegnek, mire megszabadítja az embereket a legnagyobb ellenségtől?
Kirobbanóan sikeres nemzetközi bestseller, ami Sarah J. Maas és Marissa Meyer sorozataihoz hasonlóan vagány, izgalmas és szemtelen módon dolgoz fel egy klasszikus mesét.

A történet, mint ahogy az a legtöbb ifjúsági kötetben szokott lenni, két főszereplővel operál, fejezetenként általában váltva mesélik el a történteket és bármilyen meglepő, egy leányzóról, na megy egy fiúról van szó.

Lira, a hidegvérű gyilkos szirén, akinek már gyerekkora óta mást sem tanítottak, csak a nyers erőszak és brutalitás fontosságát, az érzelemmentes hozzáállást bármihez és a hűség fontosságát, amivel csakis a Tenger Úrnőjének tartozik, aki történetesen a saját anyja. 

Illetve megismerhetjük még Eliant, a bájos trónörökösét a 100 királyság egyikének, aki inkább kalóznak állt és szedett-vedett legénységével nem másra, mint szirénekre vadászik. 

A két főszereplőnk egyértelműen ellenségek a legelején, de a történet során, ahogy annak lennie kell, közelebb kerülnek egymáshoz.
Mindketten uralkodói családból származnak, így az általános felsőbbrendűségi érzet nagyon szórakoztató párbeszédeket tudott eredményezni, bár őszintén, a könyv közepe fele már kicsit úgy voltam, hogy talán itt pont az lesz a fricska, hogy nem fog történni semmi, de semmi a két főszereplő között romantikus módon...

Jellemükre mindketten makacsok, eltökéltek és naivak voltak, ami számomra egészen szerethetővé tette őket, főleg, hogy Lira megtestesült antihős volt, akit pont emiatt egészen nehezen lehetett megszeretni, vagy legalábbis az ember valahogy máshogy szerette meg, mint ahogy általában a könyves karaktereket szokta. 

Elian viszont a tipikus világmegmentő herceget testesítette meg, aki imád kalandozni és az egész világa számára el akarja hozni a békét és a boldog életet. Őszintén, ő a teljes történet során nem sokat változott.
Míg Lira belső gondolatait sokszor végigkövethettük, addig Eliannál mindig csak történtek a dolgok és csak néha mélázott el azon, hogy vajon mit is titkol el Lira előle. Eközben persze Lira szépen lassan eljutott arra a pontra, hogy végiggondolja, nagyjából miért is csatároznak ők egymás ellen, azaz a víz és a szárazföld népe, és vajon élhetnének-e inkább békességben egymás mellett, ahelyett, hogy jól kiirtják a másik fajt. 

A többi szereplő többnyire csak mint akadály vagy szórakoztatási elem került bele a történetbe. Ilyen volt a Tenger Úrnője, aki egyértelműen a disney meséből is ismert polipnőt volt hivatott megtestesíteni. (Sajnos nem láttam még soha az Arielt, így azt hiszem sok mindent másképp értékeltem a könyvben, de Ursula karaktere még így is feltűnő volt. Egyébként, ha visszafele olvassuk az Arielt, megkapjuk a mi főszereplőnk nevét.) 

Illetve Elian legénységének főbb tagjait ismerhettük meg, akiket én őszintén, valahogy inkább díszletként és hangulatteremtésként értelmeztem, mintsem hús-vér karakterekként.

A szereplők részletezése után egészen gyászosnak tűnhet a véleményem, hisz sajnos, a karakterek nem túl mélyek és kidolgozottak. Most jöhetne az a rész, hogy de ezzel ellentétben a történet viszont nagyon is az, na meg ha már fantasy, akkor a világépítés is biztos csodás. Nos, ez sincs így. Viszont, ami fontos talán, hogy ez egy mese. Ez egy fanyar és sötét (dark) mese, amihez így is kell hozzáállni. És ha az ember így nézi, akkor a gyengeségei mind elnézhetőek, hisz a többnyire tipikus fordulatok és klisés karakterek sorakoznak föl a történet során, ugyanakkor az egész magával ragad, az enyhe változtatások és fricskák pedig továbbra is érdekessé és letehetetlenné teszik a könyvet. 

Mert hiába tűnik fel egy-két hiba az olvasás során, mégis alig pár nap alatt az ember végig is futja a sorokat, mert annyira letehetetlen és magával ragadó. Igen, a fordulatok klisések és meseszerűen biztos, hogy a jó győz. Igen, az akciójelenetek emiatt nem annyira drámaiak és úgyis tujuk mi lesz a vége. Viszont, ha tudjuk, hogy mesét olvasunk, és ezt pedig azért tesszük, mert szeretjük a meséket, akkor ez a könyv egy nagyon is jó választás, mert amíg olvasod, elmerülhetsz a száz királyság világában, és kalandozhatsz Eliannal és Liraval  a Szaád fedélzetén. 

Nem, nem egy kiemelkedő ifjúsági regény, viszont egy fricskás mesének nagyon is jó. Ha pedig valaki szereti az ilyet, nagyon is élvezni fogja.

A Könyvmolyképző kiadónál hamarosan megjelenik Alexandra Christo debütáló regénye, ami külföldön bestseller. A történet főszereplője Lira egy királyi családból származó szirén, akit azzal büntetnek, hogy emberré varázsolják, és elveszti szirén képességeit. Lirát egy herceg menti meg, akinek a  szirénvadászat a hivatása. Kövessétek blogturnénkat, hogy megtudjátok, mit szólnak bloggereink ehhez a nem mindennapi pároshoz! A turné végén három szerencsés olvasónk a kiadó jóvoltából megnyerheti a To Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete című YA fantasyt!
Történetünk főszereplője, Lira hercegnő gyűjteménye egészen különleges, ugyanis szirénünk hercegi szíveket gyűjt, ezért mi is minden bejegyzésünkben elrejtünk néhány szívet! A feladatotok annyi, hogy megtaláljátok őket, és beírjátok a rafflecopterbe, hogy az adott napi bejegyzésben mennyit találtatok. Vadászatra fel!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)