Paddington || medvés húsvét

Nos hát srácok, üdv újra itt, sajnos kedd óta nem tudtam nagyon gép elé ülni és tudjátok mit, nem is bánom. Csodásan kezdődött a tavaszi sz...

Nos hát srácok, üdv újra itt, sajnos kedd óta nem tudtam nagyon gép elé ülni és tudjátok mit, nem is bánom. Csodásan kezdődött a tavaszi szünetem! 
Lent voltam Nyíregyházán a rokonoknál, életemben először vonatoztam egyedül, simagattam kis nyuszit és kisbárányt, no meg rendkívül jól éreztem magam. Persze, bűntudatom van, hogy egy posztot se időzítettem be nektek. No mindegy, a lényeg, hogy mostmár itt vagyok és boldogítalak benneteket. 


Most viszont a tényleges témára áttérve, beszéljünk egy kicsit a gyerekkori kedvenceinkről. Biztos volt nektek is egy olyan könyv, amit a mai napig szívesen elővesztek, beleolvastok és egyszerűen csak jókedvre derít. Nos, ilyenek voltak nekem a Paddington regények, amelyekből nemrég egy film is készült. 
Sajnos, miután gyerekfilmnek volt meghirdetve, nem igazán adták délután 1-2 óránál tovább... Én pedig sose végeztem ilyen korán, szóval moziban sajnos nem tudtam megnézni. Viszont tegnap végre lehetőségem volt ezt a kemény másfél órát végigizgulni.
Az alaptörténet, hogy egy medve, a továbbiakban Paddington, a legsötétebb Peruból Londonba kerül, ott összetalálkozik egy családdal, a továbbiakban Brownék, akik elviszik magukhoz, de nem akarják befogadni. 
Egyszerű, de aranyos családi film, nem hinném, hogy megnézem még egyszer, mert sajnos a poénok mind le lettek szinte lőve az előzetesekben. Ettől függetlenül, nekem egy apró nosztalgiázásra (igen, 16 évemmel ilyet is tudok) és kikapcsolódásra jó volt. 

Személy szerint azt ajánlanám, hogy ne menjen el senki Paddington előtt, mert ha nem is a filmet, de a könyveket róla mindenképp tudom ajánlani, mivel azokat nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is tudják igazán élvezni.
Hisz ez a bocs egyszerűen lehetetlenül béna, így az egész élete a Brown családdal lehetetlenül komikus.
Szóval elsőnek is kedv csinálónak nézzétek meg ezt az előzetest mindenképp!
Ugye nem csak én kaptam nevetőgörcsöt? :c
Ezután pedig mindenki szépen rohanjon el a könyvesboltba, a filmet lehet hagyni a francba. Számomra kissé Micimackó jellegű ez az egész, olyan karakteres figura Paddington és Micimackóval egyetemben mindketten egy életérzést jelölnek. De ez messze nem pontos megfogalmazás, talán mindketten ikonok? Tudjátok, olyanok akiknek megvannak a maguk remek szokásaik, a méz, a marmeládé mánia és egyszerűen medvék. Nos igen, szóval a medvék eszméletlenül szerethetőek számomra, szóval azt hiszem lassan be is fogom, mielőtt még orbitális hülyeséget mondok. 

Ti láttátok a filmet? Ismeritek Paddingtont? Nektek mi volt gyermekkorotok kedvenc könyve, amit mai napig szívesen elővesztek? 

You Might Also Like

0 komment