kavemelletti
.kit takar a képernyő? || barátok a netről
15:56
*5000 összmegtekintés ^-^ köszönöm !!*
Azt hiszem nem csak én vagyok olyan szerencsés, hogy hosszas vagy rövides internetes pályafutása során ne botlott volna bele egy hihetetlen jó barátba, akivel bár sose találkozott, mégis úgy tud gondolni rá, hogy ő az a barát akivel tényleg lehet beszélgetni és tényleg megért vagy kioktat vagy csak hülyül. 
A szülők többnyire félve intenek az ilyenfajta ismerkedésektől, hisz fogalmunk sincs ki ül a másik monitor előtt, vajon kivel is osztjuk meg a mindennapos gondjainkat és gondolatainkat. Ezzel szemben, bár én is megkaptam kicsiként ezeket a papolásokat, már 4-5 éve elmondhatom, hogy igen, vannak barátaim akikkel még sose találkoztam és a netről ismerem őket.
Nem mondom, hogy ez az egész teljesen veszélytelen, hisz én is kifogtam már olyan arcokat, akik nem éppen voltak teljesen tiszták és okésak. Viszont lett talán egy nagyon nagyon jó barátnőm, akivel már találkoztam is tavaly nyáron. 2014 egyik legjobb történése volt. Uke-chanomról annyit lehet tudni, hogy folyamatosan váltogatja a neveit és kb. két éve a blogjainkon keresztül ismertük meg egymást. Sok közös volt bennünk, így mindig akadt téma és amikor kint voltunk Londonban, végre találkozni is tudtunk. (Mert ez a lókötő Pudingszörnyem unta a magyar levegőt és most kint él.)
Milyen találkozni valakivel elsőre? Hát egyértelműen izgalmas és stresszes. Mármint izgulsz, hogy felismered e, hogy valóban olyan aranyos, kedves, jó arc, mint chaten keresztül. De nem volt semmi gond, sőt még jobban megszerettem, mint addig.
Szóval ezzel a poszttal csak annyit szeretnék elmondani, hogy persze ez az egész tele van veszélyekkel, de mégiscsak, minden mögött ott egy ember és ha csak arra gondolunk, hogy ha mi aggódunk, akkor mások nem? Én itt nem a társkeresőkről beszélek, sokkal inkább a blogos és gportalos közösségekről, a egy-egy oldalon fellelhető chatszobákról, melyek az oldal témájára szakosodnak.
Tehát, az én meglátásom, hogy nincs ebben semmi rossz, mert az ember csodás társakra lelhet, akiket amúgy meg se ismerne, csak tudni kell, hogy hol keresse az ember.:)
Tehát, az én meglátásom, hogy nincs ebben semmi rossz, mert az ember csodás társakra lelhet, akiket amúgy meg se ismerne, csak tudni kell, hogy hol keresse az ember.:)
- és íme itt vagyunk mi, egy londoni manga bolt előtt \^3^/ -
2 komment
Nekem is sok barátom és ismerősöm lett a neten keresztül.
VálaszTörlésVannak veszélyei, persze, ahogy egy szórakozóhelynek vagy egy buszmegállóban ácsorgásnak is vannak: hogy ha az ember bizonytalan és sérülékeny, akkor könnyebben lecsap rá az, aki kifejezetten erre vadászik. De sem ezt, sem azt, hogy valakit félreismerünk és csalódunk benne, nem lehet jobban kivédeni "3D-ben", ahogy mondani szoktam, mint virtuálisan.
Én azért is támogatom az internetes barátságokat, mert amíg a "3D-s világ" jórészt az extrovertált személyiségekre van berendezkedve, egy introvertált személyiség, mint amilyen én is vagyok, akinek néha az is kihívást jelent, hogy kimozduljon a biztonságos, otthonos kis kuckójából, nemhogy még nyüzsögjön is, sokkal jobban meg tudja magát mutatni egy ilyen közegben, sokkal inkább önmaga tud lenni.
(És aww, nagyon tetszik ez a rajz, annyira sokatmondó! ^^)
Igen, teljesen igazad van, bár én hozzátenném, hogy míg "3D-ben" döntőileg az játszik főleg, hogy első benyomásra milyen, ezt pedig csak a kinézetéből tudjuk leszűrni.
TörlésViszont a netes világban, pedig a szavai alapján ítélünk és azt hiszem valahol ez sokkal "tisztább" és emberibb.:)
Egyébként a rajz engem is nagyon megfogott és azt hiszem tényleg a netes barátságot ábrázolja, úgy Isten igazából. ^^