kavemelletti
Storytime-Personal
.tűfóbia || 2015 tényleg ilyen leszel?
13:03
Ismét itt vagyok és ismét egocentrikusságomból kifolyólag elregélem a kedves olvasóknak, hogy milyen furcsaságaim vannak még. Szóval igen, tűfóbiás vagyok. Alapvetően az emberek csak legyintenek az ilyenekre, hisz minden fejben dől el, de ha egyszer benne vagy, nem tudod ezt mondani. Ezt nem szándékosan csinálod és azt kívánod, hogy bár ne reszketnél ettől az egésztől, de nem megy.
Van különbség tű és tű között, tehát míg varrni teljes lelki nyugalommal tudok, addig ha egy injekciós tűt meglátok jobb esetben csak hányinger és remegés fog el, rosszabban pedig el is ájulok. De sírni így is, úgy is elkezdek.
Így volt ez múlt csütörtökön is, amikor kénytelen voltam vérvételre menni. Amennyire csak tudom kerülöm az ilyen helyzeteket, de sajnos, hogy rájöjjenek mi van velem (a hasfájásom egy másik sztori) muszáj volt vért venniük.
Mikor megtudtuk, hogy muszáj lesz, én már elbőgtem magam (szégyen vagy nem szégyen), de a gondolattól is irtózom. Mielőtt elkezdtem volna írni ezt a bejegyzést, gondoltam utána olvasok a dolognak, hisz még konkrét "szakvéleményt" sose hallottam erről. Nos én megpróbáltam, de mikor az érzéstelenítésig eljutott az író, én már ott kész voltam. Nem megy.
Le akarom győzni és le akartam győzni és mint láthatjátok, túléltem, hisz most ezeket a sorokat pötyögöm. Ez biztos vicces, de nekem egy tényleg nagy dolog, hogy nem hisztiztem be, hogy nem ájultam el, hogy nem bőgtem úgy Isten igazából és igen ezért durvább a tűfóbia talán, mint a többi, hisz; ”Ritkán tapasztani, hogy valaki elájul a magasban vagy egy pók látványától. Ezért más a tűfóbia.”- Martin Anthony.
Javasolnak az emberek kezeléseket meg mindent, de szerintem nem segítenek semmit. Elég, ha az ember megpróbálja a legalapabbat. Nem gondol rá és eltereli a figyelmét, illetve meg akarja csinálni. Nem kell feltétlenül megbarátkozni a tűvel, nem is kell látni, csak kibírni és nem gondolni rá. :)
Igazából most sokat gondolkodtam, hogy mégis milyen képpel tudnám illusztrálni és feldobni a bejegyzést, de nem merek rákeresni a tű szóra képekben. Látni se bírom, így talán ez lesz az első bejegyzés, amihez nem tartozik kép.
De azért végezetül megkérdezem, nektek van esetleg tűfóbiátok? Vagy bármilyen más fóbiátok? Esetleg ismertek olyat akinek pont ilyenje van? :)
4 komment
Ugyan ez a bajom nekem is, hozzá lehet csapni a vért is. Émelygek, hányingerem van, és én is ájuldozok. :(
VálaszTörlésEnnek nem tudom mi a gyógymódja, de kéne valami rá, nekem ez nem hogy jaulna, de egyre rosszabb lesz :(
Szerintem valahol tényleg fejben dől el ez az egész.:) Ha tényleg igazán ki akarod bírni, ki fogod.
TörlésEgyébként örülök is, meg nem is, hogy sorstársam vagy...de szóval, tényleg nehéz erre mit mondani, hogy mit csinálj ellene, mert ezek a ne gondolj rá, meg egyéb badarságok nem segítenek. :c
Szia.
VálaszTörlésMintha engem írtál volna le. :D Ugyanez a problémám, sőt én olyannyira félek, hogy 23 évesen még soha nem vettek tőlem vért, szerencsére eddig nem kellett elmennem... remélem ez így is marad egy darabig... a tűtől még általános iskolás koromban kezdtem el rettegni, oltásokkor. És ami a legjobban meglep az az, hogy akkor soha nem bőgtem, oké féltem és remegtem mint mindenki más, de nem is a tű okozta fájdalom okozta nálam ezt a fóbiát, hanem az ahogy mások BŐGTEK!! :D És azóta úgy gondolom a tű rossz, fáj és csak azért van, hogy megkeserítse az életem, szóval ha egy mód van rá, soha nem megyek vérvételre. Pedig tudom, hogy egyszer muszáj lesz.
ui: egy kicsit örülök, hogy nem csak én vagyok ilyen nyuszi. :)
xx, Szilvi
Szia, hát én se vagyok másképp és tényleg örülök, hogy vannak sorstársaim, legalább nem vagyok egyedül. :D Mondjuk, bár azért hasonlítanánk, mert nem félünk a tűtől!
TörlésÉn nekem talán kiskoromban kezdődött amikor agyrázkódással kerültem kórházba és az infúziót belém nyomta a nővérke. Még mindig emlékszek rá, ugyanakkor nem bírok visszaemlékezni igazán rá, mert hányinger és szorongás fog el.:s
Engedd meg, hogy irigykedjek, hogy még sose vettek tőled vért! :D Nekem kb félévente... Mindig összehozok valamit. :s