Stahl Judit édességekkel teli könyvei voltak a kedvenceim gyerekkoromban. Remek időtöltés volt nézegetni, majd pedig rávenni anyát, hogy csinálja is meg valamelyiket, na meg lehetőleg vonjon be ebbe a procedúrába minket is. 

Úgy látszik, ezeknek a napközis foglalkozásoknak meg is lett a hatása, hisz most itt ülök és a második saját Stahl kötetemről pötyögöm a soraimat, a konyhában pedig csoki illat terjeng, hisz úgy az igazi egy receptkönyv értékelése, ha ki is próbáljuk. Egy igazi klasszikusra, az amerikai csokis sütire esett a választásom, de erről később, nézzük először magát a könyvet. 

Fülszöveg:

Szereted a gyors csokis-mogyorós kekszet? Akkor próbáld ki azt is, amikor egy-két plusz hozzávalóval sütés nélküli, villámtempós banánlepény lesz belőle! Megkóstolnád a fekete-erdei palacsintát? Akkor biztos érdekel, hogyan készül az alkotóelemeiből a fekete-erdei császármorzsa. Vagy kipróbálnád, miként változik át a kávés krémmel töltött marcipános fatörzs fenséges párizsi rakott piskótává? Itt az alkalom!

Stahl Judit új szakácskönyvsorozatának különlegessége, hogy alapul veszi a Stahl magazin legnépszerűbb receptjeit, és mindegyikhez kínál egy-egy vadonatúj, szellemes variációt. Nem más ez, mint ötletadó gasztronómiai barangolás, gondolatébresztő főzőiskola – telis tele sokszoros tesztelt, garantáltan működő receptekkel.

Az is szeretni fogja, aki már ismeri, és az is, aki most találkozik először Stahl Judit konyhájával.

A könyvről:

Mikor megérkezett a két kötet, a Csokis csábítások, illetve a már kivesézett Ázsiai kalandok, (részletes értékelés róla, itt!) volt bennem egy minimális félelem, hogy mennyire is lesznek ezek a kötetek mentes-barátok, azaz én, aki nem fogyaszthat tejtermékeket és tojást, mit is tud majd kezdeni a receptekkel, mennyire lesznek könnyen átalakíthatóak. 

Hisz szinte minden meg lehet oldani, csak az a kérdés, hogy hogyan és ez a metódus mennyire bonyolult vagy körülményes. Alapvetően így szoktam hozzáállni az étkezésemet illető problémákhoz, így hatalmas pozitív csalódás volt, amikor az Ázsiai kalandok köszöntőjében rögtön az első sorokban ott állt feketén-fehéren, hogy figyeltek a különböző diétákkal megáldott drága olvasókra. 

Ez után persze szomorúan konstatáltam, hogy a Csokis csábításokban ez nincs így, bár igaz, főleg az édességek terén egy sokkal speciálisabb hozzávalólistát szokott igényelni egy-egy finomság. Ugyanakkor az egyik legnehezebben helyettesíthető elem, a tojás, szinte mindegyik receptben benne volt, a 100-ból, ami egyértelműen nem túl jó arány, de nyilván nem az én "fajtám" itt a célközönség. 

Az átlagos és normál magyar háztartásokban, azt hiszem, szinte minden egyes felsorolt hozzávaló megtalálható, így tényleg jól használható, nem kell rákészülni különösebben, így a "gyorsan valami finomat" elv nagyon jól működik. (Haha.) 

Milyen lenne egy olyan világ, ha nem lennének felnőttek? Vagyis vannak, de sokkal inkább hasonlítanak oszló és bűzlő zombikra, bár nem azok, akiknek egyetlen gondolat jár a fejükben, vagy inkább egyetlen ösztön vezérli őket: enni, enni és enni. Lehetőleg húst, élőt, vagyis a gyerekeket.

Valahol egészen kínos, hogy az év első bejegyzése ennyire megkésett, mindjárt vége is van a januárnak, de, hogy nehogy nyomtalanul elteljen, hoztam egy igazán új bejegyzést, amiben egy receptkönyvet szeretnék bemutatni, na meg úgymond értékelni is.

Őszintén szólva, régóta nem vettünk itthon receptkönyvet, egyrészt az internet adta alternatív lehetőségek miatt, másrészt viszont az egész családot lefedő ételintolerancia miatt, ami erősen megnehezítette a sütést-főzést, így bőven elég nagy kihívás volt a régi kedvenceket megrefomálni és újból számunkra is fogyaszthatóvá tenni.

Mégis, Stahl Judit neve rögtön megfogott, hisz neki köszönhetem gyermekkorom legnagyobb élményét és legfinomabb kekszét, a nálunk csak "lapítós sütiként" emlegetett csokis csodát, amivel anyu kellemesen el tudott foglalni minket, hisz melyik gyerek ne imádna "gyurmázni" azaz kis gömböket gyártani, amikre utána rácsaphat.

Lényeg a lényeg, Stahl Judit receptjeiben kifejezetten bízok, így nem is volt kérdés, hogy a kedvenc ízeimmel operáló receptkönyvét igazán a kezembe venném. Ázsiai ízek? A fél életem Ázsia körül forog. Még szép, hogy jöhet!

Fülszöveg:

Imádod a tavaszi tekercset? Bejön neked a pad thai? Lenne kedved egy mogyorómártásos, indonéz csirkenyárshoz? Odavagy az ízes currykért? Mindnek megtalálod itt a jól bevált receptjét, de nem csak ennyi ez a könyv! Mert azt is megtanulhatod belőle, hogy egy-két hozzávaló megváltoztatásával, mégis ugyanazzal a módszerrel miként készíthetsz el teljesen más ázsiai ételeket. Kapd elő a wokot és a bambuszpárolót, aztán kalandra fel! 

Stahl Judit új szakácskönyvsorozatának különlegessége, hogy alapul veszi a Stahl magazin legnépszerűbb receptjeit, és mindegyikhez kínál egy-egy vadonatúj, szellemes variációt. Nem más ez, mint ötletadó gasztronómiai barangolás, gondolatébresztő főzőiskola – telis tele sokszoros tesztelt, garantáltan működő receptekkel.

Az is szeretni fogja, aki már ismeri, és az is, aki most találkozik először Stahl Judit konyhájával.

A könyvről: 

A könyv 100 receptet tartalmaz, ami egyfajta gyűjtés a Stahl magazinban megjelent eddigi receptek közül. Rögtön a köszöntőnél megakadt a szemem pár igazán tetszetős mondaton. Bár alapvetően az ázsiai konyha egyik hatalmas plusz pontja a hozzám hasonlók számára, hogy ritkán használnak tojást és tejtermékeket, mégis jó érzés volt, hogy a különböző diétákkal együtt élőkre, illetve a mindenmentes felé tendáló étkezéseket preferáló emberekre is gondoltak.

Rettentően jó érzés, hogy ez egyre jobban elterjed és a legnagyobb természetességgel tüntetik fel a receptek leírásában, de éttermek étlapjain is, vagy legalábbis a lehetőséget, hogy ilyen módon is el tudják készíteni.

A könyvet tovább lapozva feltűnik egy különös felosztás a receptek között: szó sincs itt a klasszikus magyaros előételek, levesek, főételek, stb csoportosításról, sokkal speciálisabb csoportokra lettek felbontva a receptek, ami persze érthető, hisz ahány kultúra, annyi szokás, viszont mindben közös, hogy merőben eltérnek a magyar standard-től.

Ha már itt tartunk, ismét nagy pozitívumként említeném, hogy igazán színes a felhozatal, nem csak a szokásos kínai vagy indiai ízvilágot hozza közelebb hozzánk a kötet, hanem több vietnámi, Srí Lanka-i, thaiföldi és japán recepttel is megismertet, igaz sok az tovább gondolt, nem autentikus fogás.

Mégis, a választék szuper és bőven van benne a "vén rókáknak" is új felfedezni való.

Recept próba:

A puding próbája az evés, szokták mondani az angolok, így mi is, a BTK tagjai úgy gondoltuk úgy lenne ez a turné az igazi, ha elkészítenénk egy-egy receptet a kötetből, így egy amolyan gyakorlati benyomást is szerezhetünk, ami lássuk be, elég fontos.

Pont pár hete találtam rá egy apró street food üzletre, ahol bao-kat lehet kapni és annyira sikerült rákattannom, hogy mikor megláttam a receptkönyvben a receptjét, rögtön tudtam, hogy akármilyen körülményes és nehéz lesz, de nekem muszáj megpróbálnom megcsinálni itthon. (A könyvben char siau bao-ként találjátok meg)

Az első probléma rögtön a hozzávalók beszerzése volt. Sokszor csinálunk itthon ázsiai ételeket, így azt hittem nem lesz baj, de őszintén, még sose hallottam a hoisin szószról, a kínai ötfűszerért is mennem kellet egy kört, na meg a gőzölőért. Szerencsére Budapesten élek, így itt nem különösen nagy probléma beszerezni ezeket a termékeket, ha az ember jó helyen keresi őket... Mégis, nem tudom az ország többi pontjában, akár még a nagyobb városokban, mennyire gyakoriak az ilyen speciális termékeket kínáló boltok.

Ugyanakkor talán az online webshopok orvosolni tudják ezt a problémát. (Én az Ázsiában szereztem be végül a dolgokat, ezt a boltot Zsuzsa is említette, illetve bővebben már írtam róla itt.)

A recept leírása nem volt teljesen tiszta számomra, de lehet csak túlságosan amatőr vagyok a konyhában. Például az egy-egy teáskanál cukor és fűszer pontot végig nem olvasva, sikerült dupla annyi fűszert beletennem, mert csak a mennyiség részére figyeltem... Hülyebiztosabb lenne, ha minden egyes hozzávaló külön pontban lenne.

Nekem hiányzott még egy kicsit részletesebb leírás a bao-k megformázásáról, hisz nem olyan egyszerű a klasszikus kinézetét elérni, ami a könyvbe is belekerült, illetve a kész állapotában kicsit elszomorított, hogy az enyém olyan sárgás és sápadt lett, míg a könyvben szép fehér a képen... Bár utánanéztem és elméletileg sokat számít a liszt fajtája, van egy speciálisan ezekre a gombócokra kitalált liszt... Esetleg jó lett volna ezt is megemlíteni vagy egy-két tálalási javaslatot még odabiggyeszteni a recept végére.

A recept maga viszont szuper. Az egész családnak kifejezetten ízlett és főleg a töltelék, ami lássuk be a nagyobb rizikófaktort hordta magán, mint az egyszerűbb tésztás bunda. 

Összességében egy nagyon színes, mentes-konyhát gyakorlók számára is használható receptkönyvről beszélünk. Az ázsiai ízek nem mindig autentikusak benne, és ez igazából egyfajta pozitívum, így sokkal kevesebb speciális hozzávaló szükségeltetik, illetve így biztos, hogy nem a kukában fogja végezni az ebédre szánt wok vagy lepény. 

Nyereményjáték

Stahl Judit nevét valószínűleg mindenki ismeri, és nincs olyan ember az országban, aki ne látta volna már őt főzni a tévében. Most megjelent Ázsiai kalandok című receptkönyve, amely a keleti gasztronómiába vezeti be az érdeklődőket. Ezúttal négy bloggerünk írja meg a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.

A receptkönyv ázsiai ételeket tartalmaz, így kalandozzunk egy kicsit mi is Ázsiában. A játék során egy-egy ázsiai ország zászlaját találjátok mindegyik blogger oldalán, azt kell majd beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy melyik országhoz tartozik az adott zászló.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, különben automatikusan újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Azt hiszem általános tény, hogy szeretjük a hangulatos kávézókat. Megvan a maguk misztikuma és őszintén, én mindig is vágytam egy bizonyos törzshelyre, bár sajnos még mindig nem találtam rá. Mégis, biztos vagyok benne, hogy a könyv helyszíneként szolgáló Funiculi funicula kávézó lenne az abszolút tökéletes választás, már, ha lenne olyan szerencsénk, hogy létezne.

Hisz ki ne szeretne egy olyan kávézóban üldögélni, ahol kávézással időutazni lehet?

Fülszöveg:

Különös városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.

1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban. 

2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg. 

3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket. 

4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket. 

5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.

Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is betérnél? Sokan megtették, közülük most négy ismeretlen szívmelengető történetét ismerheted meg. 

Karakterek:

Bár a történet négy nagyobb egységre van felosztva, amik önmagukban is megállnak egy-egy teljes egészként, mégis a szereplők változatlanok. 

Természetesen megismerkedünk a kávézót működtető házaspárral, egy közeli bárt vezető hölggyel, egy ápolónővel és férjével, illetve további szereplők is megjelennek, de egyszerűen lehetetlen erről úgy beszélni, hogy az ember nem spoilerezze el az egész történetet.

Mert őszintén, ezt a kötetet úgy kell olvasni, hogy csak és tényleg csak a fülszöveget olvastuk. (Itt muszáj megjegyeznem, hogy kivételesen egy remek fülszövegről van szó. Sejtelmes, de nem hatásvadász és tényleg a lényegre mutat rá, miközben nem lövi le az egész történetet. 

A nevek, japán mivoltuk miatt sokaknak eleinte zavarosak lehetnek, de igazából olyan kevés szereplővel dolgozik a teljes történet, hogy hamar belejön az emberfia (vagy éppen lánya), ki kicsoda és kinek a kicsodája. 

Sztori:

Négy különböző történet, négy különböző indok az időutazásra, mely során a jelen és a jövő nem változik. Mégis miért éri ez meg bárkinek is?
Elsőnek is, nagyon érdekes volt az időutazási szabályok által behatárolt lehetőség, illetve az a gondolat, hogy mikor éri meg ez így mégis az embereknek. Milyen helyzetekben, milyen érzelmek miatt, milyen okokból és milyen célokból. 

Ilyen lehet egy egyszerű szakítás, haláleset, betegség vagy bármelyik nehezebb időszak, mégse egyértelmű, miért is érné meg az időutazás, ha semmit, de semmit nem változtat meg az égvilágon.
Egyszerűen úgy érzem, ennek a könyvnek az esetében nem tudok száraz módon szereplőleírásokat készíteni és történetet kielemezni. Igen, voltak részek, amikre számítani lehetett, igen, volt, ahol picit untam magam, de mégis ez egy olyan kötet, amit az embereknek el kéne olvasnia, mert mondanivalója van, az életről szól és egy olyan szögből mutatja be az időutazást, aminek köze sincs a különböző sci-fi és fantasy művekhez, sokkal inkább az emberi lélektant veszi elő és egyfajta útmutatást is próbál nyújtani. Így pedig, nem szabad siettetni az olvasást. 

Ez pedig, mint tudjuk a blogturnés könyveknél igen nehéz.... Mégis, mint ajánló, az egyik legjobb választásnak nevezném ezt a rövidke kötetet, amit az ünnepek alatt az ember olvashat. 

Amitől eleinte féltem, az az idő kezelése, hisz igen komoly logikai bukfenceket lehet vetni ezen elem behozásával a történetbe...Viszont azt hiszem, remekül meg lett oldva és annyira nem ezen van a hangsúly, hogy ha van is benne pár furcsább és nem teljesen logikus vagy éppenséggel ellentétes állítás, ez egyáltalán nem zavaró és fel sem tűnik. 

Összességében csak ajánlani tudom. Mindenkinek. Rég olvastam ilyen könyvet, amit ennyire szívesen kölcsönadnék szinte bárkinek. Bár tény, kell egy bizonyos érettség a történet értékeléséhez. Azt hiszem 4-5 éve még bőven nem értettem volna úgy az egészet, ahogy most.... Bár ez egy egészen más és érdekes téma, hogy az idő múlásával mit tud mondani nekünk ugyanaz a mű.
Lényeg, a lényeg: Olvassátok és szeressétek, mert ez a könyv igazán, de igazán megérdemli.

Kiadó: Kossuth Kiadó

Oldalszám: 256

Fordító: Béresi Csilla

ISBN: 9789630993791

Megrendelem!

Nyereményjáték:

A Kossuth Kiadó jóvoltából a Blogturné Klub hat bloggere kávézik együtt a japán Kavagucsi Tosikadzu könyvének szereplőivel, akiknek egy apró, de annál különlegesebb kávézó körül forog az életük. Nem akármilyen kávét szolgálnak ám itt fel! Ha betartod és elfogadod a szabályokat, akkor visszatérhetsz a múlt egy vágyott pontjára, pont úgy, ahogy a történetben többen is megteszik. Ha szeretnétek ti is a részesei lenni ennek a furcsa időutazásnak, akkor tartsatok velünk és játsszatok a könyvért! 

idő-eltolódási rendellenesség, szerelmi történet, biztos állás, meztelenül

További állomások: 

12. 10. - A Szofisztikált Macska

12. 12. - Deszy könyvajánlója

12. 14. - Hagyjatok! Olvasok!

12. 16. - Nem félünk a könyvektől

12. 18. - Könyv és más

12. 20. - Ambivalentina

Rettentően vártam ezt a könyvet. Egyszerűen minden egyes apró információ róla arról győzködött, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Mangás-animés stílus, magyar kortárs szerző, szuper illusztrációk, és említettem már a távol-keleti vonatkozást?

Úgy látszik idén igazán futnak az ilyen történetek, dehát ennek én személy szerint csak örülni tudok. Szóval nézzük is, milyen volt az Eastern, Martin Kay első kötete.

Fülszöveg:

A Titánokkal vívott háborúban porrá lett földön Yuko hírhedt törvényen kívüli. Az elárvult lányt már csak szíve haragja élteti. Konok kitartással űzi Corbent, a gyűlölt zsoldosvezért, hogy elégtételt vegyen élete megnyomorítóján. Útja során nem várt társaságba botlik nővére egykori kedvese személyében. Vajk, az életunt kalandor egyetlen célja, hogy felderítse szerelme halálának körülményeit. Az elkövető nyomai a rettegett zsoldossereghez vezetnek.

Yuko és Vajk kényszerű szövetséget kötnek, hogy kézre kerítsék Corbent, a rájuk leselkedő veszélyek mellett azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. Hiába a kettejük között kibontakozó érzelmi kötelék, ha a zsoldosvezéren való elégtételt más módon képzelik el. Vajon sikerül felülkerekedniük önös érdekeiken egymás javára?

Martin Kay mesterien kombinálja a YA klasszikus elemeit a manga akciódús cselekményvezetésével egy fantasztikusan felépített posztapokaliptikus westernvilágban.Könnyed és humoros, letehetetlen olvasmány.

A könyv és én:

Őszintén szólva egyetlen dolgot nem szeretek a recenziós/blogturné klubbos kötetekben. Időre kell olvasni, fixen és ha éppen nem jössz ki jól a választott olvasmányoddal, akkor is minél gyorsabban végig kell pörgetned, mert jönnek a határidők. Persze ezen kívül egy remek dolog és nem is szeretnék álszentkedni, imádom, hogy benne lehetek egy ilyen csapatban és ezzel tölthetem az időmet. Kívánhat magának ennél jobb helyzetet egy könyvmoly?

Ugye, hogy nem.

Azt hiszem könnyen kikövetkeztethető ebből az indításból, hogy sajnos nehezen jöttünk ki a könyvvel. Valahogy a jelenlegi hangulatomban nagyon nehezen fogott meg és egy kis időre félre is tettem, pedig ilyet nagyon ritkán szoktam, nem tudok párhuzamosan több könyvet olvasni, most mégis ez történt és meg is lett az eredménye: Mikor ismét visszatértem az Eastern világába egyszerűen fogalmam sem volt, hogy Vajkon és Yukon kívül ki a többi szereplő.

Karakterek:

Mikor molyon beleolvastam pár véleménybe, megnyugtatott a tény, hogy nem csak számomra volt rettentően kiugró és furcsa névválasztás a Vajk. Nagyon nehezen szoktam meg, valahogy nem illett az általam felépített fantáziavilág képébe.

Mégis, magát a karaktert kifejezetten megkedveltem, nagyon szórakoztatóak voltak a Yukoval történő szópárbajaik, és tipikusan az a menő karakter volt, akiről tudod, hogy meg fogja oldani a dolgokat még a legnagyobb szarságok (bocsánat a szóért) közepette is.

Mégis, aki a leginkább belopta magát a szívembe, az Yuko a maga tsundere karakterével. Nála éreztem tényleg úgy, mintha kilépne épp egy animéből és valahogy ez rettentően tetszett. Egyszerre volt vagány, lány létére rettentően badass, és egy cuki robbanékony hisztigép. Persze ezt remekül kiegészítette Vajk (jaj, ez a név...) rém nyugodt természete és megfontoltsága (már, amikor hagyta neki a rém impulzív Yuko).

Együttesen egy élvezetes csapatot alkottak és érdekes módon az én rém romantikus lelkem nem hiányolta a szerelmi szálat, bár belegondolva a folytatásban nem lenne feltétlenül ellenemre, ha valami történne közöttük. Mert hát bizony, a történet még nem ért véget, ez a kötet még csak a bevezető egy sorozatba, ami egyelőre fogalmam sincs hány részes lesz. 

Sztori:

Itt mindig történik valami. Komolyan, néha már legszívesebben könyörögtem volna pár nyugodt percért és mélázásért, mert, ha éppen nem Yukoék csöppentek bele valamilyen vad lövöldözésbe, akkor valamilyen flashback formájában kaptunk különböző izgalmakat. 

Őszintén szólva, számomra egy kissé elvette a feszültség élét a folyamatos élet-halál harc. Hiába tűnt elsőre rettentően vészesnek a főhőseink helyzete, ott volt még 100 vagy több oldal, ahol ugyanúgy róluk volt szó és egy idő után az ember egyszerűen tudta, hogy úgyse lesz semmi bajuk, főleg, hogy a kaotikus állapotok között néha már követni se tudtam mi történik és kivel. 

Mégis ennek ellenére megszerettem Yukoékat és amikor épp egymáson civódtak, azt egyszerűen imádtam. Jó volt egy ilyen bajtársi kapcsolatról olvasni, ahol egészen más érzelmek kaptak figyelmet, mint a mostanában általam dögivel fogyasztott romantikus művekben.
Azt hiszem egész jól megismerhettük a két főszereplőt, egészen érthetőek a motivációik, de a történet előrehaladtával mindig kaptunk még egy-két meglepetés információt, amik kicsit átalakították a történet addigi megítélését.
Nem is említve a különböző random visszaemlékezéseket, amik viszont egy picit mégjobban összekavarták a szálakat, legalábbis nálam mindenképp.
Így viszont mégjobban várom a folytatást, hisz az első kötet olyan függővéggel zárult, ami engem mindenképpen meglepett és alig várom, hogy a történet egésze kibontakozzon és szépen minden egyes puzzle darab a helyére kerüljön.
Bár van egy olyan érzésem, hogy a következő kötetben eleinte csak mégjobban össze fogok kavarodni.

Külön szeretném még kiemelni a címválasztást, ami baromira tetszik, bár bevallom utána kellett néznem. Eastern, azaz a western keleti formája. Baromi jó ötletnek találom és annyira boldoggá tesz, hogy kezdünk elrugaszkodni a "csak a nyugat" és "csak az amcsi" gondolatától.

Összességében bár voltak kisebb hibák, mégis tetszett a könyv és várom a folytatást. Kissé nosztalgikus volt, ahogy különböző, általam régebben nézett animék apró elemeit felismertem a történetben, de azt hiszem nincsenek igazi easter eggek elrejtve, szóval na is keressétek. (Ha valaki mégis talált volna, akkor sikítson és kommenteljen!)
Mégis az érzést és a hangulatot remekül átvette ez a történet, szóval mindenképp ajánlanám a manga és anime rajongóknak, illetve azoknak is, akik csak egyszerűen egy kalandos és izgalmas regényt keresnek kikapcsolódás gyanánt.  

A Twister Media kiadónál jelent meg Martin Kay Eastern című regénye. Yuko és Vajk különleges világban játszódó történetét egy hat állomásos, interjúval bővített blogturné keretében ismerhetitek meg. Kövessétek a játékunkat is, mert egy helyes megfejtő megnyerheti a Twister Media által felajánlott nyereménykönyvet!
a Rafflecopter giveaway

Még a nyáron olvastam a sorozat első részét, a Kőgazadag ázsiaiakat és szerencsére nem is kellett sokat várnom, hogy kezembe vegyem a folytatást, a téli megjelenések között már ott is volt a második kötet, a Kőgazdag barátnő, az első rész babarózsaszín borítójához illő babakék csomagolásban.

Vietnámi erős, aromás elsősorban marhahúsleves, amelyben rengeteg a rizstészta és a különböző erőteljes fűszer, ami az ízét adja: csillagánizs, bazsalikom, koriander és lime.

További állomások: