Általában nagyon kevés sorozatot nézek, és szinte lehetetlenül nehezen veszem rá magamat, hogy valami újba kezdjek bele. Főleg akkor, ha az adott sorozatnak már rengeteg része van. (Mellékesen egészen érdekes, hogy könyvekből imádok újabbbnál újabb történetekbe belekezdeni, de valahogy sorozatok és filmek terén a régi, jólbevált darabokat kedvelem.) Valahogy mégis végül rátaláltam az The Office-ra, végignéztem a nem kevés részt és évadot, és teljesen beleszerettem ebbe a bugyuta irodába, vagyis inkább annak dolgozóiba. Elolvasva a Remélem, jól vagy fülszövegét, úgy éreztem, hogy valami igazán hasonlóba futottam bele, így alig vártam, hogy olvashassam és felvetésemről megbizonyosodhassak.

Fülszöveg:

Jolene, ​a Supershops Incorporated adminisztrátora szerint szigorúan elég a hivatalos teendőkre szorítani a munkatársakkal való napi érintkezést. Amit persze az idegesítő, inkompetens kollégái rendre képtelenek felfogni. Jolene megküzdési stratégiája a helyzettel, hogy sérelmeit kicsinyes utóiratokba önti a céges e-mailezésében, majd fehérre állítja a szöveg színét, hogy senki ne lássa azokat.

Aztán egyszer természetesen eljön a pillanat, amikor lelepleződik. Büntetésként érzékenységi tréningre kell mennie, valamint korlátozásokat állítanak be a fiókjában.

Csakhogy valami hiba csúszik ebbe, és Jolene véletlenül korlátozások helyett most már az egész részleg levelezéséhez és privát chatjéhez is hozzáfér. Tisztában van vele, hogy szólnia kellene emiatt, de ki tud ellenállni annak, hogy kilesse, mit beszélnek róla a háta mögött a többiek? Jolene biztosan nem. Ráadásul, amikor tudomására jut, hogy leépítések várhatóak, rádöbben, hogy csak egy módon mentheti meg a pozícióját: be kell vágódnia a főnökénél, és meg kell győznie a HR-est a nélkülözhetetlenségéről.

Ahogy Jolene egyre mélyebben vájkál kollégái személyes világába és titkaiba, egyre többet tud meg róluk, és miközben egyre több hazugságra kényszerül mindenkivel szemben, elkezdi megkedvelni őket. Ez az állapot azonban nem tartható fent sokáig, így idővel döntenie kell, hogy a pozíciója megtartása vagy az őt körülvevő emberek fontosabbak – még úgy is, hogy esetleg tisztáznia kell magát előttük.

A Remélem, jól vagy kedves és vicces regény a magányról és a monitorok mögött felbukkanó szeretetről. Natalie Sue bemutatkozó regénye sírva nevetős párbeszédeivel és szívhez szóló megfigyeléseivel a mindennapi munkahelyi kultúra különbségeire és az elkerülhetetlen emberi kapcsolódásokra világít rá mesterien.

Én és a könyv:

Jolene egy igazi antihős a számomra. Az elejétől kezdve nehezen tudtam vele rezonálni, amikor pedig tudtam, akkor baromira nem akartam, mert úgy éreztem, hogy a legrosszabb változatom tud vele empátiát érezni és azonosulni a gondolataival. Ez most egészen erős felütésnek érződhet, de eleinte én magam is sokkolódtam, milyen szinten undort kelt bennem a főhősnőnk. Ugyanakkor ahhoz, hogy tényleges fejlődést érjünk el, muszáj lentről kezdeni és talán a legrsosszabb és egyben legjobb az volt Jolene karakterében, hogy lehetett vele azonosulni, csak baromira nem akartam. A legrosszabb napjaimra és legrosszabb énemre emlékeztetett, de végtelenül hatásosan és reálisan. 

A hosszú fülszöveg után, sokáig úgy éreztem, hogy lényegében az egész történet össze lett foglalva már, és csak várom, hogy minden ki legyen pipálva, amit a fülszöveg beígért. Mégis, két fontos szál említve sem lett a fent említett szövegben. Az egyik a perzsa vonal, ami számomra nagyon érdekes volt és őszintén elég jól szórakoztatott, a másik pedig a szerelmi szál, amire őszintén valahogy egyáltalán nem számítottam, így egészen meglepett, ahogy szépen arrafelé tendált a történet és Jolene lassan beleszeretett abba a bizonyos személybe. Nagyon tetszett a párosuk dinamikája, olyan hihető és kellemes volt a számomra, a maga reális csetlő-botló módján. Valahogy pont egy ilyen párt képzeltem mellé, azaz Jolene mellé, aki átlát a sündisznó páncélján és veszi a fáradtságot, hogy ezt megismerje.

Nagyon ambivalens érzéseim vannak a könyvvel. Egyszerre húzott be és vett rá, hogy majdnem rossz helyen szálljak le a vonatról, mert hogy ezt a fejezetet még jobb lenne befejezni, mint leszállni. De közben meg teljesen őszintén egészen a végéig nem sikerült teljesen megszeretnem a főszereplőnket. Közben viszont a mellékszereplők szépen lassan egyre inkább életrekeltek a számomra és kezdtek szerethetővé válni. Tetszett mindegyik munkatárs saját kis története, a maguk problémáival és tetszett, ahogy Jolene szépen lassan felfedezte, hogy azért dagonyázik egyedül, mert becsukja a szemét a többiek előtt. 

Őszintén több helyen nagyon jól szórakoztam és fel is nevettem a könyvön, határozottan jó humorral lett megírva, viszont érződik számomra, hogy bemutatkozó regény, a maga hibáival. Számomra túl sokáig volt húzva az a rész, amíg az írónő felépítette a bonyodalmat és a megoldás annyira gyorsan és rövidre fogva jött, hogy nekem valahogy nem volt egyensúlyban a cselekmény a fülszöveggel és a számomra feltételezett cselekményfolyamban. Mégis, nagyon élveztem olvasni és bárcsak több hasonló könyvvel futhatnék össze a friss megjelenések között!

Nyereményjáték:

Üdvözlünk a Remélem, jól vagy című könyv blogturnéján – az irodai élet rejtelmeiben!

Képzeld el: reggel 8, kávéval a kézben, már megint egy újabb megbeszélésre sietsz. A szokásos e-mailek, a határidők, a pletykák és a fáradt kollégák között telik el a nap, és úgy tűnik, mintha a világ csak az irodai asztalod körül pörögne. De mi történik akkor, amikor a mindennapi rutinban egy váratlan helyzet hívja fel a figyelmet arra, hogy talán többre van szükséged, mint egy újabb kötelező feladatlistára?

Ez a kérdés húzódik meg Natalie Sue Remélem, jól vagy című regénye mögött. A történet az irodai élet elnyomó monotonitása és a személyes kapcsolatok összetettsége között egyensúlyoz, miközben bemutatja, hogyan mosódnak el a munkahelyi és személyes világok közötti határok.

Ebben a játékban most Jolene taktikáját alkalmazzuk és fehérre festettük egy-egy szereplő nevét a bejegyzésben. A helyes megfejtéseket a Rafflecopter doboz megfelelő sorához írjátok be. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Gregory

a Rafflecopter giveaway

További állomások: