Mostanában egyre inkább elkezdtek érdekelni a különböző rejtvénykönyvek, pedig korábban egyáltalán nem volt tapasztalatom ezzel a műfajjal. Az Emma férjet keres viszont már a koncepciójával felkeltette a figyelmemet, na meg persze azzal a Bridgertont idéző, régenskori hangulattal, amit már a borítója is sugallt. Így aztán kíváncsian vágtam bele, hogy vajon milyen élmény lesz egy olyan könyvvel időt tölteni, amiben ezúttal nem egy történetet kell végigolvasnom, hanem több ezer férjjelölt közül kell megtalálnom az igazit.

Fülszöveg:

Egyedi koncepció, izgalmas rejtvényjáték kétszáz oldalon keresztül, több mint hatezer lehetséges vőlegénnyel.

Kedves Olvasó! Az éleselméjűségére és a következtetési képességére támaszkodva vajon sikerül megtalálnia Emma tökéletes párját?

Általánosan elismert igazság, hogy egy férjet kereső fiatal hölgynek mindenekfelett a legrátermettebb házasságközvetítőhöz kell fordulnia.

Emma tájékoztatta tehát a kiváló Mrs. Elizabeth Godwint, hogy célja nem kevesebb, mint felkutatni a tökéletes párját. Mrs. Godwinnak pedig most az ön segítségére van szüksége, hogy megtalálja az ideális kérőt.

Ebben a szezonban Mrs. Godwin több mint hatezer ránézésre alkalmas férjjelöltet jegyzett fel a társaságban - a látszat azonban csalóka. A szeme színétől az úriember jövedelméig számos tényezőt kell figyelembe venni. Készen áll, hogy kellő figyelemmel kövesse a rendelkezésre álló tizenkét nyomot, kiszűrje a nem megfelelő kérőket, és felfedje azt az egyetlen úriembert, aki valóban méltó Emma szerelmére?

Én és a könyv:

A feladat egyébként viszonylag egyszerű. Emma a könyv elején egészen világosan kijelenti, hogy milyen szabályoknak kell megfelelnie élete párjának, nekünk pedig ezek alapján kell megtalálnunk a megfelelő férfit. A könyvben több ezer név szerepel, mindegyikhez öt-hat különböző jellemző tartozik, amelyeknek ráadásul egyenként négy-öt változata is lehet. A feltételek között pedig egészen hétköznapi dolgok is szerepelnek, mint például a vagyon, a szemszín vagy a hajszín, de akár olyan abszurd elvárások is, mint hogy hány magánhangzó szerepel a jelölt keresztnevében.

Én kezdetben úgy álltam neki a keresésnek, hogy egyesével vizsgáltam meg a neveket, és minden jelöltnél végigellenőriztem, hogy megfelel-e Emma elvárásainak. Mivel a szabályokat viszonylag könnyen fejben tudtam tartani, ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak. Utólag viszont úgy érzem, sokkal jobban jártam volna, ha inkább egyesével veszem végig a feltételeket, és mindig csak egyetlen szempont alapján zárom ki az embereket. Így talán kevésbé vált volna monotonná a keresgélés, mert őszintén szólva nagyjából a nyolcvanadik oldal után már kezdtem egy kicsit unni, hogy újra és újra ugyanazokat a tulajdonságokat ellenőrzöm.

Ami viszont számomra egészen elképesztő élmény volt, az a szövegkiemelő használata egy könyvben. Én ugyanis egyáltalán nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy bármilyen módon is belefirkáljak a könyveimbe, így eleinte kifejezetten furcsa érzés volt elkezdeni kihúzogatni a neveket. Persze gondolkodtam azon is, hogy inkább grafitceruzát használjak, de magamat ismerve egészen biztos vagyok benne, hogy soha nem ültem volna neki utólag kiradírozni a jelöléseket. Így végül maradt a szövegkiemelő, amit azért még így is szoknom kellett.

A monotonitás ellenére viszont azt vettem észre, hogy estéről estére kifejezetten izgatottan vetettem bele magam a keresésbe. Valahogy nagyon szerettem azt az érzést, hogy minden alkalommal egy kicsit közelebb kerülök a megoldáshoz, még akkor is, ha maga a feladat igazából nem változott semmit. Ráadásul szerintem kifejezetten jó időtöltés volt olyan estéken, amikor egy már sokszor látott sorozatot néztem újra, vagy csak valamilyen tévéműsor ment a háttérben. Nem kellett hozzá annyira koncentrálnom, mint egy hagyományos könyv olvasásához, mégis volt mivel lefoglalnom magam.

És persze nem szeretném kihagyni a könyv hangulatát sem, mert számomra ez abszolút hozzátett az élményhez. Nagyon szerettem ezt a Bridgertont idéző, régenskori világot, még akkor is, ha igazából nem egy klasszikus történetről beszélünk. Az egész férjkeresős koncepció, Emma elvárásai és a rengeteg potenciális jelölt valahogy nagyon jól működtek együtt, és szerintem sokkal szórakoztatóbbá tették a feladatot, mint ha egyszerűen csak véletlenszerű adatokat kellett volna böngésznem.

Összességében tehát egy kicsit kettős élmény volt számomra az Emma férjet keres. Egyrészt tényleg volt egy pont, amikor már meglehetősen repetitívnek éreztem, másrészt viszont minden este vártam, hogy újra elővehessem. És igazából szerintem ez elég sokat elmond arról, hogy mennyire élveztem.

Annyira megtetszett ugyanis ez a fajta kikapcsolódás, hogy most teljesen rákattantam a rejtvénykönyvek gondolatára, és már most szívesen kipróbálnék valami hasonlót. Lehet, hogy legközelebb egy kicsit más módszerrel állnék neki a keresésnek, de az biztos, hogy ez a könyv abszolút meghozta a kedvemet a műfajhoz.

Blogturné Klub:

Ha szeretitek a romantikus történeteket, a Jane Austen-i hangulatot és a fejtörőket, akkor ez a turné nektek szól! Elizabeth Godwin Emma férjet keres című kötete egy igazán különleges kalandra hív: ezúttal nem klasszikus olvasók, hanem nyomozók leszünk, hiszen nekünk kell megtalálnunk Emma számára a tökéletes férjet. Több mint hatezer lehetséges kérő, tizenkét nyom és rengeteg apró részlet vár ránk, amelyek segítségével fokozatosan szűkíthetjük a jelöltek körét. Vajon sikerül kiszűrnünk a látszólag megfelelő, de valójában alkalmatlan úriembereket, és megtalálni azt az egyet, aki valóban méltó Emma szerelmére? Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és derítsük ki együtt, ki lesz a befutó!

További állomások:

Blogturné Klub

11.06.: Csak olvass!

11.08.: This is my (book) universe.

11.10.: Ambivalentina

11.12.: Könyv és más

11.14.: Hagyjatok! Olvasok!

11.17.: Spirit Bliss Sárga könyves út

11.18.: Utószó