Mostanában egyre több olyan gyerekkönyvvel találkozom, amelyek nemcsak olvasásra, hanem valamiféle interakcióra is invitálják a legkisebbeket. A Manó Könyvek gondozásában nemrég megjelent Erdei muzsikusok – Bach és Erdei muzsikusok – Beethoven is ebbe a kategóriába tartozik, hiszen két zenélős mesekönyvről van szó, amelyek a klasszikus zene világába igyekeznek bevezetni a gyerekeket.

Fülszövegek:

Fedezd fel Bach csodálatos zenéit! Csak meg kell nyomnod hozzá a gombokat ebben a gyönyörűen illusztrált könyvben, hogy megismerkedj minden idők egyik legnagyobb zeneszerzőjével. Kedves felnőttek, ha több Bachot szeretnétek hallgatni, látogassatok el a usborne.com weboldalra, és írjátok be a keresőbe a Bach kulcsszót!

Én és a könyvek:

Mindkét kötetben öt-öt válogatott mű részletét hallgathatjuk meg egy-egy gomb megnyomásával, miközben a kedves, erdei állatokkal benépesített illusztrációkon keresztül röviden megismerkedhetünk a zeneszerzők életével is. A Beethovenről szóló kötetben például különösen érdekesnek találtam azt a részt, amikor egy olyan szerzeményét hallgathatjuk meg, amelyet maga a zeneszerző már soha nem hallhatott, hiszen a komponálás idejére teljesen elveszítette a hallását. Szerintem ez egy egészen izgalmas gondolat, még felnőttként is, nemhogy akkor, amikor az ember először találkozik a klasszikus zenével.

És mielőtt bármi kritikát megfogalmaznék, muszáj elmondanom, hogy ezek a könyvek egyszerűen gyönyörűek. Az illusztrációk minősége egészen elképesztő, tele vannak apró részletekkel, különböző állatokkal, karakterekkel és helyzetekkel. Kicsit olyan érzésem volt lapozgatás közben, mint amikor a Tesz-Vesz város képeit böngésztem, ahol mindig lehetett találni valami újabb apróságot, amit korábban nem vettem észre. Ráadásul a jelenetekben rengeteg klasszikus zenei hangszer is megjelenik, így már önmagában az illusztrációk felfedezése is remek elfoglaltság lehet. A helyenként kivágott, kitapintható formák pedig még egy újabb réteget adnak az élményhez.

Őszintén szólva, amíg csak lapozgattam, nézegettem és nyomkodtam a gombokat, addig teljesen odavoltam értük. Aztán elkezdtem elolvasni a szövegeket is, és itt már egy kicsit elbizonytalanodtam.

Az erdei muzsikusok létezése például teljesen kontextus nélküli. Ott vannak a különböző állatok, zenélnek, mesélnek, de igazából nincs mögöttük semmiféle történet. Pedig a cím és az illusztrációk alapján én valamiféle mesére számítottam, ehelyett sokkal inkább egy rövid, gyerekeknek szánt zenetörténeti ismeretterjesztőt kaptam.

És ezzel önmagában még nem is lenne problémám, ha nem érezném úgy, hogy a könyvek két egészen különböző korosztálynak próbálnak egyszerre szólni. A hátlap szerint már egyéves kortól ajánlottak, ami a vizuális és interaktív részeket tekintve szerintem teljesen érthető. A szöveges tartalom viszont mintha egészen más korosztályt feltételezne. Meglepően sok a számokra és mennyiségekre épülő információ, és itt nem feltétlenül konkrét évszámokra kell gondolni, hanem olyan adatokra, amelyek megértéséhez már jóval összetettebb számfogalom szükséges, mint amivel egy ilyen pici gyerek rendelkezik.

Valahogy olyan érzésem volt, mintha a könyvek olyan fogalmakat és összefüggéseket próbálnának elmagyarázni a legkisebbeknek, amelyeket nem egyszerűsítenek le eléggé ahhoz, hogy számukra is igazán értelmezhetőek legyenek. Közben viszont a nyelvezet mégis annyira leegyszerűsített, hogy egy nagyobb gyereknek már nem feltétlenül nyújt elegendő információt. Így számomra kialakult egy érdekes ellentmondás: mintha a könyvek vizuális és interaktív része a legkisebbeknek, a szöveges tartalom viszont inkább a felnőtteknek szólna.

Azt is egy kicsit sajnálom, hogy a könyvek nem használják ki jobban a saját illusztrációikban rejlő lehetőségeket. Például rengeteg különböző hangszer jelenik meg a képeken, de ezek nincsenek külön megnevezve. Pedig szerintem már azzal is sokat lehetett volna hozzáadni az ismeretterjesztő jelleghez, ha a gyerekek a képek böngészése közben megismerkedhetnek néhány hangszer nevével, és később akár össze is kapcsolhatják azokat a hallott hangzásokkal.

Mindezek ellenére összességében borzasztóan tetszett mindkét kötet. Nagyon cukinak találom őket, a vizuális világukba teljesen beleszerettem, és a zenélős megoldás is remekül működik. Ráadásul szerintem egyáltalán nem elhanyagolható, hogy már egészen pici korban lehetőséget teremtenek a klasszikus zenével való találkozásra. Hiszen egy egyéves gyereknek még egyáltalán nem kell értenie, ki volt Bach vagy Beethoven, mikor éltek, vagy éppen hány művet komponáltak. Bőven elég, ha a zene ismerőssé, természetessé és szerethetővé válik számára.

És ebben szerintem ezek a könyvek kifejezetten jól teljesítenek. Csak éppen a szöveges tartalommal kapcsolatban maradt bennem némi hiányérzet, mert úgy gondolom, egy ilyen fantasztikus vizuális és interaktív alapra még sokkal tudatosabban is lehetett volna építkezni.

Blogturné Klub:

A Manó Könyveknek köszönhetően ez alkalommal két különleges, zenével teli kötettel bővül blogturnéink sora: Az Erdei muzsikusok – Bach és Az Erdei muzsikusok – Beethoven című interaktív könyvek kerülnek a középpontba. A bájos erdei állatkák segítségével megismerkedhetünk a két zseniális zeneszerző életének legérdekesebb pillanataival, miközben legismertebb műveikbe is belehallgathatunk. Tartsatok velünk, ismerjük meg együtt Bach és Beethoven csodálatos zenei világát, és fedezzük fel, hogyan válhat a komolyzene már a legkisebbek számára is igazi élménnyé!

További állomások:

Blogturné Klub

11.13 Veronika’s Reader Feeder

11.15 Ambivalentina

11.16 Könyv és más

11.18 This is my (book) universe

11.20 Csak olvass!