Janice Hallett már nem volt ismeretlen név számomra. Bár csak idén fedeztem fel, azonnal beleszerettem a levélregényeibe, amelyekben gyilkossági ügyeket göngyölít fel e-mailek, chatüzenetek és más alternatív szövegtípusok segítségével. Baromi ötletesek, rendkívül olvasmányosak és végig izgalmasak, ezért teljesen logikus lépésnek tűnt, hogy ne csak a felnőtt, hanem a fiatalabb olvasókat is megszólítsa.

Már a megjelenés előtt magam előtt láttam azokat a büszke tizenéveseket, akik diadalmasan mesélik, hogy egy ilyen vaskos könyvet olvastak el egyedül, miközben sunyi mosollyal elhallgatják, hogy a több száz oldal valójában nem folyamatos szövegből áll, hanem levelekből, chatüzenetekből és egyéb izgalmas dokumentumokból. Alig vártam, hogy én is kézbe vehessem a könyvet. A Könyvhéten végül meg is jelent a Manó Könyvek gondozásában, én pedig – majdnem augusztusra – végre eljutottam odáig, hogy elolvassam.

Fülszöveg:

Amikor Ava és Luke egy papírokkal teli rejtélyes dobozt találnak a padláson, egyből kíváncsiak lesznek, milyen titkok lapulhatnak a sorok között. Amint olvasni kezdik a naplóbejegyzéseket, leveleket, újságcikkeket, rendőrségi jegyzőkönyveket és meghallgatják a bizalmas hangfelvételeket, rádöbbennek, hogy egy régi, máig megoldatlan gyilkossági ügy kellős közepébe csöppentek. Elhatározzák, hogy felgöngyölítik a szövevényes bűntényt, amely felbolygatta egy negyven évvel ezelőtti nyári tábor napjait. Ám ahogy nyomozni kezdenek, kiderül, hogy a gyilkos még mindig szabadlábon van – ráadásul sokkal közelebb, mint gondolnák… Találd meg a bizonyítékokat, és keress újabb nyomokat Avával és Luke-kal együtt, hogy fény derüljön az igazságra!

Én és a könyv:

A vizsgáztató volt az első Janice Hallett-könyv, amit olvastam. Az is csak idén jelent meg magyarul, mégis azonnal belopta magát a szívembe. Más művét addig nem ismertem, ezért nagyon örültem, amikor kiderült, hogy újabb könyve érkezik magyarul, ráadásul lehetőségem is nyílt ilyen hamar elolvasni.

Egészen új élmény volt egy kifejezetten brutális, véres krimi után az írónőt gyerekkönyves közegben megismerni. Kicsit tartottam tőle, hogy mennyire lesz leegyszerűsítve a történet vagy maga a nyomozás. Szerencsére a cím – Dobozba zárt gyilkosságok – nem ígért félrevezetően könnyed történetet: itt egyáltalán nem eltűnt cukormázas fánkok után nyomoznak a szereplők.

Különösen tetszett, hogy bár a hangvétel gyerekeknek szól, és a főszereplők is kora tizenévesek, az írónő jól felismerhető stílusa és a korábbi könyveiből ismert sajátosságai megmaradtak. Ilyen például az a finom misztikum, amely ebben a történetben talán még jobban működött. Egy erdő melletti nyári cserkésztábor szinte kiált egy olyan kísértethistóriáért, amellyel évről évre ijesztgetik az új cserkészeket. És persze ott van maga a gyilkossági ügy is, amelyet Hallett ezúttal sem bagatellizált el. A főszereplők ugyan még csak tizenévesek, de bátran – sőt, néha már vakmerően – vetik bele magukat a nyomozásba.

Ami egy kicsit meglepett, az a naplóbejegyzések hangsúlyos szerepe volt. Minden sátornak saját naplót kellett vezetnie, így rengeteg gyermeki fogalmazással, vagyis hosszabb folyószöveggel találkozhatunk. Ezek néha már túlságosan is élethűek voltak: többször azon kaptam magam, hogy kezdek belefáradni a sok lényegtelennek tűnő részletbe és a "rizsázásba". Aztán rendre kiderült, hogy Hallett ezeket sem véletlenül írta bele, mert valamilyen apró információval mindig előrébb vitték a nyomozást.

Nagyon tetszett az is, hogy a történet egyszerre játszódik napjainkban és a nyolcvanas években. A jelenben élő gyerekek a nyomozás során fokozatosan fedezik fel a múlt tárgyait és kifejezéseit, ami szerintem remekül működött. Gyerekkönyveknél mindig figyelem azt is, milyen pluszt adhatnak az olvasóknak, és itt különösen tetszett, hogy a szereplők maguk néztek utána a számukra ismeretlen fogalmaknak, majd elmagyarázták egymásnak, mit jelentenek. Így teljesen természetesen kerültek szóba olyan dolgok, mint a walkman vagy a filmes fényképezőgép, anélkül hogy az egész tanító jellegűvé vagy szájbarágóssá vált volna.

Egyetlen dolognál akadtam el igazán. A gyerekek naplóiban szándékosan sok helyesírási hiba szerepel, ami egyrészt nagyon hiteles és sokat hozzátesz a karakterekhez. Másrészt viszont elgondolkodtam rajta, hogy ez milyen hatással lehet a fiatal olvasókra. Ha egy gyerek többször találkozik ugyanazzal a hibásan leírt szóval – ráadásul egy könyvben –, vajon nem rögzülhet-e benne rosszul? Őszintén nem tudom, van-e erre bármilyen kutatás vagy egyértelmű válasz, de olvasás közben többször is eszembe jutott. Ettől függetlenül értem, hogy az írónő miért döntött emellett: a naplók ettől lettek igazán életszerűek, és sokat hozzáadtak a szereplők hitelességéhez.

Összességében szerettem ezt a könyvet. Izgalmas volt, érdekes bepillantást engedett a cserkészet világába, és külön ki kell emelnem a vizuális megjelenését is. Nagyon jól álltak neki az illusztrációk és a különféle grafikai megoldások: a kézírást imitáló betűtípusok, a gyerekrajzok és a különböző levélpapírok apró díszítései rengeteget hozzáadtak az atmoszférához. Mindez még inkább életre keltette a történetet, amely végig szórakoztató, olvasmányos és fordulatos maradt. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt szívből ajánlom.

Nyereményjáték:

A csavaros és formabontó szerkezetű cozy krimik mestere, Janice Hallett a fiatalabb korosztálynak is bemutatkozik, a Manó könyvek jóvoltából. Legújabb regénye gyerekekről szól, akik régi dokumentumok alapján próbálnak megfejteni egy bűnügyet. Ha szeretnétek tudni, hogy mi történik A dobozba zárt gyilkosságok című regényben, tartsatok a bloggerekkel és a turné végén megnyerhetitek a regény egy példányát is.

Az ifjúsági krimi népszerű műfaj, ezekből hozunk párat a rejtvényben. Feladat egyszerű: a fülszöveg részlet alapján kitalálni a regényt és íróját, s ezt felvinni a kérdőívbe.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

"Ünneplés közben azonban valaki MEGHAL, és minden jel arra utal, hogy MEGMÉRGEZTÉK!

Kint ítéletidő tombol, szakad az eső, mindent elönt a víz, így a házat senki nem tudja elhagyni – és a rendőrség sem tudja megközelíteni a bűntett színhelyét. Az ódon kastélyban egyre feszültebb a légkör. Senki sem az, akinek látszik, és MINDENKI REJTEGET EGY-KÉT TITKOT. "

További állomások:

Blogturné Klub

05.16 Olvasónapló

05.18 Spirit Bliss, Sárga könyves út

05.20 Csak olvass!

05.23 Könyv és Más

05.24 Ambivalentina