Eszméletlenül kíváncsian vártam ennek a kötetnek a megjelenését. Még sose olvastam előtte az írónőtől, illetve abban is egészen biztos vagyok, hogy levélregénnyel sem volt még dolgom ezelőtt. Rendkívül izgalmasnak gondoltam a koncepciót, ami egyébként az írónő védjegye, hogy egy olyan krimit tár az olvasó elé, ahol igazából csak a nyomok szerepelnek, elbeszélés nem igazán.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha fellapozod ezt könyvet, akkor levelezéseket, naptárat, posztokat és olyan tevékenységeket fogsz látni, amik egy nyomozás során bizonyítékként vagy információként felhasználható. 

Alig vártam, hogy belekezdhessek, és íme, már be is fejeztem, így most azt várom igazán, hogy nektek is beszámolhassak róla.

Fülszöveg:

Hat diák. Egy gyilkosság.

Lássatok hozzá.

A Royal Hastings University most induló művészeti képzésébe az első pillanattól kódolva van a káosz. A résztvevők már nem egyetemista korúak, és egészen vegyes társaságot alkotnak: Alyson például máris befutott művész, és kétségtelenül túlképzettnek tűnik ide; a fogalmatlan Patrick viszont jóformán még kezelni se tudja a képszerkesztő szoftvert; Cameron, a városi gyerek, pedig mást se csinál, csak handabandázik.

Az egyéves képzés során előfordultak kisebb malőrök: egy diák felgyújtja egy másik műalkotását, a pletyka szerint becsúszott egy házasságtörés, és lezajlott egy katasztrofális kirándulás. Végül itt a vizsgafeladat: installációt kell készíteniük egy helybeli üzlet számára. Hat diák, akikben, úgyszólván, nincs semmi közös, pusztán az, hogy próbálják keresztülhúzni egymás számítását. Ugyan mi baj lehet ebből?

Mindössze annyi, hogy valakit meggyilkolnak. Színre lép a vizsgáztató, akinek értékelnie kell a diákok teljesítményét. Az lesz a meggyőződése, hogy egy diákot megöltek, és a többiek ezt igyekeznek eltussolni. Az igazsághoz csak a bizonyítékok mindenre kiterjedő vizsgálata vezethet el. Lássatok hozzá.

Én és a könyv:

Nagy szerelmese vagyok a logikai feladatoknak. Lehet részben emiatt is választottam első körben a mérnöki pályát. Persze ez a későbbiekben változott, és csak hamar egy művészeti mesterképzésen találtam magamat. Viszont a logika, a rejtélyek és a szabadulószobák iránti szeretetem egyáltalán nem tűnt el. Felfedeztem a különböző fondorlatos krimiket az elmúlt években, amiket rendkívül lelkesen fogyasztok, lassan kijelenthető, hogy igen nagy mértékben ráadásul. 

Így erre, a számomra "új fajta" krimire, különösen kíváncsi voltam. Kicsit féltem is, be kell vallanom, hogy vajon mennyire igényli a folyamatos megingathatatlan figyelmet, vajon kellene-e olvasás közben jegyzetelni, és lesz-e bármi konkrét feladat. Mennyire kell ténylegesen bevonnom magamat az "ügybe".

Nos, a bevonódás már a fülszöveg elolvasása közben megtörtént, majd az első oldalak elolvasása után abszolút fokozódott is. Most, amikor ezeket a sorokat írom, épp a legvégén vagyok a saját művészeti mesterképzésemnek, ahol kis létszámban, különböző háttérrel verődtünk össze páran, és kifejezetten multimédiás tevékenységeket folytattunk. Olyan érzés volt kissé, mintha a sajt mindennapjaimat vetették volna papírra, annyi különbséggel, hogy nálunk hálisten nem halt meg senki a képzés alatt.

Viszont így, hogy amúgy is már kezdek lassan felülni a nosztalgiavonatra, extra jó érzés volt még az olvasmányom által is visszacsöppenni picit a művészetis világba és újraélni, ahogy pár teljesen különböző ember összeismerkedik egy számukra egészen új helyen, amit műteremnek, meg művészeti képzésnek hívnak. 

Hála a chat üzeneteknek és email-váltásoknak, iszonyatosan könnyű volt haladni a könyvvel, pedig az 500 oldalas terjedelme eleinte igen csak megijesztett. Őszintén, annyira lekötött az olvasás, hogy lényegében egy nap alatt az elejétől egészen a végéig eljutottam, mert egyszerűen nem tudtam letenni, de ez a hatás több tényezőnek is köszönhető volt.

Egyrészt ki ne szeretne üzenetváltásokat olvasni. Nem véletlenül híresült el az a meme, hogy egy jó adok-kapok kommentháború megfigyeléséhez "hozzuk a popcornt", egyszerűen rendkívül jól bizsergeti az ember agyát és kíváncsiságát, ha más emberek vitáit és nézeteltéréseit követheti végig. Közben pedig, ahogy kezd kicsit is elharapózni a helyzet, szépen lassan adagolva kapunk apró helyzetjelentéseket a jelenből is, ahol valami már nagyon gyanús és ijesztő az olvasóval együtt haladó külsős vizsgáztatónak.

Másrészt úgy csöpögnek az információk szépen lassan, hogy minden húsz oldalon kiderül valami újabb baromira lényeges információ, ami tök logikus az eddigiek alapján, csak éppen egyáltalán nem gondoltam rá. Be kell vallanom, hogy egészen lusta olvasó vagyok, és nem igazán szoktam találgatni, vagy próbálkozni magamtól rájönni a krimik és thrillerek megfejtésére, általában hagyom, hogy a könyv vigyen az úton. 

Harmadrészt pedig így, hogy nincsenek igazán logikai egységek, csak egy nagy rakat ömlesztett komment, chat és email egymás után, sosincs vége egy fejezetnek vagy szakasznak, és mintha csak instázna vagy tiktokozna az ember, valami egészen új és izgalmas ott van folyamatosan a következő oldalon, ami egészen rövidkének tűnik, hiszen csak párbeszédek többnyire, így baromi nehéz kitalálni, hogy hol is tegye le az ember a könyvet. (Amennyire izgi az egész, leginkább max a legvégén.) 

Összességében nekem rendkívül bejött az írónő stílusa, és már kívánságlistára is tettem a többi eddig megjelent könyvét, amiből szerencsére egészen sok van már magyar nyelven, mind ilyesmi levélregény formában. Amin a legjobban meglepődtem, hogy gyerekeknek szóló könyve is van, arra különösen kíváncsivá váltam, vajon hogyan működik ugyanez a stílus egy egészen más olvasói réteget célozva. Bár ami tagadhatatlan, hogy rendkívül pörgős és nem megterhelő a felnőtt változat olvasása is, így azt hiszem látom a víziót és nagyon is tudom ajánlani azoknak, akik megijednek a vastagabb, nagyobb dedikáltságot igénylő kötetektől, de egy jól kidolgozott krimi történettel szeretnék szórakoztatni magukat.

Nyereményjáték:

A csavaros és formabontó szerkezetű cozy krimik mestere, Janice Hallett legújabb regényében egy művészeti kurzus kulisszatitkai mögé kukkanthatunk be. Az izgalmas nyomozás során mindenkit fog meglepetés érni, ha szeretnétek tudni, hogy mi történik A vizsgáztató című regényben, tartsatok a bloggerekkel és a turné végén megnyerhetitek a regény egy példányát is.

Játékunkban a Next21 kiadó krimijeivel ismerkedhetünk meg. Az állomásokon található fülszöveg részlet alapján kell felismerni a regényeket, és a könyv címét beírni a Tally megfelelő sorába. 

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Az eseményt furcsa jelenet tarkítja: egy különös angol férfi sírva fakad, és azt állítja, fogalma sincs, ki ő, és honnan került ide. Az angolt másnap felakasztva találják egy csónakházban. Bohócmaszkot visel. 

További állomások:

Blogturné Klub

05.18 Olvasónapló

05.20 Kelly és Lupi olvas

05.24 Ambivalentina

05.25 Readinspo

05.26 Csak olvass!