Taylor Jenkins-Reid neve sokaknak egészen ismerősnek csenghet, bár a blog olvasóinak egészen új lehet. Még sose írtam egy könyvéről sem, pedig idén már kettőt is olvastam. Az elsőt még a Könyvmolyképző raktárvásárán vettem meg, Veszprémben, miután rengeteg ismerősömtől hallottam borzasztó pozitív visszajelzéseket különösen egy könyvére, az Evelyn Hugo hét férjére. A második könyvem már ezen az olvasási élményen felbuzdulva, egy olyan darab volt, ami még nem jelent meg magyarul, a Maybe in another life. (Ezt a címet nem tudom, nem a Five Finger Death Punch egyik dalának szövegeként felolvasni a fejemben. Abszolút hozzám tapadt a dallama.) Ezek az olvasmányok pedig annyira pozitívak voltak, hogy egyértelműen meggyőztek, hogy TJR könyveire oda kell figyelnem, mert nagyon is nekem való, ahogy és amiről ír.

Fülszöveg:

Elsie Porter átlagos huszonéves fiatal, ám ami vele történik, az minden, csak nem átlagos. Egy esős újév napján elindul otthonról az egy főre rendelt pizzájáért. Nem számít arra, hogy rajta kívül más is lesz a pizzériában, különösen nem az imádni való és sármos Ben Ross.

A kémia kettejük közt azonnali és mindent elsöprő. Ben még huszonnégy órát sem tud várni, máris újra találkozni szeretne vele. Heteken belül mindketten fülig szerelmesek lesznek. Májusban megszöknek, és titokban összeházasodnak.

Mindössze kilenc nappal később Bent biciklizés közben elüti egy teherautó, és azonnal életét veszti. Elsie a lakásból hallja a szirénákat, ám mire leér, Bent már elszállította a mentő. A kórházban szembe kell néznie sosem látott anyósával, Susannel – aki még csak nem is sejti, hogy kicsoda Elsie.

Elsie és Ben elragadó szerelmi történetének, valamint Elsie és Susan gyászfeldolgozásának összefonásával az Örökké, megszakítva című regény arra emlékeztet, hogy egy történet nem csak egyféleképpen érhet boldog véget…

Én és a könyv:

Nagyon szeretem az írónőben, hogy a könyvei baromi változatosak, mégis mindig olyan témát választ, ami nagyon könnyen azonosulható, mégsem elcsépelt. Valahogy olyan gördülékenyen és átélhetően írja meg ezeket a könyveket, hogy abszolút beszippantanak. Az Örökké, megszakítva kellemes társam volt egy repülőútra, mondjuk hozzá kell tennem, hogy a szóban forgó utazás ideje majdnem öt óra volt, szóval nem egy rövid elfoglaltság volt ez.

A mostani történet a gyászt járta körül, egy nagyon rövid és egyértelmű felvezetést követően bele is vágtunk a lecsóba, így a könyv nagy százalékában tényleg a gyászfolyamat bemutatása volt főszerepben. Illetve idővel megjelentek a kapcsolat jelenetei is, szépen a legelejétől kezdve, haladva egészen a tragédiáig. Nagyon érdekes volt egy romantikus regényt így megélni, egyrészről hogy a végkifejlett már az elejétől ismert volt, másrészről pedig, hogy a romantikus rész eltörpült a gyász mellett.

Annak ellenére, hogy mennyire letargikus, tragikus és szomorú témát boncolgat a könyv, nem mondanám igazán lehangoló olvasmánynak. Sokkal inkább kérdéseket vetett fel számomra, amik elgondolkodtatóak voltak, és az olvasás óta is velem maradtak, most is morfondírozok rajtuk, és nem hangulatot keltettek. Így nem nevezném igazán drámának, ami fontos olyan szempontból, hogy nem megrázó az olvasási élmény, könnyen fogyasztható, nem kell lelkiekben rákészülni.

Nekem az egyik kedvenc központi kérdésem benne az a rövid és gyors kapcsolatok témája volt. Lehet azért, mert a saját életemre is relevánsnak láttam, de úgy érzem, erről még nem igazán olvastam úgy, hogy ez ne lett volna normalizálva, sokkal inkább megkérdőjelezve. Azt hiszem ez nem számít spoilernek, de a lényeg, hogy a két főszereplő összesen fél év ismertség után házasodott össze, ami tényleg nagyon gyors, viszont ezt a kérdést ők maguk is feszegetik párbeszédeikben. Nekem ez a kérdésfelvetés nagyon tetszett, ahogy a különböző gyászok is, hiszen teljesen más valakinek a párját gyászolni, mint a fiát vagy éppen olyan párját, akivel egy életet töltött együtt.

Egyszerű és könnyed olvasmány volt ez, mégis olyan kérdéseket vetett fel, amikről érdemes és kell is gondolkodni, így megint csak meggyőzött Taylor Jenkins-Reid, hogy nagyon is ott a helye a figyelt és követett írók között, alig várom, hogy a többi könyve is megjelenjen magyarul, illetve lehetőségem legyen elolvasni őket.

Nyereményjáték:

Taylor Jenkins Reid nevét a magyar közönség az Evelyn Hugo hét férjének köszönhetően ismerte meg, de a Daisy Jones & The Six mélyítette el csak igazán a rajongást, amely külföldön is övezi a szerzőt. Azóta a Könyvmolyképző szorgalmasan gondozza az írónő életművét. Ezúttal a debütáló regényét, az Örökké, megszakítvát olvashatjuk magyar fordításban, melynek központi témája a gyász, egy szerettünk elvesztésének feldolgozása. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a könyvről!

Taylor Jenkins Reidnek eddig a pillanatig 6 könyve jelent meg magyarul, de összesen 10. Játékunkban ebből a tízből hoztunk nektek idézeteket. A feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik regényből származik az adott állomáson található idézet, és a címét beírjátok a Tally megfelelő sorába. Az angol nyelvű idézeteket a magyarul még meg nem jelent könyvekből válogattuk.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A maximalizmus hátulütője az, hogy annyira megszokja az ember, hogy jó abban, amit csinál, hogy ha valamit mégis elront, attól teljesen összeomlik.

További állomások:

Blogturné Klub

04.13. Readinspo

04.15. Olvasónapló

04.17. Pandalány olvas 

04.19. This is my (book) universe.

04.21. Kitablar 

04.23. Zakkant olvas 

04.25. Ambivalentina