Szeretem az olyan meséket, amik tanítanak valamiről. Vagy éppen valakiről. Kicsiként különösen rajongtam az olyan könyvekért és műsorokért, amit azt magyarázták el, mi hogyan készül, mi hogyan fejlődött ki. A mai napig megmozgatnak az ilyen sztorik, így amikor tanítok is, szeretem azzal kezdeni, hogy mi a története annak, hogy idáig jutottunk és erről most beszélhetek. (Így általában a számítástechnika és a programozás, hálózatok, internet rövid történetét szoktam nagyléptékben átvenni a hallgatókkal.) Mindig örülök, ha újabb ilyen érdekességet ismerhetek meg, így különösen tetszetős volt a gondolata egy olyan mesekönyvnek, ami a Béres csepp megalkotását mutatja be.

Fülszöveg:

Béres Józsefnek, a Béres Csepp feltalálójának kalandos élete elevenedik meg ebben a könyvben. Láthatjuk őt kisgyerekként, fiatal katonaként, kutatóként, apaként és végül híres feltalálóként.

De hogy milyen galibát okoz, amikor összekeveri a málnaszörpöt a paradicsomlével, vagy hogy miért fontosak a raktárban szaladgáló egerek, azt csak akkor tudod meg, ha te is kitartó vagy, és az első laptól az utolsóig elolvasod ezt a könyvet.

Bodor Attila, aki nemcsak író, hanem maga is kutatóbiológus, a klasszikus gyerekirodalmi hagyományokra építve humorral teli mesét írt: Béres József életútja egyszerre szól tudományról, kutatásról, a 20. századi Magyarországról – és a mai napig minden gyógyszeres fiókban ott lapuló Béres Cseppről.

Én és a könyv:

Őszintén be kell vallanom, az én életemből teljes mértékben kimaradt a Béres csepp, csak a TV reklámokból ismerem, a környezetem sose használta. Ettől függetlenül azért azzal tisztában vagyok, hogy magyar találmány és Béres Józsefnek köszönhetjük. Ha viszont megkérdeznének, hogy ki is az a Béres József, akkor erősen gondban lennék, mert nagyjából idáig terjedne a társalkodás, és nem tovább. Azaz, idáig terjedt volna egészen eddig, mert most, hogy képbe kerültem a dolgokkal, egészen sok apró információt meg tudnék osztani a beszélgetőpartnerrel, hála ennek a gyerekkönyvnek.

Nagyon tetszett, ahogy a teljes életutat bemutatta az író, az pedig különösen, hogy Béres József unokájának soraival indul az egész, aki segíti az olvasót értelmezni a következő oldalakon kibontakozó történetet. Ez egy olyan mese, ami igazából bárki nagyapjáról íródhatott volna, és ezt a lehető legjobb értelemben mondom. A 20. századi vidéki élet során annyi családi mendemonda, vicces történet és váratlan fordulat jutott egy-egy ember életébe, hogy ami abból fennmaradt, nagyjából mindenki tudna egy igazán jó élettörténetet írni. Ez persze semmilyen módon nem degradálja Bodor Attila művét, vagy Béres József életútját, sokkal inkább azt a bájt méltatja, ami egy egy életút elmesélésében és meghallgatásában rejlik, különösen ha közeli rokonoktól származik, és így az a fajta bensőséges viszony és szeretet is megjelenik benne, amitől a száraz tények érzelmes kalanddá tudnak változni.

Éppen ezért úgy érzem, hogy könnyű kötődni ehhez a történethez, mert sok ponton nagyon emlékeztet a saját családi emlékeinkre, történeteinkre, ami miatt könnyebben érez a felnőtt olvasó is sorsközösséget a főszereplőnkkel. Gyerekként pedig egészen izgalmas, milyen kacifántos úton jut el valaki a laborköpenyig. A szocialista időszakot egy mai gyereknek bemutatni igen nehéz, ráadásul olyan fontos negatív elemeit is muszáj megemlíteni, amiket gyerekként még igazán nehéz megérteni. Erre a könyvben egy egészen érdekes megoldást találtak: bizonyos nehézségeket a seregélyekkel magyaráztak meg. Ezáltal lett egy fajta fantasztikum is az elbeszélésben, amire őszintén igazán nem számítottam és kellett is kis idő, mire összerakjam, így erre kíváncsi lennék, hogy egy gyerek hogyan reagál. (Én minden esetre kicsit megsajnáltam szegény seregélyeket, hogy közutálatra kárhoztattak a könyvben.) De végül egészen jót mosolyogtam rajta, hiszen így azokat a túl bonyolult részleteket könnyen át lehetett hidalni, amik magához a történethez nem voltak igazán fontosak.

Ami nagyon tetszett, hogy a tömör szöveg mellett minden egyes oldalon nagyon releváns illusztráció volt szép nagyban, úgy, hogy a szöveg olvasható maradjon, de szinte mindig az egész lapot betöltötték a rajzok. Nagyon szeretem, amikor egyszerre értelmezhető a történet vizuálisan és olvasva is. Őszintén, ez a fajta rajzstílus nekem nem a kedvencem, de jól értelmezhető volt és szépen egészítette ki a cselekmény leírásokat.

Összességében egy nagyon érdekes és kellemes gyerekkönyvet kaptunk A fiú, aki egy cseppet sem adta fel képében, mind gyerekként, mind pedig felnőttként izgalmas és jó időtöltést nyújt.

Nyereményjáték:

A Naphegy kiadónál újabb ismeretterjesztő életrajzi mesekönyv jelent meg. Ezúttal Béres József kalandos életúját követhetjük végig az illusztrált oldalakon, aki a Béres csepp feltalálója. Tartsatok bloggereinkkel és ismerjétek meg ti is milyen rögös és kalandos út vezetet a mai Béres csepp megszületéséhez és elterjedéséhez!

Mind tudjuk, hogy mi az a Béres csepp. Vagy mégsem? A mostani turnénk állomásain egy-egy kérdést találtok erről az ikonikus magyar találmányról, amit egy kevés kutatással meg is tudtok válaszolni. Játszatok minden állomáson, mert a helyes kitöltők között egy nyeremény példányt sorsolunk ki!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Mi a Béres Csepp elsődleges hatása?

A) Fájdalomcsillapítás

B) Nyomelempótlás és az immunrendszer támogatása

C) Vérnyomáscsökkentés

D) Antibiotikus hatás

További állomások: 

Blogturné Klub

04.08 - Ambivalentina

04.10 - Sorok között

04.14 - Szembetűnő

04.16 - Veronika’s Reader Feeder