Túlzás lenne azt állítani, hogy követem a booktokot. Túlzás lenne azt állítani, hogy hiszek is neki. Túlzás lenne azt állítani, hogy rajongom a romantasy történetekért. Mégis itt vagyunk, egy abszolút booktok szenzációt, egy romantasyt tervezek ajánlani nektek. Ajánlani. Attól még, hogy egy könyvről írok, nem jelenti rögtön, hogy az a poszt egy ajánló is egyben, de nem tudok mi t tenni, már itt az elején le kell lőnöm, hogy engem ez a hype abszolút megvett, lentebb pedig el is mesélem, hogy hogyan és miért.

Fülszöveg:

Ne ​nyúlj a kardhoz! Ne fordítsd el a kulcsot! Ne nyisd ki a kaput!

A kegyetlen sivatagban kevés olyan dolog van, amit egy lány ne tenne meg egy pohár vízért.

A huszonnégy éves Saeris Fane jól tud titkot tartani. Senki sem tud a különös képességéről, sem arról, hogy amióta az eszét tudja, rendszeresen megcsapolta a Halhatatlan Királynő víztározóit. De elkerülhetetlen, hogy Saeris titka előbb-utóbb napvilágra kerüljön.

Amikor Saeris szemtől szembe kerül magával a Halállal, véletlenül megnyitja a birodalmak közötti kaput, és ezzel a jég és hó földjére kerül. Mindig is azt hitte, hogy a tündékkel csak a mítoszokban, legendákban és a rémálmaiban találkozhat, de… kiderül, hogy nagyon is léteznek. A lány egy több száz éves konfliktus kellős közepén találja magát, ami akár a halálához is vezethet.

Saeris, aki több mint ezer év után elsőként érkezett Yvelia zord hegyvidékére, tévedésből Kingfisherhez, egy jóképű tünde harcoshoz köti magát, akinek számos titka és aljas terve van. Fel akarja használni a lány alkimistaképességeit, hogy megvédje a népét, bármi legyen is ennek az ára…

De az alkukkal óvatosnak kell lenni a tündék földjén. Mert az ördög a részletekben rejlik…

Én és a könyv:

Az utolsó romantasy hypevonat, amire felültem, az a méltán híres ACOTAR volt. Emlékszem, egy egész szilvesztert azzal töltöttem, hogy csak olvastam és olvastam, annyira beszippantott. Be kell vallanom, hogy már vágytam egy hasonló élményre, de hiába fogtam bele hasonló könyvekbe, egyáltalán nem ragadtak magukkal.

Tavaly télen volt egy KMK évzáró esemény, ahol beharangozták, hogy milyen új címek fognak megjelenni. Bevallom én ott találkoztam először a Quicksilver nevével, de egyből felkeltette az érdeklődésemet, és most, hogy kijött, egyből rá is raboltam. Hálistennek sikerült egy egy hetes betegség közepére időzíteni a dolgot, így bár a gyógyuláson volt a hangsúly, mégis belefért hajnalokbanyúlóan olvasni, és nem tudom elmondani, hogy mennyire jó érzés volt. Annyira magával ragadt a könyv, annyira addiktív módon vártam, hogy olvashassam és csak akkor tettem le, amikor már tényleg összefolytak előttem a betűk, hogy úgy éreztem, megint egy könyvmoly kis tini vagyok, mint anno x évvel ezelőtt. Ezért az érzésért mérhetetlenül hálás vagyok a könyvnek, ráadásul abszolút visszahozta a hitemet a romantasy könyvekbe, szóval most bőszen vadászom, hogy mi az, amit kihagytam az évek alatt és érdemes lenne pótolni, hiszen az elmúlt években már egészen sikerült meggyőznöm magamat, hogy már kinőttem a fantasy történetekből és már egyszerűen nem nekem valók. 

A történet maga nem zseniális, nem dobod el tőle az agyadat és nincs igazán olyan világelem, ami annyira új és extra lenne, mégis magávalragad. A felmerülő logikai kérdésekre szépen lassan ad választ az írónő, persze nem az összesre, de közbe nincsenek benne olyan logikai bukfencek, amik kizökkentenék az olvasót, vagy hiteltelenné tennék a sztorit. Ez nekem nagyon sokat számított. Illetve azért egy alapvetően kellemesen felépített világba csöppen bele az ember, amin hálisten egészen gyorsan ki lehet igazodni, nincs túl sok furcsa nyelv vagy elnevezés, ami miatt lapozgathatnám a könyvet napestig, hogy pontosan mit is jelentett és mire jó. 

A főszereplők nagyon jól működtek számomra. Néhol be kell vallanom, a főszereplő hölgyeményünk, Saeirs kicsit idegesített, de összességében nagyon vagánynak tartottam, a tolvajból lett kovács lányt és nagyon élveztem, amilyen csípős nyelve és tűzrőlpattant személyisége volt. 

A férfi főszereplőnk, Kingfisher, vagy röviden csak Fisher, abszolút book boyfriend material. Őszintén, nálam kenterbe verte Rhyst az ACOTAR sorozatból, és nagyon sokszor valahogy a Witcher-ből ismert Geraltra asszociáltam róla, de lehet csak a farkasos szimbólumok miatt. 

A kettőjük közötti kémia abszolút megvolt, és én nem tudtam elmondani, mennyire élveztem, a szépen lassan adagolt pikantériát és feszültséget, illetve az apró gesztusokat, amik megjelentek közben. Nagyon szép utat járt be a kapcsolatuk, és úgy hiszem ezzel nem árulok el nagy titkot, hogy mivel ez egy romantikus kötet, a két főszereplő között alakul valami. 

Ami nagy erőssége ennek a könyvnek, az a humora, amit leginkább a mellékszereplők adnak hozzá. Carrion Smithegymagában végeláthatatlan komikumforrást hozott magával, de Ren és a többiek rezzenései és mondatai és gyakran mosolyt csaltak az arcomra. 

Végezetül pedig meg kell említenem, hogy mennyire csodálatosan éreztem magam a könyv vége felé, amikor is nem lett kijelentve, hogy az egész világ elpusztul, ha mi most x-en nem védjük meg... az ilyen helyzetekben, főleg ha elkezdik borzasztóan hangsúlyozni, akkor teljesen rosszul tudok lenni. (Ezért vagyok morcos az ACOTAR harmadik részére.) A másik nehéz pont számomra az ilyen könyveknek a vége, hiszen ahogy az lenni szokott, Quicksilver csak az első része egy tervezett trilógiának. (Illetve az írónő tervez még két további mellékszereplő sztorit is kiadni.) Ebből pedig adódik, hogy a lehető legnagyobb függővéggel zárják az írók ilyenkor a köteteiket, hogy kellően fel legyünk spanolva a folytatás elolvasására. Na már most, ezt lehet jól és rosszul csinálni, és szerencsére itt teljesen nyugodtan tudtam túllapozni az utolsó oldalon. 

Aminek nagyon örülök, hogy a magyar kiadásba belekerült a kötet végére még egy plusz rész, ami eredeileg csak az írónő weboldalán volt fenn (aztán lehet az új kiadásban már benne van alapból) Kingfisher szemszögéből, ami jól esett a frissen megélt függővég után, akármennyire is nem volt annyira durva és meglepő. 

Összességében alig várom, hogy olvashassam a következő részt is, és nagyon remélem, hogy annak ellenére, hogy külföldön leszavazták a Kingfisheres borítót, így már a második részt csak feliratos borítóval tervezik megjelentetni, szóval ennek ellenére a Könyvmolyképző valami hasonló borítóval fog előrukkolni a következő részhez is, mert őszintén nekem baromira tetszik minden hibájával együtt. ( Igen rólad beszélek, nagyon furcsa alakú jobb kéz.) 

Azt meg úgy érzem már meg sem kell említenem, hogy a filmes jogait is már megvették a könyvnek/sorozatnak, így előre félek, hogy milyen adaptáció fog születni belőle. De hátha nem lesz borzasztó!

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából jelenik meg a nagysikerű Quicksilver, ami hatalmas sikernek örvend számos országban.
Gyertek és lépjetek be a tündérek veszedelmes világába, ahol minden csak látszat és az igazság lepel alatt lapul. Legyetek részese Saeris izgalmas utazásának, miközben megismerjük Kingfishert, akinek szíve jégből van, természete pedig nem épp a legmodorosabb, ám egy véletlen összeköti őket…
Kövessétek a blogturnét, sőt ha velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya!

További állomások: