Amikor beüt a cukor || Blogturné Klub

Ifjúsági könyvről írok, pedig lassacskán már bőven elhagytam a célközönségnek számító tizenéves korosztályt, mégis élvezem őket a mai napig....

Ifjúsági könyvről írok, pedig lassacskán már bőven elhagytam a célközönségnek számító tizenéves korosztályt, mégis élvezem őket a mai napig. Mert van egy olyan különleges atmoszférájuk, ami emlékeztet, hogy miért szerettem meg ezt az egész tevékenységet, az olvasást. Könnyed és egyszerű sztorik bújnak meg a színes és figyelemfelkeltő borítók mögött, és ezek miatt elfeljtjük, mennyire fontos ez a műfaj, mennyire sokat tud adni a fiataloknak, és az idősebbeknek egyaránt.
Egyrészt, megszeretteti az olvasást, hiszen ezek az egyszerű szerelmes sztorik, vagy éppen izgalmas fantasyk és kalandregények mind olyan könnyen fogyaszthatóak és egy olyan színes és eseménydús világba engednek betekintést, ami rabulejtik a friss olvasót és bevezetik az olvasás hobbijába. 
Emellett pedig olyan ismereteket adnak át szórakoztató formában, amik hosszútávon kifizetődőek. A korombeliek közül azt hiszem az egyik legemlékezetesebb ilyen eset, a Percy Jackson könyvek voltak, amik miatt mindenki brillírozott töriből, amikor a görögökről tanultunk. 
Személy szerint több hasonló könyvnek is köszönhetem a legkülönbözőbb területeken szerzett ismereteimet, mint a indiai szokások és mitológia, vagy különböző pszichés problémákkal való megküzdés. Az utóbbi pedig a lexikális tudásnál többet ad: érzékenyít embertársaink felé. Az Amikor beüt a cukor, ezen a téren rettentően erős és kiemelkedő regény, hiszen a cukorbetegek életébe és gondjaiba enged betekintést, ráadásul a kötet szerzője magyar, így még relevánsabb és életszerűbb tudást ad át szórakoztató és kikapcsoló módon.


Fülszöveg:
Izolda: 13 éves vagyok, van egy majom bátyám, és szerelmes vagyok az úszásba.

Az életem fél évvel ezelőtt kifordult a négy sarkából. Diabéteszes lettem, úgyhogy a napjaim anya vizslató tekintete mellett vércukormérésből, inzulinadagolásból és diétázásból állnak. A testem megváltozott, de nem csak úgy, ahogy a kortársaimnak, a lehetőségeim szűkültek, a világot pillanatnyilag eléggé utálom. Nem akarok táborozni, inzulinpumpát viselni, sőt, ha lehet, nem is szólnék senkihez. Köszönöm a figyelmet!

Panka: Annyira várom a diabéteszes tábort! Addig is shoppingolok anyával, ottalvós bulikat tartunk Lillával, és elmegyek az orvosomhoz is, hogy megnézzük az értékeimet. A fiúkkal leszámoltam, főleg azokkal, akik egészségesek, de amúgy jól vagyok. Minden reggel pozitív megerősítésekkel indítom a napot, az ágyam alatt rejtegetem a rajzaimat, és imádom a tábort. Vagy ezt már mondtam?

Mór: Fesztiválozni akartam azon a héten, vágod? De most ott tartunk, hogy a húgomat, Izzit kell elkísérnem egy táborba, amiről semmit nem tudok, és nem is érdekel. Arról már ne is beszéljünk, hogy a családom fél éve átnéz rajtam, mert minden percüket szénhidráttáblázatok fölött töltik. Az persze feltűnik nekik, amikor picikét kések otthonról egy buli után...

Én és a könyv:
Nem vagyok cukorbeteg, mégis sok hasonló helyzetet éltem meg, mint a könyv karakterei, az ételérzékenységeim miatt. Éppen ezért hihetetlenül pozitívnak élem meg ezt a kezdeményezést, ami a fiatalok általános érzékenyítését célozza meg, hiszen ez nem csak a cukorbetegeket érinti, hanem a gluténérzékenyeket, a hozzám hasonló vegyes ételérzékenyeket és még rengeteg más egyre gyakoribb tinikorban már jelenlévő betegségekkel küzdő társunkat. 

Viszont, nagyon kíváncsi is voltam, hogy egy ilyen kezdeményezés által megíródott könyv mennyire fog működni. Mennyire lesz szájbarágós, száraz és mennyire tud érvényesülni maga a történet, mennyire lesz a kettő párhuzamos és mennyire fog összeolvadni. 
Őszintén borzasztóan meglepődtem, de csak úgy pörögtek az oldalak az ujjaim alatt. Együltömben nem tudtam elolvasni, ahhoz azért hosszú darab, de teljesen magával rántott a nyári hangulat, a tábor, és a fiatalos és lendületes karakterek. 

Nem sokat tudtam eddig a cukorbetegségről, azon kívül, hogy elég rossz, ha az embernek van. Éppen ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyi információt tud átadni a könyv: pont annyit, amennyire szükség van. Nem lettem szakértő, nem tudnék hirtelen összerakni egy cukorbeteg-biztos ebédet, viszont tudom, mi lehet az a kütyü, ami egy cukorbetegen "lóghat", mit csinál a cukorbeteg szaktársam előadás előtt, amikor azzal a másik kütyüvel megszúrja magát és mit kell csinálni, ha egy cukorbeteg rosszul lesz a közelemben. Van még hova fejlődni, de ezek olyan apróságok, amiknek borzasztóan örülök, hogy mostmár tudom és nem valószínű, hogy a könyv olvasása nélkül valaha is magamtól utánakerestem volna. (Most sem utánakerestem, hanem egyszerűen minden benne volt a történetben.) 
Úgy gondolom pont megfelelő mennyiségben lett adagolva a fontos információ és nem vette el a sztoritól és a karakterek érzelmeitől a főszerepet. 

Nagyon tetszett még a testvér-szál megjelenítése, azt hiszem ritka sajnos az ifjúsági regényekben, hogy külön nagy szerepet kapjon egy testvérpár viharos, de mégis szerető kapcsolata. Sokszor mosolyt csaltak az arcomra olvasás közben, csak úgy, mint az ismerős tábori pillanatok. Egy nyári tábornak annyira különleges hangulata van, és szépen lassan az idő múlásával az összes összemosódik egyetlen nagy boldog emlékbuborékká, így rettentően nosztalgikus és kellemes volt ezeket a részeket olvasni és egy kicsit újból átélni a táborozás pillanatait.

Összességében egy rettentően szerethető, szórakoztató és edukatív történet rejlik a minimalista és rettentően színes, illetve ötletes borító mögött. Nem csak azok számára lehet érdekes, akik a hivatalos célközönséget képezik, egyértelműen érdemes az idősebbeknek is próbát tenni a kötettel, valószínüleg meg fogja érni. Én rendkívül élveztem és akár még egy második részt is el tudnék képzelni, bár nem tudom erre mennyi esély lehet.

Nyereményjáték:
A kötet legtöbb szereplője szenved valamilyen tartós betegségben. Az ifjúsgái irodalom világában ez nem ritka motívum, ahogy az életben sem. A mostani játékban az a feladatotok, hogy felismerjétek melyik könyvből idéztünk egy-egy állomáson. A kérdéses könyvekben közös, hogy egy betegség fontos szerepet játszik. A keresett kötet címét írjátok a megfelelő állomás pontjához a dobozba.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Sosem tudhatjuk meg,milyen a másik ember fájdalma,ahogy hiába is érintjük meg a másik testét,az nem ugyanolyan,mintha a ő testében élnénk.

További állomások:
2021. 11. 14. - Ambivalentina
2021. 11. 16. - Könyv és más
2021. 11. 18. - Kelly és Lupi olvas

You Might Also Like

0 komment