És itt van rögtön a folytatás is, remélem sokan vártátok. Az előző részt ITT olvashattátok. Eredetileg nem szerettem volna szétvágni, de olyan hosszúra sikeredett, hogy jobb ötletnek tűnt két részben felrakni, így ezzel szeretném magyarázni, miért ért az előző részben olyan lezáratlanul végett, és most miért kezdődik rögtön in medias res.



És ahogy megtanulod ezeket a stílusokat és megtalálod köztük a sajátodat, tudni fogod mit érdemes tanulnod a K-pop sokszínű táncai közül. Rájössz melyik csapathoz érdemes nyúlnod, hogy élvezd a tanulást és kiválóan adhasd elő a táncot. A tanulás tehát nem egy rövid folyamat.

Pont ezért nem tisztelem és nem szeretem azokat a cover csapatokat, akik a szám megjelenése után egy nappal már publikálják youtubeon a táncokat. Így, bár sok rajongójuk akad, főleg az ellenkező nemből és sok saját koreográfiát adnak elő, nem tekinthető jó cover duónak a WAVEYA sem. Csinosak, aranyosak, szépek és láthatóan nagyon büszkék alakjukra, nem legutolsó sorban igen tehetséges táncosok, de nem tudnak jó covereket készíteni. Miért? Mert gyorsan tanulnak és dolgoznak, valamint nem figyelnek meg.

Legutóbbi munkájuk, melyet láttam, a BTS Fire száma, azóta napjaink repertoárjából felkerült az AOA Good luck is. Nem fogom megnézni egy okból, cseppet sem nevezhető covernak és az eredeti, lányok számára is élvezhető tánc elveszik általuk. Fontos, hogy egyediségünk ne vesszen el a tanulás folyamata alatt, de ugyanekkor fontos, hogy egyediségünk, vagy éppen kapkodásunk okán ne változtassuk „költsük át” a koreográfiát, ahogyan az a két lány gyakori és szarvas hibája.

A WAVEYA Fire covere. A mozdulatok pontatlanok, a stílus sajnos nem áll jól a jóval nőiesebb arculatot hozó lányoknak.

Ezért kell alaposan, a csapatot és gesztusaikat tanulmányozva tanulni, nem egy óra alatt addig utánozni őket, míg nagyjából meg nem jegyezzük a lépéseket. Ha megjegyeztük őket, akkor következik a neheze. Újra és újra eltáncolni segítség nélkül, ha nincs otthon senki, a nagy előszobai tükör előtt csúszkálva, vagy a telefonnal minden alkalommal videózni magunkat, keresni és kiküszöbölni a hibákat, lassan átnézni a problémás részeket nap, mint nap, vagy óráról órára, míg nem rögzül a helyes tánc. Ez a koreográfia tanulás helyes módszere.

Mindemellett azonban fontos élvezni is a tanulást. Amennyiben ez nem megy, hiányzik, vagy túl kevés a lelkesedés az elszántság mellett.

Az előadásról és a környezetválasztásról

Amennyiben cover előadó(i)nk publikálni szeretnék a munkájukat, hangsúlyt kell fektetni a videó környezetére, hogy a fáradtságos tanulás folyamatát ne rontsa el egy járókelő sem, ha  nem akarjuk egy forgalmas helyen táncolni direkt, avagy megfelelőek legyenek a fény, tér, talaj viszonyok.

Kiemelném itt a RISIN’ CREW-t, Franciaországból. Sokan vannak, ügyesek és még az öltözet is kiválóan illet a 4minute Hate covereléséhez, azonban a különleges környezetben láthatóan nem mozogtak otthonosan, máshogyan kellett kihozni a lépéseket, bár a csapatmunka és az együttes mozgás tökéletes volt. Ha komoly hangsúlyt akarunk a környezetre is fektetni, gyakoroljunk benne előtte, tapasztaljuk ki, melyik lépést hogy lehet rajta megfelelően végrehajtani.

A RISIN’ CREW 4minute covere

Ha azonban egy tánctermet bérlünk, vagy használunk a felvételekhez, legyen megfelelő a megvilágítás és lehetőleg ne legyen semmi a háttérben, ami elvonhatja a néző figyelmét. 

Az előadásmód pedig az egyik legfontosabb dolog. Bár létfontosságú, hogy arckifejezéseink, gesztusaink, megjelenésünk idézze a választott csapatot és táncát, túlzásba esni sem feltétlen hasznos. Személy szerint egy ilyet láttam, az elismert magyar csapat, a Home Made Asia tavalyi 4minute Crazy számát, melyen idol szintre emelték a csapat tagjait. Bár megjegyzendő, eljátsszuk az idolokat, a néző sok esetben nem a szorgos rajongó arcára kíváncsi, miközben valamit táncol is elméletileg.

A gesztusoknál, mimikánál azonban sokkal fontosabb a nagybetűs ENERGIA. 

Bár nézőként úgy festhet, idoljaink könnyedén megcsinálják ezeket a dolgokat, amikkel mi vért izzadva küzdünk, gondoljunk bele, mennyi energiát és lendületet is kell beleölni egyetlen kis mozdulatba is, hogy az a koncerten tombolók hetvenedik sorából is élvezhető és látványos legyen. Nem egy legyet hessegető idolt akarunk látni és ők ezt jól tudják. Épp ezért a coveresnek is tudnia kell, az energiát nem szabad sajnálni. Mert különben vérszegény lesz az egész és az érdeklődőt is hamar lelohasztja.

Azonban az sem hasznos, ha elszalad velünk a ló. Tudni kell, hol állítod meg a mozdulatot, hol kezdődik a következő, hol van stop, póz, amit nem árt kitartanod. Túl nagy lendületnél ezek az apróságok könnyedén elvesznek és ügyetlennek, kapkodónak tűnhetsz. Ez pedig visszavezetendő a tanulásra. A jó energiamegjelenítés és előadásmód alapja a jó választás és szorgos, kemény tanulás, figyelés.

Tehát, ha jó és elismert cover karrierről álmodozol, tudnod kell, mennyit tudsz, mire vagy képes és miben kell fejlődnöd. Megfelelő csapattal teheted magad csak oda, ugyanolyan elszántnak kell lennetek és támogatni egymást, egymás ötletét, közösen dönteni, odafigyelve minden igényre. Időt és energiát nem sajnálva kell tudnod tanulni, fontos a csapatos gyakorlás is a tökéletes szinkronizációhoz és látványvilághoz, amikor pedig szeretnéd megosztani a világgal munkád, munkátok gyümölcsét, ügyelned kell a helyszín megfelelő kiválasztására, és mondanom sem kell, a videó és hang minőségére.

Egy vancouveri cover csapat pontosan ebbe a hibába esett bele. Nem élvezhető a tánc a kamera mozgása miatt. „földrengés effektus”

Ezzel a pár hasznos tippel kívánnék sok sikert minden kezdő, haladó, profi coveresnek álmaihoz, céljaihoz, a vidám percekhez.