Ez az a téma, amiről egyszerre van túl sok és túl kevés tutorial, magyarázat vagy éppen csak információ. Bár kellemesen el lehet blogolgatni ilyesfajta tudás nélkül is, mégis a szebb és letisztultabb weblap szépsége erősen elcsábítja az embereket ezekre a vizekre. Szóval ha drága barátom te is így jártál vagy éppen csak egyszerű idetévedt és érdeklődő vagy, kérlek olvasd tovább eme posztot. Igyekszek mindent a lehető legértelmesebben és egyszerűbben elmagyarázni. 

És most lehet föltenni a kérdést, hogy ugyan miért is foglalkozok ezzel az egésszel. A válasz igen egyszerű, régebben is ezt csináltam, html/css/photoshop tutorialokat írtam és videóztam, szóval lehet ez egyfajta nosztalgia, illetve rengeteg blogger blogján látom szabadkozásukat, hogy ők nem értenek ehhez az egészhez, szóval ezért néz ki ez és ez így meg ilyenek. 

Ettől függetlenül tudom, hogy rengeteg ilyen leírás található már a google találatlistáján és gondolhatjátok, hogy én se úgy születtem, hogy ezt az egészet tudtam, én is megtanultam valahonnan... DE.
De több helyről és hosszas idő alatt, mert egyszerűen sehol se láttam még tökéletesen egyértelműen és leegyszerűsítve a dolgokat, szóval szeretném én megpróbálni. Lássunk is neki. c:

Ez a poszt a blogger felületén dolgozó bloggereknek és bloggerináknak szól, elsőnek is a szövegszerkesztésről és a az alapvető kódértelmezésről.

Őszintén, ha átváltunk az "írás" nézetből "html"-re sokan sírva futnak ki a világból, mert ezek értelmetlen kódok és kacsacsőrök mindenhol.
Elsőnek is a legfontosabb megérteni, hogy hogyan is épül fel ez az egész. Számomra olyan mint egy doboz. Egy doboz amibe egyre kisebb dobozokat pakolunk. Van, hogy a dobozba tett doboz mellé és van, hogy a dobozba tett dobozba kerül még egy és így tovább.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy mindennek van egy eleje és egy lezáró kódja (többnyire) így tudja a számítógép ezeket az egységeket értelmezni.
A kezdő jel mindig egy egyszerű < valami > két egymás felé fordított kacsacsőrben van és az ezt lezáró is úgy szint, csak az első kacsacsőr után írunk egy per / jelet. Így: < / valami >

Már ezekben a sorokban is látszik, hogy bizony mindent el kell kezdeni és le is kell zárni, ahogy a kacsacsőrök is mutatják.
Ha megnézzük egy-egy bejegyzésünk html kódját, láthatjuk, hogy a <, vagyis kacsacsőr után többnyire egy div szócska található. E helyett használhatjuk még a P betűt is, de mégis mire?
Ez alapvetően a bekezdések jelzése, tehát a blogger minden egyes enter lenyomás után új bekezdést generál, egy új dobozt hoz létre a többi mellé (és nem bele!).
((Alapvetően a bekezdéseket <p> ez egy bekezdés </p> <p> ez meg egy másik </p> így szoktuk kifejezni, de a blogger ezen generátora a div tag-et használja. Erről majd később, de mindkettőt felismeri természetesen.))

Minden egyes bekezdés külön formázást kap tehát külön külön mindegyiknek meg van mondva, hogy merre igazítsa a tartalmazott szöveget, mekkora betűmérettel, milyen betűtípussal és így tovább. Ezek a formázások a <div> tag elejébe vannak beírva, egy "style" szócska után. Tehát a kód úgy néz ki, hogy <div style="mindenféle adatok"> itt a formázott bekezdés szövege </div>. A lezáró </div> mindig csak így egymagában áll, őt nem bővítjük, hisz logikus, hogy mielőtt elkezdenénk festeni, kinyomkodjuk a megfelelő színeket a palettára és rajzolunk a vázlatot, majd csak ezután jön a munka, ami ez esetben a szöveg. c: Remélem érthető.
Bár mondhatnám hogy ez az egész olyan, mint az esküvő előtti menyasszony, aki áradozik, hogy itt lila virágok lesznek, ott fog a zenekar játszani és így tovább.

Na de, mit is tudunk megmondani? A legalapvetőbb a szöveg igazítása, tehát a balra-jobbra-középre-sorkizárt négyes. Minden tulajdonságnak megvan a maga tulajdonsági neve és utána a meghatározott tulajdonsága. Tehát:

• text-align: szöveg igazítása, center (középre), left (balra), right (jobbra), justify (sorkizárt)
• font-color: szöveg színe, #színkód (6 karakteres kód, ITT lehet pl generálni)
• font-family: betűtípus, mint a Times New Roman, Comic Sans Ms stb..

Több is van, de a bloggerben nem sokra lehet őket használni, szóval szükségtelen lenne most leírni. De akkor most nézzük, hogyan is lehet őket használni.