TEKNŐSÖK VÉGTELEN SORA || KÖNYVES

Nem titok, hogy én is kifejezetten vártam John Green legújabb kötetének magyar megjelenését, hisz bár a Csillagainkban a hiba egyáltalán ne...

Nem titok, hogy én is kifejezetten vártam John Green legújabb kötetének magyar megjelenését, hisz bár a Csillagainkban a hiba egyáltalán nem lett a kedvencem, az Alaszka nyomában annál jobban meggyőzött, hogy erre a pasira oda kell figyelni, ha YA regényekről van szó.

Szerencsére nem is kellett sokáig várnom, hisz az áprilisi Book A Sloth Club-os dobozban, ez a kötet lapult, frissen és egyenesen a nyomdából. Itt pedig muszáj megjegyeznem, hogy ritkán szoktam ennyire mázlista lenni, de sikerült a mostani dobozt nyereményjátékon megnyernem, és miután már előre erősen sejtettem, hogy melyik kötet köré fog épülni így dupla volt bizony az öröm.

Egyébként gondoltam rá, hogy úgy, mint márciusban, a blogon is bemutatom a dobozt, de annyira megcsúsztam vele, hogy mostmár sajnos felesleges lenne, így ha esetleg érdekelnének az ilyesmi tartalmak tőlem, akkor biztosabb, hogy elkaphatjátok az könyves instámon. (@ambivalentina.books) Egyébként minden könyvekhez és fanoláshoz köthető tartalmam leginkább i6t jelenik meg, szóval érdemes követni, haha.





Fülszöveg:
A tizenhat éves Azát sosem hozta igazán lázba a szökevény milliomos, Russel Pickett utáni nyomozás, de miután százezer dolláros pénzjutalom forog kockán, legjobb és legvakmerőbb barátnőjével, Daisyvel buzgón kutatni kezd utána. Együtt próbálják megtalálni az utat először is Pickett fiához, Davishez. Aza minden erejével igyekszik. Próbál jó gyerek, jó barát, jó tanuló és még jó detektív is lenni, miközben sötét belső gondolatai spirálként tekerednek köré. John Green, az Alaszka nyomában, a Katherine a köbön, a Csillagainkban a hiba, és Papírvárosok díjnyertes szerzőjének várva várt új könyve kíméletlen őszinteséggel meséli el Aza történetét. A Teknősök végtelen sora ragyogó regény szerelemről, akaraterőről és egy élethosszig tartó barátságról.

A sztori:
Elsőre erősen detektívregénynek vagy valami egyszerűbb kriminek tűnhet, de igazából a fülszöveg erősen túloz, hisz sokkal inkább főhősünk fejlődésén és lelki csatáin van a hangsúly. Persze nyilván ez így drámaibban hangzott és jobban beleillik a YA kötetek klisés világába. 
Pedig ez a kötet kifejezetten menekül a klisék elől. Például egyáltalán nem arról szól, hogy van egy fiú és majd összejönnek. Hogy őszinte legyek, eleinte egyszerűen nem is értettem, hogy pontosan mi is itt a téma, miről is szól ez a könyv, hova tart a sztori, így pedig kissé összezavarodva még az sem volt tiszta, hogy egyáltalán tetszik-e ez az egész.
Viszont a végére érve és pár napos ülepedés után kijelenthetem, hogy ez egy jó könyv volt. Elgondolkodtatott, megnevettetett és muszáj megjegyeznem, hogy rég nem voltam ennyire tökéletesen kibékülve egy könyv lezárásával. Komolyan, itt nagyon el lett találva. 

A spirál:
Egyszerűen nem tudom kihagyni ezt a részt, így ha esetleg nem olvastad volna még a könyvet, akkor annyit mondanék: Sokaknak vannak mentális problémáik, nem tehetnek róla, egyszerűen kialakul, így születnek és mégis, meg kell küzdeniük vele, ezáltal pedig nekünk is, akik a környezetükben élünk. Ezt a témát pedig szuperül járja körbe John Green, persze nem filozófiai magasságokban, hanem azon a nyelven, amit a célközönség tökéletesen ért. 
Ha pedig olvastad a könyvet, akkor ezt most nyugodtan olvasd tovább, mert most jön a SPOILER, vagyis az a rész, amiről a könyv olvasása előtt nem akartam volna tudni, mert elrontotta volna az élményt, de mostmár úgy érzem muszáj kibeszélni. 



Szóval beszéljünk picit erről a spirálról, ami a könyvben is megjelent és ami szerintem nem csak nekem volt iszonyatosan ismerős. Iszonyatosan könnyű belekerülni, mindenkivel megtörtént már, persze nem olyan drasztikusan, mint Aza-val. Mégis én annyira örültem, hogy főként e körül forgott az egész könyv. Nem mondom, hogy nem volt néha unalmas és hogy maradéktalanul kedveltem a főhősnőnket, de ez a téma, a mentális betegség, a spirál, egy olyan gondolat volt, aminek el kell jutnia a mostani fiatalokhoz. 
Sok olyan kérdést feszegetett J.G., amiknek a válaszára én is igazán kíváncsi lennék. Ott van például a könyv vége fele Aza és Daisy vitája, ahol kérdés, hogy melyiküknek van igaza: Aza tényleg önző vagy nem tud mást tenni? 

A szereplők:
Minden egyes szereplőt ismertem és ez iszonyatosan furán hangzik. Egyrészt úgy jelentek meg előttem, mintha akár az ismerőseim is lehetnének, másrészt viszont TÉNYLEG ráismertem egy-egy barátomra Daisy, Davis vagy éppen Aza és a többiek karakterében, problémáiban és helyzetében. 
Személy szerint igazából egyiküket sem tudtam megkedvelni, éppen ezért valamilyen szinten olvasás közben sajnos nem is tudott lekötni a könyv...Valahogy annyira mégse érdekelt, hogy mi lesz velük, mégis a problémafelvetések folyamatosan arra ösztökéltek, hogy olvassam még.

Számomra egyik karakter sem volt igazán szerethető, mind megtartották a két lépés távolságot, a két főhősnő pedig olyan hisztit és önsajnálatot tolt le, hogy nem győztem volna csapkodni a könyvet, ha nem a pad alatt órán olvastam volna a nagy részét, vagy ha egyáltalán mernék a könyveimmel csapkodni. (Lelkük van, komolyan.) 

Összességében tehát ajánlom, bár ne várjatok tőle hatalmas életigazságokat és egyértelműen nem körözte le számomra a Teknősök végtelen sora az Alaszka nyomában-t, mégis egy kellemes történet, érdemes elolvasni, ha az ember valami közepesen elgondolkodtató és inkább szórakoztató YA kötetet keres. 
Ti olvastátok már? Nektek hogy tetszett? 

You Might Also Like

0 komment

.partnerek és barátok